Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-05 / 285. szám
1980. DECEMBER 5., PÉNTEK «6{ av Bérbirkák kistermelőknek Éívonal&ssn Pest megye gufoászafa Különösen nagy sikereket ért el a törteti Dózsa Tsz a juhtenyésztésben. Az idei OM£K-on a képünkön látható apaállat a legszebb kos díjat nyerte cl Bozsán Péter telvétele Szinte teljes egészében külföldön értékesítjük a tejes és expressz pecsenyebárányokat. Exportunk különösen az utóbbi években fokozódott nagymértékben. Az ágazat jövedelmezősége, kedvező dollárkitermelési mutatója és a viszonylag nagy kihasználatlan gyepterületek eredményezték Pest megyében is a juhtenyésztés reneszánszát. Az állomány az idén a tavalyihoz hasonlóan dinamikusan gyarapodott, az anyajuhok száma a termelőszövetkezeti szférában 10,5 százalékkal nőtt. Ez egyben azt jelenti: közös gazdaságaink a tervezett 71 500 helyett 72 800 anyaállatot tartanak. A megye járásai közül különösen a ceglédi, a váci, a ráckevei és a dabasi teljesítménye emelkedik ki, ezekben a körzetekben található a juhok mintegy kétharmada. Két olyan szövetkezet is működik szűkebb pátriánkban — a gödi Dunamente és a dömsödi Dózsa —, ahol az anyajuhok száma meghaladja a tízezret. Előbbi országos szempontból is figyelemre méltóan, olcsón és gyorsan építette meg új telepeit, A Pest megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség tájékoztatója szerint idei vágójuh-értékesítésünk eléri az 1600 tonnát, öt százalékkal lesz több a tavalyinál. Az állami gazdaságokkal együtt a nagyüzemi termelés 1980-ban 1800 tonna körül lesz. Az eddigi gyakorlattól eltérően egyébként jövőre az állami szektgrban is megnő a termelőkedv. E vonatkozásban említésre méltó a Kiskunsági, a Monori Állami Gazdaság, valamint a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet kezdeményezése: ezek az üzemek az állatok tulajdonjogát megtartva több ezer anyajuhot helyeztek ki háztáji gazdaságokba. A juhtenyésztés erőteljes további fejlesztésének egyik feltétele a megfelelő szakember-ellátottság. Pest megyében 400 juhász dolgozik a nagyüzemekben. Gondot okoz, hogy ezeknek csupán fele rendelkezik elegendő gyakorlati tudással és a szakmunkások aránya a 10 százalékot sem éri el. Az utánpótlás problémájának feldolgozásában vállalt szerepet két esztendeje a Péceli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet: ekkor kezdték meg juhtenyésztő szakmunkások képzését. Az első évfolyam tanulói az idén végeznek és előreláthatóan húsz ifjú juhász hagyja el ez évben az iskolapadokat. V. B. Pen Club Együttműködés a világ alkotóival Tisiíújítás A Magyar Pen Club változatlanul fő törekvésének tartja, hogy szélesítse az irodalmi együttműködést a világ alkotóival, fordítóival — hangsúlyozta a Magyar Pen Club tisztújító közgyűlésén, amelyet csütörtökön rendeztek meg a Fészek Klubban. Boldizsár Iván, a Pen Club elnöke rámutatott, hogy az utóbbi négy évben mintegy száz magyar alkotó jutott el külföldre a klub küldötteként. Változatlanul fontos feladat a különböző országok íróinak, költőinek, műfordítóinak mind jobb, teljesebb megismerése, a személyes kapcsolatok további elmélyítése. Kéry László főtitkár a négyéves időszakot áttekintő beszámolójában elmondta, hogy a Magyar Pen Club meghívására ez idő alatt mintegy száz író, költő, műfordító fordult meg hazánkban, köztük olyan kiemelkedő személyiségek, mint Bemard Malamud, Allen Ginsberg, Walter Jens, Stephen Hermlin, Artur Lundkvist, Vaszilisz Vaszili- kosz. összesen 25 országból érkeztek íróvendégek és fordítók, s íródelegációt az NDK, a dán, a holland és aZ NSZK Pen-központ küldött Magyar- országra. A személyes kapcsolatok bővülésének fontos eredménye, hogy nőtt az idegen nyelvre lefordított magyar művek száma, s azok számos külföldi folyóiratban, antológiában, önálló kötetben jelentek meg a világ különböző részein. Az Egyesült Államokban például Csáth Géza novelláiból adtak ki válogatást," s megjelent Radnóti Miklós összes művei A közgyűlésen újjáválasztották a Magyar Pen Club tisztségviselőit; az. elnök újra Boldizsár Iván, a főtitkár ismét Kéry László lett. Tárnok, hessámoBó taggyüBés Jegyzőkönyv — kiegészítéssel A jegyzőkönyv felvétetett Tárnokon, az MSZMP nagyközségi alapszsrvezetének taggyűlésén. A Központi Bizottság 1980. szeptember 22-i határozata alapján a pártvezetőség számot ad az alapszervezet idei tevékenységéről és a jövő évi feladatokról. Az alapszervezet taglétszáma 45 fő, jelen van 32, a taggyűlés határozatképes. (1. kiegészítés. A tárnoki, hasonlóan a többi, lakóhelyi alapszervezethez, főként az idősebbeké. Nyugdíjasok alkotják a tagság zömét, kiegészülve pedagógusokkal, tanácsi dolgozókkal. Hét idős kommunista — egészségi állapotára tekintettel — felmentést kapott a pártrendezvények látogatása alól.) A pártvezetőség beszámolóját Czeilinger Tiborné titkár terjesztette be. (II. kiegészítés. Czeilinger Tiborné 1971. óta tagja a pártnak. Foglalkozása: körzeti ápolónő, 1964 óta dolgozik az egészségügyben. Férje hivatásos katona. Két gyerekük van. Pestiek, de sok-sok éve már a nagyközségben élnek.) Beszámolójában egyebek közt elmondta, hogy a pártvezetőséget idén, január 21-én választották meg. Az újonnan választottak — újabb választásokat segítettek munkájukkal. Figyelemmel kísérték a szak- szervezeti választásokat, a népfronttal együtt előkészítették a tanácsi és országgyűlési választást, a napokban pedig a Hazafias Népfront helyi bizottságát választják újra Tárnokon. A községi alapszervezet nem Tértnété-'éiy.'jéf- 'pártCsoportja, így ha a gazdasági munkát kell elemezni, a településfejlesztési feladatokról, azok végrehajtásáról kell beszámolni. Ezeknek a megoldása természetesen elsősorban a tanács feladata, de például a pártve- zstőség is gyakran tárgyalt az épülő ABC-áruház mielőbbi Eredményekben, változásokban gaz- dag és nagy horderejű elhatározások időszakában került sor az ágazatiiparági szakszervezetek kongresszusaira. Felfokozta a közfigyelmet az a várakozás, hogy a szakszervezetek az ország gazdasági fejlődésének gondjai, gazdasági munkánk gyengeségei, a nemzetközi élet alakulásának hatásai ismeretében miként foglaltak állást az elmúlt öt év politikájáról, gazdaságpolitikájáról és a gazdasági-társadalmi tevékenység teljesítményeiről. S hogyan látják a következő éveket, mit kívánnak tenni a szocialista társadalom fejlesztése, a gazdasági feladatok teljesítése érdekében. A bérből és fizetésből élők többségét tömörítő ágazati, iparági szakszervezetek kongresszusainak beszámolói, határozatai — s a megelőző vitában az egész tagság — abból a realitásból indult ki, amely az ország, az egész társadalom helyzetére jellemző, meghatározó. A nyilvánvaló eredmények mellett a kongresszusi fölszólalók konstruktív kritikával elsősorban a gondokról, a yaegol- dandó feladatokról szóltak. Ez természetes. Hiszen a kongresszusokra olyan időszakban került sor, amikor a magyar gazdaság válaszút elé került: hogyan reagál a világgazdaság változásaiból adódó kihívásra, hogyan lát hozzá a sokoldalú modernizáláshoz, amelynek kemény és szigorú feltételeivel már szembetaláltuk magunkat, hiszen a forrásokat elsősorban magunknak kell föltárni. Szakszervezeti tagságunk érettségét, a szocializmus iránti elkötelezettségét bizonyította, hogy nem kívülállóként bírálta a gazdálkodás hibáit, a szakszervezeti mozgalom gyengeségeit, hanem belülről, a munkáshatalom pozíciójából. A szocializmus előbbre haladásáért tenni akaró felelősséggel kritizálta a nyilvánvaló hibákat, s tett javaslatokat az előrehaladás, a hatékonyabb gazdálkodás érdekében. A z előbbi megállapításokat a kongresszusokat megelőző szakszervezeti tisztú.iítás tapasztalatai egyértelműen alátámasztják. Még az éles bírálatok is szinte mindenütt magukban hordták r. megújítás, a megújulás szándékát, a rselekvökészségct. S a hibák ostorozása mellett az az egyöntetű felKongresszusra készülve Élőbbé lett kapcsolatok ismerés volt tapasztalható, hogy többre vagyunk képesek, hogy a hibák nem természeti csapások, 'hogy amit elértünk, az nem a csúcs é3 ha jobban dolgozunk, akkor a helyzetünk is javul, lehetőségeink is kitágulnak. Az általánosságokon túl érdemes és szükséges feleleveníteni azokat az állás- foglalásokat, amelyek a szakszervezeti tagság és egész társadalmunk törekvéseit is tükrözik. A kongresszusokon szóba került minden olyan kérdés, amely a gazdaságot, a gazdálkodást, társadalmunk fejlődésének kisebb-nagyobb kérdéseit érintik. Annak a megállapítása, hogy a kongresszusok tanú jelét adták: mennyit fejlődött a szakszervezeti mozgalom, milyen jelentőségű volt társadalmunk gazdaságot erősítő, építő munkája, egyértelmű. De éppen ennyire egyértelmű, hogy a tagság türelmetlen a hibákkal és néha a hibázókkal szemben, hogy nem tudja elviselni a határozatlanságot, a gyámoltalanságot, s ezekben a hibákban a demokratizmus lebecsülését, a bürokratizmust, a formalizmust látják. A szakszervezeti tagságnak, s a kongresszusoknak nem a politikával, a szak- szervezeti jogok mértékével, hanem inkább azok érvényesítésével és végrehajtásával voltak gondjai. Maguk is igyekeztek a kongresszusok ■LTA a feltett kérdésekre választ keresni. Ez nem volt könnyű feladat. Nem volt könnyű gyakorlati módon beépíteni a programokba a tagság általános törekvéseit, arra, hogy a mainál még élőbb, igényesebb és közvetlenebb legyen a szakszervezeti munka és kapcsolatrendszer, határozottabb a képviseleti és érdekvédelmi munka. Megfogalmazódott, hogy a szakszervezeti munkában való előrelépés — az általában megfogalmazott társadalmi és gazdasági feltételekhez való alkalmazkodáson túl — az üapszervezeti munkán áll vagy bukik, ezen múlik a szakszervezeti mozgalom eredményessége. Gazdaságirányítási rendszerünk korszerűsítésének egyik legfontosabb tényezője a vállalati önállóság, s ezzel együtt a felelősségé, az anyagi érdekeltség növeléséé. Ebből egyértelműen adódik, hogy a szakszervezeti tagság élet- és munkakörülményeit tekintve, az előrelépés az üzem munkaéred- ményeiben realizálódhat. Az ezzel összefüggő szakszervezeti feladatok megoldása sokoldalú, a szak. mai és társadalmi kérdésekben eligazodó, a realitásokat figyelembe vevő mozgalmi irányítást és gazdasági vezetést igényelnek. Az is nyilvánvaló, hogy ez az eddig megszokottnál korszerűbb testületi munkát, döntéseket, a konkrét ügyek konkrét megtárgyalását igénylik. Mindennek feltétele a szakszervezeti élet belső demokratizmusának fejlesztése, a testületek döntési szerepének, felelősségének a növelése. Egyértelműen megfogalmazták a szak- mai kongresszusok, hogy a rendszeres, szoros kapcsolat a tagsággal, azok képviselőivel — a bizalmiakkal —, a problémákra való azonnali reagálás a feltétele a demokratizmus teljesebb körű érvényesülésének. Ennek érdekében tovább kell építeni az üzemi szakszervezeti demokrácia intézmény- rendszerét, fejlesztve annak gyakorlatát és kibontakoztatva érvényesülését. A következő időszak feladatait csak a dolgozóknak az irányításba, a vezetésbe való fokozottabb bevonásával és ezen keresztül a tudatos és cselekvő közreműködésével lehet megvalósítani. De ehhez arra is szükség van. hogy felkeltsük a dolgozók ilyen igényeit és, hogy a vállalati vezetés is változtasson, pontosabban: váljék alkalmassá mindezek gyakorlati megvalósítására, a partnerviszonyra. Dr. Dankovils László befejezése érdekében. Segítettek anyagot szerezni, társadalmi munkát szervezni, ám beruházó hiányában az áruház mégsem készült el idejében és bár a Budai járási Áfész kis- létszámú építőbrigádja folyamatosan dolgozik, az átadásra csak tavasszal kerülhet sor. Már idén decemberben elkészül viszont a Patyolat-fiók, kisajátították a telket az új gyógyszertárhoz, melynek tervei ugyancsak rendelkezésre állnak. A művelődési intézmények felújítása a szükség és az anyagi lehetőségek szerint halad. Az új, 8 tantermes iskola sajnos rövid időn belül nem épül meg. A tervezett 70 ezerrel szemben 200 ezer forint értékű járda készült — főleg társadalmi munkában. Felújították a Rákóczi utat, készülnek a buszmegállók, több utca kapott közvilágítást. A vezetőség ez úton is kéri a községben élő párttagokat, hogy segítsék a játszótér építését. Ahogy a pártszervezet igyekezett segíteni a tanács munkáját, úgy volt támogatója minden feladatában a község kommunistáinak az állam- igazgatás helyi szerve. (III. kiegészítés. Tárnok joggal büszke eredményeire. Közscgfejlesztési sikereit bizonyítják a kiépült utak, járdák, az ifjúsági ház, a mindezek létrehozásában nagy szerepet játszó lakossági munka elismerése: a járás kitüntető oklevele. A társadalmi munkások között pedig, természetesen ott vannak a helyi párttagok.) A beszámoló azután szólt a párt- és a tömegszervezetek kapcsolatáról. Minden tömegszervezetnél dolgozik pártösz- székotŐ. Ezek "a szervezetek rendszeresén beszámolnak munkájukról; feladataik megoldását a pártalapszervezet támogatja, segíti. A beszámoló szerint a jövőben még körültekintőbben tájékoztatják a vezetőség terveiről, feladatairól a pártbizalmiakat. A vezetőség javasolja, hogy új, a helyi viszonyoknak, érdeklődésnek jobban megfelelő pártoktatási formát keressenek. (ÍV. kiegészítés. A nagyon eltérő korú, képzettségű, tapasztalatú emberekből álló szervezet egyfajta képzésben vett részt. Gyakori volt az érdektelenség, a passzivitás. Bár nehéz, de elkerülhetetlennek tűnik több, a tagság heterogenitását figyelembe vevő, eltérő szintű, témájú pártoktatási forma bevezetése.) A beszámoló röviden vázolta, melyek azok a feladatok, melyek a jövő évben az alapszervezet előtt állnak. Segíteni kell további járdák, utak építését, a villanyhálózat korszerűsítését, a pedagógus szolgálati lakások számának növelését. Megoldandó a politikai tájékoztatás javítása, az információcsere meggyorsítása, szorosabbá kell tenni az együttműködést a bizalmiakkal, javítani kell a pártépítő munkát. (V. kiegészítés. Czeilinger Tiborné: — Ügy választottak párttitkárnak, hogy semmi vezetői gyakorlatom nem volt. Féltem, hiszen nehezen beszélek nyilvánosság előtt, meg egy nőnek amúgy sem könnyű... de hát megtisztelő veit a bizalom. Szerencsére annyi támogatást kaptam a vezetőség tapasztalt tagjaitól, meg a tanács irányítóitól, hogy kezdek beleszokni.) Ezután hozzászólásokra került sor. Csippán György párt- csoportbizalmi, a beszámolót elfogadja, jónak tartja. Javasolja, hogy a bizalmiak munkája ne merüljön ki a tagsági bélyegek árusításában, hanem — különösen a nehezen mozgó, beteg párttagokat — részletesen tájékoztassák az alap- sz?”vezet, a község életéről, örömmel fogadja a hírt, hogy a Ligeti iskolában új pedagógus KISZ-szervezet alakul. (VI. kiegészítés. A tárnoki KISZ-csek jól dolgoznak. Több kitüntetés birtokosai, és ez is remény arra: a pártszervezet tagságépítő munkája megfelelő lehet.) Makai Jenőné az ellátás gondjait vázolja. Petries Gézóné, aki a beteg párttagok rendszeres látogatója, ugyancsak a bizalmiak munkájáról beszél. Péczi Imre a tanácsválasztások tapasztalatairól és a pártoktatás feladatairól szól. Véleménye szerint a község életében, irányításában, még nagyobb felelősséggel, még érezhetőbben kell részt vennie az alapszervezetnek. Nyári Jó- zsefné szerint az óvodában sok a fizikai dolgozó, dadus, konyhai alkalmazott, a káderutánpótláshoz jó terület. Egervári István vezető: propagandista^ elfogad,v$. a, beszá,- molót, ugyancsak a partokta- tás javítását szorgalmazza. Rozsnyai Mihály tanácselnök: Az új vezetés feladatait jól oldotta meg, tartotta azt a szintet, amelyre a község pártszervezete eljutott. Hortobágyi István a bizalmiaktól vár többet. Brandeis Alfréd nehezményezi, hogy a községbeli rendezvényeken, ünnepeken kevesen vesznek részt a párttagok közül. (VII. kiegészítés. Ez tény. Ám ha egy esős november 7-i ünnepélyen a 70—80 , éves, idős kommunista nem vesz részt — érthető és elfogadható.) Mészáros Gcyza, a budai járási pártbizottság munkatársa az alapszervezet munkáját jónak tartja. Feladatai között megemlíti, hogy tovább kell erősíteni a községpolitikai tevékenységet, szorosabban kell együttműködni a népfront helyi bizottságával. A vita után a közgyűlés a beszámolót elfogadta. (VIII. kiegészítés. A járási pártbizottság kiegészítő minősítése a tárnoki nagyközségi alapszervezet tavalyi munkájáról: Az új ösz- szetctelű pártvezetőség jól fogta össze, irányította az alapszervezet munkáját, tovább javult a vezetőségen belüli munkamegosztás.) Anilai György Eocénprogram Automata kányák Magyarországon a 9 Szénbánya vállalat több mint 50 mélyművelésű és külszíni bányájában csaknem 80 ezren dolgoznak. A 26 milliárd forint értékű állóeszközzel tavaly 15 milliárd forint értéket termeltek. Ugyanakkor megkezdődött a Magyarországon példátlan méretű szénbányászati beruházás, az eocénprogram. A már épülő két új nagy bánya, a márkushegyi és a nagyegyházi, jövő év tavaszán munkához kezd. Ezeknek és a tervezett két másik új bányának az együttes termelése fele annyi lesz majd, mint a most termelő aknáké. Ez a sokrétű feladat megkívánja a számítógépes automatizált termelésirányítást. Ehhez a nagy programhoz nyújt segítséget a KGST-or- szágokkal, elsősorban a Szovjetunióval. Lengyelországgal és Csehszlovákiával való együttműködés, amelynek keretében közös fejlesztéssel alakítják ki a számítástechnikának a szénbányászatban való alkalmazását.
