Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-10 / 289. szám

2 1980. DGCGMBEIt 10., SZERDA Leonyid Brezsnyev Új-Delhiben Ma szovjet-indiai gazdasági megállapodásokat írnak alá Vendégünk: A. C. Shahul Hameed A. C. Shahul Hameed 1929. ápri­lis 10-én született. 1977 óta kül­ügyminiszter, az országos kor­mányzó Egyesült Nemzeti Párt vezetőinek egyike. Első ízben 1960- ban választották meg parlamenti képviselőnek, azóta öt egymást követő választáson nyerte el a törvényhozói mandátumot. A tör­vényhozásban és a kormányban is az ország muzulmán kisebbségét képviseli. Kitűnően beszéli a szingaléz és a tamil nyelvet, amelyeket az angol mellett a Srí Lanka-i állami nemzetgyűlésben használnak. Nyelvtudása és poli­tikai rugalmassága hozzásegítette ahhoz, hogy Jó megértésre talál­jon a különböző nemzetiségi kö­rökben. Főleg a külügy, a népügy és a felsőfokú oktatás kérdéseiben jártas. Tevékenykedett a köz­pénzek parlamenti bizottságának helyettes elnökeként, tagja a Sri Lanka-i egyetem kormányzó ta­nácsának. Közéleti tevékenysége mellett irodalommal is foglalko­zik: verseket, elbeszéléseket ír. A világ sok országába ellátoga­tott, és számos nemzetközi kon­ferencián vett részt, többek kö­zött az ENSZ közgyűlésein is. Púja Frigyes hazaérkezett Közleményt nd'.nk ki o berlini tárgyalásokról Az Indiában tartózkodó szovjet államfő tiszteletére a központi kormány és Űj-Delhi közigazgatása találkozót ren­dezett a Vigyan Bhawan elne­vezésű modem kongresszusi csarnokban. A gyűlésen ott volt Andrej Gromiko külügy­miniszter, Ivan Arhipov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese és a szov­jet küldöttség többi tagja. A szovjet államfő felszólalásá­lban részletesen szólt a két or­szág gazdasági, tudományos- műszaki, kulturális együttmű­ködésének eredményeiről és távlatairól. A többi között hang­súlyozta: a Szovjetunió segít­séget nyújt Indiának nehéz­ipara, nyersanyag-kitermelése, energetikai ipara fejlesztésé­hez. Nagy taps fogadta azt a bejelentést, amely szerint rö­videsen sor kerülhet az első indiai ürhajósjelöltek kikép­zésére is. Együttműködésünk fontos területének tekintjük, hogy segítjük india védelmi kapa­citásának megszilárdítását — mondotta Brezsnyev, Kedden délelőtt Bonnba ér­kezett Arnaldo Forlani olasz miniszterelnök. Az évente kétszer sorra kerülő nyugat­német—olasz konzultáció ke­retében Helmut Schmidt kan­cellárral tárgyal. A kíséreté­ben levő Emilio Colombo kül­ügyminiszter NSZK-beli kol­légájával, Hans-Díetriph Genscherrel találkozik. A? eszmecsere középpontjá­ban a közép-európai helyzet, a Közel-Kelet, a kelet—nyu­gati párbeszéd és a leszere­lés kérdései állnak. Különös érdeklődésre tart számot a Brüsszelben megkezdődött NATO-tanácskozás napirend­je is, miután a két európai ország katonai és politikai vezetőit meglepte a távozó Brown amerikai hadügymi­niszter éles bírálata. Brown azzal vádolta az Egyesült Ál­lamok európai szövetségeseit, Indira Gandhi miniszterel­nök felszólalásában külön ki­emelte: a mostani tárgyalások új dimenziókkal gazdagítják a két ország együttműködését és hozzájárulását a béke meg­erősítéséhez. Leonyid Brezsnyev és Indi­ra Gandhi keddi tárgyalásai­ról kedden közös sajtóértekez­letet tartott Leonyid Zamja- tyin. a szovjet küldöttség szó­vivője és Dixit, az indiai kül­ügyminisztérium sajtóosztá­lyának vezetője. Mint elmon­dották, a keddi megbeszélése­ken egyaránt szó volt a két­oldalú kapcsolatok fejlesztésé­ről és nemzetközi kérdések­ről, Zamjatyin külön is alá­húzta: a szovjet államfő igen elégedett a tárgyalások eddigi menetével. A gazdasági kérdésekkel kapcsolatban a felek jóvá­hagyták azokat a megállapo­dásokat, amelyeket szerdán írnak alá. Mindkét szóvivő •nyomatékosan kijelentette, hogy a lengyelországi hely­hogy kevesebbet tesznek a Nyugat katonai biztonságá­ért mint Washington és mi­közben amerikai részről a fegyverkezési programot eről­tetik, az európai partnerek kereskedelmi megállapodáso­kat kötnek a szocialista or­szágokkal. JUMZSAGUN CEDENBAL, az MNFP KB első titkára, a mongol nagy népi hurál el­nökségének elnöke hétfőn fo­gadta N. T. Gluskovot, a Szovjetunió állami árbizott­ságának elnökét ALGÍRBA érkezett hivata­los látogatásra Samora Ma­ciiéi, a Frelimo párt elnöke, a Mozambiki Népi Köztársaság államfője. Bendzsedid Sadli, :zet nem szerepelt a megbeszé­léseken. ★ Leonyid Brezsnyev, Üj-Del- íiiben találkozott az Indiai Kommunista Párt vezetőivel. A megbeszélésen részt vett Radzsesvara Rao, az Indiai Kommunista Párt Országos Ta­nácsának főtitkára, valamint a párt központi titkárságának tagjai. Az ENSZ-közgyűlés 35. ülés­szakának közel-keleti vitájá­ban hétfőn felszólalt Rácz Pál nagykövet, a New York-i ma­gyar ENSZ-képviselet vezető­je. Beszédében megállapította, hogy a közel-keleti helyzet vi­lágszerte aggodalommal tölti el az embereket, és hogy an­nak békés megoldása ma a nemzetközi politika egyik pa- rancsolóan szükséges feladata. A közel-keleti válság meg­oldásának alapvető előfeltéte­leit taglalva Rácz Pál hang­súlyozta az 1967 óta megszállt valamennyi arab terület kiürí­tésének és a palesztin nép el­idegeníthetetlen jogai elisme­résének szükségességét. Az átfogó megállapodás további része lehetne a térség vala­mennyi állama — köztük Iz­rael — független létének sza­vatolása. A magyar diplomata hang­súlyozta, hogy a Camp David-i megállapodás, az egyiptomi— izraeli különbéke alapján sem­az FLN-párt főtitkára, köztár­sasági elnök meghívásának tesz eleget. PÉLDÁTLANUL SZIGORÚ biztonsági intézkedések kö­zepette érkezett kedden „tör­ténelmi jelentőségűnek” mon­dott, háromnapos látogatásra a terror sújtotta Baszkföldre Adolfo Suarez spanyol mi­niszterelnök. A Szálját—6 u'aiai Ma visszatérnek A SzojuZ—T—3 és három- főnyi legénysége, Leonyid Ki- zim, Oleg Makarov és Genna- gyij Sztrekalov szerdán tér vissza a Földre. Az automatikus teherszállí­tó űrhajó moszkvai idő sze­rint kedden 13 óra 23 perc­kor vált le a Szál jut—6—Szo­juz—T—3-ról, hogy a továb- ■ biakban automatikus pályán folytassa útját. A szétválást és a Progressz—11 rajtját a három űrhajós ellenőrizte. A földi irányító központ jelentése szerint a munka a programnak megfelelően ha­ladt, s az űrhajósok kiváló egészségnek örvendve készü­lődtek a visszatérésre. miféle tényleges eredményt nem lehet elérni. Rácz Pál kijelentette, hogy Magyarország üdvözöl minden, a -közel-keleti válság igazságos és tartós megoldását célzó lé­pést. Marian Dobrosielski lengyel külügyminiszter-helyettes hét­főn a madridi értekezlet ple­náris ülésén javasolta, hogy az európai katonai enyhülési és leszerelési értekezletet Var­sóban tartsák 1981 októberé­ben. Az értekezleten ugyan­azok vennének részt, mint a madridi európai biztonsági és együttműködési értekezleten (az európai országok Albánia kivételével, valamint az Egye­sült Államok és Kanáda). A plenáris ülés után tartott sajtóértekezletén Dobrosielski külügyminiszter-helyettes el­mondta, hogy küldöttségének javaslata a Varsói Szerződés tagállamainak 1980. májusá­ban közzétett nyilatkozatán alapszik és a tagországok kö­zös indítványának tekinthető. Leonyid Iljicsov, szovjet kül­ügyminiszter-helyettes, kül- döttségvazető felszólalásában többek között hangsúlyozta, hogy a szocialista országok nem támasztanak előfeltétele­ket a jövendő konferencia megtartásával szemben, de elő­feltételeket másoktól sem fo­gadnak el. Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­tere — Oskar Fischernek, a Német Demokratikus Köztár­saság külügyminiszterének meghívására 1980. december 8-án és 9-én munkalátogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A külügyminiszterek meg­beszéléseket folytattak a két ország együttműködéséről, va­lamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Ma­A madridi találkozó politi­kai és biztonsági kérdésekkel foglalkozó bizottságában ked­den felszólalt Körmendy Ist­ván, a magyar küldöttség tag­ja. Kifejtette: a katonai biza­lomerősítő intézkedések vég­rehajtása egészében véve ked­vező képet mutat. Az újabb katonai bizalomerősítő intéz­kedések megvitatására és ki­dolgozására — amely iránt nyugat-európai államok köré­ben is jelentős az érdeklődés — különösen alkalmas tárgya­lási keretet nyújtana a java­solt európai katonai enyhülési és leszerelési értekezlet. Megbeszélés Beigrádban Belgrádban megbeszélést tartott Gojko Ubiparip, a Jugoszláv Szövetségi Kormány ál-elnöke és Leonyid Szmirnov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese a két ország együttműködése fej­lesztésének időszerű kérdései­ről. gyár Népköztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kapcsolatai minden terü­leten erősödnek és gyümöl­csözően fejlődnek a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, va­lamint Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkára és Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottsága főtitkára 1977. évi megbeszéléseinek szelle­mében. A külügyminiszterek meg­erősítették kormányaik szi­lárd elhatározását, hogy a jö­vőben is következetesen foly­tatják a két testvéri állam sokoldalú együttműködését. A Varsói Szerződés tagálla­mainak a nemzetközi helyzet­ről kialakított közös értéke­lése alapján Púja Frigyes és Oskar Fischer megvitatta a varsói nyilatkozatban és a külügyminiszteri bizottság legutóbbi tanácskozásáról ki­adott közleményben foglalt javaslatok megvalósítását cél­zó gyakorlati lépéseket. A két külügyminiszter meg­beszélései a testvéri barátság és egyetértés légkörében zaj­lottak le és teljes nézetazonos­ságot tükröztek valamennyi megvitatott kérdésben. A megbeszéléseken részt vett dr. Herbert Krolikowski NDK külügyi államtitkár, valamint dr. Szalai Béla, a Magyar Népköztársaság berlini és Ru­dolf Rossmeisl, az NDK bu­dapesti nagykövete. ★ Púja Frigyes külügyminisz­ter kedden hazaérkezett a Né­met Demokratikus Köztársa­ságból. Megérkezésekor a Fe­rihegyi repülőtéren jelen volt Dieter Zibelius, az NDK bu­dapesti ideiglenes ügyvivője. Bonn Forlani—Schmidt konzultáció ——....................... i..,wri.7Mir.Tr if. i níirriii,viir r a CSAK RÖVIDEN... Magyar felszólalás Közel-keleti ENSZ-vita Lengyel javaslat Madridban Jegyzet A portugál elnökválasztás után AZ IBÉRIAI-FÉLSZIGET kisebbik országában ismét felgyorsultak az események a politikai színtéren. Alig két hete még úgy tűnt, hogy a jobboldali pártszövetség, az úgynevezett Demokratikus Szö­vetség (portugál nyelvű rövi­dítése után AD), megismétli az októberi választási győzel­mét a december 7-i elnökvá­lasztáson is. Jelöltje, Soares Carneiro tábornok ugyanis a politikai jósok szerint joggal számíthatott, hogy megszerzi azt a 47 százalékot, amelyet a jobboldali pártszövetség a parlamenti választásokon ma­gáénak mondhatott. A jobb­oldali pártszövetség vezetői annak ellenére bizonyosak voltak ebben, hogy Soares Carneiro tábornok múltja nem volt éppen makulátlan. An­nak idején, a Salazar—Caetano fasiszta rendszer idején, a tá­bornok rés2t vett az angolai hazafiak ellen folytatott vé­res gyarmati háborúban, s a különleges egységek pa­rancsnokaként a „lélektani hadviselésnek” elnevezett had­járat egyik irányítója volt A néhány hete még életben levő, s a választás előestéjén repülőszerencsétlenség áldoza­tává esett Sá Carneiro minisz­terelnök választása nem vé­letlenül esett a kétes múltú tábornokra. A feltételezés az volt, hogy miközben a jobb­oldali szövetség uralja a par­lamentet, megszerzik Soares Carneiro révén az értékes ál­lamfői tisztséget is. Erre azért lett volna égetően szüksége a jobboldalnak, mert az elnöki tisztség különleges jogkört biztosít birtokosának az al­kotmány szerint. A köztársa­sági elnök nevezi ki a mi­niszterelnököt, menesztheti őt és egész kormányát, s ha in­dokoltnak ítéli meg, szuverén joga, hogy felfüggessze a parlament tevékenységét és új választásokat írjon ki. Emellett a demokratikus in­tézmények őre is egyúttal, s ellenőrző szerepköre van afö­lött, hogy mennyire funkcio­nálnak ezek a szervek. TÜL EZEN, a jobboldali kormányzatnak a^ért is ége­tően szüksége volt erre a fon­tos posztra, mert másként aligha hajthatják végre dé­delgetett tervüket: a tőkés Európa leghaladóbb alkotmá­nyának elképzelt gyökeres felülvizsgálatát. Hiába van ugyanis az októberi parla­menti választások eredménye­két az AD-nek kényelmes többsége a parlamentben, a jobboldali roham teljes ki­bontakoztatásának útjában áll az 1974—75-ös forradalmi fel­lendülés idején megszavazott alaptörvény.. Eszerint a nagy­ipar és a bankrendszer álla­mosítása, a földreform a déli területek nagybirtokainak he­lyén, mind-mind olyan visz- szafordíthatatlan vívmány, amelyet az alkotmány szöve­gébe b ecikkelyeztek. Vagyis, ha a jobboldal vissza akarja juttatni a gyá­rakat, bankokat és földbirto­kokat volt tulajdonosainak, akkor előbb az alkotmány­nak ezeket a cikkelyeit kell hatályon kívül helyeznie. An­nak idején a baloldali erők, amelyek az alkotmányozó nem­zetgyűlés többségét alko'tták, számítottak erre a veszélyre, s ezért vetették be az alap­törvénybe azt a kitételt, hogy ilyen gyökeres módosítást csakis a parlament kétharma­dos többségével lehet keresz­tülvinni. Ilyen többséggel azonban a jobboldal még az októberi választás után sem rendelkezett. Ezért egyetlen kiút kínálkozott számukra: magát a kétharmados több­ség elvét kellene megszüntet­ni. Ehhez pedig népszavazás­ra lenne szükség. S ilyen nép­szavazást viszont csak olyan köztársasági elnök írhat ki, aki a jobboldalhoz tartozik. Így áll össze a kép arról, hogy miért tekintették oly rendkívül fontosnak lissza­boni jobboldali körökben a december 7-i elnökválasztást. JÖ IDEIG ÜGY TŰNT, hogy terveik , megvalósulhat­nak, hiszen Soares Carneiro ellenfelei gyengélkedtek a kor- teshadjáratban. Ramalho Eanest csak a szocialista párt támogatta jó ideig, amely az októberi választáson a szava­zatok 28 százalékát volt csu­pán képes megszerezni. A kommunista pártnak pedig megvolt a saját külön jelölt­je, Brito személyében. Az ult­rabal színeiben fellépő Otelo Carvalhót pedig egy ideig a választás amolyan „sötét lo­vának” tekintették. hiszen emlékeztettek arra, hogy bár alaposan lejáratta magát de­magóg és opportunista fellé­pésével, 1976-ban az utolsó elnökválasztáson mégiscsak az összes érvényes szavazat 16 százalékát szerezte meg. Az események azután hir­telen felgyorsultak. A kom­munista párt bejelentette sa­ját jelöltjének visszalépését Eanes javára. S ez egyszerre azt jelentette, hogy az októ­beri választáson o szavazók­nak az a 17 százaléka, amely a kommunista párt által lét­rehozott .választási szövetség­re adta voksát, nyilván Eanest támogatja majd. Súlyos csa­pás volt az AD-re, hogy a választások előtt néhány nap­pal repülőszerencsétlenségben életét vesztette Sá Carneiro miniszterelnök, a jobboldali pártszövetség erősebbik párt­jának, a szociáldemokratának vezére, ö ugyanis személyes dinamizmusával, a politikai arénában szerzett tapasztala­taival nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az AD szorosan együttműködő pártszövetséggé kovácsolódjon össze. Freitas do Amaral miniszterelnök-he­lyettes, a kisebbik jobboldali párt, a CDS vezére, aki a haláleset után miniszterelnök­ké lépett elő, korántsem volt képes arra a személyes moz­gósító erőre, mint a meghalt kormányfő, akinek örököse lett. A VÁLASZTÁSOKON Eanes elnök elsöprő győzelmet ara­tott ellenfelei felett: a sza­vazatok több mint 56 szá­zalékát kapta meg, s ez alig maradt alatta az 1976-os vá­lasztási sikerének. A jobbol­dal jelöltjének be kellett ér­nie alig negyven százalékkal, azaz, majd hét százalékkal ke­vesebbel, mint amit a párt- szövetség az októberi parla­menti választáson kapott. Eanes győzelmét a baloldali és különösen a kommunista szavazatoknak köszönheti. Ezt az újraválasztott elnök azon­nal el is ismerte, bár hang­súlyozta, hogy semmiféle írá­sos vagy hallgatólagos egyez­mény nem köti a kommunis­tákhoz. Ezt a kommunisták sohasem mondták, hiszen is­merik Eanes politikai néze­teit, amely távol áll tőlük. Viszont azért támogatták őt, mert elnökségének négyéves időszaka alatt mérsékletről, józanságról, törvénytisztelet­ről és az alkotmányosság meg­őrzéséről tett tanúságot. Vagy­is, amikor a baloldali erők — együtt mindazokkal, akik a demokrácia jövőjét féltették Portugáliában — Eanesre sza­vaztak, az 1974. áprilisi for­radalom vívmányainak meg­őrzése mellett tették le a voksot, szemben a jobboldali tábornokkal, aki nyíltan ezek felszámolását hirdette meg. S nemcsak a kommunisták vé­lekedtek így az eredmény ta­núsága szerint, hanem nagyon sok olyan választó, aki októ­berben még hitt az AD meg­tévesztő propagandájának, s csupán a jobboldali pártve­zetésnek az egykori angolai viselt ügyeiről ismert tábor­nok mögé való felsorakozása nyitotta fel a szemét. MOST TÖBB SZEMPONT­BÓL is ritka és bonyolult helyset alakult ki. Először fordult elő, hogy a kommunis­ta és a szocialista párt hívei közös platformra kerültek egy politikus támogatásában. A fenyegető jobboldali roham miatt így alakult ki egy bi­zonyos fajta hallgatólagos ak­cióegység első ízben azóta, hogy a kommunisták oly erő­teljesen sürgetik ezt minden hasonló eseménynél. Ezt ter­mészetesen hiba volna túlérté­kelni, de ugyanannyira hely­telen lenne, ha szó nélkül el­mennénk emellett. Túl ezen, olyan helyzet 'keletkezett, hogy a jobboldali pártszövetség tá­mogatóinak egy része elfor­dult a vezetéstől, s ennek két­ségtelenül érződnie kell majd a későbbiek során a pártszö­vetségen belül is. Valószínű, hogy a torzsalkodás növeked­ni fog a két jobboldali párt köpött a »jövőben, s hatalmi viszály is kibontakozhat Sá Carneiro utódlása ügyében. Várható egyébként az is, hogy Eanes és a jobboldali párt- szövetség között tovább éle­ződik a viszony, s az új jobb­oldali kormányzat — ha majd megalakul — folytatja táma­dásait a köztársasági elnök ellen, hogy aláássa tekinté­lyét, pozícióját. A tény azon­ban ténv marad: Portugália népe vasárnap elutasította a további jobbratolódást. s arra szavazott, hogy április vív­mányai továbbra is érinthe­tetlenek maradhassanak. A. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom