Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
4 "kMüop 1980. DECEMBER 14., VASÄRNAP TANÁCSKOZIK A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK XXIV. KONGRESSZUSA Úlravaló az életre (Folytatás a 3. oldalról.) Juhász András, a KISZ KB titkára megállapította, hogy az elmúlt időszakban határozot- tabbá, eredményesebbé vált az ifjúság körében a szakszervezeti munka. A fiatalok közűi is ■ sokan kerültek választott szakszervezeti tisztségbe. Az ifjúsági szövetség és a szak- szervezet közös tennivalóiról szólva még hatékonyabb együttműködést sürgetett annak érdekében, hogy a vállalatok jobban támaszkodjanak a műszaki fejlesztésben az újítómozgalomra, az Alkotó ifjúság pályázat eredményeire, s ne mulasszák el a segítségnyújtást a még kiforratlan, de sokat ígérő ötletek kidolgozásához sem. NÉGY SZEKCIÓÜLÉS Délután a kongresszus négy szekcióban folytatta munkáját. A gazdasági építőmunka szak- szervezeti feladataival kapcsolatos javaslatokat Gál László főtitkárhelyettes vezetésével vitatták meg. A főtitkárhelyettes elmondotta, hogy a szak- szervezeti testületek ajánlásaikéin támogatásukról biztosították a minőségi munka és a hatékonyság ösztönzésére különböző szinten hozott intézkedéseket. Felvetették, hogy a szocialista versenymozgalmat az eddigieknél is jobban a legfontosabb gazdasági célok szolgálatába kell állítani. A vitában többen kifejtették, hogy a korszerűsített bérezési formák ösztönző hatása mindinkább érvényesül, de még előfordul, hogy a prémiumok, jutalmak feltételeit előre és minden részletében pontosan nem határozzák meg. Élénk vitát váltott ki a vállalati tervezésben való szak- szervezeti részvétel. Azt sürgették, hogy az üzemi testületek kapjanak az eddiginél részletesebb információt a tervekről.- Amennyiben a tervek évközben megváltoznának, úgy a módosítás okait — lehetőleg időben — közöljék a kollektívával Többen a nem megfelelő munkahelyi légkört okolták azért, hogy esetenként elmaradnak a várt gazdasági sikerek, eredmények. Akkor van ez így, ha a munkát jobbító bírálatok nem kapnak zöld utat, ami kedvét szegi a kollektívának. A szakszervezeteknek az elosztással és az érdekvédelemmel kapcsolatos feladatait Du- schek Lajosné SZOT-titkár vezetésével vitatták meg. A SZOT titkára hangsúlyozta, hogy ma már az összes jövedelmeknek 31 százaléka, azaz évi 130 milliárd forint a béren kívüli társadalmi juttatásokból származik. A szakszervezet álláspontja szerint fontos politikai kérdés a rendszeres juttatások reálértékének megőrzése. A vitában hozzászólók egyetértettek az alacsony nyugdíjak, a családi pótlék és a gyermekgondozási segély emelésének szükségességével. Felhívták a figyelmet az óvodák mellett a bölcsődék gyorsabb ütemű építésének szükségességére s ebben a társadalmi összefogás jelentőségére. Szóltak arról, hogy a szociális terv azonban még sok helyen nem egyenrangú a vállalati terv többi fejezetével. A szakszervezeti nevelőmunka eredményeit és tennivalóit Virizlay Gyulának, a SZOT titkárának vezetésével vitatták meg. A titkár utalt arra, hogy évente 600 ezer dolgozó vesz részt politikai tömegoktatásban, 640 ezer rendszeres olvasója van a szakszervezeti könyvtáraknak, évente mintegy négymillió ember jelenlétében 44 ezer ismeretterjesztő előadás hangzik el. A szakszervezetek nevelő- munkájának egyik legfőbb célja — hangsúlyozták a vitában felszólalók — a szocialista emberi értékek terjesztése. Többen rámutattak, hogy a nevelőmunkának fontos bázisai a szocialista brigádok. Sokan foglalkoztak az értelmiség szerepével is; jobban kell számítani rájuk, jobban kell hasznosítani a köz szolgálatában műveltségüket, tudásukat. Az üzemi, a munkahelyi és a szakszervezeti demokrácia továbbfejlesztésének feladatait Jakab Sándor vezetésével vitatták meg. A főtitkár-helyettes tájékoztatta a küldötteket arról, hogy a szakmai és területi szakszervezeti szervek e témában, mintegy 150 ajánlást, javaslatot küldtek a kongresszusnak. A vitában egységesen foglaltak állást abban, hogy most már időszerű véleményezni a gyárak, gyáregységek, üzemek vezetőinek tevékenységét is. Megítélésük szerint a vezetők kinevezésénél, felmentésénél is indokolt a bizalmi testület, a szakszervezeti csoport véleményének meghallgatása, főként az önelszámolású egységekben. A szakszervezeti élet demokratizmusának fejlesztése érdekében az ajánlások egy része kéri a szakszervezeti választási eljárás gyákorlatának egyszerűsítését. Az ajánlások nagy része érvényesül már a kongresszusi határozattervezetben, maradnak olyan konkrét javaslatok, amelyeket a SZOT vezető testületéinek munka- programjába célszerű beépíteni, s vannak olyan indítványok, amelyeket az ágazatiiparági szakszervezet gondjaira bíznak. A négy szekcióülésen összesen 197-en jelentkeztek felszólalásra. Közülük 49-en mondták el véleményüket, míg 148- an írásban juttatták el hozzászólásukat. A kongresszus ma plenáris üléssel folytatja munkáját. Itt szerettek, hazajöttem Ügy tartják; a madár is kiveri fészkéből a fiókáit, ha azok már tudnak repülni. Az ember is. Néha azonban az ember kegyetlenebbnek bizonyul, talán nem is szándékosan. de tetteinek, cselekedeteinek felelőtlen sorozatával. S a fészekből idő előtt ki- pottyan_ a fióka ... ★ — Mindig verekedtek. Csak úgy röpködtek a tányérok. A tanító néni is azt mondta, hogy ez így nem mehet tovább. Meg mindig jött Frici, a drága barátja az apunak... — És te is kikaptál? — Fakanállal megvert az a csúnya Mariska néni. — Kicsoda? berendezett intézet lakói jól tudják, hogy lesz fenyőfa, s alatta sok-sok ajándék; itt a sors szeszélye nem csalja meg őket várakozásukban. A kollektív otthon miközben a biztonságot garantálja, próbálja helyettesíteni a távoli, a már szétzilálódott fészkeket is. Vajon milyen sikerrel? ★ B. Irén állami gondozottként kezdte életét; hatéves volt, amikor szülei magukhoz vették. Több mint egy évtized elteltével ismét Pomázon találom, az intézetben. — Miért jöttél vissza? — Mert szép emlékeim fűződnek ide. szorongattam a teli bőröndöt ... — És tanulhatsz is. — Igen. Ápolónő szeretnék lenni, megígérték, hogy elintézik, és jövő ősszel beiratkozhatok az iskolába. Addig kórházban szereznek helyet, vagy Kerepestarcsán, vagy Vácon. ★ B. Irén számára, aki nagyon zilált lelkiállapotban érkezett az intézetbe, úgy tűnik: menedéket nyújtott a kollektív otthon. Ö így fogalmazza meg; Itt végre megkaptam a lehetőséget rá, hogy ember legyen belőlem. S ha ez kissé patetikusan hangzik is, a tizenhét éves lány őszintén így érzi. S őszintén hangzik a Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójának, dr. Simon Lajosnak a válasza is erre; Vedd ezt természetesnek, kislányom. Igen, hát végül is természetes, hogy a társadalom kiigazítja azokat a rossz irányba fordult sorsokat, melyeknek a felnövekvő kis emberek nem előidézői, csupán csak szenvedői. És természetes az is, hogy mindez komoly pénzbe kerül, hiszen intézményesen kell gondoskodni — Pest megyében például 3 ezer ötszáz kiskorú — felneveléséről. Sőt, miután átlépik a nagykorúság küszöbét, s befejezve tanulmányaikat elkezdik önálló életüket, sokan út- ravalót is kapnak az állami otthontól. — Három éve — lapozza fel az iratokat Novotny Antal utógondozó-nevelő — igen komoly összegeket tudunk folyósítani neveltjeinknek. Azoknak, akik tanulmányaikat sikeresen befejezve diplomát, vagy szakmunkás-bizonyítványt szereztek. Az idén például 26-an kaptak útravaló tőkeként összesen 478 ezer forintot, és még év végéig 6 fiatalnak mintegy 100 ezer forintot osztunk ki. ötezertől 30 ezer forintig tejed ez a segítség, tartós használati tárgyak vásárlására, vagy otthon alapítására — telek, építőanyag vásárlásra, lakásbeugróra — fordíthatják. ★ — A nagymamám. A hétéves kis Kati búzgón vizsgálgatja hüvejkujját. Aztán vet egyet a fején, s kijelenti ; — De most már nem baj. Nekem nagyon jó itt, és csak akkor megyek haza megint, ha megígérik, hogy többé nem veszekednek. A hétéves kislányt egyébként édesapja kérésére vették állami gondozásba. A levél — melyet a pomázi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetnek írt — ezzel a mondattal zárult: kérem a segítségüket. A segítség pedig: néhány napja elhozták szüleitől a kislányt, miközben édesanyja ellen kényszer elvonókúrát kezdeményeztek. — Szeretsz iskolába járni? — Uhüm — bólint nagyot Kati, majd dicsekedve hozzáteszi: — Eddig még mindig csak piros pontot kaptam! ★ Karácsonyra készülnek a gyerekek, valamennyien távol otthonuktól, vagy legalábbis attól a lakástól, háztól, melyet korábban otthonuknak hívtak. S amit önhibájukon kívül elveszíteni kényszerültek. Készülnek a család évezredes ünnepére, ők a család- talanok. Verseket tanulnak, s énekeket, a nagyobbak műsort állítanak össze, sőt a kicsinyek szórakoztatására, megne- vettetésére még vidám játékokat is. A kastélyépületben — És az otthoni emlékek? — Idegen voltam otthon, í sosem fogadtak be. Tizenkét I éves koromtól elküldték dolgozni; napszámba. Vályogot vetettem meg paprikát szedtem. Amikor megkerestem a pénzt, néhány napig úgy- ahogy elviseltek, de aztán megint csak nem volt megállásom. — Mennyit kerestél a napszámban? — Napi százötven-kétszáz forintot. De soha egy új ruhát nem kaptam. Aztán később elvitt a gyám egy férfimunkásszállóra takarítani, hát ott aztán nagyon sok ocsmány dolognak voltam kitéve... Akkor határoztam el, hogy visszakéredzkedek. — Ide az intézetbe? — Mindig úgy élt az emlékezetemben, hogy itt szerettek, hogy ide hazajöhetek. írtam Lajos bácsinak, az igazgató úrnak, megírtam neki mindent, azt is, hogy szeretnék tanulni, szeretném rendbe hozni az életemet.., — Milyen választ kaptál? — Azonnal jöhettem. A szüleim nem is tudtak az elhatározásomról. És itt tényleg szeretettel fogadtak. Sosem felejtem el, nem sokkal azután. hogy megérkeztem, a raktárba vittek, hogy válaszszák kedvemre ruhákat. Én, aki úgy nőttem fel, hogy levetett göncökben jártam, vadonatúj holmikat kaptam. Nem akartam elhinni, és csak Beszélgetések a szünetben Hogyan lehet segíteni? KORSZERŰ TECHNIKA — és általános műveltséggel sem rendelkező munkás: egymásnak ellentmondó fogalmak. Pedig például a nagykátai telefongyárban az utóbbi két évben nem hogy fogyna, hanem egyre nagyobb a száma az általános iskolai végbizonyítvánnyal nem rendelkezőknek. Nem egyedülálló a nagykátai példa. Sőt, a Telefongyárat akár pozitív példaként is emlegethetnénk, hiszen az 1976-ban megkezdett rekonstrukció óta a korábbinál sokkal több gondot fordítanak az oktatásra és a továbbképzésre. Az új technikát ugyanis a betanított munkások nem képesek eredményesen kezelni. Szakképzett ember kell. Urbán Erzsébet, a nagykátai Telefongyár tekercselője, bizalmi szerint a szomorú tény a jó szándék ellenére is tény marad: sok az alapképzettséggel sem rendelkező munkás. Éppen ezért szerinte a kongresszus egyik fontos feladata, hogy ebben a kérdésben is határozottan mondjon véleményt. — Ügy gondolom nem szabad megbékélnünk az időnként látványos részsikerekkel. Mi is elmondhatjuk Nagykátán, hogy öt év alatt 500 ember tanult, 90-en szakmunkás vizsgát tettek. Negyvenen befejezték az általános iskolát. S mindehhez a gyár nemcsak a törvényadta kedvezményeket adta meg, hanem szervezője, kezdeményezője volt a különböző oktatási formáknak. Ennek ellenére is igaz, hogy sokan éppen azok közül nem álltak kötélnek, akiknek a legnagyobb szüksége lenne a tanulásra. Ne gondoljunk csupán a tudásszomj, az akarat hiányára. Az indokok sokszor érthetőek: család, bejárás, a munka utáni fáradt fej. De hiszen felnőttként beülni az iskolapadba, csak jobb híján való megoldás. Azt kell megakadályozni, hogy újra ezrek ne fejezzék be az általános iskolát. A tankötelezettségi törvény szigorúbb betartásával, a szakszervezet tekintélyének latbave- tésável megálljt kell parancsolni, hogy néhány év múlva is ezzel a gonddal küszködjünk. — Ha a kongresszus állást foglal e kérdésben, s ennek nyomán végre mindenki súlyának megfelelően törődik ezzel a munkások, a szakszervezeti tagság számára fontos üggyel, akkor jól gyakoroltuk érdekvédelmi jogunkat. BETANÍTOTT MUNKÁS Sárost Antalné a Csepel Autógyárban. Tagja a Szakszervezetek Országos Tanácsának, munkahelyén az ÜSzB nőfelelőse, de hosszú éveken keresztül volt bizalmi is. — Két nap múlt el a tanácskozásból. Senki sem állíthatja, hogy a vitában megkerülnénk a kényes kérdéseket. Azt azonban sajnálom, hogy miközben a szakszervezeti munka eredményeiről, a hatékony érdekképviseletről beszélünk, a gazdasági vezetők: igazgatók, művezetők eddig nem mondhattak véleményt. Pedig igazán kíváncsiak lennénk rá, ők hogyan látják működésünket, szerintük miként tudnánk eredményesebben együtt dolgozni. Azt hiszem Sárosi Antalnénak igaza van. A dolgozók érdekeit a szak- szervezet nem ellenféllel szemben védi meg. Tulajdonképpen ugyanannak a célnak kétféle megközelítéséről van szó. Például az üzemben az államot, s így a munkáshatalmat is képviselő igazgató elsősorban a gazdasági eredményekért felelős. Ebben ugyan benne foglaltatik az üzem, a vállalat dolgozói jólétének javítása, a szociális juttatások körének bővítése, színvonalának javítása is, de előfordulhat, s időnként elő is fordul, hogy ezek az érdekek átUrbán Erzsábet Sárosi Antalné Papp Jánosné Egy levelet mutat az intézet igazgatója. Esküvői meghívás; a vőlegény és a menyasszony is állami gondozott volt, s mindketten tavaly szerezték meg a pedagógusdiplomát. A meghívó mondatok után az alábbi sorok következnek : ... Lassan már teljesen önállóvá válunk és jogilag megszakadt a kapcsolatunk Po- mázzal és Lajos bácsival, de számunkra mindig kedves marad az eltöltött évek emléke. Jólesőn gondolunk vissza arra, hogy milyen segítőkészen, kedvesen bántak velünk... menetileg csorbát szenvednek. Hogy ne legyen így, arra a szakszervezeti testületeknek kall figyelniük az egy- egy embert, az egész országot érintő döntésekig. A tétel azonban fordítva is igaz. A szakszervezeti testületek — az alapszervezettől egészen a SZOT-ig nem csupán azon munkálkodnak, hogy mind jobb életkörülményeket harcoljanak ki, hanem azért is, hogy az életszínvonal emelkedésének a munka legyen az alapja. Az állam, s annak képviselői tehát felelősek az ország előrehaladásáért, s ami ugyanezt jelenti: a dolgozók jobblétéért. Ugyanígy a szak- szervezet is a munkások államáért. NEM ŰJKELETÜ Papp Jánosáéval, a Váci Kötöttárugyár vszb-tit- kárával való ismeretségem. Nem véletlen, hogy a 800 küldött és a több száz meghívott között kutattam utána. Kevés olyan embert ismerek ugyanis, aki — bár nem tartozik az ifjú nemzedékhez —, mégis évtizedek óta szenvedélyes szószólója a fiatalok ügyének: a gyárban és országos fórumokon is. Tegnap például az érdekvédelmi tevékenységet megvitató szekció ülésén. — Nem értek egyet azokkal, akik szerint ma könnyű fiatalnak lenni. Az sem egészen igaz, hogy gyerekeink mindent készen kapnak. Gondjaik valóban nehezen hasonlíthatóak össze a két-három évtizeddel ezelőttiekkel, de azt azért még sem mondhatjuk, hogy helyzetük rózsás. Vegyük csak a lakáskérdést. Mindenki tudja, milyen nehéz önálló otthonhoz jutni és hogy milyen hosz- szú, idegőrlő a várakozás. Családok rokkannak bele, házasságok mennek tönkre, mire megvan a kiutalás, elkészül a családi ház. Valamire való lakás ma körülbelül 600 ezer forintba kerül. Tanácsira kevesen jogosultak, a szövetkezeti, társasházi beugró pedig tetemes összeg. De ennek előteremtésében még csak segítenek a szülők és a vállalati kollektíva. De ezután sem lesz könnyű. Két fiatal ember fizetésének 20—25 százaléka megy el törlesztésre. Ha megjönnek a gyerekek, a feleség otthon marad, ennél is több. • Papp Jánosné joggal dicsekedhetne a Váci Kötöttárugyár példájával. Az elmúlt öt esztendőben 170 dolgozójukat segítették építési kölcsönnel, 5 millió forintot fordítottak lakásvásárlási támogatásra. Nem akarják tehát csak az állam nyakába varrni a gondot. Mégis az a véleményük, hogy módosítani kellene a lakáshoz jutás feltételeit, a mostani besorolási kategóriahatárokat, csökkenteni a törlesztések összegét. S nagyobb támogatást adni azoknak, akik levéve a közösség, az állam válláról a teher javát, maguk vágnak bele az építkezésbe. Csulák András Tamási István Tűzálló anyag Timföld és kvarchomok Űj, alumíniumoxid bázisú tűzálló anyag gyártását kezdték meg a Timföld és Műko- rundgyárban. Piackutatási tapasztalatok alapján határozott úgy a gyár vezetése, hogy üzemet épít ennek az anyagnak a gyártására, amelyet az acél- és az üveggyártásnál használnak fel. Az 1500—1700 fokot kibíró anyag két fő alkotóeleme a timföld és a kvarchomok. Az előbbit helyben gyártják, a homokot pedig Fejér megyéből szerzik be. Az új üzem 11 hónap alatt elkészült. Avatást nem rendeztek. de a gyártást megkezdték. Már az év utolsó heteiben többszáz tonna tűzálló anyagot gyártanak exportra és hazai felhasználásra. Az üzem létesítése csak a fejlesztés első üteme volt, később újabb gépeket szerelnek fel és a tűzálló anyagot őrölve, szemcsés állapotban is forgalomba hozzák.
