Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-22 / 274. szám

1980. NOVEMBER 22., SZOMBAT Döntő: a járás jó közérzete Szabad utat a megfontolt fejlesztésnek Az agglomeráció, s mindaz, ami azzal jár, például a né­pességszaporulat, nem sors­csapás, de valóságos tény, s ez nagyban meghatározza a szentendrei járás vezetőinek tevékenységét. Agglomerációs gondok A járás lakóinak száma, 1977. évhez viszonyítva to­vábbnőtt: 43 736 főről 45 189- re. A népesség növekedésében a bevándorlás játszott nagyobb szerepet, s nem a természe­tes szaporulat. Ez főleg Po- mázt és Budakalászi érin­tette, s előreláthatóan érin­teni fogja a jövőben is. A két községbe való bevándorlást földrajzi fekvésük (közel van­nak a fővároshoz, jó a köz­lekedésük) magyarázza; ugyan­akkor Kisoroszira és Pócsme- gyerre meg az elvándorlás (ugyancsak földrajzi fekvé­sük miatt) volt a jellemző. A népességszaporulat ör­vendetes, de ugyanakkor sok gondot is okozó. Vele együtt növekedik ala­kosság igénye; több bölcső­dére, óvodai és iskolai hely­re, lakásra, jobb egészségügyi, kereskedelmi ellátásra van szükség. S a közlekedés mi­lyensége is döntő. Ha meg­gondoljuk, ezek bizony nem kis feladatok, hiszen a járás területén 13 község fekszik, s mindegyikben jogos igények jelentkeznek. Hogyan lehet mindezt a gon­dot jól megoldani? Erre a nagyon nehéz, de nagyon lényeges kérdésre ke­resték a választ november 12- én, a járási párt-végrehajtó­bizottság ülésén is. Persze, a válasz megfogalmazása nem volt könnyű, s úgy tűnik, a jövőben kevésbé lesz könnyű. Hiszen a lehetőségek adottak, s egy kis előrehaladásért is intézmények, vállalatok jól összehangolt, közös munkájá­ra van szükség. Helyes rangsorolás S ez a lényeges: vagyis a végrehajtó bizottságnak, jól informáltsága, politikai es erkölcsi súlya miatt a leg­fontosabb feladata a sokféle tenniakarást úgy összefogni, koordinálni, hogy a megnö­vekedett erővel mindig a leg­égetőbb, a legfontosabb gon­don segíthessen. S ez jelzi is, már a második feladatot: a helyes rangsorolást. Természetesen a községek lakói, talán vezetői • is úgy érzik, hogy az ő gond­jaik megoldásának kell zöld utat biztosítani, de mivel az eszközök adottak, a lehető­ségek végesek, ezért így ez nem lenne járható út. Gondoljuk meg, Budakalá- szon nem volt egészséges ivó­víz, igaz, Pilisszántón, Pilis- szentlászlón sincs jelenleg, de mégis előbb Budakalász víz­Régi ízek, régi dallamok A mindenkori vendéglős Szereti a szakmáját Az volt ám a mindenkori Vendéglős. Az ám! Az Arabs Szürke „vastag” tulajdonosa. Duplafedelű aranyóráját a ha­sán átfektetett vastag arany­lánccal bilincselte mellénye egyik gomblyukához. Az Ipar­testületben sohasem gombolta be a kabátját, hadd lássák a többiek: neki erre is telik. No persze, hiszen vendégeit, a fiá- kereseket, a széllelbélelt hír­lapírókat, a hordárokat, a kli­nikai szolgákat jól s tisztes­séggel kiszolgálta. Azok meg szerettek az Arabs Szürkébe járni a habzó sörért, a hús borért és a soha nem érzett ételek ízeiért. A mindenkori vendéglős? ... Az .Arabs Szür­ke az Üllői úton?... A fiáke­resek? ... A múlté. Csak a vendéglők lebegtek át a jelen­be. Azok ma is léteznek. Csak másmilyenek. Másmilyenek?... — Az üzletvezetőnek — mondja Németh János — csak egy titka lehet: a vendégszere­tet! ... A hely, ahol a mondat el­hangzott, persze más, mint a hajdan volt Arabs Szürke. A konyhából nem úszik be a „perkelt” illata. A kártya sem csattog a piros-kék kockás ab­roszon. Az üzletvezető sem vastag, aranylánc sem lóg a mellényébe kapcsolva, de... de vendéglős! A Béke étterem kora dél­után csendes. A vendégek el­fogyasztották előfizetéses vagy rendelt ebédjüket. Ki-ki pénz­tárcája szerint. Most akad egy Bzusszanásnyi idő. A vendéglős, pardon, az üz­letvezető huszonegy embernek dirigál, s 12—13 órát dolgozik naponta. Az Arabs Szürke tu­lajdonosa krajcárokban szá­molt, Németh János milliók­ban. Általában négy és fél mil­lióban. Évente. Mihez értett a régmúlt idők vendéglőse? A borhoz bizonyá­ra, meg a sörhöz. És a mai üz­letvezető? ... A borhoz is, a sörhöz is bizonyára; de a víz. hez is. A palackon, amiből kí­nál, ez áll: Fonyódi ásványvíz. Eng. sz.: Eü. Min. 3254. Gyógy­víz. Na igen. Fonyódon dolgo­zott, amikor egy fúrásnál'elő­tört a víz. Állította: az gyógy­víz. Állítását a laboratóriumi vizsgálat igazolta. Ö kezdte gyártani, palackozni. Persze mindez régen volt. Tizenöt esztendeje talán ... Gondolom, azt már tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, milyen sök jó tulajdonságait, volt a mindenkori vendéglős régen. De milyen a mai üzlet­vezető? Fogas kérdés. Nem is kísérletezem a válaszadással. Inkább elmondom, milyen Né­meth János, aki 1974 óta üz­letvezető itt Szentendrén, a Béke étteremben. Nos, először is: utazó. Terv­szerű utazó. A jugoszláviai Ro. vinjba azért ment el feleségé­vel együtt, hogy a helyszínen tanulmányozza, hogyan kell igazi csevabcsicsát sütni. Er­délybe meg a puliszka miatt... Régebben, a Templom téri játékok idején, ha a várdomb­ról füst szállt felfelé, a benn­fentesek tudták: ott Németh János csevabcsicsát készít. A tájékozatlanok persze csak ké­sőbb szereztek errő’l tudomást: az illatról. Szakácskönyvet gyűjt, s sze­reti a klasszikus zenét. És még valamit: mindig tudja, mi van a levegőben. Most ugyebár a nosztalgialáz ... Nosza, vasár­nap, november 16-án, Régi ízek, régi dallamok című ét­termi rendezvényén voltak el­felejtett ízek, s emlékezetes, örökzöld dalok. Breitner János saját szerzeményeit énekelte a telt háznak. Aztán fúró-faragó ember is. Adott volt az étterem belső berendezése, ezért a presszót is hasonlóképpen csinálták meg. Ű és a dolgozók. Társadalmi munkában. Mit kellene még elmondani róla? Talán .azt, hogy negyvennégy éves, nős, családja van, szereti a szakmá­ját s természetesen a vendé­geit. A vásárlók könyvében lapozgatva csak dicsérő be­jegyzéseket találok, de két fel­jegyezni valót is. Az egyik szakmai elismerés. íme: „Francia barátainkkal vol­tunk itt, s kiváló ételeket kap­tunk ... udvarias kiszolgálást, a vendéglátás mintaképét... Sajó Miklós, a vendéglátóipar 77 éves doyenje. Bp. 1026. Áb­rányi Emil u. 28." A másik? ... Nos, a másik ezen a kis írás elején említett hírlapíróktól származik. Imi­gyen: „A nógrádi újságíró stú­dió hallgatóinak nevében kö­szönöm a gyors, udvarias ki­szolgálást. A kitűnően elkészí­tett ételeket, s külön köszönöm a hangulatos zenét. Laczkó Zoltán.” Hát ennyi, amit el tudok mondani Németh Jánosról, az üzletvezetőről, aki egyesíti ma­gában a mindenkori vendéglő­igényét kellett kielégíteni, az ott lakók száma miatt. Ez per­sze, nem jelenti azt, hogy a járás vezetői, az előbb emlí­tett két községről megfeled­keztek. Ellenkezőleg! A kö­zelmúltban számoltunk be ar­ról, hogy Pilisszentlászló egész­séges ivóvízgondja, ha nem is teljesen, de részben hamaro­san megoldódik. Vagy vegyük a csatornázást. Budakalásznak van már ivó­vize, tehát természetes kíván­ság: a csatorna. Igen ám, de ugyanilyen igény él már évek óta Visegrádon is. Jog­gal. Hiszen ott sok az üdülő, újabbakat is építenek, felka­pott idegenforgalmi és kirán­dulóközpont, tehát kell oda a csatorna. Örömmel írhatjuk le: a visegrádi csatornaépítés jó ütemben halad, 1983-ra be­fejezik a munkát. A követke­ző ütem talán éppen Buda­kalász lesz. Igények és lehetőségek Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a járásban az V. ötéves tervidőszakban 1850 lakás épült, s a legtöbb ép­pen Budakalászon, Pomázon. Azért éppen ott, mert a he­lyes rangsorolás szerint ezek­ben a községekben volt leg- szorítóbb a helyzet. Érthető, másképpen jelentkezik a la­kásigény Kisorosziban, mint Pomázon. És ezt a járás ve­zetői mindig figyelembe ve­szik, mielőtt döntenek, hiszen tudják, döntésükön sok mú­lik: a járás lakóinak jó köz­érzete ! Sorolhatnánk még a példá­kat akár a tantermek építé­séről vagy az egészségügyi el­látásról, említhetnénk a köz­ségi pártalapszervezetek sok­irányú tevékenységét. De fö­lösleges, hiszen a járás lakói tudják, tapasztalják. Itt in­kább arról kell még szót ej­teni, hogy a járás népesség- szaporulata sokkal gyorsabb, mint a lehetőségek növekedé­se. Éppen különösen fontos a végrehajtó bizottság munká­ja, amikor koordinál, rangso­rol, hogy így is elősegítse a járás jogos igényeinek minél célratörőbb kielégítését. SZENTENDREI Otílián A PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Pályaválasztási kiállítás melyiket a több százból? Sem a társadalomnak, sem a szülőknek, de akikről szó van, a gyerekeknek sem lehet közömbös az a pillanat, amikor döntenek, amikor pályát vá­lasztanak. A döntés rendsze­rint egy életre szól, az ember egész életútját meghatározza. Éppen ezért a döntést jól meg kell alapozni, megfelelő infor­máltsággal kell rendelkezni, hogy az minden szempontból célszerű és hasznos legyen, mind az egyén, mind a társa­dalom számára. Ezt a szükségszerűséget fel­ismerve rendezték meg, s nyi­totta meg november 17-én, hétfőn Szabó Ferenc, a városi tanács művelődésügyi osztá­lyának vezetője, a központi is­kola új szárnyában megrende­zett pályaválasztási kiállítást. A bemutató célja, hogy a helybeli üzemek, a Papíripari Vállalat szentendrei papírgyá­ra, a PEVD1 Irószergyára, a PEFÉM, a Sütőipari Vállalat, a BKV, a Szentendrei Ipari Szövetkezet, a BVM és az Er­dészeti Fa- és Gépgyártó Vál­lalat bemutassák termékeiket, gyártási mechanizmusukat, a gyáron belüli életet, egyszóval a lehetőségeket. Elsőrendű cél: alapos információt nyújta­ni az érdeklődő gyerekek­nek, hogy az iskola elvégzése után, de továbbtanulás esetén is, mi­lyen lehetőségéket kínál szá­mukra a helybeli ipar, a ke­reskedelem. Szükség volt erre a kiállítás­ra, mert az eddigi felmérések azt tanúsították, hogy a gyerekek, de a szülők is meglehetősen hiányos is­meretekkel rendelkeztek ezen a területen. A mostani kiállításon a bemutatkozó üze­mek remélhetően betöltik majd ezt az űrt. A kiállítás két hétig lesz nyitva, központi helyen, tehát a járásban lévő iskolások is minden nehézség nélkül meg­tekinthetik. De ha olyan kí­vánság van, amely szerint va­lamelyik község helyben sze. retné azt látni, akkor a kiállí­tás rendezői. két hét múlva, az anyagot szívesen elviszik a járás községeibe is. Elismerés illeti mind a ren­dezőket, mind a kiállítás sike­réhez hozzájáruló üzemeket, mert valóban hiányt pótoltak. S a siker is biztosnak látszik: a kiállítótermekben mindig van érdeklődő. Jegyzet ígéretek - ígérgetek Régi téma, lapunk sokszor foglalkozott is vele. Csipke­lődve, felháborodva. Számon- kérve, magyarázva. Az illeté­kesek sok egyeztető tárgyalá­son találkoztak, ahol az egyik fél ígért, befejezési határidőt; a másik fél meg hitt. Miért ne hitt volna? A visegrádi nagyközségi ta­nácsnak megvolt a pénze, ér­vényes, megkötött szerződése a Kék Duna Szakszövetkezettel, a szolgáltatóház felépítésére. Erre Visegrádnak nagy szük­sége van, Patyolat- és GELKA- felvevőhelyek lennének benne, s az emeleten négy lakás. Aztán a határidők elkezdtek csúszni, a levelezés meg duz­zadt. Először csak emlékezte­tők születtek. Később már mérgeshangú, számonkérő le­velek is. Természetesen sorra- rendre megérkeztek a válaszok is, csak éppen köszönet nem volt bennük. Annál több ma­gyarázkodás, meg hivatkozás a különféle „objektív5* okokra . Ezért, az amúgy is elcsúszta­tott, kitolt határidőket tovább csúsztatták, tovább tolták egyik félévről a másikra. Az építkezés közben meg nem ha­ladt, egy helyben topogott. A legutóbbi, a jó ég tudja már, hányadik határidő-módo­sító levelet a tanács már nem fogadta el: bejelentette köt­bérigényét. Nyilván a szakszövetkezet majd ki is fizeti a bírságot, csakhogy ezzel az építkezés ügye nem halad előre, csak a tagság lesz szegényebb. Sa­ját hibáján kívül. Vajon minderről a Kék Du­na Szakszövetkezet vezetői ho­gyan fognak beszámolni a köz­gyűlésen? A batáridőket tartani kell Épül az új postahivatal A Dunakanyar bekapcsolódik a távhivóhálózatba A szentendreiek aggódó fi­gyelemmel kísérik az új pos­taépület építését. Érthető, kül- lemileg a városképbe jól be­illeszkedő szép épület lesz, s remélhetőleg elkészülte után, Ló vontatja a malmot Tavaszra újabb létesítményekkel bővül a szentendrei skanzen. Befejezéséhez közeledik a mosonszentmiklósi tiprómalom épí­tése. A malum szerkezete már kész, a fogaskerekeket vonó­késsel, kézi munkával formálták. A tavaszi nyitódkor már ló vontatja a korabeli állapotában felépített malmot. Szombattól szombatig Ma, november 22-én, szombaton 15 órától az érdi művelődési köz­pont öntevékeny művészeti cso­portjai kedveskednek műsorral a szentendrei gyerekeknek és fel­nőtteknek. a Pest megyei Műve­lődési Központ és Könyvtárban a gyermekműsor programján1 nép­mesék bábokkal, népi hangszerek bemutatója, a Páva kör, valamint a Rokolya együttes műsorai sze­repelnek. Este 19 órakor pedig Katalin-bál lesz az érdi városi fúvószenekar közreműködésével, amely hangulatos sramli, polka és keringő dallamokat játszik. A Szülők akadémiája keretében november 24-én, hétfőn este 10 órai kezdettel a serdülőkorú gyer­mekek nevelési kérdéseiről lesz szó a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár klubjában. Poszterkiállítás nyílik november 26-án. A gyorsan népszerűvé vált posztereivel először mutatkozik be reprezentatív kiállításon a Kép­zőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bő választékban kíván kereszt­metszetet nyújtani változatos és színvonalas anyagaiból. A kiadó célja, hogy a vásárlók olcsó és jó minőségű reprodukcióhoz jus­sanak. Ezt szolgálják a művé­szettörténet jelentős alkotásairól készült nyomatok. Árusítás a helyszínen. A kiállítás naponta 10 —19 óráig tekinthető meg, decem­ber 14-ig. Vadrózsák. Adám Erzsébet ma­rosvásárhelyi színművésznő szé­kely népköltészeti műsorát mu­tatja be november 27-én, csütör­tökön 15 és 19 órakor a Pest me­gyei Művelődési Közpónt és Könyvtárban. Közreműködik; Haj­dú Győző. enyihíti majd a postai és táv­beszélő gondoöcat. Szükség van már rá na­gyon, hiszen a postahivatal jelenlegi helyét már régen ki­nőtte. Túl ezen, sok irányú tevékenységüket az elmúlt öt év során sohasem látták el tel­jes létszámmal, mert mindig hiányzott általában 10—12 dolgozo. Szerencsére a lét­számhiány az idén mérséklő­dött, többen visszatértek a gyesről, s a városban is ja­vult val amit a munkaerő hely­zet. Egy-két adat érzékelteti a hivatal munkáját. Levélforgalom Az idén, havonta átlagosan 106 ezer közönséges, 10 ezer 076 ajánlott és 1 ezer 152 ex­pressz és légiposta-küldeményt kezeltek. Ugyancsak havonta átlagosan 2846 csomagot, 2947 utalványt és 14 820 csek­ket és átutalást továbbítottak. Értékcikket pedig, egyhóna­pos átlagot nézve, 337 497 fo­rintért árusítottak. Havonta 2175 táviratot vettek fel és 1849 érkezett Szentendrére, az átmenő táviratok száma 5717 volt. Érdekesek a hírlapterjeszté­si szolgálatra vonatkozó ada­tok is. Havi átlagban 164 050 hírlap érkezett, amelyből 92 ezer 756-ot kézbesítettek, 69 657-et pedig eladtak. Hol az újság? A hivatal egyik fontos és rendkívül munkaigényes tevé­kenysége a hírlapterjesztés, ameiy politikai jelentőségénél fogva nagyobb gondosságot igényel. A hírlapok kézbesíté­se, kétfordulós rendszerben, tizenöt emberre vár, 5 postai, az Utasellátó Vállalat egy dol­gozója, 8 üzemi és 4 iskolai árus az eladásra hivatott. Ter­mészetesen a kézbesítők is foglal koznak hírlapok árusí­tásával. Sajnos, s ezt le kell szögez­nünk, a hírlap szolgáltatás nem megfelelő. Ennek több oka van: köztük az első az expediálási, szállítási és kéz­besítési hiányosságok. Ezek miatt sokszor panaszkodtak az előfizetők. A reklamációkat á hivatal minden esetben kivizs­gálta és az ügyfél megelége­désére rendezte... Visszatérve a kiindulási pontra: hogy áll az építke­zés? Mint már korábban jelez­tük, az épület kivitelezését 1980. októberében kezdték el, a komplex beruházási terv alapján. Ezek szerint Szent­endre bekapcsolódik az orszá­gos hírközlési gerinchálózat­ba a Budapest—Eger új ko­axiális kábel nyomvonalán. Az ehhez tartozó erősítő ál­lomást az új épület műszaki részlegébe telepítik majd. Ugyancsak itt kap majd he­lyet a Crossbar rendszerű távbeszélő központ is, ezzel együtt lényegesen több táv­beszélő állomás felszerelésére is lehetőség nyílik. Ezek sze­rint Pomázon 600, Budakalá­szon 400, Visegrádon ugyan­csak 400, Dobogókőn 200, Ta- hitótfalun 100, Dunabogdány- ban 60, Csobánkán 30 és Kis­orosziban 30 állomás bővíté­sére lesz majd mód. Ha a PÁÉV késik... Ezek mind biztató hírek, ám a határidők betartásával itt is baj van. Ez esetben pedig az eltolódás nemcsak városi, já­rási, hanem országos érdeke­ket is sért. Ugyanis a PÁÉV az eredeti megállapodás sze­rint vállalt határidőt — amely a műszaki szárny befejezé­sére vonatkozott — a leg­utóbbi egyeztető tárgyaláson kitolta. Természetesen, ha a PÁÉV késik, úgy a posta is késni fog, más hibájából. Persze ez nem vigasztaló, hiszen nem bűnbak keresésről van itt szó, hanem városi, járási és or­szágos érdekekről. Mindezt a PÁÉV vezetőinek is meg kel­lene fontolniuk. Hogy a leg­utóbb vállalt, december 31-i határidőt tartani tudja. Az oldalt írta: Karácsonyi István Fotó: Bozsán Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom