Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-23 / 275. szám

1980. NOVEMBER 23., VASÁRNAP

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

Az ember nemcsak termelési tényező

A pártszervezetek feladata a vállalati munkaerő-gazdálkodás fejlesztésének segítésében

A Pest megyei Hírlap meglehetős rendszerességgel foglalkozik a munkaerőgazdálkodás tapasztalataival. Hasábjain állami vezetők, újságírók mondják el véleményüket a helyzetről, a tennivalókról. Gyakoriak az eleven tudósítások a sokszínű üzemi tapasztalatokról. Mindezzel a lap segíti megértetni az MSZMP XII. kongresszusának útmutatásait. Azt a szemléletet és politikai, gazdasági magatartást, hogy az előttünk álló feladatokat csak a munkaerőnek a jelenleginél hatékonyabb foglalkoztatásával oldhatjuk meg.

Az MSZMP Pest megyei Bizottsága döntésének megfelelően az első félévben minden termelő üzem pártszervezete áttekintette a munka eddigi eredményeit. A gazdasági vezetőkkel, a szakszervezetekkel, a KISZ-szervczetekkel együtt mérlegelték az üzem helyzetét, a hatékonyabb foglalkoztatás további feladatait. Gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottságunk értékelte a pártszervezetek, a termelő üzemek tapasztalatait- Ezek közül szeretnék néhányról szólni, a teljesség igénye nélkül.

A kritikus és önkritikus testületi ülésekre jellemző volt az összefüggések keresése, az összpontosítás a további tennivalók világos kimunkálására. Egyes helyeken (például a pomázi Faipari Szövetkezetben, a nagykőrösi NEFAG-ban, a Híradás- technikai Anyagok Gyárában) gyenge volt az előkészítés, összességében azonban az akció jól segítette az eszmei-politikai egység szilárdulá- sát a pártszervezetekben, illetve az egységes álláspont kialakítását a gazdasági és társadalmi vezetésben.

, Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a pártszervezetek, a kommunisták nagyfokú felelősséget éreznek és vállalnak a munka teljesítményének a javításáért. A korábbinál bátrabban néznek szembe a munka szervezettségében fellelhető hiányosságokkal, a helyenként laza munkafegyelemmel. Ugyanakkor a munkaerőt nemcsak termelési tényezőnek tekintik. Számolnak azzal, hogy az intézkedések emberi sorsokat is érintenek. Érzékelik, hogy a munkaerőgazdálkodás nemcsak létszámkérdés. Az emberek tudását, tapasztalatait, . szorgalmát, öntudatát; kell folyamatosan gyarapítani és'a népgazdasági feladatok' érdekében4 egyre jobban hasznosítani. A gyakorlatban már kezdi éreztetni a hatását a XII. pártkongresszus határozata. Ismeretes, hogy a legfelsőbb pártfórum a korábbinál nagyobb körültekintést és következetességet igényelt a pártszervektől, valamint az állami-gazdasági vezetőktől.

Az üzemek egyik alapvető feladata változatlanul a munkaerő tervezésének a javítása. Ebben sajnos, még mindig nem megfelelő a helyzet. Az extenzív fejlődési szakasz hatása még sok vezető gondolkodásában, beidegződésében él. Az V. ötéves terv első éveiben még általános volt a növekvő munkaerő tervezése. Ezt nem kevés politikai és gazdasági ráhatással, valamint a tényleges hiánv kényszerítő erejével sikerült felváltani egy reálisabb munkaerőtervezéssel. 1980-ban már a termelő szféra túlnyomó részében csökkenést terveztek és hajtottak végre. Mi hát a probléma?

Mennyiségi vonatkozásban az, hogy a munkaerő-csökkenés az ágazatok és vállalatok között kevéssé differenciáltan megy végbe. Általában vitatkozunk azon. ho?v sok-e, vagy kevés nálunk a munkaerő? Világos, a helyes választ a termelékenység színvonala és dinamikája segít megtalálni. A termelékenység a legtöbb esetben nem éri el a fejlett országok szintjét. Ennek alapján mondjuk, hogy nálunk nem kevés. hanem sok a munkaerő. A legnagyobb ellentmondás abban van hogy az emberek egy részét nem ott foglalkoztatják, ahol a leghasznosabb lenne a társadalomnak. Ma is tapasztalható, hogy sok vállalat igyekszik mindenáron megtartani a meglevő létszámot, ugyanakkor csökken a létszám ott is, ahol emiatt az exportpiacok igényeit nem tudják kielégíteni. Csökken a háttéripari vállalatoknál is. A szolgáltatások területére kívánatos átcsoportosítani munkaerőt, mégis a megyei szolgáltató vállalatok dolgozóinak létszáma fogy. A megyei építőipari vállalatok nem képesek kielégíteni az igényeket, ugyanakkor a fizikai dolgozóik száma az elmúlt egy év alatt mintegy tíz százalékkal csökkent. Pedig a felújítások volumenének a növelése áll előttünk, ami köztudottan munkaigényes tevékenység.

Vagyis, nem lehet csak általánosságokkal konkrét, adott viszonyok között jelentkező problémákat elintézni.

Lényegesen töt!) a lehetőség a

vállalatok, szövetkezetek esetében a munkaerő ésszerű kihasználására.

Egyre inkább élnek is vele. Az V. ötéves tervidőszakban sok megyei vállalatnál hajtottak végre nagy változtatásokat a termelési szerkezetben (Csepel Autógyár, Mechanikai Művek, Ipari Szerelvény, és Gépgyár, Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, Váci Kötöttárugyár, Tex- elektro Ipari Szövetkezet... és még lehetne folytatni). Igen sok dolgozót kellett átképezni és más feladatokkal megbízni. Ez a folyamat tovább tart. Például ez évben az MGM Diósdi Gyárából a kardáncsapágy gyártását Debrecenbe vitték, helyette a gyűrűs kúpgörgős csapágy gyártását növelik gyors ütemben. A dolgozókat is érintő termékszerkezet-váltás megy végbe az Egyesült Izzó Váci Gyárában, a Fortéban, a textilipari vállalatoknál és másutt.

Több helyen nem termelő területről termelő munkahelyre irányítottak át dolgozókat (Csepel Autógyár, Dunai Kőolajipari Vállalat, Nagykőrösi Konzervgyár stb.). A mezőgazdasági üzemek melléküzemágainak dolgozóit, csúcsmunkák idején átmenetileg, igénybe veszik a termény betakarításában.

A vállalaton belüli átcsoportosítás nem egyszerű’ dolog, nem megy .vita nélkül. Viszont a pártszervezetek, a gazdasági vezetők és az üzemi szakszervezetek keressék az anyagi ösztönzés, az átképzés olyan módozatait, amelyek elviselhetővé teszik a változásokat az érintettek számára. És kellő tájékoztatással, felvilágosítással is elő kell segíteni a kollektívák dinamizmusát, a gyorsan változó viszonyokhoz való alkalmazkodási képességet.

Általános volt 1980-ban a foglalkoztatott létszám csökkenése. A gazdasági szabályozók és a termelés lassúbb növekedése elindította a kívánatos tendenciát. Az összetétel tudatos alakítását viszont az idei gazdasági viszonyok nem segítették eléggé. Az év első felében romlott a vezetők „előrelátása” a gazdálkodás kérdéseiben. Viszonylag kevés vállalat és szövetkezet rendelkezik részletes, megalapozott foglalkoztatási és képzési tervvel. így a spontaneitás nem csökkent, hanem sok helyen éppenhogy nőtt. A termelő munkahelyeken a változatlanul erős fluktuációnak van túlságosan nagy szerepe az összetétel alakításában. Valamelyest romlott a fizikai és nem fizikai, valamint a termelő és a nem termelő létszám aránya. Az adminisztratív állomány csökkentésének a leggyakoribb formája, hogy a kilépők, nyugdíjba menők helyét nem töltik be. Ezzel a módszerrel nem a feladatokhoz alakítják a kollektíva összetételét, egyelőre csupán a létszámot befolyásolják.

Most olyan időszakban vagyunk, amikor a tapasztalatok alapján minden munkahelyen tovább kell lépni a munkaerő-tervezésben. A szükségességet pedig nagyon felfokozza az Í981-es és a VI. ötéves terv kidolgozása, amelyre most került sor az üzemekben. Ez az az időszak, amikor minden gazdasági egységben úgy mennyiségi, mint minőségi szempontból tervszerűvé, tudatossá kell tenni az „emberi tényező” hasznosítását.

A megyei pártbizottság gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottsága javasolja, hogy 1981. I. félévében ismét tűzzék a témát napirendre az üzemi pártbizottságok. Az idei tapasztalatokat is hasznosítva vitassák meg a vállalat VI. ötéves tervének a munkaerő-foglalkoztatási részét. Segítsék elő, hogy az emberek foglalkoztatása összhangban legyen a gazdasági céllal. Fordítsanak kellő figvel- met a képzésre, a továbbképzésre — külön segítsék a többszakmás képzés terjesztését. A szakszervezetekkel, KISZ-szervezetekkel biztosítsák,

hogy a fiatal szakemberek beilleszkedése zavartalanul folyjon.

Egyszóval legalább olyan komolyan kell tervezni az emberi feltételeket. mint a gazdálkodás többi tényezőjét.

Néhány példával szeretném ezt érzékeltetni :

— A hernádi Március 15. Tsz pártés gazdasági vezetősége terveiben a folyamatos termelés feltételeinek a megteremtését és a munkakövetelmények általános alkalmazását tűzik ki többek között. Elhatározták, hogy minden munka- területen csak a szükséges dolgozói létszámot foglalkoztatják.

— A Csepel Autógyárban egyes fizikai munkatérületek létszámhiánya és viszonylag nagy fluktuációja okoz gondot. A végrehajtó bizottság álláspontja szerint nem a létszám növelését, hanem a . veszteségek csökkentését tűzték ki célul. Igazságosabb és ösztönzőbb teljesítménykövetelményeket terveznek életbe léptetni a legkülönbözőbb munkaterületeken — vagyis nemcsak a. normában dolgozóknál, hanem a többi fizikai és adminisztratív munkahelyeken is.

— A százhalombattai két nagy vállalat, a DKV és a DHV már eddig is példát mutatott a termelékenység növelésében, a dolgozók képességeinek a hasznosításában. Most további szervezési intézkedésekkel, a fő- és kisegítő gyártási folyamatok automatizálásával, a javítás, karbantartás, minőségellenőrzés hatékonyabb irányításával kívánnak tovább lépni.

— A monori Mezőgép Vállalat ■gazdasági vezetői és társadalmi szer-, vei elhatározták, hogy a nem nor- mázott munkaterületek létszámigényét a hazai és nemzetközi normatívák alapján határozzák meg.

— Következetesen kívánják folytatni a korszerű külföldi és hazai munkaszervezési eljárások bevezetését a Lenfonó- és’Szövőipari Vállalatnál, a Nagykőrösi Konzervgyárban. a Híradástechnikai Anvaffok Gyárában, a Ganz Árammérőgyárban. a ceglédi ÉVIG Gyárban és több más üzemben.

— A vecsési Ferihegy Termelőszövetkezet az egész szervezeti felépítést. a hatásköröket, az ösztönzési rendszert felülvizsgáltja és újrarende- dezi abból a célból, hogy a dolgozók a számukra legmegfelelőbb munkát végezhessék és érdekeltek legyenek a termelékenység növelésében.

— A mezőgazdasági üzemek eddig äs minden lehetséges területen alkalmazták a teljesítmény szerinti bérezést. Most a legtöbb állami gazdaságban és termelőszövetkezetben célul tűzték ki, hogy javítják a munkák megszervezését az alap- és kisegítő tevékenységben egyaránt.

E néhány példával a problémák és a feladatok sokszínűségét kívántam érzékeltetni. És bizonyítani, hogy az üzemi pártszervezeteink az adott viszonyok között alkotóan alakították ki a tennivalókat.

A. megyei gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottság a munkaerő- gazdálkodással kapcsolatban még néhány tapasztalatra irányította rá a figyelmünket.

Szükségesnek ííéii, hogy általánosan fokozzuk a tevékenységet a munkafegyelem, a technológiai fegyelem és a gazdálkodási fegyelem erősítéséért. Viszont az az álláspontja, hogy a munkafegyelem szilárdításának az alapvető eszköze a munka szervezettségének a javítása és az érdekeltség erősítése.

A legtöbb munkahelyen növelni kell a bérezésben a teljesítmények szerepét. A fizikai dolgozók nagyobb részénél reális teljesítménynormák és minőségi követelmények alkalmazásával kell ösztönzőbb teljesít- raényérdekeltséget érvényesíteni. De gyakorlatilag minden dolgozónál — szakembernél, adminisztratív alkalmazottnál is — meg lehet pontosabban határozni a követelményeket, a feladatok rendszeres számonkérésével mérni lehet a teljesítményeket és a bérezésben kifejezésre lehet (és szükséges) juttatni.

Nagyban elősegíti a megértést, ha az elveket mindenkinél igyekszünk következetesen alkalmazni. Nem kevésbé fontos, hogy a propagandánk közös hullámhosszra hangoljon bennünket. Hogy amikor arról beszélünk: differenciálás, azt értsük, hogy következetesebben akarjuk megvalósítani a munka, a felelősség szerinti elosztást. Vagy: gyakran mondják, hogy alacsony jövedelemnövekedési

■ütem esetén nem lehet a differenciálást megvalósítani. Azt hiszem, sokán félreértik a feladatunkat. Nekünk nemcsak a többletjövedelmekben és a fizetésemelésekben kell ér; vényesítenünk a munka szerinti elosztást! Aki a munkaidejében nem dolgozik, az semmilyen bért sem érdemel. És, ha ezt sikerül érvényesítenünk, akkor jobban el tudjuk‘ismerni a szorgalmas, becsületes dolgozóik munkáját.

A. termelői kollektívák munkáját nagyban segítheti a korszerű vállalati belső irányítási és ösztönzési rendszer. Kívánatos, hogy növekedjen a szervezeti egységek önállósága, felelőssége, anyagi érdekeltsége. Vannak jó példáink, de összességében a helyzet nem kielégítő.

A népgazdaság és a vállalatok,

szövetKezetek kapcsolatában a kormányzat törekszik minél tisztább helyzeteket és hatékony ösztönzést érvényesíteni. Ugyanez lényegesen lassabban és ellentmondásosabban megy végbe a vállalaton belül. Ebből pedig törvényszerűen következik, hogy a munkahelyeken gyakran nem az megy végbe, amit célul kitűzünk. Jellemző, hogy miközben a vállalatok, a szövetkezetek többsége a teljesítménytől függő bértömeggazdálkodási szabályozás alá esik, addig a vállalati belső szabályozás a legtöbb helyen bérszínvonal-gazdálkodásra készteti a szervezti egységet. Sérelmezik ezt az MHD váci gyárában. az Egyesült Izzó váci gyárában és sok más munkahelyen.

Mi az oka a jelenségnek? Biztonságra törekvés, konzervativizmus vagy speciális vállalati tényezők? Bármi is legyen, szükséges és érdemes változtatni. A Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat a szerszámgyárban bevezette a bértömeggazdálkodást. Az eredmény: 5 százalékos többletbérrel 30 Százalékos teljesítménynövekedést értek el, és megszűnt a korábban állandó létszámhiány. A dunavarsányi Petőfi, a fóti Béke és a péceli Rákosvölgye termelőszövetkezetekben köfséérű, ösztönző érdekeltségi rendszert alakítottak ki. A béreket a teljesítmények, a vállalati jövedelemhez való hozzájárulás, szerint szabják meg. Végül is kialakítják, hogy a szövetkezeti, az ágazati és a dolgozó egyéni érdeke azonos irányban hasson.

A mezőgazdasági üzemek alaptevékenységében eléggé elterjedt, hogy a munka mennyisége mellett a minőséget is díjazzák. Például a növény- termesztésben dolgozó traktoros a vetés után a végzett munka bérének csaknem a 80 százalékát kapja meg, 20 százalékát pedig akkor, ha a vetés kikelt és értékelhető a munka minősége. Más formában alkalmazzák a módszer lényegét az állattenyésztésben, megint más formában a kertészetekben. Figyelemre méltó, hogy a minőségi bérezés tapasztalatai kedvezőek az ipari üzemekben is, ahol bevezették (egyik úttörője volt az ipari területen a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat).

A munkaerőgazdálkodásnak vannak olyan kérdései,.amelyek a vállalatok közötti együttműködés továbbfejlődését igénylik.

A mezőgazdaság üzemeiben erőteljes szakosodás ment végbe az elmúlt évtizedben. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok a 70-es évek végétől egyre több közös beruházásra vállalkoznak. A párt- és tanácsi szervek ezeket teljes mértékben támogatják, segítik többek között azért is, mert korszerű, hatékony, koncentrált termelést tesznek lehetővé, elősegítik az emberi munka okos hasznosítását. Az együttműködésinek sok ésszerű formáját alakítja ki a gyakorlat. Olyanokat is, mint a nagykovácsi Rozmaring és a solymári Magyar—Bolgár Barátság termelő- szövetkezetek között, ahol szerződés szerint végeznek el egymásnak (állandóan) gépi munkákat, ésszerűsítve ezzel a gépi beruházásokat, biztosítva a géppark kihasználását.

Az ipari üzemek együttműködését is célszerű fokozni, elsősorban a gépkarbantartás, felújítás, szerszámkészítés, szállítás, raktározás és csomagolás területén. A közös szakosított kiszolgáló egységek üzemeltetése kevesebb létszámot igényel, javítja a szolgáltatások színvonalát, csökkenti a fajlagos költségeket. Azokon a területeken, ahol ez a megoldás nem lehetséges, a nem kellően kihasznált kapacitást más üzemektől vállalt feladatokkal lehet megfelelően leterhelni.

Az ipari együttműködés első lépései megtörténtek. Eddig kedvező tapasztalatok vannak a Pest megyei

nehézipari vállalatokat is magába egyesítő tevékenységi társulásban. A nemrég alakult megyei Építőipari Szervezetek Gazdasági Társasága várhatóaan hozzá fog járulni az építőipari beruházások szervezettségének, hatékonyságának a javulásához.

A munkaerő-utánpótlás legfőbb forrása a szakmai képzés és továbbképzés. Az üzemi pártszervezetek és szakszervezetek tapasztalatai szerint a szakképzésben rendkívül, differenciált a helyzet — két vonatkozásban is.

Egyrészt az a probléma, hogy amíg az állami vállalatok többsége, valamint az ipari és mezőgazdasági szövetkezetek egy része vállalja a képzés szervezését és anyagi terheit, addig más gazdasági egységek — ezek többsége kisüzem — csak a munkaerő felvételét tekintik forrásnak. Ha ebben megoldást tudnánk találni, nemcsak igazságosabb lenne a teherviselés. Ennél is fontosabb, hogy több fiatal kiképzése válnék lehetővé a legszükségesebb szakmákban, másrészt tervszerűbbé válna a képzés és foglalkoztatás. Az a javaslatunk, hogy a szakmunkástanulóképzés feltételeivel rendelkező ipari és mezőgazdasági nagyüzemek vállalkozzanak nagyobb mértékben a környezetükben lévő kisebb üzemek igényeinek a felmérésére, az együttes kielégítésre. Célszerű lenne, ha a nagyüzemek, a megyei építőipari ■társulás és a mezőgazdasági termelési rendszerek a közeljövőben megvizsgálnák a képzés közös megszervezésének a lehetőségeit.

Nagy a különbség a vállalatok között a képzés tervszerűségét illetően is. A gond abban van, hogy évekkel kell előre látni a szükségleteket a szakmák és a képzés szintjének megfelelően. És minél jobb összhangot teremteni a termelés szükségletei, valamint a képzés között.

Két nagyon eltérő körülmény között működő vállalat példája: a Nagykőrösi Konzervgyárban évi 5— öüu fő változtat munkahelyet, ezek többsége rövid ideje dolgozik a gyár- . ban, 80 százalékuk szakképzetlen. A .párt-végrehajtóbizottság alaposan elemezte az okokat és megjelölte a tennivalókat. A Dunai Kőolajipari Vállalat jobb feltételek között és igényes munkaerő-gazdálkodást folytat. A vállalatnál összevetették a szakmai összetételt az igényekkel. Kiderült, hogy munkakörének megfelelő végzettséggel rendelkezik a dolgozók 70 százaléka, annál magasabb végzettségű 6 százalék és alacsonyabb végzettségű 22 százalék (a számok nagyon imponálóak!). A felmérés alapján tervezik a képzést és továbbképzést a vállalatnál.

A tennivalók, amelyek a munkaerő-gazdálkodásban előttünk állnak, növelik a munkaügyi apparátusok szerepét. Kívánatos, hogy vállaljanak és kapjanak nagyobb szerepet az üzemi munkaerő-gazdálkodás VI. Ötéves tervének és éves feladatainak a kidolgozásában. Folyamatosan szervezzék, ellenőrizzék és értékeljék a munkaerőgazdálkodást, tegyenek javaslatokat a gazdasági vezetés felé. Tovább kell emelni az apparátusok szakmai felkészültségét is.

A párttagság politikai hangulatában visszatükröződik, hogy igénylik és fokozottan vállalnak részt a XII. kongresszus határozatainak a teljesítésében. Sürgetik a korszerű megoldások, a jó tapasztalatok gyors terjesztését. Egyre kevesebb támogatást kap a kommunisták, a szakszervezeti aktivisták körében az a vezetési stílus, amely a munkaerő megtartása érdekében elnéző a lógásokkal, a fegyelmezetlenségekkel szemben. (Egyébként a tapasztalat azt mutatja, hogy így nem lehet biztosítani a hiányzó létszámot sem, nem beszélve az egyéb súlyos gazdasági és politikai károkról.) Ezzel szemben a testületek szenvedélyesen követelték a Forte-ban, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a pomázi Írószer Szövetkezetben, több állami gazdaságban és termelőszövetkezetben, hogy. továbbra se vegyenek fel minden jelentkezőt, hanem a tisztességesen dolgozókat becsüljék és tartsák meg.

Ügy gondoljuk, hogy az üzemi pártszervezetek munkájának iránya, aktivitása egyre inkább megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket az MSZMP Központi Bizottsága most november 13-i ülésén határozott meg a VI. ötéves népgazdasági tervről, azon belül a hatékonyabb foglalkoztatottság megvalósításáról.

BALOGH LÁSZLÓ, az MSZMP Pest megye!

Bizottságának titkára

t