Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-18 / 270. szám
4 ~<MUm 1980. NOVEMBER 18., KEDD NEMZETISÉGEK HAGYOMÁNYAI Tizenöt kórus; együttes, szólista FALUNAPOK BUGYIN A járás életéhez igazodva JÓL MEGSZERVEZETT PROGRAM Kilenc esztendeje rendezték meg első alkalommal a hazánkban élő szlovák nemzetisig kulturális szemléjét. Az előzmények közül azt kell megemlíteni, hogy a találkozót megelőző években élénkült meg a hagyományőrző mozgalom, nemcsak a hazai szlovákság, hanem a németek, délszlávok, románok körében is. A találkozó egyik legfontosabb eredménye pedig az volt, hogy a már meglévő csoportoknak új lendületet adott, számos településen pedig új együttesek jöttek létre. Azok közül a kórusok közül, amelyek a 11. Vy- letel vták, azaz kulturális szemle Pest megyei bemutatóján részt vettek, a legtöbb a hetvenes években alakult. Kultúrák kölcsönhatása A nagytarcsai művelődési házban vasárnap délután rendezett bemutatón tizenöt kórus, népi együttes, illetve szólista lépett fel, adott számot arról, milyen gazdag környezetének szlovák népdalkincse, hogyan tudja interpretálni más tájegységek dalait. A csoportoknak mindkét feladatra vállalkozniuk kell, hiszen a népi kultúra tájegységenként változik ugyan, de sem a nemzetiségek, sem a tájegységek szerint nem oszthatjuk fel merev határvonalakkal. Nem tették ezt a fellépő kórusok sem. Az elsőként színpadra lépő sóskúti pávakor például több olyan dalt adott elő, amelyeknek eddig variációjára sem bukkantak máshol, de olyanokat is énekelt, amelyek az alföldi vagy pilisi községekben is jól ismertek. Az együttes története nemcsak ilyen szempontból jellemzi a nemzetiségi hagyomány- ápoló mozgalmat. A ma már erősen átrétegződött, vegyes lakosságú településen Gyenes József — ma nyugdíjas tanár — vezetésével idősebb emberekből alakult meg a kórus. Később sikerült megnyerni a — Mit tud az őseiről? A hetven év körüli özvegy Hartmayer Jánosné csodálkozva néz a kérdés hallatán. Lassan mondja: — Nagypapa nyolcvanhárom éves volt, amikor meghalt... — Mikor, hogyan, honnét került Budaörsre? — Nem, azt nem tudom — rázza tagadólag a fejét. Nemcsak Hartmayemé, sokan mások sem tudják. Az idős — őslakos — budaörsi németekben nehezen oldódik a görcs, amit a háború utáni kitelepítés itt kiváltott. De végre oldódik. Találkoznak, egymást számontartják, s a fiatalok már nem titkolják származásukat. Sok-sok évnek kellett ehhez eltelnie. Jó nemzetiségi politika, s a politika jó, következetes megvalósítása kellett hozzá. Az. amit Karig Zsuzsanna, a Magyarországi Németek Demotratikus Szövetségének munkatársa szombaton délután a budaörsi művelődési ház színháztermét megtöltő hallgatóság — a német nemzetiségi találkozó résztvevői — előtt a következőképpen fogalmazott meg: — Pártunk nemzetiségi politikájának legfontosabb kiindulási pontja Leninnek az a megállapítása, hogy a többségi nemzetnek nemcsak a nemzetiségek formai egyenlőségét kell tiszteletben tartani, hanem egyensúlyozni kell azokat az egyenetlenségeket, amelyek a mindennapi életben kialakultak. Budaörsön körülbelül 1200 német nemzetiségi él. A már hagyományossá vált — a Hazafias Népfront kezdeményezte — találkozókon kívül, mást nemigen csináltak — eddig! Most azonban valami elkezdődött, a népfrontbizottság kezdeményezte a nagyközségi pártbizottság és tanács támogatásával. Eredményéről Hauser József, a Hazafias Népfront harminc év körülieket, ma pedig már hat fiatal tagja is van a pávakörnek. Olyan szempontból is jellemző az együttes helyzete, hogy igyekeznek kapcsolatot tartani más szlovák települések csoportjaival — s olyan szempontból is, hogy számos nehézséggel kell megküzdeniük, öltözetük például nem egységes — a művelődési ház költségvetéséből nyolc éve nem jut pénz ruhára; nehéz a csoport mozgatása; nem eléggé szoros még a kapcsolat az általános iskola, ezen belül is a szlovák nyelv oktatója és a pávakör között. Pedig a kórus, illetve Szomori Istvánná szólista teljesítménye bizonyítja, hogy hathatósabb támogatás esetén a helyi hagyományápolás nemcsak lelkes, hanem igazán eredményes tevékenység lehet. Jók és legjobbak Ha már a teljesítménynél tartunk, meg kell említeni, hogy alig-alig volt olyan produkció, amelyet ne fogadott volna nagy taps, amely igazán halványra sikerült volna. A galgagyörki parasztkórus, a tárnoki pávakör, a budapesti szlovák általános iskola és gimnázium énekkara egyaránt elnyerte a nézők tetszését. A legszínvonalasabb teljesítményt a pilisszentkereszti pávakor, a csömöri kórus, a mag- lódi pávakör és a nagytarcsai népi együttes, illetve Bátyi Mihály acsai népdalénekes és Petiik Jánosné galgagyörki mesemondó nyújtotta. A háromtagú zsűri — Tóth Mihály, a Kórusok Országos Tanácsa főtitkár-helyettese, Tóth Ferenc, a megyei tanács tanácsosa és Lamy István, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének osztályvezetője — döntése szerint az országos találkozó Pest megyei résztvevői ezen együttesek, illetve szólisták közül kerülnek ki. , Hosszú vita elpj;te nteg a.dönbudaörsi titkára, nyugalmazott iskolaigazgató számolt be. — Szeptemberben levelet írtunk néhány családnak: szeretnénk létrehozni egy tájmúzeumot vagy tájházat. Kértük őket, hogy keressék, szedjék elő és ajánlják föl régi jellegzetes tárgyaikat, ruháikat, könyveiket. Eddig hatvan családtól kaptunk népi tárgyi emlékeket. A Jókai Mór művelődési ház két helyiségét tölti meg a felajánlott több száz emléktárgy. Most — november 22-ig naponta 10—12 és 15—17 óra között látható —, kiállítást rendeztek »előlük, A tájmúzeum tető alá hozása Budaörsön többeket felrázott közönyéből. Az örökmozgónak látszó, nyolcvanegy éves Csulics Jánosné mosolyogva újságolta: — Kértek tőlem, adtam is. Még kapnak, csak legyen házuk, majd akkor... S vajon mikor avathatják majd a tájmúzeumot? — erről a találkozón résztvevő tanácselnöktől, Naszvadi Jánostól kértem választ: — Hogy pontosan mikor, azt még nem tudom. De lesz, az biztos! Hauser József népfronttitkár egy bekeretezett, megsárgult, de ép fényképet mutatott. — Most kaptuk Grósz Jó- zsefnétől. Elemi iskolai fénykép. Van vagy hetvenéves. A gyerekek még csizmában és ezüstgombos lajbiban mosolyognak ránk a képről. — Mikor jó ön szerint a nemzetiségi kultúra ápolása? — fordultam hozzá — Ha megtanuljuk és megtartjuk a nyelvünket. Hi minél több nemzetiségi műsort, tévé- és rádióműsort élvezhetünk, újságot, könyvet olvashatunk. Ha irodalmi, néprajzi pályázatokat hirdetünk, s azokon részt veszünk. Ha minél több népi együttesünk tést — és alapos, a hagyomány- őrző mozgalom céljait, módszereit taglaló elemzés az eredményhirdetést. Tóth Mihály a hagyományápolás fontosságáról szólva a népek testvérré válásának bartóki eszméjét idézte, majd Kodály megállapítását, amely szerint az ének széppé teszi az életet — az éneklők mások életét teszik azzá. A mozgalomban tehát — magyarázta — a folyamatos, lelkes munka a legfontosabb, s ennek csak árthat a túlzottan eluralkodó verseny- szellem. Érintette a mozgalom fontos, kérdéseit: a korszerűséget, a jövő lehetséges útjait, a fiatalok részvételét Ahogyan a .mai találkozó is bizonyítja — mondta —, két alapvető kérdés megoldása segítheti a kórusok, népi együttesek munkájának eredményesebbé válását. Az egyik az együttesvezetők képzésével, továbbképzésével függ össze — hiszen e csoportokban a tagok amatőrök ugyan, de a vezető sohasem lehet az —, a másik azzal a támogatással, amelyet a helyi, megyei és országos szervek az együtteseknek nyújtanak. Népi együttes, falumúzeum És itt felelhetünk arra a kérdésre, miért éppen Nagy tárcsán rendezték meg a kulturális szemle Pest megyei bemutatóját? A többi között ezért, mert itt még élő a népviselet, de azért is, mert lelkes és hozzáértéssel végzett munka tartja életben, fejleszti tovább a hagyományokat. A falumúzeumot alapító Molnár házaspár, a nagytarcsai népi együttest vezető Manninger György és Balogh János tevékenysége, az elmúlt másfél évtizedben számos szép sikert elért együttes tagjainak önzetlensége s az a figyelem, amely munkájukat segíti, sokak Száván. S ha ilyen kiállításokat rendezünk — sorolta fel. Öröm volt látni a budaörsi német nemzetiségi találkozó résztvevőit, amikor felszabadultan, jó kedvvel hallgatták az irodalmi műsort, s nézték meg a kiállításukat. Szente Pál Vasárnap. A jobb memóriája rádió nallgatók bizonyára emlékeznek még arra a reggeli krónikában meghirdetett, majd tömegmozgalommá duzzadt kezdeményezésre, amely a mentőszolgálat gépkocsi- parkjának rádió-összeköttetését akarta megteremteni közadakozások útján. Már-már a felajánlott forintok folyószámláját is megnyitották, amikor elhangzott egy nyilatkozat, amely szerint az efféle berendezések beszerzése és felszerelése nem lakossági feladat; az ilyesmit egyértelműen az állami költségvetésből kell fedezni, hisz’ így parancsolja a közérdek. Hogy, hogy nem, ez a jogos igényeket kifejező társadalmi megmozdulás jutott az ember eszébe, amikor a Vasárnap délelőtt című televíziós műsor múltkori adásából a lakáscsere-akció hírét vette és még inkább most, ezen a tegnapelőtti ünnepi délelőttön, amikor annak minden kétséget kizáró sikerét látta. Mert ahogyan annak idején maga az érdekelt városlakó ismerte fel, miszerint jobb az, ha — hála az ultrarövid hullámoknak — sebesebben érkezik a szirénás kocsi, ugyanúgy most is a bérlők, illetőleg a tulajdonosok éreztek késztetést a csereberék megregulázására. Tömegigény mutatkozott meg akkor is, most is, azzal a küEGYRE INKÁBB kiteljesedő folyamat — s nemcsak Pest megyében —: minden település igyekszik megrendezni a maga ünnepélyes keretek köré formált falunapjait, kiemelt közművelődési rendezvényeket tartalmazó programjait. Az elmúlt szombaton Bugyi nagyközségben kezdődtek falunapok, az idei immár a harmadik volt. A megnyitóünnepségre megtelt a művelődési ház, a helyi termelőszövetkezetek szocialista brigádjai, a telefongyár munkásai, pedagógusok, orvosak, felnőttek és egészen apró gyerekek foglalták el a széksorokat. Pontosan felmérni persze nem lehet, de néhány beszélgetésből, néhány ember félmondatából következtethetünk arra, hogy ezen az estén a falu lakóinak minden rétege és korosztálya képviseltette magát az eseményen. 'S ez már önmagában is örvendetes, akárcsak az a tény, hogy az emberek emlékeznek még a korábbi hasonló sorozat egy-egy programjára. Falunap? A Bugyi községben november 29-ig tartó rendezvények között mindenki találhat ízlésének, igényének megfelelő műsort, illetve köz- művelődési lehetőséget. Levente Péter azóvodáskorúakat várja, a Vujicsics együttes a népzene rajongóit, a Magyar Divatintézet egy alig több mint hatezer lakosú községben mutatja be jövő tavaszi ajánlatát, Kar- da Beáta és társai a modern könnyűzene kedvelőit csábítják, Buzánszki Jenő — talán a nosztalgiahullám keretében — emlékezik a hajdani aranylábú fiúkra, Balogh Emese pedig az irodalomkedvelőknek szerez két keilemes órát, végül a KISZ Központi Művész- együttes Rajkózenekarának koncertjével zárul a színpadi rendezvények sora. Ebből az ízelítőből bizony nemcsak a helyi lakosok találnak bőséges választanivalót. FALUNAP? Bál, Mozdulj elmen közös kocogás, a község értelmiségi dolgozóinak találkozója, Bugyi környékének őskori és jelenkori állatvilágát bemutató kiállítás, népi-iparművészeti vásár, fotótárlat és tanácsülés. Ez utóbbi esemény lönbséggel, hogy míg azokat az elektromos micsodákat aztán a közbuksza terhére szerezték be, emebben az ügyben az illetékes szervek és hatóságok nemigen látszanak mozgolódni. Ha nem mozgolódnak, hát nem mozgolódnak — kényszerül vállat vonni a néző, aki viszont Vitray Tamásék- nak ezt a legeslegújabb mozgalmát csak egyféleképpen fogadhatja: tapssal és hurrázással. Mert a jól összetanult kis csapat megint valami olyasmit ötlött ki, ami ezreket és ás ezreket érintően közérdekű, és a témát úgy is tálalta, ahogyan azt a televízióban lehet és kell. Ott,, a dobozgaz- dák szeme láttára magyarázták el a szobák, konyhák ga2- daváltoztatásának módozatait, s ugyancsak ott, az élő adás kameráinak kereszttüzében pötyögtebték ki az elképzelhető variációkat. .(Közben pedig újra meg újra feltűnt az adatlapokat kitöltő és benyújtó reménykedők csapata, mintegy jelezve: milyen sok az érdekelt.) Ellentétben a múltkori — bizony laposka — összeállításával, most igazán székhez szögezte az előfizetőket a Vasárnap délelőtt. Lankadatlan figyelésre késztette, s közben pedig kesernyés tűnődésre, hogy ugyan miért nem valósul meg az ismertetett javasszervesen kapcsolódik a falunapokhoz: a község aktuális gondjai és a következő középtávú időszak várható fejlődése — azt mondhatnánk — a lakosság életmódjának is meghatározó része. S az ünnepi tanácsülést egy szovjet művészegyüttes műsora zárja majd. A falunapok alkalmat adnak aira, hogy a falu nepe közvetlen kapcsolatot találjon a művelődési intézményekkel; kedvet kapjon a rendszeres művelődésre; hétköznapi életteréhez egyre inkább kapcsolódjon a művelődési ház, a könyvtár és a kiállítások látogatása. Örülnünk kell ezeknek a lehetőségeknek. Igaz, mindehhez jól kell megtervezni, előkészíteni és megszervezni a teljes programot. A kiugró, látványos, átlagtól eltérő intenzitású rendezvénysorozatban előforduló hibák hatványozottan éreztethetik káros hatásukat. Nos, Bugyi község falunapjainak sikerességéről vagy sikertelenségéről még nem lehet véleményt alkotni. A nyitó esemény és az első napi program egyértelmű elismerést váltott ki az ottlakók- ból, vendégekből. Erkel Ferenc Bánk bán című operájából a Hazám, hazám ária hangjai mellett nyílt szét a függöny— a közel kéthetes program előtt képletesen is — a megnyitón. Amilyen látvány a szemünk elé tárult, az egyben azt is sejtette, hogy a rendezők rangot kívánnak teremteni saját falunapjaikban : zöld drapériaháttéren — két oldalt — ke- reszthímzéses minta, fehér alapon. pirossal, s középen a magyar népi hímzések jellegzetes motívumai. Ez a díszlet az ország bármely színpadán elismerést válthatna ki. Nem volt elnökség, és nem volt hosszú magunk rangját felsőfokon méltató beszédsorozat. Rácz Sándor, az MSZMP községi bizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket, majd Méhész János, a járási pártbizottság titkára emlékezett vissza a község falunapjainak hagyományos sikereire. — Versenyre ösztönzik, egészséges rivalizálásra késztetik a járás többi községeit is Bugyi vezetőinek és lakossálat, amely szerint háromnégy ember egy-két óra alatt számítógépbe diktálhatná az egyeztetésre váró adatok mindegyikét, s hogy ugyan miért egy — szerencsére hozzáértő — hirdetőnek kell ezt az egész bonyolítási rendszert mind a főváros, mind az ország közvéleménye elé tárni, noha az efféle munkálatok elvégzésére ott lennének az arra szerződtetettek (hivatottak). Kíváncsian várjuk, lesz-e a közgazdász-matematikus tipp- jének valami hivatalos foganatja, s ugyanígy azt is, hogy ugyan hány otthon válik majd a tévések szervezte csereakció színterévé. Péter Ferenc. Hanem volt ennek a most emlegetett két órának egy másak szenzációja is: Péter Ferencnek, a rádió bemondójának sanzon- éneklése. Az, hogy több más nyelv mellett úgy szól franciául, mintha nem Kolozsvárott, hanem Párizsban nőtt volna fel, inkább csak a szorgalmát dicséri; hanem az, ahogyan átél néhány rövidke percben sorsokat, drámákat idéz, mély-mély főhajtást érdemel. Nyilván az éjszakától éjszakáig tartó mikrofon- szolgálat kényszerű fegyelme szabadul fel benne, ha alkalma nyílik pódiumra állni és a sok-sok kötött beszéd kötelékétől szabadulva hévül át ennyire azoktól az annyira hozzá illő frankföldi dallamoktól. Rövid jelenléte igazán nagy élmény volt, s ráadásul olyan, gának valóban az egész községet mozgósító falunapjai. És ez a rendezvény sor már nem létezhet a járás egésze nélkül, belesimul a járás közművelődési életébe, összekapcsolódik a megyének e déli, alvégi részével. Bugyi falunapjaira minden évben sok vendég érkezik Dabasról, Örkényből, Őcsáról. A vendégek nemcsak együtt örülni, együtt szórakozni érkeztek, hanem szórakoztatni is. A falunapok első műsorában sikerrel szerepelt a daba- si Gyóni Géza Népdalkor ifjú Dömök Antalné vezetésével, a tekintélyt szerzett kakucsi pávakor — vezetőjük Sashegyi Jánosné — tisztességes konkurenciát jelentett a tábor- falvaiak, Birinyi József irányította citeraegyüttesnek. A tapsot, hangos köszönést, a közönség kedves megnyilvánulásait bármely együttes megirigyelhette volna. A műsor végén sem lett csöndes a művelődési ház színházterme: emberek tucatjai nézelődtek a technikailag is kitűnő fotó- kiállítás paravánjai előtt, s gazdára leltek az okarinák, a Miska-kancsók, a disztányé- rok, a köcsögök. SZOMBATON ESTE még dolgoztak a művelődési központ közelében álló kis parasztházban: készült a vasárnap nyílt kiállítás, a község környékének állatvilágáról. Mecsek Lajos, a termelőszövetkezet elnökhelyettesének vezetésével helyezték el a mam- mutcsontokat, az ősbölény- maradványokat, a szarvastrófeákat és különteremben a preparált madarakat. Vasárnap délutánra ritka érdekes kiállítást láthatott a falu közönsége. Aztán az esti politikai kabaré adott jó mulatságot, mint a programsorozat folytatása. Józsa László, a művelődési ház igazgatója — s egyetlen dolgozója — bizony rászorul a helyi vezetők támogatására. Tóris Sándor községi tanácselnök és dr. Jakab Dezső, a népfront titkára az aktivisták tucatjával együtt vállalja, hogy a Falunapok Bugyin eseményei rangot, elismerést szerezzenek ismét a községnek. Kriszt György amely arra is emlékezteit: hányán és hányáin lépnek színre fásult rutinnal, megszokásból, és ugyan hányán lehetnek olyanok, mint Péter Ferenc, aki, ha csak egyszer kap teret, akkor is ilyen tökéletesnek mondható élményt nyújt. (Ugyan fölfedezi-e majd munkáltatójának társintézménye, a televízió?) CirkllSZ. Kezd végre magára találni a Fejezetek a cirkuszlexikonból című sorozat. Szövege megcsappant, mozgó képei megszaporodtak, és az egész összeállítás valahogy emberközelivé vált. A vasárnap délután vetített zsong toros részben már nemcsak a szűkén vett szakma titkairól szerezhettünk tudomást, hanem megismerkedhettünk egy kedves dobálózó párral is, akik sikereik mellett szóba hozták némely bújukat, bajukat — egyszóval felfedte magát az a ritkán megmutatkozó hétköznapi arc. Hét. A vasárnap esti Hét szintén tartogatott több, jó szívvel nyugtázott meglepetést. Ilyen volt egyebek között Szegvári Katalin szülészeti riportja, amelynek felvétele közben, a néző szeme láttára kezdte meg újszülötü életét a fájdalommentesein világra hozott kis Barnabás. Ilyen honi készítésű televíziós felvételeket nemigen láttunk még, s e bravúrért — amely egyben az új módszer jó propagandája volt — csak gratulálni lehet. Akácz László mgra példa lehet. P. Sz. E.- P P ' P TALÁLKOZÓ ES KIÁLLÍTÁS BUDAÖRSÖN Felszabadultan, jó érzéssel TV-FIGYELŐ
