Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-09 / 237. szám

1980. OKTÓBER 9., CSÜTÖRTÖK d/ftj Tf Krumm 3 Elmaradt a bővítés Hiánycikk a nikecell A tél közeledtével egyre többen keresik a nikecell ne­vű, kiváló tulajdonságokkal rendelkező hőszigetelő anya­got — de mind kevesebb ered­ménnyel. Népszerűségi görbé­je az évek során fokozatosan emelkedett, talán ezért is lehet nehezebben hozzájutni. Semegi Pál, a dunaharaszti Textilgrafikai Szövetkezet el­nöke elmondta, hogy az idén szerették volna kapacitásukat 33 százalékkal növelni, s a ko­rábbinál több nikecellt adni a kisfogyasztóknak, ám erre nem kerülhetett sor. Az országban mindössze há­rom helyen gyártják ezt a hófehér szigetelőanyagot. (Ko­rábban a Hungária Műanyag­feldolgozó Vállalat készítette, ezért nevezték hungarocell­nek.) Most a Nitrokémia fűz­fői üzeme hivatott ellátni a Dunántúlt, a nyírmadai rész­leg a Tiszántúlt, a dunaha­raszti üzem pedig Budapestet és környékét /— köztük négy házgyárat — és a Duna—Tisza közét. A sztirol, mint alap­anyag, granulátum formájában a Szovjetunióból érkezik. A szállítással nincs baj, sőt, töb­bet is lehetne rendelni. A gyártás növelésének egyetlen akadálya az, hogy kevés a kapacitás. Dunaharasztiban évente — az idén is — 60 ezer köbméter­nyit készítenek. Ezt nem lehet túlteljesíteni, ennyi a maxi­mum, amire a meglevő hat gép képes. Ezért is vették tervbe az év elején, hogy újabb két gépet állítanak munkába, s több mint 30 szá­zalékkal növelik termelésüket. Időközben kiderült, hogy az új szabályozók szerint a szö­vetkezet évi fejlesztési alapja minimálisra, évi 250 ezer fo­rintra csökken. A beruházás­hoz, az épület bővítéséhez azonban kétmillió ■ kellene. Hamarosan — még novem­berben — tárgyalásokat kez­denek azonban arról, hogyan lehetne építés nélkül, a meglevő terüle­ten növelni a termelést? Figyelembe kell venni, hogy tűzveszélyes munkálatokról van szó, a berendezéseket nem szabad nagyon összezsúfolni. Ha sikerül megoldani a gyártás növelését, minden bi­zonnyal javul a kisfogyasztók ellátása is: lehet nikecellel szigetelni a családi és hétvégi házakat is. Pillanatnyilag erre nemigen van mód. hiszen az idén már nem szállítottak Du- naharasztiból nikecellt a Bu- dapest-környéki TÜZÉP-nek sem. Pedig ebben az energiasze­gény világban — finoman fo­galmazva — érdemes lenne minél több lakóépületet ellát­ni ezzel a hőszigetelővel; sok­sok fűtőanyagot lehetne megtakarítani. Nyilvánvalóan ezért alkalmaz­zák előszeretettel a házgyári és könnyűszerkezetes épüle­teknél is. Kétmillió forint — ami a beruházáshoz kellene — való­ban nem kevés. Ám meglehet, hogy ennél többet takaríthat­nának meg a családok — és a népgazdaság —, ha a nike­cell révén kevesebb fűtőanya­got használnának. Paládi József Benkei András kitüntetése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Benkei András nyugalmazott minisz­tert, a magyar és a szovjet belügyi szervek közötti baráti együttműködés elmélyítésében szerzett érdemeiért, a Népek Barátsága Érdemrenddel tün­tette ki. A kitüntetést szerdán a Szovjetunió magyarországi nagykövetségén Vlagyimir Pavlov nagykövet nyújtotta át. Jelen volt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Borbándi Já­nos, a Minisztertanács elnök- helyettese, Horváth István belügyminiszter és Rácz Sán­dor, az MSZMP Központi Bi­zottságának osztályvezetője. Jegyzet Hasznos vendégség G yakran panaszoljuk: túl hosszú az út a termelő­től a felhasználóig. A ter­melőeszköz-kereskedelmi, vagy­is a TEK-vállalatokkal, .a nagy- kerrel és a kiskörrel igencsak tekintélyesre bővített távol­ság a, gyártó és a terméket áhítozó vevő között időnként akkorára nyúlik, hogy utóbbi már esetleg azt sem tudja, hogy az előbbi létezik — a termékről nem is beszélve. Nos, ilyenkor mi a teendő? Lehet a bonyodalmak, az út­vesztők felett sopánkodni: itt vannak nagyszerű termé­keink, s még csak nem is is­merik őket — de meg lehet próbálkozni a megoldás kere­sésével is. A jó példát a kö­zelmúltban a Pest megyei Mű­anyagipari Vállalat szolgál­tatta, amikor a megyei párt- bizottság, a megyei tanács és a KGM segítő közreműködé­sével termékismertetőt szer­vezett, s erre a vállalat gyárt­mányainak potenciális fel­használóit hívta meg. Köztudott, hogy a kohó- és gépipar vállalatai igen nagy mennyiségben, s a termelés legkülönbözőbb területein használnak fel műanyagból készült termékeket a csőveze­téki rendszerektől a fogaske­rekekig, a villamos szigete­lőktől a csapágybélésekig. A PEMÜ vezetői és szakembe­rei éltek is azzal a lehetőség­gel, hogy ily módon egy-az- egyben hívhatták fel a gép­ipariak figyelmét, mi minden­ben jelenthet megoldást az ő termékeik felhasználása. Rész­letes előadást tartottak a ha­gyományos gyártmányokról — ide tartoznak a poliolefin csö­vek, szerelvények, szivaty­tyúk —, majd megismertet­ték vendégeiket azokkal a spe- ’i ciális alapanyagokkal is, me­lyekkel a KGM-vállalatok ilyen irányú igényei kielégít­hetők, s sok esetben az eddi­gi import helyettesítésére is lehetőség nyílik. Külön figyelmet érdemel­nek a vállalat nevével fém­jelzett, s márkanévnek szá­mító Pemüflon-termékek, me­lyek a modern műanyagipar egyik leggyakrabban használt gyármányának, a politetra- fluretilénnek — vagyis a tef­lonnak — hazai változatát je­lentik. Abszolút vegyszerálíó- ságuk, kitűnő sikálási tulaj­donságuk. jó , elektromos jel­lemzőik az ipar minden terü­letén nélkülözhetetlenné te­szik az ezekből készült gyárt­mányokat és alkatrészeket. A Pest megyei Műanyag- ipari Vállalat szervezői arról is gondoskodtak, hogy a felhasználók á gyár­tás részleteivel is megismer­kedjenek. s így maguk is meggyőződhessenek annak színvonaláról. S amint az ilyenkor már lenni szokott, a szakemberek találkozója most is szolgált néhány érdekes ja­vaslattal, ötlettel. Így például az Egyesült Villamosgépgyár, a Diósgyőri Gépgyár, az Áp­rilis 4. Gépipar, a Hajdúsági Iparművek képviselői olyan ötleteket vetettek fel, me­lyekből már akár a közeljö­vőben gyártmány lehet. A rendezvény tapasztalatai egy­értelműen igazolják: a gyár­tóknak igen jó, hasznos be­fektetés időnként vendégség­be hívni a felhasználókat. Weyer Béla lényeg vagy jelenség ? Emberek a változó világban község, sóik az új vagy azépü­Sok szó esett már életfor­ma-változásról, értelmiségi fiatalok helyéről, szerepéről, élő közösségek létrehozásá­nak feltételeiről, a nagyváro­sok lakóinak elidegenedésé­ről, ezzel szemben gyakran — és többen — túlságosan ideá­lisnak ítélték a kis községek közösségformáló lehetőségeit. Mi a helyzet a valóságban? Iszonyú erőfeszítés Nagykátán a minap a kö­vetkezőket hallottam: pár hó­napja fiatal házaspár költö­zött le Pestről, megvettek egy közeli tanyát, berendezték maguknak, azóta ott élnék. Amikor megkérdeztem a rne- sélőt. tudja-e vajon, mi hoz­ta ide a házaspárt, lakomikus rövidséggel válaszolt: A pénz! Páty községben. egészen más ügy kapcsán csúszott ki a megjegyzés egy, idős asz- szony száján: — Senki nem törődik itt a fiatalokkal, hogy mit csinál­nak, hol szórakoznak! Az én időmben bezzeg, a tanító úr színdarabokat tanított be ne­künk. na Ja, ma nem ér rá senki, még a pedagógusok sem. Ha akarja, megnézheti, legtöbbjüknek milyen háztá­jija van! Az ám az igazi pénz! Solymár viszonylag nagy lő családi ház. Az egyik jóko­ra kétszintes házban az utol­só simításokat végezték, a bel­ső helyiségeket festették, ami­kor ott jártam, az udvaron egy hároméves forrna kislány játszott a törmelék között. Amint megtudtam, a házas­pár három éve szinte éjjel­nappal dolgozik. A férj mű­szerész, de tavasztól őszig haj­nali kettőkor kel, bérfuvart vállal a piacokra. Bevezettek a házba, és szinte mámoro­sán a büszkeségtől mutatták az öt. egy-egy táneterem- nyi helyiséget. Más községben, szintén ’fia­talok. öt év megfeszített mun­kája árán hozták össze a csu- paüveg. csupakerámia, csupa- faburkolatú házat. Minden­ből a legnagyobbat, legdrá­gábbat. Az udvar végén azon­ban ott volt a fedezet, a ti­zenöt malac, töménytelen csir­ke és két fóliasátor. Nincs sok különbség Lehet így-úgy csoportosíta­ni a dolgokat. Néhány — vagy akár sereg — tény azonban még nem elég bizonyíték az újabb kérdésre: Lényeg, vagy jelenség? Egy nagyonis illetékes fia­tal párt kerestem fel, P. Jó­zsefet és feleségét. Életükkel szembesítve őket, néhány kér­désről hosszan beszélgettünk. Mindketten egyetemet végez­tek. a férj mérnök, a feleség pedig pedagógus. Egy gyer­mekük van. — Ha őszintéik akarunk lenni, minket sem az az idea­lizált elképzelés csábított ide Túrára, hogy itt emberibb, közvetlenebb közösséget talál­hatunk, hanem elsősorban a jobb anyagi lehetőségek. — Ez a hat év tulajdon­képpen számunkra befelé élés volt. anyagi egzisztenciánk megteremtésének hat éve. Megépítettük a házunkat — némi családi segítséggel ter­mészetesen —, megszületett a gyermekünk, új vodt a mun­kánk, a munkahelyünk. így nyilván elsősorban a saját éle­tünket kellett megszervez­nünk. Kevés? Jóformán sem­mi időnk nem maradt a ki­tekintésre. — ,A kapcsolatokban sem? — Nem több, vagy más. mint bárhol. Mindenki dol­gozik. A faluból sokain bejár­nak Pestre, délután jönnek haza. akkor ott a háztáji vagy a kert. ott a család, gye­pek. este a tv és másnap min­den kezdődik elölről. — A szórakozás, a kikap­csolódás? A megyei tanáss vb-iiiése A tankötelezettségi törvény végrehajtása a család és a társadalom közös érdeke dinamikus fejlődésre/ számait be a Pest megyei Műanyagipari Wáiialat fejlesztés, a piaci munka erő­hangsúlyozta — gyakran a csaiad, a szülők elUnere kel­A tanácsi ipar legnagyobb termelőhelyének, a Pest me­gyei Műanyagipari Vállalat­nak (PEMUj a tevékenységet tekintette at az elfogadott napirendnek megfeieioen el­sőként szerdai ülésén a Pest megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága. A beterjesztett je­lentés feletti vita alaphangja az elismerés, az elégedettseg volt, hiszen a testület képet kaphatott arról, milyen ■ nagyszerű eredményekre ve­zethet a rugalmasság, a kez­deményező készség, a folya­matos gyártás, és gyártmány­fejlesztés. Tervszerű korszerűsítés Tóbo, mim két évtizede dolgozik a vállalat, ma már hat önálló elszámolású gyárat fogva át, s termelési értéké tavaly meghaladta a másfel milliard forintot. Amint az a hozzászólások során elhang­zott, a dinamikus fejlődés té­nyei, adatai mögött a terv­szerű — s azzal együtt koc­kázatot is vállaló —- techni­kai, technológiai korszerűsítés áll, aminek, szinte törvénysze­rű következménye a termékek kelendősége. Mindezeknek köszönhetően a PEMÜ ötödik ötéves tervének főbb cél­jait maradéktalanul eléri, amit napjainkban nem sok termelőhely mondhat el ma­gáról. Maguk a számszerű ered­mények is elismerést érde­melnek — mutatott rá a vég­rehajtó bizottság egyik tagja — ám még inkább az, hogy kiterjedt erőfeszítések össze­foglalói. A vállalat vezetése ugyanis úgy fejlesztette a termelést, hogy közben pilla­natra sem feledkezett el az emberi tényezők elsődlegessé­géről, amibe az ösztönzőbb bérezési formák keresése épp úgy. beletartozik, mint a szo­ciális ellátás javítása. Erősödő piaci munka Nem kevésbé biztatóak a vállalat elgondolásai — s ezekről ugyancsak részletesen szó esett a testületi ülésen — a hatodik ötéves terv idősza­kára. A kiindulópont ehhez is a bevált metódus, a folya­matos gyártás- és gyártmány­— Szeretünk Itthon lenni, olvasni. Azonkívül szenve­délyes gyűjtők vagyunk, a még fellelhető, régi falusi használati eszközöket, tárgya­kat kutatjuk padláson, isme­rősöknél, rokonoknál, bár­hol, amerre megfordulunk. Hétvégeken legföljebb átug­runk a barátainkhoz, vagy ők hozzánk. Ki így, ki úgy — Mennyire ismerik, figye­lik a község életét, a helyi problémákat ? Foglalkoznak velük? — Ilyen kis helyen mindent hamar megtud, meghall az ember, de mindenki végzi to­vább a saját munkáját. A község vezetői a magukét, a lakosság érdekeit képviselők szintén a magukét, nekem h termelőszövetkezetben kell helyíállnom, a feleségemnek tanítania kell, és a lehető leg­jobban. Egyébként is nagyon szeretjük a szakmánkat, ren­geteg szakikönyvet, folyóiratot vásárolunk, olvasunk. Ez. azt a kevés kis szabad időnket, ami van. majdnem teljesen kitölti. P. Józseféknek pár évig szintén volt háztájijuk, kel­lett a pénz. Ma már kész a háromszobás, szépen beren­dezett ház. a hattal más mel­lékhelyiségekkel, és ma mát ésafc saját szükségletükre gaz­dálkodnak, tartanak néhány baromfit kis veteményesker­tet. A fiatalasszony a beszélge­sitese, a íelnasznaloi igények gyors kielegitese. Mai arakon számolva a vállalat termelé­sének értékét háromnegyed- milliárd forinttal kívánja bő­víteni, s úgy, hogy a foglal­koztatottak létszámát nem gyarapítja...! Természetesen nem hiányoz­tak a felszólalók szavaiból a további feladatokat kritikusan szemlélő észrevételek sem . — igaz, nem nélkülözte ezt a vállalat jelentése, s a megyei tanács vb ipari osztályának ahhoz kapcsolt anyaga sem —, amik közé a már rendel- zésre álló számítógép jobb hasznosítása éppúgy beletar­tozik, mint a megyei terme­lőhelyekkel kiépített kapcso­latok szorosabbra fűzése, s újak kialakítása, nagyobb rész vállalása a megyei ellá­tásból, mind építőipari, mind mezőgazdasági műanyag ter­mékekből. A végrehajtó bizottság a vállalat kollektívájának, ve­zetőinek törekvéseit elisme­réssel nyugtázta, az előter­jesztett jelentésekben foglal­takat elfogadta, s határozatá­ban megjelölte azokat a leg­főbb teendőket, amelyek biz­tosítékai lehetnek a további dinamikus fejlődésnek. Nemzetiségi nyelvoktatás Jóváhagyott napirendje sze­rint a testületi ülés ezt köve­tően azzal a jelentéssel fog­lalkozott, amely a közokta­tás-politikai határozat végre­hajtásának keretein belül a tankötelezettségi törvény meg­valósítását, a nemzetiségi nyelvoktatást, valamint a hátrányos helyzetű tanulók­kal összefüggő tennivalókat fogta át. Amint az írásos anyagból, valamint a hozzászólásokból kiderült, a megyében jelen­tős erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy mi­nél kisebbre zsugorodjon az úgynevezett kallódó — az is­kolába be sem Íratott, illetve az onnan tanév közben kima­radó. — gyermekek csoport­ja. Ennek a munkának épp­úgy részesei az iskolák, mint a tanácsok, a helyi társadal­mi szervek, de — amint azt a felszólalók egyike indokoltan tés végén — mintegy össze, foglalóul — még elmondta:az is igaz, hogy mostanában mái több ideje van és ő is el-el­gondolkozik a magánélet - közösségi élet problémáin, esetleges közéleti feladatai kon. Szerinte vannak, akik úgy teszik hasznossá magu­kat, hogy egy egész nagy kö­zösségért élnek. Vannak vi­szont, akiik szűkebb környe­zetükben igyekeznek hatni, közel kerülni a másikhoz. — Nálunk nincs zár a ka­pun. Bárki bejöhet, akár ké­réssel. akárcsak emberi szó­ra. még késő este is. Talün ez is lehet — ha szerény mód­ja is — a közélet iségnek, nem? Arány és érték Lényeg — jelenség? Végül is a kettő egymástól elválaszt­hatatlan. A lényeg a jelen­ségben mutatja magát, a je­lenség a lényegből táplálko­zik. A világ valóban változott. A közéletiség, a közért való munkálkodás, pátosztalanabb. ha tetszik, hivatalosabb for­mákat öltött. De azért vala­mire vigyázni kell. Főként azért, mert sok fiatalt érint. Ne akarjunk erőink túlfeszí- tésével, értelmetlen módon csak javakat, tárgyiakat hal­mozni magunk köré. Ne tart­son soká a befelé élés, ne nőj- jenek a házaik, a fürdőszobák képtelen méretű csodákká. Az aránytévesztések változtat­hatnak bennünket értéktévesz- tőkké. S. H. K. lene elérni a gyermek folya­matos iskoláztatását s ez rendkívül nehéz. Sajnálatosan a szülők érintett csoportja már szinte életmódjával lehe­tetlenné teszi a gyermek el­fogadható tanulmányi környe­zetének megtartását, s ’’akad­nak olyanok is, akikre a fi­gyelmeztetések, a büntetések sem hatnak. Különösen fontos lenne — mutattak rá többen a vitában — az első osztály­ba be sem írt gyermekek föl­kutatása, illetve az elsőből kimaradók sorsának ismerete. A legutóbbi években az el­ső osztályosok 5,5—5,7 száza­léka maradt le a megyében — különböző okok folytán — a másodikba átkerült társaitól, s ennek is része van abban, hogy az ún. túlkorosok ará­nya — tehát azoké, akik nem végezték el a nyolc álta­lánost, de elmúltak tizennégy évesek —, bár kedvezőbb, mint az országos átlag, még mindig magas, kilenc száza­lék. Ennél jóval örvendetesebb tényeket összegezhetett a végrehajtó bizottság, amikor a jelentés részeként a nem­zetiségi nyelvoktatás helyze­tét tekintette át. A nemzeti­ségek lakta településeken a megyében folyamatosan nö­vekszik az anyanyelv tanulá­sa iránti igény, s mind az iskolák. mind a tanácsok egyre többet tesznek annak érdekében, hogy még részben se maradjon az kielégítetle­nül. Sokatmondó számok: a júniusban befejezett tanévben 38 óvoda 79 csoportjában 2231 gyermek, a nemzetiségi nyel­vet oktató 52 általános isko­lában pedig — 341 csoport­ban — 7341 ifjú tanulta anya­nyelvét tantárgyként, illetve — az óvodások esetében — vett részt anyanyelvi foglal­kozásokon. Fényt vet az ér­tő módon gyakorolt nemzeti­ségi politika érvényesülésére ezen a területen, hogy 1976- hoz képest, azaz négy év alatt 1400 fővel nőtt a megyé­ben a nemzetiségi nyelvokta­tásban részt vevő gyermekek csoportja. Értő törődéssé segítve Haladásról szólhattak a tes­tület tagjai a hátrányos hely­zetű tanulókkal való foglal­kozás esetében is, bár az eredmények korántsem olyan egyértelműek, mint a nemze­tiségi nyelvoktatásnál. Annak ellenére nem egyértelműek az eredmények, hogy mind az erkölcsi, mind az anyagi tá­mogatás és törődés fokozódott az érintett családok esetében — így például a nevelési se­gély összege most már egy ev alatt több, mint nyolc­millió forint —, ám gyakran maga a család az, amelyre nem lehet támaszkodni mi­nimális mértékben sem. Sok szó esett a vitában az óvodai és az iskolai napközis ellátás jelentőségéről a hátrá­nyos helyzetű gyermekek sor­sának égyen.getésében, s arról is, miként lehet bővíteni az általános iskolákban ezen if­jak számára a középiskolára előkészítő tanfolyamok, vala­mint a szakkörök rendszerét. A végrehajtó bizottság hatá­rozatában — az előterjesz­tett jelentést elfogadva — megjelölte a tankötelezettségi törvény végrehajtása, a nem­zetiségi nyelvoktatás, vala­mint a hátrányos helyzetű tanulókkal való fokozott fog­lalkozás további teendőit, s azok megvalósítására — a ta­nácsi szervek és intézmények kötelezése melllett — fölkérte a társadalmi szervezetek eddig is sokat segítő bizottságait, aktíváit. Végezetül a testület egyéb ügyeket tárgyalt, s ezek so­rában tájékoztató jelentést vett tudomásul a megye köz- tisztaságának helyzetéről. M. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom