Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-20 / 272. szám

1980. NOVEMBER 20., CSÜTÖRTÖK xMmap Köszönet a segítségért Emlékezetes: júliusban anyagi támogatással, ter­árvíz pusztított az Alföl- ménnyel, takarmánnyal dön. A Körösök vidékén 36 sietett segítségükre. A település került közvetlen példamutató felajánláso- veszélybe, 42 ezer hektár kért Frank Ferenc, az termőföldet öntött el az MSZMP Békés megyei Bi- ár. Hetvenegy mezőgazda- zottságának első titkára és sági üzem kritikus hely- Gyulavári Pál a megyei zetbe került, többen a tér- tanács elnöke levélben mé.s Java részle odalett, je- mondott köszönetét Cser- lentős kár esett a gépek- venka Ferencnénck, a Pest ben és egyéb felszerelések- megyei pártbizottság első ben. Pest megyéből sok titkárának és az áldozat­közös gazdaság önzetlenül: kész segítőknek. ,,A pusztító ár elleni védekezés, majd a több mil­liárdos kár helyreállítása meghaladta megyénk erejét, A súlyos elemi csapás és az azt követő, jelenleg is fo­lyamatban levő helyreállítási munkák idején jóleső ér­zéssel tapasztaltuk, hogy a megye nem maradt magára a nagy bajban. Az önök felhívása nyomán Pest megye szinte első­ként mozdult meg a bajba jutottak megsegítésére. Az Önök által biztosított munkaerő- cs anyagi támogatás, a dolgozók kollektíváitól és magánszemélyektől szinte naponta érkező felajánlások hozzájárultak ahhoz, hogy a természeti katasztrófa következményeit mielőbb fel­számolhassuk. Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés me­gyei Tanács nevében együttérzésükért, önzetlen segít­ségükért köszönetünket fejezzük ki.’’ A KISZ Ki ülése Szerdán ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága. A ta­nácskozáson részt vett Bara­nyai Tibor, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztály- vezetője. A résztvevők meghallgatták Maróthy Lászlónak, a KISZ KB első titkárának tájékozta­tóját az MSZMP Köziponti Bizottság november 13-i ülé­séről. Nagy Sándornak, a KISZ KB titkárának előterjesztése alapján a testület megvitatta és elfogadta a Központi Bi­zottság kongresszusi levelét, amelyet 1981 januárjában hoz­nak nyilvánosságra. A le­vélben a Központi Bizottság őszinte, nyílt vitára, felelős együttgondolkodásra szólítja fel a szövetség tagjait, va­lamennyi magyar' fiatalt, fel­kéri a társadalmi szerveket és intézményeket, a fiatalság nevelőit és idősebb barátait: keressék és alakítsák együtt továbbhaladásunk teendőit. A KISZ lakóhelyi tevé­kenységének tapasztalatairól, a továbbfejlesztés feladatai­ból Juhász Andrásnak, a KISZ KB titkárának előter­jesztése alapján tanácskozott a központi bizottság. Lakások és lakosok (3.) A társadalmi mobilitás tükrében Említettük már: 1975 elején még „csak” 284 ezer igényjo­gosultat tartottak nyilván a ta­nácsok lakáshivatalai; 1979- ben már 413 ezret. Vannak vá­rosok, ahol hússzor annyi a jogos igénylő, mint ahány bér­lakást évente építenek. Re­ménytelennek látszó helyzet, mert hogyan lehet — az egyen, lőség elve alapján — olyan „terméket” elosztani, amiből megközelítően sincs annyi, mint amennyire szükség len­ne? A „szükséglet” elvének kö­vetkezetes érvényesítése — lát­tuk — nem vezetett eredmény­re. Az érdemnek, a társadal­mi hasznosságnak, mint a la­káselosztást jórészt meghatáro­zó kritériumnak bevezetése érthető, de nem problémamen­tes. Erre vezethető vissza ugyanis a lakásgazdálkodás legnagyobb paradoxonja: a társadalom hasznosabbnak mi­nősített tagjait sokféle módon, elsősorban a munkabérekben jutalmazza, mégis az olcsó vagy az ingyenes lakásokhoz is inkább a privilegizáltak köré­nek tagjai jutottak hozzá. Milyen mértékben befolyá­solja a lakáshelyzet a családok életlehetőségeit és mobilitási esélyeit? Sokan a gyermekek mobilitási esélyei felől közelí­tették a kérdést. (A társada­lomkutatók általában meg­egyeznek abban, hogy a társa­dalmi megítélés szerint első­sorban a következő generáció, tehát a gyermekek sorsa a leg­fontosabb.) Kihat az életmódra Más oldalról közelítve a la­káshelyzet és a családok élet­módjának összefüggéseit: első­sorban külföldi vizsgálatok bi­zonyítják, hogy a lakáskörül­mények. ha nem is alapvetően, de érzékelhetően befolyásolják a családok társadalmi beillesz­kedését, munkahelyi produkti­vitását, sőt fogyasztási szpká- sait is. Mindent egybevetve: a la­kásgazdálkodás alaposan eltért eredeti céljától, s a felismert problémák vezettek el a leg­utóbbi — immár nyolc eszten­deje megfogalmazott — lakás- rendelethez. amely lényegében az addigi lakásgazdálkodás bi­zonyos fokú reformját jelen­tette. A rendeletet megelőző párt- és kormányállásfoglalá­sok egyrészt kimondták, hogy a lakbéreknek ki kell fejezniük a lakások értékét, másrészt szükségesnek vélték az addig egységesnek mondható bérla­kás-típusok bizonyos mértékű differenciálását, s ezen belül a szerényebb kivitelű, olcsóbb bérlakások építését. A rendelet legnagyobb érde­me, hogy a lakásgazdálkodás piaci jellegének addigi katego- riku tagadásával szemben helyt adott bizonyos piacibb folyamatok érvényesülésének. Legnagyobb veszélye viszont abban rejlett, hogy a lakásgaz­dálkodásért felelős intézmé­nyek könnyen hihették, hogy a rendelettel megoldották a lakásgazdálkodás generális problémáit, s most aztán vég­képp nincs más hátra, mint több és még több lakást építe­ni, s ezzel a lakásgondok auto­matikusan és végérvényesen megszűnnek. Deklarált jog volt A lényeg azonban jószerével változatlan maradt. A lakás- gazdálkodás ma is a hatósági elosztás bűvkörében él, s az ettől való lényegesebb eltéré­seket hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mint ami a szocialista társadalmi rend alapelveivel lenne ellentétes. Pedig a lakás- gazdálkodásban ma is működ­nek a piaci erők, s leginkább ott, ahol éppen a hatásos szo­ciális beavatkozásra lenne szükség (a munkáscsaládok ál­lamilag nem mindig támoga­tott családiház-építkezése). Ez­zel szemben, ahol valóban he­lye lenne a kereslet-kínálat törvényének, ahol a hatéko­nyabb elosztást inkább a piaci modell alkalmazása biztosít­hatná (például a bérlakások egy részének elosztásában), ott változatlanul és mereven ra­gaszkodnak a hatósági elosz­táshoz. S itt az újabb gond: mert a lakáshoz, méghozzá ingyen la­káshoz, minimális lakbérért, hosszú időn át deklaráltan jo­ga volt mindenkinek (függet- ien attól, hogy mi a beosztása és mekkora a jövedelme). Ki­alakult tehát egy sajátos hely­zet, amelyben a lakások nem a keresletnek megfelelő válto­zatok szerint épültek, hanem olyan embereknek, akikről a tervezők jóformán semmit sem tudtak. Típuslakások készültek típuscsaládok részére, megfe­ledkezve a valóságos társadal­mi igényekről és válasz nél­kül hagyva a nagyon fontos kérdést: Azt építjük-e, amire a társadalomnak, a különböző rétegeknek és csoportoknak valóban szükségük van? Szolgáltatóipar Némi változás csak a leg­utóbbi időben tapasztalható. Az építészet egyre élénkebben érdeklődik minden olyan tu­domány iránt, ahonnan meg­bízhatónak vélt információkat kaphat a társadalom valódi szükségleteiről. Ismernie kell a családok jövedelmi helyzetét, mert ez határozza meg. hogy ki mennyit költhet lakásra, s milyen szolgáltatásokat képes igénybevenni. Ismernie kell — hosszabb távra — a szolgálta­tóipar teljesítőképességét. Is­mernie kell a családok belső struktúráját, életmódját, s megannyi egyéb tényezőt, ami­nek közvetlen építészeti jelen­tősége van. Arról nem is be­szélve, hogy az építész nem­csak követi, de alakítja is a társadalmi szükségleteket, per­sze csak akkor, ha támaszkod­hat a társadalmat megismerő tudomány eredményeire. Változás tapasztalható abban az értelemben is, hogy kezd megfogalmazódni a felismerés: a korszerűnek és kényelmes­nek titulált — s hihetetlenül sok pénzért összerakott. — pa­neldobozok nem jelenthetik a tömeges lakásépítés egyetlen lehetséges útját. A differenciá­lás — úgy tűnik — itt is elke­rülhetetlen: van akinek e pa­nellakások is túl korszerűek, túl kényelmesek, s főleg túl drágák, van akinek éppen hogy megfelelőek vagy akár hosz- szabb távra is megteszik, s van aki kizárólag cserealap­ként kezeli e lakásokat. Ügy tűnik: egyre több éssze­rűség fedezhető fel a néhány éve képtelennek minősített el­méletben. hogy tudniillik az egy kaptafára készülő lakótele­pek önmagukban is okai a la­káshiány újratermelődésének, sőt fokozódásának. Vértes Csaba (Következik: Lehetséges meg­oldás) Várospolitika és összefogás A százhalombattai testület munkáját értékelte a megyei tanács végrehajtó bizottsága Legutóbb 1976 szeptemberé­ben szerepelt a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ülésének napirendjén a száz­halombattai városi tanács vb munkája. A testület tegnapi ülésén azt vizsgálta, hogyan fejlődött e tevékenység az el­múlt négy évben, milyen ered­ményeket értek el Százhalom­battán az akkor meghatározott feladatok végrehajtásában. A megyei tanács végrehajtó bizottsága elé terjesztett — s a testület által a tegnapi ülésen jóváhagyott — jelentés beve­zetőben megállapítja, hogy a városi végrehajtó bizottság a tanácsi munka szervezésében törekedett a népképviseleti, önkormányzati jelleg teljesebb kibontakoztatására. Az idei választások nyomán a tanácstagság összetétele a korábbinál következetesebben tükrözi az itt élők foglalkozás, kor és nem szerinti megoszlá­sát Biztosított a testületben a nemzetiségek arányos képvise­lete. Túl a szűk érdeken A városi végrehajtó bizott­ság tevékenységét az átgondolt tervszerűség hatja át. A testü­let tagjai jól ismerik a város problémáit, s aktivitásukkal is hozzájárultak a gondok meg­oldását célzó törekvések ki­munkálásához. A testület munkáját a tör­vényes előírások messzemenő figyelembevétele jellemzi. Ja­vult az előterjesztések, a ha­tározati javaslatok színvonala, ugyanakkor a határozatok kö­vetkezetesebb ellenőrzésében még számos a tennivaló. A ta­nácstagok rendszeres és sok­oldalú tájékoztatásával a ta­nácsülések jobb előkészítésé­vel javítható a megjelenési arány, az aktivitás a tanács­üléseken. Eredményesen támaszkod­hatnak a tanácsi bizottságok munkájára. Jelentősen előre­léptek a véleményező mellett a javaslattevő és ellenőrző szerepük érvényesítésében. A tanácstagok jó munkáját jelzi az is, hogy az utóbbi években a lakosság érdeklődése mind­inkább a várospolitikai kérdé­sek felé fordult, s a lakóhelyi környezet gondjain túllépve, a nagyobb közösség, az egész vá­rost érintő feladatok megvaló­sítását szorgalmazzák. E munkában egyre növekvő a szerepe a nem tanácsi szer­vekkel való kapcsolatoknak. Élő az együttműködési megál­lapodás a Hazafias Népfront városi bizottságával, a városi KISZ-bizottsággal: sok segít­séget nyújt a társadalompoliti­kai célkitűzések megvalósítá­Új mászóka gyerekeknek... sához, a városfejlesztést célzó társadalmi munka szervezésé­ben. Az itt élők lokálpatriotiz­musát, tenniakarását támasztja alá, hogy az egy főre jutó éves társadalmi munka értéke az 1976. évi 400 forintról 1979-re csaknem 1000 forintra emelke­dett. Az V. ötéves tervben előirányzott 12 millió helyett a társadalmi munka értéke a tervidőszak végére meghaladja a 40 millió forintot. Erre utal az is, hogy négy év alatt a vá­rosszépítő, -fejlesztő megyeri munkaversenyben Százhalom­batta egy első, két második és egy harmadik helyet szerzett. A százalékok súlya A tanácsi munka színvona­lának egyik legmegbízhatóbb fokmérője a hatósági ügyinté­zés törvényessége, a határidők betartása. Kiemelkedő ered­mény: az ügyek 97 százaléka első fokon lezárult. A felleb­bezések többsége a műszaki osztály döntéseivel szemben fogalmazódott meg. Az ügyfe­lek jobb tájékoztatását, az egyszerűsítést szolgálja az ügyfélszolgálati iroda, melynek feladatkörét a közeljövőben bővítik. Tervbe vették a szak- igazgatási szervek munkáját javító, a feladatokhoz jobban igazodó hivatali szervezet ki­alakítását. Ugyanis az ügyek mintegy 4 százalékát a meg­jelölt határidőn túl intézik el. Amint a végrehajtó bizottság megállapította: adott a lehető­ség, hogy a határidő-túllépé­seket minimálisra csökkentsék. Ennek egyik feltétele például az apparátus stabilitásának megőrzése. Az elmúlt években ugyanis jelentős volt a fluk­tuáció különösen a műszaki és a pénzügyi ágazatban. Jelen­leg úgy látszik, sikerült meg­állítani a folyamatot, s ked­vezően változott a tanácsi dolgozók" szakmai-politikai képzettsége. Óvoda, tanterem, üzlet A városfejlesztésben meg­határozó jelentőségű az álta- íanos es részletes rendezési tervek megszületése. A váro­siasodás folyamata felgyor­sult — a lakosság száma je­lenleg meghaladja a 15 ezret —, de az egyes ágazatok fej­lődéseben aránytalanságok mutatkoznak. Dinamikusan gyarapodott a lakásállomány, az egészségügyi hálózat, míg a kereskedelem és a közműve­lődés feltételei jelentősen el­maradtak a kívánalmaktól. A művelődési központ felépülé­sével számos probléma megol­dódik, viszont még föltünöubé válik egy mai igényeknek megfelelő iparcikkáruház hiá­nya. Amíg a lakásépítési tervet jelentősen túlteljesítették, az óvodai helyek száma nem gyarapodott megfelelően. A jelenlegi intézmények kihasz­náltsága 132 százalékos. Ugyancsak szorító gond lesz rövidesen a tanteremhiány. Hiszen már most két műszak­ban tanítanak az alsó tago­zatban is. A beiskolázandó gyerekek száma pedig a kö­zeljövőben ezres nagyságrend­del növekszik. Elhelyezésüket csak egy új iskola építésével lehet majd megoldani. Külö­nösen fontos tehát — amint a megyei végrehajtó bizottság határozatában is szerepel — a beruházások műszaki, pénz­ügyi, jogi előkészítése, a kivi­telezési kapacitás biztosítása, a gazdálkodás színvonalának emelése, a fokozottabb, s ha­tékonyabb ellenőrzés. Az átszervezés elérte séfjét A végrehajtó bizottság ugyancsak a tegnapi ülésén tárgyalta meg a mezőgazdaság új állami felügyeleti rendsze­rének több mint egyéves ta- tapasztalatait. Mint közismert, a mezőgazdaság területi álla­mi irányítását a megyei ta nács szakigazgatási szervének közvetlen hatáskörébe utalta a Minisztertanács. Ezáltal meg­szűntek a járási hivataloknál a mezőgazdasági osztályok. A községi ágazati felügyeletre összesen 12-en maradtak a já­rások apparátusában. Az átszervezés óta eltelt, vi­szonylag rövid időszak tapasz­talatai azt igazolják, hogy az irányítás és a hatósági ellen­őrzés kevesebb áttétellel, ösz- szehang olt abban valósul meg eszel együtt szélesedett a gaz­dálkodó szervek önállósága és felelőssége. Amint a testület által meg­vitatott jelentésből kitűnik, megteremtődtek az új irá­nyítási szervezet személyi és tárgyi feltételei. Elkészült az osztály ügyrendje. hatásköri jegyzéke. Ugyancsak kiala­kították a termelőszövetkeze­tek és társulások felügyeleti vizsgálati programját, a komplex ellenőrzések mód­szerét. Az átszervezés óta tör­vényességi és ágazatfelügye­leti vizsgálatot folytattak 16 társulásnál, 33 tsz-ben, komp­lex vizsgálatot 7 közös gaz­daságban. Ezen kívül 51 va­dásztársaságnál jártak a me­gyei mezőgazdasági osztály ellenőrei. A közvetlen tapasztalatok sorába tartozik, hogy a meg­változott szervezeti körülmé­nyek között megnőtt a kü­lönböző szervekkel kiépített együttműködés, kapcsolattar­tás jelentősége. Ugyancsak fontos a gazdálkodást, a jöve­delmezőséget vizsgáló, elem­ző munka, a gazdaságok szak­embereinek rendszeres to­vábbképzése. Ma még számos gondot okoz viszont a káder- és személyzeti munka, külö­nösen a minősítések elkészíté­se a megfelelő határidőre. Eleinte nehézségeket jelen­tett a közvetlen kapcsolat- tartás az üzemekkel. A terü­letfelelősi rendszer kialakí­tásával már sikerült e gondo­kat áthidalni. Amint a végrehajtó bizott­ság is megállapította, az át­szervezés célja a hatékonyabb, rugalmasabb ágazati felügye­let, ha még nem is minden területen, de kialakultnak mondható. A ' szakigazgatási szerv érvényesíteni tudja az ágazatpolitikai elképzelések megvalósulását, s a megye mezőgazdasági termelése. a szigorúbb követelmények kö­zepette is megfelelő ütemben fejlődik. A takarékosságra ösztönző intézkedések Az őszi BNV-n mutatkozott be és már kapható a BUDA- PLAST Fővárosi Műanyagipari Vállalat színes, formagazdag gyermekjátéka, a RO-TI-KOM elnevezésű bújócska-mászóka. Remélhetőleg a Pest megyei települések játszóterein is talál­kozunk majd ezekkel az egyszerű, de esztétikus, színes mászó­kákkal A tegnapi ülésen beszámo­lót hallgatott meg a testület a megye tanácsi energiagaz­dálkodásának helyzetéről, kü­lönös tekintettel az energia­takarékosságra és a további feladatokra. A jelentésből ki­tűnik. hogy az energiaellátás fejlesztésével összefüggő teen­dők szorosan kapcsolódnak a lakásépítést, valamint a la- kooság ellátását szolgáló léte­sítmények fejlesztéséhez. Ezek előkészítése során születik döntés az energiaigény és -mennyiség, valamint az al­kalmazandó energiahordozók tekintetében. A döntési fo­lyamatba bekapcsolódik a ta­nács építési. közlekedési és vízügyi osztályának főenerge- ■tikusa. érvényesítvén az ener­giapolitikai célkitűzéseket. Az egyik legjelentősebb fel­adat az elektromosenergia- ellátás biztosítása a lakás- építkezéseknél. A jelentős erő­feszítések eredményeire utal, hogy az elmúlt tíz év alatt a megyében a lakások száma csaknem 100 ezerrel növeke­dett, ugyanakkor az elektro­mos hálózatba be nem kap­csolt otthonok száma 28 ezer­ről 13 ezerre csökkent. Ez utóbbi még mindig elég ma­gas, s aláhúzza a rendelke­zésre álló pénzügyi eszközök átgondolt elosztását. Ugyancsak számottevő a fej­lődés a gázszolgáltatásban és a távfűtés elterjedésében. A jelentés részletesen ismerteti azokat az intézkedéseket is, melyek a körültekintőbb, ta­karékosabb energiagazdálko­dásra ösztönöznek. M. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom