Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-13 / 10. szám
\ 1981. JANUÁR 13., KEDD d/Ps V x/tmav Megszűnik a kötelező közvetítés Ésszerűbb munkaerő-gazdálkodás A munkaügyi miniszter 1981, január 1-től módosította a munkaerő közvetítésével és toborzásával kapcsolatos szabályokat. Az új rendelet — több kötöttséget föloldva, a VI. ötéves terv gazdasági és foglalkoztatáspolitikai irányvonalához igazodva — lehetőséget teremt a munkaerő-közvetítő és -toborzó tevékenység rugalmas alkalmazására, a tanácsi munkaerő-közvetítő szervek sokoldalú információinak úgyszólván korlátlan igénybevételére. Ennek célja, hogy egyrészt a munkát kereső állampolgárok fokozott segítséget kapjanak az elhelyezkedésükhöz, másrészt támogatásban részesüljön a vállalatok tudatos munkaerő-gazdálkodása, amelynek keretében a valós igényekhez igazítják a létszámokat Keres h t—kínálat Az V. ötéves tervidőszakban — a két utolsó esztendőt kivéve — elsősorban az jellemezte az ipar és építőipar munkaerőhelyzetét, hogy, bár összességében némileg mérséklődött évről, évre a foglalkoztatottak száma, számos vállalat törekedett belső létszámtartalék képzésére, illetve megtartására. A munkaerőkereslet a legtöbb területen meghaladta a kínálatot. A tervidőszak első éveiben számottevően fokozódott a dolgozók munkahely-változtatása — ennek jelentős hányada gazdasági szempontból indokolatlan volt. A tanácsi munkaerő-közvetítő szervek a vállalatokat a gazdaságosság, a hatékony működés figyelembevételével kategóriákba sorolták és csak az ez által létrejött sorrend szerint támogatták a munkáltatókat a munkaerő közvetítésével. Természetesen voltak olyan vállalatok is, amelyek egyáltalán nem részesültek a munkaerő-közvetítés által kapható segítségben. Ugyanakkor korlátok állták útját a munkaerő-toborzásnak, az álláshirdetéseknek és a munkaerő-fluktuációnak is. A gazdasági egyensúlyviszonyok helyreállítása érdekében hozott intézkedések — beruházások mérséklése, módosított bérszabályozás hatására az 1979-es és 80-as években fordulat történt. Jó néhány vállalat megkezdte belső létszámtartalékának feltárását, munkaerőigényeinek mérséklését, a létszám-átcsoportosítást. Emellett az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak száma a korábbiaknál már nagyobb mértékben csökkent. Az átlagos állományi létszám a szocialista iparban 1978-ban ezerrel volt kevesebb, mint a megelőző évben, 1979-ben, 1978-hoz viszonyítva a csők-: kenés már meghaladta a 27 ezret. Az építőiparban az 1978. évi alig ezerfőnyi növekedéssel szemben 1979-ben már mintegy 7 ezerrel volt kevesebb a létszám. A csökkenés 1980-ban is jellemző volt: az átlagos állományi létszám az első háromnegyed évben az iparban közel 3 százalékkal, az építőiparban pedig 4 százalékkal volt kisebb, mint az előző év azonos időszakában. Az így megváltozott és továbbra is módosuló körülmények között a munkaerő közvetítésében és toborzásában meglévő kötöttségek további fenntartása indokolatlanná vált. Űj gyakorlatra van szükség, olyanra, amelyik segíti a munkaerő hasznos mobilizálását. A jövőben várhatóan csökken azoknak a földrajzi körzeteknek a száma, ahol a munkaerő iránti kereslet meghaladja a kínálatot. Számolni lehet azzal, hogy egyes területeken a korábbi munkakörökben, esetleg szakmákban történő foglalkoztatás teljes egészében nem biztosítható. Ugyanakkor bizonyos területeken és szakmákban a jövőben is lesz munkaerőhiány. Így elsősorban a fővárosban és egyes iparosodott területeken a férfimunkaerő iránti kereslet meg fogja haladni a kínálatot. Várhatóan továbbra is gondot okoz majd a több műszakos, a kedvezőtlen adottságú és szezonális munkahelyek munkaerőszükségletének kielégítése. Fe'eshges ingázás A munkaügyi miniszter új rendeletének lényege, hogy a munkaerő-közvetítés nem a munkaerő-ellátást szabályozza, hanem szolgáltatást biztosít ahhoz. Az úgynevezett kötelező munkaerő-közvetítés megszűnik. A megyei (fővárosi) tanácsok elnökei csak kivételesen és csak egyes munkakörökben, például a megváltozott munkaképességűek munkába helyezésének támogatása érdekében köthetik munkaerő-közvetítéshez a munkaviszony létesítését. Tehát a vállalati önállóságon alapuló munkaerő-gazdálkodás — természetesen a munkajogi szabályok betartása mellett — szabadon érvényesülhet. Mind a vállalatok, mind a személyek részére megszűnnek a kötöttségek. Ezen túl a munkáltatók a betölteni szándékozott munkahelyeiket minden korlátozás nélkül meghirdethetik. Amennyiben munkaerő-szükségletüket a munkára jelentkező helybeliekből és a közvetítettekből nem tudják kielégíteni, az esetben a vállalat telephelyén kívül más területen munka- viszonyban (tagsági viszonyban) nem álló vagy várhatóan a munkahelyükön feleslegessé váló munkavállalók körében munkaerő-toborzás is végezhető. Ehhez azonban a területileg illetékes tanács munkaügyi szervének az engedélye szükséges és tájékoztatni kell a szándékról a munkáltató telephelye szerint illetékes tanácsot is. Ezáltal ugyanis esetenként megelőzhető a dolgozók felesleges ingáztatása, illetve a céltalannak ígérkező toborzás. A szezonális munkákhoz szükséges toborzás azonban külön engedély nélkül folytatható a munka helyétől számított 30 kilométeres körzeten belül. Igények kielégítése A munkaerő-közvetítő szerveknek igen fontos feladata lesz az, hogy a munkaerőellátási gondok megoldása érdekében a munkáltatók számára tájékoztatást adjanak az elhelyezkedni szándékozókról, illetve felvételi ajánlást tegyenek mind a dolgozó, mind a munkáltató szempontjából megfelelőnek ígérkező igények kielégítésére. A tényleges megfelelés esetén elvégzik a közvetítést — vállalási kötelezettség tehát egyik részről sem áll fenn. A közvetítő szervek szolgáltatási tevékenysége elsősorban az állampolgárok érdekeit szolgálja. Az új rendelet ezért a következőkről intézkedik: a munkáltatók kötelességévé teszi, hogy — miközben bejelentik a különböző munkakörök betöltéséhez szükséges pontos munkaerő- igényeiket — egy-egy fél évre előre számszerű tájékoztatást is adjanak foglalkoztatási szándékaikról, nevezetesen a várható teljes munkaerő-szükségletükről, valamint a felszabadítani tervezett munkaerő létszámáról. A közvetítő szervek ennek ismeretében a munkáltatókkal. szükség esetén a felügyeleti, illetve irányító szervekkel együttműködve felkészülnek a teendőkre. A munkaerő-közvetítő szervek a munkaerőigények, a munka- lehetőségek feltárása alapján biztosítják mindazokat az információkat, feltételeket, amelyek az adott területen történő munkába állást lehetővé teszik, illetve közlik az állampolgárokkal a munkahelyajánlatokat. A felajánlott munkakör azonban nem kötelező. A munkalehetőségekre vonatkozó tájékoztatást a munka viszonv- ban (tagsági viszonyban) állók is igénybe vehetik. Meilen kérdések a zöldségről Kertészek a Galga mentén Éw elei! g&ndek egy n&gyUzesnben Ha a megtermelt zöldségnek legalább 98 százalékát megennénk.' akkor elegendő lenne a jelenlegi vetésterületnek a felén termeszteni — véli jó- néhány szakember. Megint mások azt furcsállják, miért nem nyúlnak bátrabban az illetékesek a paradicsom, a paprika és még vagy négy zöldféle árához. A kérdés indoklásaként elmondják, egy hazai fogyasztónak evenként és átlagosan 170 kiló zöldségre van szüksége, ami 5 forintos átlagáron 850 forintos kiadással terheli meg háztartását. Ha 10 százalékkal emelnék meg az értékesítési és természetesen ezzel egyidő- ben a termelői árakat, ez az állampolgárok költségvetésében mindössze 85 — legfeljebb 100 — forintot jelentene. Az összeg mindenesetre kis- sebb lenne némely cipőárszök- kenás summájánál. A sötéten látók közül sokan azon a véleményen vannak, hogy nem szabad elvetni annak a sárgarépának a magját, amelynek kilójáért a felvásárló 1 forint 88 fillért fizet. S csak úgy mellékesen megjegyzik érdemes-e paradicsomot termeszteni a nagyüzemnek, ha a szállításra alkalmas göngyölegért darabonként 65 forintot fizetnek, és egy ládába 15 forint értékű árut rakhatnak. Mennyi haszna marad a termelőnek, ha rakodáskor csupán minden hatodikat törik össze az emberek, kérdezik szkeptikusan. Nincs minden rendjén E cikk írója — alaposabb vizsgálódás hiányában — nyilvánvalóan nem azonosíthatja magát ezekkel a megállapításokkal. S' mi sem természetesebb, az értékesítéssel, feldolgozással foglalkozó cégek, vállalatok bőségesen tudnának felhozni ellenérvet. Am maga a kérdés körüli nézőpontok éles kontrasztja is arra .utal, nincs minden rendjén a lakosság ellátásában oly fontos ágazat házatáján. A téma ráadásul igen összetett. Nem úgy általában zöldség-' termesztésről van szó. Hiszen egészen más a helyzete a nagyüzemeknek és megint más a kistermelőké. Az időjárás különbözőképpen érezteti hatását a fóliázok esetében, és a szántóföldi termesztésre berendezett szövetkezetek gazdálkodásában. S ezzel a felosztással csak a legdurvább irányokra 'hívtuk fel a figyelmet. Ne áltassuk magunkat. Az idei jó ellátásban a kistermelők, a fólia tulajdonosok vállalták az oroszlánrészt. A hűvös időjárás ugyanis rendkívül kedvezőtlenül érintette a nagyüzemi szántóföldi zöldségtermesztést. Milyen esztendőt zárnak a nagy gazdaságok, hogyan látják a zöldség jövőjét saját üzemükben? A kérdésre ezúttal az egyediből kiinduló és az általánosra következtető módszert választottuk. Vagyis a megye szövetkezeteinek összesített adatai, elemzése helyett egyetlen tsz- ben vizsgálódtunk. Mi a magyarázat? Alapállás: ha egy természeti adottságainál togva kedvező feltételekkel rendelkező közös gazdaságot szemelünk ki, ahol nemcsak az évtizedes hagyományok találhatók meg, hanem korábbi eredményeik alapján az ország élvonalbeli zöldségtermesztői közé is sorolható, gondjaik szélesebb. körben is érvényesek lehetnek. Ezért látogattunk el a napokban a Galga- rnsntén gazdálkodó Magyar— Kubai Barátság Tsz-be. A környék fontosságáról elöljáróban csak annyit, tavaly már Túra községben, naponta jelentek meg a kereskedők és legfeljebb az áru mennyisége különböztette meg a piacait Bosnyák-téri társától. Igaz, a Budapestről érkezők a kistermelőktől vették meg portékájukat! De most adjuk át a szót a túrái tsz elnökének Lévai Ferencnek: — Egy ágazat jelentőségét a termékszerkezet egészében — ezalatt esetünkben konjunkturális pozíciót is értek — az összjövedelemhez való hozzájárulása határozza meg. Négy esztendővel ezelptt a szántóföldi növények 42 százalékkal, a kertészet 31 százalékkal részesedett a nyereségben. Tavalyelőtt a gyenge búzatermés ellenére a számok 43 illetve 20 százalékra módosultak. S bár még nincsenek végleges kimutatásaink, örülnünk kell ha a kertészet a múlt esztendőben eléri a 10 százalékos arányt. Kérdezhetné, mi a jelenség magyarázata? Nehéz lenne valamennyit felsorolni. Emeljünk ki hát egy fontos momentumot: eladási illetve értékesítési áraink piac iránti érzéketlenségét. Vúlloinak azúrok — Kérem részletezze ezt & tényezőt. — A zöldborsót kilónként 1974-ben 6 forint 57 fillérért, 1980-ban kereken 6 foriritért Bár számtalan magyar gyártmányú termék kerül nap mint nap a külföldi üzletek pultjaira, egyre több Made in Hungary feliratú árut értékesítenek a világpiacon — a piros- fehér-zöld színekről az emberek többsége mégis a Pick vagy a Herz szalámira, a gyulai kolbászra, a „Gulasch” kon- zervre — vagyis a magyaros ételkülönlegességekre asszociál határainkon túl. A régi, jól bevált márkákon mind több azoknak a konzervipari készítményeknek a száma, amelyek iránt növekvő érdeklődés mutatkozik Európa-szerte és a tengeren túl. A piackutatók felmérése szerint a külföldi háziasszonyok szívesen vásárolják a Glóbus-védjeggyel ellátott dobozokat és üvegeket, jóllehet nem nyújtanak valami ínycsiklandozó a látványt. Mindössze a felirat vagy legfeljebb egy fotografika utal az egyébként valóban ízletes tartalomra. Nemcsak a külföldi, de a belföldi vásárlók is legfeljebb tapasztalataikra hagyatkozhatnak, ha a közértek konzerv- gúlái előtt kellett dönteniük — melyiket is válasszák a sok közül. Az egyforma doboz- és üveghalom aligha mozgatta meg a háziasszonyok fantáziáját, pedig a konyhakész terméesomagolás A vévé szemre Is vásárol hengerek mögött már a gusztusosán tálalt vacsorát látja — mondja Botocska Péter, az újonnan készülő címkék és dobozok fotóanyagának tervezője és kivitelezője. — A korszerű eljárással, fo- tolitográfiával előállított borítás abban a formában mutatja be az ételt, ahogy az — persze optimális esetben — az asztalra Az ízletes vagdalthúskonzerv kitűnő reggelire vagy vacsorára keket éppen az ő szabad idejük meghosszabbítása hívta életre. A vevő szemre vásárol. Nem újkeletű az igazság, amit a Nagykőrösi Konzervgyár marketing osztálya jelszavául választott ahhoz a programhoz, amelynek eredményeképpen már a jövő esztenőben ízléses, vásárlásra és fogyasztásra csábító dobozokban kerül forgalomba az áru. — Vásárló legyen a talpán, aki a színtelen-jellegtelen fémIgy tálaljuk a bográcsgulyást! Botocska Péter felvételei kerül. A szerencsésen megválasztott címke vagy színes nyomat nemcsak étvágygerjesztő a fogyasztónak, hanem jó reklám a gyárnak is. És nem utolsósorban tanácsot ad a tálaláshoz, ötletet szolgáltat az elkészítéséhez, fejleszti az étkezési kultúrát. Természetesen a kép nem le. hét félrevezető: a doboznak, üvegnek valóban azt kell tartalmaznia, amit feltüntettek rajta, nem érheti csalódás a vevőt akkor sem, ha már felbontotta a göngyöleget. Egyébként a gyár fototerveit a Képzőművészeti Alap lektorálja, csak szigorú zsűrizés után kerülhet nyomdába. — A tervezők és kivitelező kezét az említetteken kívül még sok előírás köti meg — folytatja a beszélgetést Székelyhídi József, a konzervgyár marketing osztályának vezetője. — Kivétel nélkül minden terméken szerepelnie kell a gyár nevének, aszabványjelnek, az árnak, a gyártási és fogyaszthatósági időnek és az Szép a szemnek is ... energiatartalomnak, ami a SI- mértékegység szerint kilojoul- ban kerül a dobozra, de a régi beidegződés miatt kilokalóriában is feltüntetjük. Közhely már, hogy jó bornak is kell cégér, miért ne kellene a jó ételnek vagy üdítőitalnak? Különösen akkor, amikor az új eljárás nem növeli jelentősen a csomagolás költségeit és úgy tűnik, partner is akadt hozzá. A nyomda vállalta a litográfiák nyomását. Hogy pontosan milyen forgalomnövekedés, plusz árbevétel várható a változás után — még a jövő titka. De aligha csökken az érdeklődés, a kereslet, ha nem, csak jobbak, szebbek is lesznek a gyár termékei. Láng Zsuzsa adtuk el, a velünk szerződésben kötött vállalatnak. A sárgarépánál ennél is rosszabb a helyzet. E termékünk 1975- ben kilogrammonként 3 forint 17 fillérért, idén 1 forint 88 fillérért kelt el. Lényegében többi cikkünkkel sem jártunk jobban. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy az ellentmondást észrevegyük. Köztudott, hogy 1974 óta a gyomirtószerek, a műtrágyák, a gépek ára többször is emelkedett. — Hogyan reagált a kedvezőtlen változásokra a szövetkezet? Milyen módosításokat tervez a jövőben? — Mielőtt válaszolnék célszerűnek látszik a zöldség- termesztés szerkezetének vázlatos ismertetése. A zöldborsóval együtt 849 hektáron gazdálkodik a kertészeti ágazat, plőbbi 462 hektárral részese, dik. Foglalkozunk paradicsommal, uborkával, petrezselyemmel, sárgarépával, zellerrel ét fejeskáposztával. Szállítunk a konzerviparnak és a nagykereskedelemnek egyaránt. Tavaly például 535 vagon paradicsom került feldolgozásra gyárakban és 23 és fél vagon értékesült piacon. A betakarítást szinte teljes egészében a hagyományos kéziszedésre alapozzuk, s ezzel máris a kérdésre adandó válasz első részéhez érkeztünk. Jövőre több mint száz hektárral csökkent- iük zöldségtermő területünket. Az okok között ott találjuk a munkaerő gondjainkat: az efféle nehéz feladatra vállalkozó tagjaink folyamatosan elöregednek és a fiatalok még magasabb bérért sem állnak be helyükre. Nem szívességből teszik Amikor a szövetkezet központéból eljöttünk, kíváncsiságból benyitottunk Dúsa Péter kistermelő portájára. Csak a feleségét találtuk otthon, aki elmondta, mindketten idősebbek 60 évesnél. Négy 25 méter hosszúságú fólia alatt termesztik a paprikát, paradi- csomqt. Az idényben hajnali 3-kor kelnek, éjjel 11-kor fekszenek. A szinte megmagyarázhatatlan energiából még arra is futja, hogy az üzemben dolgozó gyerekeiknek is segítsenek. Nem kérdeztünk számokat, nem érdeklődtünk busás hasznok, jövedelmek felől. Tagadhatatlan, amit csinálnak nem szívességből teszik. Ám annak a volt szegényparaszti generációnak a képviselői, akik még ebben a korban is erejükön felüli munkára képesek. Ám a ma emberétől, az újabb nemzedéktől nem lehet és nem is szabad Ilyen önmagát sem ki- mélő erőkifejtést yámi. Vitán felül áll az is, hogy egyre több és olcsóbb zöldségre van szüksége az országnak. Hosz- szú távon a nagyüzemek termelésére kell számítanunk, ezek pozíciójának javulása lenne kívánatos. Az év elején feltehetőleg nemcsak a túrái tsz-ben meglehetősen borúsnak látják az ágazat egét a gyakorlati szakemberek. Nem kétséges mindent megtesznek majd, hogy e felhőket eloszlassák. Megtették eddig is. A Galga menti szövetkezetben például, hogy a nyereségességet javítsák beléptek az óbudai tsz gesztorsága alatt működő Ipari Disznó”, ny Termesztési Rendszerbe, és az egyébként gazdaságosabb szegfűtermesztést kezdték el. Ezért is furcsál- lottam, néztem hitetlenkedve a milliárdos gazdaságból érkezett telex szövegét: jöhet a 7—8 ezer szál virág: 3—4 forintos egységáron. (A szállítás költségeit a turaiak fedezik.) Nem tudom pontosan mennyibe kerül az üzletekben január elején a szegfű, de az a gyanúm egy kicsit keveset kínálnak érte a Galga menti szövetkezet tagságának. Valkó Béla l
