Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-04 / 2. szám
1981. JANUÁR 4., VASÁRNAP \Jüű(w Ötből az első Ma a megye vatameny- nyi termelőhelyén megkezdődik az 1981. évi feladatok végrehajtása, s vele a hatodik ötéves tervben foglaltak megvalósítása. Az ötből az első esztendőnek vágunk neki, s aligha akad olyan kollektíva, ahol bárki is könnyűnek, egyszerűnek vélhetné a teendőket. Tart még a vállalati középtávú programok véglegesítése, vele párhuzamosan azonban már arra kell ügyelni, hogy a január vége ne adósságok, elmaradások összegezésének időszaka legyen, hanem megfelelő alapokat teremtsen a további haladáshoz. Az első évnek meghatározó a jelentősége a fél évtizeaen belül! S ez igaz lélektani, anyagú értelemben egyaránt, hiszen az erőteljesen megváltozott gazdálkodási teltételek, körülmények nagy terheket rónak a termelőd közösségekre, ráadásul ezeknek a tériteknek a java az idén és jövőre teszi próbára a munkahelyeket, Ha kiállják a próbát, akkor 1983-tól valamivel enyhülhetnek a ma kényszerűen vállalt — de szükségszerű, azaz el nem kerülhető — korlátozások. Enyhülhetnek, ám nem úgy, hogy bárhol is visszatérhetnek a vállalatok a korábban járt útra, hanem úgy, hogy a korlátozások, a szigorítások a gazdálkodás természetes részivé lesznek, hosszú távon meghatározó elemként maradinak jelen. Január elsejei számukban ismertették az újságok — így lapunk is — a népgazdaság 1981. évi tervét, amelyet legutóbbi ülésén hagyott jóvá a Miniszter- tanács. A program — összhangban a hatodik öitéves tervvel — a termelő tevékenység szerény növekedését, azon belül.- azonban erőteljesen differenciált fejlődését tartalmazza. Valójában tehát azoknak a törekvéseknek a folytatásáról van szó, amiket a megye termelőágazataiban már 1980-ban is észlelhettünk, s amiknek eredményei tavaly sem voltak csekélyek. Elég, ha arra utalunk: a megye iparvállalatainak többsége az eredetileg számítottnál nagyabb nyereséget ért el, s ennek fő forrása — most első ízben — a termékszerkezet korszerűsítése, a gazdaságos áruk össztermelésen belüli arányának növekedése volt. 'Több mint kétszázmil- ■*■110 tartatot ér a megye Iparának egyetlen napi termelése. Fényt vet ez az adat arra, mekkora a jelentősége minden munkanapnak, valamennyi műszaknak, munkaórának. Természetesen akkor, ha nem hiányoznak a feltételek ahhoz, hogy a munkanap valóban munkával teljék, s ilyen értelemben — ebben a tekintetben is — sok még a tennivaló a termelőhelyeken. Egy pillanatra sem szabad ugyanis elfeledkezni arról, hogy nem a jelenléti ív, nem a bélyegzőóra fegyelmez, hanem a jól, pontosan megszervezett munka a legfőbb fegyelmező, annak kimutatója, mire képes egy- egy kisebb és nagyobb közösség, ha nincs mire hivatkozni, hanem dolgozni kell. A képességek ilyen lemarásének — s vele: a korábbinál sokkal érzékelhetőbb megbecsülésének — most jött el igazán az ideje! Most van igazán szükség arra, hogy minden tekintetben a célszerűség érvényesüljön a fejlesztésben éppúgy, mint a napi termelésben, az értékesítésben. Csakis erre a célszerűségre alapozódhat a népgazdaság 1981. évi tervének- végrehajtásában vala- ’menmyi részlet, így az is, hogy az ipari termelés három, három és fél, a mező- gazdasági három százalékkal emelkedjék. A megyében található termelőegységek közül jó néhány ennél nagyobb növekedést tervezett — egyebek között a gépiparban, a műanyag-jeidol- gozásban, a termelőszövetkezetek élelmiszeripari tevékenységében —, ám a hangsúly nem a mennyiségi többre jut, - hanem arra: ez a többlet egyben gazdaságosan előállított, jól értékesíthető áru legyen. | ónyeges szemléleti vál- tozásról tanúskodik az ilyen és hasonló törekvések sora, annak megértéséről: lezárult az az időszak, amikor a fejlődés egyenlő volt a tavalyi mennyiségi teljesítmények megtoldásával. A szemléleti változásnak azonban érvényesülnie kell abban is, hogy a kettős szerepű ember — a termelő, a fogyasztó — együtt lássa teendőit és lehetőségeit, fölismerje: nem fogyasztói igényeinek tartós szűkítése a cél, hanem ezeknek az igényeknek a bővíthetősége a termelésben elért eredmények alapján. Megnőtt s tovább emelőik éppen ezért a tartalékok értéke, az energiagazdálkodás javításában éppúgy, mint a hulladékok. a másodlagos nyersanyagok hasznosításában, a meglevő tgrmelőberendezések kamatoztatásában, a fejlesztési tervek időigényének csökkentésében. A tartalékok java — súlyos hiba lenne erről elfeledkezni — valójában nem a termelés dologi környezetében kínálja magát forrásként, hanem a fejekben, a gondolkodásmódban, 'a cselekvési hajlandóságban rejtik. Abban, amit a 'termelés emberi tényezőjének szokásos nevezni, s bár gyakran említődik ez, a mindennapok arra figyelmeztettek: nem kapott kellő helyet eddig sem a tervezésben, sem a végrehajtásban. A korszerűség sokat citált fogalma ugyanis elsősorban a gondolkodásmódra, a termelői szemléletre és magatartásra érvényes, s csali másodsorban arra, milyenek az áru- •kibocsátás dologi feltételei. A hatodik ötéves terv első esztendeje valójában annak próbatétele, mennyiben vagyunk képesek utat nyitni az új gondolatoknak, a hozzájuk kapcsolódó vállalkozási készségnek, milyen gyorsan reagálunk a változásokra, a piaci követelményekre. Ennek a próbatételnek az eredményei ■ lényeges befolyást gyakorolnak arra, az első után következő évektől mit várhatunk, mire számíthatunk, hogyan tervezhetünk. ÜG> réméi í98f tői ? Nemcsak várni, hanem tenni is! Nemcsak hogy átléptük az új esztendő küszöbét, de immár negyedik napját koptatjuk. S még mindig nem fogytunk ki a jókívánságokból, bár ennek is lassan a végére érünk. Peregnek a napok. A tegnap még oly harsány BŰÉK-hangulata, színe megkopik. Hétköznapok, munkával, örömmel teli hetek, hónapok köszöntének ránk. Várnak a „feladatok, melyek megoldását az emberek tenniakarása segíti” — ahogy az új év első lapszámában dr. Mondok Pál, a Pest megyei tanács elnöke megfogalmazta. ötször tizenkét, tanulságokban bővelkedő hónapot hagytunk magunk mögött. S most újra bizonyítunk. Nem kevesebbet, minthogy tenniakarásunk nem véges! S miért is lenne az, amikor közös boldogulásunkat szolgáljuk. Hétköznapokon, hétköznapi tettekkel! Igaz, embere válogatja, de kevés — elenyészően kevés! — kivételtől eltekintve, legjobb tudásunk szerint! Szükség lesz legjobb tudásunkra, tenniakarásunkra, hiszen 1981. a VI. ötéves terv első éve is. A naptárforduló nem ígér könnyebb tizenkét hónapot — újabb próbatételt rejteget tarsolyában kinek-kinck a maga posztján, munkájában. A népművelőnek, a világutazó földrajzkutatónak, a tsz-clnöl;nek, a kovácsnak, a piaci árusnak az új év új feladatot hoz. S hogy közülük ki, mit vár 1981-től? Arról beszéljenek ők maguk. Hiszen közülük a kovács fogalmazta meg: nemcsak várni kell, hanem tenni is valamit! számú Autóközlekedési Vállalattal hoztunk létre. Feladata, egyebek között a lakossági építkezésekhez való segítség- nyújtás, közös szerviz és javítóbázis kialakításában is megállapodtunk. — Nehézségek? A kétmilliárdosok sorában — Dr. Godla István, a gödi Dunamente Tsz elnöke egy esztendővel ezelőtt nem a legderűlátóbban vélekedett az új ' esztendőben várható gazdasági eredményekről. Az 1980. január elsejével életbelépő szabályozók, a nehezebb közgazdasági feltételek, a nyereség csökkenését ígérték. — A jóslatok csak részben teljesedtek be, elmúlt évi nyereségünk 1979-cel szemben — akkor 120 millió forint volt — csupán 110 millió forint lett. Egyedül az építőipari ágazatunk szerepelt gyengébben, lényegében ennek tudható be a jövedelem csökkenése. — Szakemberek véleménye szerint az idei év sem lesz könnyebb! Mik a kilátásai a közös gazdaságnak? — Ha a nyereség csökkent is. az árbevétel jóval a tervezett fölött, 1,6 milliárd forint körül alakul. S ami ennél is fontosabb, mintegy 25 százalékkal több pénzünk lesz fejlesztésre, mint egy évvel korábban. — Mire fordítják’ a képződött pénzösszegeket? — Természetesen most is az alaptevékenység dinamikus fejlesztésére. — Milyen beruházások valósulnak meg, vagy kezdődnek el 1981-ben? — Megépítünk egy évente 2 ezer vagon táp előállítására alkalmas keverőüzemet, a jelenlegi 330 ezer férőhelyes broy- ler telepünket 720 ezresre bővítjük. Az igazi újdonság azonban az lesz, hogy a juhászat fejlesztésével egyidöben fejőházat és tejfeldolgozót is építünk. Ezzel lehetővé válik, hogy a juhtejet saját magunk, gazdaságosan dolgozzuk fel, és jövőre megjelenjen a piacón a gödi juhsajt, -túró és -orda. Nem jelentéktelen a paradicsomlé-feldolgozás, borsófejtés gépesítése sem, no meg az a berendezés, amely 18 millió forintunkba kerül és a nagy mennyiségű tojás feldolgozására használjuk. — És a kiegészítő tevékenység? — Az ipari ágazatot elsősorban gazdasági társaságok formájában kívánjuk fejleszteni, ezek közül legjelentősebb az Agrovolán, amelyet a 21-es — Egy bizonyos, az ipari termékek ára nagyobb mértékben nő mint a mezőgazda- ságiaké, s ez mindenképpen rontja nyereségrátánkat. — Melyik számra a legbüszkébb az idei tervmutatók közül? — 1981-ben elérjük, illetve meghaladjuk a 2 milliárd forintos termelési értéket, s ez még Pest megyében sem kis dolog. — Mit vár az új esztendőtől, mint "vezető? — Szeretném, ha e sokféle feladatot teljes sikerrel valósíthatnánk meg. A magunk munkájából... Görgőgyár A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi csapágygyára a hazai felhasználóknak nyolcszázezer a KGST országaiba és a tőkés megrendelőknek egyaránt egymillió hatszázezer csapágyat szállított tavaly. Képünkön: a görgőgyártó üzem. A nagykendő csal. Azt sejteti, viselője majd’ fél tucat évtizedet megélt már. Pedig az az arc, amelyet takar, nem- csakhogy fiatal, de ritka szép is. Finom vonású, bársonyos bőrű arc Szálkái Istvánnéé. Nehezen is hinni, hogy a nagytarcsai asszonyt minden hajnal a kertjében találja. Ott bajmolódik zöldséggel, gyümölccsel, aztán délelőtt a háziipari szövetkezet bedolgozójaként tevékenykedik. Közben gondja van férjére, szüleire, s két gyereket nevel. Hetente három alkalommal pedig úgy kell elindulnia Nagytarcsáról, hogy nyitásra, reggel 6 órára már a budapesti Fehérvári úton lévő piacon legyen. S mire megjön az első vevő, már kipakolja a kőasztalra kertjének termését. Most krumpli, hagyma, leveszöldség, káposzta áll halomban a pulton, s ő kedves mosollyal kínálgatja portékáját. Kialakult vevőköre van. Hiszen 16 naptárt kellett már eldobni s helyette újat használni, amióta a fővárosi piacra jár. S mi minden történt ennyi idő alatt? A gyerekek iskolásak lettek, fölépült az új ház, aztán a kert is változott évről évre. Vajon mit hoz ez az esztendő? Szálkái Istvánná megmosolyogja a kérdést, s egy öreg bölcsességgel felel: — Remélem, jót. S hogy én mit várok? Nem szeretnék semmi mást, csak egészséget, mert, ha az megvan, akkor lehet dolgozni, s ha pedig tudunk dolgozni, akkor nincs semmi baj. Az időjárással meg a földdel csak megbirkózunk valahogy, ha szerencsénk van, a termés is jó lesz. Megélünk hát rendesen. — Több mint tíz órát dolgozik naponta. Meddig? — Nemcsak a férjem, a szüleim is nagyon sokat segítenek, nélkülük nem is bírnánk. Amíg rájuk számíthatunk, addig csináljuk. Nélkülük már nemigen megy majd. — Kell ez a sok munka? — Kell? Hát, azt hiszem, igen, mi nem is tudnánk tétlenül üldögélni, csupán a fizetésünkből megélni pedig igen nehéz lenne. Ugye tudja, hogy a semmiből nem lesz semmi? Lehet, hogy butaságnak hangzik, de ez így igaz. Csak a két kezünk munkájából lesz valami. Ezárt van nekem pusztán egyetlen kívánságom: az egészség... A Legszebb próbatétel lesz Nehezen áll kötélnek. Azt mondja, aligha tud érdekeset mondani. Azt, hogy 1980 és ’81 között számára nincs vízválasztó. Az utóbbi kijelentését elhiszem, az előbbit nem. Végül kiderül, hogy Kecskés Józsefnek, a gödöllői városijárási művelődési központ igazgatójának az alapvető kívánsága egyszerre fontos saját maga és a lakosság számára. — Azt várom, hogy áprilistól álljon a város és járás rendelkezésére az új művelődési központ — s ez a kívánságom szinte máris teljesült. Ehhez kapcsolódóan azt szeretném, hogy egy éven belül olyan munka alakuljon ki, ami a közvélemény előtt igazolja: érdemes volt megcsinálni a házat, érdemes dolgozni; hogy nyitottság jellemezze a művelődési központot. A nagy előtérben különböző spontán tevékenységre nyílik mód: játékra, televíziónézésre, a mindennapi élethez kapcsolódó információk megszerzésére. Ily módon éppen azzal a .közönséggel lehet találkozni, amely nem határozott szándékkal jön a művelődési házba, s így lehet felmérni igazán az igényeket is. — E program megvalósításához nyilván megfelelő munkatársakat is kíván. — A gárda már szinte teljes. Inkább az anyagi feltételek adnak bizonytalanságérzetet. Csak ezek léte biztosíthatja például a már elkészült kiállítási koncepció valóra váltását, a színházi program végrehajtását, Pirk András kitűnő szabadidőközpont-tervének részleges megvalósítását. — Szóval nehéz év lesz az 1981- es... — Tizenegy éves közművelődési munkám legnagyobb és legszebb próbatételét az 1981- es év feladatai jelentik. S hadd tegyem hozzá: a ház fennállása után fél-egy évvel komoly művelődésszociológiai felmérést szeretnénk csinálni. Ezt nemcsak azért mondom, mert 1982- től esetleg ennek alapján beszélhetünk majd, hanem azért is, mert remélem, az a munka lehetőséget ad számomra, hogy ezzel a részterülettel elmélyültebben foglalkozhassak). . nak nem sok értelme volna. Maradjunk a földön. A magánéletem rendezett, hiszen az elmúlt évben kaptunk lakást a Vasvári lakótelepen. Az én esetemben ez minőségi változást jelentett, mert most meglesz a lehetősége, régi vágyam szerint, hogy tanulni kezdjek. Ősszel szeretném elkezdeni a marxista egyetemen a tanulmányaimat. Ez az egyik. A másik: szeretném, ha az a jó közösségi szellem, ami a lakótelepen van, tovább erősödne, terebélyesedne. Ez a magánember kívánsága. Ami a kovácsot illeti... hm ... nos, a kovács azt várja a következő évtől, hogy elinduljon a központi rekonstrukció. Új gépek, csarnokok. Ezt kívánják a munkatársaim is. Meg hogy javuljanak a szociális körülményeink. Az üzemen belül, természetesen. Várjuk, hogy az esztergatok- mány gyártásához fűzött reményeink valóra váljanak. A pártvezetőség titkára?... Először: új a helyzet, tehát új szemlélet kell! Tisztaság a fejekben! Jó üzemi, pártszervezeti légkör. Hogy a következő évben is úgy „kipakoljanak” az emberek, mint tették azt 1980-ban. Mert szóból ért az ember! Csak így tudunk majd eredményesen tovább dolgozni. Ismerjük meg a mások, s mások meg a mi álláspontunkat. A vitában majd közeledünk egymáshoz. Aztán találkozunk is ... Hát, ez minden. Szerencsés hajózást! Szóból ért az ember! Szentendre, PEFÉM, I-es számú gyáregység. Kovácsolóműhely. Kékes-pirosas, sziszegő lángnyelvek. Surrogó transzmissziós szíjak. Dübörgő, földet rengető gőzkalapácsok. Kormos homály. Kazai György kovács, természetes közege. Itt dolgozik. Közhely: az év vége a számvetés ideje. Éppen ezért mellőzzük. Nézzünk inkább előre : a jövő esztendőre. A kérdés : mit vár Kazai György a magánember, a kovács és a pártvezetőség titkára az ismeretlen 1981-es évtől? A kis irodában ülünk, ide menekültünk, hogy kiabálás nélkül is halljuk egymás szavát. — Hosszú-hosszú kívánság- listám van, de a felsorolásáMit is lehetne kérdezni egy világutazó földrajzkutatótól mást, mint hogy: — Idén hová utazik? Dr. Balázs Dénes érdligeti házában hamiskás mosollyal néz föl készülő könyve kéziratából : — Én magam is szeretném tudni. Hiszen annyi mindentől függ egy ilyen utazás! — Például? — Például az útlevéltől. Érthető, mindenki nehezen hiszi el, hogy turistaútlevéllel, turistapénzen akarok elindulni. Vagy a vízumok! Vajon hányat kapok meg, s jó-e az egyik pecsét hatása a másik ország szemében? Szóval, a legjobb, ha egy utazó akkor beszél az útjáról — ha már hazatért. — Tehát: hová visz idén az útja? — Dél- és Közép-Amerikd- ba. Szeretnék végighajózni az Amazonason, visszatérni Ga- lapágosra, és megnézni a Kis- Antillák vulkanikus maradványait. — Hajóstoppal az Amazonason? — Valahogy fgy, perszenem luxusjachton! Valami kis bárka majd csak akad. Ügy képzeltem, hajózok egy kicsit a folyón, kiszállok körülnézni és megint megyek tovább. — Galápagoson járt már. Szabad visszatérni a régi szerelméhez? — Az életben talán nem, de a természet, szerencsére más, mint az emberek élete. Soha nem okoz csalódást. — Mennyi időre tervezi az utat? — Fél évre gondoltam. — S mi lesz ezalatt a múzeum tervével? — Éppen az utóbbi időben kaptam néhány biztató véleményt. Én azt hiszem, az ötlet nélkülem is jó kezekben lesz. — Mikor indul? — Ahogy befejezem könyvem kéziratát és persze, ahogy meglesznek a papírok. ’ — Mit lehet kívánni egy utazónak? — Jó utat és képletesen, de valóságosan is: szerencsés hajózást! összeállításunk írói: Karácsonyi István, KoHán Éva, Major Árvácska, P. Szabó Ernő, Valkó Béla.
