Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-18 / 296. szám

ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXII. ÉVFOLYAM, 296. SZÁM 1980. DECEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Átcsoportosítható pénzeszközök Lehetőségek, igények összhangja Megalakult a Monori Járási Takarékszövetkezet A lakosság pénzügyeit , ha­zánkban az Országos Takarék- pénztár és a takarékszövetke­zetek intézik. Az előbbi már több évtizedes múltra tekint­het vissza, a takarékszövetke­zetek néhány évvel később kezdték meg működésüket. Já­rásiunkban elsőként Ecseren alakult meg az utóbbi intéz­mény, amelynek működési te­rülete több községre is kiter­jed. Fontos fórumok Később Monoron és Pilisen is létrehozták a lakosság pénz­ügyeit intéző szövetkezeteket. Az elmúlt hetekben fontos fórumokat tartottak a rész- közgyűlések megtartásával a takarékszövetkezet tagjainak járásunkban. Az országos irányelveket figyelembe véve összpontosítani akarják ugyan­is az erőket, s a tagok a rész- közgyűléseken döntöttek az ecseri és a monori takarék- szövetkezetek egyesüléséről. A jó előkészítő munka ered­ményeként a két takarékszö­vetkezethez tartozó települé­seken a tagság többsége meg­szavazta az egyesülést, amely­nek értelmében 1981. január 1-től megkezdi működését a Monori Járási Takarékszövet­kezet. Az igazgatósági elnök Wéoer Józsejné, az ecseri, he­lyettes Szewczyk Edéné, a mo- nori takarékszövetkezet veze­tője lett. A kölcsönzés bővülésének le­hetőségét kínálja a szervezeti átalakulás, ugyanis az ecseri szövetkezet lényegesen na­gyobb kölcsönalappal rendel­kezett a monorinál. Az igé­nyek is különbözőek, az egye­sülés után, január 1-től az egységekre lebontott pénzke­retek rugalmasabban átcsopor­tosíthatók, igazodva a tagok igényeihez. Új szolgáltatások A takarékszövetkezetek leg­fontosabb feladata a kölcsön­zés, hiszen ehhez kapcsolódik a legnagyobb tagsági érdek, ezzel tudnak segíteni a leg­jobban tagjaiknak. Az utóbbi hónapokban különösen nagy volt az érdeklődés és igény a mezőgazdasági és a személyi kölcsönök iránt. A jövőben — a lehetőségekhez mérten — még inkább törekednek majd a háztáji, a kisegítő és egyéb kisgazdaságok, valamint a me­Fenyővásár A magas fa a divat | zőgazdasági szakcsoportok ter- I melési kölcsönigényeinek ma­radéktalan kielégítésére. Terv­be vették máris új szolgálta­tások bevezetését is. A járási takarékszövetkezet székhelye Monoron, a jövőre felépülő új irodaházban lesz. A Mátyás király utcai helyi­ségben fogadják majd az ügy feleket előreláthatóan az eV közepétől. A takarékszövetke zetekben és a kirendeltsége­ken egyre több a szakképzett pénzügyi dolgozó, valameny- nyiükre szükség lesz az egye­sülés után is. Az új intéz­mény az I. kategóriába tarto­zik majd, ez különböző tagsá­gi előnyökkel jár. Megmarad­nak a helyi fiókok is, így min­denki helyben intézheti ezen­túl is pénzügyeit. Minden községben Az új szervezet működési területe kiterjed a járás csak­nem valamennyi településére. Ennek kialakításához szük­ség volt az egyesülésen kívül­álló ceglédberceli és tópió- szentmártoni takarékszövetke­zetek igazgatóságának az a kedvező állásfoglalása, hogy a területrendezés következté­ben szűkebb pátriánkban üze­meltetett egységeiket áten­gedték az új, megnövekedett szövetkezetnék. Gér József Toronymagasan állnak még a szaloncukros dobozok a monori, vasútállomásnál levő ABC-áruházban, de bizonyára hamarosan gazdára talál vala­mennyi. Lesz mit díszíteni ve­le — van fenyő bőven, Mono­ron is megkezdődött a kará- csonyfavásár. Az ABC szomszédságában le­vő zöldségesüzlet udvarán is ott sorakoznak a karcsú, a tömzsi, a sudár és a sűrű tű­levelű fácskák. — Kétszáz forint! — mondja az árus, amikor a mérce mel­lé állítom a szemre másfél méternyinek vélt, gyönyörű kis fenyőt. Meghökkenésemen jót mosolyognak a körülállók, nem az első vagyok, aki be­csapódik: ezüstfenyőt válasz­tottam. Igaz, a színe nem ezüst, csak remek formája mutatja másnak beljebb sora­kozó társainál. Túri László szakavatottan méri, kötözi a kiválasztott fe­nyőket, s közben elmondja: az idén, furcsa módon mindenki a magas fákat keresi, három méteren alul már fanyalognak a vásárlók. Ügy látszik, az idén ez a divat — megerősí­teni látszik a tanácstalanul toporgó férfi: — Otthon azt parancsolták, hogy háromméterest yigyek. — Vari még — válaszol az árus —, de azok már az aljá­ra szorultak a kötegeknek, mindjárt megpróbálunk né­hányat kiszabadítani! r Válogatnak a vásárlók, fe- nyőülat úszik a levegőben. Olvad a hó, kásás latyakban gázolunk. A kiválasztott fák nem is öltenek már hótakarót többé —: de kérdés, jut-e még hó talpon maradt társaikra az idén egyáltalán? K. Zs. Szolgáltatók Jobb munkaküriiimények A Monori Járási Szolgálta­tó Szövetkezet irodagépjavító részlege a közeljövőben új helyre, a Táncsics Mihály ut­cai műhelybe költözik. A húsz szakképzett dolgozót foglal­koztató egység előreláthatóan túlteljesíti idei árbevételi ter­vét. A jobb munkakörülmények­hez jutó dolgozók ígérik, hogy az év hátrelévő részében is mindent megtesznek az ered­mények további fokozásáért. A galériában Csontváry poszterei Kiállítás nyílik Monoron, a Nagy István Galériában újabb kiállítást készítenek elő. A Nemzeti Ga­léria tulajdonában lévő Csont- váry Kosztka Tivadar kiállí­tását tekinthetik meg az ér­deklődők. A tárlat december 19. és január 10-e között naponta 10-től 18 óráig tart nyitva a képzőművészetet kedvelők előtt. Óvjuk útjainkat! Mindannyinak közös érdeke Egy közelmúltban megtar­tott tájékoztatón érdekes számadat hangzott el: egy négyzetméter útfelület gondo­zása, megóvása évente 12 fo­rintba. kerül, egy kilométer úté átlag 80 ezer forintba. De kire tartozik az utak fenntar­tása, javítása, kinek kell egy­re mélyebben nyúlni a pénz­tárcába, ha azt akarjuk, hogy úthálózatunk a nagyobb igény- bevétel, a nehezebb járművek alatt ne romolják? A válasz nem egyszerű, mert az utak­nak sok gazdája van, s mint ilyenkor lenni szokott, a sok gazda közt... A KMP illetékesei • elmon­dották, hogy az országos köz­utak, amelyek a településeket összekötik, a minisztérium fel­ügyelete alatt vannak, fenn­tartásukról, javításukról valamennyi megyében önállóan műkö­dő KPM Közúti Igazgató­ság gondoskodik. A települések határain belül a közutak az illetékes tanács­hoz tartoznak — kivéve az or­szágos közutaknak a helysé­gén átvezető szakaszát, az Un. „átkelési” szakaszt, ame­lyek megintcsak közvetlenül állami felügyelet alatt vannaa. Ezeken kívül léteznek meg saját használatú utak, ame­lyeken nem közlekedhet bár­ki, csak ■ akinek megengedik — ilyenek az erdészeti, majorsá- gi és más mezőgazdasági utak, végül az üzemek, gyá­rak belső úthálózatai. Csak­hogy ezek felügyelete, építése és állagmegóvása más-más minisztérium feladata. A leg­nagyobb „úttulajdonos” a MÉM, amely kereken 12 ezer kilométeres úthálózattal ren­delkezik szerte az országban. Ebből 9 ezer kilométer mező- gazdasági, és 3 ezer kilométer erdészeti célokat szolgál. Országos gond: a fenntartás. Húsz évvel ezelőtt útjaink egyik ellensége a kormos trak­tor volt, a kerekekre szerelt hegyes acélkörmök törték­zúzták az aszfaltot, a betont. Most a nagy munkagépek, a nehéz járművek, a kamionok teszik ugyanezt. Valamikor egy 5 tonnás teherautó nagy­nak számított, ma 38 tonnás járművek is közlekednek. A fenntartási munkák mér­tékét mindig a forgalom nagy­sága határozza meg. A főutak- ra évente 900 kilométer hosz- szúságú új aszfaltszőnyeg ke­rül, az alsóbbrendű utakon az olcsóbb felületjavítás is ele­gendő. A négy megyén átve­zető 4. sz. főközlekedési úton, a fővárostól Nyíregyházáig most fejezték be a buszmeg­állók kitérőinek megépítését: országszerte folyik az út­burkolati jelek egységesí­tése. S mibe kerül mindez? Az új aszfaltburkolat létesítése kilométerenként 2 millió fo­rintba kerül, ezt nem szabad elspórolni”, mert a 6500 ki­lométeres alsóbbrendű útháló­zat állapotát szerényebb mód­szerekkel kell megőrizni. Egyetlen tél útfenntartási számlája csali a sózás, hóelta­karítás költségét tekintve 200 millió forint — a forgalom biztonságát szolgáló táblák, jelzések, széljelző oszlopok, út­burkolati jelek ára évente ugyancsak 200 millió forint. Summázva, az állami utak fenntartására évente összesen megközelítően 3 milliárd fo­rintot költenek. Óvjuk útjainkat. Talán jel­szó is lehetne, létjogosultsá­gát szomorú példák teszik idő­szerűvé. A közúti hidak ae úthálózat részei. Vannak kö­zöttük régi építésűek, kereszit- tartós hidak, amelyeken az áthaladás csak magassági kor­látok között lehetséges. Több nagy híd. közöttük a békési Körös-híd azért szakadt le, mert egy arra haladó darusiko- i esi vezetője nem engedte le a daru gémjét, s az beakadt a ! kereszttartóba. S más hasonló ! eset is előfordult az utóbbi időben. Ezért külön felhívják a munkagépeik és nehéz rako­mányt szállító gépkocsivezetők figyelmét: járművük rakomá­nyát útközben többször is el­lenőrizzék, mert a megcsú­szott rakomány, súlyosan meg­sértheti a hídtartó gerendá­kat, ezzel súlyos balesetet él sokmilliós kárt okozhat. Néhány évvel ezelőtt, főút-, vonalaink mentén megjelen­tek a fényvisszaverő prizmák. Ezeket importáljuk, s nem győzik pótlásukat. A másra nem használható műanyag­csíkokat egyesek felelőtlenül letépik, nem törődve azzal, hogy ködös időben balesetve­szélyt okoznak az országuta­kon. Az Ml-es út olyan sza­kaszain, ahol a vadátjárás gyakori, úgynevezett vadriasz­tó prizmákat szereltek fel, az autósok védelmére. Ezt az osztrák találmányt kísérleti célból hozták be. A prizmá­kat az utolsó darabig ellop­ták. A kísérlet ezzel be is feje­ződött, többet nem hoznak be­lőlük ... Az írás elején azt a kérdést tettük fel: kinek kell mélyeb­ben nyúlni a pénztárcájába? A válasz — nekik, nekünk — mindannyiunknak... B. I. A névadó levele Mindennap új feladatok A magyar nyelv tisztaságáért Megyei felhívásra 1977-ben alakultak meg — kísérleti jel­leggel — a monori járási hi­vatalban az első munkakol­lektívák. Erdei Ferenc, Kossuth Zsu­zsa nevét választották és vi­selték, s nem véletlen, hogy egy kollektíva Péchy Blankát kérte levélben, legyen ő a „brigád” névadója, engedje meg, hogy nevét viselhessék, hiszen abban a szellemben kí­vánnak dolgozni ők is, amely­nek Péchy Blanka lankadat­lan harcosa: a magyar nyelv tisztasága, szépsége őrzésé­nek. Tanácsi kollektívától e vállalás nem kis dolog — is­merve a hivatali nyelv kacs­karingóit, útvesztőit... Pé­chy Blanka kedves levélben válaszolt a kérésre, dedikált fényképet is küldött, s azóta is, minden ünnepen levelet vált a névadó, s a ma már korántsem „kísérlet jelleg­gel” dolgozó csoport. A meg­alakulást követő esztendő ugyanis azt bizonyította: jól beválik a forma, a járási hi­vatal munkakollektíváinak példáját a tanácsoknál dolgo­zók is bátran követhetik — sorra alakultak a tanácsi bri­gádok. A Péchy Blanka ne­vét viselő munkakollektíva legutolsó, sikeres ténykedé­sei közé sorolhatta a járási gép- és gyorsíróverseny fe­letti védnökségvállalást, de mindennapjaink megújuló fel­adata változatlanul fontos: a magyar nyelv tisztaságának őrzése, megtartása. Középiskolások tornaversenye Négy szeren vetélkedtek Harmadikok lettek a monoriak tovább a megyei döntőbe. Felkészítésüket dr. Borsai Jó- zsefné testnevelő végezte. Lezuhant a vödör Halál a kút mélyén Tragikus, s talán megelőz­hető baleset történt vasárnap Mendén, a Locsodi út 4. szám alatti ház udvarán. A házigazda, Fazekas István portáján fölmondta a szolgá­latot a 25 méter mély kútban pihenő villanymotor. Az 55 esztendős Géczi Mihály eszter­gályos segédkezett a hiba el­hárításában. Le is ereszkedett a kútba, majd leszerelte a motort. Abba a vödörbe tette bele. amivel a vizet szokták húzni. Fazekas István elkezdte föl­felé tekerni a drótkötelet. El­mondása szerint körülbelül tíz méter magasságra emelte föl, amikor a kötél elszakadt. A csaknem 25 kilós villany- motor rázuhant a kútban levő Géczi Mihályra. A szerencsétlenül járt em­bert kiemelték a kútból, majd orvosért szaladtak. A helyi körzeti orvos azonban már csak a halál beálltát tudta megállapítani. A halálos baleset körülmé­nyeit a Monori Járási Rendőr- kapitányság bűnügyi osztálya szakértők bevonásával vizsgál­ja. Jegyzet Postai rongálok anapság, a technikai ifi forradalom korában néha úgy tetszik, az em­beri leleménynek nincsenek határai. A sajtó, a televí­zió, a rádió mind reme- kebb, hasznosabb újítások­ról, találmányokról tudó­sít. Ám legalább ennyi hírt közölnek a tömegkom­munikációs eszközök az ember pusztításáról is. Ál­lításunkat szemléltető pél­dákért sajnos, nem kell a szomszédba menni, elég csak körülnézni szűkebb pátriánkban... A posta működését az egész országra kiterjedő szabványok, mindenhol egyformán érvényes szak­mai előírások irányítják. Még az olyan látszólagos apróságok, mint a postafió­kok számozása is, többnyi­re egységes. Itt-ott azon­ban már látni újító szán­dékot. szebb, nemegyszer praktikusabb számók jelen- ' nek meg a kis ajtókon. Ilyen jó kezdeményezést tapasztalhattunk a közel­múltban Gyömrőn is: rend­kívül esztétikus, könnyen tisztítható és szinte eltávo­líthatatlan öntapadó szá­mokat ragasztottak ki a kis rekeszek ajtajaira a hiva­tal dolgozói. A szép zöld jelzőszámokat összeadott pénzből vásárolták, hogy a fiókok gyors felismerésé­vel, megkülönböztithetősé- gévsl is segítsék a postai szolgáltatást. Ám máris akadtak olya­nok, akik az öntapadós számokat sorra leszedege­tik, bár újra már nem le­het őket fölhasználni! Van még néhány tartalék szám­címke, lehet, hogy eltart néhány hónapig, esetleg egy évig, de kérdés, hogy a hivatal dolgozóinak tü­relme meddig tart, s pótol­ják-e majd a hiányt. A megrongált zárakról, ** segélykérő telefonok­ról és egyebekről sokat ír­hatnánk. Országosan több tízmillió forintra rúg éven­te a közterületeken, MÁV-, MÁVAUT-, BKV-járműve- ken okozott kár összege. Vajon a gyömrői rongá­lok mennyivel „járulnak" hozzá a hatalmas összeg­hez? A monori József Attila Gimnázium és Szakközépisko­la tornatermében rendezték meg a Dél-Pest megyei kö­zépiskolások leány tornaver­senyét. Nagykőrösi, ceglédi és monori iskolákból érkeztek a versenyzők, összesen tíz csa­pat, hatfős tagjai vetélkedtek a különböző szereken. Az első hat helyezett jutott tovább a megyei döntőbe, ahol Észak-Pest megye közép- iskolás csapataival mérik ösz- sze tudásukat a végső helye­zésekért. Az ügyes lányok ta­lajon, gerendán, felemáskorlá­ton és szekrényen mutatták be gyakorlataikat. Az első helyen a nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépisko­la gárdája végzett. A monori A-csapat, amelynek tagjai . . . Krekács Ilona, Szabó Judit, K * mononak egyik legjobbja, * T, Krekacs Ilona nehez elemek- Vegh Monika, Petro Éva, Ko- kel tarkított gyakorlatot mu- vacs Marianna és Varga Klára tatott be a felemáskorláton, voltak, harmadikként jutott Péter László (elvétele A nap kulturális programja Gyömrőn, 15.30-tól és 18 órától: a kórus próbája. Mendén, 18-tól: ifjúsági- klub-foglalkozás. Monoron, 17-től: az ifjúsági bélyeggyűjtő szakkör foglalko­zása és angol nyelvtanfolyam, 18-tól: a motorosklub össze­jövetele (a HNF-székházban). Pilisen, 16-tól: a báb-; 17- től: a sakk-; 18-tól: a honis­mereti szakkör és a fotóklub foglalkozása. A moziban 17­től: A vadnyugat hőskora. I— II. Üllőn, 14-től: az irodalmi színpad foglalkozása, 17-től: a citeraszakkör próbája. Vecsésen, 8-tól 17-ig: kará­csonyi bútorvásár, 15.30-tól és 17-től: művészi torna (az óvodákban!, 17-től: német nyelvtanfolyam kezdőknek. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom