Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-14 / 11. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, ll. SZÁM 1981. JANUÁR 14., SZERDA Alig egy macskaugrásra a főváros határától igencsak ne­héz elképzelni, hogy eredmé­nyesen, mi több, gazdaságosan ténykedjen egy üzem, s ne szűkölködjön munkáskezekben sem. Másképp fest a kép, ha azokról a csömöri kis üze­mekről beszélünk, amelyek tu­lajdonképpen nem is olyan kicsik, hiszen valamely fővá­rosi nagyüzem, szövetkezet leányvállalatai. Nemcsak ez az egyetlen kö­zös vonás bennük. Létrejöttük­ben meghatározó volt, hogy annak idején — akárcsak néhány éve, vagy évtizede — a nagyobb élettér,, s a kínál­kozó munkaerő miatt telepí­tették az üzemrészt Csömörre. Fatelepből bútorüzem A HÉV-végáliomás szom­szédságában jellegtelen épü­letsor. Az udvaron álló fa- halmo'k viszont egyértelműen utalnak a kerítésen belül fo­lyó tevékenységre. Mégis két­séges, vajon hányán is tudják a kapu előtt nap mint nap el­járók közül, mit is gyártanak, milyen munka folyik a Bútor­ipari Vállalat — közismert ne­vén a BUBIV — csömöri te­lepén. Stanitz János telepvezető készséges kalauz a múlt és a jelen dolgaiban is. — 1964-ben a fővárosban, az anyagyár szomszédságában építési tilalmat rendeltek el. A gyárnak fatelepre volt szük­sége, olyanra, ami nem is esik túl messze Budapesttől. Végül is ez a hely bizonyult ideálisnak — emlékezik a kezdetekre. Fatelepként indult, de ha­marosan kinőtte magát az üzem. Nem is lehetett más­ként, hiszen adott volt a mun­káskéz, a lehetőségek is a fej­lesztést szorgalmazták. Így az­tán rövid idő múltán olyan üzemegységgé léptek elő, amely a nagyvállalat felada­taiból jelentős részt vállal magára. Évente mintegy 30 millió forint értékben állíta­nak elő kész- és félkésztermé­keket. Jelentéktelennek tűnnek A televízióból jól ismert reklámra terelődik a szó, amikor legújabb termékeikről faggatom az üzemvezetőt. Ne­vezetesen arra, amelyben a hajlított technológiával ké­szülő székek, fotelok strapa­bíró-képességét próbálják nem épp finom módszerekkel a gyerekek. A fotelokhoz szük­séges hajlított állványokat — a vázat — a csömöri telepen készítik. Amelyeket aztán késztermékké alakítva az NSZK-ba és Svédországba is szállítják. — Korszerű gépekkel, kor­szerű technológiával dolgo­zunk — magyarázza Stanitz János. Így természetes az a törekvésünk, hogy tovább fej­lődjünk. Stabil a létszám is az üzemben, a helyi munka- lehetőség a mi feltételeink mellett vonzó. Különösen a nőknek. A kárpitosrészlegben könnyű a munka, s az óvo­dai elhelyezésben is tudunk segíteni — jó kapcsolatot te­remtettünk a helyi tanáccsal. Már az idő jótékony homá­lya fedi, és senki sem emlék­szik szívesen arra a romos épületre, amelynek helyén négy esztendeje kellemes kül­sejű új üzemmel gyarapodott a község. Ez pedig nem más, mint a Főnix Háziipari Ter­melőszövetkezet bőrdíszmű­részlege. A milliókhoz, milliár- dokhoz s a több ezres lét­számhoz szokott szemnek, fül­nek bizonyára jelentéktelen­nek tűnnek a termelésre vo­natkozó adatok: egy műszak­ban huszonöt-harminc nő 10 millió forint értéket állít elő egy esztendőben. — Ne higgye, hogy ez sem­miség — mond ellent Gyön­gyösi József üzemvezető. S igyekszünk is, hogy a tervek­nek maximálisan eleget te­gyünk. Az 1980-as feladatokat 125 százalékra teljesítettük. Nem is volt mindig könnyű. A kisgyermekes anyák gyak­ran kényszerülnek hosszabb- rövidebb pihenőre a gyerme­kek betegsége miatt, a helyet­tesítés olykor komoly fejtörést okoz. ! De mi is készül ebben az üzemben? Azt is mondhat­nánk — táska minden meny- nyiségben, színben. A hazai boltokba bevásárlószatyor, is­kolatáska kerül a csömöri részlegből. Méghozzá nem is akármilyen iskolatáska — a legcélszerűbb, a gyermekek­nek leginkább megfelelő. A régi slágert akár így is mó­dosíthatnánk: Nem nehéz az iskolatáska! Az indulásnál kevesen gon­dolták, hogy egykor exportter­mék gyártására is vállalkoz­hatnak. Most pedig mindez valóság! A női táskákat, be­vásárlótáskákat külföldre is szállítják. Az utóbbiak az NDK" ban igyekeznek híveket sze­rezni a Főnix-termékeknek. Nagy figyelem A már kiszabott anyagból nagy figyelemmel, teljesít­ménybérben készülnek az új termékek. Az év első felében mintegy 20 ezer iskolatáskát, a másodikban ugyanennyi női táskát gyártanaik — ez utóbbit exportra. Egyetlen gond jelent álmatlan éjsza­kát a szép terveket illetően — nevezetesen az, hogy hiányoz­nak a munkáskezek, néhány helybeli lánynak, asszonynak még tudnának megélhetési nyújtani. Gáspár Mária Városi moziműsor A sah táncosnője. Színes, szovjet film. Csak 4 órakor. A kétdimenziós gyilkos. Szí­nes, szinkronizált olasz film­paródia, 6 és 8 órákor. Különleges gyűjtemény Közelebb hozzák a világot Nem ritka, hogy baráti tár­saságban, ismerős körben kü­lönféle szenvedélyeknek, hob­biknak hódoló emberekkel ta­lálkozunk. Én például isme­rek jó néhány barkácsolót, horgászt, vadászt, de bélyeg- gyűjtőt, galambászt is. A mi­nap mégis egy kivételes szen­vedélynek hódoló ismerősöm­től kaptam meghívást. Barát és ismerős Gödöllőn a József Attila ut­cában lakik Willin Lajos nyu­galmazott erdészeti szakfelü­gyelő, aki 43 éven át dolgozott a szakmájában, s ebből a több mint négy évtizednyi időből 38^évet a gödöllői és környék­beli erdőkben töltött. S, hogy a jól megérdemelt nyugdíjas­években milyen gyűjtőszenve­délyre lelt, arról beszéljen ő maga: — Tizenkét éve annak, hogy Soltész László barátom, aki az Egyesült Államokban járt, ha­zatérve szivarokkal ajándéko­zott meg. A kivételesen szépen becsomagolt jószágokat eltet­tem, nem volt szívem elszívni őket. Hogy, hogy nem egy pár nap múlva egy másik bará­tomtól kaptam szivarokat, ezeket is eltettem. Aztán elha­tároztam, gyűjteni fogom őket. Véletlenül lett tehát szivar­gyűjtő Willin Lajos, de az évek során egészen kivételes gyűjteményre tett szert. Ma két hatalmas szekrény ad ott­hont a szivaroknak, és kata­lógus segít az eligazodásban. Százhúsz ajándékozó, barát és ismerős neve sorakozik azon a listán, akik a gyűjtemény gyarapítását segítették. De ma­ga Willin Lajos is több kül­földi útjáról hozott magával ritka példányokat. Az egész zsebpénze Nézzük a leltárt: 2 ezer 500 márka, 4 ezer szivar alkotja a gyűjteményt, öt világrész­ből, 40 országból. Aki nem do­hányzik, s főként nem sziva­rozik, annak is érdekes a gyűj­temény, egy kis darabja a vi­lág kultúrájának. Vannak itt díszdobozban tárolt különle­ges szalagokkal, gyűrűkkel is ellátott példányok; svájci Nyon, osztrák Ritneester Major, ku­bai Coronas, Fülöp-szigeteki Alhamra, egyesült államokbeli Burns. A legnagyobb szívniva- ló a néhai amerikai elnök Ken­nedy nevét viseli, a legkisebb szivarok pedig nem nagyobbak egy kisujjnál. Különösen gazdag a kubai gyűjtemény, ami nem véletlen, hiszen ez a szocialista ország a szivargyártás fellegvára ma is. Innét több mint hetvenféle szivart őriz a gödöllői gyűjtő. A legdrágább szivarok alumí­nium és furnér tokban őrzik különleges aromájukat, de eze­ket is, akárcsak a többit, csak megnézni szabad, megtapogat­ni nem. A gazda ugyanis félt­ve őrzi kincseit, hiszen mint mondja, a szivar is olyan, mint a bélyeg: tépve, törve, sza­kadtán elveszti értékét. A látnivaló mellé szakokta­tást is kapok; vannak szopókás és Virginia szivarok. Az utób­biakat egy levélből sodorják, s ilyenek is találhatók a gyűj­teményben, méghozzá tizenegy országból. Az NDK-ból szár­mazó Virginiák érdekessége, hogy gyűrűiken egy-egy város emblémája látható. Akadnak itt új és régi' magyar gyárt­mányok is, az előbbiek közül némelyik ma már csak tárgyi emlék, nem kapható. A kül­földieket jobbára a vadász is­merősök révén szerezte be, s nem árulunk el titkot az­zal, hogy az egész zsebpénz? a gyűjtemény gyarapításán" megy. Partnereket keres Hogy mire jó ez a sok el nem szívható szivar? A kelle­mes időtöltésen, a látnivalón kívül sok érdekességet tud meg az ember idegen népek szokásairól, ügyességéről. S emellett sok tennivalót, szak­értő gondozást is igényelnek. Willin Lajos szerencséje, hogy a felesége sem ellenzi gyűjtőszenvedélyét. A gödöllői gyűjtő most partnereket keres, akikkel cserélhetne. De nehe­zebb a dolga, mint a bélyeg- gyűjtőknek, vagy a barkácso­lóknak, hiszen kevesen van­nak, akik szivarokat gyűjtenek. CS. J. Meleg panel Csökkenő hőveszteség Tavasszal derül csak ki igazán: milyen hideg volt a télen. Érthető hát a kérdés: nem lehetne olcsóbban meg­úszni a telet?! Lehet, sőt kell is. E felismeréshez nem kell különös adottság, elég egymás mellé tenni néhány számot. Az ország energiakészletének egynegyedét a háztartások fo­gyasztják el. A legtöbb energiát fűtésre s a vízmelegítésre fordít­juk. Ha tehát takarékoskodni aka­runk, a fűtéssel csínján kell bánni. Mivel csökkenthető egy épü­let hővesztesége? Például a ház alakjával. Minél kisebb a lehűlő felület, annál kevesebb a veszteség. E teória szerint kör alakúra kellene építeni a házakat, vagy legalábbis négyzetesre. Az előbbit a be­rendezési nehézségek miatt ve­tik el, s emellett az építtetők is idegenkednek e formától. A négyzetes alapú, sátortetős ZENÉLÖK. Gödöllőn és a já­rás községeiben évről évre sza­porodik azok serege, akik ze­neileg képzettek. A körzeti ze­neiskolába járók egy-egy hang­szeren játszani is megtanulnak. A legtehetségesebbek tovább­tanulnak, zenei középiskolába járnak, ahol nyilván ismét ros- tálódnak, egyikük, másikuk esetleg művész lesz, zenetanár, vagyis hivatásos muzsikus. A túlnyomó többség azonban más pályára kerül, olyan hivatást, foglalkozást választ, amely semmilyen tekintetben nem kapcsolódik a zenéhez. Róluk szólva többször hallot­tam már, ha csak jó zeneértő, hallgató válik belőlük, nem hiába jártak alapfokú zeneis­kolába. Ök minden bizonnyal nem közelítenek előítélettel a komolyzenéhez, számukra nem lesz vadidegen, s eleve elve­tendő a modern muzsika, örö­müket lelik majd az operában, szinfonikus zenében egyaránt. Egyvalamiről mintha keve­sebb szó esnék, nevezetesen ar­ról, hogy a zeneiskolát végzet­tek valamely hangszeren tud­nak játszani. Nyilván nem mű­vészi fokon, de nem is fülsér­tőén. S ez a tudás óriási dolog. Az ember lényege a gondol­kodás és a tevékenység. A leg­nagyobb csapások egyike, ha Mindennapi apróságok valaki helyhez van kötve, nem mozoghat, nem használhatja a tevékenykedés legfontosabb eszközét, a kezét. Korunk egyik sajátossága, hogy sok területen, különösen a művészetek és a kultúra vi­lágában passzív befogadóvá te­szi az embert. Még a lakásból sem kell kilépni ahhoz, hogy filmet, színházat, hangversenyt lássunk. Fel sem kell öltöz­nünk hozzá. Egy darabig nagyszerű ez. Előbb-utóbb azonban megun­juk a tétlenséget. Kevésnek tartjuk, hogy csak figyeljünk, mindent készen kapjunk, sem­mi lehetőségünk ne ‘ legyen a dolgok alakításában, mindent úgy kell elfogadnunk, ahogyan mások megcsinálják, előállít­ják, közvetítik. A zenehallgatás sok öröm forrása. De ugyanilyen gyö­nyörűséget szerezhet az ének­lés, s maga a zenélés. Aki tag­ja volt egyszer is kórusnak, aki akármilyen egyszerű hangsze­ren játszik, ebben biztosan egyetért. Jó szemmel le lehet olvasni ezt az örömöt azoknak az arcáról, akik játszanak. A különböző ünnepélyeken, ha fellép Gödöllő vagy valamely község iskolásainak ének- vagy zenekara, mindig tanúi lehe­tünk ennek az élménynek, örömnek. Muzsikálni nemcsak másnak lehet, önmagunknak is. Otthon, a lakásban is. Nem nehéz el­képzelni, hogy idővel néhányan összeállnak azok közül, akik a körzeti zeneiskolában tanulják meg a muzsikálás alapjait, es­ténként, a hétvégeken kis kon­certet rendeznek otthonukban, saját és közvetlen környezetük szórakoztatására. Ez’t épp olyan jelentősnek tartom, mint azt, hogy jó zeneértők. KÖZPONT, OTTHON, HÁZ. Ahányszor eddig írtam a mű­velődés leendő gödöllői hajlé­káról, egyszer sem használtam a szót: központ. Pedig tudom, hivatalosan művelődési köz­pont lesz a neve, s majdani gazdái, irányítói ezt fontosnak tartják. Annak tartották má­sutt is, mindenütt, ahol a ház­ból központ lett. Nemegyszer megdorgáltak, mondván, maga csak ne fokozzon le minket. Ilyenkor megmagyaráztam, a világért sem akarom lefokozni őket, még a tudatlanság sem enyhíti vétkem, tisztában va­gyok vele, ők már nem otthon, nem ház, hanem központ. Ez a központ azonban sehogysem képes megfészkelni tudatom­ban. Ridegnek és hidegnek ér­zem. A meghitt kétségtelenül az otthon, de a ház is megnye- rőbb a központnál, hiszen az eleve magában rejti a lehető­séget, hogy falai között ott­hont alakítsunk ki, kényelme­set, barátságosat, marasztalót. Olyat, ahová szívesen járunk, mert a miénk, minket szolgál, magunknak teremtettük meg. A központ mindenekelőtt az irányítás, az utasítások képze­tét idézi fel az emberben. A központra mindig figyelni kell, mert hiszen a számonkérés is hatáskörébe tartozik. No de mindegy, ezen úgy sem lehet változtatni. A gödöl­lői művelődési ház központ lesz, az egész járás kulturális közepe. A nevében is szere­pelni fog. Bizzunk benne, hogy a felelős gazdái megtalálják a módját, hogy falai között ott­honias lesz a légkör, vonza majd a művelődni, kulturálód­ni vágyókat. A járás többi mű­velődési helyének pedig ,olyan központja, amelyre érdemes figyelni, mert javaslatai, ta­nácsai hasznunkra válnak. Kör Pál változata viszont — az építé­szek legnagyobb bánatára — túlságosan is elterjedt. Az időjárás viszontagságainak ki­tett felületek csökkenthetők a lakások egymás mellé sorolá­sával is — történjen ez a sor —, lánc- ,vagy belsőudva­ros átriumos megoldással. A hőszigetelő anyagok, szer­kezetek köre lassan bővül. A falazóanyagok közül jószerével egyedül a poroton tégla elégí­ti ki az új hőszigetelési szab­vány követelményét. Kapha­tók hazai és külföldi gyárt­mányú hőszigetelő üveggel ké­szült, jó légzáró, fa- és mű­anyag keretű ablakok. A rossz hőszigetelő képességű falak és födémek utólagos hővédelmét szolgálják a különféle mű­anyag habok és ásványgyapot termékek. Az állami lakásépítésnél végső fokon ugyanaz a gond, mint a magánépítőknél. De hamarosan vastagodni fog a panelek hőszigetelő rétege, a panelek csatlakozásánál is tö­kéletes lesz a hőszigetelés. Az épületasztalos-ipar rekonst­rukciójával csökken az abla­kok hővesztesége, a fűtési rendszerek korszerűsödése kö­vetkeztében pedig nem lesz egyenetlen az emeletek hő­mérséklete. A közeljövő céljai közt szerepel, hogy a fűtésre és vízmelegítésre fordított energiát lakásonként mé­rik majd. Ami viszont megoldatlan: a? eddig felépült lakótelepi há zak utólagos bővédelme. Pe dig előbb-utóbb erre is sort kell keríteni. Holnap nyílik és egy grafikus kiállítása Dobos Olga és Remsey Gá­bor grafikus és László Lilla festőművész kiállítását rende­zik meg a városi Helytörténel­mi Gyűjtemény termeiben. A bemutatót Nagy B. István festőművész nyitja meg csü­törtökön, 15-én délután 5 órakor. A kiállítás február 7- ig tekinthető meg kedden, csütörtökön, pénteken 14 és 18. szerdán, szombaton és vasár­nap 10 és 14 óra között ISSN 0133 - 1951 (Gftrlrtllfll Hírlap) Jssmsár 38-zg: ÁGYNEMŰ-GARNITÚRÁK, LEPEDŐK, PÁRNAHUZATOK NAGY VÁLASZTÉKÁVAL VÁRJA KEDVES VÁSÁRLÓIT a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat aszódi ruházati boltja: Kossuth Lajos u. 83. gödöllői ruházati boltja : Szabadság tér 7., gödöllői olcsó áruk boltja: fJán°st u- f „ 3 (a Patak etterem mellett), kerspsstsrcsai ruházati boltja : Hunyadi János u. 1. Különféle ágynemű-garnitúrák, 3 1/2 és 4 szeles 312 Ft-tól 575,- Ft-ig Fehér és színes lepedők 114 Ft-tól 146,- Ft-ig Krepp dunyhahuzat, 3 1/2 szeles 270,- Ft (és 20%-os árengedménnyel) Ágynemű-garnitúra, 4 szeles dunyhahuzatos 215 Ft helyett 172,- Ft Angin nagypárnatok 98 Ft helyett 78,40 Ft Exportra is termelnek Kis üzem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom