Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-31 / 305. szám
Óvjuk útjainkat! lUannpnk közös érdeke Egy közelmúltban megtartott tájékoztatón érdekes számadat hangzott el: egy négyzetméter útfelület gondozása, megóvása évente 12 forintba kerül, egy kilométer úté átlag 80 ezer forintba. De kire tartozik az utak fenntartása, javítása, kinek kell egyre mélyebben nyúlni a pénztárcába, ha azt akarjuk, hogy úthálózatunk a nagyobb igény- bevétel, a nehezebb járművek alatt ne romolják? A válasz nem egyszerű, mert az utaknak sok gazdája van, s mint Ilyenkor lenni szokott, a sok gazda közt... A KPM illetékesei elmondották, hogy az országos közutak, amelyek a településeket összekötik, a minisztérium felügyelete alatt vannak, fenntartásukról, javításukról valamennyi megyében önállóan működő KPM Közúti Igazgatóság gondoskodik. A települések határain belül a közutak az illetékes tanácshoz tartoznak — kivéve az országos közutaknak a helységen átvezető szakaszát, az ún. „átkelési” szakaszt, amelyek megintcsak közvetlenül állami felügyelet alatt vannak. Ezeken kívül léteznek még saját használatú utak, amelyeken nem közlekedhet bárki, csak akinek megengedik — ilyenek az erdészeti, majorsági és más mezőgazdasági utak, végül az üzemek, gyárak belső úthálózatai. Csakhogy ezek felügyelete, építése és állagmegóvása más-más minisztérium feladata. A legnagyobb „úttulajdonos” a MÉM, amely kereken 12 ezer kilométeres úthálózattal rendelkezik szerte az országban. A fenntartási munkák mértékét mindig a forgalom nagysága határozza meg. A főutak- ra évente 900 kilométer hosz- szúságú új aszfaltszőnyeg kerül, az alsóbbrendű utakon az olcsóbb felületjavítás is elegendő. A négy megyén átvezető 4. sz. főközi ekedé é úton, a fővárostól Nyíregyházáig most fejezték be a buszmegállók kitérőinek megépítését: országszerte folyik az útburkolati jelek egységesítése. S mibe kerül mindez? Az új aszfaltburkolat létesítése kilométerenként 2 millió forintba kerül, ezt nem szabad „elspórolni”, mert a 6500 kilométeres alsóbbrendű úthálózat állapotát szerényebb módszerekkel kell megéri mi. Egyetlen tél útfenntartási számlája csak a sózás, hóeltakarítás. költségét tekintve 200 millió forint — a forgalom biztonságát szolgaió táblák, jelzések, széljelző oszlopok, útburkolati jelek ára. évente ugyancsak 200 millió forint. Óvjuk útjainkat. Talán jelszó is lehetne, létjogosultságát szomorú példák teszik időszerűvé. A közúti hidak az úthálózat részei. Vannak közöttük régi építésűek, kereszttartós hidak, amelyeken az áthaladás csak magassági korlátok között lehetséges. Több nagy híd, közöttük a békési Körös-híd azért szakadt le, mert egy arra haladó daruskocsi vezetője nem engedte le a daru gémjét, s az beakadt a kereszttartóba. S más hasonló eset is előfordult az utóbbi időben. Ezért külön felhívják a munkagépek és nehéz rakományt szállító gépkocsivezetők figyelmét: járművük rakományát útközben többször is ellenőrizzék, mert a megcsúszott rakomány súlyosan megsértheti a hídtartó gerendákat, ezzel súlyos balesetet sokmilliós kárt okozhat. és Néhány évvel ezelőtt, főútvonalaink mentén megjelentek a fényvisszaverő prizmák. Ezeket importáljuk, s nem győzik pótlásukat. A másra nem használható műanyagcsíkokat egyesek felelőtlenül letépik, nem törődve azzal, hogy ködös időben balesetveszélyt okoznak az országutakon. Az Ml-es út olyan szakaszain, ahol ai vadátjárás gyakori, úgynevezett vadriasztó prizmákat szereltek fel, az autósok védelmére. Ezt az osztrák találmányt kísérleti célból hozták be. A prizmákat az utolsó darabig ellopták. A kísérlet ezzel be Is fejeződött, többet nem hoznak belőlük ... Az írás elején azt a kérdést tettük fel: kinek kell mélyebben nyúlni a pénztárcájába? A válasz — nekik, nekünk — mindannyiunknak... B. L NAGYKŐRÖSI A rádióban hallottuk A városi múzeum híre Az év utolsó napjainak kellemes meglepetése volt, hogy a Petőfi rádió reggeli műsorának állandó rovatában, a Múzeumi híradóban városunk múzeumáról esett szó. Nemrégiben lám, a múzeumigaz- gatóval együtt azon keseregtünk, hogy az országos tömegtájékoztató esizlközök nem sóikat törődnek az ilyen kis gyűjteményekkel. Íme, most a rádió pótolta hitünk szerinti mulasztását. A Middle of the Road együttes híres slágerei és az időjárásjelentés között jutott idő Nagykőrös emlegetésére is. Méltán örülhetünk a hírverésnek, ha másért nem, hát azért, mert múzeumunk megérdemli a figyelmet. Nemcsak azért, amit valameny- nyien tudunk, nevezetesen azt, hogy szépek a kiállításai, hanem azért is, mert komoly tudományszervező feladatokat is magára vállalt. Erről persze nem esett szó a rádió múzeumi híradójában, de jó, ha ezt is számon tartjuk. Legutóbb például az Erdei Fe- rencre való emlékezés ürügyén hívta városunkba a társadalom történetének kutatóit. Leginkább persze néprajzosok és irodalomtörténészek fordultak meg az elmúlt években városunkban, igazodva múzeumunk jellegéhez, de most már teljessé vált az a kör, melyben az itteni, vagy városunkhoz kapcsolódó kutatók mozoghatnak, Az Erdei Ferencre emlékezés jó alkalom volt a teljes kapunyitásra. Valahogy elérkezett múzeumunk arra a pontra, hogy az országos érdeklődés megnyilatkozásait jól kihasználva, valóban városi intézménnyé növekedjen. Ez fából vaskarika. Akkor lett a város múzeuma, mikor tulajdonképpen túlnőtt a városon? Pedig töb- bé-fcevésbé ez az igazság. Nagyjából a senki sem lehet próféta a saját hazájában elv alapján. Mindenesetre tény, hogy az elmúlt öt év során rohamléptekkel fejlődött e múltat őrző intézményünk, melyet ma már nemcsak felfedezni lehet. Bőségesen kínál alkalmat a dicsekvésre is. Ettől függetlenül nem válna kárunkra, ha mi, a város lakói még jobban felfedeznénk. A vendégkönyvből ugyanis nagyjából az olvasható ki, hogy még nem látta valamennyi nagykőrösi az immár több esztendős állandó kiállítást sem. Azt, amelyről Oly szép szavakat sugárzott, lám, a Petőfi rádió is. F. P. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 305. SZÄM 1980. DECEMBER 31., SZERDA Tanfolyam a konzervgyárban Szakmát tanuló felnőttek A fizikai dolgozók közül mind többen ismerik fel a tanulás lehetőségét. Mind többen jönnek rá, hogy rohamosan fejlődő világunkban egyre nagyobb szükség van a jól képzett szakmunkásokra. Nincs ez másként a nagykőrösi konzervgyárban sem, melynek kétéves szakmunkásképző iskolájára ebben a tanévben 32 felnőtt jelentkezett. Közöttük négyen a nagykátai, négyen pedig a ceglédi gyáregységből. Sajnos az esti iskolák legnagyobb rémétől, a lemorzsolódástól itt sem sikerült megszabadulni. Ma már csak 19-en járnak a tanfolyamra. Egyikük Papp Károlyné. Szakértelemmel — A konzervgyárban számtalan olyan munka van, melyet különösebb szaktudás nélkül is el lehet végezni — magyarázza. Ámde én fontosnak tartom, hogy az is áttekintse az egész folyamatot, aki történetesen ilyen munkát végez. A nyersanyag a beérkezéstől a raktárig sokféle változáson megy keresztül. Jó ezekkel tisztában lenni mindenkinek. Aztán itt vannak a gépek. Ezek működéséről eddig nem sok elképzelésem volt. Most az iskolában megtanuljuk a konzervgyártás fizikai, kémiai és biológiai folyamatait, s a gépek működési elvét is. De nemcsak a szorosabb értelemben vett szakmát tanuljuk. Hanem például a matematikát is. Erre nemcsak a szakmai számításoknál van szükség. Most látom, hogy a matematikával a logikus gondolkodást tanuljuk, s erre bizony az élet minden területén rászorulhatunk. — A felnőtteknek nemcsak szokatlan a tanulás, hanem körülményeik miatt nehéz is. A munkájuk mellett a családjukat is el kell látniuk ... Az iskola mellett — Hát igen, nekem is két gyerekem van, s a férjemtől elváltán élek. Ezért aztán édesanyám az, aki segít. Sok mindent magára vállalt a háztartásból, és a gyerekekkel is sokat foglalkozik. Így is nehéz a tanulás, de hiszek abban, hogy az erre fordított energiánk sokszorosan meg fog térülni. Erkölcsileg és anyagilag is. — Tizenöt évvel ezelőtt fejeztem be az általános iskolát — mondja Takács Lászlóné, aki szintén két gyermek mellett vállalta a tanulást. Már akkor szerettem volna továbbtanulni, azonban szüleim anyagi helyzete ezt nem tette lehetővé. A konzervgyárban targoncakezelőként dolgoztam, de most gyermekgondozási segélyen vagyok, s ezt az időt igyekszem kihasználni. A munkám révén valamennyi konzervgyári üzemben megfordultam, de mindig csak nyersárut vagy készterméket láttam. Most azt tanulom, afni közben történik, s ez nagyon érdekes. — S minden bizonnyal nehéz is ... — Mindenesetre nem köny- nyű. Ez emelt szintű tanfolyam, ami azt jelenti, hogy felér a nappali tagozat három évével. De ha végzek, még min- dik szeretnék tovább tanulni, szakközépiskolai érettségi vizsgát tenni. Ámbár erre jövendő munkaköröm betöltéséhez már nem lesz szükség. Mindenesetre úgy gondolom, hogy mindenféle munkában az érvényesül jobban, akinek magasabb a képzettsége és tudása. Az érettségi után — A gyerekek mellett mikor jut ideje a tanulásra? — Mindent meg lehet szervezni. Amikor iskolában vagyok, a szüleim vigyáznak rájuk, vagy ha olyan a munka- beosztása a férjemnek, akkor vele vannak a gyerekek. Az a nehezebb, ha itthon vagyok és tanulni szeretnék. A kisfiam ugyanis szinte követeli, hogy csak vele foglalkozzam. Azért jut idő a könyvre is. De már látom, hogy nem könnyű két évet kezdtem el. Azt hiszem azonban, hogy az eredmény megéri a fáradságot. Gyarmati Klára Egyszemélyes üzlet Olcsó áruk—nagy forgalom Parányi üzlethelyiség és még parányibb raktár a városközpontban, közvetlenül az épülő OTP-székház szomszédságában. Ez az Áfész 9. számú rövid- és divatáruboltja, mely 1978. október 1-től fogadja a vásárlókat. A fiatal értelmiségiek elhelyezkedése, a pályakezdők beilleszkedése az utóbbi időben többször szerepelt a kormányzati szervek napirendjén. Nyilván abból a felismerésből fakad a figyelem, hogy — mint minden területen — a szellemi, életben is nélkülözhetetlen a szakmailag felkészült, társadalmi céljaink iránt fogékony, s azokért tenni akaró utánpótlás kinevelése. A pályára állás időszaka, az első munkahely, a kezdeti tapasztalat mégha* tározó jelentőségű, amely kihat az egyén későbbi tevékenységére, megszabhatja a szakmához, az őt körülvevő közösséghez való viszonyát. \z adott körülményektől függ, hogy a fogadtatás görcsöket old-e vagy éppen vált ki. A start évei Négy és fél évvel ezelőtt, 1976 nyarán lapunkban bemutattunk egy friss diplomás orvosnőt, aki akkoriban foglalta el élete első munkahelyét egy addig sohasem látott faluban, Kocséron. A községben vadonatúj fogorvosi rendelő, szép szolgálati lakás várta. A berendezkedés, a fészekrakás, az ismerkedés heteit, hónapjait töltötte. Korábbi éveit egy alföldi megye- székhelyen élte, illetve a budapesti egyetemen tanult. Sikeres pályakezdés A fogorvosnő négy esztendeje Kicserélték a fúrógépet bak köpött. Akiket évek óta rendszeresen figyelemmel kísérek és ellátok, azoknak jobbak a fogaik, mint az idősebbeknek, akik csak később kerültek elém — mondja az orvosnő. — A tanév során egy alkalommal órát tarthattam az iskolában a fogápolás módjáról és jelentőségéről. Fontos ez, és nem szabad beérni ennyivel. A jövőben akár többször is megismételhető. Természetesen a rendelőben sem fukarkodom a jó tanácsokkal. Előfordul, hogy egy- egy gyereket visszarendelek fogkefével, és megtanítom a fogmosásra. — A felnőtteknél sem rendszeres szűrővizsgálat, sem más módszer nincs bevezetve, őket hogyan lehetett becsalogatni a rendelőbe? — Előfordult, hogy akinek feldagadt a képe, csak akkor jött, amikor már lelohadt. Egy-egy végképp elhanyagolt fogon csak a húzás segített, de mindig mindenkinek felhívtam a figyelmét, hogy a többi lyukas fog még megmenthető, jöjjön vissza kezelésre, s a kihúzott helyett érdemes pótlást csináltatni. Egyre többen hallgattak a szóra, rájöttek, hogy nekik akarok jót. Mind többen csináltatnak műfogsort Kocséron. Akié a használatban megrokkant, ismét jelentkezik és újat kér. Meg kommendálják is egymást protézis ügyben. Ha a szomszédasszonyé elkészül, és beválik, kedvet kap az is, aki addig fogatlanul mosolygott, mondhatni, a markába nevetett, tenyerével takarva el szégyenében a puszta ínyt. A doktornő a Fogtechnikai Vállalat kecskeméti laboratóriumába személyesen juttatja el a mintákat, ő hozza el a kész darabokat, holott postára is adhatná. Így egyszerűbb és gyorsabb, hamarabb megkapják a páciensek. Három kívánság Holánik doktornő azt szeretné — ha három kívánságát egy mesebeli tündér teljesítené —, hogy legyen sok jó fogú ember (hiszen akkor neki is kevesebb munkája lenne), a kocséri rendelő a jövőben is tartson lépést a fejlődéssel, mint most. Harmadiknak azt óhajtaná, hogy azok is törődjenek többet a fogaikkal, akikre alaposan ráfér az ápolás és a gyógyítás. — A munkáról már beszélt. Azon kívül milyen kapcsolatok fűzik a faluhoz? — Orvosként kezdettől fogva részt veszek a Vöröskereszt helyi szervezetének munkájában. A közelmúltban falugyűlés volt Kocséron, s a jelenlevők beválasztottak a Hazafias Népfront községi elnökségébe. Szívesen ellátom azt a feladatot, amellyel megbíznak — hangzott a felelet. Tamasi Tamás élet, bár nem elképzelhetetlen. Megvolt benne a hajlandóság, hogy beilleszkedjen a kocsériak közé, körükben gyakorolja hivatását. Most ismét a községben járva, érdeklődésünkre a tanácshazan elmonaooiaK, nogy a doktornő meggyökeresedett, jól érZi magát, befogadta a község, s mióta nem találkoztunk, a neve is hosszabb lett egy házasság révén. — Hogyan teltek a start évei? — kérdeztük Pappné dr. Holánik Julianna fog- szakorvost.-*■ Furcsa volt megszoknom a falut, s talán kezdetben a községbelieknek is idegen lehettem. Ebben nem volt semmi különös, fokozatosan közelebb kerültünk egymáshoz. Munkám nyomán bebizonyosodott, hogy Kocsérnak valóban szüksége van egy fogorvosra. Egy-egy rendelésemen általában 16—18 beteg jelenik meg, s ez a létszám már vagy két éve kialakult. Elégedett vagyok munkakörülményeimmel, hiszen korszerű és jól felszerelt rendelőben gyógyíthatok. Az idén kaptam egy légturbinát a járási egészségügyi szervek közreműködésével. Éz áldás a betegeknek, akik így már kevésbé idegenkednek és szenvednek a fúrástól, ráadásul megkönnyíti az orvos munkáját is. Segítőtársam, akivel annak idején együtt kezdtük a munkát, Gábor Sándorné asszisztensnő továbbra is itt dolgozik. Nagykőrösről jár ki nap mint nap, Ö WUi AAAAAA Vl/t* hatott volna munkát, kitart hűségesen. A cukros cumi kára Az orvosnő elmondotta, hogy már gyermekkorban nagy figyelmet kell fordítani az apróságok fogazatára. Egy- egy családnál máig él az a helytelen szokás, hogy cukros cumival békítik a bébit, illetve cukros teával altatják el. Ez az egészség rovására megy. Bizony, szomorú látvány, ha már egy kisgyerek szájában fekete csonkok éktelenkednek a fogak helyén. A fiatal anyák figyelmét felhívja ennek a veszélyeire, s az az igazi győzelem, ha a •következő gyerekkel már helyesen bánnak, nem betegítik meg. A felvilágosultabb asZ- szonyok a két-hároméves csöppségeket már ellenőrző vizsgálatra viszik, ök tudják, addig kell jelentkezniük, amíg a gyerek mosolyogva megy és nem a fájdalomtól pityeregve. — Az iskolafogászat hogyan működik? — Amióta a községben dolgozom, minden iskolás égj évben legalább egyszer beül a fogorvosi székbe. Észrevehető a különbség a 6—1( éves korosztály és a nagyob— Régi vágya teljesült a nagyikőrösieknak azzal, hogy ez a sízaküzlet megnyílt — mondja Bakonyi László boltvezető, aki több mint 2 és fél évtizede áll különböző boltokban a pult mögött. A nyitás után 3 hónap alatt 350 ezer forintos forgalmat értem el. A tavalyi bevétel több mint 1 millió forint volt, az idén pedig idáig csaknem 1 millió 370 ezer forintért adtam el különféle árukat. , — A boltban rengeteg apró portéka van, alacsony áron. Bizonyára nem volt könnyű ezt a forgalmat elérni... — A bevétel tényleg nem csekély. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy 1980 januárjától a fonalak, a villámzárak és a gombok olcsóbbak leitek. — Mi tagadás, mi vevők néha meg'hökkenünk azon, hogy míg az egyik boltban hónapokon keresztül hiánycikk valamilyen áru, a másik üzletben rengeteg van belőle... — Ha például a férfizsebkendőre gondol, valóban ez a helyzet. Ebből a termékből jelen pillanatban is van a boltban és az ajándékozók igényeit is teljes mértékben ki tudtam elégíteni. Persze, azért nálam is akadt hiánycikk. Hiába keresték a vásárlók a felnőtt akril harisnyanadrágokat és a férfizoknikat, nem tudtam velük szolgálná. K. K. ltoimüc0r Pantaleon és a hölgy vendégek: Színes, szinkronizált dominikai filmvígjáték. (18 éven felüleknek!) Előadás kezdete: 5 és 7 óra. A stúdiótercmben A róka és a medve: Színes mesefilm, fél 4-kor. Csőm piszék: Magyar film, fél 6-kor. ISSN 0133-2108 (Nagvkfirösl Hírlap)
