Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-29 / 24. szám

1981. JANUAR 29., CSÜTÖRTÖK Rekordforgalom Hanglemezek Minden eddiginél sikere­sebb évet zárt tavaly a Ma­gyar Hanglemezgyártó Válla­lat: rekordmennyiségű, öt és fél millió lemezt vásároltak meg a zenebarátok 1980-ban. A gyűjtők számára különö­sen érdekes lemezek is nap­világot láttak, amelyeken ré­gi zene — barokk muzsika, gregorián ének — szólal meg, s lemezre vették a zenei ku­tatómunka újabb eredményeit is. A legnagyobb példányszám­ban egyébként Johann Se­bastian Bach műveit vásá­rolták. A L ehotka Gábor közreműködésével készült le­mezből — amelyen a d-rnoll toccata és fuga is felcsendül — 40 ezret, a Klemperer Bu­dapesten sorozat első, ugyan­csak Bach-zenét megszólalta­tó lemezéből 26 ezret adtak el. A tavalyi év komoly zenei aranylemezét — Beethoven IX. szimfóniájának dirigá­lásáért — Ferencsik János vehette át. KIÁLLÍTÓTOK M KKBKN A természet; a táj és az ember Egy Pest megyében rendezett tárlatról, s egy országos jelentőségű eseményről számolunk be, olyan alkotások­ról, tárgyi emlékekről, amelyeket ma Is láthatnak az ér­deklődők, illetve amelyeket a közel hetekben mutattak be. A Néprajzi Múzeum állandó kiállításán 5t világrész népi kultúrájáról valló tárgyakkal ismerkedhetünk meg. Tavaszy Noémi grafikusművész főként a természet ih­lette lapjait a közelmúltban a szobi Börzsöny Múzeum­ban állították ki. Őskori társadalmak Örömünk teljes és mégsem zavartalan, amikor a Népraj­zi Múzeum izgalmasan alakuló első állandó kiállítását üdvö­zöljük. Teljes, mert végre ál­landó és méltó otthont kapott e rendkívüli gyűjtemény, tel­jes, mert a több éves tudomá­nyos előkészítés kitűnő kollek­ciót eredményezett. Végtére is öt világrész eredeti anyagát láthatjuk, tanulmányozhatjuk olyan gazdaságban, mely pá­ratlan, s csupán a párizsi Em­ber Múzeuma szárnyalja túl ezt a tárgyakban pergő törté­nelmi áradatot. A maga nemé­ben egyedülálló, hogy megis­TURAI H1MZOASSZONYOK A macska tappancsa Ember nem akadt Túrán, aki ne ismerte volna Tóth G. Mihályné Zsiga Ilon né­nit. A két évvel ezelőtt el­hunyt idős asszony neve azon­ban nemcsak szűkebb pátriá­jában, de országszerte isme­rősen csengett és cseng má is a népművészet művelői, pártolói és kedvelői előtt. Egy túrái kisebb közösségnek, a kézimunka-szakkörnek köszön­hetően Ilon néni életműve ha­lála után sem merült feledés­be. Falu szélén álló házát a szomszédban lakó távoli ro­kon, Bozó Györgyné vette gondozásba, övé lett a túrái hímzések nélkülözhetetlen kel­léke, az Ilon néni készítette hatszáz nyomódúc is. Hogy hogyan kell hímzésre míve­sen előkészíteni, drukkolni az anyagot, azt Bozó Györgyné hosszú éveken át tanulta Ilon nénitől. Most a faluszéli ház az ő műhelye. Fürge ujj'ak A csengetésre sokszoknyás, kendőbe bugyolált, idős asz- szony jön elő. — Bozónét keresi? — kér­dez vissza, majd nem firtat­va érkezésem okát, hozzáteszi: — lépjen csak beljebb, a lá­nyom itthon van. Az udvar feléig alig jutunk el, s már siet is elénk egy szőke, fiatalabb nő, Bozó Györgyné. — A szakkörre kíváncsi? Akkor jókor jött! Igaz, a foglalkozás csak késő délután kezdődik, de most éppen van­nak nálam néhányan — ma­gyarázza, miközben az utcai szobába invitál. Többektől hallottam a falu­ban, hogy Ilon néni egykori házát nemcsak a Kovács Lász- lóné vezette kézimunka-szak­kör tagjai keresik föl hetente egyszer, hanem szinte napon­ta. azok a túrái asszonyok is, akiknek kenyérkeresetük, vagy kedvelt időtöltésük a hímzés. S hogy ez így igaz, arról meggyőzött a szobában fogadó kép. A század eleji bútorokkal: komóddal, párnákkal magasra felvetett ágyakkal berendezett utcai szobában székeken, és lócákon asszonyok üldögélnek. Szemkápráztató gyorsasággal hímzik a szebbnél szebb ké­zimunkákat. Csak egy pillanatra áll meg a kezük, amint bemutatko­zunk, már emelik is föl az ölükbe ejtett anyagot, s foly­tatják a munkát. Az első mon­datok Ilon néniről esnek. Terefere — De sok menyasszonyt fel­öltöztetett! Rám is ő adta, még 35 évvel ezelőtt a meny­asszonyi. ruhát — emlékezik Békés Istvánné. — De már elmúltak azok az idők! Ma már más a módi a fiatalok­nál, meg aztán ő is elment közülünk... Ilon néninek gyönyörű kézimunkái voltak, kiállításokon, meg egyébként is, számtalan csodálója akadt. A mintákat, motívumokat ma­ga találta ki, s a nyomódú­cokat hosszú évek során ala­kítgatta, készítette. — Dolgozhatnánk otthon is — szól közbe Lajtos József- né —, de jobb itt. Közben beszélgetünk, megtárgyaljuk a falu fontosabb eseményeit, és históriákat mesélünk a múlt­ból. — Kié lesz ez a terítő? — Magamnak hímzem — válaszolja Lajtos Józseíné. — Ezt a motívumot, melyet most varrók ki, kis őszirózsásnak hívják. Hogy gyorsan megy? Von gyakorlatom. Nyolc évig dolgoztam a Háziipari Szövet­kezetnek. A lócán Gólya Istvánné ül mellette, s csendesen hall­gatja a beszélgetést, időnként mosolyogva bólogat. — Most én dolgozom a há­ziipari szövetkezetnek — szól —, előtte a tsz-be jártam, be­tegek a szüleim, sajnos, ott kellett hagynom azt a mun­kát, pedig nagyon jó volt. Nem mondom, hímezni is sze­retek, de itt jobban meg kell dolgozni a pénzért, fárasztóbb naponta görnyedve üldögélni. Nem lehet könnyű. Kérésem­re kiszámolják az asszonyok, hogy egy körülbelül centimé- ternyi átmérőjű karika ki­varrásához 32 öltés szükséges. Aztán hol van még a többi! A változatos túrái motívumok! A hajlott koszorús, a tulipá­nos, a kígyós, a rózsacakkos, vagy a macska tappancsa, 600 nyomódúc — Ilon néni öröksége, a nyomófák, nálam vannak, és én drukkolom a kézimunká­kat — mondja Bozó György­né. Ilon néni 600 nyomódúcot hagyott rám, de nemcsak ezek használatát tanultam meg tő­le, hanem ellestem azt is, hogyan lehet újakat készíteni. Természetesen a hímzéshez sem vagyok hűtlen, fontos is, hogy legalább mi őrizzük a hagyományokat. S mintegy szavának igazo­lásául, a szekrényhez megy, s térítőkét, keszkenőket, ken­dőket vesz elő. A kézimunkák már több kiállítást megjártak. S vitték a hírt, hogy a sa­játos túrái hímzésnek, a fe­hér anyagra fehér fonállal ki­varrt jellegzetes motívumok készítésének még vannak tu­dói. Kotlán Éva merkedhetünk eredeti emlé­kek segítségével nemcsak az ausztráliai bennszülöttek és az óceániai, szumátrai, jávai népek emlékanyagával, hanem i a grönlandi eszkimók, az afri- ' kai törzsek, a tűzföldi indiá­nok egykori tárgyaival. Ezek az unikumok. Az is, hogy rén­szarvas bőréből készült jurtá­val is találkozunk, Amur vi­déki emlékkel. Élet- és sors­jelző bumerángok, fókabőr­rel bevont csónak, tuareg ta­karók, dajak néprajzi emlékek vezetnek a múltba, az ősi tár­sadalmak világtárlata ez Bu­dapesten. Nemzedékek nevel­kedhetnek fel rajta, s olyan hiánytalanul, mint alig két- három helyen a világon. Sem­miképpen sem túlzás ez, hi­szen a megállapítást párizsi, berlini, moszkvai összehasonlí­tás alapján mondom tárgyila­gosságra korlátozott lelkese­déssel. Negyvenezer tárgy Mindezt „egyszemélyes ex­pedíciók” gyűjtötték ügyesség­gel, önfeláldozással. Bíró La­jos óceániai, Fuszek Róbert, Torday Emil afrikai útjának eredménye nem a gyarmattar­tó előnyéből, nem rablásból származott — hanem őszinte emberi kapcsolatok nyomán. Ez jellemezte valahány gyűj­tésünket — minden időben, minden világtájon. Valóban - páratlan, hogy az angol, francia, német gyarma­tosítás révén telített néprajzi múzeumokkal álljuk a ver­senyt — holott mi sohasem gyarmatosítottunk. Észre kell vennünk azt, hogy a hazafiság egy vonása volt gyűjtőink fá­radozása, az a negyvenezer tárgy, mely napjainkban a budapesti Néprajzi Múzeum törzsanyagát képezi. Ez a gazdagság bizonyos problémá­kat is felvet. Azt, hogy, bár Boglár Lajos és Ecsedy Csaba kitűnő forgatókönyvet írtak, és Kodolányi János alapos tudo­mányossággal rendezte a Bo- reczky László tervezte kiállí­tást — bizonyos zavar támad a szemlélőben. Kevés a finn­ugor anyag. Ha Helsinki ha­sonló gyűjteményére gondo­lunk, akkor adódik a feladat, kiegészíteni akár cserékkel is az észt, finn', lapp, vogul, oszt­ják emlékanyagot. Másrészt az is tény, hogy az őstársadal­mak meggyőző anyagát,, ren­dezését nem éri el a kínai, indiai, japán részleg is. Nem is idetartozik, külön múzeuma van Budapesten. Ezen elna­gyoltság a panorámikus fotók­kal érvelő mexikói, pe. ui rész­re is jellemző. Nem fokozódik, hanem leereszt a tárlat a be­fejező részben. Kettéválasztani ? Az anyag gazdasági súlya miatt úgy tűnik, hogy ä Nép­rajzi Múzeum kettéválása szükséges külföldi és hazai emlékekre. Ugyanúgy, mint az a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria ese­tében történt. A negyvenezer tárgy muzeális bemutatása, gondozása csak így lehetsé­ges. Megéri a fáradságot, az anyagi befektetést, hiszen az eddig raktározott érték nyil­vánossága millió és millió tu­ristát hív a világból határok nélkül. Adódik a megoldás: külön gyűjteményt szervezni a ma­gyar néprajznak, magyar nép­művészetnek. Maga a kincs rendelkezésünkre áll, csupán egy új. épület szükséges a megvalósításhoz. Még úgy is marad a raktáron elég tárgy. Bíró Lajos gyűjtése külön múzeum. Bizonnyal marad kollekciójából kamaratárlat­ra való Szigetszentmiklósra is, ahol hosszú évekig élt a szá­zadfordulón, ahol megkörnyé­kezték, hogy magas áron ad­ja gyűjtését a londoni British Múzeumnak. Így válaszolt: „Mindent hazámnak gyűjtöt­tem, minden a hazámé”. Min­den gyűjtő így gondolkodott, így cselekedett, ahogy Bíró Lajos. Érdemes lenne mell­szobraikat is elhelyezni a Nép­rajzi Múzeum folyosóin az utó­kor tisztelgéseként. Olajpasztcllek A szorgalom, az állandóság, az utazási kedv, a mindent megörökítés vágya Tavaszy Noémi tehetségének része. Ä festészet krónikása, aki érzé­keny lendülettel és ecsetjárás­sal közelíti meg Pápóc, Nagy­maros, a Dunakanyar vizuális élményeit, egy-egy ház, fa­törzs. pince, domb segítségé­vel. Érzelmeket is jelöl velük és általuk, hiszen az erős gyö- kérzetű. Nagymarosnál meg­pillantott fa emberi helytállást is sűrít. Képi naplója való­ban megindító, hiszen nemcsak az ország, nemcsak a hazai, hanem Lengyelország, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia tájai és a virágok enciklopédiáját is alkotja. A szobi kiállítás kö­zönsége a vendégkönyv tanú­sága szerint egyértelműen megbarátkozott a művekkel, s az külön üdvözlendő, hogy a szobi általános iskola nagy létszámmal jelent meg a Bör­zsöny Múzeumban. Losonci Miklós Tavaszy Noémi: Fa a Dunakanyarban Bronzszobrok Szentendrére Idén 37 bronzba öntött és 21 kőbe faragott alkotás készül el a képzőművészeti kivitelező vállalat műhelyeiben, hazánk köztereinek díszítésére, illetve a múzeumok gyűjteményeinek gazdagítására. Pándi Kiss János két bronz­szobrát például a szentendrei múzeum részére formázzák meg. A közeljövőben hozzákezde­nek a vállalat évelj: óta leg­nagyobb megbízásának • kivi­telezéséhez. A világhírű, ma­gyar származású szobrász- művész, Amerigo Tot monu­mentális nagyságú — 153 négyzetméternyi felületű — domborművet tervezett. A Mag apotézise című kompozíció ere­deti léptékű gipszmodellje már elkészült, s a bronz plasztika megvalósítása előreláthatólag három évet vesz igénybe. Az alkotás a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem aulájának dí­sze lesz. HETI FI LM JEGYZET Ketten a lakókocsiban Jelenet a Ketten a lakókocsiban című filmből Arról elég sokat beszélünk, milyen komliktusokkal jár a lakótelepi életforma. Azt is gyakran emlegetjük, hogy a városba — különösen a nagy­városba — felkerülő emberek (és főleg a fiatal emberek) mi­lyen pszichés megterhelésnek vannak kitéve, mekkora stresszt jelent számukra ez a hatalmas váltás. Hogy a maró­műt lakótelepek építői — akik között nem kis számban talál­hatók vidéki fiatalok — ho­gyan élnek, miképp alkalmaz­kodnak a számukra is szokat­lan körülményekhez, — nos, arról ritkábban esik szó. Jaromir Borek csehszlovák rendező filmje, a Ketten a la­kókocsiban, arra tesz kísérle­tet, hogy ezeknek a fiatalok­nak az életéről adjon képet. Hősei, Fery és Pepik, egy prá­gai lakótelep építkezésén dol­goznak, s bár bizonyára lenne helyük valamelyik munkás- szállóban is, ők egy ódivatú, cirkuszos kocsira emlékeztető lakókocsiban tanyáznak. Bo­rek már ezzel is alá akarja húzni hősei bizonyos fokú kü-; lönállását, más voltát. Külö­nösen az érdekesebb egyéni­ség, Fery esetében szembeszö­kő ez a más, a szokottól eltérő vonás. Fery tekintélyt élvez az építkezésen, mert az a híre: nagyon ért a nőkhöz. A hétvé­geket mozgalmas szórakozóhe­lyeken tölti, könnyedén ismer­kedik meg a lányokkal, — szó­val: Fery menő fej. Pepik vi­szont félszeg, gyámoltalan; ne­hezen teremt kapcsolatot, s amikor a szép szőke Virginiá­val végre összejön valami, ar­ról is kiderül: a lány csak Pe­pik pénzére „hajtott”. A nagy elkeseredettség Feryt is őszin­teségre készteti: bevallja, hogy őt is átejtette valamikor egy bizonyos Kvéta. A fölényesség, magabiztosság csak máz; Fery a magánytól szenved, amint hogy tulajdonképpen Pepik Is. A film legjobb képsorai azok, melyek erről a titkolt, óm annál nyomasztóbb ma­gányról, egyedüllétről, társta- lanságról, kapcsolattalanságról szólnak. Borek e helyeken va­lami fanyar, szomorkás ízt Is képes belekeverni a szolidan humoros sztoriba; megsajnál­juk ezt a két tengő-lengő lak- lit, akiknek csak véletlenül si­kerül egy normális, rendes lánnyal találkozni — ha sike­rül egyáltalán. Nagy kár, hogy a film két­harmada viszont nem ilyen. Százszor látott munkahelyi figurák és szituációk, század- szőr elmondott közhelyek gyöngítik a filmet, mely így csak jélzés inkább; figyelmez­tetés, hogy vegyük észre eze­ket a Feryket és Pepiket. Start két keréken A két kerék természetesen a kerékpárt jelenti, a start pe­dig nem csupán a kerékpár- verseny rajtjára értendő, ha­nem az életben vett startra is (sőt: főként erre). A Peter Ya­tes rendezte amerikai film eredeti címe (Breaking Away — Elszakadva, Kitörve) még jobban aláhúzza a start szó második jelentését, s tulajdon­képpen erről is van szó. Számunkra talán kissé le­egyszerűsített az a képlet, mely a filmben látható. Megmoso­lyogjuk a vetélkedést az ame­rikai kisváros munkás szárma­zású fiataljai és a helybeli egyetem hallgatói között, mert úgy gondoljuk, ez a fajta tár­sadalmi különbség nem túlsá­gosan jellemző. Holott ha job­ban belegondolunk, rájövünk, hogy — ha eléggé felületesen kezelve is — Yates tulajdon­képpen valós társadalmi ellen­téteket feszeget. (Mi több: ho­ni tájainkon sem egészen is­meretlen ez a konfliktus...) Az amerikai életforma jóval élesebb megkülönböztetést tesz „kékgallérosok” (azaz: munkások) és „fehérgalléro­sok” (azaz: értelmiségiek) kö­zött, mint hinnénk. Egy kék­gallérosnak nem Is olyan köny- nyű betörni a fehérgallérosok közé; ez nem csak pénzkér­dés, hanem tradíciók, előítéle­tek, sznobéria, státusszimbó­lum, világnézet, morális és vallási magatartás, megcsonto- sodott szokások és még sok minden más bonyolult szöve­vénye. A dolog jóval összetet­tebb, mint amilyennek Yates filmje bemutatja, de annyit a Start két keréken javára kell írnunk, hogy nem is a társa­dalmi konfliktusok mélyebb megragadására vállalkozott, hanem e kérdések könnyed érintésére, s ezt meg is való­sította. könnyedén, sok hu­morral, jóízűen, helyenként pedig bravúros manuális kész­séggel (gondolok itt arra a va­lóban profi módszerre, aho­gyan Yates a zenét — olasz operamuzsikát, Mendelssohn- zenét, s más kompozíciókat — a cselekmény néhány pontián alkalmazza.) Ezt a technikai felkészültséget nem ártana „honosítanunk” egynémely filmvígjátékunk feljavítása ér­dekében ... Vér a síneken Én lennék az utolsó, aki el­vitatná a második világháború alatti partizánmozgalmak — közte a jugoszláv mozgalom — katonai, politikai, sőt tár­sadalmi jelentőségét, elévülhe­tetlen érdemeiket az antifasisz­ta harcban. De ha még sok olyan partizánfilmet kell meg­néznem, mint amilyen a Vér a síneken, hovatovább elegem lesz a partizántémából. Ami persze magánügy; de tartok tőle, hogy a nézők többsége ugyanígy vélekedik, s akkor ez már baj, mert azt jelzi, hogy a rosszul sikerült parti­zánfilmek kifogyhatatlannak tűnő szériája gyakorlatilag ép­pen az ellenkező hatást éri el, mint amit akar, azaz nem a mozgalom értékeit tudatosít­ja, hanem hamis, rossz sablo­nokat ismételgetve a partizán­harcokról, torz képet fest azok lényegéről, s egyben el is riasztja a nézőket az ilyen té­májú filmektől. Sajnos, az ilyen „el!en”-fil- mek többségét a jugoszlávok készítik. A Vér a síneken is Jugoszláviában készült, s bár­mily szomorú is, egyik minta- példánya ennek az „ellen” műfajnak. Kalandfilmbe akar­ja oltani a partizánfilmet, de kalandfilmnek unalmas, parti- zánfilmnek meg hamis. Takács István ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom