Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

Jelettés az 1980« évi gazdaságpolit ikai feladatok teljesítéséről Mint már lapunkban közöltük, január 16-án,. pén­teken az MSZMP Pest megyei Bizottsága kibővített ülésén megtárgyalta a végrehajtó bizottság jelentését a tavalyi gazdaságpolitikai feladatok teljesítéséről, és határozatot hozott az idei tennivalókról. A napirend előadója Balogh László, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának titkára volt. A továbbiakban közöljük a párt- bizottság elé terjesztett jelentést, illetve a testület ha­tározatát. A tavalyi év az V. ötéves terv utolsó esztendeje volt, idén január 1-től pedig el­kezdtük az új, a VI. ötéves tervet. A szokásosnál eltérően a pártbizottság előbb tárgyal­ja az éves feladatokat, mint az ötéves fejlesztési koncepciót. Az nyilvánvaló, hogy minden­kit jobban sürget az éves terv kialakítása, az ötéves fejlesz­tési koncepcióhoz viszont több egyeztetés, hosszabb előkészí­tés szükséges. A tartalmi össz­hangot viszont tudjuk bizto­sítani. Hiszen pártunk, kor­mányunk ezekben az években az 1979-ben elkezdett és a XII. kongresszus által is meg­erősített gazdaságpolitikát folytatja. A gazdálkodás minő­ségi javítását, a hatékonyság és versenyképesség erősítését állította az 1981-es feladatok középpontjába az MSZMP Központi Bizottsága 1980. de­cember 2-i ülésén is. És vé­gülj ma már ismerjük a nép­gazdaság VI. ötéves tervét, és magunk is dolgozunk a me­gyei fejlesztési koncepción. Legfőbb jellemző az alkalmazkodás Szeretnénk elkerülni, hogy az értékelésünk lényege el­vesszen a részletekben. Ezért már a jelentés elején megkí­séreljük nagyvonalakban fel­vázolni, mik az 1980-as gaz­dasági év fő jellemzői Pest megyében. 1. Lényeges változás ment végbe 1980. január l-vél a gazdasági szabályozó rendszer­ben, azon belül különösen az árrendszerben. Az új szabá­lyozók a korábbinál nagyobb mértékben hárították a válla­latokra a világpiaci hatásokat, pontosabban közvetítik a gaz­daságpolitikai követelménye­ket. A szabályozó rendszer változtatását politikailag jól készítették elő, még a válla­latok vezetői is egységesen szükségesnek tartották. Most már az eredmények is igázol- ■ják az. intézkedéseket, De az év elején Sok .gondot vetett fel az átállás, lazultak a gaz­dasági ' kapcsolatok, romlottak az előrelátás feltételei. A vál­lalatok vezetői úgy érezték, hogy az induló árak kialakítár sa központilag nem volt meg­felelően előkészítve. Komoly gondot okozott az árak ala­csony nyereségtartalma, főleg ott, ahol fixáras termékeket állítanak elő (például a nagy­kőrösi és dunakeszi konzerv­gyárban), ahol a kooperációs ár rögzített (a Csepel Autó é* az Ikarus között), a szocia- .ista exportnál, a pótalkatré­szeknél és így tovább. Az átmenet különösen ne­héz helyzetet teremtett a gép­ipari vállalatoknál — ezt — sajnos — utólag is bizonyítják az éves számok. Egy 1980. ja­nuár 20-i felmérés szerint a megyében működő gépipari vállalatok rendelésállománya csak 40 százaléka volt az egy évvel előbbinek. Nagy mérték­ben visszaestek a külföldi ren­delések, különösen a tőkés vi- szonylatúak. Az első negyedév után fo­kozatosan javbit a helyzet. A tanulság kedvéért érdemes még megemlíteni, hogy a válr lalati vezetők a reálisnál sö- tétebbnek látták a nyereség elérésének és a béremelésnek a lehetőségeit. A gazdasági egységek ösz- szességében jól helytálltak a bonyolult, új körülmények között, de a differenciáltság meglehetősen nagy volt. Az éves eredmények ezt is minő­sítik, nemcsak az objektív fel­tételeket. Az is látható, hogy a gazdálkodásban a minőségi változás mégcsak elkezdődött. De ahogy halad előre, annál több lehetőséget fedeznek fel a vállalatok. Vagyis a tarta­lékok nem fogynak, hanem nőnek. Erről később még sze­retnénk szólni. 2. A gazdasági munkában meghatározó szerepe volt a hazánkban és megyénkben is kialakult jó politikai légkör­nek. Annak az aktivitásnak és cselekvőkészségnek, amelyet a pártválasktások, a megyei kül­döttértekezlet és a párt XII. kongresszusa kiváltott. Gya­korlatilag minden munkahe­lyet átfogott a kongresszusi munkaverseny és a célkitűzé­sek túlnyomórészt megfeleltek a gazdaságpolitikai céloknak, illetve a vállalati feladatok­nak. Ha gondok merültek fel a munkaverseny-mozgalom- ban, akkor azok soha nem a tettrekészs.ég hiányából, ha­nem a szervezésből, vagy a termelés akadozásából, a fo­lyamatos munka feltételeinek a hiányából adódtak. 3. Változatlanul jó a me­gyében a párt-, gazdasági- és társadalmi szervek összefogá­sa, tovább • javul a munka összehangoltsága. A főbb kér­désekben sikerült a végrehaj­tásban is erősíteni az egységet a megyei és városi, járási szervek, valamint a vállalatok, szövetkezetek között. Sok új kezdeményezés születik a je­lenlegi gazdasági feladatok ■megoldásáért is. 4. Az úgynevezett gazdaság­talan vállalatok jó eredményt értek el 1980-ban. Tovább folytatódott a viszonylag gyenge termelőszövetkezetek megszilárdulása. Igaz, az új körülmények más kérdéseket éleztek ki. Ilyen például a konzervipar fejlesztési lehető­ségeinek a hiánya, az építő­ipari vállalatok helyzete és működése, egyes rekonstruk­ciók fedezetének a biztosítá­sa stb. Változatlanul hiányzik az összhang a zöldségterme­lés és felvásárlás között, ami már nemcsak az értékesítésre, hanem a termelésre is kihat. 5. A mezőgazdaság szem­pontjából az esztendőnek fur­csa, kettős jellege volt. Egy­részt nagyon sikeres esztendő volt a termelés legtöbb terü­letén, és a gazdálkodásban. Másrészt az időjárás akadá­lyozta a munkákat, elnyújtot­ta a biológiai folyamatokat és az őszi betakarításban külö­nösen kritikus helyzetet te­remtett. Vezetőknek és beosz­tottaknak egyaránt keményen meg kellett tehát dolgozni az eredményekért. A feladatok ellátása sok dolgozótól hősies' áldozatvállalást igényelt. 6. A lakosság életkörülmé­nyeinek a javítását szolgáló kommuniális beruházások megvalósítására a pártszervek és tanácsok kiemelt figyelmet fordítottak. Az üzemek, intéz­mények, a megye lakossága a korrábiaknál is nagyobb mér­tékben segítették a város- és községfejlesztést. 1980-ban a települést fejlesztő társadalmi munka értéke megközelítette az 500 millió forintot. A fel- szabadulási és kongresszusi munkaverseny keretében a gyermekintézmények fejleszté­séhez a megyei üzemek, intéz­mények a kommunista szom­batok eredménye nyomán csaknem 9,5 millió forinttal járultak hozzá. Megyénkben a terveknek megfelelően alakult a lakás­építés, a tervezett célcsopor­tos lakásokat is átadták. Je­lentősen túlteljesítettük az ál­talános iskolai tantermek és az óvodai helyek fejlesztésé­nek tervét. Elkészült a váci és a dabasi szakorvosi rendelőin­tézet és épül a gödöllői művelő­dési központ. A kerepestarcsai kórházbővítés üteme elmarad a tervezettől. A dunakeszi ke­reskedelmi és szolgáltató egy­ségből átadták az ABC-áruhá- zat, az iparcikk-áruház befe­jezése áthúzódik idénre. Az 1980-as gazdasági év­nek ezt a vázlatos jellemzését azzal összegezhetjük, hogy bo­nyolult, nehéz esztendő volt, de egészében eredményes munka folyt az üzemeinkben. A Pest megyei ipari üzemek, állami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek jelentősen hozzájá­rultak a népgazdasági tervek teljesítéséhez. A megye gazda­sága a gazdaságpolitikai kö­vetelményeknek megfelelően fejlődött. Múlt évi munkánk­kal jól fejeztük be az ötödik ötéves tervidőszakot, és meg­alapoztuk az 1981-es feladatok teljesítését. Vezető helyen áll a vegyipar Ezek után rátérhetünk a gazdaság néhány fontos terü­letének az elemzésére. Bár végleges mérlegadatok még nincsenek, minden összefüg­gés még nem1 világos. De a rendelkezésre álló informá­ciók, az üzemek és irányító szervek tapasztalatai alapján a helyzet már értékelhető, a tennivalók megfogalmazhatók. A megye ipari üzemeinek a termelése 1980-ban 3 szá­zalékkal kevesebb a múlt évi­nél. A csökkenés mértéke va­lamivel nagyobb az országos­nál. Ez nem jelent érdemi el­térést. Egyszerűen az az oka, hogy a DKV-ban feldolgozott olaj mennyisége lett 1,2 millió tonnával kevesebb. Márpedig a DKV súlya a megye ipará­ban olyan nagy, hogy az ot­tani változások észrevehetők az átlagos számokban is. A csaknem két évtizedes fejlesz­tés eredményeképpen a mi viszonyaink között igen nagy és hatékonyan működő olaj- feldolgozó kapacitás jött létre. Százhalombattán. A DKV ter­melési értéke megközelíti az 50 milliárd* forintot. Amellett, hogy döntő részt vállal a ha­zai üzemanyagellátásból, a tő­kés exportja 135 millió dol­lárt tesz ki. Ezek a számok bizonyosan érthetővé teszik azt is, hogy ha az értékelé­sekben az átlagosnál többször szerepel a kollektíva, az a tel­jesítmény, a reális viszonyok miatt van, nem azért, mert most i éppen divatba jött a DKV. A termelés volumenének csökkenése mellett is a ter­melés értéke folyó áron 30 százalékkal emelkedett. Ebben meghatározó a DKV-nál je­arányának a javulásából és a termelési áremelkedésekből. Ezek, mint ismert, országosan is jóvál meghaladták a terve­zett szintet, de elég jelentős volt az exportárak emelkedése is -i- ami most még nem kü­löníthető el. A vállalatok, szövetkezetek az új követelményekhez na­gyon eltérően alkalmazkodtak. Elsősorban azon termékek gyártása nőtt, amelyek gazda­ságos exportot, illetve az im­port helyettesítését teszik le­hetővé. Kiemelkedő eredményt ért el a DKV a kőolajpárla­tok és a melléktermékek érté­kesítésében. A kőolajból ki­nyert fehéráru mennyisége 6 százalékkal gyarapodott. Nőtt a villanymotorok gyártása az ikladi Ipari Műszergyárban, és az ÉVIG Ceglédi Gyárában. Több korszerű csapágyat, fo­gyasztásmérőt, élelmiszert és más terméket adtak át a ke­reskedelemnek a megye üze­mei. Az ipari szövetkezetek ár­bevétele mintegy 13 százalék­kal csökkent annak ellenére, hogy a termelésük 6,3 száza­lékkal nagyobb az előző évi­nél. Ennek az az oka, hogy az első negyedévben az anya­got a TEK vállalatoktól nö­vekvő áron vásárolták, míg az árstop miatt saját termékeiket az induló áron értékesítették. Egyébként áz ipari szövetke­zeteket dicséri, hogy mintegy 10 százalékkal növelték a la­káskarbantartást, 10—15 szá­zalékkal a gépjárműjavítást és ugyanilyen mértékben a háztartási gépek javítását. Az alapvető szolgáltatásokból csak a textiltisztítás mennyisége csökkent. lentkezo üzemanyagár-emelke- dés. A termelés értékének a növekedése azonban még pon­tosan nem elemezhető. Az lát­ható, hogy milyen tényezők­ből áll; a feldolgozottsági fok növekedéséből, az értékesebb és gazdaságosabb termékek növekvő, gazdaságosabb export Az ipari termelés csökkenő- lyozmi. A mai tőkés piac se mellett is emelkedett az azonban rendkívül magas kö- export. A szocialista kivitel a vetelményeket támaszt a ter- tervek szerint alakult. A tő- korszerűsége, minősége SÄÄ'lS'i'- o® előző évhez viszonyítva. An­nak ellenére, hogy többször csökkentették a devizaszorzó­kat, és mérsékelték a szubven­ciókat — általában javult az export gazdaságossága. Ahol pedig romlottak a piaci-érté­kesítési viszonyok, csökken­tették a kivitelt. Az egyes ágazatok teljesít­ményéről szólva elmondhat­juk: egész esztendőben biz­tonságosan és jó hatásfokkal látták el az üzemeket és a la­kosságot is a villamosenergiát termelő és továbbító szerve­zetek. Nem mindennapi ered­mény, hogy a Dunameniti Hő­erőmű', Vállalat csúcserőmű­ként üzemelve is folyamato­san tovább javítja a fajlagos mutatóit. A vegyipar részaránya a megyei ipari termelésből to­vább nőtt — most — már el­éri az 50 százalékot. Jó a teljesítménye is, kiemelkedő a hozzájárulása a népgazdaság egyensúlyi helyzetének a javí­tásához. A DKV-ról már volt szó. A Forte helyzete 1980- ban az ezüst árának mérsék­lődésével jávuít, ki is aknáz­ta á hazai és az exportpiaci lehetőségeket. Tőkés exportja ez évben meghaladja a 11 millió dollárt. A PEMÜ to- vábbrá is a tőkés import he- ' lyéttesítésável, a hazai igé­nyek kielégítésében működik sikeresen. Problémásabb a gépipari vállalatok versenyképessége. A hazai ; beruházási és fo­gyasztási k ereskelet csők kenést a tőkés kivitel gyors bővíté­sével kellett volna ellehsú­tűnik, hogy a gépipari válla­latok versenyképességét lénye­gesen javítani kell. Nem arról van szó, mintha ebben az ágazatban nem vol­nának jó eredmények. Elisme­rés illeti például a Csepel Autót, mert kifogástalan mi­nőségben és napra pontosan szállítja az autóbuszalvázakat az Ikarusnak. Tiszteljük a Mechanikai Művek és az Ipari Szerelvény- és Gépgyár mű­szaki fejlesztésben elért ered­ményeit. És még lehetne so­rolni tovább is. De a határo­zati javaslatban azért kaptak a gépipar feladatai külön hangsúlyt, mert a tények ezt indokolják. A megye ipari termeléséből a dollárexport átlagosan 8 százalékot tesz ki, míg a gépipar termeléséből mindössze 3—4 százalékot. Jelzi a teljesítőképességet áz is, hogy a tőkés export árbe­vételarányos nyeresége ebben az ágazatban a legalacso­nyabb : a vegyiparban több mint 21, a könnyűiparban 13 és fél, míg a gépiparban mindössze 5,5 százalék. A DKV új üzeme fontos szerepet tölt be a Magyarországra erkező olaj feldolgozásában Az Óbuda Termelőszövetkezet Uvegházaiban termesztett sok színben pompázó virágok nemcsak belföldön, hanem külhonban is keresettek

Next

/
Oldalképek
Tartalom