Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-23 / 249. szám

4 1980. OKTÓBER 23., CSÜTÖRTÖK NEM MINTA, VALOSAG Szakin u nkásta n u ló-to borzó PILISVÖRÖSYÄRON ÍGY PRÓBÁLJAK Az ács ácsol. A kőműves falaz. A festő fest. Ugye mi­lyen egyszerű mondatok? És mégis, mennyi, de mennyi pá­lyaválasztási kiállítást láttunk, tájékoztatót hallgattunk, gyár- látogatáson is voltunk, a mun­kák vonzereje valahogy még­sem nőtt eléggé szemünkben. Meghallgattuk az esztergá­lyost, aki elmondta, hogyan is kell esztergálni, .megnéztük a kiállításon a kész munkadara­bokat, esetleg az ábrákat is a technológiai folyamatról, a fényképeket is az egyes mun­kafázisokról. A gyárlátogatá­son bemutatták az öltözőt, az orvosi rendelőt, az automata gépeket. És mégis. Valami hiányzott. Talán a meggyőző erő. Valami más Amit Pilisvörösvárorl lát­tunk a 206. számú Ipari Szak­munkásképző Intézetben, az valami más ... Délelőtt 11 óra, buszok ér­keznek, zsúfolva általános is­kolásokkal. A járművek olda­lán építőipari vállalatok ne­vei. Lekászálódnak a gyere­kek, s terített asztallal fogad­ják őket. Ahogy a burkoló­szakmunkás-tanulók némi iró­niával mondják: máris bur­kolhatnak — egyelőre fasírtot kenyérrel, uborkával, hozzá üdítőt. Aztán a szakmunkás- képző intézet igazgatója, Ger­man« Ottó beszél. Elmondja, milyen szakmákat tanulhatnak itt a gyerekek, mit nyújt az iskola, a kollégium, hogyan sportolhatnak, szórakozhatnak, ha itt folytatják tanulmányai­kat. Ami az új, az most követke­zik, a szakmunkástanulókon a sor. Az ácsok ácsolnak. Álló­székes tetőszerkezet készül a hetedikes, nyolcadikos általá­nos iskolások szeme láttára. A kőművestanulók egy hétvégi ház falait húzzák fel, és kőlá­bazatot készítenek, magyaráz­va a gyerekeknek, mit miért és hogyan. A burkolók csem­pével borítanak egy falat, metlachit-lapokat fektetnek. A műkőkészítők virágtálat és vá­lyút öntenek, megmunkálják a felületét is. A kőfaragók osz- lopfődíszeket formálnak. A padlóburkolók a gyerekek előtt parkettáznak. a festők a kul­túrterem falán mutatják be az enyves festést, a díszítést hengerrel... Csoda? Az általános iskola padjait rövidesen elhagyók kérdez­nek. Sokat és mindenről. A szakmunkástanulók, a szak­oktatók alig győzik válasszal. Az egyik srác elkéri a fes­tőhengert, hadd próbálja meg ő is! És csodák csodája, keze- nyomán díszesebb lesz a fal, ha nem is épp függőleges a minta. Egy másikuk a vésőt fogja kézbe, s a kalapácsot. Bizony nem könnyű. A tantermek ablakain be­benéznek a gyerekek, miről is tanulnak most az idősebbek. Sorra járják a termeket, tár­va előttük az intézet. Az élet­hivatás kiválasztása előtt ál­lókat kísérő pályaválasztási tanácsadó tanárok is megle­pődnek a váratlan sikeren. Ilyen még nem volt... — Ilyen még valóban nem volt, fog a szóba Germann Ottó. — Az történt ugyanis, hogy a fiatalok ezúttal nem valamiféle mintával találkoz­tak, hanem magával a való­sággal. Ennél meggyőzőbb érv egy-egy hivatás mellett aligha akad. Pedig csodáról szó sincs, csupán arról, hogy a szemük láttára lesz a nyersanyagból fal, burkolat, oszlopfő, vagy éppenséggel tetőszerkezet. A módszer eredményét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a hozzánk látogató gyerekeknek máris több mint egytizede kijelentette: itt sze­retne szakmát tanulni. Persze nemcsak rajtuk áll, hanem még a szüleiken is a végső­döntés. Jövőre ismét Végezetül a tények, ame­lyekről feltétlenül szónak kell esnie: A 206-os számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, s a patronáló öt fővárosi építő­ipari vállalat, valamint a PÁÉV közös eredménye az it­teni tanácsadás. Az előzményekről annyit: a hat vállalat 20 ezer forinttal járult a tanulók megvendége- léséhez, s ők adták, szállítot­ták is a bemutatókhoz szüksé­ges anyagokat, akárcsak az is­kolásokat hozó buszokat. Az intézet igazgatója maga járta végig a szentendrei já­rás és a budai járás északi ré­szének 28 általános iskoláját, hogy meghívja a végzős tanu­lókat, s ahogy azt a pályavá­lasztási hetek keretében tartott nyílt pályaválasztási bemutató és tanácskozás bizonyítja, nem hiába. A háromnapos prog­ramra összesen 750 gyereket hívtak, s az első két napon, tegnap és tegnapelőtt 500-an el is jöttek. Az utolsó turnust mára várják, 11 órára. A sikeren felbuzdulva azt tervezik, hogy jövőre megis­métlik a bemutatót, s bizonyá­ra akkor sem fognak rászólni a nyolcadikosokra, akik a te­tőszerkezetet — pihenéskép­pen — mászókának használ­ják. Mint ahogy jövőre is a gyerekek kezébe nyomják a nekik, s szüleiknek készült rö­vid tájékoztatót — elvégre a szervezők szerint is sok múlik a családon. V. G. P. Jövőre tantárgy lesz Az elsősegélynyújtás A Magyar Vöröskereszt or­szágos vezetősége tegnapi ülé­sén elfogadták a hazai vörös- keresztes mozgalom jövőre esedékes centenáriumának és a vele egyidejűleg Budapes­ten megrendezendő európai vöröskeresztes regionális kon­ferenciának a programját. Majd foglalkoztak az elsőse­gélynyújtás oktatásának és szervezésének új formáival. Az Oktatási Minisztérium — a Magyar Vöröskereszt, ja­vaslatára — úgy döntött: a következő tanévtől a közép­iskolákban és a szakmunkás- képző intézetekben az elsőse­gélynyújtás legfontosabb té­máiból hat órát beiktatnak a különböző tantárgyakba. A honvédelmi ismeretek tan­tárgy keretében pedig a lá­nyoknál 12, a fiúknál 6 órát fordítanak az elsősegélynyúj­tás oktatására. A vöröskeresztes kezdemé­nyezést, hogy a gépjárműve­zetői jogosítvány megszierzé- séhez követeljenek meg bi­zonyos alapfokú elsősegély­nyújtási ismereteket is, a KPM és az Országos Közleke­désbiztonsági Tanács, más érdekelt szervekkel közösen felkarolta, s — miként az ülésen bejelentették — rövi­desen megfelelő jogszabály jelenik meg errőL így készül » csempeburkolat. Akiket körülállnak az érdeklődők: Danyi Gábor és Hajma László, harmadikos szakmunkástanulók Bozsán Péter felvétele Veszélyes forduló J. Boyton Pricstley-bcmutató a Józsefvárosi Színházban SZÍNHÁZI ESTEK Krimi a színpadon, még­pedig igazán jó krimi. Kü­lönös, hogy a drámairoda­lomban közel se tudott annyi­ra uralkodóvá válni a bűn­ügyi játék, mint a filmgyár­tásban. Priestley darabja így a színpadi krimik viszonylag szűk körébe tartozik, bár az is igaz, amit az esztéták vallanak: a kiemelkedően jó drámák többsége a bűn és a tragikus vétség tényeit, vala­mint következményeinek lé­lektani vonatkozásait elemzi. A Népszínház józsefvárosi Színházában a közelmúltban bemutatott Veszélyes forduló több is kevesebb is egy gyil­kosság történetének kibonta­kozásánál. Valószínűleg ezért kerekednek viták a darab minden bemutatója után: ijesztőnek, borzongatónak, fel­színesnek és zseniálisnak is ítélik Priestley művét. Egy biztos: kitűnően szerkesztett dráma, inkább mesteri, mint mesterkélt fordulatokkal. Ugyanez a gazdag történés jellemző a szerző regényeire is, valamint más színdarab­jaira. Mégsem lett hazánkban népszerű, pedig az ötvenes évekig megjelent csaknem valamennyi regénye anya­nyelvűnkön — például az An­gyalok utcája, az Eltévedt em­berek, a Végre kisüt a nap —, és bemutatják a Conway csa­lád, valamint a Váratlan ven­dég című drámáit. Regényei­ben a hagyományos formákat követte, ds színpadi műveiben az idő kronológiájának fel­bontásával ért el nagy hatást. Élete első drámája volt a Ve­szélyes forduló (1932), ez a mű, viszont alapos késéssel csak 1960-ban jutott el hazai színpadra: a Madách Színház társulatának előadásában. Kö­zönségsiker volt. A SZÍOii egy angol nagypol­gár család villájában, amo­lyan békés évii összejövetelen játszódik. Kedves emberek vagyunk — mondják maguk­ról, de a szerző akkorra már becsempészte közéjük a fe­szültséget, a mosolygó álarcok alá az alakoskodást, a híres angol hidegvér mögé a vibrá­ló feszültvéget. És egy zenélő cigarettás doboz szétrobbantja a nyugalmat: ha Olwen isme­ri ezt a műtárgyat, akkor tud­nia kell, hogy miként lett ön­gyilkos Martin. Ezzel elindul visszafelé az időgép. Martin állítólag azért lőtte főbe ma­gát, mert a családi vállalat kasszájából kilopott egy öt­százfontos csekket, cvakhogy a rögtönzött magánnyomozás egyre több új információt hoz felszínre: kiderül, hogy min­denkinek jól jött a legidősebb testvér halála. Innen a „szingapúri' pók dramaturgiáját’’ alkalmazza Priestley. Ennek a póknak ha­lálos a csípése, ráadávul a monda szerint olyan delejes erővel rendelkezik, hogy aki megpillantja, az képtelen sza­badulni tőle. Nos, ezek a ked­ves angol emberek is félni kezdenek az igazságtól, de képtelenek témát váltani, egy­re csak az igazságot hajszol­ják, s ha már valaki csapdá­ba esett, a másikat is magá­val akarja rántani. Fény de­rül a családon belüli párhu­zamos, kusza szerelmi kapcso­latokra, homoszexualitásra, kábítószerezésre, tehát a per­manens csalásra. S a végén ott állnak valamennyien lel­kileg pőrére vetkőztetve, mert tudják önmagukról és a töb- biekről is az igazságot, meg­fejtették a rejtélyes halál tit­kát. De mit érnek vele? A családi vállalkozás nem me­het tönkre, s a világnak sem vallhatják meg, hogy nem méltók a köztiszteletre. Zseb­re teszik hát az igazságot, amely néha úgy robog végig a sorsokon, mint egy nagyse­bességű gépkocsi egy veszélyes fordulóban. A dráma indításától kezd­ve várjuk az újabb halált, a -büntetést, de ez végül sem következik be és ez a szerző igazsága. Mert bizony nagyon sokszor fontosabb a látszat, s nemcsak az angol nagypolgá­ri családokban — fontosabb, mint az igazság. Az előadás ezt pontosan kifejezi. Herényi Imre ren­dező tökéletesen tisztáz minden szituációt, pontos, jó produkciót alkot, amelyben a játék feszültsége — a dinar mikai fokozás erejétől —, egy­re nő. Mértékkel és kitűnően adagolja Priestley humorát is, csillogóan szellemes alakítá­sokra bírva színészeit. Valamennyi szereplő egye­di karaktert teremt, s játék­stílusuk ia egységes. Kalocsay Miklós (Robert), a halott Mar­tin testvérét egy csöppnyi sze­nilitással formálja meg, s így megszabadítja attól a hamis pátosztól, hogy az igazság baj­nokának tűnjön. Hámori Ildi­kó alakítja (Fredát) Robert fe­levégét: egy érzelmileg és helyzetében is teljesen kiszol­gáltatott asszonyt. Az íróilag is kitűnően megrajzolt figu­rát Hámori teljes árnyalatá­ban kibontja. Farády István, a kelleténél visszafogottabb (úgylehet kí­sértette Latinovits Zoltán deb­receni alakítása). Nem tudja pontosan megjeleníteni azt az extrém kapcsolatot, amely a halotthoz fűzte házasember­ként. Ugyancsak nehéz hely­zetben van Sára Bernadette, az alkata miatt, egyéniségénél fogva talán keményebb Betty-t formált az írói szán­déknál. De szerepfelfogása így is izgalmas. A vendéget játszó Feleki Sári korrektül oldja meg feladatát. Az előadás legjobb színészi alakítását Fülöp Zsigmondiéi látjuk. A családi vállalkozás­ban ő a harmadik üzlettárs, s a felszín alatt mindenkihez erős szálak fűzik. A Fülöp ál­tal teremtett alak mindenben bűnös és mindenben ártatlan, világfi módjára veszi tudomá­sul helyzetét. Nagyszerű szí­nészi teljesítmény. Hasonlóan sikeres az Olwent megformá­ló Szakács Eszter játéka, hatal­mas drámai erővel rendelke­zik, hiteles minden gesztusa, minden mondata. Jó olvasni a színlapon az új népszínházas neveket: He­rényi, Kalocsai, Hámori Fülöp. Bizonnyal friss lendületet ad­nak a társulatnak. Az pedig különösen nagy szolgálatot tenne a színházkultúránknak, ha ezek a népszerű művészek valóban bekapcsolódnának az országot járó együttesek áldo­zatos munkájába. Kriszt György HETI FILMJEGYZET Luxusbordély Párizsban Nicole Calf an (Fabienne) és Francis Huster (Paul), a Luxusbordély Párizsban főszereplői Némely rosszmájú vélemé- kedvéért (vagy harminc válo­nyek szerint a történelmet a gatottan szép lány dolgozott szepasszonyok hálószobája Dán itt), kik a speciális szolgálta- csináiják. Vagy legalábbis: tások miatt, kik a hazban csinálták, Vili. Henrik, a működő nagyszerű étterem és Napkiráiy, a római császárok a híres kabaré nyújtotta örö- vagy a bizánci uralkodók ide- mök élvezéséért. Arról is szó jében, nem is beszélve Cieo- esik, hogy politikusok és al- pátra viselt dolgairól, vagy kalomadtán az alvilág főnö- eppen a Bibliában Juditn kei is itt, e kellemes és sem­vagy Salome és társnői egyik- leges területen tárgyalták meg másik esetéről. (Helénát, a közös dolgaikat, trójai háború szépséges okát A Luxusbordély Párizsban már nem is említem...) című film azonban csak hal­Christian Gion francia film- vány visszfényét nyújtja en- rendező ezt a maliciózus véle- nek a pikáns és szórakoztató, ményt továbbfejleszti. Szerin- fordulatos és rafináltan ero- te a történőihlet a széplányok tikus könyvnek. Nem a mez- budoárjaiban is csinálhatják, télén lányok látványa hiány- Magyarabbul: valamely ősz- zik (bár belőlük is elég ke- tályon felüli bordéiyházban is vés látható, mintha a i22-es eldőlhet kormányok, minisz- valami szolid leányneveiö in- terségek, képviselői helyek, tézet lett volna). Nem is a sőt, egész országok sorsa, — kifinomult erotika trükkjei mivel a finom és feddhetet- (ezekből is van nehány ötlet- len politikus urak szívesen télén snitt). Ami hiányzik: a látogatnak el egy kis kikap- bordély és a nagypolitika, a csolodás céljából eme intéz- titkolt öröklők és a hatalom, ményekbe. az álszent polgári erkölcs és Gion véleménye nem égé- az álszent polgári politika szén légbóikapott. Az ötletet összefonódása, a nép, a fran- egy napokon belül bestseller- cia emberek nevében a leg­re vált francia könyv adta. A alpáribb csalásoktól sem él­eimé ez volt: A 122-es. Szer- riadó politikusok silányságá- zője: Fabienne Jamet. Eddig nak leleplezése. Természete- ez semmi különös. De van- sen Fabienne jamet sem írta nak Franciaországban — és ezt így bele a könyvébe; de szerte a világban —, akiknek Gion filmje úgy kezd a tör- ez a szám (esetleg angolul ténet elbeszélésébe, hogy ezt mondva: One — two — two) várjuk a továbbiakban. He- nagyonis sokat jelent. Jelen- lyette egy Marseilles-ből jött ti egy párizsi, a Rue de Pro- szép rosszlány (Fabienne), vence 122 alatt levő ház iz- meg egy szintén vidéki fia- gató titkait. A szolid, zárkó- talember, Paul édes-bús kar­zott, hétemeletes épület rierjének vagyunk tanúi: Fa- ugyanis — a legnagyobb és bienne-ből a ház madámja legelegánsabb francia bordély- lesz, Paulból képviselő.- És haznaa adott otthont, melyet természetesen szeretik egy- egyszerűen csak „A 122-es’’ mást, meg minden... Ez így névén emlegettek. A szerző, majdnem unalmas, majdnem Fabienne Jamet pedig nem érdektelen, majdnem giccs. más volt, mint e nagy hírű Pedig a korszak — a 30-as ház madámja. évek vége, s a II. világhábo­A madám izgalmas törté- rú kezdete — nagyon is izgal- neteket írt meg memoárjai- más. De hát ha erről is kő­bán; elsorolta, hány híres molyán, és nem csak sablo- ember — művész, politikus, nos utalásokban beszélne katona, tudós, stb. — járt a Giort, az már egy másik (bi- házban, kik jöttek a lányok zonyára jobb) film volna... Sakknovella 1941-ben, már dél-amerikai emigrációjában, írta meg Sakknovella című elbeszélé­sét az osztrák Stefan Zweig. E mű — Thomas Mann ti­zenegy évvel korábban kelet­kezett Mario és a varázsló cí­mű elbeszélésével együtt — a német nyelvű irodalom an­tifasiszta alapművei közé emelkedett azóta. Zweig hő­se. Werner von Basil, a köz­ismert és gazdag bécsi ügy­véd, éppúgy a fasizmus lélek­romboló módszereinek áldo­zata lesz, mint Mario, a pin­cérfiú, Mann hőse. A különb­ség talán annyi, hogy Zweig már nem csak jósol, mint Mann, hanem a tragikus ta­pasztalatok jegyében ír, hi­szen a Sakknovella keletke­zése időpontjában Hitler ,már megkezdte háborúját nemcsak Franciaország, s a Nyugat, hanem a Szovjetunió ellen is. A nagyszerű írásból épp húsz éve film készült az NSZK-ban. Az akkori film­színész gárda krémje játszik benne: von Basilt Curd Jür­gens alakítja, a náci tisztet, Bergert Bandjörg Felmy, a szép táncosnőt, Irénét Claire Bloom, a jugoszláv sakkbaj­nokot Mario Adorf, stb, stb. S bár ők mindent megtesz­nek, hogy Zweig művének drámaisága, súlyos mondani­valója érvényre jusson, a film mégis messze elmarad az iro­dalmi alkotástól. A fő ok ta­lán az, hogy Gerd Oswald rendező jóval kisebb kalibe­rű tehetségnek, tűnik, mint amilyen Zweig mesterművé­nek azonos értékű fiimi át- költéshez szükségeltetne. No és az se válik a film javára, hogy húsz évet késett a ma­gyarországi bemutatója. Igaz, hogy még minden szereplő fiatal és üde, de ez is in­kább csak elszomorító. S még valami: nem nagyon világos, miért várt három évet a kész magyar szinkron a MOKÉP raktáraiban — hiszen a fel­iratok szerint a filmet már 1977-ben ellátták magyar hanggal... A varázsló inasa Omnia Vincit amor — a szerelem mindent legyőz, áll a vízimolnárrá álcázott gonosz varázsló bűvös könyve utol­só oldalán a hírneves cseh­szlovák filmrendező. Karel Zeman gyerekeknek és fel­nőtteknek szóló film meséjé­ben. És körülbelül ez és eny- nyi a tanulsága a történet­nek, melynek hőse az árva­gyerek Krabat és szerelmese. Mivel meséről van szó, ennyi elég is. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom