Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-04 / 259. szám

wsr HF.crtt 1980. NOVEMBER 4., KEDD KEGYELETES AYATO Fodor József síremléke Hétfőn, a Farkasréti teme­tőben felavatták Fodor József Kossuth-díjas költő síremlé­két, Marton László Munkácsy- díjas szobrászművész alkotá­sát. A síremléknél Szentmi- hályi Szabó Péter író mon­dott avatóbeszédet. Az 1973-ban elhunyt költő síremlékén a Művelődési Mi­nisztérium, a Magyar írók Szövetsége, az írók pártszer­vezete, a Magyar Irodalom­történeti Társaság és a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum képvi­selői helyezték el a megemlé­kezés koszorúit. Avar korból Temetőhely Száznegyvenegy avar kori sírra bukkantak a régészek Dunaújvárosban, ahol a Béke városrész szomszédságában hú­zódó temető maradványait ku­tatják. A napokban befejező­dött ásatási idény számos meg­lepetéssel szolgált: többek kö­zött 14 lovas sírra bukkantak, s több, az avarok életéről valló kerámiatárgyat és fémből ké­szült ékszert, övcsatot talál­tak. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Krónikát ír a festőecset Patay László Ráckevén al­kotó Munkácsy-díjas festőmű­vész kiállítása a csepeli Rá­kosi Endre úti iskolagalériá­ban. Tavaszy Noémi olaj- pasztelljei a vajai Vay Adám Múzeumban november 30-ig láthatók. Gy. Vad Erzsébet képei a budapesti Építők Mű­szaki Klubjának helyiségében fogadták közönségüket. Secco és freskó Patay László művészete a rajz racionalizmusán és köl- tőiségén alapszik. Emberileg- festőileg érzi s tudja határait, birtokolja művészi eszközeit. Nála a formát, mely nem­csak látvány, hanem eszme is. Ezek a legjobb művei — a Bar- csay-, a Péchy Blanka- és az édesanyjáról készült portré, az esthajnalcsillaggal érvelő Sze­relem, az édesapja anatómiá­jába öltöző Magvető és a rác­kevei táj több festői feltáma­dása, a dömsödi Nádas, s a kerítésre támaszkodó, kapasz­kodó néni — aki maga az öregség. Patay László tudós festő, a nagy méretű műfajok, elsősor­ban a seccó és a freskó kiváló ismerője. A jelennel összecseng Az új gyönki általános isko­lában avatták fel Vecsési Sán­dor Érdemes Művész új, monumentális méretű falfest­ményét. Ez a mű valós előrelépés. Legnagyobb erénye, hogy úgy pergeti le ifjúságának élmé­nyeit, hogy az a gyönki fiata­lok jelen életével összecseng. Vecsési Sándor nyergesújfalui, dömsödi, kurdi fa, házmotí­vumai megegyeznek Gyönk Tavaszy Noémi: Vaja mai környezetével, így tényle­ges fogódzót ad minden isko­lásnak a művészet hathatós segítségével. A seccó egyetlen hatalmas panorámakép, de ez a színes, szélesvásznú filmkép nem elavuló életjelenet nyi­tott ajtóval, madárral, sok gyermekjátékkal, nappal, ta­vasszal, családtagjaival és Ba- zsonyi Arany bensőséges port­réjával. Nemes zárókép a két ülő öreg alakja a megújulást jelző színes bokorral. Ez a mű Vecsési Sándor magas szinten elért és még magasabbra tö­rekvő művészetének újabb je­lentős állomása. Útirajz képekben Különös alkat Tavaszy Noé­mi. Hivatást tölt be azzal kép­zőművészetünkben, hogy pél­dás szorgalommal és felkészü­léssel járja be hazánk tájait és UJ RENDELET Az állami nyelvvizsgákról Változott a nyelvvizsgára vonatkozó rendelkezés. A mű­velődésügyi miniszter most megjelent rendelete szerint a 15. életévüket betöltött szemé­lyek jelentkezhetnek áhami nyelvvizsgára, s nem a 18 évesnél idősebbek, miként azt a hatálytalanított rendelet elő­írta. Üjdonság az is, hogy nemcsak a közép- és a felső­fokú, hanem az alapfokú ide- gennyelv-tudás bizonyítását is lehet kérni az Eötvös Lorand Tudományegyetem felügyelete alá tartozó idegen nyelvi to­vábbképző központban. Az új jogszabály értelmé­ben az alapfokú nyelvvizsga bizonyítvány megszerzéséhez csak szóbeli vizsgát kell tenni, s az kaphat bizonyítványt, akinek a feleletét a vizsgabi­zottság megfelelőnek minősí­tette. A közép- és a felsőfokú nyelvvizsgán írásban és szó­ban kell bizonyítani a nyelv­tudást, amelyet 5 fokozatú osz­tályzattal értékelnek. A közép­fokú nyelvtudásról akkor állí­tanak ki bizonyítványt, ha a vizsgázónak nincs elégtelen osztályzata, s mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsga eredmé­nyének átlaga legalább köze­pes. A felsőfokú nyelvtudást akkor igazolják, ha a vizsgá­zóknak nincs elégtelen osz­tályzata, s az írásbeli és a szóbeli vizsgája eredményé­nek átlaga legalább jó. A közép- s a felsőfokú nyelvvizsgára jelentkezőnek — kívánságára — alapfokú nyelvtudást igazoló bizonyít­ványt lehet adni, ha a vizsgá­zónak az alapfokú vizsgán is előírt tárgyakból nincs elégte­len osztályzata. A felsőfokú nyelvvizsgára jelentkezőknek középfokú nyelvtudást igazoló bizonyítványt lehet kiadni, ha nincs elégtelen osztályzata, és az írásbeli, valamint a közép­fokú nyelvvizsgán is eiőirt szóbeli tárgyakból elért resz- eredmények átlaga közepes és jó között van. képsorozatokat készít ezen út­jairól, melyek vizuális felfe­dezések. Így ír szabolcs-szat- mári utazását bemutató vajai kiállításának meghívó kataló­gusában: „Célom: az urbanizá­ció következtében lassan el- eltűnö falvak megörökítése az utókor, az emlékezet számára, a képzőművészet eszközeivel; hangulatok, tájak idézésével a jövendő nemzedéknek élő tör­ténelem. Berzsenyi szavaival élve: Lásd a múltat, hogy megsejthesd a jövendőt.” Ezt a nemes szolgálatot végzi fá­radhatatlanul Tavaszy Noémi, Viráglátomások Eredetileg a virág szó nyel­vünkben nemcsak a legmaga­sabb rendű, illatozó növényt jelentette, hanem a fényt, vi­lágosságot és a szerelmet is. Tény, hogy Gy. Vad Erzsébet művészetében is. Ez sorozatá­nak ereje, határa. Különösen akkor éri el önmaga felsőfo­kát, amikor a virágban pom­pázó tavaszi, nyári színeket kajla kalaphoz, egyszerű for­mátumú parasztszékekhez, te­hát tájhoz, sorshoz csatolja e lágy alakzatokat. A jó képek közül is kiemelkedik „Nagy­kunsági csendélete” — nem véletlenül fogadta gyűjtemé­nyébe a Magyar Nemzeti Ga­léria. Losonci Miklós RENDELTETÉS SZERINT A belsőépítész a kodról vall A belsőépítészet olyan ösz- szefogialó terület, hogy egyes ágainak felsorolása helyett egyértelműbb az általános meghatározást megkísérelni, mindennel foglalkozhat a bel­sőépítészet, ami egy épület belső tere és az ember között van. Tervezhet a belsőépítész nagy reprezentatív tereket és lakószobát, bútort és falborí­tást, eligazító táblákat, infor­mációs rendszereket és tár­gyakat, de utcafelszerelést, ját­szóteret is. A legfontosabb mindig a rendeltetésnek való megfe­lelés. Tudni, hogy a tér mi­lyen kapcsolatba kerül az em­berrel. A tervező, azáltal, hogy kapcsolatban van a meg­rendelővel — a majdani hasz­nálóval, vagy annak képvise­lőjével —, a kivitelezővel —, azzal a technikai szinttel, amely akkor és ott érvényes — széles társadalmi bázisra támaszkodik. Az épület a kor kultúrájának letéteményese. Így tehát a belső tér nem­csak egyetlen tervező tudásá­ról, ízléséről árulkodik, ha­nem a korról, a társadalom­ról, amelyhez kötődik. Nagyobb akarás Gondoljunk csak egy görög templomra, egy Rembrandt- kép szobabelsőjére, egy pom- peji villa belső terére, vagy akár egy típusbútorral beren­dezett lakótelepi lakásra ... Röviden fogalmazva: a bel­sőép ítészét kapcsolódik a ter­meléshez és a kultúrához, ah­hoz a két összetevőhöz, amely önmagában is a társadalom fejlettségének egészét képes tükrözni. Tükör lett, tükör lehetett ezért az a kiállítás is, ame­lyet a Műcsarnokban rendez­tek meg Belsőépítészet 1970— 80. címmel. Az,, összkép: le­nyűgöző és impozáns. Ha a szocialista mecénás — állam és város, megye és szakszer­vezet, gyár és hivatal, stb. — csak ennyi impulzust adott volna építészeknek és belső- építészeknek tíz esztendő alatt, még ez is sok lenne. De ez a tízéves bemutató — vá­logatás. A zsűri által legjobb­nak ítélt belsőépítészeti mun­kák bemutatása. Ugyanakkor az összkép ellentmondásos: épp annyira, mint amennyi­re annak ítéljük fejlődő tár­sadalmunk gazdasági, vagy éppen morális állapotát. Amikor az Intercontinental Szálló elkészült, sokan fogad­ták megértéssel azt a min- dent-bele akarást, amely ipar- művészeti bemutatóvá tette a szobákat, a hallókat. De úgy tűnik, hogy a nagyot akarás­ról a Hilton vagy Thermál esetében sem mondtunk le. A Hilton Kalocsa étterem­Shakespzare. A könyvesbol­tok kirakatainak böngészői egy frissen megjelent könyv- sorozatra figyelhettek fel né­hány napja. Színes nyomatú színészarcok sorakoznak eze­ken a köteteken, s e maszkos portrék mellett rendre ugyan­az a szerzői név áll: Shakes­peare. Igen. a britek íróóriásának a müveiből most egy vadonat­új válogatás hagyta el a nyomdát, mégpedig abból az alkalomból, hogy a televízió megkezdte a filmre vitt mü­veinek sorozatos vetítését. (A múltkoriban szárnyra kaptak olyan hírek is, miszerint ez a kötetcsoport a nemrég sugár­zott Will Shakespeare című karriertörténet tiszteletére ál­lítódott össze, dehát ez csak afféle mendemonda: az Euió- pa Kiadó emennek a BBC ál­tal megelevenített drámafo­lyamnak tiszteleg.) Most, hogy túl vagyunk a legelső Shakespeare-mű, a Ró­meó és Júlia vetítésén, bizton állíthatjuk, hogy jó oka volt ennek a legjobb értelemben vett felhajtásnak, mert már ez a nyitányként a képernyőre került munka a feldolgozók nagy-nagy igényességét, a mű és a szerző iránti feltétlen tiszteletét jelezte. Akárha Lawrence Olwier immár klas­szikusnak számító királydrá­TV-FIGYELÓ. ma-feldolgozásait láttuk vol­na, ugyanolyan történelmi hű­séggel rajzolódott ki a háttér, s ugyanolyan remekbe szabott alakítások töltöttek ki a bősé­ges — majd’ háromórányi — műsoridőt. Hála a remekül si­került, Mészöly Dezső bravú­ros fordításán alapuló magyar szinkronnak, élvezhetőén hangzott fel a képekben, ha­sonlatokban oly gazdag, veroő szöveg, s a közismerten jól képzett angol színészek moz­gáskultúráját szintén öröm volt látni. (Bizony a sziget- országban nemcsak a játszó személyek keze deklamál, ha­nem hullámzik, lendül, ros- kad. csavarodik — egyszóval, kifejez az egész test is.) Zene. Ami a televízió zenei adásait illeti, azokra sem le­het mostanában panaszkodni. Egymást követik a jobbnál jobb műsorok, mégpedig nagy formai változatosságban, A muzsika barátai végigél­vezhettek például olyan köz­érthető. ám minden részleté­ben szakszerű kompozíció-ma­gyarázatot, mint amilyen Som­fai László zenetörténész és Kocsis Zoltán zongoraművész Bartók-elemzése volt: s aiig néhány napja nyílt alkalom a szovjet kultúra magyarországi napjait megnyitó díszhangver­seny megtekintésére is. A ka- maraméretekíől a legnagyobb szabású bemutatókig ível tehát a zenei programok skála ia. s ezen a gazdag palettán még az olyan, valóban tévés készít­mény is helyet kaphat, mint a most, vasárnap este látott Traviata-keresztmetszet, Ez az utóbbi vállalkozás mind rangos külső megformá­lásában, mind pedig énekesi teljesítményeit tekintve joggal érdemel tapsot, s egyúttal arra is figyelmeztet, hogy a hang­szerek művészei mellett éne­keseinket is közmegelégedésre lehet a kamerák előtt foglal­koztatni. Lehet, sőt kell, mert mint köztudomású, a főváros közönségének egy operaháza maradt, s ugyanígy a szegedi zenés társulat is egy moziban kénytelen előadásokat tartani. (Egyébként — s ez is a Sza­badság téren munkálkodó ille­tékeseket dicséri — róluk is sugároztak egy jó kis műsort nemrégiben.) Így tehát igazat kell adni annak, aki a televízió zenei adásainak még erőtelje­sebb szaporítására figyelmez­tet: valóban sok az érték, s ha van, hát csillogtatni keli... Akácz László ben riasztóan elkülönül a; mintás padlóborítás a szuf- fitaként belógó kalocsai min­tás díszektől — például. De nem jobb a Thermál Szálló bemutatott szobai íróasztala sem, felpöndörödő végeivel, valamiféle proccos ízlésnek igyekszik megfelelni. (Egységes és remek hangulatú viszont a Hilton tetőbárjának megol­dása.) Jó és rossz Igen szép példái vannak a műemlékek megbecsülésének, országszerte. Sok remek mű­emlékbelső is megszületett már; azonban van olyan, ame­lyik nem döntötte el: utánoz­ni, modernül illeszkedni, vagy réginek látszani. Egyetlen könyvtári katalógusszekrény példáján: a míves gazdagon tagolt formát elől — valószí­nűleg az ide kerülő cédulák kedvéért — gyenge minőségű, plekszi lapok „díszítik”. Az el­készült termékre nincs kiír­va, hogy ki a hibás. Ilyen­kor a belsőépítész fejére ol­vasnak sok olyan dolgot, ami­ről nem ő tehet, hanem az áruellátás, az alapanyagellá­tás vontatottsága, a gyenge ki­vitelezés vagy a csekély vá­laszték. Jó és rossz példa egyszerre a dunaújvárosi uszoda folyo­sója. Jó; mert az oldalán fu­tó vízszínekben megjelenő mo­zaik hullámvonal továbbve­zeti az uszoda hangulatát, rossz, mert a zavaros rajzú, csillogó kőpadló nemcsak csú­szós, hanem — például azok­nak a rosszul látóknak, akik úszni szemüveg nélkül men­nek — szinte a vízben járás bizonytalan érzetét kelti. A reprezentatív terek legszeb- bike a zalaegerszegi MSZMP- székház előadótermének fa­burkolatú megoldása — Feke­te György munkája. Az a könnyed hullámvonal, amely e nemes anyagot laza rendben megtöri, nemcsak akusztikai, hangulati funkciót is betölt. Nemcsak díszít, hasznos is. Mikor lehet sikerről beszél­ni egy bútor esetében? Ha funkciójának megfelel, ha szép — vélnénk. Pedig az iga­zi siker több ennél: ha a gyár­tás, az eladhatósága — például az ára — megfelelő, ha hasz­nálói körében is sikere van, maradandó. Ilyen bútor is volt a kiállításon: Burián Ju­dit gyermekbútora. Az a pi­ros, lekerekített szélű elem, amely talpraállítva: asztal. ldalra fektetve pad, egymás- a helyezve polc is lehet, de linden formájában játék is, melyből a kicsik építhetnek, írat és babaszobát... Egyéb- bit a kiállítás legszebb da- tbjait éppen Burián Judit iszítette: fekete-fehér étke- garnitúrát, barna asztalt, íkekkel. Sajnálatos, hogy ötletes ter- k mennek veszendőbe ren­den, pontatlan kivitelezés Utt. A falapokkal díszített kyhaszekrény a nyersfa szí­nék minden árnyalatában pipázik — már-már tarka —íz összerakható elemes fo- te szétszedve ötletesnek, köiyen szállíthatónak tűnik, ós.irakva egyszerűen slam- po: A tér arányai Ncs könnyű dolga a bú- tortpező belsőépítésznek, hiszi nem tudja annak a tér­nek z arányait, nagyságát, amebe bútorai kerülnek ... Ezérkülönösen fontos az ele­mes ítorok rendszere. Hi­szen gső soron, mi, lakók mindinyian belsőépítészek vagyuc, amikor lakásunkat berenizzük. A kzomorúbb tapasztala­tokat ;dig a lakberendezés területi lehet beszerezni. Pél­da erna kiállításon is van. Egy szipatikusan berende­zett óviát mutat a fotó. S egy mák ugyanezt, haszná­latban: virágos műperzsák belepik padlót, a modern bútor eljve csicsás takarók­kal, s a tékok még nagyobb zürzavan csinálnak. Okos gyértelműség Pedig Jdánk, a lakásbe­rendezés sirénységére és har­móniájára s lenne elég: a múlt parati kultúrája. Az arányok, célszerűség, az okos egyszüség szépsége. Szokás ó>ini a tervezőt, aki nem ngvalósíthatót ál­modik; a g;rtót, aki drágán és nem is oan precízen ké­szít el valart, a kereskedőt, aki a közöiígízléssel taka­rózva nem srwonalas árut tart, s pefszea vásárlót, aki zűrzavaros fcnák, harsány színek, mintálközt lakik. Valahol megellene szakí­tani ezt a lámlatot, az egy­másra hivatkoisok helyett. Talán épp a bsőépítészet hi­vatása lenne. Torday Aliz H ANG^MEZHÍT: november 1-től 8-ij. JELENA OBRAZCOVA énekel Áriák Ciiea: Adriana Lecouvreur, Mascagni: Parasztbecsület, Verdi: A trubadúr, Don Carlos, Saint-Saéns: Sámson és Delila, Bizet: Carmen című operájából Philharmónia Zenekar, vezényel: GIUSEPPE PATANÉ és ROBIN STAPLETON C 10-11421-2.ÁRA: 70 Ft MELÓDIA-kiadvány, magyar tasakban. 1 % LISZT:Vándorévek LAZAR BERMAN (zongora) C 10-10995-1 1002. A 4 LEMEZ ÁRA: 280 Ft MELÓDIA-kiadvány, magyar tasakban. HNGAROFs>N HÁZIMUZSIKA

Next

/
Oldalképek
Tartalom