Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-15 / 268. szám

4 ’x/ßüfap 1980. NOVEMBER 15., SZOMBAT \ Szalagokon tárolt tudás ÚJ HELYEN A KÖZMŰVELŐDÉSI FILMTÁR Comenius: Orbis pictus cí­mű művének megjelenése óta a szemléltetés, a képi bemu­tatás az ismeretek átadásának szerves részét képezi. A szó erejének látvánnyal való erő­sítése természetesen sokkal régebbi eredetű, talán az em­beriséggel egyidős törekvés Hogy csak egy példát említ­sünk: nem véletlenül nevez­zük a középkori templomok gazdag szobordíszítéseit kőből faragott bibliának, vagy a sze­gények bibliájának: az írást nem, vagy alig ismerő töme­gek előtt ezek a jelenetek tették élővé a történetet. A szemléltetés szerepe Természetesen ma mar nem erről van szó — a szemlél­tetés fontossága azonban, ha lehet, tovább növekedett. Ért­hető-e ábrázolás nélkül az atommag szerkezete, leírhat­juk-e az impresszionista fest­mények színárnyalatait, vagy elmagyarázhatjuk-e a munka helyes mozdulatait bemutatás, szemléltetés nélkül ? Ameny- nyire elvileg fontos tehát a látványélményre való támasz­kodás, ugyanolyan elengedhe­tetlen, hogy az oktatásban, az Ismeretterjesztésben megfelelő gyakorlati lehetőségek állja­nak a pedagógusok, népműve­lők előtt. Az iskolatelevízió műsora természetesen nagy segítséget jelent az iskolák­nak, egyéni ötletek megvaló­sítására azonban nem nyújt­hat lehetőséget. A televízió felnőtteknek szóló ismeretter­jesztő adásai pedig ritkán il­leszkednek egy-egy kiscsoport, szakkör munkaprogramjához. Éppen ezért volt igen fontos az a rendelet, amelyet 1961- ben hozott a művelődésügyi miniszter, s amely a megyei közművelődési filmtárak lét­rehozásával foglalkozik. Ez év szeptemberéig a Pest megyei Közművelődési Film- tár a Pest megyei Pedagógus Továbbképző Kabinet kezelé­sében működött. Állományá­ba 1261 féle rövidfilm 5072 kópiája tartozott, emellett 1740 darab állóképes és 463 tekercselhető diával rendelke­zett. Az iskolai munka nagy szemléltetőeszköz-igényét bi­zonyítja, hogy az elmúlt évek­ben átlagosan 5000—5200 te­kercs rövidfilmet kölcsönöz­tek a kabinet munkatársai. Ez az országos átlagot te­kintve is igen szép eredmény — október óta mégis másik intézmény, a Pest megyei Mo- ziüzemi Vállalat kezeli a film tárat. Miért? Ahogyan a vállalat közművelődési elő­adója, Tóth Ferenc mondja, így nagyobb szakmai felké­szültséggel forgalmazhatók a filmek, jelentősen nőttek a technikai lehetőségek, a mun­kát megkönnyíti az a kapcso­latrendszer is, amely a vál­lalat és a megye oktatási, közművelődési intézményei, üzemei között a játékfilmek kölcsönzése során már koráb­ban kialakult. Az oktatás segítése A vállalat segítségével ugyanis nem egy filmklub­ban rendeztek filmművészeti- történeti sorozatokat. A jö­vőben, ha például egy Hu- szárik Zoltán-, vagy Jancsó Ntiklós-s orozatot kívánnak szervezni, a játékfilmek mel­lé könnyen társíthatják a ren­dezők rövid, tanulmány jelle­gű filmjeit is, a különböző filmesztétikái témájú alkotá­sokat. S ha már a témánál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a közművelődési film­tárban őrzött rövidfilmek kö­zül 972 az iskolai oktatást segíti, a többi ismeretterjesz­tő alkotás, és 150 speciális, például csökkent értelmi ké- pességűeknek szánt filmmel is rendelkeznek. Minden életko­ri csoport megtalálhatja itt a megfelelő alkotást — s meg­találhatják a különböző té­mák, szakterületek iránt ér­deklődők is. Az októberben megjelentetett, szinté az ösz- szes megyei intézménynek el­küldött szemelvéáyes ajánló jegyzék például az általános iskolásoknak szánt Aranymet­szés című filmmel kezdődik, bőségesen kínál látnivalót a I művelődési házak csoportjai­nak, s a termelőszövetkeze­tek, üzemi dolgozók számára a szakmai továbbképzés lehe­tőségét nyújtó kisfilmek fel­sorolásával fejeződik be. A kölcsönözhető filmek szá­ma évente 15—20 alkotással nő. Körülbelül ennyit gyárt a MOKÉP, a Művelődési Mi­nisztérium megbízásából a TANÉRT, és a Mezőgazdasá­gi- és Élelmezésügyi Minisz­térium. A Moziüzemi Válla­lat arra törekszik, hogy ezek mellett az alkotások mellett olyanokat is hozzáférhetővé tegyen, amelyet más intézmé­nyek készítenek. A megyei művelődési központtal együtt­működve szeretné forgalmaz­ni a Pest megyében készült amatőrfilmeket, a Pest me­gyei Levéltár segítségével azokat az alkotásokat, ame­lyek a Duna mentén élő né­pek életét mutatják be, s olyan műveket is, amelyeket például a Magyar Tudomá­nyos Akadémia megbízásából forgattak. A közelmúlt egyik eredménye, hogy a megyei ta­nácsnak köszönhetően lehető­sége nyílik a Hétvége pest megyében című munka szé­les körű bemutatására is. Izlésformálás Az említett intézmények mailett a filmtár eredménye­sebb felhasználása, közműve­lődési szerepének további nö­velése érdekében a moziüzemi vállalat a megyei TIT-szerve- zettel, a különböző művelődé­si házakkal, múzeumokkal, könyvtárakkal is folyamatos kapcsolat kialakítására, ha mód nyílik rá, együttműkö­dési szerződés kötésére törek­szik. Ha ez a szándék meg­valósul, valamint, ha a kö­vetkező hónapokban befejezik a tartalmi és technikai jellegű selejtezést, ha részletes, a filmanyagot több oldalról fel­táró katalógusrendszert állí­tanak össze, valóban jelentős­sé válik az Aszódon elhelye­zett filmtár közművelődési szerepe. P. Szabó Ernő UJ KOSSUTH-KÖNYYEK Politika, gazdaság, kultúra lapítja, hogy menet közben maguk sem láttak mindent előre, s a jó, hasznos szabályo­zási, pénzügyi, közgazdasági viszonyokat nem tudták idejé­ben és eléggé a szerkezetátala­kítás szolgálatába állítani. A kötet befejező része a gazdaságpolitikai kérdéseket foglalja össze: a hatodik öt­éves terv időszakára érvényes elveket fogalmazza meg, azo­kat a pályamódosító elveket, amelyeket a pártkongresszus határozatai is tartalmazzák: lényege abban van, hogy gaz­daságpolitikánknak a közel­múlt években kialakult, fő vo­nala helyes, ugyanakkor alkal­mazkodnunk kell az új körül­ményekhez. ben persze nem sikerült min­dent megvalósítani, de a leg­fontosabb kérdésekre választ kaptunk. Nyomon követhetjük a legfontosabb eseményeket, például az 1968-as gazdaság- irányítási rendszer alapelvei­nek kibontakoztatását, gyakor­lati érvényesítését, a gazdasá­gi szerkezet átalakítására tör­tént intézkedéseket. Az eköz­ben jelentkező hibákat sem hallgatja el a szerző, megái­Púja Frigyes: Magyar külpolitika A gazdaság napjainkban az érdeklődés középpontjában áll, mindennapi helyzetünket szab­ja meg. Tehát a gazdálkodás politika s társadalmi ügy. Er­re hívja fel a figyelmet köny­vében Faluvégi Lajos. A kötet azokat a tanulmányokat, cik­keket, nyilatkozatokat tartal­mazza, amelyeket a hetvenes években írt.a szerző. Ez az az évtized, amelyben szétzilálód­tak az értékviszonyok, a pénz­ügyi kapcsolatok kialakult for­mái, s a gazdasági válság meg­nehezítette az országok közötti gazdasági együttműködést. Milyen helyet foglal el ha­zánk ebben a bonyolult világ­ban? Hogyan él és dolgozik? Ismerjük-e eléggé gazdasági erőnket, annak értékét, adott­ságainkat, s tisztában va­gyunk-e történelmi öröksé­günkkel? Megannyi kérdés, amely megválaszolásra vár. A szerző érdeme, hogy meg­próbál válaszolni ezekre a kér­désekre, részben úgy, hogy ér­tékeli gazdasági, pénzügyi helyzetünket, részben úgy, hogy ezekből következtetése­ket von le. Az ember azt gon­dolná. hon” erről a témáról csak elvontan, szakmai zsar­gonban lehet beszélni és írni. Faluvégi Lajos rácáfol erre a hiedelemre, olyan izgalmasan, érdekfeszítően s közérthetően adja elő gazdasági gondjain­kat, a gazdaságpolitikai elkép­zeléseket. hogy az egyszerű ember számára is érthető. a ri* vő o yvn tocmlnHn knt.pli­külpolitika alapelveit tárgyal­ja, míg befejezésként néhány időszerű nemzetközi kérdésben fejti ki a magyar álláspontot. Hangoztatja, hogy egy or­szág külpolitikáját az uralkodó osztály érdekei határozzák meg, így van az a szocialista országokban is Mivel ezekben az országokban a munkásosz­tály. a nép van hatalmon, amely nemzed érdeket fejez ki, a nemzetközi kapcsolatai­ban is ez vezeti. Tehát a nem­zeti és nemzetközi érdek dia­lektikusán kapcsolódik össze. Segíti a szocializmus világmé­retű győzelmének elérését, hozzájárul a szocialista orszá­gok egységének és erejének növekedéséhez, feladatának a béke és a nemzetközi bizton­ság fenntartását és megszilár­dítását tartja, s a szélsőséges imperialista csoportokra, a bé­ke és a biztonság legfőbb el­lenségeire összpontosítja a tü­zet. A Magyar Népköztársaság I VITATKOZZUNK A K llltOKIIÚI! fV »;•/ .. ; 1 '■ . vy ' • ■' / ___________ El veszített órák tanulsága S Üjabb hozzászólás érkezett a § lapunkban folyó klubvitához. § Formája rendhagyó. Tulajdon- képpen kisriport egy emlékeze- S tes rendezvényről. Fényesen kivilágított ház. Szokottnál is ragyogóbb tiszta­ság. Űj dekorációk, szemlél­tetőeszközök, propaganda­anyagok a polcokon. A nagy­teremben hosszú asztalok ter­peszkednek a kellemes meleg­ben. Az asztalok körül szé­kek. Sok-sok üres szék. Szín­hely: Pilis, ifjúsági klubház. Idő: 1980. október 18., délután 16 óra. Most kellene elkezdeni. Még csak pilisiek vannak jelen. Az egyetlen kivétel Sz. Rakovsz- ky Zsuzsanna, a járási műve­lődési központ igazgatója. Fél óra alatt több fiatal érkezik. Pilisiek. Ifjúsági klubosok, vagy a magnósklub tagjai. — Mi készült itt? — Járási módszertani nap lesz az ifjúsági klubok, mag­nósklubok és a fiatal utazók klubjainak vezetői részére. — Várunk. öt óra. A művelődési ott­hon vezetői fáradt, ideges pil­lantásokat váltanak. Hetek óta szerveznek, dolgoznak a találkozó sikeréért. Nem köny- nyű harminc-negyven em­ber részére megfelelő színvo­nalat éis lehetőséget biztosíta­ni, főleg olyanoknak, akik já­rásunk klubéletét igazgatják (?) vezetik; Ecseren, Gombán, Monoron, Mendén, Vasadon, Nyáregyházán, Vecsésen, Gyomron. Azt a problémát ml is is­merjük itt Pilisen, hogy ne­héz a fiatalokat olyan progra­mokra behozni, melyek okta­tási jellegűek, vagy személyes szereplést kívánnak, s még nehezebb benn is tartani, és aktivizálni. De, hogy a klubok vezetői, akik újabban tiszte­letdíjas dolgozók, ilyen mér­hetetlenül passzívak legyenek egy járási rendezvény iránt, ez minden képzeletünket felül­múlta. Ha baráti ismerkedési est készült volna, akkor nem szól­hatnánk semmit, hogy más programot választottak. De amikor1 munkájukat és fejlő­désüket elősegítő tapasztalat- cseréről, vitákról és előadá­sokról maradnak távol, ez vét­kes felelőtlenség a bennük bí­zó. őket vezetőjüknek valló fiatalokkal szemben. Tizennyolc óra. A járástól érkezett vendégek és a műve­lődési otthon vezetői, közös megegyezéssel berekesztlk az el sem kezdődött járási mód­szertani napot. A jelenlevők segítenek elrakodni, két óra várakozás után. Fogalmazhat­nék úgy: két óra drámai vá­rakozás után. Sajnos, egyre több az olyan két óra a klub­mozgalomban, amikor hiába­való várakozás után elmarad egy-egy program, még a klub­vezetők részére rendezett ese­mény is. Benlnszki István, a pilisi Erdei Ferenc ifjúsági klub tagja RÁDIÓFIGYELŐ RIPORTMÜSOROK. Kevés kivétellel, a rádióban elhang­zó riportműsorok frissek, ele­venek, tömören szűkszavúak, és a felvetett témák lénye­ges összefüggéseit igyekeznek kibogozni, a szűkreszabott adásidők keretein belül. Ilyen volt most az egyik legutóbbi is, melyet Húsbivá- gó beruházások címmel sugá­roztak. Már a címválasztás is szellemesnek bizonyult; Kocsi Ilona és Ernőd Pál ugyanis arra vállalkozott, hogy a ma­gyar húsipar jelenéről adjon számot és a jövő lehetőségeit firtassa. A riporterek ez alkalommal sem kis fába vágták fejszéjü­ket. Nem kerülték meg az úgynevezett kényes kérdéseket sem, melyek az exporttal és a hazai forgalmazással voltak kapcsolatban. Sorra felkeressék hazánk legnagyobb húsipari üzemeit — köztük a gyulai, a szegedi vállalatot — melyek­nek termékei világszerte ha­gyományosan jó hírnévnek ör­vendenek. A mikrofon előtt megszólalt igazgató, művezető, munkásnő minisztériumi főosztályvezető. Általában azt a véleményt hangoztatták, hogy az új be­ruházások minden tekintet­ben kedvezően hatottak, ami a munka rendjét és a minő­séget illeti. Kiderült azonban az is, hogy bár számunkra sok tekintetben kedvező a nagy kombinátok építése, azonban ma már világszerte sokkal in­kább profilüzemeket létesíte­nek. Ezek gazdasági és higié­niai szempontból is előnyö­sek. Az utóbbi megjegyzés szö­get ütött a riporterek fejébe. Kérdéseik nyomán az derült ki, hogy a higiéniai köve­telményekkel nem sokat tö­rődtünk az új beruházások so­rán. Az a különösen megle­pő kijelentés is elhangzott, hogy sokba kerül az előírá­sok betartása. Kár, hogy ezt a kérdést nem boncolta to­vább a riport. Mindenesetre az­zal az örvendetes ténnyel zá­rult — a TERIMPEX vezér- igazgatójának nyilatkozata nyomán —, hogy az új beru­házások révén a termelő, a feldolgozó, a külkereskedelem megduplázta idei jövedelmét, mely nem kevesebb, mint nyolcszáz millió dollár. ZSÁKUTCA. A dokumen­tumjáték, ez a sajátos műfaj külpolitikája is megfelel e kö­vetelményeknek. A továbbiakban ezeket az elveket és követelményeket bővebben is kifejti, hangoztat­va, hogy a magyar külpolitika két fő tételen alapszik: a pro­letár internacionalizmus és a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mellett élésének marxi—lenini tételén. Ebből kiindulva tár­gyalja külpolitikánk általános irányvonalát, kitér hazánk és a többi szocialista ország két­oldalú kapcsolatára, Magyaror­szág és a fejlődő országok, ha­tek kapcsolatára, valamint az ENSZ-ben elfoglalt helyére és szerepére. Végül ismerteti a magyar ál­láspontot néhány időszerű nemzetközi kérdésben, azt a széleskörű munkát, amelyet a magyar diplomácia fejt ki a különböző nemzetközi értekez­leteken, például a leszerelési tárgyalásokon. Foglalkozik Ma­gyarország és a fejlődő világ egyes problémáival, s az el nem kötelezett országokhoz fűződő viszonyunkkal. Befeje­zésül ismerteti a Magyar Nép- köztársaság emigrációs politi­káját. zánk és a nemzetközi szerveze­Pozsgay Imre: Demokrácia ás kultúra Pozsgay Imre könyvében a legutóbbi tizenkét év termését válogatta. Erre az időszakra esik hazánkban a gazdaságirá­nyítási reform kezdete, a szo­cialista demokrácia széleskörű fejlesztése, az életszínvonal soha nem látott mértékű emel­kedése. az életmód változásá­nak kezdete. De erre az időre esik a kapitalista világ gazda­ságának válsága is. S írásai éppen ennek a korszaknak kultúrpolitikai vitáit tükrözik, melyeknek a szerző maga is cselekvő részese volt. Mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy a szocialista demokrácia miként fejlődött hazánkban. Hangoztatja, hogy ez viták út­ján történt, s nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni az el­lenvéleményeket. Elzárkózni, kitérni előlük nagy hiba, mert ezzel kárt okozunk az igaz­ságnak, a társadalomnak. A gyors reagálókészség, a bátor újragondolás napjaink követel­ménye. Ennek érvényesülésé­hez azonban el kell ismernünk a tévedés jogát. Ám a tévedés­hez való jog nem ad felmen­tést a felelősség alól. Foglalko­zik a pártszervezetek döntési módszerével, megjegyzi, hogy mielőtt döntenének, meg kell hallgatniuk a dolgozókat, vé­gezzenek széles körű közvé­lemény-kutatást. ' Könyve második részében szűkebb szakterületét, a köz- művelődést, a kulturális éle­tet vizsgálja. A közművelődési törvényről a parlamentben fej­tette ki álláspontját, hangoz­tatta, hogy a törvénynek a né­pet, a közművelődés fejlődését, kell szolgálnia. A művelődés, a politika és az államigazgatás összefüggé­sét és kölcsönhatását vizsgál­va, egyik írásában megállapít­ja, hogy más a kultúra és más a politikai hatalom természe­te, de nem kerülhetik ki egy­mást, és számítani lehet ellen­tétükre. Életünk sokkal bo­nyolultabb annál, semhogy mindenkor egyértelműek le­hetnének válaszaink a nagy emberi-társadalmi kérdésekre. A szocialista építés kezdetén a dogmatizmus, a ““matizmus uralkodott hazánkban, amikor a kultúra és a hatalom kap­csolatát nem a kölcsönhatás, hanem a politikai hatalom diktálta. Ma más a helyzet, van alkotói szabadság, és a kultúrában a közösség érdekeit, tekintik' elsődlegesnek, de vég­ső fokon a politikai iránymu­tatás határozza meg a kultúra mibenlétét. Gall Sándor j az utóbbi években terjedt el világszerte. A maguk termé­szetes közegében bontakoznak ki életsorsok, elevenednek meg emberi magatartások. A vé­gén nincs költői ítélet, a hall­gatóra bízzák, hogy mit szűr le az elhangzottakból. A rádióban Borenich Péter jó néhány dokumentumjáté­kával szerzett nevet. Ezúttal a Zsákutcában sem hivatásos színeszek szerepelnek, hanem maguk az érdekeltek. Egy há­zaspár családi életének felbo­rulását, és az ebből eredő kö­vetkezményeket kísérhettük nyomon. Mindenki mondta a magáét, egymás szavába vág­va vagdalkozott, elsősorban a volt íeleseg és annak édesany­ja. A szidalmak a férfi fejé­re záporozták, aki megpróbáit higgadtan rendet teremteni a szoaradatban. Vajmi kevés eredménnyel. Köznápiságában is megrázó téma került terítékre. A fele­ség és a családja összefogott, hogy elszakítsa tőle a gyere­keit és megkaparintsa vidéki házát, melyet házassága előtt kemény munkával kuporga- tott össze. Mint kiderült, a gyerekeket máris sikerült tel­jesen elhidegíteni apjuktól. Fi­zeti a tartásdíjat, ám nem tud érvényt szerezni törvényadta joganaK, csemetéit szinte el­zárják előle, csak hosszú idő­közökben látogathatja meg volt anyósa házában, egy er­re az alkalomra elkülönített szobában. Szomorú tény, hogy a férfi végleg megkeseredve kény'e- len tudomásul venni gyerme­kei elvesztését, kényszerűen egy új életben reménykedik, egy új asszony oldalán. Ami az asszonyt illeti, neki sem ígérkezik rózsás jövő, ha majd egyszer egyedül marad két, gyűlöletben nevelt gyermeké­vel. Sz. E. Faluvégi Lajos: Pénzügyeink a hetvenes években A haza gondjairól, a társa­dalmi fejlődésről, gazdálkodá­sunk lehetőségeiről szólnak azok a könyvek, amelyeket párt- és állami vezetők írtak, s amelyeket a napokban jelen­tetett meg a Kossuth Könyvki. adó. Belőlük mutatunk be hár­mat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom