Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-09 / 288. szám
NA@2£ŐrÖSI Dornap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1980. DECEMBER 9., KEDD Nagysikerű rendezvény Diákok szellemi vetélkedője Mikor volt a solferinói ütközet? Mikor alakult meg a Vöröskereszt? Hogyan hívták a Magyar Vöröskereszt elődjét? Mikor alakult meg a Magyar Általános Segélyező Nőegylet? Hányadik tagja a Nemzetközi Vöröskeresztnek a Magyar Vöröskereszt? Mikor és milyen nemzetközi kitüntetést kapott Henry Dunant? Hol van a Nemzetközi Vörös- kereszt központja? Mióta emlékezünk meg a vöröskeresztes világnapról? Mi a Magyar Vöröskereszt idei jelszava? Alapos tudás Ezek és hasonló villámkérdések hangzottak el azon az egészségnevelési és fogászati városi vetélkedőn, melyet az ifjúsági házban rendeztek meg a napokban. A versenyre érkezőket az első pillanatban megkapta a rendkívül ízlésesen berendezett terem, a vetélkedő színhelye. A falakat az alkalomhoz illő rajzok díszítették, melyeket a versenyző csapatok hoztak magukkal. Később ezeket a rajzokat is értékelte a zsűri. A legsikerültebb munkák a megyei döntőbírák elé kerülnek, a többi rajzot pedig az üzemeknek ajándékozzák. Erre a versenyre azokat a tanulókat hívták meg, akik az iskolai versenyeken a legeredményesebben szerepeltek. A városi versenyen 5 általános és 5 középiskolás csapat indult el, csapatonként 5—5 taggal. Miután a versenyző csapatok felsorakoztak, a csapatkapitányok jelentést tettek Patay Dezsőnének, a vetélkedő játékvezetőjének. Amikor a kezdeti izgalom elmúlt, és a versenyzők is körülülték már az asztalokat, dr. Faith Istvánná, a Vöröskereszt városi titkára meleg szavakkal köszöntötte a versenyzőket, akik szabad idejükben is nagy igyekezettel készültek a vetélkedőre. Majd a zsűri tagjai között üdvözölte Germán Istvánná városi úttörőelnököt, dr. Réti Mária és dr. Vén Mária fogorvosokat. Szabó Dénes városi egészségügyi felügyelőt és Balogh Katalin védőnőt. Dr. Faith Istvánná elismeréssel szólt a vöröskeresztes tanárelnökök felkészítő munkájáról is, hiszen az isko lai versenyeken a tanulók alapos tudásról adtak számot. Kisegítő iskola A mostani versenyen először szellemi totót, majd játékos feladatokat oldottak meg a vetélkedő diákok. Ezután „így védem az egészségemet” címmel rajzot kelleti készíteniük. Természetesen ebben az esetben a zsűri nem a rajzok technikáját figyelte elsősorban — hiszen rövid idő állt rendelkezésre —, hanem a mondanivalót. A diákok körében nagy derültséget váltott ki a következő feladat, melynek lényege az volt, hogy ízlelés alapján fel kellett ismerni néhány élelmiszert. Hogy a verseny teljesen szabályos legyen, bekötött szemmel kellett kóstolgatni. Ezután zöldségfélékről és gyümölcsökről szóló dalok címét kellett az ifjú vöröskereszteseknek felírni, s bizony végül nem úszták meg a versenyt dalolás nélkül. Ez a feladat azután meghozta az igazán jó hangulatot. A versenyzők kitettek magukért, szépen, frissen, felszabadultan énekelték a magyar népdalokat. Elfogytak a kérdések, véget ért a verseny. Amíg a zsűri tagjai az elért pontszámok alapján megállapították a helyezéseket, addig a versenyzők a plakátokat nézegették. Végre elérkezett' a nagy izgalommal várt eredményhirdetés is. Dr. Réti Mária zsürielnök elismeréssel szólt a versenyzők felkészültségéről. Az igen színvonalas versenyben az általános iskolások közül a Kossuth Lajos Általános Iskola csapata lett az első. A második helyen a Petőfi, míg a harmadik helyen a Rákóczi iskola diákjai végeztek. Becsületes helytállásukért a kisegítő iskola tanulóit dicséretben részesítették. A középiskolásoknál Arany János Gimnázium fiú- kollégiuma szerezte meg az el ső helyet, őket követte a gimnázium iskolai csapata. A harmadik helyen a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépis kola tanulói végeztek. A helyezettek oklevelet és tárgyjutalmat kaptak. Szórakoztató program Patay Dezsőné a versenyre érdekes, tanulságos és szórakoztató programot állított ösz- sze. A játékot élvezettel és nagy igyekezettel vezette. Megérdemli az elismerést! K. K. Fillérek nélkül Kívánságra elszámolnak Városunk fiataljai körében i mind kedveltebb takarékosko- dási mód az ifjúsági takarékbetét-váltás. Ezzel kapcsolatban többen felvetették az utóbbi hetekben, hogy jó volna, ha az OTP évenként küldene elszámolásit a kamatokról és befizetésekről, vagyis a a betét egyenlegéről. Mint Horváth Albert, az OTP helyi fiókjának vezetője elmondotta, bármikor szívesen adnak felvilágosítást a fiatalok betéti követeléseiről. Intézményesíteni azonban nem kívánják az évi elszámolást. Arról van szó ugyanis, hogy ebben az esetben a kamatokkal, illetve a kamatos kamatokkal számolva a betéti ösz- szegekben filléreket is számon kellene tartani. Ez pedig nemcsak megnehezíti a pénzintézet munkáját, hanem, mi tagadás, tévedésekre is alkalmat adna. Éppen ezért az ifjúsági. takarékbetéteknél ötévenként tőkésítik a kamatokat, mert ekkor kerek összegeket je gyezhetnek be a rovatokba. Egyébként is az ifjúsági be tét-megállapodásnak akkor van értelme, ha legalább öt évig fizetik és fenntartják. Előadás januárban A Szervezési és Vezetési Tu dományos Egyesület értesíti az érdeklődőket, hogy Kollarik István pénzügyminisztériumi osztályvezető előadása közle kedési nehézségek miatt maradi el. A legutóbbi megbeszélések szerint ezt, a népgazda ság helyzetéről és a közgazda sági szabályozó rendszer vál tozásairól szóló előadást ja nuárban hallgathatják meg nagykőrösiek. Úttalan utakon A postás mindig elindul December elsején, amikor 1941 óta a legnagyobb hóesés volt Nagykőrösön, egy találkozóra indultam a város külső részére. Még kevés ház előtt veit eltakarítva a hó, mely térden felül ért, ahol összesodorta a szél. Küzdelmes utamon a szegény postásokra gondoltam, akik most is hordják a városban és a tanyavilágban a levelet, viszik a jó és a szomorú hírt, a panaszos és a szerelmes írást. A hetipiacon Ekkor határoztam el, hogy írok a minden elismerést megérdemlő postásokról. A Postás Szakszervezet gyűlésén hallottam, hogy Nagykőrösnek 14 városi levélhordója, 3 autós tanyai postása, 3 táviratkézbesítője és 14 újságkihordója van, akik jó és rossz időben egyaránt összekötnek bennünket ország-világgal, távoli rokonokkal és ismerősökkel. A három legrégibb városi postás Barta Gyula, Mocsai Pál és Taskovics András, akik kivétel nélkül 28 éve szolgálják a város lakosságát. Közülük Mocsai Pállal sikerült most találkoznom. — Hogyan lettem postás? Hát megjártam a háborút, fogságba estem, s amikor hazakerültem, nehéz volt munkát kapni. Először a ládagyárban helyezkedtem el, majd 30 éves koromban a nagykőrösi posta szolgálatába léptem. Először a tanyavilágba osztottak be. Nyáron jó volt ez, kerékpáron karikáztam a határban, de télen az úttalan utakon legtöbbször gyalog kellett járni. Minden levelet a címzetthez juttattam, sokat odaadtam a hetipiacokra bejött tanyaiaknak vagy a külterületi iskoláktól a gyerekekkel küldtem el. Sokféle tétel díjakat, s újságot, totó- és lottószelvényt is árusítunk. — Mikor indul és mikor végez napjában? — Reggel 7 órára megyünk be a hivatalba. Átvesszük és csoportosítjuk a küldeményeket s elindulunk a körzetbe. Délben eszünk egy pár falatot, s indulunk tővább. Ügy 4—5 órára végzünk, amikor bemegyünk a hivatalba leszámolni. Bizony előfordul, hogy a sokféle tétel elszámolása nem stimmel, s akkor a kü- lönbözetet meg kell fizetni. Ezért tiltja a posta a hivatal előtti nyugdíj- és egyéb kifiosztották be hogy alakult — Mikor városba, és munkája? — Városi körzetet 1957-ben kaptam. Egy körzetben 250— 400 ház van. Naponta minden körzetben 150—200 levelet kapunk kézbesítésre, de ünnepekkor a dupláját. Emellett 2—300 nyugdíjasnak visszük ki havonta a járandóságát. Aztán beszedjük a televíziózetéseket, ahol a várakozók zavarják a postást a számolásban. Több kitüntetés — Hány kilométert tesz meg naponta? — Legkevesebb 10—12 kilométert. De szívesen csináljuk ezt. A lakosság szeret, a hivatal megbecsül bennünket. Minden ötödik évben korpótlékot is kapunk — mondotta végül Mocsai Pál, aki közel három évtizedes nehéz szolgálata után, már elnyerte a „vezetőkezelő”, címet, s időközben több kitüntetést kapott. K. L. Jegyzet Az egészségügyiek egészsége [Vyilvánvaló, hogy tiszta, rendezett munkahelyen a kornak megfelelő öltöző, fürdő birtokában, jól szervezett munka közepette saját borén érzi az ember, mit jelent a szociális gondoskodás, a kulturált környezet, amely szükségszerűen az egészségkultúra terjesztője is. Furcsa ellentmondás, hogy éppen ez utó fellegváraiban, kórházak, szakorvosi rendelőintézetek jó részében nem jellemző ez. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége nemrég alapos, módszeres felmérést végzett a helyzet pontos megismerése végett. Kilencezer ápolónő, asszisztensnő, védőnő, gondozónő — gyűjtőnéven: egészségügyi szakdolgozó —. töltött ki kérdőíveket, választ adva élet- és munka- körülményeiről, lakásviszonyairól, művelődési lehetőségeiről, családi életéről. A kép egyáltalán nem megnyugtató, mondhatni, kedvezőtlen. A könnyűiparban dolgozókéval összehasonlítva, az egészségügyi szakdolgozók elmaradnak munkakörülmények tekintetében. Bármilyen különös, a kórházak egyikében- másikában hiánycikk a mosdó, fürdő, a gyermekintézmény. Az iparban polgárjogot nyert időszakos orvosi vizsgálat az egészségügyi intézmények egy- harmadában nem szokás. Ám a szociális gondoskodás egyéb vonatkozásaiban sem jeleskednek az egészségügyi Gyerekkrőzusok Tanulságokkal járó bűnügyek Mióta beköszöntött ez a havas tél, az autósok nem csekély aggodalommal hallgatják a híreket. Hófúvásról, csúszós utakról, hóakadályokról. Ám, mint mondják, ezek a hírek még mindig jobbak a november végieknél. Mert azok, legalábbis itt Nagykőrösön, gépkocsilopásokról és gépkocsik sorozatos kifosztásáról. Felelőtlenség A hírek persze egy kissé mindig túloznak. Ugyanis személyautók ellopásáról, szerencsére. szó sem volt. „Mindösz- sze” annyi történt, hogy egy fiatalember úgymond „kölcsönvett” egy Skodát, mert ko- csikázni támadt kedve. E szolid művelethez csupáncsak egy kétméteres kerítésen kellett átmásznia, s aztán egy lakatot lefeszítenie a garázsajtóról. A kocsival nem volt nagyobb nehézsége. mert abban benne volt a kulcs. Szóval kocsikázott egy keveset Törtei s Tiszakécske felé, s mert gavallér ember volt, barátait is felvette. Aztán, minthogy benzinre nem volt kedve költeni kiszerelte a kocsiból a kis magnetofont, s magával vitte a kazettáikat is. A szegény, megkínzott Skodát sorsára hagyta. A rendőrség persze egykettőre nyakon csípte, s a városi bíróság gyorsított eljárással egy év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, s egy évre eltiltotta a közügyektől. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette, hogy a tettes, mint fiatalkorú, már háromszor állt bíróság előtt lopásokért jogtalan behatolás útján elkövetett lopásokért. Ez az írás persze nem bírósági tudósítás, úgyhogy tulajdonképpen ezek mind lényegtelen körülmények. Az eset tanulsága a fontos. Mégpedig az, hogy a garázsba bezárt, kerítéssel védett autóban sem kell benne hagyni az indítökulcsot. Mert lám mindjárt könnyebb dolga van a rossz útra tévedt embertársunknak, ha lusták vagyunk bezárni az autót. Mellesleg az. hogy az autóban benne volt az indítókulcs, nem enyhíti a bűncselekményt! Következésképpen nem csökkenti a büntetést sem. Szóval felelőtlenségünk a bűnözők szempontjából egyáltalán nem számít jótékonykodásnak. Annál inkább csábító körülménynek. Nincs válasz Ezt igazolja egyébként a másik hír, mely sajnos pontosan igaznak bizonyult. Ez ugye, még emlékszünk rá. az volt, hogy sorozatosan kifosztottak városunkban gépkocsikat. Pontosan nyolcat. A tettes egy gyerek, esetenként pedig egy fiatalkorú társa volt. ök még nem kerültek bíróság elé. A lényeg az, hogy megvannak. S hát tessék megkapaszkodni. íme zsákmányuk listája: magnetofonok. 15 ezer forint készpénz, két vállalati bélyegző. aláírt és lepecsételt — tehát bármikor felhasználható — vállalati csekkfüzet a hozzá szükséges személyi igazolvánnyal s számos egyéb értéktárgy. Ha ezek az ifjú autókirámo- lók tudták volna, hogy mire jó a csekk, még talán házat is vehettek volna. Szerencsére nem voltak ilyen műveltek. De még óvatosak sem. Minden esetben fényes nappal „dolgoztak”. Nos. ha már a zsákmányt számba vettük, vegyük sorra mindazt, ami csodálatos ebben az ügyben. Mégpedig kérdőjelekkel. Miért tart valaki a személyautójában vállalati bélyegzőket? Aláírt csekkeket? Nyitott autóban 15 ezer forintot? S miért magnetofont? És végül, hogy a csodába nem veszi észre egy szülő, hogy a gyereke egyszerre csak magnetofontulajdonos lett, krőzusként költekezik s szemmel láthatóan jobban megy neki, mint a szüleinek? Őszintén megmondom ezekre a kérdésekre nem tudok válaszolni. S azt sem tudom, hogy az előző példabeli fiatalembernek miért támadt kedve november 22-én éjjel ko- csikázni. S azt sem, hogy a barátainak miért nem volt gyanús e késői kirándulás. Persze, most, hogy ismerem az ügyek részleteit, elkezdhetnék mennydörögni és villámokat szórni, s habzó szájjal üvölteni hogy tessék, ilyenek a mai fiatalok. Ehelyett szerényen azt bátorkodom megjegyezni, hogy ilyenek a mai felnőttek. S ezúttal nemcsak a gondatlanságukra, felelőtlenségükre gondolok, hanem arra is, vagy még inkább főleg arra, hogy ezeket a gyerekeket és fiatalokat ők nevelték. Mi neveltük. Mulasztások Igaz. igaz... Sok lakattal, vaspánttal, riasztó berendezéssel meg lehet akadályozni, hogy a bűnözők munkához lássanak. Laka toljunk hát mindent. De az igazi megoldás az, hogy ne is legyenek köztünk olyanok, akik „munkához” akarnak látni. S minthogy bűnözőnek ritkán születik valaki, alighanem akkor járna el helyesen a bíróság. ha ezekben az ügyekben minden felnőttet a színe elé idézne. S mert ennyi vétkest lehetetlen felsorolni, nem írtam le a bűncselekmények elkövetőinek nevét sem. Pedig nagy kedvem volna a nyilvánosság előtt is megszégyeníteni őket. mert bűnösök. s mert hiszek a büntetés és különösen a megszégyenítés nevelő erejében. Egyetlen név azonban mégis említődjék meg. Mégpedig az enyém mert én is tagja vagyok, s nyilván mulasztásokat elkövető taeja annak a felnőtt társadalomnak, mely olyan fiatalokat is nevelt, akik képtelenek ellenállni a bűnre csábításnak. Farkas Péter intézmények. A könnyűiparból vett hasonlatnál maradva, öltöző-. fürdőellátottságuk is jócskán alatta marad az iparénak. A higiéniai szempontból indokolt fehér-fekete öltöző enyhén szólva nem jellemző. Jellemző viszont a nehéz fizikai munka, amelynek a könnyítését szolgáló gépeket régen feltalálták ugyan, a kórházakban mégis úgyszólván ismeretlenek. Néhány példa az említett felmeresuói; nővérhívó berendezés az érdekeltek felének múmiáját könnyíti meg. Gördülő ágy nélkül dolgozik a klinikai ápolónők 30, a kórháziak 40 százaléka. Gördülő asztallal, tolószékkel, ágytálmosóval alig egyharmaduk rendelkezik. Még ritkább a betegemelő készülék, amely az ápolónők mindösz- sze 5 százalékánál áll rendelkezésre. A szolgálat megkönnyítését célzó központi ételelosztás jó esetben minden második nővérnek, központi sterilizáló nyújtotta előny pedig 65 százalékuknak jut. Mindez a műszerberendezés nehézségeinek, költségeinek ismeretében sem indokolt. Mert ha már a legnagyobb terhen, a három műszakon, az ápolás természetéből következően nem lehet változtatni, legalább a munkát kell, ameny- nyire csak lehetséges, megkönnyíteni. Mert — ismét visszatérve a hasonlathoz — míg a könnyűiparban a munkásnők 29 százaléka dolgozik három műszakban, addig az ápolónők 60 százaléka teljesít éjjel-nappal szolgálatot. p igyelemre méltó viszont, ■*- hogy iskolai végzettségük meghaladja a más ágazatok női szakmunkásaiét. Az egészségügyi szakdolgozók csaknem 60, közülük az ápolónők 44 százaléka középiskolát végzett. Egy okkal több ez is fokozott megbecsülésükre. Annál is inkább, mert a krónikus létszámhiányban nyilvánvalóan szerepe van a munkakörülményeknek. E szubjektív tényező mellett szép számmal akadnak objektívek, amelyek előidézik a létszám- hiányt: betegség, szülés, gyes, szabadság és a hiányzók pótlása szinte lehetetlen. L. M. Figyelem! Az ATI nagykörösi iskolája személygépkocsi, motor- kerékoár és seeec1 motorkerékpár- vezetői tanfolyamot hirdet dec. 9-én. Jelentkezés. felvilágosítás könyvesbolttal szemben levő újságárusnál. Köszönetnyilvánítás. Köszőnetünket feiezzük ki mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek. J6 szomszédoknak, akik felejthetetlen édesanyám, nagyanyánk, özv. Pap Ambrusné temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot hoztak. Kovács család. Köszönetét ' mondok münden kedves rokonnak, ismerősnek, jő szomszédnak, akik felejthetetlen drága férjem. Szentpcteri Sándor temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, fájdalmamban osztoztak özv. Szent- péteri Sándomé. Köszönetét mondunk minden jó barátnak. Konzervgyári dolgozóknak, jó szomszédoknak. ak*k felejthetetlen halottunkat. Pászti Albertet utolsó úti ára elkísérték. Kovács és Bagi család. ISSN 0133—?70B (Nngvkrtröft Hírlap)
