Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-29 / 303. szám

Kézzel szedik a cukorrépát Ahol lehetett dolsgozi&k a földeken Szünet N em volt benne egy cseppje sem a várat­lanságnak, csak az következett be, amire eleve számítottak. Azt mondják a Pest megyei Tanács Do­bosi Járási Hivatalánál, a falugyűlések tapasztalatait összegezve, hogy a vezető helyet mint legtöbbet em­lített téma — s mint már esztendők óta —, o vezeté­kes vízellátás fejlesztése foglalta el. Amit érthetővé tesz, hogy a járás települé­seinek felén sincs ma még közüzemi vízszolgáltatás, s ahol van, Örkényt, Tábor- falvát, Dabast leszámítva, ott sem jelentős a teljes lakásállományhoz mérten a hálózatba bekapcsolt ottho­nok aránya. Vitathatatlan: ha valamiben, akkor nap­jainkban a vezetékes víz­ellátásban olyan nyomás nehezedik a tanácsokra a lakosság részéről, amit áll­ni szinte elviselhetetlen te­her, hiszen a fejlesztési le­hetőségek évről évre meg­határozottak, akár a pénzt, akár a kivitelezői képessé­get nézzük. A vezetékes vízre bejelentett tömeges igény valójában természe­tes következménye annak a fejlődésnek, amely az élet- körülmények legtöbb rész­terepén végbement, hiszen az új lakásokban érthetően a tulajdonosok már nem óhajtják nélkülözni az alapvető közüzemi szolgál­tatások egyikét sem, s mi­vel a villany természetes, a víz is azzá lett. Hiba lenne ugyanis pusz­ta kényelmi szempontot gyanítani a lakosság türel­metlensége mögött. Nem­csak azért kell, kellene a vízvezeték, mert akkor nem kényszerűség az ud­vari kútból hordani vödör­szám a vizet, hanem mert ez elengedhetetlen feltétele a fürdőszoba, az automata mosógép használatának, azaz olyasmiknek, amiknek ma már meghatározó sze­repe lehet a dolgozó csalá­dok időgazdálkodásában. Megérthetjük éppen ezért azok szűnni nem akaró kí­váncsiságát, akiknél kar­nyújtásnyira, a szomszéd utcában, a közeli falurészen már ott a vízvezeték, de hozzájuk még nem jutott el; mikor ér oda? R oppant nehéz éppen az előbbiek miatt szó­ba hozni azt, amit a közüzemi szolgáltatások lo­gikai láncának nevezhe­tünk, s mert logikai lánc, nem tűri a megsza.iításo- kat, a szüneteket, hanem folyamatosan kapcsolódó­nak kell lennie. Kellene lennie, írjuk le a valóság­nak megfelelően, mert eb­ben a logikai láncban gya­kori a szünet. Az a helyzet ugyanis, hogy a dabasi járásban a vízvezeték előnyeit kínáló otthonoknak mindössze a nyolc százaléka — azaz minden száz lakásból csu­pán nyolc — kapcsolódik zárt közcsatorna-hálózathoz. A többiek egy részénél van ugyan — hol tökéletesebb, hol alig elfogadható — házi derítő, ám sok helyen arra megy a szennyvíz, amerre éppen utat talál. Mivel a vízvezetéképítés iránti igény a tömegnyomás formáját vette fel esztendők óta, érthető — bár az elvi igaz­ság szemszögéből nézve, meg nem engedhető lenne V —, hogy tovább nyílik a rés a vízvezetékes és a csa­tornázott lakások csoport­ja, aránya között. A me­gyei közegészségügyi és jár­ványügyi állomás tapasz­talatai, mérései szerint a vezetékes vizet használó családok napi fogyasztása nyolcszorosa, tízszerese azokénak, akik ásott vagy fúrt saját udvari kútjukról merik, nyerik e nélkülöz­hetetlen folyadékot. Kézen­fekvő ennek, ismeretében, hogy míg az utóbbi csalá­doknál a szennyvíz — cse­kély mennyiségénél fogva — minimális környezetron­tó hatást fejt ki, s legtöbb­ször a portán belül el­emésztődik, a vezetékes vi­zet használó családok ese­tében — éppen az ugrás­szerűen megnövekvő meny- nyiségi többlet miatt erről már nem beszélhetünk. S amikor harminc, ötven la­kás bokra engedi útjára a szennyvizet, akkor szinte teljes biztonsággal lehet számítani arra, hogy egy idő után fertőződik a talaj, s vele fertőzésnek vannak kitéve a különböző víznye­rő helyek is. Ez utóbbinak a veszélyeit pedig aligha szükséges részletezni, még akkor is, ha a települések többségén nagy gonddal óvják a víztermelő telepe­ket, a kutak környékét. K eserves dilemma ez, hiszen bármennyire követeli is a józan ész, nagyon nehéz odaállni a lakosság különböző cso­portjai elé, s azt mondani: szünet következik a vízve­zetékhálózat fejlesztésében, mert most a csatornázásra kell sort keríteni. S nehéz dió ez azért is, mert míg a víz eljuttatása az ottho­nokba viszonylag — hang­súlyozzuk: viszonylag — kisebb befektetéseket kö­vetel, addig a csatornázás rendkívül drága! A megyei ráfordítások durva átlagát számítva, egy kilométernyi fedett közcsatorna — a hoz­zá szükséges derítő stb. be­rendezésekkel, eszközökkel — legkevesebb egymillió forintba kerül. Egymillióba még akkor is, ha minden tekintetben a legolcsóbb technológiákat választják. Alighanem itt a magya­rázata annak, mfért tág a rés a vízvezetékes és a csa­tornázott lakások csoportja között, hiszen idén is a me­gyében háromszor olyan gyorsan növekszik a vízve- zetákhálózat, mint a csa­tornarendszer. Ez a különb­ség valamivel kisebb, mint a hetvenes években — s még inkább: a hatvanas évtizedben — volt, azaz a gyakorlat már némi jelét mutatja annak, hogy a lo­gikai láncban létrejött szü­net nem tartható benn a végtelenségig, azaz meg kell kezdeni a fölhalmozódott adósságok törlesztését. Ezt a törlesztést évtizedekre kell elosztani, akkora a költsége. Mégis nagy hi­ba lenne a roppant ter­hek tudatában úgy gondol­kozni, hogy majd csak ak­kor látunk neki e feladat­nak. amikor sok pénz lesz együtt rá. A legkisebb lé­pés is eredmény! Főként, ha a tanácsok figyelembe veszik a tervezéskor: már eddig is Veszélyesen hosz- szúra nyúlt a logikai lánc­ban a szünet. Mészáros Ottó _______________________ PE ST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIV. ÉVFOLYAM, 303. szám Ára 1.20 forint 1980. DECEMBER 29., HÉTFŐ Gyarapodott a megye Óvodák, tantermek Bár még nincsenek végleges adatok, megállapítható, hogy Pest megye az idén sok új óvodai hellyel, tanteremmel gyarapodott. A számítottnál több, 2100 óvodai helyet sike­rült létesíteni. Az óvodákra szánt több mint 63 millió fo­rintból jutott Abonyba, Fótra, Gyömrőre, és Dunakeszire is. Szépen gyarapodtak az ál­talános iskolai tantermek: községek sorában tanulhat­nak a kisdiákok új iskolában, így például Albertirsán, Men­üén, Öcsán, Szentlőrinckátán és Tápiószelén. Csendes, de annál kemé­nyebb küzdelem folyik az utolsó kukorica- és cukorrépa- tonnák megmentéséért me­gyénk gazdaságaiban. Az abo- nyi Ságvári Endre Ts.z-ben kézzel szedik fel a tagok a sáros földből a répát. Ha­sonló a helyzet a tápiószent- mártoni Aranyszarvas Szövet­kezetben is: itt még 8 hek­tárnyi termény vár betakarí­tásra. Kedvező híreket kap­tunk a vácszentlászlói Egye­sült Zöldmező Tsz-ből, ahol az ünnepek előtt sikerült fel­szedni e fontos ipari nö­vényt és jelenleg csupán 100 vagon árut kell elszállítani: a prizmákból a gépkocsikra rakni. Annak ellenére, hogy né­hány mezőgazdasági üzem­ben szombaton sem tétlen­kedtek a gépek, még kereken 1300 hektár kukorica van lábon. A kombájnolást a napokban hullott hó, havas eső, eső aka­dályozta: a munka újrakez­dése kizárólag az időjáráson múlik. | — Milyen a vetések állapo­ta, fejlettsége? — kérdeztük tegnap a Pest megyei Tanács mezőgazdasági osztályának szakfelügyeleti csoportján. Megtudtuk, az őszi búza kétharma­da jó, illetve közepesen fejlett. A későn magágyba kérült ál­lománynak kedvezett az eny­he, csapadékos időjárás, a ve­tés szinte mindenütt megerő­södött. A becslések szerint csak 20—25 százalék mutat az átlagosnál rosszabb képet. Mint arról már tájékoztat­tuk olvasóinkat, az őszi mélyszántás a ta­valyinál lassabban halad. Eddig a területnek 70 száka­lákát forgatták meg az eke­vasak. A szakemberek remé­lik, hogy január elején vé­geznek a szükséges talaj- munkákkal. Ez egyebek kö­zött azért is fontos, mart a jövő évi termések biztonsá­gát alapozza meg egy olyan esztendőben, amikor a köz- gazdasági szabályozók szigo­rodása még nagyobb erőfe­szítésekre készteti a mező- gazdasági üzemeket. A psfhmsn'i fsnyőh chtt Télapó jött és mesélt mikrohullámmal oldották meg. Ladányi Sándor, a Buda- pest-vidéki Postaigazgatóság távközlési-forgalmi osztályve­zetője elmondta, hogy a köz­pont építésével a megye te­lefonhálózatának a javítása volt a cél. Az elmúlt hetek­ben a Budapesti Híradástech­nikai Gyár és a posta szak­embereinek próbahívásai igen jó eredménnyel zárultak. Ez tette lehetővé, hegy dacember 29-től a központot átadják a forgalomnak. A központ bein­dulásával egy időben új tele­fonkönyvet is kiadtak, amely tartalmazza a távhívással kap­csolatos utasításokat is. A posta szakemberei kérik az előfizetőket, hogy abban az esetben, ha az említett helye­ken hibát tapasztalnak, hala­déktalanul jelentsék a 03-as telefonszámon. KÖZÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Birendra nepáli királyt - Nepál nemzeti ünnepe alkal­mából. Az MSZMP Központi Bi­zottsága táviratban köszöntöt­te a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságát a párt megalakulásának 60. évfordu­lója alkalmából. Gabtikovo—Nagymaros Dolgoznak a kotró hajók Felújítják az első erőművet Tiszalöliön a szabadtéri 120/35 kilovoltos áramelosztó felújításán dolgoznak a helyi tűik és a VER.TESZ brigádjai. A több mint 25 éve szolgáló berendezést alaposan átvizs­gálják, kijavítják, illetve kicserélik, hogy a nagyobb terhelésnek megfeleljen. Elek Emil felvétele Háromszoros haszonnal jár, ha elkészül a Gabcikovó (Bős) —Nagymaros vízlépcsőrend­szer, melyet két évvel ez­előtt, 1978-ban kezdtek el épí­teni. Biztonságosan hajózha­tóvá válik a folyó ezen a sza­kaszon is, ami már csak azért is fontos, hiszen a Duna is ré­sze az új egész Európát át­szelő csatornának, mely a Fe­kete-tenger és az Északi-ten­ger között teremt összekötte­tést. A szabályozott és a duz­zasztókkal egyforma vízszin­ten tartott folyószakaszon gya­korlatilag megszűnik az ár­vízveszély. Nem kevésbé je­lentős, hogy a gabeikovói, il­letve nagymarosi vízi erőmű a két ország számára olcsó vil­lamos energiát termel. Dr. Nagy Lászlótól, az Or­szágos Vízügyi Hivatal nagy­létesítményi főosztályának he­lyettes vezetőjétől arról érdek­lődtünk, hogyan haladnak a munkák. — Tervszerűen. Ennek meg­felelően a csehszlovák olda­lon egyelőre sokkal többen dolgoznak. A felső szakaszon a beruházáson dolgozó 3 ezer csehszlovák munkás 25 kilo­méteres hosszúságban, a jö­vendőbeli üzemvízcsatorna helyén végzett az erdőirtással és a tereprendezéssel, a csa­tornázással és a talajvíz-elve­zetéssel, állnak a felvonulási épületek. Az erőmű helyén erősítik a talajt, hogy elbírja a hatalmas beton monstrumo­kat. Dolgoznak a kotróhajók a jövendőbeli meder kialakí­tásán. fyassbar-kozponf SzigeFszenfomMóson Mátéi s közvetlen tárcsázással Szigetszentmiklóson, ma dél­után adják át azt az új két­ezer állomásos, crossbar tele­fonközpontot. amely a Csepel- sziget településein — Sziget­halom, Halásztelek, Tököl, Duna haraszti, Taksony, Duna­varsány, Délegyháza és Ma- josháza — a korábbinál jobb telefonösszeköttetést tesz lehe­tővé. A Budapest-vidéki Pos­taigazgatóság ISO millió forin­tot fordított a távbeszélő-szol­gálat korszerűsítésére. Az új központ segítségével, mától a 26-os körzetszámon az ország bármely részéből hívhatók az említett községek. Budapest és Szigetszsntmiklós között a leg­korszerűbb távközlési techni­kát. építették ki a posta szak­emberei. Az összeköttetést A magyar oldalon Dunaki- litinél a duzzasztóműnél, Ma­gyaróvárnál a bekötőút épí­tésén és a hídépítésen szem­betűnő az előrehaladás. Vá- mosszabadinál idén jelentős földmunkákkal végeztek, s el­kezdték a felvonulási épüle­tek felállítását. Egyelőre még kevésbé lát­ványosak a munkák Nagy­marosnál, de itt is az ütem­terv szerint haladnak az épí­tők. Kisajátították és lebon­tották a munkát akadályozó épületeket a vasút és a Duna között. Jelentős területen vé­geztek a tereprendezéssel, ké­szülnek a felvonulási épüle­tek, illetve az ehhez szüksé­ges kiegészítő berendezések, mint például a hőközpont. Mint ismeretes, Visegrádon a 11-es út egy szakaszát át kell helyezni, az új szakasz egyik része már elkészült. Ugyan­csak ezen a szakaszon állan­dóan dolgoznak a kotróhajók a meder szabályozásán. Csütörtökön huszonnyolca­dik alkalommal kezdődött meg a Parlamentben a lát­ványos, sokszínű karácsonyi műsor. Délelőtt a Kupola­teremben a 15 méteres, több száz csillogó üveggyertyával és dísszel, 80 kiló szaloncukor­ral feldíszített óriás fenyő alatt megszólaltak a dobok és a harsonák, s a gyermekek hívó szavára megérkezett Tél­apó. Mivel jövőre lesz 35 éves a magyar úttörőmozgalom, a Télapó — aik.it most huszadik alkalommal Hadics László színművész személyesített meg — a három és fél évtized tör­ténetére, jeles eseményeire emlékezett. A műsorban fellépett Ma­zsola és Manócska, Rodolfo, Halász Judit és a Bojtorján együttes, Kalákáék, a Rajkó zenekar, volt rajz- és csárdás- verseny, filmvetítés ... A két nap alatt majdnem háromezer kisdobos és úttö­rő ünnepelhette — köptük a megyei úttörőcsapatok és gyermekvárosok küldöttei — a karácsonyt a Parlamentben felállított fenyőfa alatt. rr I

Next

/
Oldalképek
Tartalom