Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-24 / 20. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Következetesebb takarékosság /& w Energiagazdálkodási program AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM Ára 1,40 forint 1981. JANUÁR 24., SZOMBAT M ielőtt bárki — joggal . — szemére vetné az újságírónak, miféle erőltetett szóösszetétellel kerített címet a cikke fölé, hiszen a széthúzásnak az összetartás, s nem az összehúzás az ellentétpárja, a tollforgató mentségként elrebegi: nem köznapi széthúzás, összehúzás dolgáról kíván szólni. Hanem arról az idősebb korosztályok előtt ismeretes, valamikori tapasztalatról, hogy egy-egy településen belül sok minden osztotta csoportokra, késztette széthúzásra a lakosságot. Elsőként és alapvetően természetesen az osztályhelyzet, ám azon túl még ezer minden, hiszen a két-három holdat birtokló szegényparaszt már nem ment be abba a kocsmába, ahová a Blaskovich- uradalom cselédei jártak. Az előbbi példa érzékletes, ám egyre kevesebbeknek érthető származási helyén, Tápiószentmárton- ban is, nem hogy általánosabban. Holott e régiségekkel zsúfolt példatárban löllelhető olyasmi is, amit többnek nem, csupán kabarétréfának fogadna el a mai fiatal és középnemzedék, nevezetesen, hogy az uraság több mint hatvanszobás kastélyában szolgálók — az ún. belső cselédség — merev hierarchikus rend szerint tagozódtak, s bizony a konyhán levő süldőlány számára nagyobb sarzsi volt az inas, a szobalány, mint maga az úri família. Utóbbiakkal ugyanis soha nem érintkezett — véletlenül, ha látta őket —, előbbiekkel viszont igen, ám szigorúan szabályozott rend alapján, azaz úgy, hogy a tisztelettel teli — vagy őszintébben: az alázatos — köszönésen kívül más szava nem lehetett az igennél és a nemnél. Ennek ellenére ez a süldőlány irigyelt valakinek számított a falon túli kortársai számára; a kastélyt és az azt övező hatalmas parkot ugyanis magas kőfal kerítette el a falutól, s az uraságnak saját őrsége — csendőrsége, mondják a régit kóstolt idősek — volt Nehogy bárkinek is eszébe jusson fölmászni a falra, bekukucskálni, mi történik ott, ezt vigyázta az őrség, jó fizetségért, s persze, olyan „öntudattal”, aminek nyomába sem léphetett egy lovászfiú büszkesége. T réfálunk? Ugyan, hiszen az idősebbek, az ötven felé járók, az azon túliak. nagyon jól tudják, ez olyan természetes volt abban a társadalmi, gazdasági közegben, amilyen nevetségesen hangzik most. Nevetségesen hangzik, ám ne takarja szemérmes csönd: ma is akadnak olyanok a volt urasági belső cselédek között, akik ösztönösen halkabbra fogják a hangjukat, amikor volt gazdájukat említik. A beidegződések egy része hat még, ám egy másik része elillant. Abban például, hogy ki kivel házasodik a községben, ma már különösebb érdekességet — már mint: osztálytartalmú érdekességet — senki sem kutat. Azt viszont fejből, töprengés nélkül sorolják az idősek, annak idején ki kötött „úgy” házasságot, azaz rangon alul vagy rang felett; milyen botrányok közepette vette el a harminchét holdas gazda lányát a kocsisuk fia — ma is szép békességben élnek, fölneveltek négy derék gyereket —, kit mekkora örökségből tagadtak ki, mivel a szívére hallgatott, s nem arra, hová kell húznia, s honnét távol maradnia. Akikkel beszélgetünk, azok korántsem állítják, hogy jól volt az, ahogyan volt, ám indokuk cáfolhatatlan: ez volt a rend, ez volt a szokás. Ma a községben tökéletesen elveszítette a jelentőségét, hogy ki az iparos — pedig annak idején az iparoskörbe más nem tehette be a lábát hívatlanul —, ki a termelő- szövetkezet tagja, s ki indul hajnalonta a busszal ipari üzembe dolgozni. Ahogy különösebb fontossága annak sincsen, kinek pihen otthon a szekrényében diploma, bár persze azért itt van némi távolság a kölcsönös tisztelet megadásában, ám alázatnak, a valamikori süldőlény példáján illusztrált kiszolgáltatottságnak nyoma sincsen. L ehetséges ilyen köznapi apróságokkal ösz- szekötni egy magasztosan hangzó fogalmat, a nemzeti egységet? Szabad úgy vélekedni, hogy egy nagyon hosszú történelmi folyamatnak a tényleges hatóelemeit sokkal nehezebben vesszük észre, mint ugyanennek a folyamatnak a deklaratív tényezőit? Meggyőződésünk, hogy a napi valóság fölmutatása — helyi érzékelése! — sokkal inkább hathat a tudat további formálására, mint határozatok. elvi megállapítások citálása ünnepi alkalmakkor. s a bizonykodás, hogy ez igenis, így van. Ha megengedhető a kissé profán fogalmazás: a nemzeti egység nem attól létező és erősödő valóság, hogy különböző kongresz- szusok ezt megállapítják, hanem attól, hogy a tápió- szentmártondak — s természetesen: az összes képletes tápiószentmártoniak — úgy gondolkoznak,, élnek, cselekednek, ahogyan napjainkban. Attól létező és erősödő ez a nemzeti egység, hogy a széthúzás — az ezerféle széthúzás — helyébe az ezerféle összehúzás került; nem mindenben, nem mindenkor, nem mindenkivel egység, de legtöbbször a föllelhető közösség. Akár olyasmiben, mint a járdaépítés, a vízvezeték megteremtése a nagyközség minden részén — ami vállat nyomasztó teher a település vezetésének —, akár olyasmiben, hogy teljesen mellékes a foglalkozás társadalmi presztízse azok számára, akik jó-barátként együtt szórakoznak az öntevékeny művészeti csoportban, egy olyan közösségben, aminek a létrehozása annak idején nemcsak kultúrkörnyezeti, hanem osztály-, rétegtagozódási szemszögből sem lett volna elképzelhető. Most van e csoport, s ebben a vanban a természetesség húzódik meg csupán, semmi más, semmi ünnepélyesség. S mégis, ez a van — ezeknek a vanok- nak a tömege — a legfőbb alapja annak, hogy megnehezedett teendőink nem elviselhetetlenül nehezek. Mészáros Ottó Ma: Igazodva a mindennapok gyakorlatához Beszélgetés Göndics Zoltánnal, az MSZMP Pest megyei Bizottsága oktatási igazgatóságának vezetőjével, többek között a differenciált és a négy évről háromra csökkentett politikai képzésről, a 3. oldalon. Ezernyi téma s közérdekű A társadalom lelkiismerete. Oj módszerek a megyei népi ellenőrzési bizottságnál. Gáspár Mária írása a 3. oldalon. Családban — ház körűi Minek nevezzelek? A társadalmi ünnepekről és a névadásról. A 7. oldalon. Együtt az utakon Egy levél nyomában: helyszíni szemle Cegléden. A 7. oldalon. A VI. ötéves terv energiagazdálkodási programjáról tartott pénteken sajtótájékoztatót Horváth László, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese az Országházban. Bevezetőben hangsúlyozta: a jelentős energiaimportra szoruló országok nehéz évtizednek néznek elébe. Minden jel arra mutat, hogy az energia drágulása folytatódik, bár az olajárrobbanástól napjainkig, tehát 1973 óta már több mint tízszeresére nőtt a kőolaj, ötszörösére a koksz és az urán, négyszeresére a szén világpiaci ára. Egyes számítások szerint 1990-ig ismét megkétszereződik a kőolaj ára. Elsősorban ilyen körülmények indokolják a hatodik ötéves terv energiagazdálkodási programjának kidolgozását. Tények sora bizonyítja, hogy még mindig nem becsüljük eléggé az energiát, pazarlóak vagyunk, s e vád alól nem mentheti fel magát az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság sem. Az ötéves energiagazdálkodási programnak éppen az a célja, hogy a pazarlások megszüntetésével és a mind következetesebben érvényesített energiatakarékossággal az ország energiaszükséglete csak fele olyan ütemben növekedjen, mint a korábbi tervidőszakokban, tehát 20 helyett Í0 százalékkal. El kell érnünk, hogy az egész társadalom közügyévé váljon az ésszerű energiagazdálkodás, s így 1985- ben kőolajban kifejezve 1,2— 1,5 millió tonna legyen a megtakarítás. A kormány sok központi in. tézkedéssel, az ár- és szabályozórendszer fejlesztésével, a nyári időszámítás bevezetéséHelsinkiben zárónyilatkozattal ért véget Az ifjúsági világfórum A zárónyilatkozat elfogadásával tegnap véget ért a Fin- landia-házban az ötnapos ifjúsági leszerelési világfórum. A rendezvényen mintegy 60 nemzetközi és nemzeti ifjúsági szervezet közel 600 küldötte vett részt. A zárónyilatkozatban a vi- lágfórum részvevői mélységes aggodalmuknak adtak hangot a jelenlegi nemzetközi helyzet miatt: az enyhülés veszélyben van. A részvevők követelik a katonai blokkok felszámolását célzó lépéseket. Előrelépésre van szükség a leszerelési tárgyalásokon. További erőfeszítéseket kell tenni az európai- enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia összehívásának érdekében. Afganisztánnal kapcsolatban a részvevők a vitás kérdések mielőbbi politikai rendezése mellett foglaltak állást. A világfórum részvevői elleneznek minden olyan kísérletet, amelyeknek célja a létező katpnai tömbök kiszélesítése, illetve újabb katonai szövetségek létrehozása. A világfórum küldöttei folytatják és tovább bővítik együttműködésüket mind nemzetközi, mind regionális és nemzeti viszonylatban. Aktívan kívánnak hozzájárulni a „részvétel, fejlődés, béke” szellemében 1985-ben sorra kerülő nemzetközi ifjúsági év megtartásához. vei, az energiatakarékosságot eredményező beruházásokhoz nyújtott kedvezményekkel, hitellel, állami támogatással, s ugyanakkor az ellenőrzés és a felelősségre vonás megszigorításával szorgalmazza a takarékosságot, az energiagazdálkodás fejlesztését. S jóváhagyta azt az akcióprogramot is, amelyben tételesen is meghatározzák a különböző szervezetek, iparágak tennivalóit, s az elvárt megtakarítási előirányzatokat. Ennélfogva a vállalatoknak és a mezőgazdasági nagyüzemeknek egyaránt az energiatakarékossági intézkedéseket be kell építeniük ötéves gazdálkodási tervükbe is. A vaskohászatbán például az ésszerű fel- használással a ' tervidőszak utolsó évében 240 ezer tonna kokszot kell megtakarítani, a mezőgazdaságban a kukoricaszárításnál évi 100 ezer tonna olajat, s csaknem ugyaneny- nyit a zöldtakarmányok szárításánál is. A szövget párttagság Kongresszusra készül Egy hónappal a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusának megnyitása előtt már befejezéséhez közelednek a nagyszabású tanácskozás előkészületei. Tegnap három köztársaságban — Grúziában, Örményországban és, Moldáviában — folytatódott a köztársaság kommunista pártjainak kongresszusa, amelyeken megtárgyalják a kommunisták munkáját, a pártszervezetek tevékenységét, a gazdasági munka eredményeit és problémáit, kijelölik az új feladatokat. Több városban tartottak területi pártkonferenciát — ezek a konferenciák e héten érnek véget, a köztársasági kongresszusok február közepéig tartanak. A köztársasági kongresszusokon, illetve az OSZSZSZK- ban a területi pártkonferenciákon választják meg a XXVI. kongresszus delegátusait. A delegátusok között ott vannak az SZKP és a szovjet állam vezetői — a moszkvai küldöttek listájának élén Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke áll —, valamint a termelő munka, a tudomány, a kultúra kiváló képviselői, a szak- szervezetek, a fiatalok küldöttei. A mintegy hatezer küldött és vendég a szovjet társadalom minden rétegét, minden nemzetiségét képviseli majd. A felkészülés másik része az új ötéves tervről indított országos vita. December eleje óta a szovjet sajtó, a rádió, a televízió vezető témája a beérkezett hozzászólások, vélemények és javaslatok, kiegészítések közlése. Azokat a javaslatokat, amelyek helyi kérdésekkel függnek össze, a helyi gazdasági és politikai szervek dolgozzák fel. Az országban több mint százmillióan kapcsolódtak be az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére indított munkaversenybe. A Pravda tegnap vezércikkben méltatta ezt a nagyszabású mozgalmat, hangoztatva: a Szovjetunióban immár hagyomány, hogy a párt kongresz- szusát az ország munkában elért sikerekkel köszönti. Űjabb szovjet köztársaság, a közép-ázsiai Tádzsikisztán kommunistáinak kongresszusa kezdődött meg tegnap, az SZKP XXVI. kongresszusára való felkészülés részeként. Dzsabar Raszulov, a Tadzsik KP Központi Bizottságának első titkára beszédében az elmúlt ötéves terv sikeres teljesítéséről tájékoztatta a küldötteket. Tádzsikisztánban épült fel szovjet Közép-Ázsia legnagyobb vízierőműve, a nureki vízlépcső. A négymillió lakosú köztársaság ipari termelésének értéke 1980-ban meghaladta a három és fél milliárd rubelt. A Csepel Autógyárban és Szentendrén Munkásör-egységgyűlések '/, Az elmúlt esztendei kiig képzési feladatok teljesítc- séről adnak számot ezekben ^ a hetekben a megye mun- ^ kásőrei. Tegnap tartotta ^ ünnepélyes egységgyűlését a ^ Pest megyei Művelődési ? Központban a szentendrei 2 járási-városi Biksza Miidós ^ munkásőregység, a Csepel ^ Autógyár kultúrházában a ^ ráckevei járási Lakatos Pd- í térről elnevezett munkásőr- jg zászlóalj. A ráckevei járási munkásőrök egységgyűlésének elnökségében foglalt helyet dr. Tóth István, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a Dunai Hőerőmű Vállalat vezérigazgatója, dr. Faragó Elek, a Munkásőrség. Országos Parancsnokságénak osztályvezetője, Fehér Béla, a MunkásőrHáromezerféle műanyag cikk Tizennégyezer tonna alapanyagból, közel 3000-féle tennék készül a PEMÜ gyáregységeiben. A műanyag cikkek jelentős részét a cipőipari kiegészítők és a speciális alkatrészek teszik ki. Felvételünk a vállalat solymári üzemében készült. Bozsán Piter felvétele ség Pest megyei parancsnoka. Részt vett az eseményen Jónás Zoltán, a járási pártbizottság első titkára, ott voltak a járás területén állomásozó fegyveres testületek, a környéken működő üzemek, szövetkezetek küldöttei. Részt vett az egységgyűlésen az 1956-ban hősi halált halt Lakatos Péter özvegye is. Barát László, a zászlóalj parancsnoka értékelte az elmúlt kiképzési év eredményeit. Elmondta, minden területen egyaránt tapasztalható a fejlődés, különösen örvendetesnek tartják, hogy munkásőreiket munkahelyükön a legjobb dolgozókként, lakóhelyükön a közért tenni akaró társadalmi aktívákként tisztelik. Szólt a parancsnok az idei feladatokról, amelyeket már csak azért is kiválóan kell végrehajtani, hiszen most 25 éve alakult meg hazánk legfiatalabb fegyveres testületé. A járás dolgozói, kommunistái nevében Jónás Zoltán köszönte meg a munkásőrök önzetlen tevékenységét, külön szólva azokról, akik sok éves szolgálat után tartalékállományba kerülnek. Őket állította példaképül azok elé, akik ez alkalommal, bajtársaik, ismerőseik és munkatársaik előtt tettek esküt arra, hogy a munkásőrség tagjaiként, ha kell fegyverrel is megvédik a hazát. A leszerelők nevében jelképesen Dombai Ferenc, a Pestvidéki Gépgyár szerelője adta át fegyverét Csiszár Andrásnak, a Csepel Autógyár tmk- dolgozójának. Dobszóval bevonuló úttörőgárda köszöntötte a leszerelő- ket, majd az ünnepség végén műsorral zárták az egységgyűlést. ★ A szentendrei járási-városi Biksza Miklós önálló munkásőregység évnyitó-évzáró gyűlésén részit vett Komáromi János, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Barát Endre, az MSZMP Pest megyei párt-végrehajtóbizottságának tagja, a városi pártbizottság első titkára. Csonka Csaba, a járási pártbizottság első titkára. Az elnökségben foglalt helyet Kazal Barna vezérőrnagy, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola parancsnoka, Kovács János, a munkásőrség Pest megyei parancsnokhelyettese. Győrffy Balázs egységparancsnok beszámolójában részletesen elemezte a munkásőrök kiképzési eredményeit, szólt helytállásukról az üzemekben, a szövetkezetekben, a közéleti tevékenységben. Ezután dr. Barát Endre, méltatta a munkásőrség tevékenységét, megemlékezve a leszerelők helytállásáról mind a kiképzésben, mind a közéletben tanúsított előremutató magatartásukban. A legjobb munkásőröknek, a szocialista versenyben élenjáróknak kitüntetéseket adtak át, majd tizenhét új munkásélteit esküt. Csikós Lajos, 21 évi szolgálata után, mint leszerelő átadta a fegyvert Szűcs György új munkásőmek. Ezután az úttörők köszöntötték a munkásőröket, a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének műsora következett. Közös gyakorlat Befejeződött a magyar néphadsereg és az ideiglenesen hazánkban állomásozó rzovjet déli hadseregcsoport kijelölt törzseinek és csapatainak hazánk területén megtartott közös harcászati gyakorlata, amelyet az éves kiképzési tervnek megfelelően hajtottak végre. é Összehúzás
