Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
2 HrZtT -djßr Jg x/tintw 1980. DECEMBER 14., VASÄRNÄP KÁDÁR JÁNOS FELSZÓLALÁSA A SZAKSZERVEZETI KONGRESSZUSON (Folytatás az 1. oldalról.) kor belátható időn belül szo- állam, közepesen fejlett ipari cialista alapon felemelkedhe- ország lett. S ha továbbra is tünk a fejlett ipari országok céltudatosan dolgozunk, ak- sorába. VÍVMÁNYAINKAT MEGVÉDJÜK NYÍLT POLITIKA MEGOLDANDÓ FELADATOK gyetlen elnyomással sújtott -mindenkit, aki szót emelt az emberek jogaiért, majd ugyanez a rendszer belekényszerítet- te az országot a magyar nép nemzeti érdekeivel ellentétes fasiszta háborúba. Akinek akkor nem fájt sem a munkások szociális helyzete, sem az emberi jogok igazi hiánya, sem pedig a magyar nép sorsa, azoknak ma sem az a gondjuk, hogyan él a magyar munkás, és vannak-e nálunk a szakszervezeteknek jogaik. Az imperialistákat — még ha újabban némileg másképpen is fogalmaznak —, valójában csak az foglalkoztatja, miként lehetne visszafordítani a történelmi fejlődés kerekét. De mivel egy bolygón lakunk, s a különböző társadalmi rendszereknek egymás mellett kell élniük, az imperialistáknak tudomásul kell venniük; Magyarországon győzött a munkásosztály és a népi demokratikus rendszer Tormájában megteremtette a saját hatalmát. Ez a magyar nép első számú és visszavonhatatlan vívmánya. Magyarországon soha többé nem lesz földesúri, kapitalista rendszer! A termelési eszközök társadalmi tulajdonban maradnak, s az embernek, ember általi kizsákmányolását nálunk soha senki vissza nem állíthatja! Nem kevésbé fontos nagy vívmányunk, a szocialista nemzeti egység, ez a mi legfőbb politikai erőnk. Amikor azt mondjuk: belpolitikai helyzetünk szilárd, létrejött és erősödik a szocialista nemzeti összefogás, akkor arra gondolunk, hogy a párt irányításával a párt és a tömegek, beleértve a korábban különböző pártállású és az eltérő világnézetű embereket is, közösen dolgoznák a nép javára, a fejlett szocialista társadalom felépítésén, országunk, nemzetünk felvirágoztatásán. Ezt az egységet és összeforrottságot senkitől sem hagyjuk megbontani. s minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a jövőben még tovább erősödjék. értelmében. Társadalmi rendszerünk sajátos vonása, hogy előrehaladásunk menetében államunk fokozatosan össznépi állammá alakul át. A jövőben is a szocialista demokrácia fejlesztésének útját járjuk. Hogyan és miként fejlesztjük tovább a szocialista demokráciát Magyarországon minden területen, a párt munkájában, az állam tevékenységében, a társadalom életében, a szakszervezetekben, azt nem a szocializmus ellenségei fogják eldönteni, hanem mi magunk. És hogy a magyar szakszervezetek hogyan, miképp bontakoztatják ki az üzemi, munkahelyi demokrácia útjait, módjait és lehetőségeit, azt a magyar szakszervezetek fogják meghatározni, kidolgozni. megoldani, és nem mások. Nagy vívmányunk és erős támaszunk, hogy internacionalista barátságot és szövetséget építettünk ki a Szovjetunióval, a szocialista közösség többi országával, a világ haladó erőivel. Ez nagy erő, eddigi eredményeinknek hatalmas segítője. Magyarország internacionalista kapcsolatait a jövőben is erősíteni kívánjuk, megbontani senkitől sem hagyjuk. Ezeket az eredményeinket becsüljük, örüljünk nekik. De eközben ne csak magunkra gondoljunk. Pártunk, munkás- osztályunk, népünk erőfeszítéseit, munkáját, harcát 35 év óta a világ népei figyelik. Sokan közülük még kegyetlen körülmények között élnek. Számukra, csakúgy, mint a világ minden népének, mi azzal nyújtjuk a legnagyobb segítséget, ha becsületesen helytáílunk a szocialista építőmunkában. Ma szerte a viliágon ez a leghatásosabb propagandája a szocialista társadalmi rendnek és a szocialista eszméknek. Amikor tehát népünkkel együtt népünkért dolgozunk, akkor nemzetközi kötelezettségeinket is teljesítjük. Az elmúlt 35 esztendőben hazánkra azonban nemcsak barátaink figyeltek, hanem az imperialisták, a szocialista eszme és rend ellenségei is. ök természetesen másképpen értékelik a magyar nép felszabadulását és vívmányainkat, mint a jóakaratú emberek. A felszabadulást közvetlenül követő években idehaza is, Nyugaton is nagy hangerővel bírálták viszonyainkat, a Magyarországon végbement eseményeket. Azután, az idő előrehaladtával, itthon elcsitultak a szocializmus ellenségei, egy részük el is hagyta az országot, de az imperialisták változatlanul foglalkoznak hazánk belső viszonyaival, s ajánlatokat is tesznek, hogyan kellene szerintük problémáinkat megoldani. A nyugati propaganda kezdettől fogva azt hangoztatja, hogy Magyarországon kommunista diktatúra van, az államnak túl nagy a hatalma, a szakszervezeteket államosították. Ezek a propagandaszervek élénken törődnek a munkások élet- és munkakörülményeivel, az emberi jogokkal, és erősen foglalkoztatja őket o magyar nép sorsa. De miről is van s-zó valójában?! A felszabadulás előtt az ellenforradalmi rendszer keA szocialista nemzeti összefogás élén a munkásosztály forradalmi pártja és maga a munkásosztály halad. Ennék az összefogásnak további szilárdítása és gyarapítása a legfontosabb feladatunk. A tömegeket pedig csak nyílt politikával, meggyőző érvekkel nyerhetjük meg. Van történelmi tapasztalatunk is éppen elég, s ne felejtsük, nem könnyen jutottunk hozzá. Mi már sokféle csatát láttunk, és érdemes jól megjegyeznünk, hogy az ellenség, ha megfeszül, akkor sem tud nekünk annyit ártani, mintha saját magunk hibázunk. Az ország helyzetének elemzését, értékelését állandóan napirenden tartjuk, a fejlődés adott szakaszában felmerülő kérdésekkel szembenézünk, azokat nem söpörjük a szőnyeg alá, mert maguktól nem oldódnak meg. Keressük a megoldások útját-módját, azt, hogyan tudnánk jobban dolgozni, még több eredményt elérni a politikai munkában, a gazdasági építés területén, a szociális és kulturális kérdések megoldásában. Nálunk nem a kevesek diktatúrája érvényesül, népi demokrácia van a szó legjobb A fejlett szocialista társadalom építésének előttünk álló szakaszát illetően, a XII. párt- kongresszus megfelelő eligazítást adott. Hazai lehetőségeinket és a nemzetközi körülményeket elemezve dolgozta ki alapvető útmutatásait. Figyelembe kellett venni a szocialista fejlődés hazánkban elért szintjét, s a nemzetközi gazdasági viszonyokat, amelyek bennünket alapvetően érintenek, hiszen exportunk értéke ma már eléri a nemzeti jövedelem 50 százalékát. Mindezeket felelősségteljesen mérlegelve, a kongresszus egy szolid fejlődési ütemet ajánlott, a következő öt évre a nemzeti jövedelem évi 3 százalékos növekedését tűzte ki célul. Ez azt jelenti, hogy 1081 és 1985. között a nemzeti jövedelem 14—17, a reáljövedelem 6—7, a lakosság fogyasztása 7—9 százalékkal növekedhet. Ezeket a számokat azonban nem szabad mechanikusan értelmezni minden területre. A termelés például nem hündenütt fog 3 százalékkal növekedni, mert erősen differenciáit fejlesztésre kell törekednünk. A mérsékelt ütem mellett is erőteljes műszaki, technológiai fejlesztést kell elérnünk. A kongresszus azt a feladatot is kitűzte, hogy megőrizzük az életszínvonalban elért eredményeket, és javítsuk az életkörülményeket. Ez azt jelenti, hogy a lakásépítést lényegé-ben az eddigi lendülettel folytatjuk és új kórházakat, iskolákat is építünk. Fejlesztjük az egészségügyet, és meg kell oldanunk bizonyos nehéz szociális problémákat. Gondoskodnunk kell hazánk, szocialista vívmányaink védelméről is. Népünk békéje és biztonsága, ennek megőrzése elsőrenaú feladatunk, mert csak békében és biztonságban építhetjük a szocialista társadalmat. Nekünk, szövetségeseinkkel együtt, olyan védelmi erőt kell alkotnunk, amely visszatartja a NATO urait attól, hogy kísértésbe essenek. A programunk tehát megalapozott, reális, lelkesítő. Nagy dolog, hogy az adott viszonyok között, hazai lehetőségeinket é3 a nemzetközi viszonyokat számba véve ilyen célt tűzhetünk ki. Gáspár elvtárs is utalt rá: még a legfejlettebb kapitalista országok között sincs sok, amely jelenleg ilyen pozitív ötéves programot tud nyújtani lakosságának. Nagy megelégedéssel és örömmel mondhatom — és nemcsak a magam, hanem a Központi Bizottság nevében is —, nagy erőforrás számunkra, hogy a kongresszus útynutatá- sait az ország közvéleménye megértéssel és egyetértéssel fogadta, és kész dolgozni a megvalósításáért. Ez óriási hajtóereje a fejlődésünknek. Terveinkben a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyának helyreállítását tettük az első helyre. De az egyensúly megszilárdítása fontos feladat a termelés és az energiaráfordítás, a munkaerő-kereslet és -kínálat, a költségvetés vonatkozásában is. Ezek olyan minőségi feladatok, amelyek fontosabbak egyes mennyiségi A népgazdaságunk jövőjét illetően is bizakodó vagyok, mert az alapon egeszsegesek, szilárdak. Most csak arra az egy tényre utalok, hogy 1973- ban, tenát hét évvel ezelőtt rohamosan emelkedni kezdtek a nyersanyag- és energiaárak 3, ViiU gpiacon, hatalmas terhet rakva a mi népgazdaságunkra is. Ezzel együtt értékesítési problémák is adódtak. A magyar népgazdaság azonban hét éve állja ezt a hatalmas nyomást, s ez nem akármilyen eredmény. Dreűlátó vagyok azért is, mert reális szemlélet, felelős gondolkodás és cselekvőkészség tapasztalható. Nem csekély az az erő, amely anyagiakban, termelőberendezésekben, valamint emberi tudásban, képességben, akaratban rejlik. Nagy támaszunk a KGST- országokkal való együttműködés, s az abban rejlő további lehetőségeink kihasználása. Ezekkel jobban kell élnünk, fejlesztenünk kell a kooperációs és más együttműködési formákat. A fejlődő országokkal is széles körű gazdasági kapcsolatokat tartunk, amelyeket tovább akarunk bővíteni. Kereskedünk a fejlett kapitalista országokkal is, mégpedig — e tekintetben minden félelmet eloszlathatok — kizárólag a kölcsönös érdekek', előnyök alapján. Ezen a téren a követelmények egyre nőnek, minden — szocialista és nem szocialista — viszonylatban csak olyan üzletkötés jöhet létre, amely mindkét fél érdekének megfelel, s csak olyan árut vesznek át, amely megüti a Foglalkoznunk kell a legalacsonyabb összegű nyugdijak emelésével, könnyíteni akarunk a gyermeknevelés gondjain, javítani kívánunk a, pályakezdő, családalapító fiatalok helyzetén. Az életkörülményeket jelentősen javítja majd az ötnapos munkahét bevezetése is. Megfelelő programunk van a kultúra és a műveltség fejlesztésére. Ezzel kapcsolatban megemlítem — hiszen a szak- szervezetek nem kevés kulturális intézményt tartanak fenn és még többre van befolyásuk —, hogy a kultúra fejlesztése nem mindig jelent új létesítményeket, a meglévőket is lehet a jelenleginél sokkal jobban kihasználni. Jobban kell gazdálkodnunk azzal a pénzzel is, amit művelődésre és kultúrálódásra költünk. BÉKÉBEN, BIZTONSÁGBAN NAGY TARTALÉKUNK előirányzatoknál, mert ezek megoldásával erősíthetjük az egész népgazdaság és az elért életszínvonal alapjait. Külön is szólnék arról, hogy becsüljük meg ellátási színvonalunkat, életkörülményeinket. A kibocsátott vásárlóerőnek és a rendelkezésre álló fogyasztási árualapnak egyensúlyban kell lennie. Aki a dolgozó ember javát akarja, az elfogadja és követi azt a szabályt, hogy a kibocsátott vásárlóerő nem haladhatja meg a rendelkezésre álló fogyasztási cikkek megnnyiségét. Ezt a szabályt mi nem egy éve, hanem több mint két évtizede követjük, és nagyon jó bevált. Mert igaz, hogy mérgelődik a munkásember, ha valamit meg akar venni, és nincs meg a hozzá való pénze, de még inkább mérgelődne, ha a pénz a zsebében volna, és nem tudna érte vásárolni. Ha árualap nélkül emelnénk a névleges béreket, attól a dolgozó ember nem kerülne jobb helyzetbe, csak az ellátás romlana. Számunkra fontos politikai kérdés, és ez a dolgozó ember érdekeinek becsületes szolgálata, hogy csak olyan mértékben emeljük a béreket, amilyen mértékben megtermeljük annak anyagi fedezetét. Bár a bérfejlesztéssel üsz- szefüggésben tegnap itt gyári vezetőket bíráltak — s az illetékesek nézzenek is utána a felvetett kérdéseknek —, mi továbbra is az eddigi tisztességes eljárás folytatására törekszünk. mértéket. Szívességből rossz minőségű árut mi sem veszünk at. tőlünk sem fogadnak el. Az élet minden területén van értelme az erőfeszítéseknek. Most két esztendeje, hogy a kormányszervek kicsit szigorúbban szabályozták a vállalati jövedelmeket. Az elején bizony nagyon panaszkodtak a gyárigazgatók, s ennek én örültem, mert addig csak a pénzügyminiszter sóhajtozott, hogy kevés az állami bevétel. A vállalati vezetők azonban lassan hozzáedződtek az új viszonyokhoz, s ma már a vállalati nyereség kezdi megközelíteni a korábbit. Mindez azt jelzi, hogy vannak még tartalékok! Ezek között is a legnagyobb: a munka. Az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásban, minden területen becsületesen dolgozik, helytáll az emberek nagy többsége. Ennek eredménye, hogy a nemzetközi fizetési mérlegünk idén a tervezettnél jobb lesz. Jobban takarékoskodtunk az energiával. A beruházásokat kicsit jobban megfogtuk, most ésszerűbben. összehangoltab- ban építkezünk. A munkaerőgazdálkodás is javult. Régebben például nem volt olyan összejövetel, ahol nem panaszkodtak a munkaerő hiányára; Most megváltozott a helyzet. Ma már a vállalatok olyan terveket is készítenek, amelyek munkaerő-csökkenéssel számolnak. Ez gazdasági és politikai kérdés, mert az érintettek átcsoportosítását tisztességesen, becsületesen fogjuk megoldani. Építési terveink A küldöttek egy csoportja évtizedekre biztosítják az általános foglalkoztatást. Ezen a téren akkor lesz minden rendben, ha akinek munkahelye van, az ott tisztességesen, fegyelmezetten dolgozik. A mezőgazdaságban a kedvezőtlen időjárás nehézségeivel kellett megküzdeni. Az emberek jól dolgoztak. Kitalálták például, hogy helikopterekkel fújják le a havat a kukoricáról, mert akkor a gép be tudja takarítani a termést. Ez persze nem olcsó megoldás, de fontos, hogy semmi se menjen veszendőbe, amiben munka, érték van, amit megtermeltünk, amire szükségünk van. Minden reményünk megvan arra, hogy a korai tél és a többi időjárási nehézség ellenére, mezőgazdasági tervünket — a dolgozók áldozatos munkájával — teljesíteni tudjuk. A fejlett szocialista társadalom építésében a gazdálkodásnak nem könnyű szakasza áll előttünk. Gőzerővel kell dolgoznunk, de meggyőződésünk, hogy érdemes. Szocialista hazánkért, népünkért tesszük. A PÁRT HARCOSTÁRSAI Magyarországon a szakszervezetek hagyományosan erős szervezeten. Alapjaikat még a Monarchia idején rakták le, s a régi társadalmi viszonya.! között is igazi harcostársai voltak a munkásosztály forradalmi pártjának. Mi, kommunisták, mindig támaszkodtunk a szakszervezetekre, mind a munkásosztály napi érdekeinek védelmében, mind a munkásosztály történelmi céljaiért folyó harcban, vagyis a szocialista forradalom győzelméért vívott küzdelemben. Ma is építünk rájuk az új, a szocialista viszonyok fejlesztésében. A szakszervezetek szocialista társadalmi rendünk keretei között is nagyon fontos, nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája a szakszervezetek tekintetében is csaknem negyedszázada egyértelmű. A történelmi harcban és a mindennapi építőmunkában egyaránt támaszkodott s a jövőben is támaszkodik a szak- szervezetekre, mert pártunk politikája mindenekelőtt a munkásosztályra, a tömegek támogatására épül. A szakszervezetek sok képviselője tagja a párt vezető testületéinek — a Központi Bizottságnak a Politikai Bizottságnak —, és szoros az együttműködés a párt más szervezeteivel is. Ott vannak legfőbb államhatalmi szervünkben, az országgyűlésben is. Részt vesznek — s ez nem formaság — a párt gazdaság- politikai bizottságának és a i*nnisziertanacsna.v az ülésein, valamint több más íonto6 tanácskozásön. Évtizedek óta hatásosan működik ez a rendszer, s ugyanígy kell működnie a jövőben is. Egy rendes gyárigazgató természetesen szem eiőtt tartja a munkások érdekeit, de elsőrendű gondja mégis a termelési terv megvalósítása. A feladatait jól ellátó szak- szervezeti főbizalmi mindent megtesz, hogy a gyár teljesítse a tervét, de ö mindenekelőtt a munkások helyzetével törődik. Ebből az együttműködésből alakul azután ki a helyes szemlélet és gyakorlat, ami gazdaságirányítási rendszerünk sajátossága miatt különösen fontos. Nálunk ugyanis a beruházási alapok jelentős részével az üzemek rendelkeznek, ők döntik el, hogy azokat mire használják fel. A megadott kereten belül a bér- gazdálkodásban is önállóak, az üzemek döntenek a szociális, kulturális és sportcélra fordítható összegek felhasználásáról is. Ez pedig azt jelenti, hogy üzemeinkben a pártszervezetek és a szakszervezetek felelőssége, önálló cselekvési lehetősége igen nagy. Vaayis a szakszervezetek megfelelő .módon bele tudnak szólni az or-
