Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-25 / 276. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Árammérőgyári KISZ Eljött az utánpótlás ideje Felújították az ifjúsági klubot Megsűrűsödtek a tennivalók az Árammérőgyár KlSZ-öer- keiben. A májusra összehívott KISZ-kongresszusra való felkészülés miatt már decemberben, egy-két hét múlva hozzálátnak a szokásos év eleji szervezeti események tervezéséhez. Fogd Máriát, a KISZ gyári bizottságának titkárát arról kérdeztük, milyen teendők hárulnak az irányító testületre, az aktivistákra, s hogyan értékeli az árammé- rös alapszervezetek munkáját. — Januárban először a beszámoló és vezetóségválasztó, majd a tervező taggyűlést tartjuk. Nemrégiben bizottsági ülésen tárgyaltuk a káderhelyzetet, az utánpótlást s ez szorosan kapcsolódik a jövőhöz. Az Árammérőgyár ifjúsági mozgalmát most az őrségváltás jellemzi. Vezetők, szervezők — Sok korábbi gyakorlott, élenjáró aktívánk, funkcionáriusunk került be, huszonnyolc-harmincegy éves korában a pártalapszervezeti, üzemi vezetőségbe, többeket szakszervezeti bizalminak, főbizalminak választottak. Az egyik fontos feladatunk, hogy mellettük, helyettük új, vezetésre alkalmas, széles látókörű fiatalokat vonjunk be az irányító, szervező munkába. — Hogyan lehetséges ez? — Van utánpótlás s egyébként sem bízzuk a dolgot a véletlenre. A városi KISZ-ve- zetőképzésben három fiatalunk vesz részt, s a politikai képzésünkben megszervezett aktivisták körében is arra koncentrálunk, hogy vezetési, szervezési ismereteket adjunk. — Hogyan összegezte a bizottság a mozgalmi év első jelének eseményeit? — Az akcióprogramunknak megfelelően négy területet vizsgáltunk; a termelést segítő tevékenységet, a szervezeti, politikai életet, a kulturális és sportmunkát. f — Mit mondhatunk az első területről? — Ami a KISZ-eseink termelést segítő tevékenységét illeti, elsősorban a társadalmi- munka'-akciókat, a kommunista műszakok teljesítményét elemeztük, megállapítva, hogy eleget tettünk vállalásainknak. A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa is eredményesen tevékenykedett. Részben ők szervezték meg a műszerészek Ki minek mestere? versenyét s már eddig nyolc munkát küldtek be az Alkotó ifjúság pályázatokra, közülük kettőt a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a SZOT és a KISZ KB köZös felhívására. A gyári munVII. ÉVFOLYAM, 276. SZÄM 1980. NOVEMBER 25., KEDD Egyetemi gépészkar Szakmérnököket kéoeznek Sokszor feltett kérdés: sok, kevés- vagy éppen elég az, amit az egyetem ad az oklevelet szerzett fiataloknak? Olykor vitává terebélyesedik, ha valaki szakmai vagy más társaságban szóba hozza ezt. A kérdés bármely részére nehéz lenne igennel vagy nemmel feleletet adni. Hiszen a nagy általánosságok kimondása mellett tudnunk kell, hogy az egyéntől is sok függ. Egy biztos: a végzés utáni gyakorlat, vagy ahogy divatosabban mondjuk, az élet dönti el, ki mennyire boldogul szakmájában. Hogy egy kicsit példálózzak, máig előttem van annak a mezőgépész technikusnak az esete, aki az iskolában, miközben alig birkózott a szakma elméleti dolgainak elsajátításával, mára egyik országos hírű termelő- szövetkezetünk gépesítési ágazatában olyan fontos pozíciót tölt be, amilyenről tanáraink sohasem álmodtak. Csak csettintettek rá, hogy: ejnye, ez a Péter milyen kitűnő gyakorlati szakember lett! Több mint száz ember munkáját irányítja a gépműhelyekben és a traktorok körüL Specialisták kerestetnek Az élet diktálta feladatok, az igazi leckék ma sem mások, a technikusnak, a mérnöknek azonban annyiban módosultak a tennivalói, hogy az iskola, az egyetem befejezése után a legtöbb esetben specialistának kell lennie. Az elméleti alapozás korát olyan szakasz követi, amelyben a tanultaiknak sokszor csak a töredékét használják. Hiszen ha csak a gödöllői frissdiplomás gépészeket nézzük, nem lesz azonnal valakiből főmérnök, üzamegység- vagy ágazatvezető, amely posztokon minden tételt újra visszakérdez a gyakorlat. Ha viszont- fél vagy egy év el-, teltével egy-egy kisebb részleget, mondjuk valamilyen melléküzemet, szakmai területet rábíznak, szükség lehet az alaposabb elmélyülésre. Nyilván ennek a felismerése vezette felsőfokú oktatási intézményeinket és felettes hatóságukat arra, hogy bizonyos szakágakban meghirdessék a speciális szakmér- nökképzést. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mező- gazdasági gépészmérnöki karán például, az alapképzés mellett négy szakon folyik a tanítás, amelynek hallgatói egytől egyig a korábban végzettek. Ezen a karon eddig már hatszáztízen kaptak szakmérnöki oklevelet. Hogy milyen nagy az igény a 'speciális képzési formára, azt bizonyítja, hegy a jelenleg is folyó ag- rárgépész-gazdasági, a mező- gazdasági kutató, a mezőgazdasági energiagazdálkodási, valamint a mezőgazdasági gépjavító és alkatrészgyártó szak mellett két újabbat szerveznek januárra. . Az egyik a kertészeti-gépész szakmérnökképzés lesz, amelynek céljáról a szakvezetőt kérdeztük. — Több minden indokolja. A gépészmérnöki karon a kertészeti gépesítésből kevés ismeretet tudnak elsajátítani a hallgatók — mondja dr. Jeszenszky Zoltán egyetemi tanár. — Másrészt az utóbbi' években nagy fejlődésnek indult a kertészetek gépesítése, ugyanakkor a mi karunkon egyáltalán nem kapnak a hallgatók kertészeti ismereteket, márpedig meggyőződésünk, hogy bizonyos mértékig a gépészeknek is szükségük van erre. — Ugyanakkor, mivel sok gazdaságunk folytat kertészeti termelést, az e területen dolgozó gépészeknek saját magukat kell képezniük, ami egy ideig tartható, de mindenképpen arra van szükség, hogy az oktatásit intézményessé tegyük. Ezt ismerte fel a gépészmérnöki kar és az egyetem vezetése, s kért engedélyt a minisztériumitól a szakmérnökök képzésére. Takarékosság — Hasonló indokok alapján indítjuk ugyancsak januárban a terménykezelési szakmer- nökképzést — folytatja dr. Vas Attila, egyetemi docens. — Ha végiggondoljuk, egyszerű rájönni, hogy a mezőgazdasági termelés minden ágazatában az egyik legfontosabb fázis a termények betakarítása, kezelése, tárolása és egyes esetekben, az elsődleges feldolgozás. Hogy mennyire nagy jelentőségű a termények szakszerű kezelése, azt bizonyítja, hogy a költségek jelentős hányadát emésztik fel ezek a folyamatok. — Egyszerre van itt szó az energia megóvásáról és a vele való takarékosságról. Vegyük például a kukoricater- melésit, amelyben a betakarításig az energiának csupán mintegy 15—20 százalékát fordítjuk a szántóföldi munkálatokra, a többit, a nagyobb hányadot a betakarítás, a tisztítás, a szárítás, a tárolás emészti fel. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogyan gazdálkodunk a villamos és a folyékony, vagy éppen a gázenergiával. A munkák szakszerű irányításáról pedig csak akkor beszélhetünk, ha a nagy értékű gépek munkáját speciálisan képzett gépészek irányítják. Az energia kérdése persze úgy is fölvetődik., hogy a megtermelt javak maguk is energiahordozók. Az anyagok szakszerű kezelése, ami tulajdonképpen anyagmegóvás, szintén mindennél fontosabb: az előírtnak megfelelő kukorica- vagy gaboniaszárítás ma is követelmény, de ha ezt és más termények kezelését speciálisan képzett szakemberekre bízzák, kisebb a kárba vesző beltartalmi érték. A ter- mánykezelés-i szakról, tantervének ismeretében elmondható, hogy az erősen biológiai és műszaki továbbképzést jelent majd. Partnerek — A két új szakra azok jelentkezhetnek, akik legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkeznek — tájékoztat még dr. Tóth Lás^lóné, a tanulmányi csoport vezetője. — Az oktatásba egyetemünk mindkét karának tanárait bevonjuk, mellettük egyenrangú partnerek lesznek azok a meghívott előadók, akik gazdaságokban, gépgyárakban, tervező-fejlesztő intézetekben és másutt elismert specialistái az egyes szakmai területeknek. ' F. I. Uiánpéílásbázis Az egyetem egyik legrégebbi szakosztálya a vívóké. Alapítója, szervezője, edzője Ötvös Károly volt, majd 1068 óta Benkő Tibor nyugállományú testnevelő tanár, szakedző irányításával dolgozik a gárda. A C-kategóriás szakosztály 1969 óta NB II-es kardcsapattal rendelkezik, és sok jó vívót nevelt, akik közül többen már fővárosi egyesületekben szerepelnek. Jelenleg 40 vívó heti három alkalommal tartja edzéseit, a -kezdőd haladó és versenyző csoportban. Mint nevelő szakosztályt, a GEAC vívóit az országos III. körzetbe sorolták, s Ózd, Eger mellett az utánpótlás egyik legjelentősebb bázisa. Az egyéni versenyek során több vívó szerzett magasabb minősítést, illetve egy évre megerősítette a meglévőt. A miskolci versenyen Nagy Péter gazdászhallgató kimagaslóan technikás, lendületes vívással nyert. Kiváló vívó még a gépészkaros Liscsinszky Miklós. kaverseny-mozgalomban megállják a helyüket a szocialista brigádtag KISZ-esek, s van három ifjúsági brigádunk is. Sőt: most alakul a negyedik. Négy brigád — Melyik üzemrészben? — A garázsban s ez egyben a szervezeti élet újdonsága is: az itt dolgozó fiatal gépkocsivezetők önálló KISZ- alapszervezetet alakítottak. Eddig gond volt, hogy másmás sejthez tartozva nehezen tudták összeegyeztetni idejüket. A saját alapszerveZet módot ad majd arra, hogy igazodjanak sajátosságaikhoz s jobban kihasználják lehetőségeiket. Az új alapszervezetnek tizennyolc tagja van. — Hogyan valósultak meg a közművelődés tervei? — Jól sikerültek hagyományos kirándulásaink. Három napra a szegedi ifjúsági találkozóra utaztunk, “két napot töltöttünk Kőszegen és környékén, az ottani nevezetességekkel ismerkedve. — Az ifjúsági klubunkat. amely korábban hetente két alkalommal tartott nyitva, augusztusban és szeptemberben felújítottuk. A fiatalok társadalmi munkában kifestették, kimázolták, kitakarították a helyiségeket s most aZ alapszervezetek itt tartják klubestjeiket, rendezvényeiket. Azt tervezzük, hogy januártól új klubvezetést bízunk meg. — És a sport? — Itt is tovább folytattuk a hagyományokat. Több házi bajnokságot szerveztünk s a Ganz Műszer Művek Műszer Kupáját ismét a tarsolyunkban tudhatjuk. A Rózsa Ferenc alapszervezetünk a KISZ Pest megyei Bizottságának ötezer forintos vásárlási utalványát kapta jutalmul az Edzett ifjúságért mozgalomban nyújtott teljesítményéért. Folyamatos toborzó — A bevezetőben említett felkészüléseken kívül milyen feladatok várnak még a mozgalmi év hátralevő részében az Árammérőgyár KISZ- eseire? — Politikai célunk, hogy a gyár fiatalsága körében tovább erősítsük a tömegbefolyásunkat, hogy emeljük az agitáció, a propaganda színvonalát. Ezzel is szeretnénk elérni, hogy több fiatalt nyerjünk meg tagnak, hogy erősödjön az érdekképviselet, a közművelődési és a sportmunka. G. Z. KISZ-élet Csökkent a fluktuáció Tizenhárom főre emelkedett az elmúlt mozgalmi évben a KISZ aszódi nagyközségi bizottságának létszáma, s ez módot adott arra, hogy a megnőj vekedett feladatokat jobban elláthassák. Emellett sikerült megállítani a már évek óta jellemző fluktuációt: a gyakori tisztségviselői cserék nem használtak a tartalmi munkának. A testület tagjainak önállósága, aktivitása ma már megfelelő, s ha a statisztikát nézzük, a képzettségre sem lehet panasz. Másfél év alatt hárman végezték el a hathetes sződligeti KISZ-titkárképzőt. Kevésbé lehetnek viszont elégedettek az alapszervezetek káderutánpótlásával: az idei beiskolázási tervüket csak részben teljesítették. A hathetes képzésben eredetileg ketten vettek volna részt, de csak egyikük tudott elmenni. Igaz, a másik jelölt sem hibáztatható, hiszen nem kevésbé fontos feladatot kapott: behívták katonának. Leán^kaszoknyák Könyvek és kölcsönök hi aszódi huszonöt év Jövőre, az aszódi nagyközségi könyvtár létrehozásának 25. évfordulóján egy kis pró- pagandafüzetet adnak ki, melyben elsősorban az intézmény . szolgáltatásairól tájékoztatják a közönséget, bemutatva, mit találhatnak a termekben, milyen műveket, folyóiratokat, ugyanakkor visz- szapillantanak az eltelt negyedszázadra, felelevenítve a kezdeteket, honnan indultak, s hová értek a nyolcvanas évtizedig. A teljesség A könyvtár vezetője, Adám Imréné 1962 óta dolgozik itt, az azóta történteket jól ismeri, munkahelyét bemutatva, eddig életútját is összegezi. Az azt megelőző évekről kevesebbet tud, célja ezért az 1956—62 közötti időszak felderítése. Sorra keresi fel a régi olvasókat, megtudakolva, mire és hogyan emlékeznek az első esztendőkből. A könyvecske az ő adataikkal lesz telje?. A visszapillantások általában mindenkit meglepnek egy kicsit. Fejlődő, életképes intézményekről rendszerint kiA Budapesti Népiruházati Szövetkezet erdőkertesi varrodájában novemberben több mint 2 ezer gyermekszoknyát és mellényt készítenek exportra a Szovjetunióba. A képen Lagyjánszki Jánosné gyermekszoknyát varr. Barcza Zsolt felvétele Járda épül A lakók régi kívánsága teljesült Domonyban: hamarosan járda vezet a községiből a MÁV-állomásra. Az itteni út lassan mindkét oldalon beépül, s a házakból sokan jártnak gyalog. Ma még csak a járművek által is használt műúton, ezernyi veszély között. Az elmúlt napokban bányakavicsot és betonlapokat szállítottak az épülő járda mellé. A munkálatokkal kapcsolatban Dicse János, az aszódi nagyközségi tanács elnökhelyettese elmondta; hogy a közős fejlesztési alapból mintegy 800 méteres szakaszon készül el a betonos gyalogjáró Az építés gazdája a költség- vetési üzem, s reméljük, hamarosan arról számolhatunk be, hogy elkészültek a munkával. Városi moziműsor A kofa és a költő. Színes szovjet háborús dráma. Csak 4 órakor! Szentév. Színes francia bűnügyi film. Előadáskezdés: 6 és 8 órakor. ISSN 0133-195'! (Gödöllöl Hírlap) derül, a sok fáradozás, vesző- dés nem volt hiábavaló, az eredmények jelentősebbek, mint amilyeneknek akkor látszottak, amikor először rögzítették őket. Egyszerű ennek a magyarázata, nagyobb időszakot áttekintve, az évek alatt elért részsikerek a maguk teljességében, összegeződve állnak előttünk. Nézzünk néhány tényt. Az aszódi könyvtár 1962-ben 38 négyzetméteren működött, 4 ezer kötettel várta olvasóit. Ma 200 négyzetméternyi termeik alapterülete, a kötetek száma meghaladja a 27 ezret. A lakótelepen .fiókkönyvtár szolgálja az olvasni vágyókat? ahol hetente háromszor cserélhetnek könyvet. Kapaszkodók hiánya Az olvasók tábora nem gyarapodott ilyen látványosan, amin senki sem csodálkozik. Korábban a lakosság 17—18 százaléka, a tavalyi pontos adatok szerint 19,3 százaléka tartozott a könyvtárba iratko- zottak közé. A számok értékelésekor §ok mindent figyelembe kell vennünk. Többek között azt, hogy Aszódon még vagy hal? kisebb-nagyobb Könyvtár működiK, az isKoiáK- ban, az üzemekben, a gimnáziumban. No meg az általános fejlődéssel arányosan ebben a nagyközségben is több a magánkönyvtár, sokan, akik valaha csak a könyvtárban juthattak olvasnivalóhoz, rendszeres vásárlókká lettek. Könyvekről, kultúráról, művelődésről beszélgetve előbb- utóbb mindig elérünk arra a pontra, ahol bizonytalanná válunk, mert nincsenek kapaszkodók, mérhető mutatók, összehasonlításra alkalmas tények, adatok. így történt ez most is. Eddig kézzelfogható, mérhető tényekről, négyzet- méterekről, kötetekről, olvasói létszámról volt szó. A múlt és a jelen közötti különbségek egyértelműen és világosan álltak előttünk. Ámde milyen változásokat okoztak a kölcsönzött és elolvasott könyvek, az író—olvasó találkozókon és egyéb rendezvényeken elhangzottak, s milyen a változások iránya. Okkal föltehető, a sok ezer kiolvasott könyv talán szintén ezer órákban mérhető örömöt szerzett gyereknek és felnőttnek, a szaktárgyú művek segítettek a tanulásban, a munkában, a tervezésben. A könyvtáros, aki napról napra találkozik kölcsönzőivel, az olvasókkal, bizonyára sok jelből következtethet a művek hatására. Megnyugtató lehet számára, ha olyanok kopogtatnak a könyvtár ajtaján, iratkoznak be, jönnek rendszeresen olvasnivalóért, akiknek az apját, anyját, még gyerekként, ő szoktatta ide, ő adta kezébe az első köteteket, s ajánlott később újabba-’ kát. Szép számmal akadnak ilyenek, sőt olyan is, akinek már az unokája is idetalált. Nincs raktár Magától értetődik; miközben a múltba nézünk, a jövőről sem feledkezünK meg, tovább akarunk lépni, ha nem ezt tennénk, menthetetlenül megkezdődnék a hanyatlás. A könyvtár gyarapítása Aszódon is folyamatos. Tavaly 83 ezer forintot költöttek új könyvekre, az idén már a 100 ezer körül járnak. Az elején írtunk a négyzet- méterek növekedéséről, de ez sem oldott meg mindent. Nincs raktáruk. És természetesen azon is töprengenek, hogyan lehetne a könyvtár még vonzóbb, milyen érdekes rendezvényeket. szervezzenek, miképpen tehetnék szorosabbá az együttműködést a többi könyvtárral. K. P.
