Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-18 / 296. szám

1980. DECEMBER 18., CSÜTÖRTÖK 5 Együtt a sorkatonákkal Kispajtások — angyalbőrben Amikor a postás a 14 éves Dani Lászlónak kezébe nyom­ta a katonai behívót, a fiú tévedésre gyanakodott. Ha­mar kiderült, semmi baj a címzéssel és tényleg neki kell Vérnyomás rendben, Lakos Attila beöltözhet Felsőpakonyból bevonulnia ka­tonának. Három nap múlva már an­gyalbőrbe öltözve verte a díszlépést 19 úttörőtársával a laktanya udvarán. Most szép lenni... Jó reggelt, ébresztő — dör­dült végig a hálón Szakái József tizedes öblös, de ba­rátságos hangja. — öt perc múlva reggeli tornára sora­kozó! Apró legénykék ugranak a vezényszóra. Hiába az igye­kezet, az öt perc még kevés­nek bizonyul néhányuknál, de fürgén rendeződnek a sorok. Ripsz-ropsz, és máris feszes az ágy, rajtuk van a zöld gyakorló ruha, ragyog a kör­let. A húsz katonának állt út­törő az „igaziakkal” együtt gyakorlatozik és külön sza­kaszban sorakozik parancshir­detésre. Csupán csak a kelle­ténél nagyobb nadrág, ba­kancs és a fülreeső sapka kü­lönbözteti meg őket a töb­biektől. A dabasi járás 20 iskolájá­ból egy-egy pajtás vett részt azon a kétnapos katonásko­dáson, melyet a járási KISZ- bizottság, valamint a puszta- vacsi KISZ-bizottság és a helyi honvédségi alakulat KISZ-bizottsága, Fekete De­zső alhadnagy kezdeményezé­sére szervezett. — Ez aZ ötödik ilyen ak­ciónk, melyen az úttörő csa­patvezetők javaslatai alapján, 20 kispajtás ismerkedik a katonaélettel. Az a célunk, hogy a gyerekek gyakorlat­ban is lássák, átéljék mind­azt, amit az őrsi foglalkozá­sokon elméletben már elsajá­títottak. Két napig igazi ka­tonák. Behívóparancsot kap­tak, és 48 óráig úgy élnek, mint a többi sorállományú honvéd. Némi gondot okozott a ruhák nagysága. Nem volt Most még elkel a segítség Kappel Viktor szakaszvezetőtől könnyű ennyi kisméretű nad­rágot, bakancsot, sapkát ösz- szeválogatni, de enélkül nem lett volna az igazi. Nem tit­kolt vágyunk az sem, hogy kedvet is csináljunk a kato­nai pályához. Azok közül például, akik az első ilyen akciónkon még 1975-ben részt vettek, ma többen tiszt- helyettesi iskolán tanulnak. Negyvennyolc óra — Milyenek a gyerekek? — Nagyon élvezik az egé­szet. ök nem tudták előre, de a szülőket természetesen ko­rábban értesítettük. Az első nap után szülői értekezletet tartottunk, meglátogatták a gyerekeket. Mint katona vi­szont azt kell mondanom, fi­zikailag gyengébbek mint a korábbi években. Egyébként a szülők nem féltették a srá­cokat. Sashegyi János, a járási út­törőelnök : — Valamikor én is Itt szol­gáltam a tényleges időmet. Ki­tűnő a kapcsolatunk az ala­kulat KISZ-szervezetével, így jöhetett létre eZ az érdekes, és minden bizonnyal hasz­nos kezdeményezés. Eddigi ta­pasztalataink alapján ez is hozzájárult ahhoz, hogy meg­nőtt az érdeklődés az MHSZ lövészklubok iránt. A tavaszi járőrversenyen majd be is bizönyíthatják, mit tanultak most. — Miből állt a két nap? — Fél hatkor a többiekkel nekik is ébresztő, torna, majd reggeli. AZtán alaki kiképzés, vegyvédelmi gyakorlat, lőki- képzés és különféle játékos vetélkedők. Este fél tízkor ta­karodó. Sok mindennek bele kell férnie úgy, hogy mégsem legyen megerőltető. Az akció neve is az: „24 hónap 48 óra alatt”. A köriét ragyog, pedig még hat óra is alig múlt. A bősé­ges reggeli után — kivételes alkalom — még az ágyra is le lehet ülni a lőgy akar lat előtt Némedi János alhad­nagy köré gyűlnek a srácok, ö felelős az akció, sikeres le­bonyolításáért. A 14 éves Szőr Pista Gyáiról vonult be: — Nem bírom magam ki­pihenni — igazgatja derék­szíját, ami jószerével kétszer éri körbe. — Jó volt ez a két nap, de sokáig nem csi­nálnám. Ügy látszik, nem bí­rom a kiképzést Korán virrad — Én még maradnék — húzódik közelebb Csernák Józsika, a dabasi 1-es számú általános iskola nyolcadikosa — csak a reggeli torna és aZ öltözködés nem megy időre. Irtó sok lyuk van a surranón és mire rendesen befűzöm, már futnom kell. Az alsónémedi újonc, Ácsai Feri a kicsik között is a leg­kisebb. A normál méretű zub­bonyt igencsak be kell tűrni a nadrágba. — Tegnap vertük a vigyázz- menetet, de még ma is zsib­bad a lábam. Nem tudom, de mintha errefelé korábban vir­radna ... Eltelt a két nap és a gye­rekék élményekkel feltöltve utaznak haza a „leszerelő vo­nattal”. Többüknek úttörőigazolvá­nyába elismerő bejegyzések kerülnek. S ki tudja — bár most még nem állították —, néhány év múlva közülük né­hánynak élethivatásává válik a ma még nagyocska egyen­ruha. Látó János Örkényi számvetés igények és adott lehetőségek Örök emberi tulajdonság, időközönként számvetést ké­szítünk. Lezárjuk az addig megtett utat, majd összege­zünk, levonjuk a tanulságo­kat. Örkény nagyközségi közös tanácsa is (Örkény. Tábor­falva, Pusztavacs, Hernád) ha­sonlóan a többiekhez, készül lezárni az emúlt ötéves idő­szakot. T ervek Az eredményekről, a valóra nem váltható elképzelésekről Somogyvári László tanácsel­nökkel beszélgetünk. Először az öt évvel ezelőtti tervekről, az elért és meg nem valósí­tott elképzelésekről. Kiemelt feladatuk volt a gyermekintéz­mények fejlesztése, korszerű­sítése, ezen belül is a gyer­mekélelmezés megoldása. Ezen­kívül utak építése, a villany- hálózat korszerűsítése. A to­vábbi elképzelések, egy új egészségügyi objektum tető alá hozása (rögtön • hozzátette, hogy ebből nem lett semmi) a rendelők felújítása, több pe­dagóguslakás építése. A ki­sebb volumenű feladatokra Somogyvári László nem tért ki. A beruházás, a fejlesztés mellett természetesen, a ter­vek közt szerepelt a tanácsi munka javítása, a művelődési intézmények működtetésének ésszerűsítése is. Így a közös gondnokság kialakítása, mód­szertani központ létesítése, a választott testületi munkája színvonalának növelése — s lehetne a felsorolást folytatni. Az utóbbi öt évben az Örké­nyi Béke és a hernádi Már­cius 15-e tsz szinte előre nem láthatóan fejlődött. Az egyre újabb és újabb munkaalkal­mak megteremtésével, a két tsz a községek lakóinak szá­mát felduzzasztottá. Ez a nö­vekvő igények és az adott le­hetőségek között egyre erősö­dő feszültséget teremtett. Közös gondnokság Az újabb letelepülők, vala­mint a szülések számának ör­vendetes emelkedése (az ál­Határidő: 24 óra Energiaőrök szolgálatban A két nap első órái — katonaként Társadalmi energiaőr-szol- gálatot szerveznek az Öntödei Vállalat valamennyi gyáregy­ségében. Minden munkahe­lyen a brigádok energiaőrö­ket választanak, akik saját te­rületükön figyelemmel kísérik az energiafelhasználás alaku­lását, ezzel összefüggésben a technológiai utasítások betar­tását, Észrevételeiket a külön er­re a célra létesített energiaőr- naplóba vezetik be, melynek bejegyzései és javaslatai alap­ján az üzemvezetőknek 24 órán belül kötelességük meg­tenni -a m&gfetelfr In éledése­ket. A vállalat jellegéből adódóan magas az energiafelhasználás: az évi több mint 2 milliárd fo­rintos termelési érték előállí­tásához szükséges különféle energiahordozók megvásárlá­sára 300 millió forintot fordí­tanak. Mindamellett a terme­lésnek számos olyan területe van, ahol a vállalati intézkedé­sek mellett maguk a dolgozók is, elsősorban a nagyberende­zések kezelői fegyelmezettebb, gondosabb munkával sokat te­hetnek a gazdaságosabb ener­giafelhasználás érdekében. így például számottevő villamos- energiát és döntőrészt' import­ból származó öntödei kokszot takaríthatnak meg, ha egy-egy beolvasztásnál nemcsak részt ben töltik fel a kemencét, ha­nem megvárják, míg a kapa­citásának megfelelő adag ösz- szegyűlik, vagy a folyékony fémet nem tárolják az indo­koltnál tovább a felfűtött be- rehdezésekiSen. lám szociálpolitikai intézkedé­sének beérő eredményeként) okozta, hogy hiába volt az elő­irányzott tervek szerinti elő­relépés az óvodák, iskolák bő­vítésében, építésében — vé­gül is kevésnek bizonyult. Így jelenleg is, de még hosz- szú távon ez lesz egyik leg­nagyobb gondjuk. És az, hogy négy község iskolájában nincs tornaterem, s bölcsőde. Ezzel szemben sikerült a tervezett négy pedagóguslakás helyett nyolcat átadni rendeltetésének. Több óvoda, iskola bővítése, korszerűsítése fejeződött be. Az orvosi rendelőket felújí­tották, 5 kilométer utat építet­tek. Megoldották a kulturális intézmények közös gondnok­ságát, s így a művelődési fel­adatok jobb koordinálását. A módszertani központ is létre­jött. Ami pedig a tanács és lakosság közti kapcsolatok ja­vítását illeti, a legkézzelfog­hatóbb eredménye volt a la­kosságnak a jelölő gyűlésen, választáson, falugyűléseken ta­núsított - érdeklődése, aktivi­tása. i Közös érdek A felgyorsult fejlődés, az emberek jogos igényeinek nö­vekedése, elsősorban a böl­csődék, az óvodák, az iskolák, egészségügyi és kulturális jut­tatás iránt, olyan méreteket öltött, hogy a községek nem képesek ezzel lépést tartani. A dolgokat vizsgálva világos, hogy a termelőszövetkezetek­nek, üzemeknek, vállalatok­nak — hiszen végső soron kö­zös az érdek — a község mögé kell állniuk. Nagyobb részt vállalva települések fejleszté­si programjából. De nemcsak rájuk támaszkodhatnak, ha­nem a társadalmi munkásokra is. Azokra, akiknek keze nyo­mán annyi mindennel gazda­godott — s fog is gazdagodni — Pest megye. S. Horváth Klára Mafheika-dijas fanár Mindig fette a dolgát Sovány -testalkat, megfon­tolt viselkedés, halkszavúság. Alapvetően ez jellemzi. Színai Józsefet. Amerikai fogságból — Apám egyszerű ácsmes­ter volt Ungváron. Sosem volt igazából könnyű az életünk. Először a gazdasági válság, később a háborús hangulat ne­hezítette a mindennapjainkat. Eveket kellett várnom arra, hogy egyáltalán felvegyenek a tanítóképzőre — emlékezik. — Nem a tanulmányi ered­ményeimmel volt baj, sokkal inkább a személyemmel. Végül az ötödik évben mégiscsak si­került. Az orosz, a szlovák és a magyar nyelvet egyaránt meg­tanulta Ungváron. Nem oko­zott. ezért gondot, amikor ta­nítóként hol az egyik, hol a másik nyelven oktatta a több nemzetiségű város ifjú­ságát. Tanítói pályafutása tiszavi­rág-életű volt. 1942-ben be­hívták katonának. Csak futó­lag említi, hogy némi köze volt a szlovák partizánokhoz is. — 1946-ban jöttem haza, amerikai fogságból. Ekkor már ismertem a későbbi felesége­met, aki Vácott lakott. így ke­rültem ebbe a városba. Papír­jaim hosszú ideig nem voltak, csak a tábortól egy igazolás. Az első években kereske­dőként dolgoztam a Széchenyi utca egyik boltjában. Amikor Ungváriról megjöttek az ira­taim. Nagymaroson orosz szakos tanár lettem. Ennek is megvan a magyarázata. A felszabadulás után beiratkoz­tam az Apáczai Csere János- főiskolára. Vörös diplomával végzett. Itt nem mondták neki azt, amit keserű emlékként őriz még ma is az Ungváron töltött évei filmszalagján: alkalmat­lan a pályára, mert tüdőbajos, mert... ■ — Nagymaroson 1960-ig ta­nítottam, akkor kaptam le­hetőséget, hogy ide Vácra, az Hóna utcai általános iskolába kerüljek. Ez az iskola volt a mai Gábor József általános iskola jogelődje, amely pár éve épült fel a Földváry téren. Oroszt és történelmet tanítot­tam. Különösen a nyelvokta­tásban vallom azt a nézetet, hogy egy tanárnak elsősorban az óráin kell jól megtanítania a gyerekeket. Nem pihenhet Bizonyára neki van igaza. Immár 16 éve Pest megye anyanyelvi, hat év óta a me­gye orosz és a nemzetiségi nyelvek szakfelügyelője. — Alapjában véve optimis­ta vagyok. Hiszek az embe­rek nevelhetőségében. Jó pár évvel ezelőtt, amikor nagyon sok helyre hívtak tolmácsnak egy-egy vendég érkezésekor, kapcsolatba kerültem a Szov­jet Kultúra Házával is. Isme­retségem alapján került sor arra, hogy a megye orosz nyelvi pedagógusait több tan­folyamra, s más rendezvé­nyekre is meghívjuk a házba. Kevésbé ismert, de működik az országban az Orosz Nyelv- és Irodalom Nemzetközi Egye­sületének Pest megyei szerve­zete is. Ennek magam is ve­zetőségi tagja vagyok, sőt, a tanítás mellett az ott adódó feladatokat szeretem a legjob­ban. Már túl van a nyugdíjkor­határon. Amikor — véletlenül — elterjedt Vácott, hogy ab­bahagyja a tanítást, pihenni fog, ő tiltakozott a legjobban: nem, erről még szó sem le­het, pláne az új tanterv be­vezetése előtt. 1982-től az ál­talános iskolák negyedik osz­tályában is tanítani fogják az orosz nyelvet. Ennek az elő­készítése sok idejét leköti, mi­vel az egész megye nyelvok­tatásáért felelős. Számos elismerés — Az ember nem a kitünte­tésekért, elismerésekért dol­gozik jól, bár a megbecsülés, úgy hiszem mindenkinek to­vábbi lelkesedést ad a mun­kájához. Én csak a dolgomat tettem mindig. Akkor is, ami­kor az oktatás kiváló dolgo­zója lettem, vagy megkaptam az Úttörő-érdemérmet, a TIT-től, az SZMBT-től kap­tam elismerést. Végül most, Vác felszabadulásának évfor­dulóján, kellemes meglepetés­ként érintett, hogy nekem ítélték oda a Matheika János- díjat, amellyel évente egy-egy tanárt jutalmaznak Vácott. Csitári János Noteszlapok hét közben ELMÚLIK. Filozofikus hangulatba ringatott az időjá­rás. A hirtelen jött zimankó, hórengeteg után az éppoly gyorsasággal érkezett enyhülés, olvadás megoldott né­hány gondot. Az én bajaim közül a 70-es úttal kapcso­latosat. Ez az út ugyanis járhatatlan volt. Ahogy a ha­vat lekaparták, maradt a jég. Egyenetlenül, gödrösen, csúszósán, autót keresztbe állítóan. Ám nem mindenhol. Ha nem jelezte volna tábla: Érd — akkor is tudta minden autós, most határhoz érkezett. Addig ugyanis szép, aránylag tiszta, aránylag biztosan járható volt az úttest. Ezután következtek a gyötrelmek. Miért? Ki tudja? A 70-es Érden is 70-es — mégis: mi­csoda különbség! « Ezt a különbséget az időjárás eltüntette. Felolvasztot­ta a jeget, eltüntette a gödröket, felébresztette bennem a sztoikus bölcset: no lám, kár izgulni, idegeskedni, szid­ni a KPM-et, miért csak Érdig vállalja magáénak az utat. Mindezért kár, hiszen mindez elmúlik, az idő min­dent megold stb., stb. Bár az is lehet, hogy mindez nem filozófia. Inkább keserű, belenyugvó közhely. GONDOLATF’OSZLÁNYOK. Az értelmetlenség csúcsa, megölni egy muzsikust. — Bár tény, John Lennon több volt, mint zenész. — Megállni! Érzelgősen nem lehet be­szélni róla, nem illik hozzá. — És ha negyven év múl­va ágyban halt volna meg, az igen? — Volt költő és volt grafikus, kavart botrányokat és lett szelíd-szolid polgár, írt kábítószer himnuszt és békedalt, formákat robbantott és új formákat teremtett, pökhendi volt és pimasz, meg érzelmes és okos. — Akkortájt lett világ­hírű ő és a Beatles, amikor megölték Kennedyt. Azóta felnőtt egy nemzedék. Őket ez a gyilkosság sokkolja. — Voltak, akik zenéjét ricsajnak, kakofóniának vélték és (mert lehetőségük volt rá) bélyegezték.^ Nincs zajosabb, zavarosabb a lövések hangjánál. TELEFON. Nem, nem, dehogy szidom. Még megsértő­dik és az eddiginél is ritkábban segít. Mert a telefon segítő is, munkaeszköz. Legalábbis, én naiv, így vélem. Véltem. A torz időjárás és a lerobbant kocsi arra kényszerí- tett, hogy telefonon próbáljak néhány információt sze­rezni. Kollégáim figyelmeztettek, nem fog sikerülni, én fölényeskedtem: ugyan, nem államtitkokra vagyok kí­váncsi. Ha még arra lettem volna. Ha a felvilágosítást ezek­ről megtagadják — érthető. Én azonban csak annyit akartam megtudni Y.-tól Z.-n (pontos név, cím az eset sajnálatos általánosíthatósága miatt mellőzhető), hogy — például — milyen programokat szerveznek a téli szü­netre. — Erről csak személyesen! — szólt a válasz és hiába minden magyarázkodás, hogy ugye az utak; meggyőzés, hogy ugye az informáltság; rábeszélés, hogy ugye, ha nem is látjuk egymást, azért a két hang személyes kon­taktust jelent. Nem, nem a telefont szidom. A fontoskodó megrögző- dést bírálnám, amely képtelen belátni: a telefon nem­csak privát ügyekre használható. Andai György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom