Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

ttrcrn -d/Jr Jt ___ x/ ünap 1981. JANUÄR 11., VASÁRNAP STÚDIÓELŐADÁSOK, VÁNDORVETÍTÉSEK A könyv megszerettetéséért DIFFERENCIÁLT IGÉNYEKET ELÉGÍTENEK KI SZAMOS ÜJ OLVASÓT nyertek meg, s jól szolgálták az Olvasó népért mozgalmat a könyv ünnepének múlt évi rendezvényei — állapította meg a Hazafias Népfront Pest megyei művelődési bizottsága. Az események közül kiemel­kedően nagy sikert aratott a gödi megemlékezés a költészet napjáról, Ráckevén az ünne­pi könyvhét, Nagykátán az őszi megyei könyvhetek, Abonyban a politikai könyv­napok megnyitója. Az idei esztendő sem szű­kölködik az olvasás népszerű­sítésével kapcsolatos esemé­nyekben, s érdekesség lesz, hogy bevezetik a könyvünne­pi események feletti védnök- ségi rendszert. Így például az elsőként, február 2-án Érden megnyíló mezőgazdasági könyvhónap védnökei a Pest megyei TESZÖV és az Agrár- tudományi Egyesület. A tava­szi programban szerepel még a költészet napjának ünnepe Cegléden — védnökei: a Pest megyei Tanács művelődési osztálya, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága, vala­mint a Pest megyei Művelő­dési Központ és Könyvtár —, s ugyané védnökök segítségé­vel szervezik májusban Buda­keszin az ünnepi könyvhét megnyitóját Az ősz szintén gazdag könyvünnepi programot ígér, hiszen októberben kerül sor a műszaki könyvnapokra és az őszi megyei könyvhetekre, no­vemberben pedig a politikai és az ifjúsági könyvnapok, va­lamint a gyermekkönyvhetek eseményei várhatók. AZ ELŐZŐ ÉVEK tapaszta­latainak felhasználásával ké­szítette el idei filmforgalma­zási tervét a Pest megyei Mo­ziüzemi Vállalat. A tervet böngészve bátran állíthatjuk, készítőit nem érheti az a vád, hogy nem igyekeztek a lehető­ségek teljes kihasználására, azaz ne gondoltak volna a különböző ízlésű és korosztá­lyú mozilátogatókra. Kiemelkedő közművelődési és filmforgalmazási feladat­nak is tekinti a vállalat a la­kosság differenciált rétegigé­nyének minél teljesebb kielé­gítését. Ezt a törekvést segíti a MOKÉP állományában lévő filmek bemutatásán kívül, az 1980 októberében átvett Köz- művelődési Filmtár anyaga is. A gyűjtemény elsősorban az iskolai oktató-nevelő munka vizuális kiegészítésére alkal­mas, de kitűnő bázisa a me­gye tájegységeit, kulturális életét, hagyományait bemuta­tó rövidfilmeknek is. A terv összeállítói nem fe­ledkeztek meg az úgynevezett fehér foltok lakóiról sem. Azokon a településeken, ahol nincs mozi, idén több lesz a kihelyezett, illetve a vándor­vetítés. Növelik a filmklubok és stúdióelőadások számát, s egyúttal a vetítési helyeket is. AZ IS ÚJDONSÁGNAK szá­mít, hogy néhány jelentősebb magyar film ünnepi bemutató­jára Pest megyében kerül majd sor és egy-egy alkalommal premier előtti vetítést tarta­nak, például Vácott és Szent­endrén. Folytatódik a MOKÉP filmjeiből összeállított nosz­talgiasorozatok vetítése, első­sorban az idősebbek, a nyug­díjasok érdeklődésére alapoz­va. Mintegy tíz rendezvényso­rozatra kerül sor az idén. Folytatódik a KRESZ-filmhó- napok című akció, új formá­ban jelentkezik a szovjet fil­mek fesztiválja, májusban pe­dig gyermekfilmnapokat szer­veznek. A művészfilmek ked­velőinek a felfrissülő stúdió- hálózat ígér, kellemes progra­mot. A tervek szerint Ceglé­den, Nagykőrösön, Vácott, Ér­den és Szentendrén rendszere­sítik a stúdióvetítéseket. Világnézet az iskolapadban A TUDÁS, AZ ÉRZELEM, A MEGGYŐZŐDÉS ÉS A CSELEKVÉS EGYSÉGE Nemcsak a tanulók, de a világnézeti nevelés is iskola­padba ül naponta. Együtt nő­nek fel; gyermekben a világ­nézet — világnézetben a gyer­mek. A kibontakozó személyi­ség számára az iskolai, az ott­honi, valamint az őt körülve­vő kinti környezet hatása ala­pozó jelentőségű lehet. Ezért fontos, hogy ezek a hatások — noha gyakran ellentétes természetűek — a tanulókban egységgé rendeződjenek. Az élet visszakérdez A családi otthon, valamint a lakóhelyi, városi, falusi köz­élet hatásai zömmel spontá­nul érik a gyerekeket. Az élet tanításaként érzékelik. Az is­kola az egyetlen hely, ahol a gyermekek világnézete szaksze­rűen és szervezett körülmé­nyek között formálódik. A világnézeti nevelés az is­kolában, mondhatni, gyermek­cipőben jár. Az új nevelési és oktatási dokumentumok újsze­rű része az alapelvek, me­lyekben körvonalazódik, hogy a világnézeti nevelésnek az iskolai élet egészét át kell hatnia. Mindez alapkövetel­mény. Ám hogy az iskola sza­va és keze elkíséri-e a tan­óráról szabadult gyerekeket, és ha igen, milyen érzelme­ket, magatartásokat vált ki belőlük? — az már a gyakor­lat alapkérdése. Az élet visz- szakérdezése. Első alapkérdés: iskolai tan- tárgy-e a világnézeti ismeret? Avagy maga az egész iskola?! Szelleme, közélete, emberi — egyben pedagógusi és tanítvá- nyi — kapcsolatai. Az emlí­tett dokumentumokból köztu­dott az a felfogás, hogy a marxista—leninista világnézet egyszerre tudás, érzelem, meg­győződés és cselekvés egysége. Tehát olyan’ ismeretanyag, melynek katedráján két tanító áll: o pedagógus és az élet. A mindennapokban (iskolai­ban, otthoniban, utcaiban) lé­tezik a tanuló, s ez kötelező tantárgy számára, a gyermeki világszemléletre meggyőzően hat. Válasz a kor problémáira Tehát nem elég a nagy el­méleti kérdésekben egészséges szocialista szemléletet nyújta­ni, épp ilyen fontos — sőt, általános iskolásoknál talán fontosabb — az élet társadal­mi, közösségi, emberi kérdé­seire is reális, mérlegelő ma­gyarázatot adni. Az osztályfő­nöki óra tantervében korunk forradalmiságáról a következő megállapítás szerepel: A ha­zánkban folyó forradalmi, tár­sadalmi átalakulás további célja a fejlett szocializmus fel­építése. A fejlődés ellentmon­dásának, kritikus helyzeteinek megértése. Állandó törekvés ezek feloldására, megszünteté­sére. Nos, a világnézeti ‘ nevelés mindezt azzal szolgálhatja, ha az ellentmondásokat feltárja és okait megérteti — nem pe­dig elhallgatja. Mert ameny- nyiben az iskola elhallgatja a társadalmi gondokat, újfajta kettős nevelés alakulhat ki. És­pedig az: míg a világnézeti oktatás az új, szocialista élet örömeit zengi, addig a családi otthon a megélhetés nehézsé­geit panaszolja. A történelmi szemléletnek nemcsak a múl­tat meg a jövőt kell befogad­nia — nélkülözhetetlen része a jelen dolgainak ismerete is. A kettős nevelés (családban, illetve iskolában) régi gondja — vallásos meg a materialis­ta szemlélet — mellett új tar­talmú kettős nevelés lép elő­térbe: az, hogy a mindennapi nehézségek családi ismételge­tése a gyerek szeme elől el­fedi a lényeges társadalmi mozgások irányának és tör­vényszerűségeinek látását, ha az iskola mindezt nem ma­gyarázza, nem érteti még. A családból hozott szemlé­let mindennapiságának komo­lyan vevése a világnézeti ok­tatás során azért is fontos, mert ezáltal válik személyes­sé az a tantárgy. A világné­zeti ismeret így kerül közel a tanuló benső énjéhez, s válhat majd emberi magatartásának és tevékenységének szabályo­zójává. Személyiségformálás A világnézeti nevelés az egész személyiség formálását célozza. A pedagógusnak egy­felől minden szaktantárgyban, másfelől minden cselekedeté­ben, megnyilvánulásában ki­fejezésre kell juttatnia a szo­cialista világnézeti tartalmat. Különösen ez utóbbi jelent ne­héz feladatot. Mert a szemé­lyes magatartás olyan lecke, amit nem lehet könyvből fel­mondani — azt csak élni le­het! Balogh Ödön Medgyessy-centenárium Koszorúzás; emléktábla-avatás Medgyessy Ferenc Kossuth- díjas szobrászművész a XX. századi magyar szobrászat ki­magasló alakja születésének 100. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget ren­deztek tegnap a Mező Imre úti temetőben. Sírjánál koszo­rút helyeztek el a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Művelődési Minisztérium, Debrecen város, a fővárosi tanács, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, va­lamint a Magyar Nemzeti Ga­léria képviselői. Ugyancsak szombaton, a Százados úti művésztelep mű­helyének falán emléktáblát avattak, amely a művész szü­letésének 100. évfordulója tisz­teletére, Szabó Iván szobrász- művész tervei alapján készült. TV-FIGYELO Stúdió ’81. Régi tapasztalat, hogyha valamit kifiguráznak, az nem lehet egy hétközna- pian közönséges dolog. így van ez a televízió Stúdió cí­mű kulturális hetilapjával is, amely éppen hogy csak fel­tűnt a képernyőn, máris köz­ízlésbeli vihart kavart, majd pedig az egyik fő-fő témáját adta a szilveszteri Szuperbo- lának. Ott aztán jól megkap­ta a magáét minden kezdeti fésületlenségéért, túldíszített­ségéért, az átgondolatlanságon alapuló zűrzavaráért. Nyilván nem csak az emlí­tett — egyébként remekbe szabott — paródia készítői hívták fel a figyelmet arra, hogy a szóban forgó sorozat­tal nincs valami rendben, ha­nem maguk a kedd esti adá­sok gazdái is ráérezhettek: jobb, ha szerényebb a körí­tés, viszont magvasabb a tar­talom. *,;.*■ Újabban már a szordinós hangvétel jellemzi a Stúdiót, egyúttal pedig az is, hogy az AZ ÉVSZÁZAD FOTÓMŰVÉSZÉ Ki vagy te, ember.,. } Képek úsznak egymásra. Va­lóban láttuk ezeket, vagy csak rokonélményeink sejdítik fel? Kiszolgáltatott nádszál a hul­lámverésben — Magány; te­nyerek satujában évek, nap, meg mezei szél repesztette öregemberarc — Nehéz út volt; idő koptatta sírkőkeresz­tek között térdel burjánzó vadnövények mellett egy lány, zárt feketében — Akiket el­feledtek; kemény arcélű pa­rasztasszony megrettentő rán­cokkal — Gyűlölködő. És kor­társaink egy-egy jellegzetes mozdulatba örökítve: Bar­csot/ Jenő, Anna Margit, Ber- náth Aurél, Gráber Margit, Déry Tibor, Kiss Roóz Ilona, Pátzay Pál, Remsey Jenő, Bakallár József, Czóbel Béla... A szakma Oscar-díja A képek alkotója Tóth Ist­ván fotóművész. Az 1980-as esztendő egyik legsikeresebb embere: szeptember 7-én a The Fotographic Society of New York palotájában átvet­te az Évszázad Kiváló Fotó­művésze kitüntetést, a fotó­sok, Oscar-díját, amelyet ed­dig egyedül ő kapott meg. A metropolisnak éppen nem nevezhető Cegléden is eldugott hely a Csatorna utca 8., Tóth István otthona. Bevallottam: portrét akarok írni. Nem tud­ta elrejteni mosolyát. Róla? Aki az utóbbi három évtized­ben megközelítően száz ki­emelkedő magyar személyi­séget fényképezett, s nem alap­talanul nevezik a portrézás mesterének is. Ráadásul már csaknem mindent kipróbált: üres fényképezőgéppel dol­gozott órákig, hogy a portré­alany feloldódjon, Barcsay- val úgyszólván együtt lakott, hogy megfejtse személyisé­gének titkait; Illyés Gyulával sehogysem tudott kontaktust teremteni, míg kezében volt a masina; Czóbellel könnyebb dolga volt, mert a mester egykedvűen fogadta a fotózár kattogását. Tóth István nem egyszerűen felvételeket készí­tett, nem elsősorban a festő, szobrász, író vagy költő ér­dekelte, hanem arra keresett választ: Ki vagy te, ember? Legjobb volt eltenni a jegy­zetfüzetet és elfelejteni azt is, ami addig belekerült. Be­szélgettünk a rangos kiállító­teremnek is beillő lakás fest­ményeiről: Xantus Gyula és Tóth Menyhért képei egy-egy külön szobát kaptak, de kin­cseket fedezhetünk fel Ber- náth Auréltól, Vankóné Du­dás Juliig egy egész sor alko­tótól. Nincs a falon egy sem a Tóth István nevére cím­zett 254 elismerés közül, ame­lyek Buenos Airesből, Rio de Janeiróból, Sao Paulóból, Hamburgból, Tallinnból, Rigá­ból, Helsinkiből érkeztek. Pe­dig volna mit kitenni a nem­zetközi kiállításokon nyert aranydiplomákból, díszes elis­merő oklevelekből, s megle­het, jól mutatna az az okmány is, amely igazolja: Bordeaux díszpolgárává fogadták. Még csak fotó sincs a falakon, azok közül sem, amelyekért két­szer kapott Európa-díjat. De a sikerekről pontos könyve­lést vezet, nagy alakú regisz­teres füzet a mindentudója an­nak az évente átlagosan 120 kiállításnak, amelyre Tóth István elküldi képeit immá­ron harminc éve. Az első Voigtländer Mulattató visszaemlékezni az első lemezes Voigtländer fény­képezőgépére, amely már ak­kor is muzeális értékűnek tűnt, amikor használtan megvette. Annál nagyobb tisztelettel em­lékezik Haller F. Gábor fo­tóesztétára, aki rácsodálko­zott a huszonéves fiatalember­re, mert minden előképzett­ség nélkül kereste fel. Akkor még nem gondolta, hogy fotó­művész lesz, s erre teszi fel az életét. Pontosabban csak az egyik felét, hiszen való igaz, hogy nem lehet korán nősülni, hamar gyerekeket akarni és közben egy bizony­talan kereseti forrást ígérő hobbyhivatásnak hódolni. Így hát számára a - művészet az élet ajándéka maradt a mindennapi kenyérkereset mellett, jelenleg Kecskemé­ten a Zöldségtermesztési Ku­tató Intézet tudományos kí­sérleteiről készít fotókat. Az önmagával szembeni szi­gor teremti meg a kapcsola­tot a fényképezés e két nagy ága között. Hiszen a művé­szetnek a tehetség csak felté­tele, alapja a szakma min­den részletének pontos isme­rése, a tudatosság. Hite sze­rint a 24-szer 36-os, vagy a 60-szor 60 milliméteres nega­tív olyan parányi terület, amely nem tűri meg az eset­legességet, ki kell gyomlálni mindent, ami nem a téma hangsúlyosságát, az optika se­gítségével fogalmazott gon­dolatot szolgálja. Éppen ez a tisztaság, egyszerűség és őszin­teség vezette fel a csúcsra. A második Európa-díj után tavaly itthon Balázs Béla-dí- jat kapott idén nagydíjat nyert, Singapore-ban, Vancou­verben, Brazíliában, a Pro Űrbe Cegléd, a Székely Ala- dár-díj és cím tulajdonosa, s most az Évszázad Kiváló Fo­tóművésze (New York). Lehet elérni ennél még többet? — Amikor New Yorkból ha­zatértem, hosszú ideig nem Tóvári István, a Győrben élő kitűnő festőművész portréja. Ezzel a képévei singapore-ban nyert nagydíjat mertem fotografálni, oly’ ha­talmas tehernek éreztem a ki­tüntetést — az együtt töltött estén ez volt az egyetlen pil­lanat, amikor kibillent ab­szolút magabiztosságából, ke­ménységéből, megállt kezé­ben a dióágyasnak nevezett pálinkával a pohár, és az is meglehet, hogy udvariatlan­nak tűnt a kérdés. — Néha úgy érzem: 57 éves koromig csináltam néhány vázlatot, most abban reménykedem, hogy megszületik az igazán jelentős kép. Bár ki tudja? Lehet, hogy már el is ké­szült. De a müvészportrézást abbahagyom. Mást szeretnék, olyasmi címmel: Múló világ. A kis falvakat, tanyákat fo­gom járni, szeretnék rákér­dezni a helyzetek miértjére? Sok-sok impulzus gyülemlett fel bennem. Múló világ Ki vagy te, ember? Embert érzett a magányos nádban, a kitörni készülő vihar előtt le- hajló csemetefában is, ezek­kel ugyanúgy emberi érzése­ket tudott kifejezni, mint a Gyűlölködővei. A Kitagadot­tak című képének előterében egy fiatal nő viszi karján a bébijét, s csupán az elmosó­dott háttérben áll egy idős férfi az ajtóból fordulva visz- sza. Mi történt? — roppan be­lénk a kérdés, aztán felrém­lik emlékeinkben a hallott és tapasztalt tragédiák sora. Képek úsznak egymásra. Valóban láttuk ezeket, vagy...? Tóth Istvánnak, az Évszázad Fotóművészének 1974-ben volt utoljára önálló kiállítása Pest megyében, Szentendrén, Bu­dapesten pedig 1978-ban. Az­óta? Hiánytalanul felsorolni sem lehet a városokat, San Diegótól Rabaton keresztül Ogyesszáig. Tóth István a kö­zelmúltban beszélgetett a Pest megyei Múzeumok Igazgató­ságával egy — esetleges — 1981-es tárlatról. Bizonnyal nem hiába, mert a kép min­dig közösségnek készül, és Tóth István alkotó ember. Sa­ját élete terhét viseli, amely­nek tanulságát kissé túl köny- nyen mondta ki: alkotni csak boldogan lehet, de kinek mi köze hozzá, hogy mekkora energiát kíván a boldogság ébrentartása. Kriszt György egymást követő jelentkezések nagyjában-egészében egy té­ma köré csoportosulnak. Családi kör. A múltkor éj­jel tíz óra tájban, most, csü­törtökön viszont a legkedve­zőbb sugárzási időben, a hír­adó után peregtek le a Csa­ládi kör tanjelenetei, és hang­zottak fel a közéjük, mellé­jük iktatott szakmagyaráza­tok. Így aztán esetleg még azok a kiskorúak is bele-be- lepisloghattak ebbe az otthoni tanulást taglaló fejezetbe, aki­kért ez az egész helyzetelem­zés készült: maguk az iskolá­sok. S ha minden ágyba paran­csoló szülői utasítás ellenére ott ülhettek a készülékek előtt, megbizonyosodhattak af- felől, hogy hány és hány anya, apa véli kényszerű kö- kötelességének a közös tanu­lást, s hogy hány és hány csa­lád békéjét bontja meg a köl­csönösen kimerítő igyekezet; na, lányom, na, fiam, gyerünk leckét csinálni! Dr. Ranschburg Jenő — aki nélkül ez a váltig virágzó so­rozat egyszerűen elképzelhe­tetlen lenne — ezúttal is a maga szelíd okosságával tu­datta, hogy nem lehet csak úgy, délután ötre, hatra, hét­re kitűzni az ismeretek elsa­játításának az időpontját, ha­nem ennél sokkal tágabban kell értelmezni a familiáris észcsiszolást. A szülő dolga — egyúttal jól felfogott és fele­lősségteljes érdeke — az, hogy vegyen részt gyermekének, gyermekeinek az egész életé­ben. Tehát ne csak a házi feladatok ellenőrzésében me­rüljön ki igyekezete, hanem mindannyiszor foglalkozzon utódaival, ahányszor azok igénylik. Ha így vállalja fel­adatát, alkalma nyílik arra, hogy megtanítson értelmesen tanulni, ami — s ez megint- csak nyilvánvaló — clGnged- hetetlen az eredményes elő­rehaladáshoz. És még egy nagyon fontos tanulság a Családi kör leg­utóbbi oktatásából: a gyer­mekek intelligenciaszintje az otthoni környezet intelligen- ciaszintjével együtt alakul. Ha tehat frissen tartja érdeklő­dését, az újdonságok iránti figyelmét mind az anya, mind az apa, lánya, fia is hasonló­képpen alakul; ha pedig nem — szükségszerűen bekövetke­zik a szellemi eltunyulás. Az jgazi, az egykor élt Petőfi aligha vádolható azzal, hogy az ismeretek gyűi- teseben rest lett volna. Míg e enben mostani megidézői, akik a róla szóló tévéfilmfo- íyarnot útnak indították, an­nál inkább vétkesnek mutat­t°löna f ,a^bfn; h°gy megtisz- telo feladatuk terheit nem mertek fel kellőképpen. Im­már a sorozat harmadik adá­ii !atYa’ váIt‘g csak azt mondhatjuk, hegy ez az élet- idezes nem több. mint egy ol­dalait lassan váltó képes­könyv, ráadásul olyan figu­rákkal. amelyek (egyelőre?) képtelenek megfelelni a néző olvasmányélményeinek. Akácz László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom