Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-17 / 295. szám

«Jf tir.Gifí 1980. DECEMBER 17., SZERDA (IV Tisztújítás és értékelés A f'ogászsiövetség küldöttközgyűlése A Magyar Jogász Szövetség kedden a jogászházban tartot­ta X. küldöttközgyűlését, Ezen megvitatták a IX. küldöttköz­gyűlés óta eltelt öt év munká­járól beterjesztett beszámolót, az elkövetkező fél évtized legfőbb feladatait. Dr. An- talffy Györgynek, a szövetség elnökének megnyitó szavai után dr. Jókai Loránd főtitkár szóbeli kiegészítést fűzött az írásos beszámolóhoz. A legkülönbözőbb munkate­rületeken dolgozó és túlnyo­mó többségében jogalkalma­zó jogászok szervezete az el­telt időszakban is fontos fel­adatának tartotta, hogy elő­segítse a jogszabályok sajátos társadalmi rendeltetésének ér­vényesülését, s ezzel társadal­mi célok valóra váltását. A szövetség aktívan kiveszi ré­szét a jogalkotási munkából, tagjai gazdag tapasztalataik birtokában véleményükkel, ja­vaslataikkal érdemben for­málták és a jövőben is formál­ják a kor igényeihez, a szo­cialista építőmunka követel­ményeihez igazított korszerű szabályokat az előkészítés szakaszában. A társadalmi fejlődés a jogalkotás elé olyan újabb feladatokat tűzött, mint a túlszabályozás megszünteté­se. A szövetség is keresi an­nak az útját-módját, miként lehetne az ügyintézést, a jog- alkalmazó szervek és az ál­lampolgárok kapcsolatát to­vább javítani, a nem kívána­tos jelenségeket kiküszöbölni. A küldöttközgyűlésen ered­ményesnek minősítették a szövetségnek más társadalmi szervekkel kialakult kapcsola­tait. A tanácskozáson — amelyen részt vett dr. Markója Imre igazságügy- és dr. Horváth István belügyminiszter, vala­mint a társadalmi és a politi­kai élet számos más vezetője — a beszámoló feletti vita után dr. Jókai Loránd kitün­tetéseket nyújtott át a jogi élet különböző területein ered­ményesen dolgozóknak. Végül a küldöttközgyűlés megválasztotta az elkövetkező öt esztendőre a szövetség 115 tagú országos választmányát és 15 tagú elnökségét. A jo­gászszövetség. elnöke ismét dr. Antalffy György, főtitkára dr. Jókai Loránd lett. Felmentés, választás Ülést tartott a nőtanács A Magyar Nők Országos Tanácsa kedden ülést tartotta Parlamentben. Erdei Lászlóné időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről tájékoztatta a ta­nács tagjait,. majd az Orszá­gos Tanács személyi ügyekben döntött. Erdei Lászlónét, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnökét — nyugállo­mányba vonulása miatt, érde­mei elismerése mellett — fel­mentette elnöki funkciójából. A Magyar Nők Országos Tanácsa elnökévé Duschek Lajosnét választotta meg. Az ülésen részt vett és fel­szólalt Baranyai Tibor, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője. ★ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Erdei László- nénak a szocializmus építésé­ben kifejtett eddigi eredmé­nyes tevékenysége elismeré­seként, nyugállományba vo­nulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje ki­tüntetést adományozta. A ki­tüntetést a Parlamentben Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra. Az alapokmány szellemében Hazánk 25 évé fagya az 5HSZ~nek Negyed százada annak, hogy a Magyar Népköztársa­ságot az Egyesült Nemzetek Szervezetének teljesjogú tagjának felvették. Az évforduló alkalmából Szarka Ká­roly külügyminiszter-helyettes — aki az első magyar ENSZ-küIdöttséget vezette — nyilatkozatot adott Mély­kúti Attilának, a Magyar Távirati Iroda munkatársának. Az 1950-es évek közepére megszűnőben volt a Szovjet­unió és az újonnan létrejött szocialista országok nemzetkö­zi elszigetelésére és a demok­ratikus haladó mozgalmak visszaszorítására szított hideg- háborús légkör — idézte visz- sza a felvétel korszakát Szar­ka Károly. — 1955-ben az ENSZ-közgyűlés X. ülésszakán 16 állam, közöttük velünk együtt 4 szocialista ország fel­vétele már kimondottan a hi­degháborús politika tarthatat­lanságát jelezte, s elválaszt­hatatlanul összekapcsolódott a nemzetközi feszültség enyhíté­séért indított szovjet diplo­máciai offenzíva sikerével. Kövefkezefes politikánk Huszonöt évvel ezelőtt a közgyűlés emelvényéről hang­zott el az első magyar felszó­lásában: a magyar ENSZ- küldöttség minden erejét latba fogja vetni az egye­temes béke és biztonság fenn­tartása és megszilárdítása, a népeket megillető egyenjogú­ság és önrendelkezési jog el­vének tiszteletben tartása ér­dekében, a különböző társa­dalmi rendszerű országok kö­zötti békés egymás mellett élés megvalósulása érdekében, támogat minden olyan javas­latot és törekvést, amely az emberi haladást elősegíti, amely az emberi jogok hat­hatósabb védelmére, az álla­mok közötti vitás kérdések bé­kés rendezésére, az emberi­ségnek a háború borzalmaitól való megszabadítására irányul. Ügy vélem, hogy országunk ezen ígéretét, amely egyszer­smind az ENSZ-ben folytatott negyedszázados tevékenysé­günk irányvonalaként is szol­gált, maradéktalanul teljesí­tettük, s ezen az alapon mun­kálkodnunk a jövőben is. Az ENSZ-tagság intézményes keretet biztosított külpolitikai aktivitásunk növeléséhez. Ezt a meginduló folyamatot sza­kította félbe a külső és a bel­ső reakció kirobbantotta ellen- forradalom. Az ellenséges erők leverése után a nyugati hatalmaknak sajnálatosan si­került elérniük, hogy az ENSZ-et — az alapokmányt megsértve — felhasználhas­sák a Magyar Népköztársaság belügyeibé való beavatkozási kísérletükre, a Szovjetunió rá­galmazására és ezzel a nem­zetközi feszültség fenntartását célzó törekvésekre. A bennün­ket ért rágalmak és támadá­sok ellenére mi hittünk és változatlanul hiszünk abban, hogy az ENSZ-alapokmányá- ban lefektetett célok helyesek. Abból indultunk ki: e célok megvalósulása — a nemzet­közi béke és biztonság fenn­tartása, a nemzetek közötti békés' kapcsolatok fejlesztése, a gazdasági, a szociális, a kul­turális és a humanitárius problémák megoldását szolgá­ló nemzetközi együttműködés kialakítása — történelmi szükségszerűség. E szükségsze­rűség érvényesülését össz­hangban külpolitikánk alap­elveivel — a szocialista or­szágok közössége és a 154 tag­állam egyikeként következete­sen támogatjuk. Váifosá erő viszonyok Az utóbbi 25 esztendőben az ENSZ-nek a nemzetközi po­litikában betöltött szerepe olyan mértékben és jelleggel változott, amilyen mértékben és jelleggel módosult tagságá­nak összetétele, amennyire változtak a nemzetközi erővi­szonyok. Hozzá kell tennem, hogy a világszervezet termé­szetesen nem tökéletes „épít­mény”. Állásfoglalásaiban nem mindig tükrözte és tükrözi hí­ven a tényeket, a nemzetközi helyzetet, igaz az ENSZ előtt álló és megoldásra váró prob­lémák száma a két és fél év­tized alatt nem csökkent, sőt növekedett. Ezzel természete­sen nem akarom lebecsülni az ENSZ szerepét, hiszen több te­rületen is számottevő sikere­ket mutathatott fel. Példaként említhetem a gyarmatosítás felszámolásáért tett erőfeszí­téseket, amelyekkel politikai támogatást nyújtott a koloni- záció ellen küzdő különböző erőknek. E harc sikerei ké­sőbb kedvezően hatottak visz- sza a világszervezetre. Az újonnan függetlenné vált ál­lamok felvételével az ENSZ közelebb került ahhoz, hogy valóban egyetemessé váljon és demokratikusabb, a tagálla­mok egyenlő jogú részvételé­vel fogadja el a nemzetközi kérdések megoldását célzó ajánlásait. Aktív tagként munkálkodnak — Az ENSZ tevékenységét figyelemmel kísérve nyilván­valóvá válik, hogy a szocialis­ta országok teszik a legtöbbet azért, hogy a világszervezet valóban hatékonyan működ­jön, s a napirendjén szereplő kérdések igazságosan, az alap­okmány szellemében oldódja­nak meg. Ezzel egyidejűleg országaink határozottan védel­mezik a szervezetet, s annak alapokmányát a túlzó reform- követelésekkel szemben. A diplomácia eszközeivel a jö­vőben is mindent megteszünk azért, hogy az ENSZ szerepe semmiféle vonatkozásban se csökkenjék, sőt növekedjék. A Magyar Népköztársaság kész arra, hogy megfelelő kezdemé­nyezésekkel a jövőben is ak­tív tagállamként munkálkod­jon, elősegítve ezzel a nemzet­közi haladást és a világ bé­kéjét szolgáló határozatok megszületését — zárta nyilat­kozatát Szarka Károly. WéSeményüél a ns un fiáig Sokoldalúan tenni az emberért — Provokációval kezdem. Rottkel Judit, a Hazafias Népfront Pest megyei bizott­ságának munkatársa rétegpo­litikai főelőadó, kíváncsian hajol előre. — Nem csak ilyen-olyan papírgyártó adminisztrációs csoportosulás valahányadika ez a, HNF-en belül működő rétegpolitikai bizottság? Van erre szükség? Kiemelt feladatok — Először is — szólal meg — nem tartom provokációnak a kérdést. Mielőtt konkrét vá­laszt adnék, vázolnám a bi­zottság múltját. Tulajdonkép­pen a valaha önálló társadal­mi szervezetként működő nő­tanács utóda. 1970-ben, akkor került át a HNF-hez és az adott helyi népfrontelnöksé­gek mellett, mint munkabi­zottságok alakultak újjá. 1977-ig tehát a HNF nőbizott­ságaként funkcionált. Ekkor döntött . úgy az országos ta­nács, hogy rétegpolitikai bi­zottságként működjék tovább. — A változás lényege, hogy elsősorban kiemelt feladato­kat kaptunk. — Melyek ezek? — Maga a terület nagy: if­júság, értelmiség, gyes-en lé­vők, kisiparosok, cigánylakos­ság, tanyasi lakosság, nyug­díjas korosztály. — Ezen belül mely réteg igényli a legtöbb figyelmet? — A cigány- és a tanyasi lakosság, meg az idősebb kor­osztály, a nyugdíjasok. Ese­tükben szociális helyzetükhöz kapcsolódó valamennyi prob­léma megoldásában igyek­szünk a hogyanokra választ adni. Például a megye 170 községéből mindössze 46-ban ban jelenleg az öregeknek napközi otthona. Ezen változ­tatni kellene. — De mit tud a bizottság konkrétan cselekedni? — Fölépíteni természetesen nem tudja ezeket az otthono­kat, de szorgalmazni igen. Nem hagyni elaludni az ügyet. Azonkívül szervezni,, segíteni a társadalmi akciók kibontakozását, hogy a léte­sítmények előbb-utóbb elké­szüljenek. De, hogy további konkrétu­mokat mondjak munkánkról. Nagyon jól sikerült Gelka- akciót bonyolítottunk le 1978- ban. A Gelka dolgozói, kom­Idéálló, célszerű Kórházi berendezések Az isaszegi Lignifer Fa- és Fémipari Szövetkezet nevét és főként termékeit jól ismerik hazánkban, de a határokon túl is. Széles termékskálájukat a rádió és televízió stúdiók akusztikai berendezéseinek gyártásától az ötvösremekekig terjedően a gazdaságosság je­gyében alakították ki. Ugyan­csak e szempont vezérelte őket akkor is, amikor szoros együttműködésben a majdani felhasználókkal, kórházi be­rendezések gyártására rendez­kedtek be. A termékváltásról bővebb tájékoztatással Juhász Istvánná elnökhelyettes szol­gált, aki elmondta, hogy a ko­rábban szerény eredményeket produkáló lakatosrészleg pro­filját tették ezzel a vállalko­zással jövedelmezővé, s lett a legdinamikusabb ága a szö­vetkezetnek. Az isaszegiek ugyanis rozsdamentes acélle­mezből olyan kórházi beren­dezések gyártását kezdték meg, amelyek hazánkban még nem használatosak. Ételszállító kocsikat, az egy­séges tálcás tálalási rendszer elemeit a kórházi adottságok­nak megfelelően dolgozták ki. munista szombatjuk bevételé­ből audiovizuális eszközöket ajándékoztak több öregek napközi otthonának, fel is sze­relték a készülékeket, hosszú garanciával. — Itt mi volt a bizottság szerepe? — Szerveztünk, összefogtuk a felajánlásokat, kijelöltük azokat az otthonokat, amelyek legjobban rászorultak erre az önkéntes adományozásra. Egyébként 1981-ben ismét szervezünk hasonló Gelka-ak- ciót. A bizottság fő munkája azonban nem ez — a szociális rész —, hanem elsősorban az idős embereknek nyújtott sok­irányú segítség, azért hogy a mindennapi munkából való kiszakadásuk után is kapcso­latot tudjanak tartani a tár­sadalommal. Koordináció — Ez mint bizottsági fel­adat, hogy váltható valóra? — Ennek realizálása a helyi népfrontokra hárul, mi itt in­kább elvi, koordinációs szere­pet vállalunk. Mivel bizottsá­gunkban minden nagy köz­ségből és városból van egy- egy tagunk, könnyű összefog­ni, irányítani a munkát. Hely­ismeretük segítségével mérjük fel például, hogy az adott te­lepüléseken hol lehet az idős embereket bevonni társadalmi munkába. Természetesen nem­csak közösségi akciókba- kap­csoljuk be a nyugdíjasokat, hanem értelmes elfoglaltságot is igyekszünk szervezni kör­nyezetükben. Csak egy konk­rétum: Pest megyében rend­kívül sikeres kampány volt pár éve az úgynevezett hobby- kertek létrehozása. Parlagföl­deket osztottak szét a jelent­kezők között, és mára már ezek mind viruló kertek. Szociális problémák — A másik két kiemelt te­rületen milyen tevékenységet folytatnak? — Itt egyelőre a szociális problémák kerültek túlsúlyba, először itt kell előbbre lépni. De ez nem kifejezetten nép­frontmunka. Amit csinálnunk kell, az a fokozott figyelem­felkeltés. Ehhez elengedhetet­len a szoros együttműködés, a helyi tanácsokkal és a vö­röskereszttel. — Vannak-e új feladatok? — Igen. Egyre inkább az értelmiségi réteg bevonása a közéletbe. Méghozzá nemcsak a pedagógusokra összpontosít­va. Faluhelyen ugyanis be- idegződött szokás még ma is csak a tanítóra gondolni, ha közügyek intézésére fel kell kérni valakit. A bizottság fel­adata, hogy az agrár-, a mű­szak} értelmiséget, az orvost is buzdítsuk, a maga területén vállaljon minél többet a kö­zért. — Hogyan látja a bizottság munkáját? Betölti a ráosztott szerepet? — Egyetlen mondatot idéz­nék, a HNF Országos Tanácsa októberi ülésén elhangzott, Sarlós István főtitkár beszé­déből: „a magunk munkájáról hadd mondjam el, hogy a népfront egyetlen eseménynek sem volt csupán külső szem­lélője. Arra törekedtünk, hogy jelen legyünk mindenütt, vál­laljunk feladatokat, és nyilvá­nítsuk ki véleményünket.. Csak ennyit a provokációs kérdésére. S. Horváth Klára Az isaszegi kórházi berende­zések előnye az, hogy mivel rozsdamentes acélból készül­nek, rendkívül időállóak, s emellett nem kis mértékben könnyítik a nehéz fizikai mun­kát. Az ágyasztal lehetővé te­szi például, hogy a beteg ké­nyelmesen étkezhessen az ágy­ban is, a szállítókocsik a nyers­anyagraktár és a konyha kö­zötti cipekedést szüntetik meg. A műszertároló, a sterilizáló, a boncasztal ugyancsak az új termékek sorába tartozik, s a higiénikus, könnyebb kórházi munkát szolgálja. Az új gyártmányok terve­zésénél egyébként a kórházi szakemberek véleményét is ki­kérték az isaszegi szövetkezet­ben. Így az Országos ÍHeteti- kai Intézet irányításával szü­lettek az élelmezésben hasz­nálatos termékek. Több szak­mai konferencián, tanácsko­záson bemutatták már ter­mékcsaládjukat, s a kórházi szakemberek, orvosok körében nagy sikert arattak. Néhány kórházban, így a kerepestar- csaiban is már eredményesen alkalmazzák, hasznosítják eze­ket a berendezéseket. Jegyzet Egy csónakban ülnek gyakran visszatérő kér- . dése gazdasági éle­tünknek, hogyan lehetne javítani a gyarak, a terme­lők, és az ott készült áru­cikkeket exportáló külke­reskedők együttműködését, hogyan lehetne elérni, hogy a népgazdasági szinten megjelenő közös érdekelt­ség a mindennapi életben is a jelenleginél szorosabb kapcsolathoz vezessen. A gazdasági-pénzügyi szabá­lyozók tolyamatos \ korsze­rűsítése, az együttműködé­si, társulási formák terje­dése, a közös irodák létre­hozása mellett — melyek elsősorban szervezeti vál­tozásokat jelentenek — nagy szerep jut itt is az emberi tényezőknek, vagyis annak, mennyire ismerik egymás gondját-baját a „külkeresek” és az „ipa­riak”, mennyire tájékoztat­ják egymást a piac igé­nyeiről és a technológiai­technikai szint lehetőségei­ről. A hosszú távú együtt­működés feltételeinek kö­zös kialakítására és a napi munkakapcsolatok javítá­sára szolgáltatott jó pél­dát a közelmúltban az ik- ladi Ipari Műszergyár és külkereskedelmi partnere, a Transelektro Magyar Villamossági Külkereske­delmi Vállalat. Történt pedig, hogy a Transelektro 12 vezetője és munkatársa, olyanok, akiknek egyik feladata az IMI termékeinek exportja, az egyik havas-jeges reg­gelen nem a Budapest bel­városában fekvő irodák, hanem lklad felé vette az útját, hogy részt vegyen a műszergyárban tartott kül­kereskedelmi napokon. Előhírnökük, a Transelekt­ro tevékenységét bemutató kiállítás ekkor már egy hete a gyár ebédlőjében volt látható. A találkozón — melyen nemcsak a gyár vezetői és kereskedelmi szakemberei vettek részt, hanem ott vol­tak azok a műszakiak is, akiknek rajztábláján az új konstrukciók születnek — előadás hangzott el a kül­kereskedelemre ható ke­reskedelempolitikai és de-, vizális szabályozó eszkö­zökről, konzultációt tartot­tak a Transelektro és az IMI VI. ötéves tervének és az ezzel kapcsolatos ex­portlehetőségeknek fő vo­nalairól, s részletesen szó esett a gyár fejlesztési el­képzeléseiről is. A hosszú távú, stratégia jellegű kér­dések mellett nem sikkad­tak el a napi problémák sem: megbeszélték, milyen módon kell javítani a köl­csönös információcserét, egy-egy konkrét ajánlattal kapcsolatban mi a teendő, egészen olyan részletekig, hogy egy adott piacra mi­lyen mintamotor készüljön el. Az alapos eszmecsere után — mely nem kizáró­lag egymás simogatásából állt, hanem őszintén szóltak a két fél képviselői a prob­lémákról is — elváltak a gyáriak és a külkereskedők útjai; előbbiek egy film segítségével megismerked­tek a Transelektro más piacokon végzett munkájá­val is, az üzleti élet szak­emberei pedig ezalatt egy üzemlátogatáson nézték meg, hol s hogyan készül­nek az általuk forgalma­zott motorok. A követendő példának is ** állítható találkozó — ez egyébként a jövőben gyakorlattá válik a Trans­elektro munkájában — minden bizonnyal jól szol­gálta a termelők és külke­reskedők jobb együttes munkájának érdekeit. Hi­szen — mint azt a gyár egyik vezetője megfogal­mazta — gyártók és ex­portőrök mindenképpen egy csónakban ülnek, s remélhetőleg egy irányba is eveznpk. Hogy ez min­den esetben így legyen, a szervezeti intézkedések mellett ilyen találkozókra is szükség van. Weyer Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom