Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-07 / 262. szám

/ Szentendre és környéke Két találkozás Szentendrével. Ahogy az ember egyik évét a másik után rohamléptek­kel maga mögött hagyja, s idővel már csak családi körben hangoztatja, hányadik szüle­tésnap köszöntött rá — szóval, ahogy telnek az évek, valahogy világosabban emlékezünk hajdanvolt találkozásokra, mint a két évvel ezelőttiekre. Valahogy így emlékszem én is az első találkozásomra Szentendrével. Tizenhárom évesen, egy cs.aládi kirándulás sodort a vá­rosba az Alföldről. Huszonöt év telt el, mire újra találkoztunk. Szűk kis utcácskáira, a főtérre ráismer­tem, sajátos bája, hangulata újra megkapott. S fénye nemhogy megkopott volna huszonöt év alatt - a régi, ódon városmag ma varázslatosabb,, új ruhába bújt. Vonzóbb, mint va­laha volt. Pedig ma kritikusabb szemmel, körültekintőbben rovom utcácskáit, nézem tata­rozott házait, a szinte semmiből varázsolt múzeumait. Csodálom új útjait, parkjait, lakótelepét, a felnövekvő új városrészt. Ez a második ta­lálkozásunk az értékeinket féltő, városszerető emberek kezenyomára irányítja rá a figyel­mem, városépítő, otthont teremtő munkánk eredményeire. Mai találkozásunk semmiben sem hasonlítható az elsőhöz — nem a fölöttem is könyörtelenül rohanó évek miatt, nem! — ma itt a fejlődést kell nyomon követnünk. Egy város életében, mely múltját őrizve, hagyo­mányait ápolva óriás léptekkel - fejlődik. Nemcsak a művészek városa ez, hanem az ipari üzemeiben dolgozó munkásoké is. S az adottságokon művész a munkással osztozik, együtt formálják a régi mellett az új Szentendrét. Beérett a gazdálkodás gyümölcse: holnap adják át a város lakóinak a Hild-érmet. A város szeretetének, féltésének ezernyi megnyilvánulása van Dr. Barát Endre: Az alap a. nyitottság és a demokratizmus Az elmúlt öt évben Szentendre legfőbb jellemzője: felgyorsult fejlődése. Erősödött a' városiambdás folyamata, a lakosság száma tizenötezerxől tizenhétre .•emelkedett. S egyúttal a város kulturális •jellege is szilárdabbá vált, miközben a Szentendrén élők több mint ötven százaléka, munkás, tehát az iparban keresi meg kenyerét. Kis- és középüzemei képesek a rugalmas váltásra, a piachoz való gyors alkalmazkodásra. Uj lakótelepek házai magasodnak, a város- központ, á városrészek forgalmas útjai is jobbára elkészültek. Mibeti rejlik ennek a fejlődésnek a titka? — erről beszélgetünk dr. Ba­rát Endrével, a szentendrei városi pártbizottság első titkárával. — A fejlődés dinamizmusát az a megyei koncepció adta, hogy Szent­endre Pest megye egyik művelődési központja. Tehát ennek megfelelően ide összpontosul a közművelődési hálózat, mely megyei feladatok el­látására éppúgy hivatott, mint a vá­rosiakra. így van ma Szentendrén a megyei múzeumi igazgatóság, a mű­velődési központ, a szabadtéri nép­rajzi múzeum. Felújításokkal, bőví­tésekkel alakult ki a tizenegy mú­zeum. Nem a magunk erejéből. Ezek a lehetőségek, melyeket Szentendre a megyei elképzelés és sok-sok támo­gatás során kapott, párosultak egy számszerűségében is jelentős értel­miség idetelepülésével. Ennek hatá­sa ma már a tartalmi munkában is mérhető. Eleget tudott-e tenni Szentendre a követelményeknek? A kapott lehető­ségekkel hogyan sáfárkodott? — A követelményeknek eleget tet­tünk. így ma városunk a megye egyik művelődési központja is. Az átlagosnál nagyobb művelődési lehe­tőséget kínálunk, nemcsak a hely­belieknek, a megye többi települé­sén, az országban élőknek éppúgy, mint a külföldi turistáknak. Hogyan fejeződik ez ki a járás és a város kapcsolatában? — Az a tény, hogy az itt lévő mű­velődési intézmények megyei fel­adatkört látnak el, a járás számára is hozzáférhetővé teszik a város adottságait. A bejárók a munkaké­pes lakosság felét teszik ki. A kul­turálódási lehetőségek mellett sem mennek el. A művelődési központ­ban például nemzetiségi és családi estéket is rendeznek. Ezeken bemu­tatkozik a járás egy-egy községe, is­merkednek egymással. A város nem­csak önmagát, környezetét is szolgál­ja. De visszakanyarodva az idegen- forgalomra: az idén is több mint két- millióan keresték fel múzeumainkat. Színvonalat várnak, kérnek az ide­látogatók. A Czóbel-gyüjtemény. a Kovács Margit Múzeum szinte ké­zenfogva vezeti a látogatót, közmű­velődésre neyel. A színvonalnál érdemes egy kicsit elidőzni Mit vár a látogató, a ven­dég Szentendrétől? — A múzeumok mellett ellátást. De az ő ellátásuk nem mehet a hely­beliek rovására. Korüioeiül annyi éttermünk van, mint muzeumunik. A szolgáltatás azonoan még elmarad a kívánalmaktól, bár á rest megyei Vendéglátó Vállalat mozgóbüfékxel is javította az ellátást. A magántu­lajdonban lévő kis éttermek kultu­ráltan egészítik ki az állami, a szö­vetkezeti vendéglátást. A kereskede­lem az átlagosnál nagyobb erőfeszí­tések ellenere is az igények mögött marad. Példa erre: 1975-beri épült a bevásárlóközpontunk. Ma már ki­nőttük. Hiszen évente 4—öOO-an te­lepülnek be Szentendrére a környék­ről, a fővárosból vagy az ország messzi vidékeiről. A nemzetiségi jelleget mennyiben befolyásolja a lakosság számának növekedése? — Nem tűnik el a nemzetisig. Hi­szen például a délszlávok leszárma­zottai, szlovák, német ajkúak is egy­re nagyobb számban költöznek ide. A város jellege megmarad nemzeti­ség lakta, csak kiegészül, összetetteb­bé válik. S ugyanakkor a betelepülé­sekkel újratermelődik némiképp a lakásigény is. Azért némiképp, mert a felnövekvő generációról sem feled­kezhetünk meg. ötévenként körül­belül ezer lakás épül, s ezzel együtt ezer lakásigénylőt tartunk számon. A települések egy rész^ lakásvonzatú. Aki idejön dolgozni a közművelődési centrumokba, lakást is kérne. Tető­tér-beépítésekkel, felújításokkal sze­retnénk a jövőben a meglévő igénye­ket kielégíteni". Van elég iskola, óvoda, bölcsőde ebben a gyorsan fejlődő, népesedő• városban? — Sikerült tartósan biztosítani, hogy ne kelljen az iskolákban három műszakban oktatni. Az üzemek, az intézmények is segítettek. Példa er­re a Felszabadulás lakótelep, ahol a 16 tantermes iskolánál 17 ezer -óra társadalmi munkát adtak, ötletek­kel, lakásbővítéssel kialakult a köz­oktatási és közművelődési egyensúly. Épült óvoda, bölcsőde is, most nin­csenek számottevő gondjaink. Szentendre egyenlő a nyílt város­politikával. Mit jelent ez? — A gyors fejlődés lehetősége eb­ben is keresendő. Bár tegyük hozzá, hogy az út-, a lakásépítési program­ban á megye, s a múzeumok kiala­kításában a minisztérium segítsége is benne foglaltatik. Amikor a mú­Ablakot nyitva megyére, országra Marosvölgyi Lajos: Ha társadalmi munkáról van szó... 5 A Szentendrén élőkkel vagy a város vezetőivel váltott második $ mondat után a következő megál- § lazításnál kötünk ki: látványos a város fejlődése. Már-már túlzás- ^ nak, netán dicsekvésnek hathat ^ — ha az ember nem tudja nyo- t mon követni a fejlődés mibenlé- 5) tét. Mi az, ami többletet jelent, ^ a látványos gyarapodást rejti ma- ^ gában? — erre a kérdésre mit ^ válaszol a tanács elnöke, Maros­6 völgyi Lajos? — A város fejlesztésében, a kul­turális hagyományok ápolásában, őr­zésében, az idegenforgalom fogadá­sában, s az ehhez kapcsolódó szol­gáltatások lehetőség szerinti szerve­zésében sikerült a korábbinál lénye­gesen többet felmutatni. Soroljuk az új lakótelepeket, a bölcsődéket, az óvodákat, az iskolát, a sortatarozás­sal felújított régi épületeket. De mindez lényegében ismert. Csakúgy, mint az üdülőterület fejlesztése, a víz-, a villanyhálózat bővítése. Terv szerint elkészült a Duna-parti autós­pihenő, mégpedig korszerű higiéniai feltételekkel. Bár az idegenforgalom általában a városközpontokra irá­nyul, de mi a település többi részén Is szeretnénk látnivalót kínálni. Jó vendéglátók lenni. Ehhez azonban az kell, hogy elsősorban mi érezzük jó! magunkat városunkban. ® — Az itt élők sokat tesznek a sa­ját és a vendégek jó közérzetéért. A lakosság együtt a vállalatokkal, a szövetkezetekkel, az intézményekkel. Ma már a ■város minden rétege meg­mozdul. ha társadalmi munkáról van szó. Ezt jelzi az évente növekvő ér­téke is. Tervszerűsége, szervezettsé­ge hozta magával, hogy minőségileg átalakult. A nagyközösséget érintő beruházásokra mindenki megmoz­dul. Nyolcmillió forint fölött van'ér­téke, ennyivel egészíti ki a kétkezi munka a város hiányzó forintjait. © — Arányos városfejlesztés, nyílt várospolitika. Nem kell ma már az utat keresni, ebbe jövőbeni tevé­kenységünk foglaltatik. Szentendrén sem épül annyi lakás, amennyire igénylő lenne. Ugyanakkor az állami lakásállomány korszerűsítése, állagá­nak megóvása is feladatunk. Az évente rendelkezésre álló 5—7 millió forint nem sok, ha számításba vesz- szük, hogy például a műemlék jelle­gű lakóépületek fenntartási munkái igényességet kívánnak. Sokba jön a hibaelhárítás, a fenntartás is. De a gondok ellenére e tevékenység is tervszerű, ütemes, minősége javult. © — A kulturális fejlesztéseket vizs­gálva is első gondolatunk, szándé­kunk, tettünk a szentendreieké. Olyan programokat összeállítani, melyek összhangban vannak a város hagyományaival, szolgálják a járás­ban élők érdeklődését, s egyúttal az idegeneket is vonzzák. A város ki­emelt feladatokat kapott a megye kulturális életében. Jelentős beruhá­zások készültek el. Ezzel is ablakot nyitva a megyére, az országra. De a további eredményes városfejlesztés­hez, a kulturális hagyományok őrzé- séhez-ápolásához, az idegenforgalom területén kifejtett tevékenység továb­bi javításához (ha lehet ezt még fo­kozni!) holnap még nagyobb szükség lesz a lokálpatrióta szentendreiekre, mint bármikor. zeumokat fejlesztettük, mondogatták a helybéliek: nem múzeumokat kell építeni, hanem iskolát, bölcsődét, óvodát. Hiába magyaráztuk, ár más pénz. Sort kellett keríteni a megol­dásra. De a népfront megyei bizott­sága, a Vöröskereszt helyi szerveze­te is sokat segített a lakosság moz­gósításában. A művészek figyelem­mel -kísérik a város minden meg­mozdulását. Bekapcsolódnak a vá­rospolitikába. Véleményt mondanak, s azt figyelembe, is vesszük. S arról a kilencszáz kommunistáról sem fe­ledkezhetünk meg, akik nemcsak to­vábbítják, hanem felkarolják a la­kosság megfogalmazott igényeit. S hajtóerői a fejlődésnek. A KISZ. az úttörőmozgalom megfelelő nevelő­munkával városszeretetre nevel. S ez is döntő, hiszen a lakosság fele fia­tal. Szentendre fiatal város. A város szeretetének, féltésének ezernyi meg­nyilvánulása van, szinte nap mint nap. Jó itt élni, dolgozni. A mindenna­pok sok örömet adnak. Olykor meg kell küzdeni az előbbrelépésért, de ez adja az értelmét munkánknak! Városkép a magasból I

Next

/
Oldalképek
Tartalom