Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-24 / 301. szám
1980. DECEMBER 21., SZERDA Heti jogi tanácsok A bérlakás öröklése • Kié lesz a tanya? • Milyen esetben folytathatja kz elhalt bérlő gyermeke a lakásbérleti jogviszonyt. Több esetben problémaként vetődött fel, hogy mi a jogi helyzet abban az esetben, ha a bérlő meghal, a lakásbérleti jogviszony folytatására nincs más jogosult, de vér szerinti leszármazottja van, aki, bár nem lakott az elhunyttal együtt, de másutt nincs lakása. Kérdésként vetődött fel, jogosult-e az ilyen leszármazó (gyermek, unoka) a lakásra. A korábbi rendelkezések ezt nem tették lehetővé, január 1-től azonban van erre lehetőség. A lakásrendelet ez év végéig ugyanis azt mondja ki, hogy a bérlő halála esetén a lakásbérleti jogviszonyt az egyeneságbeli rokona akkor folytathatja, ha a bérlő halálakor állandó jelleggel a lakásban lakott. A január 1-től érvényes rendelkezés szerint azonban, akkor is folytathatja a tanácsi bérlakás esetén a lakásbérleti jogviszonyt a leszármazó, ha a bérlő halálakor nem lakott ugyan a lakásban, de másutt lakása nincs, továbbá akkor is, ha a bérlő halála előtt lakásigénylését a lakásügyi hatóság már nyilvántartásba vette. Ezzel kapcsolatban szükséges arra is rámutatni, hogy a bérlő testvére akkor jogosult a bérleti jogviszony folytatására, ha legalább 6 hónapig együtt élt az elhunyttal, az élettárs esetében azonban jövő év január elsejétől a jogszabály — szemben a korábbi 6 hónappal —, egyévi állandó jelleggel való együttlakást kíván meg. Ez utóbbihoz hasonlóan szabályozta az új rendelkezés az eltartókra vonatkozó előírásokat, mert náluk is a bérlő halála bekövetkezéséig nem 6 hónapot, hanem legalább egyévi állandó együttlakást és tartási kötelezettség teljesítését kívánja meg. • Ki örökli a tanyát? Sz. K. olvasónk írja, hogy özv. édesanyja egyedül él a tanyájukhoz tartozó háztáji földjén. Amíg apjuk is élt, volt egy lovuk és ezért szociális segélyt nem kaptak. A lovat eladták,1 édesapja meghalt, most a tanács az özvegy anya részére havonta 1360 Ft szociális segélyt folyósít, mivel olvasónk anyjának egyéb jövedelme nincs. Olvasónknak az az aggálya, hogy az anyja halála után — mint hírlik — nem ő örökli a tanyát, hanem az, aki anyja életében a segélyt folyósította. A családjogi törvény szerint, a tartásra jogosultat rokonai közül elsősorban leszár- mazói kötelesek eltartani. A kötelezett a tartás teljesítéseképpen Köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak a megélhetéséhez szükséges. Olvasónk, leveléből megállapíthatóan, nem tartja el özv. édesanyját, bár azt írja, hogy nagy csapás lenne, ha a taTíz nap rendeletéiből A lakások elosztásáról és a lakásbérletről az 50/1980. (XII. 10.) RIT-rendelet intézkedik. A lakásépítési hozzájárulásról és a lakáshasználatbavételi díjról, továbbá a kedvezményekről a módosító rendelkezést az 51/1980. (XII. 10.) MT. számú rendelet tartalmazza. Az egyes lakásépítési formák pénzügyi feltételeiről és a szociálpolitikai kedvezményekről szóló 7/1971. (II. 8.) korm. sz. rendelet módosításáról az 52/1980. (XII. 10.J MT. számú rendelet rendelkezik. A felsorolt rendelkezéseket a Magyar Közlöny 92. száma tartalmazza. A lakosság lakás- és üdülőépítése, telekellátási rendjének módosításáról, az építhető lakás és üdülő nagyságának szabályozásáról, a dolgozók lakásépítésének támogatásáról szóló rendelkezések módosításáról is a Magyar Közlöny 92. számából ismerhetik meg az érdekeltek a módosításokat. A felsőoktatási intézmények nappali tagozatán végzett pályakezdő szakemberek munkába lépésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról az 1051/1980. (XII. 12.j Mt. h. sz. határozat rendelkezik. (Magyar Közlöny 93. száma.) A pályakezdő szakemberek pályázati rendszeréről ugyanitt jelent meg a 21/1980. (XII. 12.) MüM-rendelkezés. A kollektív szerződésekről szóló 20/1979. (XII. 1.) MŰM. z. rendelet módosításáról a ,2/1980. (XII. 12.) MüM-ren- ielet rendelkezik ■ ugyanitt. nyát és a földet nem kapná meg, mert szüleiről még apja életében is gondoskodott, betegségükben ápolta, náluk dolgozott. Ha ez így van, akkor nem tudjuk elképzelni, hogy miért jogosult anyja a szociális segélyre. Amint olvasónk írja, azért, mert semmi egyéb jövedelme nincs az anyjának. Itt tehát valamilyen ellentmondás van, mégpedig az, hogy vagy olvasónk nem gondoskodik mindarról, ami anyjának megélhetéséhez szükséges, vagy ha igen, akkor nem illetné meg a szociális segély. Az a véleményünk, hogy Olvasónk, ha meg akarja a tanyát szerezni, vállalja anyja eltartását. Egyébként — szintén a jogszabály értelmében — a hagyatéki tartozások terhelik a hagyatéki vagyont. Nem kívánhatja el egyetlen gyerek sem, hogy az állam tartsa el a magáról gondoskodni nem képes öreget, majd pedig halála után a vagyont kapják meg azok a leszárma- zók, akik nem gondoskodtak az örökhagyóról életében. As állam ezt a kifizetett, az özv. édesanyja eltartásához, megélhetéséhez szükséges pénzösszeget jogosan követeli majd vissza. Hasonló ügyben keresett fel bennünket nemrég egyik olvasónk, aki már hozta is azt a földhivatali végzést, amely szerint az örökölt ingatlanra bejegyezték az állam követelését, mint terhet. Emiatt volt felháborodva olvasónk, különösen azért, hogy reá nagyobb teher nehezedik. Az iratokat átvizsgálva megállapítottuk, hogy azért terheli olvasónkat nagyobb összeg, mert az ingatlan nagyobbik részét is ő örökölte. Vitatkozott velünk, hogy miért szociális segély, ha vissza kell fizetni. Mi is vitatkoztunk olvasónkkal, hogyan képzeli el egy csaknem 200 ézer forint értékű vagyon megszerzését ingyenesen, úgy, hogy az állam mondjon le az eltartásra szoruló megélhetéséhez szükséges összeg visszafizetési követeléséről. Az eltartásra szoruló nyilván életében nem akarta vagy nem tudta pénzzé tenni családi házát, de mivel más eltartásra kötelezhető személy nem volt, az állam tartotta el, jogos tehát, ha az állam a vagyonnal, illetve annak örököseivel szemben érvényesíti ezt a követelését. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság döntései Tartásdíj helyett segély Az apaság megállapítására indított perben a járásbíróság kimondta: az újszülöttnek a beperelt fiatalember az apja. A gyermektartásdíj fizetésére irányuló keresetet azonban azzal az indoklással utasította el, hogy az illető katonai szolgálatát tölti, keresete nincs, tehát nem tud fizetni. A jogerős ítéletnek a tartásdíj-kö- vetelést elutasító rendelkezése ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt. Az óvás alapos — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. — A járásbíróság tévedett. A sorkatona munkaképtelen és eltartásra szoruló hozzátartozóját, ebben az esetben kiskorú gyermekét, családi segélyben kell részesíteni, ha azt bírósági határozat állapította meg. Ezt a kötelezettséget az apa sorkatonai szolgálata alatt az állam által folyósított családi segély igénybevételével teljesítheti, amit nem kell visszafizetnie. A járásbíróságnak tisztáznia kell, hogy az apa bevonulása előtt egy évvel mennyit keresett, s ennek figyelembevételével kötelezni kell gyermektartásdíj fizetésére. Az ítélet alapján az anya az apa lakóhelye szerint illetékes egészségügyi szakigazgatási szervtől a gyermektartásdíjnak családi segélyként való folyósítását kérheti. Ennek összege a megállapított tartásdíjjal egyenlő, de személyenként legfeljebb 960 forint lehet. Kártérít a tolvajbanda Nagyszabású üzelmeket lepleztek le egy állami építőipari vállalatnál. Művezetők, raktárosok, gépkocsivezetők egymással összejátszva, de külön- külön is nagy mennyiségű különféle árut vittek ki és boltvezetőknek — köztük Pest megyeinek —, magánosoknak, iparosnak eladták, vagy az ellenértékéért vásároltak. A bűncselekményeket az orgazdák hamis könyveléssel, számlázással igyekeztek leplezni. A bűnper huszonkét vádlottját bűnszövetségben elkövetett sikkasztás, okirathamisítás, csalás, orgazdaság címén kisebb-na* gyobb szabadságvesztésre, illetve pénzbüntetésre ítélték. A jogerős ítélet elhangzása után a vállalat valamennyiük ellen összesen 300 ezer forint kártérítés megfizetéséért pert indított. Az ügy a Legfelsőbb Bíróságon dőlt el, amely kimondta: az építőipari vállalati alkalmazottakkal szemben az igényt nem ebben a perben, hanem a munkaügyi vitákra vonatkozó hatásköri szabályok szerint kell érvényesíteni. Más vállalatoknak az üzelmekben részt vett alkalmazottai felelősségével kapcsolatban pedig az volt az álláspontja, hogy ha munkaviszonyukban harmadik személynek kárt okoztak, a károsulttal szemben a munkáltató felel, azonban tőlük visz- szakövetelhetl a bűncselekményük miatt kifizetett összeget A többi alperest bűnösségük súlyának megfelelően kártérítésre kötelezte. Új lakásügyi intézkedések Telkek tartós használatra Kiterjesztik az állami telkek tartós használatba adását: január 1-től már a hagyományos családi házak építői is csak tartós használatra kaphatnak állami telkeket. Ezzel a kiegészítéssel válik teljes körűvé az a majdnem 4 évvel ezelőtt megjelent jogszabály, amely megszüntette az állami telkek értékesítését, s az eladás helyett a tartós használatba adással juttatja állami telkekhez az érdekelteket. elsősorban azokat, akik magánerőből építenek telepszerű és egyedi több szintes lakóházakat, csoportos telepítésű. korszerű családi házakat, valamint üdülőket.: Ebben a rendelkezésben intézkedtek arról is, hogy a tanácsi és az OTP-értékesítésű lakások, a személygépkocsi-tárolók és a horgásztanyák építési területéül szolgáló állami telkek eladását ugyancsak a tartós használatba adás váltsa fel. A tanácsok összesített adatai szerint a jogszabály életbe lépésétől. 1977. január 1-től, 1979 végéig a társasházak építésére 859, a csoportos telepítésű családi házak céljára 168, az üdülők létesítésére pedig 1993 állami telket adtak tartós Megrendelés, válasz nélkül használatra. Ezenkívül ugyancsak ilyen telkeken épült fel 21 176 tanácsi értákesítésű és 25 223 OTP-örökla'kás. is. Ebben az időszakban a rendelet nem terjedt ki a hagyományos családi házakkal beépíthető állami területekre, s ily módon 20 817 állami telek került magánkézbe, A jövő évtől már az effajta értékesítést is megszünteti a rendelkezés kiegészítése, tehát tovább erősíti a telektulajdonviszonyok szocialista jellegét. Miután az alaprendeletet kiterjesztik a hagyományos családi házzal beépíthető állami telkekre is, érdemes felidézni a jogszabály legfontosabb' vonásait. Mindenekelőtt fontos tudnivaló, hogy a tartós használat jogát o telek mindenkori forgalmi értékének megfelelő használatba vételi díjjal lehet megváltani. Gyakorlatilag tehát a helyi tanáccsal vagy megbízottjával — OTP, IKV — kötött szerződésben rögzítik egyebek között a díj, a részletfizetés és — lakások esetében — más kedvezmények mértékét, továbbá a kijelölt használó beépítési kötelezettségének határidejét. Ugyancsak alapvető kérdés, hogy meddig terjed a tartós használat? A rendelet szerint az épület fennállásáig, de legalább ötven évre adják használatba az állami telket. A család kezén maradó épület esetén a használati jog szinte a végtelenségig fennmarad, hiszen az épület tulajdonosának örökösét, s átruházással közvetlen hozzátartozóját, szerződés szerinti eltartóját is megilleti, anélkül, hogy használatbavételi díj megfizetésére köteleznék. Hasonló a helyzet, ha csereszerződés alapján változik az épület tulajdonosa, árti a házeladás-vásárlás esetén az új tulajdonosnak a díjfizetéssel ismét meg kell váltania a telek tartós használatának jogát. Hiszen a rendelet sarkalatos előírása szerint az állami telek nem lehet adásvétel tárgya, s az épület eladója az időközben megnövekedett telekár révén nem juthat jogtalan anyagi haszonhoz. Tetőtér- és emeletráépítés A lakásügyi jogszabályok módosításáról megjelent rendelkezések a korábbinál kedvezőbb lehetőségeket kínálnak a tetőtérbeépítésre, az emelet- ráépítésre, és a lakások korszerűsítésére egyaránt. Az építési lehetőségek felkutatását jelentősen megkönnyíti, hogy a tanácsok, illetve ingatlan- kezelő vállalataik a műszakilag megoldható tetőtérbeépítésről, emeletráépítésről címjegyzéket állítanak össze és figyelembe veszik felújítási programjukban. A munkáltatók és a magán- személyek is élhetnek a címjegyzék adta lehetőségekkel, annál is inkább, mert a módosított jogszabályok most már a vállalatokat is jobban érdekeltté teszik abban, hogy támogatást nyújtsanak dolgozóiknak az effajta lakásépítkezésekhez is. Mód nyílik arra, hogy emeletráépítésnél magánszemély is építtető legyen, s csupán annyi a korlátozás, hogy két lakásnál többet nem hozhat létre. Az építtetők szociálpolitikai kedvezményben is részesülnek, az OTP-től pedig ezekhez a munkálatokhoz a korábbi 100 ezer helyett 150 ezer forint kölcsönt kaphatnak A fiatal házaspár lakásellátásának hosszabb távú megoldását szolgálja az az új lehetőség, miszerint az emeletráépítéssel és tetőtérbeépítéssel olyan nagy alapterületű otthont létesíthet — amennyiben a tanács előzetesen kijelölte bérlőnek —. amekkora már két születendő gyermekének igényeit is figyelembe veszi. A korábbinál nagyobb OTP- kölcsönön túl az is ösztönző, hogy a leendő bérlakás ráépítési, műszaki megosztási költségeinek ezután teljes összegéi beszámíthatják a lakbérbe, tehát nemcsak 75 százalékát, mint a jelenlegi szabályok szerint. A jogszabálymódosítás pontot tesz sok vita végére azzal az intézkedéssel, amely szerint az állami lakóházban a bérbeadó a lakók hozzájárulása nélkül is felhasználhatja lakás céljára a használaton kívüli tetőteret, a mosó- és szárítóhelyiséget. Fennmarad azonban az a lehetőség Is, hogyha kérik a bérlők, akkor egyidejűleg hasonló rendeltetésű helyiségről köteles gondoskodni. A módosított jogszabályok különböző kedvezményekkel ösztönöznek arra, hogy az üdülőket jobban bevonják a lakásgondok átmeneti vagy végleges megoldásába. Az országos felmérések szerint 43 ezer üdülő alkalmas téli tartózkodásra, s ezek jelentős része megfelel arra is. hogy tulajdonosaik lakásként használják. Ennek bátorítására lehetővé teszi a jogszabály, hogy aki régi lakásáról lemondva üdülőjébe költözik, az megkapja a lakáshasználatbavételi díj háromszorosát. Abban az esetben pedig, ha az állandó tartózkodás érdekében korszerűsíteni kell az üdülőt, a tulajdonos kedvezményes OTP- kölcsönben részesülhet. A fiatal házaspárnak kedvez az az új intézkedés, amely szerint nem érheti hátrány, nem veszti el igényjogosultságát, ha szülőjének vagy hozzátartozójának üdülőjébe költözik, s ily módon jut átmenetileg otthonhoz, amíg a végleges lakást megkapja. ID£N, kilenc hónap alatt majdnem ötven százalékkal töbo kötbért vasaltak be a kereskedelmi vállalatok szállító partnereiken — azaZ a gyártókon —, mint amennyit tavaly az év hasonló időszakában. Az ok: a szerződésben foglalt határidők, minőségi jellemzők stb. megsértése, gyakran teljes mellőzése. A szakmabeliek azonban azt mondják az előbbi, meghökkentő tényre, hogy — bár a kötbér nem áru, azaz a felhasználói igények kielégítésében vajmi keveset ér — ezekben az esetekben legalább volt szerződés ...! Nem számít ugyanis ritkaságnak, hogy a megrendelésre se elutasító, se igenlő válasz nem érkezik; hallga; tás a felelet. Ilyen idegesítő csend miatt nemcsak a kereskedők nyugtalanok, hanem azok a termelők is, akik másik termelőtől várnak választ, mert ők csak akkor nyilatkozhatnak megrendelőiknek. Nem áttörhetetlen bűvös körről van szó, sokkal inkább a vállalatközi kapcsolatok lazaságáról, az értékesítés szervezetlenségéről, a monopolhelyzetből fakadó túlzott magabiztosságról, s arról, hogy a termelési, szállítási, együttműködési fegyelem — mit összefoglalóan szerződéses fegyelemnek is nevezhetünk — jó néhány cégnél még nem tartozik az erények, a pozitív jellemzők közé. Furcsa, sőt elképesztő eseteket tárt föl az a népi ellenőri vizsgálat, amely a szerződéses fegyelemről folyt. Az objektív okok mellé — mint amilyen bizonyos importszállítmányok késedelme, elmaradása — olyanok is sereglettek, amelyek miatt nem szabadna fölborulnia a szerződéses fegyelem rendjének. Milyen rend lehet azonban ott, ahol a megrendelő cégnek adandó válasz — ráadásul ez a megrendelés nagy összegű exportszállításhoz kapcsolódott — azért váratott magára több mint négy hónapot, mert az ügyintéző a papírokat véletlenül rossz iratgyűjtőbe tette?! Milyen becsülete lehet ott a szerződésnek, és milyen lehet a munka szervezettségének színvonala, ahol a hátodszori sürgetésre is aZt válaszolják a panaszkodó vevőnek, hogy szállítási határidőt nem tudnak megjelölni, ám szinte ezzel egy időben a megrendelő céghez odazúdítják — minden előzetes értesítés nélkül! — a teljes évi árumennyiséget?! ÉVEK ÖTA folyamatosan csökkent azoknak a termékeknek a köre, amelyek szállítására szerződéskötési kötelezettséget írnak elő a jogszabályok. így jó, így helyes, hiszen a vállalati önállóságnak fontos eleme a vállalkozási készség tágítása, légyen e vállalkozás tárgya komplett gyár- berendezés szállítása, tömegáru rutinszerű továbbítása. Ebből azonban korántsem következik az a gyakorlat, amit napjainkban tapasztalhatunk: a válasz nélkül hagyott megrendelések sorozata. A termelők egy része azonban úgy gondolkodik: önálló vagyok, azt csinálok, amit jónak látok. Elég, ha egyetlen, kulcshelyzetet elfoglaló vállalat határoz így, mert magatartása következményei- úgy keltik a messzire gyűrűző hullámokat, mint a vízbe dobott kő! Valahol, a sokadik hullám peremén levő fölhasználónói, kereskedőnél már nem is tudják, valójában ki és hol hajította el a követ, ám ők is érzik hatását; nem tudnak eleget tenni kötelezettségüknek. . • Pénzügyi elemzések arra mutatnak, hogy a részben vagy egészben be nem tartott szerződéseknek csupán egy- harmada az, aminél a magyarázat a szerződő felek valamelyikén kívül álló ok. A meghiúsulás, a szerződésszegés kétharmada az érintettek szervezetén belül levő tényezőkre vezethető vissza! Sokatmondó arányok. Kialakulásukban. fennmaradásukban a monopolhelyzet adta kényelemnek éppúgy része van, mint o piaci szükségletek rossz fölmérésének, a gyártóképesség le- vagy túlbecsülésének szintén, s a rövid távú érdekek előtérbe tolakodásának ugyancsak. EMLÍTHETNÉNK a sokszor idézett népgazdasági érdekeltséget — hiszen a vállalatközi kapcsolatok összegződése már népgazdasági hatások keltője —, ám maradjunk sokkal szűkebb körben. Ott, hogy a megváltozott gazdasági környezetben egy vállalat megbízhatóságának, szavahihetőségének, pontosságának, korrektségének — azaz: üzleti .hitelének — fokozatosan megnő á jelentősége. Elég itt utalni a korábban feltételeket diktáló, a megbízások között válogató építőipari vállalatok mai készségeskedésére, mint még ritka, de korántsem folytatást nem ígérő példára. A maga jövőjét kockáztatja az az üzem, amely a partneri kapcsolatoknak nem tulajdonít döntő fontosságot, ahol csak ázt nézik, ma mit adunk el, ma miből élünk. A válasz nélkül hagyott megrendelések aZt mutatják, hogy sokan űzik ezt a kockázatos játékot, holott tudni illik: minden játékban nemcsak nyerni, hanem veszíteni is lehet. S ha ráadásul a játék csupán látszatra az, akkor a vesztes — mivel a tét komoly —, előbb vagy utóbb mindenképp ráfizet. Veress Tamás
