Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-20 / 16. szám
4 %m«v 1981. JANUAR 20., KEDD VÁLJON A HELYI KÖZÖSSÉGI ÉLET SZÍNTERÉVÉ Jelen és jövendő lehetőségei Ez a számadások, összegezések ideje. Nemcsak az új év, uj évtized is kezdődött, benne egy új középtávú tervidőszakkal. Az átfogó megállapítások hallgatása, olvasása közben önkéntelenül is viszonyítunk a magunk vagy környezetünk helyzetéhez, a saját tapasztalatainkhoz. S ez valójában mégis izgalmassá teszi a gyakran „száraznak, megterhelő- nek” kikiáltott statisztikai ösz- szegezéseket, jelentéseket, előterjesztéseket, mert a számok alakulásának mi is részesei vagyunk. Íme, egy példa: az ország 2 ezer 605 művelődési otthonát több milliárd forintnyi fenntartási és fejlesztési befektetés mellett 56 millió alkalommal látogatták 1979-ben. Az érdeklődés 5 év alatt nem egészen két százalékkal emelkedett. Ebből az összefüggésből az is kiolvasható, hogy —statisztikailag — minden magyar állampolgár évente átlagosan 5 alkalommal fordul meg valamelyik művelődési házban. Igen, ez statisztika, mert a magyar állampolgárok közé tartoznak a csecsemők éppúgy, mint a járóképtelen aggastyánok. így a közművelődési aktivitás szempontjából számba jöhető lakosságra évente több látogatás jut. Azaz jutna. Mert vitathatatlan tapasztalat, hogy az adat ismétlődéseket tartalmaz, tehát jóval kevesebb embert kell feltételeznünk. Végül is ma senki sem vállalkozhat arra, hogy meghatározza; a közművelődés milliárdjait hány emberre is költjük? Népművelők, a közművelődési munka irányításának felelősei azonban hittel állítják; a közművelődés szellemi és anyagi bázisainak hatékonysága távolról sem éri el a joggal megkívánható szintet. Ha keresni próbáljuk ennek az okát, mindenekelőtt a művelődési otthonok jelenlegi helyzetét kell vizsgálnunk. Erre vállalkozott a Művelődési Minisztérium előterjesztése alapján az Országos Közművelődési Tanács, a tavalyi év utolsó negyedében tartott értekezletén. Meglehet; ismétlésnek tűnik a művelődési otthonok funkciójának meghatározása, mégis mintha nem mindenki értette volna meg. Érdemes hát megismételni az előterjesztés megállapítását: az intézmények feladata, hogy a helyi közösségi-társadalmi élet érdekében a közös művelődés, szórakozás feltételeit biztosítsák; kibontakoztassák az alkotó tevékenység tömegessé válását, különös tekintettel az ifjúság nevelésére. Nincs egyértelmű igen és egyértelmű nem Képesek-e ennek a feladatnak eleget tenni a művelődési otthonok? Erre a kérdésre sem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. Mert tény, hogy „az egyes települések művelődési otthonainak adottságai óriási különbségeket mutatnak”. A nagy művelődési centrumok közönsége adja a látogatások számának több mint a felét. Ez azt is sugallja, hogy megfelelő a művelődési otthoni forma, mint a közművelődési intézményrendszer alaplétesítménye. De amely művelődési házak nem sorolhatók ebbe a kategóriába, azok bizony nem dicsekedhetnek munkájuk hatékonyságával. Hogy ennek a megállapításnak mekkora a társadalmi súlya? A2 ország településeinek 15 százalékában egyáltalán nincs művelődési otthon, a községek felében ugyan van intézmény, de vagy túlságosan kicsi, vagy elavult. Ráadásul a lakótelepek többségén még nem sikerült megoldani a közművelődési ellátást. Nos, mintha csak az országos átlagot Pest megye szolgáltatta volna. Ez a megállapítás igaz, a művelődési otthonok tartalmi munkájára vonatkozóan is. Tudniillik, hogy különösen hiányzik az intézmények tevékenységéből az egyéni művelődés ösztönzése és segítése; a még szunnyadó érdeklődés kiváltásának szándéka; a közösségi művelődés és a társasélet szervezeti kereteinek megteremtése. Nemcsak objektív, szubjektív tényezők is Mindezen hiányosságokat távolról sem csupán a sok helyütt kedvezőtlen objektív feltételek okozzák. Legalább eny- nyire fontos szerepet játszanak a szubjektív tényezők: a népművelők és az irányításban dolgozók szakképzettsége — egyáltalán közművelődési szemlélete —; elkötelezettségük, akaraterejük és kitartásuk. Mindez azonban már nehezen mérhető, de a körülményekkel azonos mértékű szerepet játszanak abban, hogy viszonylagosan elégtelennek tekinthetjük a közművelődési munka társadalmi méretű hatékonyságát. Meg kell említeni égj* már-már objektiváló- dott problémát is, amelyet egyértelműen leszögez a minisztérium által készített írásos anyag: „a szakképzett népművelők felkészítése elsza- kadt a •gyakorlattólMégsem csupán a képzés tartalmi problémáin kellene segíteni. Pest megyében különösen nagy gondot jelent, hogy nagyon korlátozottak a beiskolázási lehetőségek. Elengedhetetlen a komplexitás A megyére jellemző általános helyzetkép problémái lényegében magukban foglalják a továbbfejlesztés tendenciáit. Üjra csak az ismétlés vádjával számolva idézzük az alap- koncepciót: a művelődési otthonok a lakóterületek közművelődésének alapintézményei, amelyeknek biztosítani kell a társadalmi igényekhez és a helyi sajátosságokhoz, valamint az élet- és munkakörülményekhez, továbbá az életkorhoz és műveltségi kategóriákhoz igazodó differenciált művelődés lehetőségeit. Talán egyszerűbben arra kell gondolnunk, hogy az érdekviszonyok és a művelődési motivációk rétegek szerinti sokoldalú elemzése adhatja mega kulcsot a művelődési házak tartalmi munkájának javításához. Ennek érvényre juttatásához elengedhetetlen a köz- művelődési munka komplexitásának érvényesítése. S itt nem csupán a különböző köz- művelődési intézmények összehangolt és egy időben érvényesülő tevékenységére kell gondolnunk. Lényegesebb, hogy egy-egy művelődési otthonon bélül kínáljunk komplex művelődési lehetőséget. A már említett írásos anyag jó példaként idézi a bagi Müharay együttest, amelynek foglalkozásain egy időben vesznek részt a népdalosok, táncosok, fafaragók és a népművészet egyéb ágával foglalkozó amatőrök. Innen már csak egy lépés odáig, hogy a község művelődési otthona ne csupán a népművészeti hagyományok ápolására kínáljon lehetőséget. Hogy az együttesben megmutatkozó kohéziót kisugározzák az isme- meretterjesztésre, a szervezett programokon kívüli szórakozási formákra, a közéleti tevékenységre. Ezáltal a művelődési otthon a. község lakosságának természetes életterévé válik. Valahogy így érhető el az e gondolatsor elején idézett funkció érvényesítése, hogy a művelődési otthon a helyi közösségi-társadalmi élet színterévé váljon. Kriszt György Magyar filmek külföldön Feszti válmenetrend Januárban több nemzetközi filmfesztiválon, illetve film- művészeti bemutatósorozaton képviselik a magyar színeket az elmúlt években készült produkciók. A napokban zajlik az egyesült államokbeli Minneapolisban a nemzetközi fesztivál, amelyre a — Nyu- gat-Berlinben Ezüst Medvedíjat nyert — Bizalom című filmet hívták meg. Firenzében kerül sor nemzetiközi filmhétre, itt az Ajándék ez a nap című művet mutatják be. Február legjelentősebb nemzetközi filmművészeti eseménye a nyugat-berlini fesztivál lesz. A február 13. és 24. között sorra kerülő szemlén Lu- gossy László most elkészült s az itthoni mozik műsorán még nem szereplő filmje, a Köszönöm, megvagyunk képviseli Magyarországot. Korhű dolgozószoba, koncertterem Bartók-emlékbáz Budán Már az utolsó simításokat végzik az építészek a II. kerületi Csalán út 29. szám alatti villán, amelyet Bartók Béla születésének centenáriumára emlékházzá és művelődési központtá alakítanak át. Bartók Béla életének és művészi munkásságának nagy értékű emlékei: néhány könyve, kézirata, személyes használati tárgyai, az őt egykor körülvevő bútorok, saját gyűjtésű népi hangszered is helyet kapnak az emlékházban, amelyet a művész magyarországi utolsó otthonából alakítanak ki. A tervek szerint már februárban megkezdődhet a zeneköltőnek leghosszabb ideig — 1932-től 1940-ig — otthont adó ház berendezésének visszaállítása. A háromszintes épület legfelső emeletén kiállítóterem kap helyet, és ott rendezik be a művész korhű dolgozószobáját is. Az első emeleten 50 ember befogadására, tehát kamarajellegű hangversenyek megtartására alkalmas koncerttermet alakítanak ki. A kertben elhelyezik Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész egészalakos Bartók-szob- rát, s a szép környezetben szabadtéri koncerteket is hallgathatnak a látogatók. A Fővárosi Tanács támogatásával — a budapesti Történetig Múzeum szakemberei, belső építészek, az MTA Bartók- archívuma, valamint a hozzátartozók segítségével — kialakítandó múzeumépületet a művész születésének 100. évfordulóján, 1981. március 18- án adják át. TV-FIGYELŐ l, Változnak az idők — mondja a régi szentencia —, és mi is változunk bennük. Az idők (és a magunk) változásával egyetemben pedig a televízió műsora is igencsak átalakulóban van, amely formálódást egyebek között az is feltűnően jelzi, hogy a Vasárnap délelőttből — Vasárnap délután lett. Emlékezhetünk rá, hisz’ még nem is oly régen a heti pihenőnap ebéd előtti idejét igyekezett kellemesen és színesen kitölteni a jelzett adás, most pedig fogta magát, és nemcsak programvezetőjét cserélte fel Vitray Tamás helyett Egri Jánossal, hanem amúgy, mindenestől odébbaraszolt, és az ebédet követő nyugalmas időszak kedvderítőjévé lett. Igen, végigfigyelve első jelentkezését, joggal mondhatjuk, hogy a Vasárnap délután legalább annyira elszórakoztathatta az előfizetőket, mint ahogyan azt a Vasárnap dél- előttök tették. Egy kedves, stílusosan laza szerkesztésű egyvelegként került a képernyőre az első két órája, és ráadásul úgy, hogy szinte minden kockája sisteregve tudatta; igen, itt tényleg élő — a legjobb értelemben vett eleven — adásról van szó. Mindemellett az elevenség az érdemi mondandó továbbadását sem zárta ki, sőt, ami a síelés hazai gondjait illeti, mondhatni, a tényfeltárás, a helyzetjelentés dolgát is magára vállalta. Ilyen körültekintően, ennyire alaposan ugyanis még nemigen esett szó erről a rohamosan népszerűsödő sportágról a legnagyobb nyilvánosság előtt. Külön öröm volt látni, hogy a főváros környéki hegyek és • * * VIZSGÁK EVADJAN Nem könnyű megbukni sem AKIK ZSÁMBÉKON TANÍTANI TANULNAK Ilyenkor minden más. Ünneplőbe öltözik diák, s 'tanár. Vibrál a levegő, szembeötlőek a feszültség jelei. Ketrecbe zárt oroszlánhoz hasonlatosan rója a köröket a folyosón egy ifjú, s hangtalanul mozog egy másik szája. Ujjait tördeli egy göndör, barna lány. Nyílik az ajtó, kilép rajta valaki, hatalmasat sóhajt, s csak annyit mond: a hatos ... A többiek lázasan lapoznak, s kipipálják a tételt, ebből már aligha felelnek ... V'zsgaidőszak van, hallgatót s tanárt próbáló idő. Ilyenkor derül ki, eredményesen tanult-e a diák, s így tanított-e az oktató. Ilyenkor néhányszor tíz perc adatik csupán, hogy amit hónapok során át az agy szivacsa magába szívott, abból kifacsarjanak minden lényegest. Háromszor izgulok Nagyot téved, aki úgy képzeli, hogy a vizsgaidőszakban csupa rendkívül komoly dolog történik a diákokkal. Nem kivétel az Esztergomi Tanítóképző Főiskola Zsámbéki Tagozata sem, ahol a pedagógia tanszéken a vizsga előtti percekben is futja „sztorizásra”. Sági Julianna másodéves például így válaszol a kérdésre, milyen is volt a vizsga előtti este: — zseblámpafényes, ugyanis a kollégiumban hétfőn este hatkor kialudt a villany, kedden reggel pedig esztétika-kollokvium. Nem volt mit tenni, öt órán át zseblámpa mellett tanultunk. Pontosabban csak mímeltük, mert az az igazság, hogy ilyenkor a feszültséget inkább közös bohóckodással vezetjük le, az utolsó este már nem sok tudnivaló fér az ember fejébe. Azért sikerült, ötös lett az esztétika jegy, csak a mai is ugyanilyenre görbüljön ... Bódi Gertrud ugyancsak a sorára vár: — Én bizony egesz éjjel nyugodtan aludtam, sokat reggeliztem. Az izgalomnak talán csak annyi a jele, hogy ilyenkor föl s alá járkálok. Nyolckor kezdődött a szigorlat, azóta hárman is végeztek már, s úgy tűnik, nehéz lesz megbukni. Sokat jelent az, kinél vizsgázik az ember, s Király tanár úrnál tényleg igyekeznie kell annak, aki odabent semmit sem akar tudni. Tanév közben segített, s a vizsga előtti konzultáción is, most sem számíthat senki nagyobb meglepetésekre. Persze, az ötösért fújni kell az anyagot. Most pedig csak az aggaszt: fogalmam sincs még róla, hogy melyik tételt fogom húzni. — Egyébként minden vizsgával úgy vagyok: háromszor izgulok: először, amikor kézbe veszem a tankönyvet, másodszor a vizsga előtti este, amikor zsong a fejem a sok kavargó ismerettől, harmad - szór pedig — mint most — mielőtt a vizsgaterembe lépnék. Nem osztályoznék Bódi Gertrúddal együtt lépjünk a terembe mi is! A szigorlaton három tantárgyból, neveléselméletből, didaktikából és úttörőmozgalmi ismeretekből felelnek a hallgatók. Király János docens előtt — ő kérdez az asztal túlsó oldalán — szigorlati jegyzőkönyvek s egy puska: rajta pedagógiai alapfogalmak — mint az adottság, a képesség, az oktatás, a közösség, az erkölcs, a fegye'em —, s felsorolások — például a nevelés eszközei, a családi nevelés gyakori hibái, a közösség rétegződése. Aki ezeket nem tudja, aligha kaphat jó osztályzatot. Míg ketten a tételüket dolgozzák ki, társuk felel: — Az osztályfőnöki óra ■ követeli meg a pedagógustól a legjobb szervezőmunkát, a legnagyobb felkészülést, talán mert nevelési szempontból ezen az órán lehet a legtöbbet elérni. Gyakori hiba, "hogy az osztályfőnöki óra az adminiszráció, az ügyinézés feladataival telik, s nem a tanulók személyiségének, közösségének formálásával ... Azután dr. Vince András adjunktus kérdez, didaktikából, majd szótlanul félre teszi az indexet, a jegy csak az eredményhirdetéskor derül ki... — Ez a vizsga a főiskolán az első, amikor pedagógiai ismereteinek rendszerezésére kényszerül a diák — így Király János. — Természetesen legfőbb szempontunk az, hogy mennyire képes áttekinteni, s alkalmazni a tanultakat a hallgató, mert a nevelést az oktatástól különválasztani badarság lenne, hiszen a pedagógia egységes egész. — A vizsgaidőszak sajnos próbatétel, hiszen rövid idő alatt sok tananyaggal kell megbirkóznia a diáknak. Jómagam most azon dolgozom, hogy a feladatlapos ellenőrzéssel, a folyamatos évközi számonkéréssel próbáljam csökkenteni a vizsgastresszt. Nem vagyok vizsgapárti. Jó lenne több időt tölteni a hallgatóimmal, s úgy vélem, hogy a közös munka során az oktató véleményt alkothat a tanítójelölt tudásáról. Ha rajtam állna, nem is adnék osztályzatot, csupán szóbeli értékeléssel élnék... Az eredményre várva Azért nem rossz dolog egy ötös, még egy négyes sem. Aki kapja, örül. Erre az örömre vár Szalárdi Attila is. Már túl van a feleleten, s úgy érzi, nem lesz oka elégedetlenségre: — Vizsga után csodálatosan felszabadul az ember, csak a jegyet mondanák már meg. Alig 3—4 órát aludtam, az elsők között vizsgáztam, s most várhatok, míg minden társam végez. Persze, hogy nem szeretek vizsgázni, többnyire hamar elfelejtem a tanultak javarészét. Csak any- nyi a vizsga előnye, hogy rá- kényszerít: foglaljam rendI szerbe, amit tanultam. Ma délután? Futok, kosarazok, kell a kikapcsolódás, azután zenélünk, én például gitáron játszom. Utána, kipihenten intenzívebb az ember figyelme. Börzsei István tagozatvezető-helyettes: — A főiskolai képzésben nálunk a harmadik félév a legnehezebb, ekkor két szigorlatot is tesznek a másodévesek a háromtól. Ráadásul ilyenkor már kutatnivaló- juk is akad, hiszen ismerik már a szakdolgozati témákat. Szűcs Istvánná, a tanulmányi főelőadó sorolja: a 242 nappali tagozatos és 213 levelező hallgató most 21 vizsgát tesz, s ezek között nem szerepelnek a változó számú szakkollégiumi vizsgák. Az átlag 3,6—3,7 között volt a legutóbb, s csak 43 ízben került sor utóvizsgára. A többség helytállt. Ezúttal a két riportalany is: Bódi Gertrud és Sági Julianna ötösre szigorlatozott. Szalárdi Attila indexébe négyes került. Vasvári G. Pál a lesiklásra alkalmas terepek gazdája, a Pilisi Parkerdőgazdaság micsoda ügyes (noha nem valami olcsó) szerkezetet vásárolt a léctulajdonosok szórakozásának kielégítésére. A masina neve hóágyú, és amint a magyarázó szavakból kiderült, az arra alkalmas időjárási körülmények között tényleg lőni tudja a havat. Azt is jószívvel nyugtázzuk, hogy Soroksár sem maradt említetlen ebben a változatos összeállítású százhúsz percben. Az ottaniakat zeneszeretetük — pontosabban mondva: fúvós- zene-szeretetük — miatt emlegette a rádiózenekar kitűnő trombitaművésze, Geiger György, aki szintén e tájékon szerette és tanulta meg a rézinstrumentum kezelését, és vált olyan jeles muzsikussá, hogy joggal mondják rá: virtuóz. A Bét. Noha a Hét régi és jellegzetes nyitó képsora váltig hiányzik, maga a nagy hagyományú sorozat — új főszerkesztőjének, Hajdú Jánosnak a munkálkodása nyomán — újjászületni látszik. Mind a külpolitikai anyagai, mind a határainkon belül rögzített elemzései olyasmiről szóltak, ami a közfigyelem előterében áll. Hogy mást ne mondjunk, a legátlagosabb újságolvasót is élénken érdekelheti, miként alakul Angliában a Munkáspárton belüli párharc — Sugár András igazán exkluzív nyilatkozatcsokrot gyűjtött e témában össze — és úgyanígy az sem hagyhat senkit közömbösen, hogy tényleg kirepült-e az ablakon a Gyulai Húskombinát szennyvíztisztítójának felépítésére szánt ötvenmillió. Igaz, nem ily súlyos témaként, de megemlítődött a Hétben az az új. váci orgona is, amelyet Lehotka Gábor, á jeles orgonaművész épített fel a barokk stílusnak megfelelően. A zenekultúrájáról amúgy is híres Duna-parti városnak ez az új kincse bizpnyára gyakran ad még alkalmat arra, hogy a rajta fölhangzó futamok, harmóniák szépségéről hosszasabban is szóljunk ... Akácz László A főiskola hallgatói a korszerű nyelvi laboratóriumban Bozsán Péter felvétele
