Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-02 / 282. szám
Helytállásunktól függ az ország kenyere • • Összefogással lehet úrrá lenni a gondokon Végső búcsút vettek Tisza Józseftől Hsm [ári a komp Tahitótfaltiban, s azután ismét rosszabbá válik az út. A településen jó néhányan várakoztak az autóbuszokra, melyek tetemes késéssel közlekednek. Bizony, nem kellemes a várakozás a csípős hidegben, az idegeskedés a késések miatt a munkahelyről. Pedig ekkorra már nagyot javult a helyzet. — Valóban így van — Az M3-as autópályán, a bagl elágazásnál már a hóeke is megbirkózott a 20 centiméteres hóréteggc! Barcza Zsolt és Bozsán Péter felvételei Tetemes késéssel Indultak s érkeztek hétfőn reggel az autóbusz- járatok Tahitótfalubaa Pesf megyében is nehezen indáit a hét eleji munka Lám, nálunk még a hó is ilyen. Évekig csak alig-alig hallat magáról, aztán nekikezdi, s nemcsak úgy tessék-lás- sék módon, hanem derekasan, istenigazából. Szombaton délután, este, vasárnap hajnalban még örömmel figyeltem a havas tájat, az utcán szánkót vonszoló gyerekeket. Ám a hóesés cseppet sem csökkent, sőt, még viharos szél is kerekedett. \ Akkor már tudtam: ennek a fele sem tréfa. És jöttek a jelentések sporté az országból a járhatatlan utakról, az órákat késő vasúti szerelvényekről, a sínekre dőlt fákról, a munkába induló, de meg nem érkező dolgozókról, a földeken még kint levő termésről, balesetekről... Hétfőn hajnalban azonban mégis munkába állt az ország, megindultak a hóeltakarító gépek. Pest megyei kőrútunkon mindenfelé • a dolgozók erőfeszítését tapasztaltuk. Azt, hogy az emberek többsége megértette: most a nehézségek idején többre van szükség, mert függ attól az ország kenyere, a gyárak év végi eredménye, a tervek teljesítése. Katonák vittek élűmet Ei a hét eleji munkakezdés Igencsak bővelkedett a nehézségekben Pest megyében is. Nem is kellett messzire jutnunk ahhoz, hogy ennek jeleit tapasztaljuk. Már a HÉV szentendrei vonalának budapesti szakaszán is nagy munkában találtuk a Budapesti Közlekedési Vállalat dolgozóit. Az elmúlt vasárnap éjszaka ugyanis vastag hóréteg lepte be a pálya menti fák ágait, veszélyeztette az alattuk elhala- dó szerelvényeket. Daruskocsi tetején nyújtózkodva nyírták most a munkások az ágakat. Budapest határát tábla nélkül is érzékelhettük. Egyre keményebbé, jegesebbé vált az út, meg is szűkült jócskán, éppenhogy elfért két autó egymás mellett. A távolban már kibontakozott a Szentendrét övező hegyek sziluettje. „Vajon eljutottak az élelmiszerek, a munkásokat szállító buszok a hegyek között megbújó községekbe?” — kérdezte mellettem szinte önkéntelenül munkatársam. Hamarosan választ kapott kérdésére. — Gondokkal kezdődött a hét — mondta jövetelünk célját szinte meg sem hallgatva Csonka Csaba, az MSZMP Szentendre járási Bizottságának első titkára. — Sorra érkeznek be hozzánk a telefonok a településekről, hogy nem jutott el ez üzletekbe a kenyér, a tej. Ez a helyzet Pi- lisszentlászlón, Pilisszántón és Pilisszcntkercszten. Értesüléseink szerint a Szentendrei- szigetre a reggeli, a kora délelőtti órákban mág nem érkeztek meg a hóeltakarító gépek. Segítséget kértünk a honvédségi alakulatoktól, s ha a legutóbbi információink helytállóak, a katonák terepjáró járműveikkel elviszik a legA Pilisi Parkerdő Gazdaságnak kőt teherautója akadt el a fafeldolgozó üzemekbe vezető úton fontosabb élelmiszereket az előbb említett településekre. fíckadtak a teherautók Irány hát az egyik legkritikusabb helyzetű település, Pi- lisszentlászló. Parol a kocsi, nehezen bírnak a kerekek a jéggel. Szentendrétől vagy öt kilométerre aztán már bemondja az unalmast at autó, szép lassan visszagurulunk. Nem vagyunk egyedül. Több Személygépkocsi vezetője megkísérelt feljutni a településre, sikertelenül. Valamivel távolabb, a Pilisi Parkerdő Gazdaság fafeldolgozó üzemében két teherautót próbál meg kirángatni a mély hóból vagy fél tucat ember. A kocsi tengelyig süllyedt a hóba. — Kedvezőtlen előjelekkel indult a nap — mondja a szusszanásnyi szünetben Dombai Lajos, a gazdaság gépkocsivezetője. — Tahiból hoztuk a fát az üdemfco. Már ott traktor húzott fel a rakodóra, és az ide vezető út... Mégis — ha csúszkálva is —, de megérkeztünk. Indultunk volna vissza, amikor elakadtunk. Társa, Varga Pál, a másik teherautó vezetője rábólint: — Valamilyen nagyon erős járműre van szükségünk ahhoz, hogy kijussunk. egyszerre mondja Fábián István, a Ta- hitótfalu és Vác közölt közlekedő Toldi komphajó vezetője. — Mi sem tudtunk elindulni reggel. Az autóknak ugyanis életveszélyes lett volna a kompra vezető, lejtős, hófedte úton a leereszkedés. — Kora hajnalban nekikezd- tünk a hajó megtisztításának. Majdnem 300 négyzetméteres a Toldi felülete, melynek jó részét csaknem félméteres hó borította. De a tahitótfaluia- kat sem irigylem. Reggel nem érkeztek meg a komphoz jövő járatok a faluból, most is sok a késésük — teszi még hozzá' Skultéty László hajó- gépést A váci oldalon sem értesültünk azonban sokkal biztatóbb dolgokról. Megtudtuk, hogy akadozott a Börzsöny vidéki települések ellátása, s jelentős gondok voltak a közlekedésben. A vasút gondjairól • Nagy Lajos, a váci vasútállomás állomásfőnöke adott tájékoztatást: — Sajnos, hiába állítunk munkába nagy apparátust, mégis nehezen megoldható gondokat okoz a hó, más esetekben a hideg. Az éjszaka akkora hó esett le, hogy minden vonat elhaladása után újra kell tisztítanunk a váltókat, mert a szerelvények időről időre beborítják azokat. Persze, vannak váratlan események is. Vác és Szokolya köBarátai, tisztelői, egykori harcostársai hétfőn kisérték utolsó útjára a 66 esztendős korában elhunyt Tisza Józsefet, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa titkárságának nyugalmazott vezetőjét, a magyar munkásmozgalom régi harcosát. A Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjának ravatalozójában Szakali József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság és a család nevében búcsúzott Tisza Józseftől. Nyíri Béla, a TOT főtitkár- helyettese a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa részéről mondott búcsúszavakat, majd Surányi Éva, a régi barátok nevében emlékezett Tisza Józsefre. Tisza Józsefet, a munkás- mozgalmi panteon sírkertjében helyezték végső nyugalomra. Miközben koszorúkkal borították sírját, a gyászszertartás az Internacionálé hangjaival ért véget. zött, a balassagyarmati vonalon egy szerelvényünkre zuhant egy fa reggel 4 óra 30 perckor. Másfél órát szünetelt itt a közlekedés. — Kora reggel még átlagosan 60—70 percet késtek vonalunkon a járatok. Pedig a szobi vonalon legalább 200 ember küszködött a hóakadályokkal. Ottjártunkkor, délután négy óra tájban még mindig 25—30 perc volt átlagosan a szerelvények késése. Kocűk az árokban — Tudjuk, hogy vonalunkon sok bejáró utazik — mondja még az áUoinásfcnók —, s higgye el, mindent megteszünk, hogy csökkentsük a késést. Pályafenntartó munkásaink, irodai dolgozók tevékenykednek a sínek mentén. Ha éjszaka nem esik le a tegnapihoz hasonló hótömeg, reggelre már talán kevesebb lesz a zökkenő. Az első igazi hava3 vasárnap nemcsak gondo’iat, hanem örömöt ís okozott. A gyerekek önfeledten szánkóztak, hógolyóztak a főváros környéki erdőkben, hegyekben A Duna-parton Esztergom felé vezető utat végig jégpáncél fedi. Éppen eiuuuriK mágiáról egy zöld Zsiguli, pör- dül még egyeí-kettot és szemközt, az u..nsnü, legalább öt- vencentis hóban köt ki. Ezúttal az ijedtségen kívül nem történt semmi. Dunabogiiány határában, az utat átívelő hídon szünet nélkül j árpák a teherautók. Mintna nem is zavarná őket a zord idő. A tervet veszélyezteti — Ez csak a látszat — magyarázza Kugler István, a dunabogdányi kőbánya üzemvezetője. — Annyira nehéz a helyzet, hogy a rossz időjárás míg a tervünk teljesítését is veszélyezteti. Már reggel négy órakor itt voltunk társaimmal a bányában, egy Volvo-erő- géppel letoltuk a havat az útról, majd felsóztuk a betont. Mégis a szokásos mennyiség töredékét termeltük ki eddig. Máskor a bánya napi teljesítménye elér 800—1000 tonnát. Most lassanként dél van, s jó, ha 50 tonnát leszállítottunk az uszályokig. Az éves tervünk 270 eder tonnányi kő. Ennyit kell kitermelnünk. Sem a gépek, sem a munkások nem kedvelik \zt az időt. Ezt erősíti meg Alvincz János kővágó is, aki már nyugdíj előtt áll és évtizedek óta dolgozik a bányában. Fából épített barakkja előtt a szabad ég alatt vágja megfelelő méretűre a követ. — A mi ..munkánkhoz a száraz, hideg tél a jó... Az utqb- bi években talán el is szöktünk egy kissé az ilyen téltől. Vissza a főváros felé ránk sötétedett. Az utat borító jégen csillogott az autók fénye. Több árokba csúszott, összeütközött kocsival is találkoztunk. És sok türelmetlen előzővel. idegeskedővei. Pedig a példák óva intenek mindenkit. Virág Ferenc dunabogdányi kőbánya éves tervének teljesítését veszélyezteti a hirtelen rosszabbra fordult Időjárás Reggel sokan otthon hagyták gépkocsijaikat, nem mertek nekivágni a csúszós, veszélyes útnak Sofőrdícsérő Én csak másfél órát autóztam tegnap reggel Érdről Pestig. A csákót idézőjelek közé kellene raknom, ha a szokásos 25—30 perces utazási időhöz viszonyítanám a hétfői (tor)túrát. Nem teszem, mert az én kínszenvedésemet valóban elenyészőnek érzem — másokéhoz képest. Kis személykocsival, aránylag rövid távon, nem is pontosan behatárolt időpontra igyekezve küzdöttem a gomolygó hóval, a páncél és jégpálya furcsa keverékévé változott úttesttel. Előttem, mögöttem több tonnás teherautómonstrumok, kamionhegyek birkóztak az elemekkel. Amúgyis nehezen kormányozható, rosszul fűtött járművek, melyeknek fontos rakományát ki tudná összeszámolni, hány helyen, milyen izgalommal várják. Gépkocsik, melyeknek vezetői most olyan körülmények között dolgoznak, melyeket túlzás nélkül mondhatunk emberpróbálónak. Élelmiszer, esetleg gyógyszer a rakomány, sőt: ember — távolsági buszok százai hozzák-viszik munkahelyükre utasaikat. Mi, „úrvezetők” Állítólag örök és kibékíthetetlen ellentétben vagyunk a hivatásos „pilótákkal”. Jó volt látni, ahogy tegnap Buda- téiénynél az a néhány magánautós, aki kimerészkedett az útra, hogy húzódott félre, szállt ki a fűtött kocsiból és segédkezett egy árokba csúszott teherautó talpraállításában. A ZIL nem zavarta volna a forgalmat, nem érdekből gyür- lzőztek neki a zsigulisok, skodások. Inkább szolidaritásból és belátásból. Belátva: a rakománynak mennie kell. A. Gy. j
