Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-23 / 275. szám

1980. NOVEMBER 23., VASÄRNAP KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Redőkből bontakozó A RUBLJOV MÚZEUM IKONTÁRLATA BUDAPESTEN Egyszerre utazhat Moszkvá­ba és a XVI. századba az, aki megnézi a Rubljov Múzeum ikonanyagát a Szépművészeti Múzeumban. Századok üzenete Először csak gyönyörködik a fára festett Csodatevő Szent Miklós-ban, a kicsit íelnőites gyermekét kézben tartó Isten- anyd-ban. Elmélyedve, elmé­lyülve ezután észreveszi a né­pi megfigyelések gazdagságát és a drapériák festésének hal­latlan modernségét is. Ahogy gyúródik a ruha Szent Parasz- keva alakján a XVI. századi­ban, az már a kubizmus egyik előjele. Valahonnan nagyon ismerősek e táblák. Címük is, szemléletük szintúgy. Szent Kozma és Damján alakját a novgorodi iskola is idéz.e, de megtaláljuk őket a ráckevei szerb templom nevüket viselő kápolnájában, hasonló iko­nográfiái ábrázolással. Figye­lemre méltó az északi írásie­lekkel tűzdelt Illés próféta szekere. Ezt a motívumot meg Ady verséből ismerjük. Ikon és költemény egyszerre jár a XVI. és a XX. században a biblia ezen nyomvonalán, kö­töttséget levető szabadsággal a képalkotó formákat illetően. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy jelezzük; kitünően restaurálták e táblákat. Tudo­mányos alapossággal és festői gondossággal. A restauráto­roknak a Szovjetunióban nagy a tiszteletük felelősségük mel­lett, jó munkájuk inspirálásá- ra nevüket is feltüntetik az újjávarázsolt táblákon. Soro­lom nevüket: A. Kirikov, I. Vatagina, A. Veszelovszkaja és Tyihomirova. Ezt a példát, ezt a megbecsülést mi, is át­vehetnénk. NemcSaJc, r$v_ feltüntetésével, hartefrn' azzal is, hogy fokozottabb gondot fordítunk a restaurátorok fő­iskolai képzésére. Mindennapi értékek A mai szovjet iparművészet Műcsarnokban látható kiállí­tásán szembetűnő áz elképze­lések választékossága. Minden irányzat jelen van, konzerva­tívabb-és merészebb megoldá­sokat egyaránt láthatunk. A tálak, gobelinek, üvegtárgyak egyaránt idéznek az egyes né­pek gazdag néprajzi és nép­művészeti hagyományaiból. A rigai Ausztrinyja Nyári méz­et idéző gobelinja azért emel­kedik ki a jó átlagból, mert nemcsak ment e népi forrás­ból, hanem bátran elszakad tőle azzal, hogy fokozza, egyé­ni gondolat kifejezésére hasz­nálja. módosítja. Igen szépek a tallinni bőrtárcák és dísz­nyergek, minden tárgy a fel­Csumakova: Csendélet-tál készültséget és a művészi lel­kiismeretességet példázza. Eh­hez hozzájárul az a folyama­tos tapasztalatcsere, mely az egyes népek és nemzetiségek között megteremti a gazdag árnyalatokat és az értékek ki­egyenlítődését a képzésben és az iparművészeti gyakorlatban egyaránt. Fények és árnyak művészete Fotqk ritkán váltanak ki az emberből ilyen megrendülést, mint Féner Tamás felvételei a Műcsarnokban rendezett tárlaton. Most nem is elsősor­ban arra gondolok, hogy hi­ánytalan' technikával, kellő élméTyülfsSfgel és ötletgaz­dagsággal rendelkezik Féner, nem is arra, hogy felvértezett tapasztalatokkal. A lényeg az, hogy Féner Tamás rádöbbent minket arra: egy művész, egy sebész, egy akrobata, bányász, balett-táncos, üvegfúvó, va­dászrepülő élete, tevékenysé­ge, munkája egyaránt becsült érték, ha küldetéstudattal pá- rosul. Érték és mindentől füg­getlenül az élet központi fon­tosságú tette. Bizonyítottan mutatja be nekünk azt, hogy így van, felismerésre késztet. Csöndesen megszólít, hogy bármilyen műfajban minden ember a legnagyobbat érheti el. Mutatja és bizonyítja. Tech­nikával, lelkülettel. Még va­lamit: azt, hogy a fotó is, rit­ka kivételként, elérheti a mű­vészi rangot. Az ő esetében feltétlenül. Könnyed ecsetvonások November végéig láthatók Jancsek Antal alkotásai a csepeli iskolagalériában. Para­doxon, de igaz, műveit job­ban ismerik Japánban, Auszt­riában vagy Hollandiában, mint hazánkban. Hincz Gyula és Domanovszky Endre kor­társaként 1907-ben született, de ez a második önálló tárla­ta itthon. Külföldre egymást érték meghívásai. Könnyed ecsetkezeléssel, virtuóz' rajz- készséggel örökítette meg nemcsak a Dunakanyar, Bu­dapest és a Balaton tájait, ha­nem a nevezetes sportesemé­nyeket is, így a magyar fut­ballválogatott 1954-es berni mérkőzését és Papp László utolsó bécsi győztes küzdel­mét. Jellemző szerénységére, elhivatottságára, hogy bár ké­peit londoni, New Yorfe-i, mi­lánói, velencei és római mú­zeumok is őrzik — még Artu­ro Toscanini is vásárolt tőle —, mégis arra büszke, hogy Űtkövezök című festménye a Magyar Nemzeti Galéria tu­lajdona. Losonci Miklós Az utóbbi hetekben kezdő­dött el a Hunniában több jö­vő évi produkció forgatása, így Szomjas György rendező — Kopaszkutya címmel — el­sősorban a fiatalokhoz szóló filmet készít: egy, az ismeret­lenségből induló beat-zenekar pályafutását eleveníti meg, a Hobo Blues Band főszereplé­sével, s persze sok zenével. Első mozifilmjét forgatja Vitray Tamás. Ebben annak a — következetes, a hétközna­pok hőseire kíváncsi — szem­GYERMEKSZ1NHAZ Liliomfi Szigligeti Ede: Liliomfi cí­mű vígjátékát mutatták be a Budapesti Gyermekszínház­ban. A könnyed, szórakoztató történet, a cselekmény mulat­ságos félreértései, váratlan fordulatai miatt már több nemzedék tetszését nyerte el. A magyar színészet hőskorát, a vándorkomédiások világát idéző darabot ezúttal Bor Jó­zsef rendezésében láthatja a közönség. A premieren a cím­szerepben Zágoni Zsolt lépett színpadra. NEVELESI TANÁCSADÓ A gyermekiélek mindentudói Nevelési tanácsadó. Ez az intézmény neve, ahol a szó szoros értelmében a nevelés­hez adnak tanácsot. Szülőknek is, pedagógusoknak is. S szinte kivétel nélkül olyan esetekben, amelyekre a problémás jelző illik leginkább ... Esetek, tömörítve A színhely Budaörsön, a bu­dai járási nevelési tanácsadó. A história már több eset pár­lata. A személyek — az édes­anya és kislánya — ugyancsak több ügy szereplőit személye­sítik meg. A kislány. Legyen a neve mondjuk Edit, lakjon Zsámbé- kon, és járjon a 7/e osztályba. Most éppen arra vár, hogy be­léphessen a pszichológushoz. Láthatólag szorong. Nem is csoda, hiszen édesanyja zord pillantásokkal méregeti. Edit a kezét tördeli öntudatlan mozdulatokkal, azután a na­rancssárga hirdetményre esik pillantása: a pályaválasztási intézet plakátjára. Vajon mi is lesz a sorsa jövőre, amikor élethivatást kell választania? Hiszen nagyon gyengén tanul. Az édesanya babrál. A leg­alkalmasabb tárgy erre a fali­szőnyeg, amelyet szürkés szá­lakkal körülfont lécek kere­teznek. Ezek ugyancsak feke­tédében vannak, talán mert mások is ezt keresik kezükkel. Pedig ott az asztalon három újság is, a Ludas, az Állatvi­lág, a Dörmögő. Kudarcok világa Odabent. Az anyuka átadja az orvosi vizsgálat eredmé­nyeit, az EKG-leletet s az TV-FIGYELO Cári kapu (az ikonkiállítás anya- gából) ideggyógyász véleményét. Mindkettő negatív, nem fizio­lógiai okok miatt tanul rosszul Edit. A beszélgetés során kide­rül, meghalt a nagymama, az édesapa kórházban, elgázolta egy autó. A nagypapa is sú­lyos beteg, otthon fekszik. Edit harmadízben jött, már ismerős. Legutóbbi kudarcáról mesél, amikor egyest kapott fizikából az egész padsor, mert rossz volt a műszer. Bár a hi­ba 'kiderült, az egyes maradt. Azután elmondja, irodalomból ötös lett a dolgozata. És máris együttérzően számol be leg­utóbbi olvasmányának élmé­nyeiről, szinte sírással küszkö­dik, úgy mondja, mennyire sajnálja Nyilas Misit, amiért a társai elvették a csomagját. Otthon Edit vigyáz a bátyja kétéves kislányára. Játszik is vele, babáznak, pedig ő job­ban szeretne olvasni már a kisgyerekkel. A barátnője ki­nevette. amikor rájuk nyitott, s látta, hogy a földön ülve a babát öltöztetik. .A barátnő is nevel. A kisöccsét. Réndszeré- sen megveri. Edit úgy gondol­ja: nem szabad a kisgyereke­ket megütni... Árulkodó rajz Nézzük csak Edit esetét — mondja a nevelési tanácsadó, Szabó Altiláné pszichológus. — Itt a gyereknek a családról készült rajza, a legnagyobb anyu, azután Edit, a legkisebb apu, a két báty nem is került a rajzra. S mi az igazság? Az édesanya neurotikus személyi­ség, méghozzá erőszakosan az. El-elcsattan olykor a pofon is. Az édesapa, független attól, hogy most beteg, hűvös kap­csolatot tart a kislánnyal, aki nemcsak a harmadik, hanem igen késői gyereke is. Mert a testvérek között nagy a kor- különbség, szinte érzelmi töl­tés nélküli a kapcsolatuk. Editet sajátos beutalóval küldték. A dolgozatfüzetébe azt írta a matematikatanára: minden próbálkozás hiábavaló, vigye az anyuka pszichológus­hoz. Közrejátszhatott persze a tanár türelmetlensége, tehe­tetlensége is, mégis bántó üze­net ... Ok: a gátlásosság Az édesanya persze ettől ijedt és dühös egyszerre. A kislány ugyanis egy ideje al­vajáró, éjszaka fölkel és sétára indul a lakásban. Azután nem­csak a matematikából gyenge, hanem még jó néhány tárgy­ból áll kettesre. Talán nem normális? A pszichológus szerint Edit nem beteg. Tény azonban, hogy gátlásokkal küzd, ha a nyilvánosság előtt kell felel­nie, s mert nem sikerül, min­dig megszégyenül, ezért foko­zódnak a gátlásai. Az alvajárás már a neurózis tünete. Amióta esténként nyugtatót kap, el­hagyta ezt a szokását, s ami­óta tudja, hogy korántsem bu­ta — mint vélte —, mert az intelligencia-vizsgálat mást ál­lapított meg, jobbak az osz­tályzatai is. Persze most sem könnyen nyílik meg mások előtt. Az első tanács, amit az iskola és a szülő kapott, az, hogy Edit lehetőleg négyszem­közt feleljen a pedagógusok kérdéseire, s jobban vegyek fi­gyelembe az írásbeli jegyeit. A pszichológusnál már a be­szédgátlásnak is csak egy jele tapasztalható: ha szól. remeg még a hangja. Edit többször is jön még a tanácsadóba. Tanulás, magatartás Nem az egyedüli eset Edité. A budai járásból, Százhalom­battáról és Érdről két év alatt, amióta megnyitotta kapuit az intézet, 450 gyereket fogadtak. Közülük 200-an hasonló tanu­lási problémák miatt kerültek ide, többnyire az iskola javas­latára. Azután körülbelül ugyanennyien azért, mert az iskolaérettségi vizsgálaton úgy ítélték meg, hogy még korai lenne megkezdeni a rendsze­res tanulást, esetleg felmentés­re, korrekciós oktatásra, vagy gyógypedagógiai nevelésre szo­rulnak a gyerekek. A többiek pedig magatartási problémák miatt, esetleg gyámügyek, lát­hatási ügyek okán. Ismét Szabó Attijáné. — Az okok között sok minden szere­pel. Akadnak agresszív gyere­kek. iskolakerülő csavargók, testvérféltékenyek, jönnek olyan tünetekkel, mint az éj­szakai ágybavizelés, a köröm­rágás, szorongás, s jönnek, mert a családtól féltve a gyámhatóság küldi őket vizs­gálatra, vagy mert a szülők képtelenek megegyezni abban, hogy miután elváltak, kinél legyen a gyerek. Pedig éppen az ő állapota kell hogy eldönt­se, ki és mikor láthatja őt. Úgy, ahogy van Ami vitathatatlan, az, hogy az itteni ügyek zöme családi gondoktól, néha tragédiáktól terhes, s a megoldásuk csak úgy lehetséges, ha sikerül se­gítőtársul megnyerni a szülő­ket, a nevelőket. Megesik oly­kor az is, hogy a vizsgálat majdnem elég. Többnyire azon­ban hónapokig hetente egyszer folyik itt a beszélgetés, a raj­zolás, a bábjáték, a pszicholó­giai tesztek sora készül. A helyzet enyhítését szolgáló foglalkozásokon vesz részt a nebuló — szakértő pedagógus, pszichológus irányításával ter­mészetesen —, mire megszűnik az eredeti probléma. Kevés a kilátástalan eset, csak azok számítanak ilyennek, amelyek­nél hiányzik a szülőkből a be­látás. De ugyanígy ritka az is, amikor elég az egyszeri látoga­tás. Jó példa erre a verekedős kisfiú, akit tanára és édesapja együtt hozott be, s bár a gye­rek egyetlen szót sem szólt, elsősegélynek megtette a ta­nács, helyezzék át másik osz­tályba. A verekedést elhagyta ugyan, de még hónapokig rendszeres vendég volt a ta­nácsadóban, hogy kiderüljön, s megszűnjön agresszivitásá­nak oka. Mert itt úgy kúrálják a gyermeki lélek bajait: elfo­gadják őt ahogy van, s szinte észrevétlenül, játék közben te­relik a jó irányba vezető útra. Akárcsak — mert a gyógyu­lásnak ez is feltétele — a szü­lőket. Vasvári G. Pál | léletnek az összegzését kíván­ja filmszalagra rögzíteni, ame­lyet nagysikerű televízió­műsoraiban éveken át képvi­selt. Mészáros Márta ismét ma­gyar—francia közös produk­ciót rendez: most kezdődtek meg a Gaumont-cég támoga­tásával készülő film munká­latai. A jelenben játszódó mű egy elveszett gyermekét kere­ső anya sorsával ismerteti meg majd a nézőket, nemzet­közi szereplőgárda közremű­ködésével. JÖVŐ ÉVI PRODUKCIÓK Film forgatók körében mint az, hogy szinte percekig sem moccant meg a kemé­nyen lecövekelt kamera — egyúttal a mívesen megfogal­mazott mondatok élvezését is erősen csökkentette, mert ál­talában akkor is totálképet láttunk, ha a magánélet val- lomásos jelenetei tűntek fel, s akkor is, amikor annak a rö­vidke közszereplésnek az ese­ménysora következett. Sajnos a felkért színészek is rendre úgy játszottak, mint­ha testközeli publikum figyel­te volna őket. Magyarán: erős mimikával, neki szabadított gesztusokkal. Van egy közkeletű kiszólás a színházi világban: a darab nem jön át a rivaldán. Szó, ami szó, ez a megtévésített Különc sem jött át, az eredeti dráma értékeit ismerve, őszin­te sajnálatunkra. Nem először tapasztalunk ilyesmit A ma­gyar dráma 30 éve című soro­zat nézése közben, s feltehető­leg nem is utoljára. Százhalombatta. A pén-' tek esti híradóban csendes szenzációként tudatták, hogy másfél év helyett alig hat hónap alatt készült el Száz­halombattán az új paraffin­desztilláló. A jó piaci lehető­ségek miatt kerülhetett sor az ily sebes ütemű építkezésre, amely — remélhetőleg — má­sutt is megindul, s hasonló­képpen nagy hasznot hoz. Akácz László földarabolása? Hogy még szí- : vesen meghallgattunk volna : néhány kiegészítő szót? Hát : istenem, első nekibuzdulásra i nem remekelhet még az arány­érzék, s különben is, a sok • egyéb kimért és tanáros pe­dantériával mérlegelt képsor társaságában igazán üdítőleg ! hatott ez az ifjonti kócosság. A néző tehát tapsol és bólogat, mert teljes joggal hí vévé vál­hatott a Stúdió ’80-nak. Egy­úttal azonban szurkol is, hogy ugyan majd hétről hétre lesz-e kellő mennyiségű ötlet, s annyi energia, amennyi a legaktuálisabb tippek legmoz­galmasabb féldolgozásához kell. A különc. Igazán televí­ziósnak mondottuk az imént ezt az Érdi Sándor főszer­kesztésében most startolt ké­pes-hangos hetilapot, és ami­kor A magyar dráma 30 éve című sorozat keretében pén­teken este bemutatott Illyés Gyula-drámát, A különcöt láttuk, legfőbb kifogásként azt tapasztalhattuk, hogy e Vámos László rendezte válto­zata egyáltalán nem termett a képernyőre. Mintha egy színpadra szegeződtek volna a kamerák, olyan statikusnak tűnt a jelenetek túlnyomó . többsége, s dehogyis olyannak, amilyennek a szerző szánta: ■ eleven izzásának, részvétet keltőnek. A teátrum! jelleg — már­Stúdió ’80. Hosszas vára­kozás után végre a képernyő­re .került a televízió új kul­turális hetilapja, a Stúdió ’30, amely több, korábban futó so­rozat — a Filmszem, a Szín­házi Magazin — utódjaként szándékszik felvállalni a stú­diók, a pódiumok meg a mű­termek, kiállítóhelyiségek vi­lágában történő események, jelenségek együttes tükrözte- tését. (Ami azt illeti, jobb címmel is elláthatták volna ezt a nyilvánvalóan sokszor és alaposan átgondolt szemlét, hisz’ egyrészt egyáltalán nem stúdiósán zárt az, ami ebben a hatvan percben a szemünk elé kerül, másrészt meg ez a szó, mint ilyen-olyan megne­vezés. meglehetősen elkopta­tott. No, de most már mind­egy: fut úgy, ahogyan útjára bocsátották...) Premierről lévén szó. illen­dő óvatosan fogalmazni, ám még a legtartózkodóbb meg­ítélés is azt mondatja, hogy ez a legelső egy óra igazán jól sikerült. A hosszú megnyilat­kozásokhoz és a réveteg pász- tázásokhoz szokott néző csak úgy kapkodhatta a fejét, ami­kor riportalany riportalanyt, helyszín helyszínt követett, s a tisztes keménységű kérdésekre visszacsapott egy-egy hasonló­képpen frappáns válasz. Mind­ez pedig tényleg oly sebes ritmusban pergett tova, amelyhez foghatót ebben a műfajban még aligha tapasz­talhattunk. Hogy időnként kissé zava­rónak tűnt némely riport

Next

/
Oldalképek
Tartalom