Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-19 / 271. szám

1980. NOVEMBER 19., SZERDA prsT txrcYft Új szerződéses üzletvitel Az országgyűlés kereskedelmi bizottságának ülése Az egyes kiskereskedelmi üzletek és vendéglátóipar! egy­ségek rövidesen bevezetendő szerződéses üzemeltetéséről — ezzel kapcsolatban a Belke­reskedelmi Minisztérium ja­nuár 1-től fokozatosan meg­valósítandó intézkedéseiről — tárgyalt kedden az ország- gyűlés kereskedelmi bizott­sága. A Parlament épületében fartott tanácskozáson Sághy Vilmos belkereskedelmi mi­niszter tájékoztatta a képvi­selőket az új elképzelésekről, amelyeknek az a lényege, hogy a jövőben a szerződés­sel átvett boltokban és ven­déglátóhelyeken az üzletve­zető a saját felelősségére és kockázatára gazdálkodhat. A szocialista tulajdonforma ter­mészetesen nem változik, a beosztott dolgozók továbbra is a vállalat alkalmazottai. A részben vagy teljesen közva­gyonnal gazdálkodás, a meg­felelő anyagi érdekeltség alap­ján a lakosság változatlan, illetve javuló ellátása, a fo­gyasztók jobb szolgálata vár­ható. Feltételezhetően meg­felelő verseny alakul ki, ugyanis egyszerűsítik az áru- beszerzést és az -értékesítést is, nemkülönben az üzletvite­li adminisztrációt. Az országgyűlés állandó bi­zottsága — Nyers Rezső el­nökkel az élen — testületileg egyetértését fejezte ki a ke­reskedelmi munka és a ven­déglátás jobbítását szolgáló elképzelésekkel. Elmondta vé­leményét — bátorító javasla­tokat, figyelemfelhívó észre­vételeket is tett a vitában — többek között. — Balogh Lász­ló (Békés m.), Bori Gyuláné (Bács-Kiskun m.), Hosszú László (Szabolcs-Szatmiár m.), Kiss Imre (Borsod m.), Mol­nár Endre (Budapest). if jásági szövetségek találkozója A testvéri ifjúsági szövet­ségeknek a burzsoá propagan­da elleni harcáról és az ezizel kapcsolatos feladatairól két­napos nemzetközi szakértőd szeminárium kezdődött ked­den Budapesten, a Hotel If­júságban. Nagy Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára köszöntötte a tanács­kozáson képviselt ifjúsági szö­vetség küldötteit: a Bulgáriá­ból, Csehszlovákiából, Kam­bodzsából, Kubából, Laosz- ból, _ Lengyelországból, Mon­góliából, az NDK-ból, Romá­niából, a Szovjetunióból és Vietnamból érkezett vendé­geket. Az első napon megvitatták a burzsoá propaganda jel­lemzőit, a szocialista országok if j óságának megnyeréséért folytatott ideológiai harcban. Szerdán a burzsoá propagan­da elleni küzdelem legfonto­sabb feladatait körvonalazzák a testvéri ifjúsági szövetsé­gek képviseled. Takarékosabb technológiák IVáltósé módszerek es mezégeszdesságheasB Nedvesen tárolt kukorica, csepegtető öntözés, a méreg­drága, automatizált istállók helyett az olcsóbb, a hagyo­mányos és a modern tartás- technológiát szerencsésen ötvö­ző szakosított állattartó tele­pek, amelyek építésénél ismét felfedezték az egyik legrégibb, talán legolcsóbb építőanyagot, a fát. Sorolhatnánk még to­vább azokat a próbálkozáso­kat, amelyek a gazdaságosabb, takarékosabb termelést, az energiák ésszerű felhasználá­sát szolgálják. Fontosak ezek a kezdeményezések azért is, mert a mezőgazdaság bruttó termelésének 1 százalékos nö­veléséhez 1,6 százalék többlet­energiára van szükség. Ennek az aránytalanság­nak a megszüntetése vagy csökkentése az emelkedő energiaárak mellett csep­pet sem mellékes tényező. A Pest megyei termelőszö­vetkezetekben is szép számmal akadnak az ésszerűbb energia­felhasználást eredményező kí­sérletek, s nyernek mind szé­lesebb polgárjogot ezek az új módszerek. A közelmúltban adtunk hírt a dunavarsányi Petőfi Tsz-nek a nedves ku­korica tárolásában bevezetett módszeréről, a szerzett ta­pasztalatokról. Nem kétséges, hogy a legnagyobb fantáziát — éppen a szárítás csökkentésé­ből, vagy kiküszöböléséből ere­dő olaj megtakarítás miatt — e kezdeményezésekben látják a szakemberek. A komolyabb be­ruházást igénylő tárolótornyos rendszernél is nagyobb sikerre számíthatnak a gazdaságokban a gödrös-fóliás tárolók. Egy­szerűsége és megbízhatósága miatt valamennyi gazdaság számára járható utat, a taka­rékosság egyfajta módját je­lenti. Nemcsak az olaj, a víz — tegyük hozzá a tiszta, öntö­zésre is alkalmas víz — is az egyre költségesebb és nehezeb­ben előteremthető energiáink sorába kerül. A zöldség- és gyümölcstermesztő gazdasá­gokban különösen fontos, hogy minél kevesebb víz felhaszná­lásával. minél nagyobb terü­letet tudjanak eredményesen öntözni. A csepegtető öntözési módszer nagyüzemi alkalma­zásában európai méretekben is élen járunk. A szocialista or­szágokban a Szovjetunió és Jugoszlávia kivételével még nem hasznosítják ezt a mód­szert. amelynek elterjesztésében döntő szerep jutott a me­gye egyik nagy gazdasá­gának, a dánszentmiklósi Micsurin Tsz-nek. A gazdaság szakemberei ed­dig hazánkban mintegy 1500 2000 hektár területet hálóztak be a berendezésekkel az agro­nómiái és a műszaki tervezést követően. Természetesen a Pest megyei tsz-ek is élnek a kínálkozó lehetőségekkel: a kakucsi Lenin, a ráckevei Aranykalász, az Örkényi Bé­ke tsz-ben már elkészült a csepegtető berendezés, most épül a csemői November 7. Tsz-ben, s jövőre a gyáli Sza­badság "Tsz új telepítésű gyü­mölcsösében is alkalmazzák ezt a módszert. Az Öbuda Tsz budakalászi üvegvárosában is sikerrel hasznosították. Előnyei ellenére — a ha­gyományos öntözési módok­nál 30—40 százalékkal keve­sebb energiát igényel, 20—25 százalékkal magasabb termés- eredmények érhetők el — csökkent az érdeklődés az új technológia iránt. A magyará­zat egyszerű: eddig jelentős dotációt kaptak a vállalkozás meg­valósításához a termelőszö­vetkezetek, most saját ere­jükből kell az indulótőkét előteremteni. A korszerűnek kikiáltott sza­kosított állattartó telepek meg­építése éppúgy nyelte a nehe­zen megtermelt milliókat, mi­ként folyamatos üzemeltetésük. Érthetően itt is mindinkább az érdeklődés középpontjába kerülnek az olcsóbb, a takaré­kosabb, s a hagyományos tech­nológiához közeledő megoldá­sok. A Pest megyei gazdaságok közül a gödi, Dunamenti Tsz- ben a juhászati telep kialakí­tásánál fogták szőkébbre a pénzeszsák száját, a kisnéme- di Aranykalász Tsz-ben a sertéstelep került az .új építé­si módszerekkel — tulajdon­képpen a régiek feleleveníté­sével — lényegesen kevesebbe. G. M. Icskásak és t&k®s®k (2J Látkép a gazdálkodás problémáiról A hazai lakáspolitika ki­induló tétele a 40-es évek végén így hangzott: a lakás nem áru, tehát a lakásépítés és -elosztás nem lehet a jö­vedelemszerzés forrása. En­nek megfelelően a városi la­kásállomány nagy része ál­lami tulajdonba került, s az állam monopóliuma lett a több lakásos városi házak építése, illetve a lakások el­osztása. . Az elhatáro.zás problemati­kus következményekkel járt: az állam magára vállalta az emberek lakásszükségletének kielégítését, a meglevő lakás- állomány kezelését, s egyben magára zúdította a társada­lom felgyülemlett lakásigé­nyét. S mivel a lakásállo­mány adott volt, az igényeket két módon' próbálták kielé­gíteni: a lakások megosztásá­val (társbérletek), illetve új­raelosztásával (az „elit” la­kások és lakónegyedek lakói­nak kicserélése). Mindez még átmeneti meg­oldást sem jelenthetett, ezért már az 50-es évek közepére általános elvként fogadták el. hogy a lakáshelyzetből adódó társadalmi egyenlőtlen­ségeket csak nagy mennyisé­gű új lakás felépítésével, il­letve a múltból örökölt, az átlagosnál lényegesen rosz- szabb minőségű lakások le­fsi-ek társulásában Mind több termelőszövetkezet él a hatékonyság növelésének azzal az eszközével, hogy megtermelt nyersanyagát továbbfel­dolgozva vigye a piacokra. A profilba vágó mellék- és főüzem- ágak, továbbá a társulások, jótékony hatással vannak a szö­vetkezet gazdálkodására, s emellett több helyen az időszakon­ként jelentkező felesleges munkaerőnek is elfoglaltságot biz­tosítanak. Szobon a szörpüzem például, amely hét termelőszövet­kezet társulása, kitűnően prosperál. bontásával lehet megszüntet­ni. Nagyarányú építkezések Megindult a lakásépítés máig is tartó fellendülése, s most már csak az a kérdés, hogy a lakások gyarapodása és minőségi differenciálódása hogyan befolyásolja a társa­dalom különböző rétegeinek helyzetét: szűkíti-e vagy ép­pen tovább tágítja a szélső rétegek között kialakult egyen, lötlenségek ollóját? ■ A vizsgálódás kiindulópont­ja, hogy a lakásgazdálkodás rendszere csak akkor nevez­hető egészségesnek, ha a tár­sadalom valamennyi csoport­jának javul a lakáshelyzete. „A lakás nem áru, hanem — a gazdasági növekedés ará­nyában adható — természet­beni, szociális juttatás” alapelvű hazai modell képte­len volt eleget tenni ennek a követelménynek. Nyilván­valóan megdőlt az a koráb­ban ' kézenfekvőnek látszó el­mélet is, hogy a nagyüzemi forma — mint a gazdálkodás minden fontosabb szektorá­ban —, a lakásépítésben is egyeduralkodó lesz. Erőtelje­sen növekedett a magánerő­ből — állami támogatással vagy anélkül — történő épít­kezések részaránya, miközben az állami lakásépítés, a nagy­üzemi technológia, a házgyá­rak megjelenése ellenére vál­tozatlan, illetve a lakásépítés egészén belül csökkenő ten­denciájú. Három alaptípus Mindezeknek konzekvenciá­jaként a korábbam kialakult lakáspolitikai rendszerben fontos változások történtek. Ma lényegében három lakás- típusrój. jjeszélhétünk: álla. mi bérlakásról, amely, kizáró­lag állami erőből épül, s megszerzése — eltekintve a lakás-használatbavételi díjtól — ingyenes. Szövetkezeti — újabb elnevezéssel tanácsi ér­tékesítésit — öröklakásról, amely értékének jelentős ré­szét az állam adja szubvenció­ként, a fennmaradó ár pedig rendkívül kedvező, hosszú le­járatú hitel formájában tör- leszthető. S végül a különböző magánerős építkezésekről, ame­lyek költségét teljes egészé­bén az építő fedezi egy ősz- szegben, vagy korlátozott bankhitel segítségével. Újab­ban elterjedt a vállalati tá­mogatással történő lakásépít­kezés is, így a finanszírozó alanyok száma négyre bő­Diósd szervez — ésszerűsít A gyár, a dolgozók érdekére alapozva nálása. Természetesen azon­nal a hogyan is megfogalma­zódott: megalapozott létszám­terveket kell készíteni és terv­szerű munkaerő-átcsoportosí­tásokkal megoldani a terme­léshez kapcsolódó gondokat. Az is igaz, ennek csak akkor lehet eredménye, ha senkit sem ér majd váratlanul: új munkahelyre kerül. Vagyis, előre be kell tanítani az em­bereket. megismertetni őket új feladataikkal... Bár még az út eleién tar­tanak a diósdiak, de biztató a kezdet. Példa erre az anyag- mozgatás korszerűsítése: töb­bek között újra szabályozzák az anyagmozgató gépek hasz­nálati rendjét. Jó úton halad emellett a diósdi és a deb­receni gyár közötti termelési kooperáció továbbfejlesztése: mindkét helyen egyeztetett gyártási programok szerint dolgoznak. Említésre méltó az is. hogy felülvizsgálták az ed­zőkemencék leterheltségét és jobb kihasználásukért az ed­diginél több bérmunkát vál­lalnak. Lényeges a nagy teljesítmé­nyű, értékes gépek, berende­zések kapacitásának kihasz­nálása, ám a jó minőség biz­tosítása is létfontosságú a csapágygyárban. Éppen ezért szükséges a minőségellenőrzés új rendszerének megteremté­se. Ehhez azonban nagyon fontos a tényleges hibaokok feltárása, részint a mostani­nál precízebb selejtanalizálás- sal, részint pedig megfelelő műszerek beszerzésével. Utób­biak nélkül nem lehet ma már korszerű minőségvizsgá- fatról beszélni. Belső kapcsolatok A nagyrekonstrukció, a tel­jes megújulás ugyan befeje­ződött Diósdon, de ez nem jelenti azt, hogy már nincs szükség műszaki fejlesztésre. Miután kevesebb pénz jut majd újabb eszközökre, itt is fokozódik az ellenőrzés. Nem véletlen, hogy a gyár műszaki főosztályvezetőjére a koráb­binál nagyobb felelősség há­rul: a szükségletek és a le­hetőségek alapján ő készíti a gyár középtávú műszaki fej­lesztési tervét. Illetve az öt­éves terv alapján, éves prog­ramokat is összeállít. Ezekben természetszerűleg fontossági sorrendet határoz meg, meg­indokolva. hol, miért lesz szükség beruházásra. A gazdálkodás javításáért, azaz a hatékonyság növelé­séért egy sor egyéb szervezési intézkedést is szükségesnek tartanak a diósdiak. Ezek va­lóra váltásához munkacsopor­tokat hívnak életre. Megvizs­gálják az előkészítést, a mun­kahelyek kiszolgálását, az üzemek közötti belső kapcso­latokat és a legoptimálisabb munkahelyi környezet kiala­kításának a feltételeit. Az így összegyűjtött tapasztalatok alapján kerülhet majd sor a szükséges és ésszerű változá­sokra. Módosítást igényel azonban a számítógépes üzem- és veszteségidő nyilvántartás csakúgy, mint a készletgazdál­kodás jelenlegi rendszere. A jobban dolgozók anyagi ösz­tönzése szintén fontos és in­dokolt, ez ugyancsak napi­rendre kerül. Munkaidő-kihasználás Végül az is hozzájárulhat a munkaidő még jobb kihaszná­lásához. ha megnézik, kik, hol, mennyit dolgoznak. Például az edzőüzemben és a szerei­dében, vagy a bérelszámolás­ban és a közgazdasági osztá­lyon — korántsem egyenletes a leterheltség. Mi tehát a megoldás? Erre keresnek vá­laszt. Jó módszernek tűnik esetleg a rugalmas munkaidő bevezetése. Az azonban bizo­nyos, hogy szem előtt tart­ják majd. mind a dolgozók, mind pedig a gyár érdekét! D. Gy. vült: állam, bank, vállalat, egyén. Magától értetődik, hogy a felsorolt alapformák közül legkedvezőbb, anyagilag is legelőnyösebb az állami bér­lakás. Aki részlegesen ingyen­lakást kap, annak néhány évig, aki viszont magánerőből épít vagy vásárol, annak sok-sok évig minden erőfeszítését, megtakarítását felemészti a lakáshoz jutás puszta ténye. Izgalmas kérdés — s erre a különböző településszocioló­giái vizsgálatok próbáltak vá­laszt adni —, hogy e privilé­gium e fokozatai erősítik-e vagy gyengítik a különböző társadalmi rétegek egyenlőt­lenségét? E vizsgálatok első lényeges kérdése: milyen a hatósági, il­letve a piaci modell körébe tartozó lakásokban élők — bérlők és tulajdonosok — tár­sadalmi összetétele? S az el­ső szembeötlő tény, hogy a vezető állásúak és a beosz­tott értelmiségiek fele az ál­lam tulajdonában és gondo­zásában levő bérlakásokban lakik. Lefelé haladva a fog­lalkozások hierarchiájában, az állami lakások bérlőinek ará­nya egyre csökken. Kezdetben volt a szükség­let elmélete, de az elosztás pártatlansága a lakásra váró százezrek sorba állításával nehezen képzelhető el. Az otthon nélkülieknek, az albér­lőknek és a társbérlőknek, az! üzlethelyiségekben vagy a szoba-konyhákban szorongók- nak most kell a lakás, nem pedig 10—15 év múlva. A szükséglet mellett aztán meg­jelent a másik feltétel: az ér­dem. „Adjunk elsősorban azoknak, akik az átlagosnál többet tesznek a társadalo­mért, tehát jobban megérdem­lik és feltehetően jobban meg­becsülik az új lakást.” így történhetett, hogy az olcsó vagy éppen ingyenes állami bérlakásokhoz — az érdem el­ve alapján — nagyobb esély- lyel és nagyobb számban ju­tottak az anyagilag is jobban megbecsült csoportok tagjai. Szociálpolitika és piac Néhány nagyüzemünk ál­tal szervezett lakásakcióról ké­szített vizsgálatból (Garzó Lilla és Ladányi János mun­kája) kiderült, hogy e lakás­akciókból gyakorlatilag ki­szorultak a segéd- és betaní­tott munkások, mert az „in­duló” összeget nem tudták megfizetni. Ugyanakkor ők azok, akik apránként, éve­kig tartó kétkezi munkával építik a családi házakat, bir­kózva az anyagbeszerzés gond­jaival, bolyongva az építés­ügyi bürokrácia útvesztőiben. S persze eZ esetben is érvé­nyes a megállapítás: ha a vállalat rászánja magát a lakásépítkezés támogatására, akkor a kedvezményeket el­sősorban a számára fontos embereknek adja. Hangsúlyoznunk kell, hogy amíg a hatósági lakáselosz­tás egyenlősítésre törekvő rendszere a felszabadulás előt­ti társadalomból örökölt egyen­lőtlenségek ellen harcolt, va­lóban elérte, hogy egyes tár­sadalmi rétegek lakáshelyze­te közötti különbség már az ötvenes évek elején is lénye­gesen kisebb volt, mint mondjuk a harmincas évek­ben. A szocialista társadalom fejlődésével azonban elkerül­hetetlenül érvényesülni kezd­tek a munkamegosztás adott fokából szükségszerűen kö­vetkező különbségek, és ezek a lakások elosztásában is ki­fejezésre. jutottak. Minden olyarí intézkedés, amely a rend­szer adminisztratív úton való tökéletesítését célozta, ku­darcra volt ítélve, mert meg­oldhatatlan feladatra vállalko­zott. Mindennek konzekven­ciájaként pedig — a korábbi „mindenkinek ingyen lakást” elmélet helyett — lassan ki­rajzolódott a következetesebb, a szociálpolitikai megfontolá­sokra is figyelő, de valame­lyest a piaci viszonyokkal is számoló elosztási rendszer. Vértes Csaba (Következik: A társadalmi mobilitás tükrében.) Miként javítható a termelé­kenység, a gazdálkodás szín­vonala napjainkban? Kétség­telenül az egyik legkézenfek­vőbb eszköz a megfelelő mű­szaki-technikai fejlesztés. De elegendő-e ez egymagában? Természetesen nem, ezt álla­pították meg a közelmúltban a Magyar Gördülőcsapágy Müvek vezetői is. Most ugyanis — miután befejező­dött a több száz millió forin­tos nagy rekonstrukció, amely megteremtette a több és jobb minőségű csapágygyártás fel­tételeit — elérkezett az idő a számvetésre. Pontosabban arra, hogy felmérjék, hol. mi­lyen belső tartalékok vannak. Kapacitás és minőség A Több szem — többet lát elv alapján Diósdon először valamennyi üzem gazdasági vezetője összeállította elkép­zeléseit, javaslatait, maid ezekből egy részletes — rö­vid- és középtávú — gyári terv készült. Ebben az egyik alapvető cél: a ma még meg­levő. ám fölösleges alkalma­zotti és fizikai munkahelyek megszüntetése. Úgyis mondhatnánk, az élő munka eddiginél jobb kihasz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom