Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-27 / 278. szám

1980. NOVEMBER 27., CSÜTÖRTÖK ap 3 Gyarapító együttmunkálkodás Pest megyei felszólalások két országgyűlési bizottság ülésén Mosponlok és telephelyek (t) Saját lábon állá gyárak Az országgyűlés kulturális bizottságának szerdai tanács­kozásán a magyar felsőokta­tás helyzetéről és továbbfej­lesztésének feladatairól szóló írásos beszámolót ár. Pozsgay Imre művelődési miniszter egészítette ki. A sok ered­ményt felmutató fejlődés mel­lett szólt azokról a tényezők­ről is, amelyek a továbblépést jelentő feladatok kijelölését parancsolták. Ezek közé tar­tozik a felgyorsult szakember- igény, továbbá a lakosság mind szélesebb rétegeinek törekvése a diploma megszerzésére. To­vábbá: a képzés extenzív jel­legéről át kell térni a felső- oktatásban is az intenzív, te­hát a meglevő lehetőségekkel is jobban sáfárkodó, az okta­tás-nevelés minőségi mércéjét magasabbra helyező utakra, módokra. A beszámoló fölötti vitában kifejeződött az a fejlesztési elképzelés, amely újra össze kívánja kötni a felsőoktatás és a tudomány egymást kölcsö­nösen éltető köldökzsinórját. Így gyarapítón dolgozhatnak ismét együtt a katedrák és a tudományos műhelyek maga­san képzett szakemberei. Bánáti Gézáné (Pest megye 2. vk.) és Cselőtei László (Pest megye 21. vk.) a felsőfokú ag­rárképzés eredményeiről, ta­pasztalatairól szóltak. Az észrevételekre Pozsgay Imre és Korcsog András mű­velődési államtitkár válaszolj. Felszólalt Knopp András, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezető-helyettese is. Óvári Miklós, a bizottság el­nöke foglalta össze a vitát, ki­emelve: üdvözlendő, hogy ak­kor került a képviselők elé a fejlesztési koncepció, amikor az még formálható. Formálni is kell, hiszen 1983-tól, a vég­rehajtás időszakától a realitá­sokkal, a tényleges lehetősé­gekkel kell összevetni majd az ideális helyzetet célzó el­képzeléseket. Érdemes, értel­mes ez a munka, hiszen az ok­tatás a leggazdaságosabb, s vi­szonylag gyorsan megtérülő befektetés. A jogdkoíás dsírok rali 'musst Az idei esztendővel záruló középtávú jogkodifikációs program teljesítéséről és a kö­vetkező esztendőkre most for­málódó jogalkotási teendőkről tárgyalt szerdai ülésén az or­szággyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága, dr. Gaj- dócsi István elnökletével. A jogalkotási feladatok íöbb év­re tervezett programozása és végrehajtása kiállta a gyakor­lat próbáját — állapították meg a képviselők sokrétű vi­tájukban, amely dr, Petrik Fe­renc igazságügyi miniszterhe­lyettes tájékoztatója nyomán bontakozott ki. A vita két fő gondolati vo­nulataként emelkedett ki az az igény, hogy a jogalkotás­ban messzemenően érvényesí­teni kell a demokratizmust és törekedni kell stabil jogsza­bályok megteremtésére, a ma még kétségtelenül meglevő túl­szabályozás visszaszorítására. Többen is érintették a vé­leménycsere során a törekvést, egy-egy jogterületi anyag egy­ségesítésére, más szóval több hatályos jogszabály egy — de magasabb szintű — kódexbe foglalását. Győré\ Sándor (Pest m. 9. vk.) e feladat programba vételét különösen a tanácsi ügyintézőkre, a vállalati jog- alkalmazókra nézve. mondta bíztatónak. A bizottság ülésén részt vett dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész és dr. Nagy Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnökhe­lyettese is. KiSS-komgresssiss §&wé iavassxa! Már elkezdődött a készülődés Jó háromnegyed éve tör­tént, hogy Nagykőrösön, az Irodagéptechnikai Vállalat he­lyi szervizüzemében hallot­tam: még egy kereseti kimu­tatásért is a vállalat budapes­ti központjához kell fordulni, mert a belső ügyrend szerin­ti jogköreik olyan korlátozot­tak, hogy még azt sem adhat­ják ki saját hatáskörük ben. Keleseit termékek Mivel a kereseti kimutatás, s egyben az ITV esete is csak kiragadott példa, azóta is gyakran foglalkoztat a kér­dés: milyen a vállalati köz­pontok és a gyáregységek, te­lephelyek kapcsolatrendszere. Vajon hogyan kell és hogyan lehet irányítani az olyan üze­meket, melyek földrajzilag szét­szórtan helyezkednek el. S hogyan irányítják őket való­jában? Létezik-e általános érvényű, mindenhol egyfor­mán alkalmazható modell, amelynek bevezetése egy csa­pásra megoldhatná az ezzel a kérdéskörrel összefüggő s a termelést közvetlenül is befo­lyásoló technikai, technoló­giai, emberi kérdéseket? S mit jelent mindez iparirányí­tási szintjén? A válaszokért két olyan megyei üzemet ke­restünk fel, melyek abban azonosak, hogy Pest megye szánta minden sarkában van egy-egy gyáruk, telephelyük, de tevékenységi körük s en­nek megfelelően belső irányí­tási rendszerük is meglehető­sen eltér egymástól. Utána­jártunk annak is, hogyan lát­öt év nem kis idő az ifjúsági mozgalomban. Annál is kevés­bé az, mert ennyi idő alatt so­kan lépnek az érettebb kor­osztályba. öt esztendő ered­ményeivel, gondjaival számot vetni talán emiatt is nagyobb készülődést igénylő feladat a KISZ-ben, mint más társadal­mi és tömegszervezétéknél. Ami pedig tény: megkezdő­dött a visszaszámlálás, a KISZ X. kongresszusát a következő év tavaszán hívják össze. Alkalmasság Hol is tartanak Pest megyé­ben az előkészületek, s melyek a még hátralévő teendők? E két kérdésre fordította figyel­mét a KISZ Pest megyei Bi­zottsága legutóbbi ülésén, ami­kor elfogadta azt az intézke­dési tervet, amely a felkészü­lés legfontosabb tennivalóit tartalmazza. Elsősorban máris elkezdő­dött a káderek felkészítése. Ez azért kiemelkedő fontosságú, mert az előző kongresszus óta esztendőnként 25 százalékos volt az ifjúsági vezetők köré­ben a fluktuáció, s a tagság jó része is kicserélődött az el­telt négy év során. Ősz óta folyik a vezetők ed­digi munkájának értékelése, melynek alapján kiválasztják a legalkalmasabbakat, akik politikailag, szakmailag felké­szültek, s a vezetői rátermett­ség követelményeinek is meg­felelnek. Mit keit jakban? Ami talán még az iméntiek- nél is lényegaseob: az ország 800 ezer, Pest megye 40 ezer fiatalját egyaránt érinti a kongresszusi készülődés, hiszen mindannyiunk javaslatait, vé­leményét várják a soron kö­vetkező vitához. A KISZ Köz­ponti Bizottsága kongresszusi levelet — ez a mostani szám­vetés és tervkészítés központi dokumentuma — juttat el ja­nuárig minden alapszervezet­hez, KISZ-bizottsághoz. A, le­vél foglalkozik az ifjúság he­lyével, szerepével, rétegenként is sorra veszi, hogy a társa­dalmunk előtt álló feladatok valóra váltásához miként já­rulhatnak hozzá a fiatalok, s alapkérdése a dokumentum­nak: hogyan tovább, mit kel­lene jobban csinálni? Ezekhez várják tehát az alkotó, őszinte vitát, a véleményeket, az ötle­tek sokaságát azokon az alap­szervezeti taggyűléseken, kül­döttgyűléseken, ahol összegzik a véleményeket. Természetesen a KISZ kö­vetkező esztendei programja Pest megyében is szorosan ösz- szefügg majd a kongresszussal. Erre csupán egyetlen példát: a forradalmi ifjúsági napok eseménysorozata nem csupán időben esik közel majd a ta- .píjc&kPzásíWZ, hanem tartal­mában is: jövőre nem a de­monstratív nagy megyei ren­dezvények lesznek a jellem­zőek, hanem a helyi esemé­nyek, azok a megmozdulások, amelyek egy-egy kisebb kö­zösség cselekvő részvéteiét kí­vánják meg. Eseménynaptár Ami pedig a gyakorlatiakat illeti: Pest megye 1700 K1SZ- alapszervezete 1981. január 15-e és március 15-e között tartja a taggyűléseket, amelye­ken a kongresszus előtti fel­adatokkal foglalkoznak. A munkahelyi, tanintézeti és köz­ségi 210 KISZ-bizottság kül­döttgyűlései április 5-ig tarta­nak, s a 18 járási, városi kül­döttgyűlést április 19-ig tart­ják majd. A Pest megyei kül­döttgyűlésre április 26-án ke­rül sor, A KISZ Pest megyei Bizott­ságán kidolgozták már a terü­letfelelősi rendszert is, amely-; nek lényege, hogy a járási és városi küldöttgyűlések előké­szítéséhez adnak segítséget a megyei bizottság, valamint a KISZ-apparátus tagjai, amint­hogy felvették már a kapcso­latot a pártszervekkel is an­nak érdekében, hogy segítsé­get kapjon a KISZ is a soron következő igen intenzív moz­galmi munkát kívánó időszak­hoz. Ennek során a járások és városok 200 küldötte a megye nyilvánossága előtt, a megye küldötte pedig az országos kongresszuson képviseli majd az ország fiataljainak egytize- dét kitevő Pest megyei ifjúsá­got. V. G. P. ják a kérdéskört az egyik ága­zati minisztérium iparpolitikai, szervezési szakemberei. A Pest megyei■ Vegyi és Divatcikkipari Vállalat — vagy ahogy mindenki ismeri, a PEVDI — az elmúlt évek­en, .héjmi túlzással fogalmaz­va, sikert sikerre t halmozott.; A közkedvelt és keresett rost- ironoktól a nagy nyugati áru-1 házakban vevőre találó diva­tos ruhákig jól értékesíthető termékek kerülnek ki a PEV- DI öt gyáregységéből, s ez a választék most is gazdagodik — gondoljunk csak az NSZK- kooperációbain készülő bőrön­dökre, melyek előállításához éppen most, november 7-re adtak át új csarnokot. A me­gye gazdaságpolitikájának fe­lelős irányítói az eredményes­ség egyik legfontosabb zálo­gát éppen vizsgálódásunk té­májában, tehát a vállalati HásipesB'i gépek Mámorról Javuló technika a Mezőgépnél Űj, korszerű gyártástechno­lógiák bevezetésevei az utóbbi években lényegesen javult a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari gépgyárak technikai felszereltsege. A mintegy 700 millió forintos ráfordítással nagymértékben csökkent lema­radásuk a gépipar átlagos mű­szaki-technikai színvonalától. Az összehangoltabb fejlesztés és gyártás, valamint a gazda­ságos gyártmányszerkezet ki­alakításában elért kezdeti ered­mények megalapozták a kö­vetkező évek folyamatos, jó minőségű gépellátását itthon, és megteremtették a nagyobb export feltételeit is. Ezt álla­pították meg a KGM vezetői, amikor értékelték az ágazat 1990-ig szóló, hosszú távú fej­lesztési koncepciójának végre­hajtását. A szelektív fejlesztés része­ként az ötéves tervidőszak el. ső éveiben 52 termék gyártását megszüntették. A gyártmány­szerkezet korszerűsítése azon­ban tavaly és az idén megtor­pant a belföldi gépigények visszaesése miatt. Ezért azzal számolnak, hogy a szelekció az eredetinél esetleg hosszabb időt vesz majd igénybe; Mivel változott a piaci helyzet, a tár­ca vezetői döntöttek: rövidesen ismét megvizs­gálják, mely termékek gyártását kell valójában felszámolni. A tárca értékelése szerint örvendetes, hogy az ágazat sa­ját háttériparát fokozatosan kiépíti. A győri és a miskolci Mezőgép vállalatok részegysé­gek és alkatrészek sorozat- gyártására szakosodtak, továb­bi nyolc vállalatnál koncent­ráltan állítanak elő egy-egy fontos főegységet. Ezek a gyártó bázisok ma már nemcsak az ágazat igényeit elégítik ki, hanem bekapcsolódtak az or­szágos ellátásba. Egyebek kö­zött kardánokat, szivattyúkat és hidraulikus munkahengere­ket készítenek más ágazatok részére is. Ugyanakkor elhúzódik a me­zőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártó vállalatok közös céljait szolgáló technológiai bázisok létrehozása. Mind ez idáig csak részben készült el a központi szerszámgyártó bá­zis, a központi kovácsüzem és tűzihorganyzó üzem. Eközben bővült az ágazat gépgyártó vállalatainak köre A mezőgazdasági gépgyártás­ba magas technológiai színvo­nalon bekapcsolódott a Ma­gyar Vagon- és Gépgyár. A nehéz traktorok előállítása mellett ■ programba vették a nagy 1 teljesítményű ekék, tár­csák és vetőgépek liccnc alapján való gyártását. A két évvel ezelőtt a Mező­géptröszt szervezetéből átcsa­tolt mosonmagyaróvári gyár gyártmányválasztékát szer­arukkal és baromfitartó be­rendezésekkel bővítette. Mind­ezek eredményeként megszűnt az ilyen gépek, illeve eszközök drága importja, mert a válla­latok ma már gazdaságosan kielégítik a teljes hazai igényt. Az élelmiszeripari gépgyártók száma is szaporodott, a kecs­keméti Mezőgép kohzervipari. a monori Mezőgép húsipari gépeket, a cserkúti Mezőgép pedig élelmiszeripari tartályo­kat és szerelvényeket gyárt. Az is fontos eredmény, hogy va­lamennyi üzem megfelelően biztosította, a pótalkatrész-el­látást, s még a betakarítási csúcsidőkben sem voltak ellátási zavarok. A következő években az ágazat még rugalmasabban kí­ván alkalmazkodni a bel- és külföldi piaci változásokhoz. Terveik szerint mintegy 90 új gyártmány sorozatgyártását kezdik meg, valamennyire inagy az igény itthon és kül- I földön is. irányítási rendszerben látják Mi erről a véleménye Édes István vezérigazgatónak ? Koncentrált erők — Jelenlegi szervezeti, dön­tési rendszerünkben tíz év munkája fekszik — mégpedig teljes egészében saját munká­juk. Amikor ugyanis hozzá­láttunk a decentralizált vál­lalati modell kialakításához, körülnéztünk, mit tudnánk abból hasznosítani, amit má­sok már kitaláltak. Kiderült, hogy a kérdésnek szinte egy­általán nincs közgazdasági szakirodalma Magyarországon. Így aztán, más megoldás nem lévén, magunk álltunk neki. hogy kidolgozzuk ezt a mo­dellt. A decentralizálás, vagyis a hatáskörök felosztása, a köz­pont irányító, operatív szere­pének csökkentése azonban először olyan lépésre késztet­te a PEVDI vezetőit, mely látszólag egy pontosan ellen­kező folyamatnak is része le­hetett volna: egyesíteni, kon­centrálni kellett az erőket. 1968 előtt a vállalat 62 telep­helyen 2500-féle terméket gyártott, s ebből alakult ki mára az 5 gyáregység 12 te­lephelyén előállított százféle gyártmány,' A látszólagos köz- pontosítás azonban egészen mást takart: míg a „régi időkben” a megszámlálhatat­lanul sokirányú tevékenysé­get mind egy-egy központi osztály irányította, mégpedig olyan mélységben, hogy az anyagbeszerzéstől a kiszállí­tásokig mindent a központ in­tézett, addig ma a gyáregysé­gek a szerződések megköté­sétől a vállalati életben oly fontos szerepet játszó sze­mélyzeti munkáig mindent ön­állóan, saját hatáskörükben intéznek. Önállóság Hogy meddig terjed a gyár­egység önállósága, arról ismét a vezérigazgató tájékoztat: — Az országosan is elsők között kialakított szervezeti m< deliben központi szerephez jutott az anyagi érdekeltség decentralizálása, vagyis egy olyan elszámolási rendszer megteremtése, melyben a gyáregységek teljesen önállóan gazdálkodnak. A gyakorlat­ban ez tehát nemcsak azt je­lenti, hogy a Cegléden vagy Solymáron megkötött szerző­désekről a központ esetleg csak a beküldött másolat alapján értesül, hanem azt is. hogy a gyáregységek a saját bőrükön érzik, jó szerződése­ket kötöttek-e: önállóan szá­molják ki eredményüket is, vagyis elméletileg előfordul­hat, hogy az egyik helyen nem fizetnek nyereségrésze­sedést, a másikon pedig akár 25 napot is felvehetnek. Az önálló mérlegkészítés mellett a fizetések megállapí­tásában, a béremelések fel­osztásában, személyzeti-sze­mélyi kérdésekben is helyben születnek a döntések: a gyár­egység igazgatója, főkönyve­lője, főmérnöke és áruforgal­mi vezetője kivétel, akiket a központ nevez ki, mindenki helyi hatáskörbe tartozik, s csakúgy, mint a felvételekbe, a bérek elosztásába sem szól bele a központ — kivéve az esetleges jogsértést. S ne fe­ledkezzünk meg egy nagyon lényeges szempontról sem: az önállóan elkészített, s az egyes egységek hatékonyságát tükröző mérlegeket nemcsak egymás között hasonlítják ösz- sze a gyáregységek, hanem mindenkor az ágazat eredmé­nyei a mértékadóak. Erb 31 i hi.étekk Nyilvánvaló, hogy a dönté­si jogkörök ilyen mértékű „le­adása” nem lehetett egyszerű szervezési intézkedés: mond­ván, holnaptól mindent csi­náljatok magatok, mi csak elvi irányítást adunk. Meg kellett teremteni ennek em­beri feltételeit is. Az embe­reknek mag kellett tanulniuk, hogy éljenek is lehetőségeik­kel, s ez nem ment egyik napról a másikra. A vezér- igazgató még most is emléke­zik rá, hogy keddi fogadó­óráin sokszor estig nem fogy­tak el a látogatók, s egyre- másra hozzá fordultak olyan kérdésekben is, melyek már régen helyi hatáskörben vol­tak. A KÖZPONT misztifikált szerepe még sokáig élt to­vább. Végül is elkerülhetetlen a kérdés: ha ennyire saját lá­bukra állították a helyi kol­lektívákat, vajon nem fenye­get-e annak a veszélye, hogy a gyáregységek egyszer arra gondolnak,, mi lenne, ha im­már nemcsak a PEVDI-n be­lüli, házi használatra készíte­nének önálló mérleget, ha­nem ők maguk nyújthatnák azt be a Pénzügyminiszté­riumnak, mint önálló gazda­sági egység. Magyarul: nem akamak-e szabadulni a köz­ponttól? Nem vágja-e a fát maga alatt a vezérigazgató? Szervezsti rend — Nem. S azt is megmon­dom, miért vagyunk ennyire magabiztosak. Azért, mert a gyáregységeinknek nincs mi­től szabadulniuk. Sok esetben az a helyzet, hogy egy-egy gyáregységnek ebben a szer­vezeti rendiben nagyobb a kockázatvállalási lehetősége, mint magának a központnak — vagyis bátrabban vághat bele egy ígéretesnek látszó üzletbe, mintha önálló lenne. A siker pedig mindenképpen az övék: a jó munkáért járó elismerést is decentralizáltuk. Weyer Béla Következik: GYÁREGYSÉGEK — KETTŐS KÖTÉSBEN Ä biztonság érdekében A vasúton futó kocsikat a forgalombiztonság érdekében egy-, illetve kétéves koruk között, teljes átvizsgálásra beszál­lítják a MÁV Dunakeszi Járműjavító üzemébe. Itt ellenőr­zik a fékberendezéseket, megvizsgálják a kocsik műszaki ál­lapotát. Ettől függően kisebb, nagyobb javítások után kerül­het újra, forgalomba a vasúti kocsi. A képen: hatrlmas eszter­gagépen készítik a kerekek sínpályán futó felületét. Barcza Zsolt felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom