Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

MÓDSZERTANI KÖZPONT ÉRDEN Beilleszkedés és közművelődés MŰVELTSÉG ÉS TÁRSADALOM (1.) A történelmi tudat és a haladás A módszertani napok értel­mét, hasznát aligha kell bi­zonygatni. A szervezésbe ölt i.dő bőségesen megtérül. Pél­dák sorával, érvekkel bizony­gathatnánk, mikor, mennyit profitáltunk, profitálunk a módszertani napokból szűkebb pátriánkban, Pest megyében. Most az egyik utóbbi ese­ménynél érdemes elidőzni. An­nál, melynek a Pest me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár adott helyet: a me­gyei Cigány Közművelődési Munkaközösség szervezésében kilenc csoport mutatkozott be. Szemléltetve, hogyan dolgoznak a megye művelődé­si házaiban működő cigány­klubok. Több volt ez bemutat­kozásnál, hiszen kínálta egy­más munkájának, az átvehető ötleteknek, módszereknek is­meretét is. A gondok ismerete Nem öncélúan vetődik fel például az integráció és az asszimiláció kérdése. E téma egyik legjobb ismerője Laka­tos Menyhért író, az integrá­ciót tartja követendő útnak. S ugyanakkor a beilleszkedést, illetve annak elősegítését, úgy, hogy közben maradjanak meg a csoporthoz tartozás pozitív jegyei, a sajátos hagyomá nyok, kulturális igények. Ép­pen ezért kell világosan lát­nunk a cigányklubok szerepét, pontosabban átmeneti funk­ciójukat. Ma ugyanis elsősor­ban arról van szó, hogy a klu­bok a közművelődés már meg­levő szervezeti keretein kívül maradókat tömörítik. Így két­ségtelenül változnak a műve­lődési igények, de megmarad bizonyos elkülönülés a társa­dalom más rétegeitől. Az len­ne az ideális helyzet — az in­tegráció elvének is megfele­lően —, ha a klubok tagjai párhuzamosan más művelő­dési, vagy egyéb csoportokhoz is kötődnének. Sajnos, ettől az ideális hely­zettől még elég messze va­gyunk. E pillanatban ott tar­tunk, hogy a kulturális fel­adatokat csak a cigányság leg­égetőbb problémáinak ismere­tében, abból kiindulva, s an­nak alárendelve lehet megol­dani. Ezt nem azért kell hang­súlyozni, mintha a művelődés más rétegek, csoportok eseté­ben független lenne a társa­dalmi helyzettől, az iskolá­zottságtól, a munkához, a kö­zösséghez való viszonytól. Nem. Hanem azért, mert a ci­gányság bizonyos részén éppen ezek a tényezők okoznak gon­dot. Gyermekklubok Lényegében ezeket a kérdé­seket fogalmazta meg a már említett módszertani napon XJrbán László, az érdi városi művelődési központ vezetője is. Maradjunk is Érdnél, ahol a lakosság két százaléka ci­gány. Ez a két százalék mint­egy kilencszáz főt jelent. S itt nyomon követhetők, s fokozott mértékben megfigyelhetők a gondokra okot adó jelenségek. Például az antiszociális maga­tartás — a főváros közelsége által is befolyásolt — munka­kerülés. Nem teljes az össz­kép, ide kívánkozik még a „vándormadár”-magatartási forma is. így is hézagos a felso­rolás. Tény, hogy a cigánysá­gon belül csak egy rétegről van itt szó. E réteg életvitele azonban sok esetben általáno­sításhoz. az előítéletek elmé­lyüléséhez vezet. Más rétegek­nél viszont a szociális gondok dominálnak, amelyek megol­dásáért sokat tett és tesz a helyi tanács, s jó néhány üzem. A cigányság tudati vál­tozásáért, művelődési igényei-« nek felkeltéséért — az emlí­tett tényekre figyelve — a mű­velődési központnak, illetve a négy év óta Érden működő cigány-közművelődési bázis­nak igen sokat kell tennie. Az első lépésre öt évvel ez­előtt került sor: cigánybált rendeztek, amely kulturált szó­rakozási forma ugyan, előse­gíti e lakossági réteg jobb megismerését — azonban pe­dagógiai, illetve felnőttneve­lésre alkalmatlan. Éppen ezért jelentős volt az első érdi ci- gányfórum megszervezése^ amelyen nemcsak a hallgatók tájékozódhattak bizonyos kér­désekben, hanem a rendezők is. Két, egyformán eredményt ígérő irányban indultak el egyszerre. Megszervezték az első cigány Ki mit tud?-ot, s a gátlásokat oldó. örömet adó szereplési lehetőség a har­minchét fellépő és a száztíz néző számára igen sikeressé tette a rendezvényt. Azonban a cigányközművelődés alapjá­nak a kiscsoportos forma bi­zonyult. A bázistevékenység központját jelentette egészen tavalyig az első gyermekklub. Heti egy alkalommal tartot­tak háromórás, igen tartalmas foglalkozást Kiss Mária peda­gógus vezetésével. A mintegy harmincfős gyermekklub tagságát mintegy háromnegyed részben cigánygyerekek alkot­ják. Az idén ősszel újabb klub alakult a VIII. számú általá­nos iskolában. A cigánygyere­kek részvételével tamburaze- nekar is szerveződött. Az egész tanéven át tartó foglalkozások során szerzett ismereteket a három év óta rendszeres nyá­ri táborok mélyítik el. Eredmények A legégetőbb problémák megismerésével, a fórum meg­szervezésével kezdték tehát a munkát Érden. Nem is hiába. A klubok munkája mutatja, igen sokat tettek, nem is ered­ménytelenül az egyik alapve­tő probléma megoldásáért: a hátrányos helyzetű cigánygye­rekek művelődéséért. E mel­lett természetesen nem ma­radtak el azok a rendezvények sem, melyek az egész lakos­ságot érintik. Tehát a külön­féle művelődési alkalmak, az író-olvasó találkozók, vagy a színházlátogatások sem. Igaz, számuk mennyiségileg még növelhető lenne. Persze ha csak ennyit tett volna az érdi művelődési központban mű­ködő bázis, akkor is elégedet­tek lehetnénk munkájával. Módszertani tevékenysége, a művelődési központ igazgató­jának lelkesedése azonban a megyében élő cigánylakosság egészének művelődését segíti. Tapasztalataik kamatoztatha­tók a megyei Cigány Közmű­velődési Munkaközösség tet­teiben éppúgy, mint az e té­mával kapcsolatos megyei ren­dezvényeken. Decembert mutat a naptár. Most az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem hallgatói kerek- asztal-bészélgetésen kapnak képet az eddigi sikerekről, a további lehetőségekről. S e beszélgetés minden bizonnyal a módszerek további csiszolá­sát is szolgálja abban a nagy munkában, melynek célja nem kevesebb, mint a beil­leszkedés és a közművelődés. P. Sz. E. Műveltségen az ember azon rendszerezett ismereteit ért­jük, amelyet önmagáról és környezetéről alkotott és amelynek segítségével képes önmagát és környezetét is megváltoztatni. Ebből a nagyon általános megközelítésből is kitetszik, hogy o műveltség történelmi­leg nagyon is változó, az ál­landóság állapota csak egy szűk történelmi keresztmet­szetre jellemző. A történelmi korszakok változásával válto­zik a műveltség szerkezete, hi­szen változnak azok a felada­tok is, amelyek a társadalom előtt állnak. A tudományok fejlődésével, belső differen­ciálásával a társadalmi össz- fejlődésben fokozatosan eltűn­nek azok a műveltségeszmé­nyek. amelyek egészében pró­bálták megragadni a világot. A reneszánsz műveltségesz­ményét az egyre erősödő ipari munkamegosztás fokozatosan kikezdte, a társadalom és a természet egészének 'harmo­nikus elsajátítására törekvő emberkép megszűnt a rész­munkákat igénylő tőkés mun­kastruktúrában. Elméleti alapozás Fokozatosan felbomlik tehát az a kezdeti egység, amely a műveltségben még harmoniku­san egyesítette a társadalom, az ember és környezete egé­szére vonatkozó ismereteket. Megkezdődik a műveltség ato­mizálódásának korszaka, amely leszűkíti az egyes em­ber lehetőségeit a világ átfo­gó elsajátítására, de ugyan­akkor hallatlan mértékben elő­segíti a valóság mélyebb ré­gióiba való behatolását. Tehát tulajdonképpen egy belsőleg ellentmondásos folyamattal ál­lunk szemben: a valóság mé­lyebb és átfogóbb megisme­rése az egyes ember belső mű­veltségi állapotának leszűkü­léséhez vezet. A szocialista társadalom alapvető célkitűzéseinek egyi- 'ke, hogy ezt az ellentmondást feloldja. A kezdeti, mindent átalakító forradalmi lendület időszakában számos illúzió jött létre, amely szerint ezt az el­lentmondásos folyamatot rö­vid történelmi léptékben fel lehet oldani. A szocialista kul­turális forradalom folyamatát időben rövidnek képzeltük el. Azt hittük, hogy a kulturális KRITIKAI KIADÁSOK Literatúránk virágos kertje Czáz esztendővel ezelőtt kétségtelenül Jókai Mór volt a legkedveltebb regény­író Magyarországon. Bár szűk volt a könyvolvasók kö­re — csak a városi polgárok és a művelt nemesasszonyok engedték meg maguknak azt a luxust, hogy olvasásra időt fordítsanak —, ahol volt egyáltalán könyv a házban, ott Jókai műveit biztosan meg lehetett találni. Akkor új­donság volt a Rab Ráby, s — mai szóval — divatos krimi­nek számított az Egy hirhedett kalandor. Mindkettőt 1879-ben írta a nagy mesemondó. Száz év múltán a legked­veltebb magyar regényíró ha­zánkban — még mindig Jókai Mór. 1962-ben kezdte el mű­veinek kritikai kiadását az Akadémiai Kiadó, eddig 73 kö­tet látott napvilágot ebből a sorozatból, s az első kötetek egy szálig elfogytak. Ez any- nyira szó szerint értendő, hogy az egyik „korai”, azaz a hatvanas években megjelent kötetből kellett volna még egy példány a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak — s égen- földön nem lehetett felhajta­ni belőle. Jókai műveit legalább száz kötetben adják ki ebben a kritikai feldolgozásban. Túl­zás nélkül: egy emberöltőt ölel fel az első és az utolsó kötet megjelenése közti idő. És mégis: minden példány gazdára talál. A jegyzetek nél­küli, zöld vászonkötésben megjelenő kötetek ugyanúgy, mint a sötétkék, ünnepélyes külseiűek. amelyekben szö­vegváltozatok, jegyzetek szól­nak a szűkebb szakmai kö­zönségnek, az irodalom iránt érdeklődőknek. Abban sincs semmi megle­pő, hogy Mikszáth Kálmán művei ugyancsak népszerűek. Ez a sorozat is túl jár a hat­vanadik köteten, s a követke­ző két évben újabb hattal szaporodik. Most jelenik meg a nagy író levelezésének újabb gyűjteménye is: az itt közreadott levelek mostaná­ban kerültek elő. Ez a sorozat ugyancsak kétféle szerkesz­tésben kerül az olvasók kezé­be: kritikai, vagyis jegyzetelt formában és jegyzetek nélkül, a nagyközönség számára. Irodalmunk nagyjainak tel­jes életművét tartalmazzák a kritikai kiadások, ezen dolgo­zik a Magyar