Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

1981. JANUAR 18., VASÁRNAP xffiAap Szeuch afombatta Munkásőr-egységgyűlés Pattogó parancsszó —mun­kásőrök merevednek vigyáz- állásba. Horváth Rezső, a százhalombattai Ligeti Károly munkásőregység parancsnoka jelenti Balázs Gézánénak, az MSZMP városi bizottsága el­ső titkárának: Az egység sze­mélyi állománya az ünnepé­lyes gyűlésre együtt áll. Így kezdődött tegnap dél­előtt a Dunai Kőolajipari Vál­lalat kultúrtermében a százha­lombattai munkásőrök ünnep­sége. Horváth György, az MSZMP városi bizottságának titkára köszöntötte az egység tagjait, a megjelent vendége­ket, köztük Molnár Istvánt, a megyei pártbizottság osztály­vezető-helyettesét, Bognár Ár­pádot, a Munkásőrség Orszá­gos Parancsnokságának szak­csoportvezetőjét, Barizs Mi­hályt, a Munkásőrség Pest megyei parancsnokságának szakcsoportvezetőjét, valamint a város és üzemeinek vezetőit. — A párt XII. kongresszu­sa ismételten megfogalmaz­ta: a munkásőrség, melyet társadalmunk megbecsülése övez, a jövőben is teljesítse önként vállalt kötelességét — mondatta egyebek között — beszámolójában Horváth Re­zső. A parancsnok ezután érté­kelte az elmúlt kiképzési év szocialista versenyét is. finnek részeként kitüntetéseket adtak át. Kiváló parancsnok kitün­tetést kapott Kovács Albert, a DHV bádogosa; Cser na László, a DKV kompresszoro­sa és Nagy Károly, a DHV osztályvezetője. Nyolcán Kivá­ló Munkásőr kitüntetést kap­tak. A munkásőrség országos pa­rancsnokának határozatára Szolgálati Érdemérmeket ad­tak át. Húszéves szolgálatáért Csema László- részesült ér­deméremben, tizenöt éves szolgálatukért öten, a tízéve­sért nyolcán, az ötévesért ha­tan kaptak kitüntetést. A munkásőregység tíz elő- képzőse ezután letette az es­küt a zászló előtt. A hat le­szerelő acélszürke egyenruhás nevében Mészáros József, a DKV gépkocsivezetője adta át jelképesen a fegyvert a fris­sen fölesküdött Pallagi János- nénak, a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat csoportveze­tőjének. HNF Budapesti Bizottsága Küldöttértekezlet Négyszáznyolcvan küldött részvételével szombaton a Semmelweis Orvostudományi Egyetem elméleti tömbjében tartották meg a Hazafias Népfront budapesti küldöttér­tekezletét. Az eseményen részt vett és felszólalt Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Maró- thy László, a budapesti párt- bizottság első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai. A küldöttgyűlés a budapes­ti népfrontmozgalomnak legutóbbi kongresszus óta vég­zett tevékenységét értékelve megállapította: a lakóterületi politikai munka tovább széle­sedett és tudatosodott, erősítve a népfront valóságos, felelős­ségteljes társadalmi szerepét. A küldöttgyűlés méltatta a rétegpolitikai tevékenység eredményeit, s nagy teret szenteltek a szocialista demok­rácia fejlesztésének. A demok­ratizmus elmélyítése a köz- gazdasági szemlélet formálásá­ban, a munkahelyi fegyelem­ben, a közösségi gondolkodás­ban épp úgy kamatozik, mint a nyílt várospolitikában. Ketten partot értek Fiatal tervezők mély vízben... Igényes ember Rada István? Önmagával — és a környe­zetével szemben igen, amikor ezt állítja, hogy dolgozni akar! Gyorsan hozzáteszi: lehet, ezért sokan majd n-agyképű- nek 'tartanak. Pedig, ha nincs dolgom, úgy érzem, nincs is rám szükség. És ez rettenetes érzés. Tehetséges ember Rada Ist­ván? Amikor néhány fiatal tervező nevét kértem « Pest megyei Tanácsi Tervező Vál­lalat igazgatójától — elsőként mondta az övét. És figyelmez­tetett: kérdezzem meg a pá­lyázatról és a szülőhelyéről. Pest megyei születésű Rada István, Nagykátán ismerkedett meg a betűvetéssel, majd a magasabb tudományokkal — a helyi gimnáziumban. Hiú remények? S nem véletlenül került a Pest megyei tervezők közé. Részint már otthon, Nagyká­tán hallott róluk, részint pe­dig közel is lakott a budai központú vállalathoz. Amikor pedig az egyetemen megtudta a pályázási kötelezettséget, ar­ra gondolt, jobb, ha bebizto- •ítja magának az állását — Jelentkeztem, úgy is mondhatnám, ajánlkoztam, és a vállalatvezetés szívesen fo­gadott Statikusnak szerződve, havi 300 forint tanulmányi ösztöndíjat kaptam, s tulaj­donképpen reményekkel telve léptem be első nap — 1979 szeptemberében, nyolc tár­sammal együtt — a vállalat kapuján. Ám az első reményei porba hulltak. Azt hitte, csodák vár­nak rá. Komoly számításokat akart végezni, érezni. hogy szükséges, amit csinál. Ehe­lyett fantáziátlan, unalmas, műszaki rajzolónak való fel­adatokat kapott. Rájött arra is: minden szerkezetet kita­láltak már előtte. Nincs új a nap alatt. Hol a helye? A hullámvölgyből — a vál­lalati pályázat segítette ki. Apajpusztára kellett egy olyan fogadót megálmodni, amely jól beilleszkedik a környezet­be, ám megfelelő kényelmet is nyújt a ma embereinek. Si­került Tervével elnyerte az első díjat. A második díj Az egyetemen szerzett köz­épület-tervezési tudás kevés önmagában — a gyakorlati munkához. Ezt a megállapí­tást akkor tette, amikor meg- kaota végre első önálló mun­káját: készítse el az ikladi általános iskola bővítésének terveit. Hogyan kell hozzálát­ni a tanulmányterv összeállí­tásához, mi szükséges az en­gedélyezési tervhez? Egyszer­re értelmes, megoldandó kér­dések sorával találta magát szemben. Már nem érezte, hogy nap mint nap fölösle­gesen érKczik a munkahelyé­re. Nem véletlen ezek után, hogy a tavaly ősszel meg­hirdetett pályázaton — sor­házakat kellett Ceglédre ter­vezni — újra tudott figyelem­re méltót alkotni. Ketten, egy kezdő viérnöktársáml — má­sodik díjat szereztek. Ezt a munkát azért is érdekesnek tartja, mert a kivitelezési ter­véket is maguk készíthetik él. Azaz: valósággá formálódhat — az elképzelés. Magánéletében nem hfve a túl pontos terveztetésnek. Már negyedéves egyetemista ko­rában megnősült — Nem élünk könnyen, al­bérletben lakunk — mondja. — Havi 1300 forintot fizetünk, az én keresetem 3100 forint. Maszek pénzszerzési lehető­ég? Volt. Otthon, Nagykátán vállaltam néhány családi ház tervezését. Sajnos, ennek vé­ge. Az új rendelet szerint ugyanis a tervezői névjegyzék­ből kimarad, akinek nincs hároméves gyakorlata. S ne­kem még nincs. A pályakez­dőket elég húsbavágóan érin­ti ez a rendelkezés. Az ötletet, hogy társadalmi munkában segítsen a nagy­község mátrafüredi úttörőtá­borának korszerűsítésében — a nagykátai tanács építési osz­tályán kapta. A vállalatveze­tés helyesnek találta a szán­dékot és több fiatalt mozgó­sítva, KISZ-munkaként lát­hattak a szükséges tervek el­készítéséhez. Jelenleg a költ­ségvetési és a kivitelezési el­képzeléseken dolgoznak. Sokrétű érdeklődés Hajdú György. Érdekes em­ber. Talán még gyakorlatia­sabb gondolkodású, mint ifjú tervezötárea. — Hétköznapi a történetem, nem sokat mesélhetek — le­gyint, amint faggatni kezdem. — Édesapám fényképész, sze­rette volna, ha viszem vala­mire. Jól tanultam a közép­iskolában, én is természetes­nek találtam, hogy nem ál­lok meg félúton. Sokrétű volt azonban az érdeklődésem, ne­hezen döntöttem, végül is, mi legyen velem. Az igaz, biz­tosra akartam menni, vagyis úgy felvételizni, hogy fel is vegyenek. így jutottam a műszaki egyetem építőmérnök karának — közlekedésépítő — mérnöki szakára. Óvatos, előrelátó ember Haj­dú György. Módszeresen, fá­radságot nem kímélve, vé­gigjárta a főváros vala­mennyi tervező intézményét — így akarván megoldani az el­helyezkedését. Ma is bosszan­kodik csöppet: nem talált megfelelő kínálatra. Azaz csak később. Az egyetemen véletle­nül találkozott össze valaki­vel — aki a Pest megyei Ta­nácsi Tervező Vállalatnál dolgozott Hívta. Jött. Körül­nézett ahogy ő fogalmaz: fel­mérte a terepet. Bevallja: neki nem volt fontos a szerződés, inkább a vállalat akarta bebiztosítani • magát Mert ő látta; minden összevág az elképzelései vei, jött volna, ösztöndíj nélkül is. És szerencsésebb is Rada Istvánnál. Nemcsak a válla­lattól kapta diplomamunkáját elkészítésében is rengeteget segítettek. De később is. Az első perctől. — Már októberben — 1979- ről van szó — bevettek egy pályázatba — társ tervezőnek. Az erkölcsi elismerés mellett — II. díjat nyertünk — jelen­tős anyagi elismerés is ért — mondja. — Szinte aggódtam, hogyan felelek meg majd az előlegezett bizalomnak. Megfelelt Állítja: olyan fel­adatokat kapott amelyeket csak 10—15 éves gyakorlattal rendelkező tervezőre bíznak másutt Amikor hozzálátott Monor általános rendezési ter­véhez, nem is gondolta, mek­kora munka lesz. És az ered­mény: ' decemberben nívó­díjjal jutalmazták művét. Dodó Györgyi Az emberek hasznára Nemcsak a munka fáraszt! Felméréstől a szervezésig a Csepel Autóban Bár csupán a véletlen mű­ve volt most mégis kapóra jött: a televízió éppen az el­múlt hét szerdáján sugározta több mint félórás riportfilmjét a Csepel Autógyár alvázsze­relő csafhokáról. Bár a 22 ezer négyzetméteres, hatalmas épü­letben folyó munkáról már sokszor írtunk lapunkban is, a vizuális bemutatás — me­lyet a kora esti műsoridőnek köszönhetően nyilván olva­sóink közül is sokan láttak — sokkal érzékletesebbé tesz: mondandónkat Teljes körű felmérés Ebben a csarnokban az Ikar rus-buszok komplett,1 járóké­pes alvázai készülnek. Az ütemsoros szerelés, a percre kiszámított műveletek első pillantásra azt a benyomást Kelthették, hogy itt már nem sokat lehet keresni a termelé­kenység javításában, s kevés lehetőség nyílik a munka jobb megszervezésére. S bár a szoros technológia valóban nemigen hagy módot a lazí­tásra, — a riportfilmben azt is elmondta az egyik megkér­dezett szerelő, hogy még egy cigarettát meggyújtani is több­nyire csiak akkor jut idejük, amikor a két ütem között az automatikus vonszolórendszer tovább viszi az elkészült al­vázat, s hozza eléjük a kö­vetkezőt —, a gyár vezetői úgy gondolták: az, hogy a munkások fizikai igénybevéte­le nagy, s a pontosan ledolgo­zott nyolc óra végéire alapo­san el is fáradnak, még nem feltétlenül egyenlő a jó szer­vezéssel, a lehetőségek teljes kihasználásával. Hiszen akár a termelés feltételeiben, a vezeti;, viszonyokban, az alM vészellátásban, .a munka­helyek:’ gépesítésében ettől még bőségesen lehetnék olyan veszteségforrások, melyek fel­tárásával, majd kiküszöbölé­sével a termelékenység növel­hető — mégpedig úgy, hogy ennek nem feltétlen velejáró­ja a dolgozók nagyobb igény­bevétele. Ezért bízták meg a Kohó- és Gépipari Szervezési és Számítástechnikai Intézet er­gonómiai és munkaszervezési szakembereit, végezzenek tel jes körű felmérést a csarnok­ban: mi minden befolyásolja hátrányosan a munkát. Bár a jelentés kiragadott, legfonto­sabb megállapításairól — a Problémafeltáró vizsgálat a Csepel Autógyár szekrényes alvázszerelő csarnokában cí­met viselő munka több száz óldal terjedelmű — annak idején részletesen írtunk a Pest megyei Hírlap hasábjain (Bátran belenézni a tükörbe Üzemszervezési vizsgálat a Gyerektopánkák nyárra Csepel Autóban címmel), * néhány napja látott film friss élményére utalva idézzünk most fel ezek közül egyet- kettőt. Kevesebb erőkifejtéssel Apró példa, de tanulságos: a mázsányi Kerekeket kézzel s egy pajszer segítségével emelik helyükre a dolgozók. Mint azt a szervezők mérései megállapították — URH-aöót erősítettek a munkások testé­re, s így ügyelteik, a fizikai megerőltetés hogyan növeli a pulzusszámot — ez az átla­gosnál nagyobb megterhelést jelent Egy kisgép, emelő be­állítása azonban úgy adna le­hetőséget több munkára, hogy közben az ott dolgozók izom­erejének igénybevétele is csökkenne. A kérdőíves felmérés során a csarnok munkásai szóvá tet­ték — s ez bekerült a szer­vezők jelentésébe is —, hogy nagy a huzat sok helyen gyenge a világítás, a zaj ese­tenként fülsértő (ezt az érzé­keny mikrofonnak köszönhe­tően a riportfilmben is hall­hattuk), vagyis sok1 az olyan környezeti feltétel, mely elfá­radáshoz vezet és így egyál­talán nem törvényszerű vele­járója a több mwifuínak. A vizsgálat eredménye te­hát nem volt hízelgő, hiszen az említetteken kívül rámuta­tott a technológiai előírások és a valóságban végzett mű­veletek eltéréseire, a nem egyenletes munkamegosztásra, a bérezési rendszer hiányos­ságaira, s nem utolsósorban arra is, hogy a munka jelen­legi rendszerében a dolgozók sok értékes képessége és tu­lajdonsága kihasználatlan ma­rad. W ' >'.,V „ • V, A megoldás módját keresték Ha a bevezetőben elismerő­leg szóltunk a gyár vezetői­ről, amiért megrendelték ezt a vizsgálatot, úgy kettős mél­tánylás jár nekik azért, hogy a vizsgálat megállapításait megismerve nem azt próbál­ták bizonyítani, miben, nincs igazuk a szervezőknek, s mennyivel szebb a valós hely­zet a leírtnál, hanem a meg­oldást keresték. Űjiabb szer­ződést kötöttek a Kohó- és Gépipari Szervezési és Számí­tástechnikai Intézettel, dolgoz­zák ki javaslataikat, hol s hogyan lehet és kell javítani az eddigi munkán. Ez a szerződés a hazai szer­vezési gyakorlatban még nem nyert teljes polgárjogot; úgy­nevezett részesedései szerződés, vagyis a szervezőket anyagi­lag is érdekeltté teszi munká­juk eredményében. A kölcsö­nösen elfogadott összeg egy részét mindenképpen megkap­ja az intézet, ez ugyanis a munka ellenértéke. Az összeg másik hányadát — s ez önma­gában is tekintélyes summa, kerek egymillió forint — azonban a szervezés eredmé­nyéhez kötötték a „magas szerződő felek”: csak akkor illeti meg a KG ISZSZI-t, ha valóban sikerül elérni a ter­melékenység kívánt növeke­dését. Lukácsi Gábor, a Cse­pel Autógyár termelési igaz­gatója mintegy 15 százalékos javulást vár e tekintetben, s figyelembe véve a járműgyár évi több mililárdos termelési értékét, nyilván könnyű szív­vel fizeti majd ki az egy­milliót. Addig azonban még nagyon sok munka van hátra — még­pedig nem is a látványosabb fajtából. A szervezőknek ugyanis nemcsak a megoldá­sokra vonatkozó javaslataikat kell kidolgozniuk — tehát, hogy itt kell változtatni a technológián, ott két pneuma­tikus csavarhúzóra lenne szükség, a bérezési rendszert meg így kellene korszerűsíte­ni — hanem fel is kell készí­teniük a dolgozókat is a veze­tőket egyaránt a szervezési változások elfogadására. Hi­szen végiül is ezen áll vagy bukik az egész dolog sikere, mert fogadókészség híján könnyen fordulhat elő a gya­kori eset, amikor a szervezési javaslat elkészül ugyan, a benne foglalt változások i« komoly előrelépést ígérnének, a megvalósítás azonban hóna­pokat, éveket késik. A dolgozók megnyerése Ebben az esetben azonban mindkét fél azon van, hogy ennek elejét vegye. A javas­latok kidolgozásában részt vesznek az autógyár szakem­berei is, így minden bizony­nyal a megvalósítás során sem előkelő idegenek hóbortos ötleteiként kezelik majd a szükséges változtatásokat, ha­nem magukénak érzik azokat Alapvető kérdés az is, meny­nyire sikerül megnyerni az ügynek a szerelősoron dolgo­zó munkásolcat. A felmérés során mór jó kapcsolat ala­kult ki közöttük és a szerve­zők között, s az intézet mun­katársai most arra töreked­nek, hogy ezt tovább javít­sák. Mint Nemesliéri Gyttki, az intézet ergonómiai osztá­lyának helyettes vezetője el­mondta, éppen most pénteken ikerült sor arra a tájékoztató­ira, amelynek alkalmával a szervezők pontosan elmondták a legületékesébibefcnek — vagyis azoknak, akiknek a módosítások bevezetése után •megváltozik a munkájuk —, mi mindenre tesznek majd javaslatot. így többek között keresik a megoldást a jobb üzeimelrendezésre, a dolgozók közötti kiegyensúlyozottabb munkamegosztásra, a művele­tek ésszerűsítésire, a munka­hely és a környezet kedve­zőiá) kialakítására — és még sok minden olyan problémá­ra, melyek megoldása egy célt szolgál: értelmes módon, úgy javítani a körülményeken, hogy az embernek is haszná­ra váljon. A szervezési aprómunka most kezdődő időszaka döntő fázis lesz tehát, melynek le­zárása után remélhetőleg mi­nél jobb eredményekről ssá- mo! hatunk be. Weyer Béla Am idei terv snerínt Több növényi termék Ezekben a napokban már a tavaszi és nyári gyermekcipő-kol­lekciót gyártják a PEMÜ ceglédi cipőgyárában. Májusig 12 kü­lönböző fazonú, jórészt valódi bőrből készült topánkákból ösz- szesen 246 000 pár kerül az üzletekbe. Borain Péter felvétele A mezőgazdaságban az idén a növények termelése valami­vel nagyobb mértékben nő, mint az állati termékeké, és ezzel az élelmiszeripar terv- előirányzata is számol. A nö­vényi termékek feldolgozása 2,1 százalékkal, az állati ter­mékeiké kereken 2 százalék­kal növekszik az elmúlt évihez képest. Ez az ütem nemzetközi mércével mérve is kedvezőnek számít, figyelembe véve a ma­gyar éíeLmiszertermelés magäs színvonalát. A mezőgazdasági ágazatok szerkezetében nem várható alapvető változás; a termelési értéket alapul véve az idén is nagyjából változat­lanok a növényi kultúrák és az állatfajok egymáshoz viszo­nyított arányai. Mindez meg­határozza az élelmiszeri pari űzetnek teendőit is. A főbb élelmiszeripari ága­zatok közül továbbra is ki­emelt helye van a hústerme­lésnek. A termékeknek, mint­egy 70 százaléka a hazai fo­gyasztók asztalára kerül. Az ipar az idén 7 milliónál több sertést és csaknem 600 ezer vágómarhát vesz majd át a termelőktől, és gondoskodik a feldolgozásról, illetve a2 ér­tékesítésről. Az elmúlt évinél valamivel több hízóállatot dol­goznak majd fel az áfészek, és a gazdaságok húsüzemet: a baromfiipar előirányzata azo­nos az elmúlt évi termeléssel. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom