Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-27 / 278. szám
I 1980. NOVEMBER 27., CSÜTÖRTÖK Mikromész Jól tapad a falra Mikromész előállítására alkalmas üzem építését kezdték meg Dorogon. A helyi építőipari szövetkezeti közös vállalat rendezkedik be a különleges termék gyártására. A mikromész teljesen mentes a hagyományos oltottmészben található durva szemcséktől. Speciális berendezésekben ugyanis rendkívül finomra aprítják, s az így nyert mész- pép alkalmazásával egyenletesebb és szebb színű lesz a falak felülete. A mikromész másik előnye a hagyományossal szemben, hogy nem pattog le a falról, jól tapad, s így érintésre sem kopik. Ez a nyersanyag alkalmas bármilyen típusú festőberendezéshez, tehát az építőipari vállalatok a gépi meszelést is tökéletesíthetik a mikron szemcseméretű termékkel. A dorogi üzemben jövőre megkezdik a mikromész gyártását. Rendelhetnek belőle majd fővárosi és vidéki építőipari vállalatok egyaránt, és kis csomagolásban a Tüzép- telepek közvetítésével a lakosságnak is szállítanak. Vállalták a kockázatot lobban kell bízni bennük Az idei ősz legnagyobb tétje a mezőgazdaságban a kukoricabetakarítás volt. Bár még a termény tekintélyes része szedésre vár, mégis joggal használhatjuk a múlt időt, nem kell attól tartani, hogy bekövetkezik az elmúlt időszak legnagyobb gazdasági tragédiája: a milliárdokat kitevő tengeriföldeket belepi a hó. Mégis felvetődik a kérdés nem késtek-e meg az üzemek e nagyon fontos munka megkezdésével, nem vállaltak-e olyan rizikót, amely nagyobb a megengedettnél. E problémakör megválaszolására kértük a napokban a pátyi Zsámbék-medence Tsz főága- zatvezető-helyettesét, Vanyek Endrét. Kései start? A szárítótorqny valóságos gőzfelhőbe burkolózva zugdohog, jelezve mintegy ugyancsak vizes a kukorica még. A helyszínen afelől tudokazó- dunk, vajon mennyi olaj, energia szükségeltetik a nedvesség megszüntetéséhez. — Sajnos a kukorica nedEredmények a cementiparban A levegő tisztasága A termelési tevékenység bővülésével párhuzamosan állandóan nő a keletkezett hulladék mennyisége, és fokozódik az ezzel kapcsolatos károü környezetszennyezés — állapította meg szerdai ülésén az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács. Mindenekelőtt a veszélyes hulladékok kezelése, tárolása, megsemmisítése érdemel megkülönböztetett figyelmet; ennek a megoldása' sürgető feladat. Amint azt az tanács határozati javaslatában leszögezte: ezek a tevékenységek fokozott óvatosságot és speciális szakértelmet igényelnek, ezért indokolt központosított, kimondottan erre a célra tervezett telepek létesítése. Ezek célja a körzetükben keletkező valamennyi mérgező, valamint tűz- és robbanásveszélyes szemét biztonságos kezelése: a nem gyúlékony hulladékok hosszú tárolása, az egyéb hulladékok megsemmisítése. A szemét ártalmatlanításának egyik leghatékonyabb és hosszú távon legcélszerűbb módja az elégetés. Tekintettel azonban az égetőberandezá- sek igen jelentős berunázási költségeire, ezeket csak a legszükségesebb számban, a legnagyobb hulladéktarmalők — a legfontosabb ipari körzetek — közelében kell létrehozni. Az első ilyen létesítmény a Budapesten most készülő szemétégetőmű, melynek építéséről, jövőbeni szerepéről szintén tárgyaltak a tanács résztvevői. Az égetőmű, amely a jövő nyáron kezdi meg a próbaüzemelést, naponta'1200'tohná szemét megsemmisítésére lesz alkalmas. Az égetésnél keletkező hőenergiát a villamosenergia- termelósben és a távfűtésben hasznosítják. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács a továbbiakban megvitatta a cement! par ban tett környezet- védelmi intézkedéseket. A tanács megállapította, hogy a legutóbbi másfél évtized cementipari beruházáspolitikája mind ’ a természetes vizek, mind a levegő tisztaságának védelmében jelentős eredményekkel járt. Nemzetközi kereskedelem Választott bíróságok Vitás kérdés még a szerződő felek jó szándéka mellett is előfordul a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban. A külkereskedelmi szerződésekből származó vitás ügyek eldöntése a választott bíróságok feladata. Ezek többnyire az egyes országok kereskedelmi kamarái mellett működnek. Szerepük napjainkban, az egyre bővülő külkereskedelmi forgalommal párhuzamosan növekszik. A kelet—nyugati kereskedelmi kapcsolatok választott bíróságainak tevékenységével foglalkozik az a nemzetközi tanácskozás, mely szerdán kezdte meg munkáját Budapesten. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara és a Magyar Kereskedelmi Kamara közösen megrendezett kétnapos szemináriumán több mint 300 külföldi szakember vesz részt. A tanácskozás első napján elhangzott előadások egyebek közt foglalkoztak a választott bírósági szerződésekkel, a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara választott bíróságának eljárási szabályzatával, valamint a KGST-országok kamarai választott bíróságainak eljárási gyakorlatával. Az előadók megállapították, hogy a szakmai követelményeknek megfelelő, a kereskedelmi szokások és jogszabályi rendelkezések alapján működő választott bizottságok pártatlan tevékenysége jelentősen hozzájárul a kelet—nyugati kereskedelmi kapcsolatok erősödéséhez, szélesítéséhez, növeli a szerződő felek bizalmát, biztonságát a vitás kérdések tárgyszerű megítélésében. vességtartalma még mindig 38—39 százalék körüli, és egy tonna termék megszárításá- hoz 28 kiló gázolajat használunk fel. Ez azt jelenti, több mint 25 forintba kerül egy mázsa kezelése, ami megközelíti a termelői ár egytizedét. — És tavaly? — Az elmúlt esztendő a kukoricaitermesztés szempontjából igen sikeresnek bizonyult, a nedvességtartalom pedig kereken 10 százalékkal vol|t alacsonyabb az ideinél. — Ha csupán ezeket az adatokat vesszük figyelembe, könnyen megérthető, miért csak október 22-én, vagyis az első fagyos napok, a váratlan hózápor után indultak meg a kombájnok szövetkezetünkben. Ráadásul az október 10-i próba vágáskor kiderült, a szem 50 százaléka megy tönkre a dobban, s csak igen nagy veszteségekkel végezhető betakarítása — mondja Vanyek Endre, aki az 1500 hektárnyi kukoricáért felel. S csak szűkszavúan említi azt a terhet, amelyet az 1980-as ősszel vállára vett. Akkor október 22- én mintegy 30 millió forint értékű tengeri volt a földeken, és egyaltalában nem látszott biztosnak, hogy ez a temérdek vagyon biztonsággal tető alá kerül-e. Elfáradtak az emberek — Nem vállalt-e túl nagy kockázatot a gazdaság az ostobái- végi starttal? — kérdezem a főágazatvezető-helyet- test. — Természetesen tudatában voltunk annak, milyen következményekkel jár egy sikertelen kukoricabetakarítás. De a rizikót mindenképpen vállalnunk kellett. A baj az, hogy a kelleténél jobban idegeskedtek néhányan az illetékes irányító szervek vezetői közül, s ezzel a mi helyzetünk lett nehezebb, fokozódott az amúgysem kis feszültség. Pedig végtére is el kellene már fogadjuk azt a tételt, az ilyen és ehhez hasonló rendkívüli helyzetekben legjobb ha a döntést a helyi vezetőkre bízzák. Mi vállaltuk a kockázatot és most bátran elmondhatom, megérte. Akárhogyan is fordul az idő, learatjuk a tengerit. — Hány hektár szedetlen még? Az 1500 hektárból csupán. 400 hektár van lábon, és nincs okunk panaszra a mennyiségeket illetően sem. Az eddigi adatok szerint hek- táranként 64 mázsa kukoricánk termett. Az öt kitűnő kombájn hatalmas tempóban dolgozik, naponta 50 vagon szemes termény betakarítására képesek. A gépek kezelőivel nagyon elégedettek vagyunk, s bár egy hónapja tart már ez a harc az időjárással, lelkesedésük semmit sem csökkent. Tény, hogy nagyon fáradtak az emberek, de szerencsére arról beszélhetnek, mennyi maradt még vágaton és nem arról, hogy beláthatatlan sok a teendő a földeken. Aranysárga garmadok A pátyi Zsámbék-medence Tsz-ben tehát jól haladnak a munkák. Az ország nem szorul majd importra, lesz elegendő élelme az állatállománynak. E hátralevő napokban tovább gyarapodnak az aranysárga színű kukorica- garmadák, szaporodnak a tonnák, mázsák. Am vannak ennek a küzdelemnek kevésbé mérhető és kimutatható nyomai is, az az emberi idegek kopása, például Vanyek Endre és a hozzá hasonló szakemberek bizony nem könnyű napokat éltek át, de végül is sikerrel vizsgáztak. Az 1980- as október-november tapasztalata: bízzunk még jobban abban a jól képzett szakembergárdában, amelyik a mezőgazdasági nagyüzemekben tevékenykedik, tudják dolgukat, V. B. féláron! 50 yo-os árengedménnyel kaphatók fényképezőgép- és nagyítógép-tartózékok, amíg a készlet tart: Kazettás adat-előkészítő A Budapesti Rádiótechnikai Gyár sorozatban készít kazettás adat-előkészítő berendezéseket. Az adatgyűjtésre, adatfeldolgozásra szolgáló berendezés egyszerűen kezelhető. Klimatikus termet nem igényel, az adatbevitel billentyűrendszer segítségével történik, s adathordozója a többször is felhasználható, kereskedelemben kapható compakt-kazetta. Elsőként az országban Felhasználják a hulladékot Egy anyagmegtakarítást eredményező újításról beszélgettünk Dávid Lajossal, az Árammérőgyár műanyag alkalmazástechnikai szakmérnökével, aki bevezette a gyárban a műanyagok újrafelhasználd, sát, vagyis a gyártás során keletkezett hulladékok hasznosítását. Bonyolult folyamat — Mi kényszerítette erre a gyárat és az újítókat? — A kényszerítő erő a mi esetünkben is az anyagtakarékosság .volt. < Eroccsüzemünk- ből nap .mint nap nagy meny- nyiségu műanyaghulladékot dobtunk ki. Ezt nem tudtuk tétlenül nézni. Tudott dolog, hogy a hőre lágyuló műanyagok és így a hulladékok is elvileg számtlanszor felhasználhatók. f Magyarországon azonban ennek a gyakorlati megvalósítása, nyugodtan mondnat- juk, gyerekcipőben jár, holott, ha figyelembe vesszük, hogy a fröccsöntéssel használt műanyagok jelentős része tőkés importból származik, országos szinten nem kis megtakarításról van szó. — A granulálás, mint megoldás, nem új, és alkalmazása nem jelent különösebb technikai nehézséget. Hogy az ország fröccsüzemeiben mégis mi alkalmazzuk először, ennek igen egyszerű a magyarázata. A műanyag-fröccsöntés sok tényezőtől függő, bonyolult folyamat. Ha a technológia során valamelyik tényezőre nem ügyelnek kellőképpen, az anyag károsodik vagy szennyeződik, és akkor a hulladék felhasználásáról szó sem lehet. Csekély ráfordítás — Tudomásom szerint da. rált hulladék felhasználásával sok helyen foglalkoznak többkevesebb sikerrel. — Igen, de mi az anyagot darálás után granuláljuk. A darált hulladék szemcsenagysága ugyanis a porszemtől körülbelül 10 milliméteres darabokig terjed. Mire a nagyobb szemcsék a fröccshengerben megömlenek, a kisméretűek már hosszabb ideje olvadt állapotban vannak, aminek következtében bomlásuk vagy teljes elégésük játszódik le. Az ilyen folyamat elkerülése a legkorszerűbb fröccsöntőgépeken sem lehetséges. A végleges megoldást az egyenletes szemesenagyságot ' biztosító granulálás jelenti. — Már két éve foglalkoznak ezzel. Milyen eredményeket értek el? — Mielőtt erre rátérnék, néhány adat a fröccsöntőüzemről. Az újítást olyan helyen vezetjük be, ahol 20 gépen 320 különböző alkatrésznek a fröccsöntése történik, mintegy negyvenféle anyagból. Évente 220 tonna anyagot használunk föl, a hulladék mennyisége sem csekély, 50 tonna. — Visszagranulálásával ilyen kedvezőtlen feltételek mellett is jelentős az anyagmegtakarítás, évente 3 millió forint. — A gyártásközi technológiai fegyelem betartásával ötszörös visszagranulálás is el-, érhető. — Az is jelentős, hogy amióta granulálunk, anyag- beszerzési gondjaink csökkentek, ugyanis a mai devizagazdálkodási és szállítási feltételek mellett a fröccsüzemek részére a kívánt időpontban gyakran nem áll rendelkezésre a szükséges műanyag. Ez műszaki problémákat és gyártási költségnövekedést okot. A saját granulálással elértük, hogy jelentősen csökkenthet- tük a nyersanyagkészletünket. Máshol is — A granulált anyagokból milyen alkatrészeket lehet készíteni és van-e esetleg olyan, amit nem lehet az újra hasznosított anyagból gyártani? — Precíz műszaki alkatrészeket állítunk elő a granulált anyag felhasználásával. Századmilliméter tűrésű poli- amid és poliacetát fogaskerekeket, műszercsapágyakat, kapcsolótagokat és szilárdságra igényt tartó elemekét. Ami az anyag felhasználását illeti, általánosabb értelemben azt kell mondanom, hogy szerintem gyakorlatilag mindenütt használható a hulladék, ha megteremtették az ehhe2 szükséges technológiai fegyelmet F. G. Jegyzet Kinek címezzem? A zzal kezdődött, hogy el- romlott az asztaii lámpám. pontosaboan ennek is a Kapcsolója. Sebaj, ezen is segíthetünk, hogy a foglalatban ki-be csavargatjuk az égőt — a végén már minden olyan jól ment. hogy azon gondolkodtam, miért is csinálnak kapcsolót a lámpákra, kezdhetnénk rögtön a csavar- gatásnál. A foglalatban található érintkező viszont nem így gondolta, s bár rendeltetése szerint rugalmasnak kellene lennie, a sok ki-be csavarga- tással szembeni véleményét kinyilvánítandó: elgörbült. Ekkor már végképp nem maradt más hátra, szét kellett szednem asztali fényforrásomat. Nos, ez nem ment minden bosszúság nélkül. A foglalat csatlakozóvezetéke eltört, a fémház és a hálózati zsinór műanyag átvezetői. mint most felfedeztem, már korábban kiszakadtak — s ekkor találtam meg a lámpa belsejében az ön nevét viselő kis cédulát, kedves Baláné kartársnő, ami minden bizonnyal arról tanúskodott: vállalta a felelősséget a készülék minőségéért S mivel ez a készülék most — annak ellenére, hogy még nem olyan régen van segítségemre a helyzetek megvilágításában — mindennek lehetett a szimbóluma, csak a minőségnek ném. Ezért határoztam el, hogy levelet írok önnek, a fejére olvasom a rossz kapcsolót, az elgörbült érintkezőt, az eltört vezetéket, az elszakadt átvezetőt. Ám álljunk csak meg egy szóra! Hiszen a kapcsolót .nem is önök gyártják, csak vásárolják a kapcsológyárból, s beszerelik. Az érintkező? Az nyilván megint máshonnan került Önökhöz, csakúgy, mint a vezeték, amelynek eltűréséért azonban nem is a vezetékgyár hibáztatható, hanem egy, ha jól számolom, negyedik üzem, amely a gyorsan tönkrement alapanyagot szállította. A műanyag átvezető természetesen egy ötödik partnertől érkezett, s lehet, hogy a granulátumot ő maga is vásárolta. akkor meg már hatan vagyunk, aztán heten, nyolcán — ki győzné számolni?! Be kellett látnom, hogy körlevelet mégsem írhatok —, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy a népes társaságból egyedül az Önök cége, s az ön neve ismert előttem. Amint a szétszedett lámpa összerakásán munkálkodtam, szép lassan megértettem tehát helyzetüket, s mindén mérgem elszállt: hát igen, az alkatrészipar, a háttéripar, gondok, problémák... Egy valami azért szöget ütött a fejembe: éppen mostanában hallottam, hogy Önök igen jelentős mennyiséget exportálnak, a fejlett tőkés országokba is. Attól tartok, hogy nem mindenki lesz megértő ... Egyébként örömmel jglent- hetem, hogy a lámpa ismét régi fényében ragyog, kis intefmezzója pedig szintén a tisztánlátást szolgálta: arra világított rá, hogy a sokat emlegetett versenyképesség minden egyes kollektíván múló, minden egyes cég munkájától függő valami. Valamennyiünk legérdekbevágóbb közügye — akkor is, ha első pillanatra úgy tűnik, semmi közünk az egészhez, mi csak egy icike- picike kis alkatrészt csinálunk. W. B.
