Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-26 / 277. szám

1980. NOVEMBER 26., SZERDA Vendégünk Heng Samrin Díszvacsora a Parlament Vadásziermélsen (Folytatás az 1. oldalról.) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Miniszter- tanácsa este vacsorát adott a Heng Samrin, Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egy­ségfrontja és a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács elnö­ke vezette küldöttség tisztele­tére a Parlament Vadászter­mében. , Részt vett a vacsorán Lo- sonczi Pál, Lázár György, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, továbbá a politikai élei több más vezető személyisége. Részt vettek a vacsorán Heng Samrin kíséretének tágjai is. Losonczi Pál a vacsorán po­hárköszöntőt mondott. Losonczi Pál szavaira Heng Samrin válaszolt. losonczi Fái: Tárgyalásaink új íávlalokat nyitnak együttműködésünk fejlesztéséhen Az Elnöki Tanács elnöke hangsúlyozta: nagy öröm és megtiszteltetés, hogy Heng Samrin vezetésével hazánk­ban üdvözölhetjük a Kam­bodzsa Megmentésének Nem­zeti Egységfrontja, a Kam­bodzsai Népi Forradalmi Ta­nács küldöttségét, a testvéri kambodzsai nép képviselőit, majd így folytatta: — A Magyar Népköztársa­ság, a magyar nép mély szimpátiával és cselekvő szo­lidaritással kíséri azt a har­cot, amelyet o kambodzsai nép folytatott nemzeti füg­getlensége kivívásáért, az amerikai imperializmus és la­kájaik, majd a pekingi hege- monisták céljait kiszolgáló, népirtó Pol Poí-rendszer el­len. Pártunk, kormányunk és egész népünk örömmel üd­vözölte 1979. január 7-ét, a kambodzsai forradalmi erők nagyjelentőségű győzelmét, a Kambodzsai Népköztársaság létrejöttét. Losonczi Pál továbbiakban hangsúlyozta, hogy az el­múlt csaknem két év meg­győzően bizonyítja, hogy a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanácsnak, a kambodzsai nép egyetlen törvényes' képviselő­jének vezetésével, a testvéri szocialista országok sokoldalú segítségével és támogatásával a kambodzsai nép kiemelkedő sikereket ért el. Az Elnöki Tanács elnöke rámutatott, hogy a Kambod­zsai Népköztársaság békesze­rető, haladó külpolitikájával növekvő elismerést vív ki a világban. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt rövid idő­szak alatt több mint 30 or­szág ismerte el, s létesített vele diplomáciai kapcsolatot. Biztosak vagyunk abban, hogy az imperialista és a pekingi mesterkedések ellenére ez a folyamat tovább folytatódik, s a Kambodzsai Népköztársa­ság hamarosan elfoglalhatja méltó helyét a világban, töb­bek között az Egyesült Nem­zetek Szervezetében is. — Elismeréssel szólt a Kam­bodzsai Népköztársaság, a Vietnami Szocialista Köztár­saság és a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság kö- 'zös erőfeszítéseiről, amelyek a délkelet-ázsiai feszültség eny­hítésére, a békés viszonyok megteremtésére, a baráti, jó­szomszédi kapcsolatok kiala­kítására irányulnak a tér­ségben, s egyetértését fejezte ki a Kambodzsai Népköztársa­ság békeszerető politikájával. Aláhúzta: szilárd meggyőző­désünk, hogy a kambodzsai nép valóra váltja a Kam­bodzsa Megmentésének Nem­zeti Egységfrontja és a Népi Forradalmi Tanács program­jában meghatározott nemes célokat. Szívből kívánjuk, hogy országépítő és országukat vé­dő munkájukban érjenek el további nagy sikereket, tö­retlenül folytassák a megkez­dett utat. Losonczi Pál ezután szólt hazánk bel- és külpolitikai célkitűzéseiről, s azok ered­ményes megvalósításáról, majd így folytatta: A haladás és a szocializmus erői közötti ösz- szefogás szép példája a Ma­gyar Népköztársaság és a Kambodzsai Népköztársaság, népeink testvéri barátsága és sokrétű együttműködése. En­nek szilárd alapja, hogy önö­ket is, bennünket is azonos célok és eszmék vezérelnek: egy fronton küzdünk az im­perializmus és a nemzetközi reakció ellen, a szocializmus ügyének győzelméért. — Meggyőződésem, hogy mostani látogatásuk, tárgya­lásaink, kapcsolataink egyez­ményes alapokra helyezése új távlatokat nyit együttműkö­désünk fejlesztéséhez és elmé­lyítéséhez. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Magyar Nép- köztársaság Phnom Penh-i nagykövetsége után nemrégi­ben Budapesten is megkezdte működését a Kambodzsai Népköztársaság nagykövetsé­ge, nagykövettel az élen. Végül Heng Samrin elnök', a jelenlevő vendégek egész­ségére, a kambodzsai nép sikereire és boldogulására, a két ország sokoldalú együtt­működésére, népeink testvé­ri barátságára emelte poha­rát Losonczi Pál. Heng Samrin: Felépítjük a szocializmus felé haladó, független Kambodzsát Heng Samrin elnök köszöne­tét mondott a Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egy­ségfrontja, a Kambodzsai Né­pi Forradalmi Tanács és a kambodzsai nép nevében a Magyar Szocialista Munkás­pártnak, a magyar kormány­nak és népnek azért a meleg fogadtatásért, amelyben a küldöttséget részesítették. Hangoztatta, hogy a kam­bodzsai nép régóta nagy elis­meréssel tekint azokra a ki­emelkedő sikerekre, amelye­ket Magyarországon,, e szép országban elértek. Hangsúlyozta, hogy Ma­gyarország, az MSZMP veze­tésével méltó módon járult hozzá a szocialista közösség erősítéséhez, az imperializmus és a gyarmatosítás elleni harí sikeréhez, A kambodzsai nép mintegy fél évszázadon át, szoros kap­csolatban a vietnami és a laoszi néppel, elszánt harcot folytatott a gyarmatosítók, az imperialisták és a kínai expan- zionisták ellen. Végül a kam­bodzsai nép a Kambodzsa Megmentésének' Nemzeti Egy­ségfrontja zászlaja alatt tömö­rülve felkelt és megdöntötte a népirtó Pol Pót—leng Sary —Khieu Samphan rezsimet. Megszabadultunk a véres írezsimtől, amely több mint 3 millió kambodzsait mészárolt le, teljesen szétzüllesztette a •társadalmat, végtelen nyo­morba döntötte a népet — mondotta egyebek közt Heng Samrin, majd szólt arról, hogy az ország teljes felsza­badulását követően, a vietna­mi, a laoszi és más szocialista országok testvéri; önzetlen se­gítségével a Népi Forradalmi Tanács fel tudta számolni a Peking bábjai, Pol Pót, leng Sary, Khieu Samphan és ban­dája által hátrahagyott súlyos örökséget. E sikerek, valamint Viet­nam, a Szovjetunió és más szocialista országok, köztük Magyarország önzetlen segítsé­gétől bátorítva meggyőződés­sel valljuk, hogy minden ne- áiézséget fel tudunk számolni és felépítünk egy független, békés, demokratikus, el nem kötelezett, és a szocializmus irányába haladó Kambodzsát. Végül méltatva a két ország közötti szoros és szolidáris kapcsolatokat, köszönetét nyil­vánítva a Kambodzsának nyújtott támogatásért és se­gítségért — Heng Samrin el­nök az országaink együttmű­ködésének és baráti kapcsola­tainak, valamint népeinek, a szocialista társadalom építésé­ben elért sikereire, Losonczi Pál, Lázár György és a Magyar Népköztársaság más párt- és állami vezetőinek egészségére emelte poharát. Együttműködési bizottság Moszkvában kedden folyta­tódott a magyar—szovjet gaz­dasági és muszaki-tudományös együttműködési bizottság XXVI. ülésszaka. Az üléssza­kon az együttműködés idő­szerű kérdéseiről folytatnak megbeszélést a delegációk. Foglalkoznak több együttmű­ködési megállapodás előkészí­tésével is. Marjai József miniszterel­nök-helyettes, a bizottság ma­gyar tagozatának elnöke, ked­den rövid látogatásra Tallinn- ba utazott, ahol az ,Észt Köz­társaság gazdaságával ismerke­dik, Tallinnban Marjai Józsefet fogadta Kari Vajno, az Észt KP Központi Bizottságának első titkára. Megbeszélést folytatott Valter Kaluszonnal, az Észt SZSZK miniszterelnö­kével, és Anatolij Gregubov miniszterelnök-helyettessel. Á látogatásra elkísérte dr. Szűrös Mátyás, Magyarország moszkvai nagykövete és Go­lub Mihály leningrádi főkon­zul. \ Az ágazati szakszérvezetek állásfoglalása Nem várakozunk passzívan Sajtóértekezlet a lengyel főügyészségen Varsóban találkozót tartot­tak a lengyel ágazati szakszer­vezetek képviselői. A megbe­szélésen részt vett és felszó­lalt Józef Pinkowski, a Len­gyel Népköztársaság minisz­terelnöke. A kormányfő hangsúlyozta, hogy a felmerült nehézségek miatt nem szabad az egész pár­tot hibáztatni, még kevésbé a szocializmus pilléreit. A prob­lémák okait másban kell ke­resni — s ezeket az okokat a LEMP hatodik plénuma meg­határozta. A kormányzat nem fél a súlyos problémáktól, s nem bújik ki megoldásuk alól. „Az eltelt, mindössze három hónap rövid idő volt ahhoz, hogy kéz­zelfogható eredmények szület­hettek volna; de egyértelműen elmondhatjuk, hogy helyes úton járunk” — mondotta Pinkowski. A kormányfő kifejezte re­ményét, hogy az ágazati szak­Zárf, teljes ülés Madridban A harmadik Kedden délelőtt befejezte az emberi kapcsolatokkal, a tudományos, kulturális és tájékoztatási együttműködés­sel foglalkozó, úgynevezett harmadik kosár vitáját a mad­ridi találkozó zárt teljes ülé­se. Ezt követően a teljes ülés jelentéseket hallgatott és vitatott meg az előző belgrá­di találkozó megállapodásai alapján tartott szakértői ér­tekezletekről: a Földközi-ten­ger vidéke országainak biz­tonságával és együttműködé­sével foglalkozó La Vtlletta-i értekezletről, a hamburgi tu­dományos fórumról, és a vi­tás kérdések békés megoldá­sáról Montreuxban tartott szakértői értekezletről. Megnyitás után — záráközlemény Csonka csúcs Ammanban öt arab ország — Szíria, Lí­bia, Algéria, Dél-Jemen, Li­banon — és a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet távollé­tében nyitották meg kedden Ammanban az arab államfők idei csúcsértekezletét. Az Arab Liga főtitkárának üdvözlő szavai után az elnök­lő jordániai uralkodó, Husz- szein mondott beszédet. A csúcsértekezlet délelőtti ülésén bizottságot állítottak fel a találkozó záróközlemé­nyének megszövegezésére. Eb­ben a csonka csúcs „vezérei”, Irak, Jordánia, Szaúd-Arábia és Kuvait kaptak helyet. Eorskov Szófiában Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke kedden Szófiá­ban fogadta Szergej Gorskov flottatengernagyot, szovjet honvédelmi miniszterhelyet­test, a szovjet hadiflotta főpa­rancsnokát, a Bulgáriában tar­tózkodó szovjet állami és ka­tonai küldöttség vezetőjét. szervezetek nagymértékben se­gítenek majd a tervfeladatok teljesítésében, a problémák megoldásában. Albin Szyszka, az ágazati szak- szervezetek egyeztető bizottsá­gának elnöke elmondotta, hogy a jelenlegi válságos helyzet­ben erős pártra, államra és szakszervezeti mozgalomra van szükség; e nélkül nem kép­zelhető el a tényleges megúj­hodás. „Nem akarunk passzí­van várakozni; elég a viták­ból, s a személyeskedésekből. Nem engedjük eltemetni a köz­ponti szakszervezeteket. ” A küldöttek nyilatkozatot fogadtak el, amely hangoztat­ja: az ágazati szakszervezetek­nek joguk és kötelességük a dolgozók nevében fellépni. El­ítélték az opportunizmust és a lengyelországi helyzet más negatív jelenségeit; hangsú­lyozták, hogy az ágazati szak- szervezetek soha nem lesznek a szocialista rendszer■ ellenzé­kévé. Stanislaw Kania, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára találkozott az ágazati szak- szervezetek egyeztető bizottsá­gának tagjaival. ★ Wroclawban kedden folyta­tódtak a tárgyalások a’ len­gyel vasutasok bérkérdéseiről. A megbeszéléseken résztvevő kormánybizottságot Mieczyslaw Zajfryd közlekedési miniszter vezeti. Továbbra is vita tár­gya a vasúti dolgozók bér­emelésére szolgáló pénzössze­gek 'elosztási módjának és nagyságának kérdése. ★ A PAP hírügynökség közöl­te, hogy hétfőn a lengyel fő­ügy és zségen sa j tóértekezletet tartottak. A főügyészhelyettes tájékoztatta az újságírókat an­nak a nyomozati eljárásnak részleteiről, amely a Szolidari­tás szakszervezet egyik varsói kerületi helyiségében : talált titkos dokumentum ügyében folyik. Ez a dokumentum — mint a sajtótájékoztatón kö­zölték — államtitkokat képező információkat tartalmaz. A Szolidaritás képviselői a főügyészségen azzal fenyege­tőztek, hogy amennyiben a le­tartóztatottakat nem helyezik szabadlábra, az Ursus gyárban sztrájkot hirdetnek meg. A Szolidaritás képviselőit a fő­ügyészségen tájékoztatták a vád tartalmáról és közölték velük, hogy a letartóztatotta­kat nem engedik szabadon. Furcsán vannak nevezetes­ségeikkel a párizsiak. Mond­ják, annak idején az Eiffel- tornyot egyenesen le akarták bontani. S íme egy friss ke­letű bejegyzés a Centre Beau- bourg (hivatalos nevén: a Georges Pompidou művészeti és kulturális központ) vendég­könyvéből: „Tessék mondani, mikor fejezik be az épületet?" Pedig az épület, a modern építőművészet e sokat Vita- tott-szidott terméke, immár negyedik éve fogadja a láto­gatókat. Tervezők újítása Ügy igaz, az első pillanat a hökkeneté, amint az ember a Les Halles Fórumától -a rue Beaubourg felé haladva megpillantja a Központot. Ki­kandikáló, bonyolult csőrend­szerével nem különb, mint a szomszédságában készülő, fölállványozott ház. „Ez már a harmincadik század építé­szete — magyarázza egy hoz­záértő. — Nemhogy eltakarná magát, de lemeztelenedik előtted, önmagát adja az épü­let.” A csövek funkció szerint rendeződnek, az azonos szín, azonos szerepre utal. Az épü­let falán — kívül (!) — mű­anyag henger, itt lehet föl­jutni az egyes szintekre. Nem tudom, hidegben hogy visel­kedik, de az őszi napsütés­ben megreked a negyvenfo­kos levegő a plexibúra alatt, a vastraverzek melegre izza­nak. A földszinten Georges Pompidou képe, a névadóé. A művészetet és építészetet ked-s velő egykori köztársasági el­Párizsi ősz (2.) A „harmincadik századból n nők álma valósult meg az olasz Piano és az angol Ro­gers terve alapján. Minőén szint egyetlen ha­talmas csarnok: az ötven mé­teres fesztávolságot — ez Rogersék és a szerkezetterve­ző Öve Arup cég újítása — egyetlen belső pillér sem tá­masztja alá. A földszinten szemben könyvesbolt, balra az aktualitások terme: a leg­újabb könyveket, a napi saj­tót olvashatja itt az ember; olvasásához fülhallgatón át élvezheti a magaválasztotta zenét. Egy szint, s azon be­lül négy emelet, a modern művészeteké. Az állandók: Pi­casso, Chagall és Henry Moorok mellett — Brancusi itt külön életet él: szobrai között sétálgathat a Centre látogatója. Jut hely időszakos kiállításoknak is. Most az őszi biennálénak: franciák, NSZK- beliek, norvégok, vietnamiak között arcpirosító öröm fölfe­dezni egy hazai művészt, a szentendrei Bukta Imrét. Formaság nélkül Van aztán még zenei kuta­tóintézet, külön világ a gye­rekeknek az ipari tervezés központja, de az ember akkor teszi a legjobban, ha egyene­sen a harmadik szintre siet. A műanyag kalitkából kilép­ve jobbra fordul, s belép a könyvtárba. A dolog érdekessége már ekkor kezdődik, híja van min­den formalitásnak: nincs iga­zolvány, nincs belépti díj — mint ahogy maga az egész Központ olcsó: 70 frankért árulják az egy évre szóló ál­landó belépőt, a laissez pas- ser-t —, nem vizsgálják az ember táskáját. Háromszáz­ezer könyv között az ember szabadon válogathat, nincs ki­tölteni való ív, még csak szám sem pz asztalokhoz. Akinek nem jut szék, lekuporodhat a padlóra, senki nem veszi szentségtörésnek. Élnek is, fő­képp egyetemisták, a Beau- bourg-adta lehetőséggel. Itt eredetiben olvashatják két év­ezred filozófusait, százados folyóiratok bekötött példá­nyai kéz alá esnék. S ha va­lami nem lenne meg a pol­cokon, elkérhető diafilmen, s ami otthon nélkülözhetetlen, oldalanként ötven centimért automata gépeken másolha­tó. „Mondja, kérem, — kérde­zem az URH-s rádiós, egyen­ruhás felügyelőtől — itt nem lopnak?" Az őr mosolyog: miért tennék, meg aztán nem könnyű dolog innen egyetlen kis könyvecskét is kivinni. Ajánlja, próbáljam ki a biz­tonsági berendezést. Erich Se- gall Love storyjával sétálok ki a bejárati kapu lámpái között. Semmi hatás. Az őr sürget, menjek még egyszer. Az eredmény ugyanaz. Némi zavar a repd szigorú őrei kö­zött. Vaskos szótárat keríte­nek, most azzal sétálok ki is­mét: fülsiketítő csengetés, a kapu két oldalán villog a lámpa. „Egy kis mágneses lap a titok nyitja — magya­rázza az őr. Attól kezdve na­ponta előre köszön, cinkosan jelezve: mi ketten tudunk az effajta mágneses lapok meg­bízhatóságáról. A magyar polcot keresem. A tájékoztatóban szemvilla­nás alatt kaptam meg a szá­mot: 894,51. A terem sarká­ban, a görög és a kínai iro­dalom között szerényen húzó­dik meg a magyar gyűjte­mény. Petőfik, Illyések, Dé- ryk mellett néhány kint élő magyar írása, s egy itthon agyonkeresett finn—magyar szótár, Párizsban bizonyára elengedhetetlen lehet. Heve­nyészett, eshetőleges a válo­gatás. Irodalmunk, történel­münk még Párizsban is töb­bet érdemelne. Magyar tárgyú film után kutatok a katalógusban: ezer­ötszáz között egyet találok. Dél van, kettőre enyém az ötös számú tévékészülék — vagy húsz. van a könyvtár­ban ilyen,, bárki kedvére néz­het filmet Sartre-ről és De Gaulle-ról, a vulkáni kitöré­sekről és a gyémámtcsiszolás- ról, ingyen, persze. A film közepés, de aminek örülök: tárgyilagos. Film közben va­laki mellém ül, mi ez, kérde­zi. Mondom, Magyarország. A fekete fiú érdeklődő. „Európában van?" Helven nyelven , A könyvtáron belül a nyel­vi laboratórium külön világ. Kát stúdiójában a Föld het­ven nyelvét tanulhatja egy­szerre nyolcvan ember. (Me­gint hozzá kell tenni: in- gyen.) Az ember kiválasztja a módszert (külön katalógu­sok szolgálnak a választás­hoz) s pultnál megkapja a könyvet, beül a kis. kalitká­ba és egy órán át dolgozhat magnószalaggal, tévével, könyvvel, a választott mód­szer szerint. Számolom, napjában nyolc­száz ember tanulhat nyelvet. Többségükben idegenek, olya­nok, akik Párizsba jöttek, fran­ciát tanulnak. Olyanok, akik beleuntak Párizs drágaságá­ba, s most angol, német nyelvterületre igyekeznek. Néhány nap elég az ismer­kedésre. A venezuelai fiúval a szocializmusról beszélge­tünk; az angol lánnyal a há­zasságról: Párizsba jött férj­hez. Én az afrikainak fogla­lom a helyet, s a francia nyugdíjas etnográfus, Paul Dumas, ha meglát, elém jön. Kínait tanul, jól ismeri Ma­gyarországot és tiszteletre- méltóan büszke hazájára, a Beaubourgra meg különös­képp. (Következik: 3. Találkozás Smith boltjában.) Major Árvácska

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom