Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
19S0. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI HÍRLAP A romantikus időknek vége A barlangok és a barlangászok Siippedős fotelokban beszélgetünk. Kávé mellett. A helyszín: Budapest központjában, a Rákóczi úton egy Igazán XX. századi iroda, a házigazda: egy kifogástalan eleganciájú üzletember. Svájfolt zakó, mandzsetta- gombos hófehér ing, csíkos nyakkendő. Hétfőtől péntekig. Bakancs, sisak, sprőd-buggyos nadrág: szombat és vasárnap. helyszínre. Minden percet ki kellett használni, a legkisebb esőzés végzetes lehetett volna, tekintettel a hasadék víznyelő jellegére. Végül 42 óra után sikerült kimenteni a kollégáit Szerb Antal egy helyen a középkor barlangérzéséről ír. Barlangokról, ahol az emberek megbújtak a világ elől, csakhogy közelebb kerüljenek lélekben a másvilághoz. Vendéglátóm azonban nem elrejtőzni akar a valóság elől. Épp ellenkezőleg, a valóság elrejíezett szegleteit, hasadé- kokat, üregeket, vájatokat keresi. Lássuk tehát a hétköznapokat ... Egy barlang-mentő barlangász feljegyzéseiből. Június 16-án reggel három középiskolás kirándulni ment a solymári ördöglyuk barlangba. Csak az egyikük járt ott előzőleg egyetlenegyszer, Í0V gyakorlatilag ismeretlen volt előttük a több kilométeres sziklalabirintus. A három diák mindössze két zseblámpát vitt magával, de az egyik hamarosan tönkrement. Néhány óra alatt teljesen eltévedtek. Egyetlen pislákoló lámpa lényénél botorkáltak egy ideig, majd amikor ennek eleme is kimerült, korom sötétben tapogatózva küszködtek a barlang szaka- dékai között...” — Az úgynevezett Fehér teremig jutottak. Ott a nagy mélységet látva ledobták táskájukat és számoltak. A táska 7 másodperc alatt ért le. Megtorpantak. — Magukat mikor riasztották? — A riasztásoknak két időpontja van. Késő este és kora reggel, a hozzátartozók idegrendszerétől függően. Akkor már este csörgött a telefon. Hajnalban, 3 órakor találtuk meg ókét. Éhesek, el- merevedettek voltak. — Szóval happy end. Kontárok és hivatásosok — Igen. Nem úgy, mint a Ferenc barlangiak, ők mind Bűnözők nyomában — ön és társai a Pest megyei Renidőrfőfcapitányság önkéntesei. barlangkutató és-mentő csoport néven. — Igen, és így bűncselekmények nyomozásában is időnként speciális feladatokat kapunk. A rendőrgyilkosságot követő napokban ott voltunk például a vecsési Nagylanyi-tó Mentés a kötélhfdon A barlangász magányossága a négyen odavesztek 75-ben. Ez volt az utóbbi idők legsúlyosabb barlangás z&zerencséílansége. Ha egyáltalán barlangásznak, s nem naiv kirándulóknak lehet mondani a négy fiút. — Ha jól értem, az emberek a föld alatt is kontárokra és hivatásosokra oszthatók. — Vannak, s különösen néhány évvel ezelőtt voltak vakmerő, ugyanakkor teljesen képzetlen- amatőrök. A Ferenc barlangi tragédia évében 21 eltévedt személyt holtunk ki a föld alól. Ezekután született a döntés, be kell zárni a legveszélyesebb barlangokat. Ma lakat lóg a bejáratokon. Más kérdés, hogy ezeket időnként felfeszítik. A barlangászáéhoz ugyanis papírok kellenek. Engedélyek. — S jól van ez így? — A barlangi turizmust éppenséggel nem ösztönzi. A közbiztonságnak viszont használt. A dolgon lehet vitatkozni. At viszont tény, hogy a lezárások óta évente nincs több, mint három-négy barlangi mentés. — És mit csinál a barlangász, amikor éppen nem mentő? — Esetleg őt mentik. Tavalyelőtt történt Borsodban, a 404-es víznyelő egy kis kőfülkéjébe beszorult egy barlangász. Száztíz méter mélységben.. Az első kísérletek után kiderült, hosszabb Ideig tárté mentésre kell berendezkedni. Oxigénpalackot, légkalapácsot szállítottunk a mocsárviliágának átkutatásánál. Pár éve egy, a Rózsika- forrás közelében levő barlangban három körözött betörő rejtekhelyét fedeztük fel. Néhány nap múlva részt vettünk elfogásukban is. Egyik állandó reszortunk a kútba fulladt személyek felszínre hozása. A csoport hat éve alakult, időközben feltérképeztük Pest megye veszélyes pontjait. Csák ebben a körzetben 150 barlang és szakadék található. De más adatok is ismeretesek. Budapesten csupán a II. kerületben például 40 barlangot tartanak számon. — És hányán vannak a barlangászok? — Kevesebben mint a barlangok. A magyar barlangásztársadalom 700 szervezett tagból áll. Többnyire egyesületeken belül működik. Tudja, ma már nincs olyan, hogy egy magányos kutató kimegy a terepre és felfedez egy ismeretlen barlangot. A jelen a részletes feltárásoké, az operatív munkáé. Gyakoribbá lettek a függőleges barlangokban, a zsombolyokban való kutatások is. A magyar barlangi turizmus a 70-es években korszakváltozáson ment át. A romantikus időknek többé-kevésbé vége. Babns Endre Magyar Dülfer, avagy ereszkedés a barlangból Erkölcsi Jellegű normagyűjtemény — így határozza meg a „Magyar reklámetikai kódex” mibenlétét a tervezet első cikkelye. Mit jelent ez a fogyasztóknak a kereskedelemnek, a társadalmunknak? A vevő érdeke A reklámszakma társadalmi és érdekképviseleti szervezete, a Magyar Reklámszövetség azért határozta el a kódex kiadását — az abban foglaltaknak magára és tagjaira nézve kötelező érvényű elismerését —, meri elő kívánja segíteni, hogy a reklámozás mindenben megfeleljen a szocialista rendben kialakult szakmai és etikai követelményeknek. Sok szó esik napjainkban a fogyasztók érdekvédelméről. Magyarán arról, hogy ne csapja be a vásárlót sem az ipar, sem a kereskedelem. Sőt, a vevő ne érezhesse úgy még tévedésből sem, mintha becsapták volna. A kódextervezet mindezt figyelembe veszi. Meghatározza egyebek között: A félszre már nincs idő Erősebbek minden tűznél t A százhalombattai Dunai ^ Kőolajipari Vállalat köz- ^ pontjában két épület áll ^ egymás mellett. Az egyik ^ az igazgatóságé, a másik a ^ tűzoltóké. Egyik se fonto- $ sabb a másiknál. A parancsnokot mindjárt hívják. Valahol haltul, a füst- kamránál ellenőrzi az embereit. Hogy elüssük az időt, a laktanya bejáratánál posztot álló őrmester kérés nélkül is szóval tart. Panaszkodik, dohog. Elmúlt már negyven, több mint tíz éve tűzoltó. Unja az állandó, véget nem érő gyakorlatokat, a milliószor újra próbált mozdulatokat, a száaezerszer felmondott elméleti ismereteket. — Csak ez a baja? Néz rám, nem érti. Mondom másképpen. — Miért nem a veszélyre panaszkodik? Arra, hogy itt minden másnap, harmadnap éles a riasztás. — A tüzeket eloltjuk. Azért fizetnek. A beszélgetés itt félbeszakad. Egy perccel később a parancsnoki irodáiban folytatódik Tóth Mihály őrnaggyal Kérdés helyett, az előbbi diskurzust idézem fel. — Ha ismeri egy kicsit a DKV-t, akkor tudjia, hogy itt nem tejbegríz van a tartá- lyokíbán és a csövekben. Bár rengeteg a szigorú óvintézkedés, állítom, hogy a munkások is fegyelmezettek, tisztában vannak azzal, hogy az életükkel nem játszhatnak, korszerű a technológia. És mégis: bármikor és bárhol fel- lobhanhat a láng. Ha egyszer meggyullad a benzin, a gáz, aiz olaj, vagy a többi sokszor még ezeknél is veszélyesebb folyadék, akkor néha másodperceken múlik, hogy csak egyszerű rutinoltásra, vagy tűzvészre vonulunk ki. Másodperceken múlik Az Idei és az elmúlt évek eseménynaplóiiból ijesztő kép kerekedik. Belobbant már sok száz méteren a csatorna, égett hatalmas tartály, tüzet fogott vasúti szerelvény, hajó, s majd miniden kritikus üzemben perzselt már a láng. A DKV-toan, ha nem is a közelmúltban, de temettek már megégett munkásokat, s az egykorú tűzoltók között is akad olyan, aki egy életre viseli a testén a küzdelem nyomait. Ráadásul nem is mindig az égő anyag a legfélelmetesebb. — Tegnap éjszaka — mondja a parancsnok, mínusz 10 fokos hidegben őrködtek a tűzoltók. Egy nagyon veszélyes műanyag alapanyag, az ortoxilon vezetéke törött el. Nem gyulladt meg a folyadék, de szétterült néhány száz négyzetméteren mire észrevették, s riasztottak bennünket I Lezártuk a terepet, körbevettük habágyúikkal, vártunk és | vártunk. Ennél kitalálni se tudok rosszabbat. Az emberek keze a habágyú gombján, lesik a terep minden négyzet- centiméterét. Mert ha valahol tüzet fog a folyadék, abban a pillanatban kell elfojtani. Ha nem vagyunk elég gyorsak, akkor már a láng- tengerrel kell szembeszállni. — Esetleg el sem lehet oltani? — Mi mindig abból indulunk ki, hogy minden tüzet el kell oltani. Ezért van itt a laktanyában a sok milliót érő technika, amire sem az országos parancsnokság, sem a vállalat nem sajnálja a pénzt. Vízzel, habbal, porral Lássuk először a technikát Őrzök egy papírcsíkot A jelenlétemben lezajlott próbariadó eredményeit vetette papínra gépnyelven az automatika. Megmutatták a valóban korszerű, úgy is mondhatnám világszínvonalú híradós készülékeket, rádiókat, magnókat, adatrögzítőket, az ügyeleti szoba falán elhelyezett elektronikus dobozokat, amelyek nemcsak azt jelzik, hogy hol van a tűz, hanem arról is tájékoztatják az ügyeletet, hogy milyen módon lehet a helyet a legegyszerűbben megközelíteni, vízzel, habbal vagy porral kell-e oltani. Láttam a riadóautókat a víz- és habágyúkat, s mutattak olyan méregdrága szert is, amelyik filmszerűen tapad az égő anyagra s oltja el a tüzet A kocsipark a vadonatúj Rába—Man-októl a már valamivel régebbi, angol gyártmányú jobbkormányos Rolls-Royce-ig és a már rengeteg szolgálatot tett, agyon- babusigatott öreg Csepelig. Azt mondják, egy kivételével, amelyik tegnap érkezett, valamennyi megszolgálta már az árát. Nemcsak a DKV, hanem a másik óriás, a Hőerőmű biztonságára is ezek ügyelnek. Riasztották őket a Dunai Vasműhöz, szolgáltak a zsanai gázkitörésnél. Később hárman beszélgetünk. Gombor István főhadnagy, a helyettes parancsnok 30 körüli fiatalember. Leopold Antal közemberként kezdte, és megjárt a zászlósig minden rendfokozatot, most egy riadóautó parancsnoka. — Nem félnek az emberek? — De igen, néha félnek. Különösen az első hónapokban. Amikor először kerülnek komoly veszélyhelyzetbe. Remeg a lábuk, lassan kapcsolnak. — És az évek múltával? — Elmúlik a félelem, de egy kis szorongás azért majd mindenkiben marad. Előfordult már, hogy az egyik kezdő kolléga megijedt, eldobta a fecskendőt, szaladt visszafelé. Egy másik odaugrott a helyére, folytatta a munkát. Az a fiatalember, aki akkor megijedt, ma az egyik legjobb tűzoltónk. — Hogyan lehet a szorongást, a félelmet legyőzni? — ez a kérdés már a parancsnokhelyettesnek szól. — A félszre, ha megszólal a csengő, akkor mór nincs idő. Ezzel csak a csendes szolgálat közben lehet leszámolni. Soha véget nem érő gyakorlással. Mindenkinek éreznie kell, hogy éjjel és nappal, fagyban és hőségben úgy tudja kezelni a technikát, ahogy az ujjait mozgatja. Olyan helyzeteket imitálunk, amilyennel a valóságban is találkozhatunk. Állandóan járjuk az üzemeket, hogy minden négyzetmétert úgy ismerünk, mintha évek óta ott dolgoznánk. A szerelési gyakorlatok éjjel és nappal követik egymást. Ha sokaknak az idegeire is megy, újra és újra átismételjük az elméleti és gyakorlati tudnivalókat, s a pocakosodó, nyugdíj felé közeledő bajtársakat sem kímélve futunk versenyt, röplabdázunk, akadályokat mászunk. Felöltjük a lángálló ruhákat, beülünk a füstkamrába, százszor es ezerszer gyújtunk tüzet és oltjuk el békés körülmények között. Csak így lehet kihozni mindenkiből képességei legjavát, elhitetni mindenkivel, hogy erősebb bármilyen tűznél. Bejártuk a laktanya minden szegletét. Soha ennél nagyobb nyugalmat. Ismét az ügyeleti szobában vagyunk. Búcsúzásra nyújtom a kezem, a parancsnok azonban gondol egyet, megfordul és megnyomja a riasztó gombját. Eszembe jut az a néhány ember, akivel találkoztam. Egyikük éppen kávét főzött, a másikuk a raktárban az azbesztköpenyeket rakta katonás rendbe. Hárman a riadókocsival foglalatoskodtak. Csak gyakorlat I Üvölt a csengő, csizmák den- bognak, motorok bömbölnek, kék lámpák villognak. Kac- kiás bajszú legények és sok- gyermekes családapák rohannak el mellettünk, fejükön már az acélszürke sisak. Hatvan másodperc. Ennyi múlt el, s az autók ki is hajtottak a garázsból. A parancsnok jobbkezét most már felém nyújtja, a másikkal lazán hátraint: vissza, az egész csak gyakorlat volt. Aztán a tűzoltó laktanyában ismét csend és nyugalom van. Egy ideig. Csulák András reklámetikai kódex vagy fizikai ártalmat okozhat nekik, vagy érzelemvilágukat túlfeszítené, illetve megzavarná.” milyen tevékenység minősül reklámozásnak, illetve hirdetésnek. És úgy fogalmaz, hogy minden olyan gazdasági tájékoztatás, amely a fogyasztót áruk megvásárlására vagy szolgáltatások igénybevételére felhívja, e célból befolyásolni kívánja, s az áru tulajdonságait és használati módját ismerteti ............A reklámozást ke llő politikai és társadalmi felelősségérzettel kell folytatni” — olvashatjuk egy helyütt S ennek szellemében határozzák meg a szerkesztők, hogy semmiféle reklámnak nem szabad a reklámtevékenységbe vetett közbizalmat megrendítenie: minden reklámnak becsületesnek, szavahihetőnek kell lennie. Közízlés Gondolnak az esztétikai és művészeti közízlésre, sőt az írásos és szóbeli reklámban a stílusbeli és nyelvhelyességi követelményekre is. Igen érdekesek a tervezet egyes — a tárgyi és motivációs jellegre vonatkozó — kitételei: ;,A reklám nem sugalmazhat babonás vagy misztikus nézeteket .. ”. „A dohányzás és az alkoholfogyasztás reklámozását — az eladás helyén alkalmazott tájékoztatást kivéve — jogszabály tiltja.” Túlzás nélkül Ezért még motívumként sem alkalmazható. Régi óhaj beteljesülését ígéri továbbá, hogy „a reklámnak mind tartalmában, mind a fogyasztó megközelítésének módjában tiszteletben kell tartani az emberi személyiség méltóságát...” „Természetüknél fogva mérgező, gyúlékony vagy más tekintetben veszélyes termékeknél kifejezetten utalni kell azok veszélyességére.” Kimondja a kódextervezet: „A gyermekek és fiatalok befolyásolására alkalmas reklám nem élhet visz- sza természetes jóhiszeműségükkel és tapasztalatlanságukkal, nem tartalmazhat semmi olyat, ami szellemi, erkölcsi Mindenki elismeri: nem könnyű feladat minden vonatkozásban összeegyeztetni a kereskedelmi és a fogyasztói érdekeket. A reklámetika nem tűr sem kétértelműséget, sem félrevezető túlzásokat. Foglalkozik a tervezet az árengedményekre, részletfizetésekre, áruhitelekre történő utalásokkal is, valamint a pályázatokkal, jutalomdíjakkal és garanciákkal. Nem szabad olyan reklám- tevékenységet folytatni, amely termékeknek megrendelés nélküli, kéretlen szállításával kapcsolatos. A reklám tehát nem lehet tolakodó. „A félrevezető reklám azon az alapon sem igazolható — mondja ki a tervezet —, hogy a reklámozó vagy az, aki megbízásából eljár, utólag helyesen tájékoztatja a fogyasztót”. A „Magyar reklámetikai kódex” tervezetét most széles körben megvitatásra bocsátják, s csak az így szerzett tapasztalatok figyelembe vételével léptetik életbe. Gy. Kárpáti György