Tudományos Akadémia I. osztályának tex­tológiai bizottsága és az Akadé­miai Kiadó. A példányszám természetesen változó, hiszen vannak kevésbé ismert alak­jai is a régebbi magyar iro­dalomnak, az ő műveik nélkül nem volna teljes a kritikai ki­adások sora, de ezek a köte­tek nem számíthatnak akkora közönségérdeklődésre, mint Jókai, Mikszáth. Petőfi, Ady, József Attila írásai. Ady Endre Prózai műveit tizenegy kötetben jelentették meg, már csak az utolsó kötet van hátra. József Attila ösz- szes versei két kötetben ke­rülnek újra kiadásra, új jegy­zetelési móddal: az egyes szö­vegváltozatokat lábjegyzetben közlik. Hamarosan megjele­nik Juhász Górnia 1900—1922 közti levelezése, ugyancsak kritikai kiadásban. 1V| últ századi költészetünk- nek legnépszerűbb alakja — természetesen — Petőfi Sándor. 1951 és 1964 között egyszer már megjelentek a nagy forradalmár költő összes művei hét kötetben, s most a második kritikai kiadást szer­kesztik. Ebből az első kötet már megjelent, a második nyomdában van. Századunk nagyjai közül Tóth Árpád, a régebbi idők­ből Batsányi János és Balassi Bálint műveinek kritikai ki­adása befejeződött — és lehet, hogy a Balassi-műveket újra kiadják, Bessenyei György írásaiból új sorozat indul, Cso­konai Vitéz Mihály műveinek kritikai kiadása pedig folyta­tódik csakúgy, mint Vörös­marty Mihály műveié. Érdeklődésre tarthat számot Katona József írásainak négykötetes kritikai kiadása is: az első kötetben a Bánk bán. a másodikban és a har­madikban többi drámája és drámafordítása, a negyedikben versei és tanulmányai látnak naDvilágot. Érdekességnek ígérkezik Mikes Kelemen mű­veinek ötödik kötete: ebben a nem törökországi leveleket gyűitötték össze. Két évtizedes, valóban év­százados mulasztást pótló ak­ciója az Akadémiai Kiadónak a Régi magyar drámai emlé­kek és a Réni Magyar Költők Tára gyűjtőcímmel készülő kritikai kiadássorozat. Az el­sőhon legközelebb a XVT. szá­zadi iskoladrámák jelennek meg két kötetben, a költészeti sorozat tizedik köteténél tart, ebben Dömötör György, Káliói Fényes István, Czeglédi István és Nógrádi Mátyás 1661—1671 között írt versei jelennek meg. Méltón ehhez a két soro­zathoz — most indul a har­madik. Ez a Régi magyar prózai emlékek sorozatcímet viseli, s hamarosan megjele­nik Válaszuti György XVII. századbeli hitszónok Pécsi disputája. Kiadják századunk egyik kultúrpolitjkusának, Ré­vai Józsefnek a műveit is. A kritikai kiadás első kötete 1981-ben jelenik meg. Harmincesztendős az Akadé­miai Kiadónál a kritikai ki­adások sora. Korábban ha­sonló vállalkozás nem volt Magyarországon, legföljebb magas színvonalú próbálko­zások, mint Halász Gábor két­kötetes Madácha 1942-ben. A három évtized alatt több száz kötet jelent meg, a legna­gyobb tudományos igényesség­gel, teljes jegyzetanyaggal,- szövegváltozatokkal — vagyis mindazzal, amit tartalmaznia kell a kritikai kiadásnak. IJazai nagyjaink mellett te- rét kaptak olyan világiro­dalmi kiválóságok is a kriti­kai kiadásban, mint Ovi­dius, Arisztotelész, Lessing, Varró, Homérosz. A többiek — majd a követ­kező évtizedek terveire, ki­adásaira várnak. Várkonyi Endre javak hozzáférhetőségének megteremtése, a kulturális ja­vak fogyasztására kialakult intézményi hálózat rövid idő alatt minőségi változást ered­ményez. Az első időszak meny- nyiségi mutatói valóban óriási eredményeket bizonyítottak, de a fejlődés későbbi fokán kiderült, hogy ezek a statisz­tikailag mérhető változások korántsem vezettek a művelt­ség belső szerkezetében végbe­menő minőségi változásokhoz. Ebben közrejátszott az is. hogy elméletileg nem fordítottunk kellő figyelmet a társadalom belső rétegzettségi állapotára. Az a hamis tudat alakult ki bennünk, mintha a fejlődő, ki­alakuló szocializmus társadal­ma egyszerű, társadalmilag és műveltségbelileg homogén egésze lenne. Különböző rétegek A 60-as években kezdtük fel­ismerni, hogy társadalmunk belső rétegzettsége komoly mű­veltségbeli eltéréseket takar, s így természetszerűleg utó­pisztikus és hatástalan marad az a müveltségmodell, ame­lyet a szocialista társadalom­építés kezdetein fogalmaztunk meg. Természetesen, abszt­rakt módon meg lehet fogal­mazni a szocializmus általános műveltségmodelljét, de azt a társadalmi gyakorlatban le kell fordítani, konkretizálni kell az egymástól. nagyon is eltérő ré­tegek műveltségi állapotára, fi­gyelembe véve az egyes társa­dalmi rétegek között meg­figyelhető valóságos köze­ledési folyamatokat. Ellenke­ző esetben a reálistól túl­ságosan elrugaszkodott, a valóságostól történeti lép­tékben távoleső műveltség­ideál hatástalan marad. Tud­juk, hogy a kommunizmus em­berideálja a sokoldalúan kép­zett, képességeit szabadon, alkotó módon kifejtő szemé­lyiség, de tisztában kell len­nünk azzal is, hogy a szocia­lizmus jelenlegi fejlettségi szintjén legfeljebb csak kita­pintható, hosszú tendenciákról beszélhetünk. Sőt, nem sza­bad elfelejteni azt sem, hogy hatnak ez ellen korántsem le­becsülendő más tendenciák is. A gazdasági-technikai-mű- szaki fejlődésnek —’helyesen — az utóbbi másfél évtized­ben primátusa van, de tz bi­zonyos értelemben torzulá­sokhoz is vezethet, ha minden más értéket csakis és kizáró­lag ennek a primátusnak ren­delünk alá. Az ilyen szemlélet túlhajszolása eredményezheti azt is, hogy a műveltség azon értékei, amelyek közvetlenül nem mérhetőek gazdaságossá­gi paraméterekkel, háttérbe szorulnak, társadalmi megíté­lés szempontjából az érték­hierarchia alján helyezked­nek el. A valóság talaján A hasznossági elvnek egy ilyen leegyszerűsítő felfogása súlyos károkat okozhat továb­bi fejlődésünk szempontjából is, hiszen az, amit ma közvet­lenül nem mérhetünk gazda­ságossági paraméterekkel, hol­nap a továbbfejlődés egyetlen lehetséges eszközévé válhat. A technikai gazdasági- fetisiz- mus akadályozza a társada­lom fejlődését és adott eset­ben emberi-társadalmi konf­liktusokat eredményez. Ezért szükséges napjainkban újra­gondolni, mit is jelent a kor­szerű műveltség jelenlegi fej­lettségi szintünkön: melyek a műveltség azon elemei, ame­lyek nemcsak rövid távon, de a fejlődés szempontjából is a legfontosabbak. Meg kell találni elméletileg és a társadalmi cselekvés szempontjából is azt az opti­mális műveltségeszményt, amely nemcsak a jelen közvet­len feladatait tartja szem előtt, nem süllyed egy „időbeli pro­vincializmusba”, hanem a köz- vetlen jövőre is koncentrál. Ugyanakkor nem rugaszkodik el a valóságtól, nem teremt áthidalhatatlan távolságot esz­mény és valóság között. Mikecz Tamás Következik: RUGALMAS ISMERETRENDSZER TV-FIGYELŐ Kulcskeresők. A magyar drá­ma 30 éve című sorozatban legutóbb látott Illyés Gyula­dráma, a Különc után most, pénteken este Örkény István Kulcskeresők című darabját mutatták be e nagyszabású vállalkozás folytatásaként. Míg az előbb említett mű képernyőre igazított változata nem aratott valami hozsannás sikert — mert igaz, ami igaz, veretes mondatai olvasva több élvezetet nyújtanak, s több gondolat megfontolását teszik lehetővé mint ha a színészek szájából kissé ósdi stílben szállanak tova — emez a fur­csa játék már jóval kedvezőbb fogadtatásra számíthat. Kis túlzással ugyanis azt állíthat­juk, hogy a Kulcskeresők egye­nesen a kamerák lencséi elé termett. Míg ugyanis eredeti, színpadra szánt változatában kényszerűen csak egy néző­pontból — mármint a székso­rok felől — figyelhette ezt a zűrzavaros jövés-menést a publikum, a televízió stúdiójá­ban lehetőség nyílott a látszö- gek megszokszorozására, s ezzel az oldalról, hátulról, fö­lülről, alulról való fényképe­zéssel a néző mintegy maga is e groteszk bonyodalom kel­lős közepébe került. Groteszk bonyodalom — ír­tuk. mert Örkénynek ez a históriája leginkább egy ilyen minősítést érdemel, hisz’ kell-e annál furcsább helyzet, hogy egy ajtón csak befelé lehet közlekedni; és kell-e annál ne- kiszabadultabb hajcihő, mint ami az öngyilkosságra készü­lő pilótafeleség körül kibonta­kozik. Közben pedig — s eb­ben remekelt igazán a saját hangjával is megidézett szer­ző — kiről-kiről felfestődik egy jellegzetes portré. vagy másképpen mondva: egy szelíd kéz által, de annál határozot­tabban megrajzolt torzkép. Székely Gábor rendező a Kulcskeresőknek ezt az imént fölvázolt (vélt? igaz?) mondan­dóját jó ritmust diktálva, a néző figyelmét egy percre sem lankasztva igyekezett érthető­vé és átélhetővé tenni, s ebbé­li ténykedését csupán az gá­tolta, hogy a fölkért színészek közül nem mindenki bizonyult alkalmasnak a valóságon egy kicsit kívüli s túli szerepek el­játszására. Mert míg Csomós Mari is. Pécsi Ildikó is. Polgár Géza is, Avar István is úgy hisztériázott, hogy az előfizető tudván tudta: jelen alakításuk inkább példázat, mintsem va­lóságos jelenlét, addig mások — élükön a oilótalányt meg­személyesítő Görbe Nórával — a leghagyományosabban repli- káztak és tüsténkedtek. így aztán zavaróan feleselt egy­másnak ez a két stílus; oly­kor — főképp a darab vége felé — már-már kínos perce­ket is okozva. PCSt megye, örömmel je­lenthetjük, hogy szűkebb or­szágrészünk, Pest megye ezek­ben a napokban többször is megidéződött a műsorszóró ké­szülékeken. De nem mindig a dicsekednivalók kerültek terí­tékre. Különösen nem akkor, amikor a Nagykovácsiban megrendezett nyilvános tárgya­lást pergette a híradó, s tu­datta. hogy miképpen ment ott végbe a takarékpénztár feltö­rése. az új ABC-áruház fel­gyújtása. Bizony okkal-joggal került sor erre a publikum előtti igazságtevésre. A Rozmaring Tsz virágkiál­lításáról szintén megemléke­zett a híradó — ez tegnap, szombaton és ma vasárnap állt ,s áll az érdeklődők, a szakmai tanácsokra kíváncsi vendégek rendelkezésére —, s ugyancsak ez a műsor láttat­ta az ócsaiak négylovas hin­táját. amelv az Országos Mű­emléki Felügyelőség kérésére jelent meg a budai Várban, a mutatós paripák igazán jól festettek a történelmi he­lyen ... Akácz László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom