Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

1980. DECEMBER 31., SZERDA ucni 5 Dunavarsány már nincs egyedül Rékák, görények a szedi tsz ken A por nemcsak a DCM-hői száll Elbontják a szennyező telepet > Az elmúlt esztendőkben szinte nem akadt egyetlen, a város tisztaságával, a kör­nyezetvédelemmel foglalkozó fórum sem, amelyen ne ke­rült volna szóba a DCM által kiontott rengeteg por. Meg­alapozatlan, s még ma is gyakran hallható vélemények kaptak lábra, terjedtek el igen gyorsan a „jól értesül­tek” jóvoltából. Ilyen, hogy a por miatt asztmás betegséget kapnak a kisgyermekek. Ám ezt hamar megcáfolták az il­letékesek: a hazai viszonyo­kat figyelembe véve, a meg­betegedések száma Vácott sem több az átlagosnál. A közvélemény nyomására közben a cementgyárban óriá­si költségekkel megkezdték a portalamító berendezések fel­újítását, s ma már elmond­hatjuk: a második ütem be­fejeztével nagymértékben ja­vult a helyzet. A DCM ké­ményei napjainkban lényege­sen kevesebb légköri szenmye- zőanyagot bocsátanak a vá­rosra, mint néhány esztende­je. Pazarlás lenne Ám a végleges megoldást csak á gyár teljes rekonstruk­ciója jelentheti, ez azonban a több milliárd forintos költ­ségek miatt, úgy tűnik, hosz- szabb megfontolást igényel az illetékesektől. Csakhát most már dönteni kellene: vagy a portalanítás harmadik ütemé­re költenek jó 'néhány mil­liót, vagy ehelyett hozzákez­denek a teljes felújításhoz. Mert a kettő egyszerre — ugye nem kell különösebben bizonygatnunk — nem megy, pazarlás lenne... Ám amíg a porral kapcso­latban a figyelem középpont­jában néhány éve még a DCM állt, addig mostanában kezdjük észrevenni: nemcsak a cementgyár szennyezi a le­vegőt. A városi tanács mű­szaki osztályától kapott tájé­koztatás szerint tavaly a DCM-en kívül a Híradástech­nikai Anyagok Gyára kén­dioxid és szénmonoxid kibo­csátása miatt 35 ezer 500, a Gabonaforgalmi Vállalat por- szennyezésért 2 ezer, a Be­ton- és Vasbetonipari Művek váci telepe különböző gázok és szilárd anyagok levegőbe juttatásáért 24 ezer 500, a Chinoin váci telepe hasonló okokból 10 ezer forintnyi bír­ságot fizetett. Ugyancsak sokba kerül a Pest megyei Közúti Építő Vál­lalatnak a 2-es és 12-es út­vonalak elágazásánál levő aszfaltkeverő porszennyezáse, hiszen emiatt tavaly 29 ezer 500 forintot fizették. — Önöktől értesültünk elő­ször arról, hogy a váci lakos­ság kifogásolja üzemünk mű­ködését — mondta Novák Géza, a vállalat igazgatója. — A telep 1968-ban létesült, s mintegy 1 ezer 300 méterre fekszik a várostól. A keve- rőnket közben Szobra telepí­tettük áit, majd 1976-ban is­mét visszahoztuk. Szükségünk van rá: bár valóban eléggé elhasználódott berendezés, de még így is kifogástalan, első osztályú aszfaltot gyárt, s ezt egyebek között például a 12-es főút korszerűsítésére használtuk fel az idén. Még akad errefelé munkánk a jö­vőben is, hiszen a királyréti bekötő út új burkolattal való ellátása hátravan. Megtudtuk azt is, bogy a telepen időnként úgynevezett kavicsaszfaltot kevernek, amelynek nagy az iszaptartal­ma, s ilyenkor a gép bizony ontja a port. A szennyezés csökkentésére a vállalat is nagy erőfeszítéseket tett: el­zárták például a zárórostákat a külvilágtól, s megoldották az elszívást. Meghosszabbítot­ták a kéményt is, de hiába: a por továbbra is a városra száll. Már nem gyártják A vállalatnak nemcsak Vá­cott, de megyénkben még két helyen, Pilisvörösváron és Dunavarsányban is van ke­verőtelepe, s mindenütt ugyanazokat a berendezése­ket használják, a Közúti Gép­ellátó Vállalat ceglédi gyárá­ban gyártott, C—25 jelű ke­veréket. Megkerestük a KGV-t is, ahonnan dr. Bényi József igazgatótól kaptunk felvilágo­sítást. Mint levelében írja, az említett C—25-ös berendezé­seket a vállalat 1962-től 1976- ig készítette. Ezalatt összesen 70 komplett keverő hagyta el a szerelőcsarnokokat, ezekből 13 került Csehszlovákiába, a többit a hazai piacon adták el. A tervek készültekor a telep korszerűnek számított. A dokumentációkat az UVA- TERV állította össze, de a vállalatinál néhány változta­tást hajtottak végre. Az asz­falt 'iránti igény azonban egy­re növekedett, ezért a hetve­nes években TELTOMAT tí­pusú, NDK-ból származó gé­pek beszerzésére is sor került. A por azonban mindegyik­nél gondot okozott. A ciklo- nos leválasztok ugyanis a 0,1 milliméternél kisebb szem­cséket már nem tudták ered­ményesen visszatartani. A szakemberek erőfeszítései sem Az Intranszmas magyar— bolgár társaság 4,2 millió márka értékben szerződést írt alá az NSZK-beli Stotz AG- vel az Audi autógyár rekonst­rukciójához készítendő szállí­tóberendezések 1981. évi befe­jezésére, gyártására, helyszíni szerelésére. Ez a szerződés folytatása az 1980-ban kötött több hasonló szerződésnek, amelyeket az jártak sok sikerrel: 1969-ben ugyan néhány berendelésre nedves porleválasztót szerel­tek fel, nem sok eredmány- nyel. Amíg a ciklonos szűrőik 3—700 milligramm port en­gedtek át egy-egy köbméter levegővel, addig a nedves le­választó!* csupán 2—300 mil­ligrammot. De a szabvány csak 150 milligrammot enge­délyezett. Rontotta a helyze­tet, hogy a nedves szűrők al­kalmazása 20—30 százalékkal csökkentette a telepek telje­sítményét A Lühr segít? A környezetvédelmi tör­vény elfogadása, a társadalom egyre erősödő igénye sürge­tővé tette a megoldást. Hosz- SZ3S tárgyalások eredménye­ként most úgy látszik,_ sike­rül előbbre lépni: az Útépítő Tröszt a TELTOMAT V típu­sú gépekhez Lühr típusú, nyugatnémet porszűrőket akar vásárolni. A mérések igen kedvezőek: a kísérleti telepen a porkibocsátás nem haladja meg a köbméterenkénti 70 (!) milligrammot, vagyis az elő­írások felét sem éri el. ' A Pest megyei Közúti Épí­tő Vállalat váci telepét 1981- ben elbontják, így megszűnik porolása. Az igazgatótól ka­pott felvilágosítás szerint Pi­lisvörösváron NDK-ból szár­mazó gépet szerelnek fel, amint sikerül megegyezni, hová telepítsék az új beren­dezést. A huzavona sajnos már három éve folyik ... A dolgok tehát megnyugta­tóan rendeződnek. Rendeződ­nek? No, nem egészen. Hiszen a közúti építő vállalat gépé­től nem messze, igaz, a vá­ros közigazgatási határain túl, de működik a Pest megyei Út- és Hídépítő Vállalat C— 25-öse, s a port a közeli üdü­lőterületre ontja. A kommu­nális költségvetési üzem pe­dig a kenyérgyár szomszédsá­gában szerelt fel egy ennél jóval korszerűtlenebb keverőt, erre a városi tanács adott en­gedélyt. Csöbörből vödörbe: egy szennyező végre megszűnik majd, de jön egy újabb he­lyette ... vagy van esetleg más megoldás is? Furucz Zoltán Intranszmas rendkívül rövid határidő alatt, a rendelő meg­elégedésére már teljesített. A berendezések szintén az NSZK vezető autógyáraiban üzemel­nek. Az 1980. évi szállítások és szerelések összértéke meg­haladta az egymillió márkát. Pest megye legfiatalabb vá- rpsának, Százhalombattának kereskedelmi ellátásában a legnagyobb gond, hogy a ru­házati és iparcikkboltok szá­ma meglehetősen kevés, így a város lakossága kénytelen a környék településeire vagy Budapestre utazni — néha még alapvető cikkek beszer­zése miatt is. Ezen a gondon enyhítendő, a városban félépülő tízemele­tes lakások fogadószintjén kü­lönböző üzleteket szándékoz­nak berendezni. Legutóbb a város déli lakónegyedében át­adott egyik háztömb földszint­jén alakított ki a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat egy szaküzletet. A ki­alakítás költségeit — több mint két és fél millió forin­tot — célcsoportos beruházás­ként a városi tanács finanszí­rozta. A 192 négyzetméternyi alapterületű új üzletet nemrég nyitották meg. Kiss Józsefnek, a vállalat igazgatójának tájé­Amikor két esztendeje a sződi termelőszövetkezetben a lúdtartás meghonosítása mel­lett döntöttek, nem gondoltak arra, milyen kedvező lehető­ségeket teremt ez a fejlesztés­hez. Arról pedig, hogy vala­mikor rókákat meg görénye­ket szaporítanak majd a li­bák „jóvoltából”, még a me­részebbek sem álmodoztak. A történet kezdete valami­kor a hetvenes évek végére vezethető vissza. Az egyesülé­sek után mintegy 150 hektár­nyi vizenyős réttel rendelke­zett a gazdaság, s ennek a területnek a hasznosítása ko­moly gondot okozott a szak­embereknek. Ám aki keres, talál! Akkoriban zajlottak ugyanis azok a kutatások a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, amelyek végül is a M agy ári András professzor vezette csoport sikerét hozták meg: a kutatók éppen tizedik esztendeje kísérleteztek a Franciaországból származó, Landes-i májfajta meghonosí­tásával, eredményesen. S ez utóbbi megállapítás késztette arra a sződi téesz vezetőit, hogy — bár a lúdtartásnak nem voltak hagyományai ezen a tájon — mégis belevágja­nak ebbe a vállalkozásba. Gazdasági társaságban Az események ezután már gyorsan peregtek. A közös gazdaság mintegy 1,3 millió forintos költséggel átalakíttat­ta a Sajótanyán lévő, össze­sen 2 ezer 503 négyzetméter­nyi alapterületű istállót, majd 1978-ban öt termelőszövetke­zettel és a Fogyasztási Szö­vetkezetek Országos Központ­jával — amely a gesztorságot is vállalta — megalakították a libanevelésre és értékesítés­re életre hívott gazdasági tár­sulást. A munkamegosztásból a sződiekre a nagyszülő pá­rok tartása és ezekből te- nyészanyag előállítása jutott. Jelenleg összesen hatezer tenyészállatot nevelnek, ám emellett az idén ugyanennyit adtak ki hizlalásra is. A leg­többjét az alföldiek vállalták el, ott ugyanis egész családok élnek libatömésből. Akadt olyan hódmezővásárhelyi csa­lád, amely több mint hatszáz ludat vitt el három hónap alatt. A számítások szerint li­bánként 200 forint volt a hasznuk, de ezért bizony meg kellett dolgozniuk, hiszen na­ponta 10—12-szer tömtek. Csak így érhettek el kimagas­ló eredményeket a máj gyara­podásban. A szövetkezetben tavaly szintén figyelemre méltó sike­reket mutattak fel. Az el­múlt esztendőben például mindössze nyolc százaléknyi 1 koztatása szerint a bolt cipőt, I méterárut és lakástextilt áru­sít; induló készletük értéke eléri a 4 millió forintot, mely­nek jelentős hányadát — más­fél millió forintot — a cipő teszi ki. Az új üzlet megnyitásával egyébként lehetővé vált, hogy a már meglevő ruházati bol­tok szakosodhassanak; így többek között a mindenféle ruhaneműt árusító Ifjúság utcai bolt ezentúl csak dival- és rövidárut, valamint kon­fekciót kínál a vásárlóknak. Természetesen ezzel még korántsem oldódott meg a 15 ezer lakosú város kereskedel­mi ellátásának gondja, hiszen ezzel az új üzlettel a ruházati boltok száma mindössze há­romra növekedett. A követke­ző esztendőkben azonban — a tervek szerint — ugyancsak lakóházak fogadószintjein szá­mos újabb kereskedelmi egy­ség megtelepedése, berendez­kedése várható. volt az elhullás, sokkal jobb, mint az országos átlag. így aztán nem is csoda, ha 1979- ben a 4 millió forintnyi ár­bevételből 300 ezer forint volt a tiszta nyereség. Dr. Jakab László főállatte­nyésztő állatorvos is elége­dett: Sok a „hulladék" —, Az idén a hizlalásból megtermelt máj háromnegye­de exportra ment, s az ösz- szes mennyiség több mint a fele első osztályú volt — so­rolja az eredményeket, aztán hozzáteszi: — Ebben az év­ben 120 ezer libát keltettünk, s a tojások leggondosabb ke­zelése mellett is 50 ezer ment tönkre, vagy befulladt, vagy eleve terméketlen volt. De a naposlibáknál is akadt élet- képtelen, amely aztán elpusz­tult. Ez az óriási „hulladék” késztetett minket arra, hogy megoldást keressünk. Felke­restük az INTERCOOPERA- TION Kereskedelemfejlesztési Részvénytársaságot, és a se­gítségüket kértük, mert hal­lottuk: prémes állatok nagy­szerűen nevelhetők állati hul­ladékon, 's ők kellő tapasz­talatokkal rendelkeznek ezek beszerzése és tartása terén. Valóban. Ez a részvénytár­saság építette fel a soroksári csincsillatelepet, amely az­óta már sikeresen üzemel. A sződiek kérésére is gyors vá­lasz érkezett: lengyel partne­rek közreműködését ajánlot­ták az itteni fejlesztésekhez, hiszen Lengyelországban évente mintegy 450 ezer ró­ka, 200 ezer görény, 1,5 mil­lió nutria és 1 millió nyérc prémet állítanak elő, s ezek nagy többségét exportálják. — A központi majorban te­lepet építettünk, amely egye­lőre kísérleti jelleggel üzemel. Ebben 50 hibrid görényt és ugyanennyi sarki rókát tar­tunk. A célunk az, hogy kellő tapasztalatokat szerezzünk az állatok tartásával, tenyészté­sével kapcsolatban, valamint szeretnénk megfigyelni, ho­gyan akklimatizálódnak az it­teni körülményekhez. Arány­lag' könnyű helyzetben va­gyunk, mert a lengyel szak­emberek a tartási technoló­giát is átadják nekünk. Ötéves megtérülés A beruházás mintegy 1,5 millió forintba került. Az el­képzelések szerint a termelő­telep 1981 végére, vagy 1982 elejére készül el, s ott mint­egy félezer állatot nevelnek majd. A végleges költség a számítások szerint mindennel együtt eléri a 14 millió fo­rintot. A közgazdászok ada­taiból azonban más is kide­rül: mivel a szőrmét dollárért exportáljuk, a megtérülési idő mindössze öt év, vagyis éven­ként a róka- és görényte- nyásztés 1,5 millió forintnyi nyereséget hoz majd a téesz kasszájába. S még egy érdekesség: a sződiek gondoltak a háztáji kisállattenyász'ökre is. Azt tervezik, hogy' a görényeknél csak tenyészállatokat nevel­nek, s ezeket kihelyezik a hozzáértő, vállalkozó szellemű jelentkezőkhöz, továbbtartásra. A sződi kezdeményezés nem az első megyénkben, a duna- varsányi Petőfi Termelőszö­vetkezetben már tartanak prémes állatokat. Az ottani tapasztalatok is kedvezőek, tehát van remény rá, hogy ez a mostani vállalkozás is ered­ményes lesz. Dunavarsány már nincs egyedül... F. Z. Értesítjük tisztelt vevőinket, Hogy a Budapest XIII., Pozsonyi út 25. szám alatti, a 127-688-as számon hívható színesfém- és műanyag-szahüzletünkben december 23-től január leltárazunk 6-ig A leltározás idején szünetel az áruforgalom. A többi telepünkön zavartalan a kiszolgálás. MmmSBL V/ FÉMIPARI ÉS TERMELŐESZKÖZ-KERESKEDELMI VALLALAT Vevőszolgálat: Budapest XIII., Dózsa György út 57. Telefon: 401-321. Noteszlapok hét közben MASZEK. El kell hinniök nekem, becsületszóra, hogy nem vagyok maszekellenes. Tisztességgel, becsülettel dolgozó nélkülözhetetlen emberekkel találkoztam a kis­iparosok, kiskereskedők között. Becsületszavam mellé még bizonyítékul néhány írásomat is felsorakoztathat­nám, melyekben igyekeztem reális, elfogulatlan, sőt: érdemeiket elismerő, pozitív képet adni róluk. Ennyit előmentegetésül. Ugyanis most kénytelen va­gyok gorombáskodni. Mérges, dühös, pipa, felháboro­dott vagyok. Az eset, ami kiborított: Az olvadó hó, sár összemaszatolta a járgányomat. Az alvázát meg pláne, még soha nem tisztíttattam. Egy nap, Százhalombattáról érkezve, jobb kéz felől, Budatétény- nél táblát látok: Autómosó. Időm is van éppen, beállók. Középkorú úr mos az akna fölött egy Zsigulit. Köszö- ’ nők. Semmi válasz. Ismét. Ugyanaz. Látom, hogy ész­revett, mégis — hallgat. Várok. Elzárja a vizet, felém fordul. Ismét köszönök. Haladás: bólint. Mondom: mo­satni szeretnék. Kibaktat a kocsimhoz, körüljárja, ör­vendezni kezdek, hiszen megszólal végre: — Nyissa fel a motorháztetőt. Megcselekszem, belenéz és szól: — Kettőszáznyolcvan forint. Levegő után kapkodok. Mennyi? Jól hallottam. No, nem, köszönöm. — Miért? — így az úr, arcán a pitiá­ner csóróknak (nekem) kijáró megvetéssel. — Azt hi­szi, államinál olcsóbb? Nem hiszem. Most már tudom. A Volántourist lakos­sági szolgáltatásokat is végző telepén 95, azaz kilenc­venöt forintért igen alaposan, szépen, gőzborotvával és kézzel, alul, felül, belül megmosták a gépemet. A mo­torját is, természetesen. ÜNGYÜJTÖ. Persze az ilyen szép órabéreket is el le­het költeni. Lakásra, kocsira, festményre, telekre, nőre, kocsmára... — egyáltalán: logikusan magyarázható dol­gokra. Még az ünnepek előtt a fővárosi ékszerboltok­ban felbukkant 100—150 000 forintos briliáns brossok­ban is találtam némi értelmet: megrögzött szokásaink, gondolkodásunk befektetésnek, értékőrzésnek tekinti megvásárlásukat. El is tűntek szépen, egy-két nap alatt, bizony. Ami azonban az értelmetlenség csúcsának tűnik, az egy öngyújtó. Lényegtelen, hogy gázzal, elemmel, ten­geri herkentyűvel működik-e. Az már fontosabb, hogy nem is aranyból készült. Miért kell ezt leszögezni? Mert az öngyújtó ára 5000 forint körül van. Ennyi pénzért legalábbis beszélnie kellene egy szer­kezetnek, ami lényegében ugyanazt a feladatot látja el, mint egy doboz gyufa, vagy — ne tűnjünkímaradinak — egy ötvenforintos gázöngyújtó. ~ Az ominózus tűzszerszám nem beszél. Zenél. Gyönyö­rű, nem? Rágyújtok, és a gépezet például rákezdi: — Ég a város, ég a ház is — stb., stb. Pedig az_voina mégis az igazi, ha beszélne. Ha bemu­tatkozna. Ránézésre ugyanis nincs rajta semmi különös, avatatlan barát, barátnő nem sejti, mennyi pénzünk van. Nekünk, akinek erre, íme telt. Elképzelésem szerint rágyújtáskor ünnepélyes gong­ütés hallatszana, majd behízelgő barna bariton búgná: — Üdvözlöm, ötezer forintos öngyújtó vagyok. Tér­jen magához. Andai György Folytatódik az együttműködés Négymillió márkás üzlet Üzlet a fogadószinten Mérséklődött a gond

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom