Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

"xJfírlap 1980. NOVEMBER 2., VASÄRNAP A hét kérdései Diplomáciaié Madrid eredményességéért - Folytatódó flotfiafelvonalás Célegyenesben az amerikai elnökjelöltek A szovjet kormány a héten is folytatta erőfeszítéseit, hogy visszaszorítsa azoknak az erőknek a törekvéseit, ame­lyek a nemzetközi helyzet ki­élezésén tevékenykednek. Ezt a célt is szolgálta a legma­gasabb szintű szovjet—etióp tárgyalás Moszkvában. E csúcs­megbeszélésen nem csupán a haladás útjára lépett etióp kormánnyal való kétoldalú kapcsolatok további elmélyí­téséről és a Szovjetunió által nyújtott internacionalista se­gítség fokozásáról tanácskoz­tak, hanem áttekintették azt a veszélyes helyzetet is, ame­lyet az Egyesült Államok te­remtett „Afrika szarvában”, azaz az Etiópia körüli térség­ben. Mint rámutattak: az ameri­kai vezetés most fejezi be egy olyan összefüggő bázis­rendszer kialakítását, amely Egyiptomban kezdődik, s Ománon, Szomálián és Ke­nyán át a támaszpontszigetté kiépített Diego Gardáig hú­zódik. Ebben a támaszpont- rendszerben különleges he­lyet szántak Szomáliának: a washingtoni tervek szerint Sziad Barre tábornok kormá­nyának — cserébe a Penta­gon katonai szállításaiért —, állandó nyugtalanságot, bi­zonytalanságot kell teremte­nie Etiópia Szomáliával ha­táros területein. Éppen Men- gisztu Hailé Mariam moszk­vai útjának előestéjén tették közzé Addisz Abebában, hogy benyomuló Szomáliái katona­ságot vertek vissza véres üt­közetekben etiópiai területek­ről. Ilyen körülmények között, a térség békéjének megóvása szempontból nagy jelentő­ségű tény, hogy Moszkvában a . szovjet—etióp csúcstalálko­zón nyomatékosan emlékeztet­tek a két esztendeje aláírt barátsági és együttműködési szerződésre, s hangoztatták, hogy a Szovjetunió és a for­radalmi Etiópia közötti ba­rátság tovább szélesedik és mélyül majd az elkövetkező időszakban. MILYEN EREDMÉNYEKET ÉRTEK EL A MADRIDI TA­LÁLKOZÓ ELŐKÉSZÍTÉSÉ­BEN?_____________________ Az amerikai fődelegátus a héten hazautazott, s Washing­ton jelezte, hogy a keddi amerikai elnökválasztásig nem is várható visszatérése. En­nek ellenére mégis lehet va­lamelyes előrehaladásról be­szélni. Persze, azonnal hozzá kell tenni, hogy ez is csak vi­szonylagos, és csupán akkor lehet ezt megállapítani, ha szembeállítjuk azzal a holt­ponttal, amely az előkészítő tanácskozás eddigi menetében kialakult. Washington ugyan­is bizonyos vádaskodás szín­terévé szerette volna a kitű­zött tervek szerint november 11-én megnyíló madridi ta­lálkozót. Ezt úgy kísérelték meg elérni, hogy a napiren­det — amelyről most az elő­készítő értekezlet most ta­nácskozik — úgy állapították volna meg, hogy ne az euró­pai biztonsági rendszer to­vábbfejlesztését célzó javasla­tok megvitatása kerüljön a találkozó középpontjába. A szocialista közösség or­szágai delegátusai azonban levonva a korábbi belgrádi találkozó tanulságait, el akar­ták kerülni, hogy az ottani tanácskozást jellemző szópár­bajok uralják a madridi meg­beszéléseket. Az a vélemé­nyük ugyanis, hogy a helyzet megérett arra. hogy tovább lépjenek az 1975-ös helsinki szerződés szellemében. Erre kiválón alkalmas lehetne az a szocialista országok részéről elhangzott s indítvány, hogy tartsanak összeurópai értekez­letet a leszerelésről és a ka­tonai enyhülésről. Mint a Novoje Vremja szovjet külpolitikai hetilap a hét végén egyik cikkében megjegyezte: úgy tűnik, hogy most valamelyest eltérő a légkör attól, ami a belgrádi értekezlet idején volt tapasz­talható. Számos ország, köz­mánya támogatja a leszerelés­sel és a katonai enyhüléssel foglalkozó összeurópai ta­nácskozás gondolatát. S ez biztató mozzanat, még akkor is, ha a puszta gondolattól egy ilyen értekezlet konkrét megszervezéséig rendkívül ne­héz és hosszadalmas, számos buktatóval együttjáró az út. De a szovjet hetilap joggal hívja fel a figyelmet arra, hogy „valami elmozdult” már. S ezt tükrözi az is, hogy mily kedvező fogadtatásra talált a madridi találkozót előkészítő megbeszélésen az a szovjet kezdeményezés, amelynek cél­ja az, hogy az európai biz­tonsági rendszert megszilárdí­tó intézkedésekre kerüljön majd a fő hangsúly a novem­ber 11-én kezdődő tanácsko- záson MI JELLEMZI AZ AMERI­KAI ELNÖKVÁLASZTÁSI HADJÁRAT UTOLSÖ NAP­JAIT? ____________________ A Newsweek című amerikai hírmagazin kari­katúrája, amelyet itt közlünk, na­gyon is találó az elnökjelöltek ver­sengéséről. A hé­ten megtartott „televíziós pár­baj” ellenére sem alakult ki határo­zott vélemény ar­ról, hogy melyi­kük, Carter-e vagy Reagan az esélyesebb arra, hogy győzzön a jövő keddi vá­lasztáson. A leg­utóbbi közvéle­ménykutatások eredménye szerint — mint a New­sweek karikatúrá­ja is ezt mutatja — egy hajszállal Carter vezet a Fehér Ház birtoklásáért foly­tatott versengésben és a füg­getlen jelölt, Anderson mesz- sze lemaradt már mögöttük, s nem szólhat bele komolyan a végeredmény kialakításába. Az amerikai választóknak — mint a hírmagyarázók rámu­tatnak — az okoz problé­mát, hogy a demokratapárti és republikánus jelölt között nem látnak olyan döntő kü­lönbséget, ami eleve megha­tározó lehetne ítéletük meg­alkotásában. Még Carternek az az ígérete sem lehet elég­gé vonzó azok számára, akik az enyhülés és a fegyverke­zési verseny korlátozásának amerikai hívei, hogy újravá-' lasztása esetén síkraszáll a második SALT-egyezmény sze­nátusi ratifikáltatása mellett. Emlékezetes ugyanis, hogy Carter elnökségének első évei alatt mily sok akadályt tá­masztott a szerződés kidolgo­zásában. S az is emlékezetes, hogy az év elején éppen Carter vetette le a szenátus napirendjéről a második SALT-megállapodás jóváha­gyását kérő előterjesztését. Nem meggyőzőbb viszont Reagan érvelése sem, amely szerint képes lesz arra, hogy „újratárgyaltassa” a Szovjet­unióval a szerződést, s hogy így Washington számára elő­nyöket érjen el. Hiszen köz­ismert, hogy a hadászati tá­madó fegyverek korlátozásá­ban létrejött megállapodás oyan kompromisszum ered­ménye, amely a tényleges ka­tonai erőegyensúlyon alap­MIÉRT VESZÉLYES A NÖ­VEKVŐ NYUGATI HADIHA­JÓ-JELENLÉT AZ INDIAI- ÓCEÁN TÉRSÉGÉBEN? vezényelt a helyszínre. Mind­ez állítólag azért történik, hogy biztosítsák a hajózás szabadságát a Hormuzi-szo- rosban. Ez pedig — hangzik tovább az érvelés — életbe­vágó a Nyugat számára, hi­szen itt haladnak át a tőkés világ olaj ellátásához nélkü­lözhetetlenül szükséges közel- keleti olajszállítmányok. Ezeket az olajútvonalakat az iráni—iraki háború — mint nyugati katonai hírmagyará­zók is elismerik — nem fe nyegeti, hiszen sem Bagdad, sem pedig Teherán nem akarja elzárni a Hormuzi- szorost. Viszont az a tény, hogy a Perzsa-öböl térségé­ben amerikai helikopterek, repülőgépek folytatnak őrjá- ratozó repüléseket, alkalmat nyújthat olyan „navigációs té­vedésekre”, amelyek azután ürügyet szolgáltathatnak egy későbbi nyugati beavatkozás­ra, ha netán valahol lelőné­A héten újabb három ame­rikai hadihajó haladt át a Földközi-tengerről a Szuezi- csatornán át, hogy csatlakoz­zék az Indiai-óceánon cirkáló flotta egységeihez. Ezzel már 37-re emelkedett a Perzsa­öböl térségében készenlétben álló amerikai flottaegységek száma. Ehhez még hozzá kell számítani angol és francia hadihajókat is, amelyeket a tűk több nyugati állam kor- londoni és párizsi kormány nek ilyen „eltévedt” gépeket... Vagyis: a haditengerészeti készenléti erők állandó növe­lése, ha ráadásul az is köz­tudomású, hogy a hadihajó­kon partraszálló egységek is vannak, óhatatlanul felkelti azt a gyanút, hogy nincs-e valamilyen forgatókönyve a Pentagonnak a beavatkozás­ra? Mindenesetre a puszta katonai jelenlét az Indiai­óceánon is feszültséget növe­lő tényező. A helyzet azért is terhes veszélyes elemekkel, mert az­zal párhuzamosan, ahogyan elhúzódik az iraki—iráni há­ború, növekszik a fenyegetett­ség arra is, hogy a hadmű­veletek esetleg kiszélesednek. Az Egyesült Államok által szállított különleges lehallga­tó repülőgépek Szaúd-Arábiá- ba szállítását követte az a rí­jad: bejelentés, hogy megsza­kítják a diplomáciai kapcso­latot Líbiával. Jordánia pedig nem is csinál titkot abból, hogy Irak oldalán áll a há­borúban. Az akabai kikötőben rakják ki azokat a szállítmá­nyokat, amelyeket az iráni bombázások miatt iraki kikö­tőkben kevésbé biztonságos lenne partra tenni, s száraz­földi úton, teherautókon jut­tatják el rendeltetési helyük­re. Irán viszont Pakisztánból és egyes jelentések szerint Izrael útján — bár ez utóbbit cáfolták — jut hozzá, Wa­shington hallgatólagos jóvá­hagyásával, olyan tartalékal­katrészekhez, amelyek nélkü­lözhetetlenek számára a há­ború folytatásához. Vagyis a háború kiterjedésének veszé­lye nagyon is reális. Árkus István Francia—svájci Pártközi tanácskozás A Francia Kommunista Párt és a svájci Munkapárt Genfben nemrég véget ért tár­gyalásain a két párt vezetője, Georges Marchais, illetve Ar­mand Magnin aggodalmukat fejezték ki a NATO-országok- nak amerikai nukleáris kö­zéphatótávolságú rakéták Európába történő telepítésé­ről hozott döntése, valamint a SALT—II. szerződés ratifiká­lásának elhúzódása miatt. írok—Irán Abadan a harcok központja Ma újabb parlamenti ülés túszügyben — A 41 napja tartó iraki— iráni összecsapások egyik fő frontszakaszán — teheráni közlés szerint — az iráni fegyveres erőknek sikerült megakadályozniuk, hogy az iraki hadsereg alakulatai be­vonuljanak Abadanba. Iraki részről pénteken azt közölték, hogy bekerítették Abadant, ahol az egész térség legna­gyobb olajfinomítója van. A Alaptalan NATO-vádaskodás A Szovjetunió ENSZ-képviselőjének felszólalása Tarthatatlanak néhány NA- TO-tagállam képviselőjének azon kísérletei, amelyek a Szovjetuniót úgy próbálja fel­tüntetni, mintha az védelmi szükségletein túlmenően fegy­verkezne. Egyebek között ezt hangsúlyozta Vlagyimir Pet- rovszkij, a Szovjetunió kép­viselője, az ENSZ-közgyűlés 1. számú, politikai bizottságá­ban elhangzott felszólalásá­ban. Az imperialista erőkkel együtt cselekszenek azok a pe­kingi vezetők is, akik Kína bel- és külpolitikáját teljes egészében az új világháború­ra való felkészülésnek rende­lik alá — folytatta a szovjet diplomata. A NATO-tagországok és Kí­na visszautasítják az új szov­jet békekezdeményezéseket. Ezen semmi csodálkoznivaló sincs — hangsúlyozta a szov­jet képviselő —, hiszen nyil­vánvaló, hogy az ilyen ellen­állás pontosan meghatározott célokat követ. Azon sincs csodálkoznivaló, hogy az amerikai képviselő a Szovjetunió által előterjesz­tett leszerelési javaslatokat propaganda jellegűeknek mi­nősítette — mutatott rá Vla­gyimir Petrovszkij. Nem ke­rülheti el a figyelmünket az sem, ahogy az Egyesült Álla­mok képviselője kijelenti: az új szovjet javaslatok teljes mértékben elfogadhatatlanok. A Szovjetunió képviselője befejezésül arra emlékeztetett, hogy hazája komplex és konk­rét intézkedések haladékta­lan megtételét sürgeti, ame­lyek arra irányulnak, hogy napjainkban a minimálisra csökkenjen a háború veszélye. PARS iráni hírügynökség szombat reggel azt jelentette, hogy lerombolták a város ha­tárában található Bahmanshir folyón épített iraki pontonhi- dat. A jelentés közvetve el­ismeri, hogy az iraki csapa­tok valóban Abadan peremén vannak. A Dizful város közeléből, a Karkheh folyó környékéről egyre erősödő összecsapások­ról érkeznek hírek. Ugyancsak heves összecsa­pások zajlottak le Ahwaz vá­ros térségében is, ahol, iráni jelentések szerint, 66 iraki katonát megöltek és tíz harc­kocsit használhatatlanná tet­tek. Belgrádban vasárnap ösz- szeül az el nem kötelezettek mozgalmának jószolgálati és tény me gállapító miniszteri bi­zottsága. A legújabb iráni fejlemé­nyek egyébként megerősíteni látszanak azt a feltételezést, hogy a parlament vasárnap az amerikai túszok szabadon bocsátása mellett dönthet. Montazeri ajatollah, az egyik legbefolyásosabb vallási ve­zető táviratot küldött a medzslisz valamennyi tag­jának, felszólítva őket, hogy vegyenek részt a vasárnapi ülésen. Emlékezetes, hogy csütörtökön mintegy hús 2 képviselő bojkottja miatt kel­lett elhalasztani a vitát. Megállapodások Varsóban A lengyel kormány szóvi­vőjének tájékoztatása sze­rint Józef Pinkowski, a Len­gyel Népköztársaság Minisz­Szcvjet sajtóvélemények A Carter—Beagun-párharcr A szovjet sajtó nem fordí­tott különösen nagy figyel­met az amerikai elnökválasz­tási kampány részleteire. Car­ter és Reagan televíziós vitá­járól ugyan beszámoltak a la­pok, s részleteket a szovjet televízió is bemutatott, az el­nökjelöltek csatározásáról csak kevés részletet publikáltak. A szovjet sajtó ugyanis abból a kiindulópontból közelítet­te meg a választásokat, hogy a két jelölt között végső so­ron csak igen kis különbség van, abból eredően, hogy mi­lyen érdekcsoportokat képvi­selnek az amerikai rendszeren belül, s egyikük politikai ígé­retei sem foglalnak maguk­ba olyan célokat, amelyek az Egyesült Államok politikáját a realitások irányába vinnék. Ezen túlmenően szovjet rész­ről a korábbi választások idején is ahhoz tartották ma­gukat, hogy az elnök szemé­lyének kiválasztása az ameri­kaiak bel ügye. A szovjet sajtóelemzések korábbam már rámutattak ar­ra, hogy nemzetközi téren a Carter-kormányzat nemcsak korábbi ígéreteit szegte meg, nemcsak a létrejött megálla­podásokat fagyasztotta be, vagy tette teljesen félre, ha­nem olyan politikát folytat, amely élesen szovjetellenes, haladásellenes és súlyosain ve­szélyezteti a békét a világ számos körzetében. Hasonló­képpen foglalkozott több cikk a republikánusok választási platformjával is: az erről szó­ló kommentárok ugyancsak a Reagan-féle program sú­lyos veszélyeire hívták fel a figyelmet. tertanácsának elnöke pénte­ken fogadta a „Szolidaritás” szakszervezeti szövetség kép­viselőit, élükön Lech Walesá­val, a szövetség elnökével. A találkozón a „Szolidari­tás” képviselői ismertették a szövetségnek a vafsói vajda­sági bíróság által történt be­jegyzésével kapcsolatos állás­pontjukat. A bejegyzéssel kapcsolat­ban a kormány megállapítot­ta, hogy a varsói vajdasági bíróság október 24-i döntése értelmében a szakszervezeti szövetség jogi személlyé vált, s hogy ennek megfelelően biz­tosítani fogják a tevékeny­ségéhez szükséges feltétele­ket. Az egyéb, megvitatott kér­dések rendezésére konkrét intézkedéseket hoznak — je­lentette szombaton a PÄP lengyel hírügynökség. Diplomáciai bonyodalmakul okozott Az elsüllyedtNahimo v A Szovjetunió kormánya hivatalosan elutasította a to­kiói kabinetnek azt az igé­nyét, amely szerint az 1905-ös csuzimai tengeri csatában el­süllyedt Nahimov tengernagy cári cirkáló és értékes rako­mánya „hadizsákmánynak” minősül, s birtokjoga a je­lenlegi Japán államot illeti. A szovjet álláspontról Dmit- rij Poljanszkij nagykövet szó­beli jegyzékben tájékoztatta Muto Tosiakit, a tokiói kül­CSAK RÖVIDEN... ZIAUL HAK pakisztáni el­nök és magas rangú kínai személyiségek között a múlt héten titkos tárgyalások foly­tak Islamabadban. A találko­zó témája a Pakisztánnak nyújtandó kínai katonai se­gítség volt. AZ EL NEM KÖTELE­ZETT ORSZÁGOK külügy­Atomrobbantás Névadóban Az amerikai Nevada ál­lamban pénteken föld alatti atomrobbantási kísérletet haj­tottak végre — jelentette be az amerikai energiaügyi mi­nisztérium. Ebben az évben ez volt a tizenharmadik atomrob­bantási kísérlet, melynek erős­sége ezúttal 20 kilotonna alatt volt. miniszteri értekezletét jövő év február 9—12 között tartják Üj-Delhiben — határozott pénteken a mozgalom koordi­nációs irodája. ISMÉT HERBERT WEH- NERT — az egyedüli jelöltet — választották meg Bonnban a Nyugatnémet Szociáldemok­rata Párt parlamenti csoport­jának elnökévé. KÍNÁBAN rakétakísérletet hajtottak végre — jelentette ki a pekingi kormány szóvivő­je, de nem szolgált pontos ada­tokkal a rakéta hatótávolságá­ról, indítási helyéről és be­csapódási pontjáról. Külföldi szakértők szerint egy interkon­tinentális ballisztikus rakétá­ról van szó. ügyi hivatal európai főosztá­lyának vezérigazgatóját. A hajó belsejében talált állítólag egymilliárd dollár értékű arany- és platinarudak kiemelését Szaszakava Rjoicsi szélsőjobboldali iparmágnás megbízásából két hónappal ezelőtt kezdte meg „a japán tengerhasznosítási társaság”. Poljanszkij emlékeztetett: a japán fél a Szovjetunió is­mételt kérése ellenére elmu­lasztotta az értékek megmen­tésével kapcsolatos előzetes <egyeztetést, a hajó sorsára vonatkozó, egymásnak ellent­mondó korabeli orosz és ja­pán okmányok összehasonlítá­sát, s egyoldalúan a császári haditengerészet naplóját fo­gadta el hitelesnek. Ennek ál­lításaival szemben azonban — mint ez az orosz feljegyzé­sekből kiderül — a Nahimov tengernagyot a császári hadi- tengerészet soha nem foglal­hatta le „hadizsákmányként”, mivel a cirkálót a kapitány parancsára a legénység nem­zetközi vizeken elsüllyesztette, még mielőtt a japán flotta­egységek megközelíthették volna. Muto Tosiaki közölte, hogy kormánya jegyzékben vála­szol majd a szovjet megkere­sésre. Jelezte azonban, hogy a tokiói kabinet változatlanul kitart a „hadizsákmány-elmé­let" mellett, s igényt tart a Nahimov cirkáló rakományá­ra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom