Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 16. szám

Helsinkiben a leszerelésért Megnyílt az ifjúsági világförum Leenyid Brezsnyev üdvözlete Tegnap délelőtt tíz órakor a Finlandia-házban Eső Har­mata, a finn ifjúsági szer­vezetek nemzeti bizottságá­nak elnöke megnyitotta az ifjúsági leszerelési világfó­rum tanácskozását. Az ötna­pos konferencián öt földrész 57 nemzetközi, regionális, va­lamint nemzeti ifjúsági és diákszervezeteinek képvisele­tében közel 500 küldött vesz részt az ifjúsági leszerelési fórumon. Leonyid Brezsnyev, azSZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke táviratban üd­vözölte a „fiatalok és diákok világfóruma a békéért, az enyhülésért és a leszerelésért” elnevezésű helsinki tanácsko­zás résztvevőit. Az SZKP KB főtitkárának üdvözlete egyebek között meg­állapítja: jelképes jelentőségű, hogy az ifjúsági világfórum­nak éppen Helsinki ad ott­hont, az a főváros, ahol az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróok­mányát is aláírták. Leonyid Brezsnyev üdvöz­letében sok sikert kíván a vi­Előny a rajtnál N incs olyan futó, ki ne tudná, hogy az iga­zán jó helyezés vagy győzelem összetevője a 'rajtnál szerzett előny. S ha már jól indult, csak az ál­ló-, illetve alkalmazkodó képességén múlik, hogy a dobogó melyik fokára jut. Lett légyen szó egyéni vagy csapatversenyről, egy a kér­dés: milyen a teljesít­mény? Állja a versenyt, vagy az élmezőnytől mesz- sze leszakadva csak a „fu­tottak még” — de minek, miért? — kategóriában jut számára hely? Sportból kölcsönzött szakszavak, -ki­fejezések. De a látszat csal, nem öncélú dolog most, 1981-ben, a hatodik ötéves terv első évében a rajt milyenségét, az álló-, illet­ve alkalmazkodóképessé­get mérlegelni. Hiszen aho­gyan ma alapozunk, indu­lunk, ettől függ: megfele­lünk-e a velünk szemben állított, nem is akármilyen, hanem magasabb követel­ményeknek. Követelmé­nyeknek, s nem az unos- untalan hangulatok, rosz- szul csengő elvárásoknak. Ahogy a megyei pártbizott­ság 1981-es gazdaságpoliti­kai feladatokhoz kapcsoló­dó határozata is egyértel­műen megfogalmazza — melyet lapunk január 18-1, vasárnapi számában kö­zöltünk: a tervcélok ma még többet követelnek, mint tegnap. Követelnek — de nem éppen ismeretlen, s újsze­rű dolgokat. S tegyem mindjárt hozzá, nem is le­hetetlent! S hogy mennyi­re megalapozott ez az állí­tás? Elevenítsük fel a va­sárnap olvasottakat: „a tervcélok megkövetelik a termelés hatékonyságának további növelését, a ter­mékszerkezet-korszerűsítés gyorsítását, a nemzetközi versenyképesség fokozá­sát, a tudomány eredmé­nyeinek gyorsabb hasznosí­tását”. H atékonyság? Nagyon le­egyszerűsítve a kér­dést: a meglévő sza­lag, esztergapad mellett minőségében jobb termé­ket adni, mint egy fél év­vel korábban vagy tegnap. Jobban kihasználni a nyolc óra minden percét, a moz­dulatokat, a tetteknek ér­telmet adni. Munkára fog­ni önmagunkat, egymást. Három műszakban dolgoz­tatni a nagy kapacitású, drága gépeket. Elérni oda, hogy a rossz munkaszerve­zés szülte állásidő előbb- utóbb ismeretlen fogalom legyen Pest megye gyárai­ban, üzemeiben. A termék­szerkezet-korszerűsítés sem bűvös fogalom, hanem a változásokhoz, az igények­hez való alkalmazkodás ál­landó gyakorlata. Korsze­rűt, modernet adni a ha­zai és a külföldi piacnak. S ez egyben az igényekhez való alkalmazkodás is. Nem utolsó sorban létalap. Ha ezt a lépést időben meg­tesszük, tehát már ma (!), megfelelni a nemzetközi piac igényeinek, képesek vagyunk állni a versenyt. A tudomány eredményei­nek hasznosítása is a közös célt szolgálja. A népgazda­sági egyensúly helyzeté­nek javítását, életszínvo­nalunk megőrzését szolgál­ja, s életkörülményeink ja­vulását. A tudomány ered­ményeinek a termelés szol­gálatába állítását ez a terv­időszak kínálja. Igen, mert az öt évre szóló népgazda­sági tervvel szinkronban, egy időben készült el a műszaki-tudományos kö­zéptávú elképzelés is. Ez módot kínál arra, hogy lét­rejöjjön a kapcsolat a kis-, középüzemek és a kutató- intézetek között. A műsza­ki, a technikai újdonságok elérhetővé, adaptálhatóvá váljanak a termelésben. A reánk váró feladatok nem haladják meg a telje­sítőképességünket. Van erőnk, energiánk a meg­újulásra, a változó gazda­sági körülményekhez való alkalmazkodásra. Amire vi- szpnt nincs: a fajlagos energiaigények tovább nem növekedhetnek. S nem­hogy a növekedésről kell saját érdekünkben lemon­dani, de a csökkentés le­hetőségeit mielőbb fel kell tárnunk. Mert ebben az energiaszegény világban mi még mindig könnyű kézzel pazarlunk, s a szerkezet változtatása nem várathat magára. Olcsó energiával, például szénnel olcsóbb terméket állíthatunk elő. De nemcsak az iparban, ha­nem a mezőgazdaságban is itt az ideje a takarékosabb eljárások bevezetésének, al­kalmazásának, melyre az 1980. évi gazdaságpolitikai feladatok teljesítéséről szó­ló jelentés is rámutatott. S ahogy kulcskérdés az ener­gia, úgy a munkaerő fel- használása is. Az iparban a csökkenő létszám mellett, míg a mezőgazdaságban számszerűségében azonos erőkkel megoldani a fel­adatokat. Hogyan? Éssze­rűbb szervezéssel, keve­sebb állásidővel, megkoc­káztatom azt is, lógás nél­kül, szervezettebben dol­gozni. Kihasználni a nyolc óra minden percét, arra, amire való, munkára! Ehhez azonban az ipar­ban, a mezőgazdaságban el­engedhetetlenül fontos, lét- szükséglet az alkotó, a jó munkahelyi légkör. Veze­tők, beosztottak csak együtt, vállvetve képesek a sokré­tű, az élet minden terüle­tére, minden munkahelyé­re kiterjedő követelmé­nyeknek eleget tenni. S nem lebecsülendő kellék fegyvertárunkban a szocia­lista brigádok áldozatvál­lalása, a munkaverseny ad­ta, kínálta előnyök sem. Egy emberként, a közös­ségre alapozva rajtolha­tunk jól, most 1981-ben. A tervidőszak első éve ez. De ha most, a rajtnál tétová­zunk, beragadunk, ember- feletti erő kell hozzá, hogy a következő években a tem­póveszteséget behozzuk. V ilágosak tennivalóink* egyértelműek a kö­vetelmények, ahogy a megyei pártbizottság 1981- es gazdaságpolitikai fel­adatokról szóló határozata megfogalmazza, öt év áll előttünk, s ugyanennyit hagytunk magunk mögött. Az utóbbi hibáiból, kisebb kudarcaiból tanultunk — J egyúttal eredményeivel megalapoztuk a hatodik öt­éves tervet. Ilyen alapozás után az álló- és alkalmaz­kodóképességet erősítsük. Mert a versenyben jó len­ne valahol az élbolyban futni. Varga Edit lágfórum résztvevőinek azok­hoz az erőfeszítésekhez, hogy a fiatalok minél szélesebb ré­tegeit vonják be a világ bé-l keszerető erőinek a fegyver­kezési hajsza megfékezéséért, a leszerelésért, a béke meg­szilárdításáért és a nemzetkö­zi biztonságért vívott harcá­ba. Hétfőn plenáris üléssel kez­dődött meg a fórum, majd a részvevők négy napon át négy témakörrel foglalkoznak, ame­lyekről neves politikusok, köz­életi személyiségek tartanak vitaindító előadást.. A munka- bizottságokban a részvevők ki­fejtik álláspontjukat a világ- politikai helyzetről, az enyhü­lés katonai és politikai vo­natkozásairól. Áttekintik a fegyverkezési verseny társa­dalmi-gazdasági követelmé­nyeit, a társadalmi fejlődés és az új világgazdasági rend ki­alakításának időszerű kérdé­seit; megvitatják az általános és teljes leszerelés témakörét, ezen belül a nukleáris lesze­relést célzó folyamatokat és módszereket; s végül egyez­tetik véleményüket a világ fia­taljainak a béke, az enyhülés és a leszerelés, a nemzeti füg­getlenség és a társadalmi ha­ladás érdekében folytatandó együttműködéséről. A tervek szerint a világfórum pénteken plenáris üléssel és zárónyilat­kozat elfogadásával ér véget. Vasárnap óta Helsinkiben tartózkodik a magyar küldött­ség is, amelyet Fejti György, a KISZ KB első titkára vezet. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXV. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM Ára 1,40 forint 1981. JANUÁR 20., KEDD Elég less vagy kevés ? Porotonhéf hétmillió darab Ma: Tejessé vá.’ó intézményhálózat A lelki és az elmebántalmak nem egy életre szólnak: nagy részük tartósan gyógyítható. Mi szükséges ehhez, és hogyan segít ebben a gyógyászat? — «rrol számol be a dr. Hárdi István megyei főorvossal ké­szített interjú a 3. oldalon. Régen a lóaóóhoz csapták A színvonalasabb adóügyi munka, kapcsán a gépjármű- tulajdonosok új adófizetési rendjéről tájékoztat Paládi Jó­zsef cikke a 3. oldalon. Nem könnyű megbukni sem A vizsgaidőszak izgalmairól, a zsámbéki tanítóképző hall­gatóinak felkészüléséről, ma­gáról a próbatételről, s annak számos nehézségéről számol be Vasvári G. Pál riportja a 4. oldalon. A pilisborosjenői 1-es tégla­gyárban január végéig az éves, már hagyományos nagyjaví­tást végzik a karbantartók. Ez a munka azért érdemel ez­úttal is megkülönböztetett fi­gyelmet, mert ilyenkor te­remtik meg a további zavar­talan termelés feltételeit. A kis üzemben — elsősorban a környező települések építke­zői igényeinek kielégítésére — tömör kisméretű téglát gyár­tanak majd. Terv szerint: 17 milliót. A község másik, a 2-es tég­lagyárában, jelenleg még csak készülnek a karbantartásra. A program alapján februárban állítják le a berendezéseket: előreláthatóan három-négy hétre. Ha sikerUl időben befejez­ni a felújítást, remélik, nem lesz akadálya a terve­zett 39 millió kisméretű lyukasztott tégla elkészíté­sének, értékesítésének. A tavaly korszerűsített tö­rökbálinti téglagyárban jó ütemben indult év elején a termelés. Bár 10 centiméteres válaszfaltéglát is gyártanak, fő termékük a fer-födémbélés- test. Ezt az építőanyagot meg­kedvelték és keresték már Pest megye otthonteremtői. A berendezések kapacitását és az igényeket figyelembe véve 1981-ben 36 millió kisméretű téglának megfelelő termék hagyja el a gyárat. Igen kicsi és elavult a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat — a mostanig soroltak is e cég apróságai — érdi és százha­lombattai üzeme. Az előbbiben 8 millió 200 ezer, utóbbiban 6 millió 200 ezer kisméretű tégla gyártása a cél. Míg Ér­den válaszfaltégla és B—30- as falazóblokk kerül ki a ke­mencéből, addig' Százhalom­battán úgynevezett alapcsövek és hagyományos kisméretű téglák készülnek. A két gyár jövőjéről is megszületett az előzetes döntés — jóváhagyott ötéves terve még nincs ugyanis a vállalatnak — Délbudai Téglagyár néven még a VI. ötéves tervidőszakban szeret­nének hozzálátni egy új, 40 millió tégla kapacitású üzem létesítéséhez. Ez a gyár veszi majd át a régiek szerepét. Solymáron, a korszerű 2-es gyárban idén 42 mil­lió tégla a tervelőírás. Mégpedig úgy, hogy közben máris megkezdődött egy ter­mékváltást lehetővé tevő — nagyberuházás. Az Alfa-fala­zóblokk mellett nem 6 centi- méteres válaszfal készül majd a jövőben, hanem megteremtik egy új, kitűnő tulajdonságok­kal bíró építőanyag gyártási feltételeit. S ez pedig: a poro- tontégla. Magas hőszigetelő képessége a legszigorúbb épí­tőipari előírásoknak is megfe­lel, s miután felhasználása igencsak gazdaságos lesz, sike­re nem lehet kétséges. De jut belőle minden vevőnek? A 74—76 millió forintos beruhá­zás keretében egy sor, gépesí­tést is megoldhatnak. Így pél­dául alagútrakó automata jut­tatja égetésre a nyerstéglát és a kocsik ürítését is gép végzi majd. Bevezetnek egyúttal egy modern csomagolási formát is: fóliában kerülhet majd kiszál­lításra a porotontégla egy ré­sze. Idén — első lépésben — 7 millió új típusú termék kerül a felhasználókhoz. Hozzájárulnak Pest megye ellátásához a váciak is, ponto­sabban a Beton- és Vasbeton- ipari Művek ottani kis üzem­egységének dolgozói. Tavaly 2 millió 616 ezer födémbéléstes- tet és 220 ezer különféle útépí­tési elemet gyártottak. Idén rájuk is nagyobb feladat há­rul. A vállalati terv alapján 2 millió 900 ezer, illetve 400 ezer elemet kell előállítaniuk. Ennek érdekében ismét felújítják a gyártósorokat, és remélhetőleg létszám- hiány sem húzza át számí­tásaikat. Ragyogó tervek, számok. A milliós nagyságrendek arra biztatnak: lesz elég tégla, elem. S hogy mégis ide kíván­kozik egy kérdőjel, annak az oka a gyakorlati tapasztalat. Vevőként, év közben döntik el az otthont terem tők: kevés, elég vagy sok a most leírt millió. D. Gy. Szerződések a konzervért Megalapozzák a nyarat Sajót jog alapján Az első szállítmány Mint arról lapunkban már beszámoltunk, az év eleje óta ismét önálló vállalatként dol­gozik a gödöllői Ganz Áram- mérőgyár. Az új év nemcsak a szervezeti önállóságot hozta meg a megye egyik jelentős műszeripari üzemének, hanem termékeik exportálására is sa­ját külkereskedelmi jogot kap­tak. Az idei első exportszállít­mány éppen ma indul útnak Gödöllőről: a tavaly megkö­tött szerződés értelmében 90 ezer mérőórát szállítnak Lí­biába. Ebből a mennyiségből 1980-ban már 20 ezret ki­szállítottak, s további 70 ezer pedig idén jut el megrende­lőjükhöz. Mivel Líbiába már korábban is érkeztek gödöllői árammérők, ezek folyamatos karbantartásához is szállítanak 27 ezer szervizkészletet. Csak­nem három éve folyó tár­gyalások eredménye az a szer­ződés, melyet egy Marokkóban létesítendő szerelőüzem szál­lítására kötöttek. Ebben az év­ben a berendezések egy részét már útnak indítják, többek között a szerelőszalagot, az árammérők átütési szilárdsá­gát ellenőrző szigetelésvizsgá­lót, valamint a szereléshez szükséges készülékeket. A marokkói üzem elkészülte után 100 ezer egyfázisú és 25 ezer 3 fázisú fogyasztásmérő gyár­tására lesz alkalmas. A nyarat legfeljebb szép emlékeink idézik, no meg az üvegbe, nylontasakba zárt kon­zerv és mirelit gyümölcsök, főzéléknekvalók. S hol van még az idei nyár...? Ha a háziasszonyok számára még távoli is, a konzervgyá­rak már nagyon is közelinek érzik, hiszen a szerződésköté­sek során napról napra a majdan feldolgozandó termé­kekről esik szó. Megalapozzák a nyarat, azaz a termelőszö­vetkezetekkel megkötött szer­ződésekben biztosítják a nyersanyagot. A Nagykőrösi Konzervgyárban Antal László igazgatóhelyettes kedvező hí­rekről s gondokról is tájékoz­tatott: — A nyersanyagok nagy többségét már az elmúlt év utolsó negyedében biztosítot­tuk, s ez azt jelenti, hogy két- milliátd forintnál nagyobb értékű konzervet gyártunk 1981-ben. A termelési költsé­gek növekedése miatt a szö­vetkezetek megfontoltabbak, óvatosabbak lettek, s ez első­sorban abból látszik, hogy uborkából, paprikából s zöld­borsóból még nem kötöttük le azt a mennyiséget, amit szerettünk volna. Az uborka és a paprika esetében még megértjük a visszafogott ter­melői kedvet, hiszen kézi­A gyár készáruraktárában készen állnak az első exportszállítmány csomagjai, hogy kamionba rakva megkezdjék útjukat Líbia felé. munka-igényesek, s az elmúlt évben nem is hozták a remélt eredményt. Azért bízunk ab­ban, hogy a jó együttműkö­dés, a sokéves kapcsolatok alapján, a szükséges mennyi­ség valamennyi zöldségfélé­ből rendelkezésünkre áll majd a szezonban. Ami az uborkát illeti, itt számítunk a térség kistermelőire is. Az immár gyáregységek nél­küli Dunakeszi Konzervgyár­ban Bódis József nyersanyag­ellátási osztályvezető derűlá­tó, hisz mind a zöldségből, mind a gyümölcsből rátartás­sal szerződtek, számítva az időjárás szeszélyeire is. Ez számokban kifejezve azt je­lenti, hogy mintegy négyezer tonna gyümölcsöt dolgoznak majd fel az idei esztendőben főzelékalapnak, befőttnek, dzsemnek, savanyúságnak. A tíz-tizenöt esztendős kap­csolatok eredményeként olajo­zottan zajlottak a szerződés- kötések, s most már valóra váltásuk van soron. Zöldség­félékből már a vetőmagvak beszerzése, kiszállítása a leg­főbb tennivaló — ez is a konzervgyár feladata —, s azoknak a megállapodásoknak a megkötése, megvitatása zaj­lik ezekben a napokban, ame­lyekben a szakaszos vetés idő­pontjait rögzítik. G. M. KÖZELET Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, és Apró Antal, az országgyűlés elnöke bemu­tatkozó látogatáson fogadta Alfredo Giro Pintost, az Uru­guayi Keleti Köztársaság rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követét. Dr. Rudi Georgi, az NDK szerszám- és feldolgozógép­ipari minisztere, aki a Szikra Lapnyomda új ofszetnyomó üzemének átadása alkalmából tartózkodott hazánkban, el­utazott Budapestről. Itteni tar­tózkodása idején tárgyalásokat folytatott Rabi Béla ipari mi­nisztériumi államtitkárral és fogadta őt Méhes Lajos ipari miniszter. n o

Next

/
Oldalképek
Tartalom