Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-10 / 289. szám
Tisztelet a sofőröknek övék a tisztelet, az autóbuszsofőröké. Azoké, akik az elmúlt héten éppúgy a volán mögött ültek, mint megszoktuk naponta. Mi, utasok az indulás-érkezés bizonytalanságát éreztük, a várakozás miatt bosszankodtunk, korábban keltünk a hosszabb út miatt. Ök gyalog érkeztek a hajnali kezdésre, ho'Jy aztán lapátot fogva pályaudvart takarítsanak, árokba csúszott gépet mentsenek, jégen fekve csavart cseréljenek. Értünk veszekedtek a telefonban, s kaptak segítséget, szinte az első kérő szóra a Bentavölgye Tsz- től, a tanács költségvetési üzemétől, a sóskúti homokbányától és a Volán fővárosi vállalatától. így ülhettek aztán napjában volán mögé és indulhattak pihenő nélkül a fordulókra, olyan utakon — úrvezetők a megmondhatói —, amelyen legtöbben el sem indultak volna. A máskor húsz-harmincperces út másfél órán át tartott az M7-nek menet, egy órára volt a főváros a Panoráma felé, a tíz- húszperces — megszokott várakozásokból most órányi bizonytalanság lett. Mégis, mintha megértőbbek, türelmesebbek lettünk volna ezekben a nehéz napokban mi, utasok is. Kevesebb volt a morgás, az elégedetlenség, több önmagunk, a másik biztatása. Kijutott a figyelemből a gépkocsivezetőknek is: gondolatban együtt ültünk a volánnál, együtt szorítottuk a kormánykereket a kanyarban, s néha még az is eszünkbe jutott, hogy megköszönjük a szerencsés megérkezést. Ez volt az igazi tisztelgés a Volán sofőrjeinek munkája előtt. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 1980. DECEMBER 10., SZERDA Költségvetési üzem Szanálás után fejlődés Az előadó: meglepetés’ UFO-król - nyíltan — Miért nem illik beszélni az UFO-król? — e kérdés megválaszolását tűzte december 10-i rendezvénye elé az érdi Sci-fi klub. Aki csak egy kicsit is jártas a tudományos fantasztikus klubok életében, jól tudja, hogy a téma — az UFO-k léte vagy nem léte, a magyarázatok tudományos vagy áltudományos volta és az alátámasztást nem kapott UFO-információk — tabu jelleget kaptak a sci-fi klubok programjában. Nos, éppen e helyzetről szeretné megkeresni (és találni) a titkot a mai 18 órai érdi találkozó, amelynek házigazdája: Gergelics László klubvezető. S hogy ki vállalja, hogy nyíltan szól az UFO-król az érdi művelődési központban? Az előadás megkezdéséig — maradjon ez a rendezők titka. Mikulás a KlOSZ-ban Városszerte megtartották a Mikulás-ünnepet. Képünk a KIOSZ székhazában készült, ahol a kisiparosok gyerekeit köszöntötték a felnőttek. Ha azt mondom: költségvetési üzem, bizonyára kevesen tudják, valójában milyen szervezetről is van szó. De, ha azt mondom: ez az üzem felelős a város tisztaságáért, a távfűtésért, a tanácsi építkezések egy részéért, akkor már világosabb a dolog. Ök azok akiket — szidnak. Szolgáltató jelleg — Jó dolog ilyen megítélés közepette dolgozni? Bereczk Egon üzemvezető: — Jó, nem jó, el kellett fogadnunk, meg kellett szoknunk az emberek szigorú ítéletét. Még akkor is, ha az értékelés alapja az üzem több eves munkája, amiben a jelenlegi dolgozók, vezetők nagyrésze nem vett részt. Jómagam is mindössze másfél éve vagyok az üzem élén. Ez. persze, nem lehet kifogás, és miután ugyanazt az üzemet vezetem, nem tagadhatjuk .még edődaink akár jó, akár rossz munkáját. Most már a mi dolgunk, hogy megváltoztassuk a közvélemény rólunk .alkotott, néhol az ismeretek hiányából fakadó ítéletét. A tanács — akkor még nagyközségi szervezet —, költségvetési üzeme tíz éve alakult. Feladata szolgáltató jellegű tevékenység: elsősorban építkezés — hatvan százaléka munkájának —, a köztisztaság, parkok és a strand üzemeltetése, a távfűtés szolgáltatása. Az üzemet kilenc év után szanálták. — A szanálás jogi fogalom — magyarázza Bereczk Egon —■, nem azonos egy-egy szervezet felszámolásával. A veszteséges egységek fejlesztési lehetőségeinek megvizsgálását jelenti. Ez történt a mi esetünkben is: arra kerestük a választ, hogyan találhatja meg helyzetéből üzemünk a kiutat, Harmincöt év, gyalogosan L átja, Ilyen különös hely ez az Érd, van itt mindenféle ember: rácok, bukovinai székelyek, szabolcsiak, kecskemétiek. Még hugenották leszármazottai is. Merthogy a mi családunk onnan eredezteti magát, legalábbis ezt olvasta ki régi papírokból egyik ősöm. Jómagam hugenottákra nem emlékszem, arra viszont annál jobban, hogy nagyapám molnár volt Baján, saját malma volt a Dunán: vízimalom. Gyerekfejemnek már ez is nagy titoknak tetszett, de különösen az a rengeteg apró állat, ami a ház körül élt. Életem legszebb nyarai voltak amit ott tölthettem. Annyi biztos, Bajáról hoztam az állatok szeretetét, mindig volt nálam is a ház körül apró állat. Hogy életpályámban mekkora szerepet játszhatott a gyerekkori emlék nem tudom, de kellett legyen valami nagy kötődés, mert állatorvos lettem. Nem mondhatom, hogy tudatos elhatározás volt ez, az első egyetemi évek alatt például, amikor általános dolgokat tanultunk, olyan távolinak tűnt, amit én a pályáról gondoltam. De csak szerethetem a szakmát, mert immár negyven éve megmaradtam benne, s szerethetem Érdet is, mert idén éppen harmincöt éve, hogy idekerültem. Gondolom, velem is úgy történhetett, mint sok mással: Pesten nem volt állás, Érd közel volt, és örült az ember, hogy munkát kapott. Hogy el akartam-e menni, ma már meg nem mondanám, de maradtam, hát biztosan így gondoltam jónak. Pedig nem voltak könnyű idők azok, higgye el. Állattartó, állatszerető gazdák laktak erre mindig és belebetegedtek, amikor elvették tőlük az állatot. A közösre is nehéz, idők jártak, a hatvanas évek végére indult meg az a fejlődés, aminek napjainkra látszatja is van. Vé- gignéztem-dolgoztam a közös munka alakulását, mondom is gyakran, megérdemelnék már valami papírt, mint a legrégebbi téesz-dolgozó. Ez, persze, csak tréfa, de az igaz, hogy kevesen vagyunk, akikkel együtt kezdtünk. És ráadásul hogyan! Gyalog jártam a nagy falut, meg hozzá a hat községet, motorra csak később tellett, kocsi meg, egy szégyellni való, rozoga Moszkvicsra csak utolján jutott. Villany akkoriban még ritkaság volt: miská- roltam én petróleumlámpa fényénél úgy, hogy a félvak öregasszony fogta a disznó lábát. Igaz, ma már van kocsim, de azért Érden jobban teszi, ha gyalogosan indul az ember. S ha megnézi egyszer, hogyan oltjuk a kutyákat, hát ez a hőskort idézi. Elkelne már egy rendelő ekkora állattartó városnak. De ne legyek igazságtalan: óriási az a fejlődés, amit Érd megélt, különösen az elmúlt öt-hat évben. Az utak! El tudja képzelni, hogy az egy Ófaluba vezető úton kívül nem volt beton a faluban? Vagy a járdák, iskolák, óvodák mind, ami épült az elmúlt időszakban annak mond igazán valamit, aki látta milyen volt itt az élet régen. S azt is talán mi, régi érdiek tudjuk a legjobban, hogy ide a világ minden pénze se lenne elég. Még ha egy teljes ötéves terv anyagi lehetőségei egyetlen pillanatban rendelkezésünkre állnának, hát akkor is gond lenne itt a fejlesztés, e azért aki nyitott szemmel jár, az láthatja, hogyan formálódik életünk. S szeretném azt hinni, hogy jó irányba formálódik. Hiszen nem lennék állatorvos, se állatbarát, ha a városias jövőt is ne természeti környezetben, állatneveléssel együtt gondolnám el. így gondolják az em- bferek is, és a város akkor tesz jót, ha fejlődésénél figyelembe veszik igényüket. Hiszen az állatnevelés nem hobbi csupán, nem is csak pénzforrás, de nemzeti érték. És nem túlzás: a jövőnkre gondolunk, amikor betervezzük az emberek életébe ezt a foglalatoskodást. Nem az én jövőmre, Nagymányai Káz- méréra, hanem azokéra, akik utánunk jönnek. Hiszen a ma döntései határozzák meg az ő útjukat is. és milyen eszközökkel válhat a lakosság színvonalas szolgáltató vállalatává. Szervezettség és munka — Milyen megoldásra jutottak? — Egyszerű, kézenfekvő irányt szabtunk saját magunknak : szervezettség és több munka, e két fogalomban határoztuk meg továbblépésünk alapjait. — Mit sikerült ebből megvalósítaniuk? — Miután viszonylag rövid időről és alapvető változtatásról van szó, nem várhattunk egyik napról a másikra eredményt. Mégis, ha csupán a számokat vesszük, azit, hogy az 1976-os 14 milliós termelési értékkel szemben az idei mintegy nyolcvanmillió. Vagy hogy sikerűit megtermelnünk, sőt túllépnünk a veszteséget i— ez azit mutatja, hogy jó irányba indultunk el. — Érzi-e a lakosság ezt a változást? — Érezheti, például a szemétgyűjtés feltételeinek megváltozásában. Igaz, az emberek türelmetlenek, s hiába ez a változás, ők azt látják, hova nem jutott konténer, és miért késik az autó. Valójában igazuk van és tényleg nem az ő gondjuk, hogy kevés az eszközünk, a jó szakemberünk. Ráadásul sokszor rajtunk csattan az ostor: a távfűtésben például üzemeltetők vagyunk csupán, s a gyakorlatban felmerült, az építkezés során elkövetett hibák — a mi nyakunkba hullnák .vissza. El kell telnie tehát még esy kis időnek, hogy belső változásainkat az emberek is értékelni tudják. Új feladatok Jövőre két új feladattal bővül a költségvetési üzem tevékenysége: átveszi a temető fenntartásának feladatait és az ingatlankezelést. — Helyes-e, hogy még újabb feladatokat kap ez az üzem? Vogronics László, a varosa tanács elnökhelyettese: — Ügy véljük igen: e két Újabb tevékenységgel válik teljessé az a kör, amelyben agy költségvetési üzemnek mozognia kell. Az így kialakult, most már hosszabb táv- úa véglegesnek tekinthető munkakörre alapozhatjuk az üzem hosszú távú fejlesztésé' — Milyenek a fejlesztési elképzelések? — A legfontosabb dolog: készül az üzem új telephelye, amely a színvonalas szolgáltatói tevékenység jogi bázisát megteremti. A tárgyi feltételek ilyen megváltozása után várhatjuk a városi színvonalú munka kialakulását. — Ma, hogyan értékelhetjük a költségvetési üzem munkáját? — Ha nem a lakosságnak a .többi városhoz mért igényével márj ük, hanem azt nézzük, .hogy a jelenlegi feltételek között hogyan dolgozik, s különösem, ha figyelembe vesszük az elmúlt kétéves fejlődését, s azokat a célokat, amelyeket ■az üzem elért, elégedettek lehetünk tevékenységével. Szobrászsiker Pályafutásának szép állomásához érkezett Eőry Emil szobrász, a MŰM 229. Szakmunkásképző Intézet tanára: munkásságával kiérdemelte a Képzőművészeti Alap tagságot. Ezüstvasárnap Zamenhof-könyvnap A művelődési központ klubjai közül az egyik legeredményesebb az eszperantó csoport, melynek tagjai Nyitrai Kálmán vezetésével nem csupán tanulják és gyakorolják a nemzetközi nyelvet, hanem sokat tesznek az eszperantó képviselte szép eszmék megvalósításáért is. Legutóbb, októberben magángyűjtemények adományaiból a városi könyvtárban hozták létre az eszperantó sarkot, s a hét végén újabb városi szintű eseményt szerveznek. December 14-én, ezüstvasárnapon tartják az első Zamenhof-könyvnapot: a művelődési központban megrendezett kiállítás és vásár érdekes, tanulságos szórakozást jelent eszperantisták- nak és Zamenhof eljövendő követőinek egyaránt. Vörösmarty Tartják, az érdi gimnáziumba már csak a Vörösmarty- nap miatt is érdemes beiratkozni. Van ebben persze némi túlzás, de tanárok és diákok egyként vallják: ezek az immár hagyományos december elsejék az iskolaélet legszebb pillanatai. Így volt ez az elmúlt hétfőn is, amikor a gimnázium tanári kara és diáksága egész napos, közös ünneppel adózott a költő-névadó emlékének. Ünnepélyesen megkoszorúzták Domonkos Béla Vörösmarty- szobrát és küldöttség indult a Kerepesi temetőbe, hogy társaik nevében leróják kegyeletüket a költő sírja előtt. Miközben az iskolában megkezdődött a nap eseménysorozata. Szokolay Ottó színművész legkedvesebb Vörösmarty-ver- seiből szavalt, majd az iskola tanulói vetélkedtek — romantikus költők verseinek előadásával (a győztes: Raffer Olga IV. c.). Múltja van a természettudományos vetélkedőnek is, amelyen ezúttal a III. a (Pető Katalin, Gulyás Iván és Tóth Erzsébet), illetve a IV, b. lett az első (Csehek Ildikó, Gergely Gábor és Pálfi Éva). Átadták a Vörösmarty-díjat (s az azzal járó 2500 Ft-os jutalmat) a Bencsik Margit osztályfőnök vezette IV. b-nek. A nap múltával — ez is hagyomány — o késő délután a tanároké volt: ekkor osztották ki a jutalmakat és most jutott idő arra is, ami a mindennapok rohanásában elmarad: egymás megajándékozására, a névnapok közös megünneplésére. S jutott beszélgetésekre is, a nap értékelésére, amely — így fogalmazott Somfai István igazgató —, méltó volt a Vörösmarty-ha- gyományokhoz. S a nap láttán csupán az újságíróban maradt némi hiányérzet: miért hogy a város tíz iskolája közül egyedül a gimnázium büszkélkedhet ilyen szép kötődéssel? Miért nincs a többi iskolának is ápolásra, megőrzésre méltó névadója? A mai Kápolnás- nyéken született költőnek sincs több kapcsolata Érddel, mit felfedezni lehetne Jókainál (a Sina-család gyakori vendén ge volt); Széchenyi Istvánnal (Sinák révén érdi nemes is adakozott az Akadémiához), avagy a Károlyiakhoz: nem csupán Imrének, de magának Károlyi Mihálynak voltak birtokai Erden. Közülük, s a még föl nem fedezettek közül bizonyára találna magának más érdi iskola is méltó névadót. A gimnázium Vörösmarty Mihály emlékének ápolásával nekik is példát mutat. Pest megyében elsőként Lakótelepi sportegyesület „A sportot el kell vinni az emberedhez. A testedzést ott kell szervezni, ahol eleve adott a közösség feltétele: a lakótelepeken” — ezzel a gondolattal indította útjára a magyar sportveZetés a lakótelepi egyesületeket, amelyek megalakulásáról a megyében nemrégiben döntött az MSZMP Pest megyei Bizottsága. A tervek szerint 1980. december 1. és 1981. március 15. között kell létrehozni az újfajta sportklubokat. A döntés nyomán a napokban megtörtént az első megbeszélés: a megyei tanács képviseletében Aranyosi István, a városi tanács képviseletében pedig dr, Benussi Silvió elnök vezette azt a tárgyalást, amelyen a városi sportegyesület vezetői és meghívott pedagógusok döntöttek a lakótelepi sportegyesület megalakulásáról — Érden. A tervek szerint az alakuló új egyesület (ÉLSE) a már meglévő testedző csoportokra épül — 2-es, 4-es, 8-as iskola, lakótelep —, s megalakulása után tagjai igényei szerint szervezi szakcsoportjait. A megalakuláshoz — ezt kimondja az egyesületekre vonatkozó szabályzat — legalább ötven tag szükséges, akik hivatalos közgyűlésen választják meg az egyesület vezetését, fogadják el az alap- szabályzatot. Az egyesület jogi személyként működik, tagjai rendszeres tagdíjat fizetnek. AZ alakuló közgyűlést januárra tervezik. Az érdeklődők a szervezőcsoport tagjainál — Lőrincz József testnevelő — 2-es iskola; Tóth Endre módszertani előadó — városi SE; Konkoly János testnevelő — 8-as iskola — jelentkezhetnek felvilágosításért, vagy jelenthetik be tagsági igényüket. Családi események Házasságot kötött: Kaszás János László Kapuvári Judittal. Elhunyt: Koncsek Lajos (Csalogány u. 30.), Mátyás László (Sugár u. 1.), Pajkos Lajosné Takács Eszter (Hajnalka u. 58.), Török György- né Turbók Ágnes (Kanári u. 11.), Balogh Józsefné Bürgermeister Erzsébet (Darukezelő u. 52.). Névadót tartottak a KIOSZ szervezésében: Barocza Sándor, Csanádi Anita, Csibrák Zoltán, Galyárszki Tamás, Hegedűs Anita, Lázár Anita, Nánási Marianna, Palkó Orsolya, Palló István, Palló János, Pataki Ádám és Pálfalvi Csilla részére. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János ISSN Kilrt-MIO ,ün, HlflKD)
