Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-07 / 235. szám
S“»« iijßr if 4 1980, OKTOBER 7., KEDD Egyén és közösség a művészetben * __/ A KI ÁLLÍTÁS az oktatási igazgatóságon Szeretnénk tradíciót teremteni / / / _ w AR CAT KERESI A ZSAMBEKI TANÍTÓKÉPZŐ Az MSZMP Pest megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának fontos célkitűzése, hogy a különböző oktatási formákban részt vevő hallgatók ne csak ideológiai, politikai, gazdasági ismereteket szerezzenek, hanem a különböző művészi törekvésekkel is találkozzanak. E koncepció jegyében időről időre kiállításokat rendeznek — elsősorban olyan alkotásokból, amelyek az egyén és közösség az ember és környezete kapcsolatának kérdéseire keresnek feleletet. A legújabb bemutatót Pa- róczi Ágnes festőművész tűzzománcaival, olajfestményeivel, gobelinjeivel ismerkedhettek az érdeklődők. A művek a Képzőművészeti Főiskolát 1965-ben végzett, 1966— 69 között Derkovits-ösztöndí- jasként dolgozó művész munkásságának utolsó évtizedéről adnak képet Az 1972-ben tűzzománctechnikával készült Hármas kép, a Harcos, érzékeltetik, hogyan jutott el a figurális ábrázolástól a jelzésig, a motívumoknak a legfontosabb kompozíciós elemekig, erővonalakig történő leegyszerűsítéséig. Az absztra- hálás folyamata a következő években a közvetlen látvány teljes háttérbe szorulásához, a képalkotó elemek hangsúlyozásához vezetett (Motívumok l—II., Kompozíció, Ünnep), s így alakult ki a Paróczi Ágnesre jellemző, geometrikus elemekből álló konstruktív kompozíció. A tűzzománcok színei, erős vörösei, sárgái azonban a közvetlen élmény érzelmi telítettségével társítják a szigorú kompozíciós rendet. Erről is beszélt a kiállítás tegnapi megnyitóján Haulisch Lenke művészettörténész. Paróczi Ágnes — mondotta — a művészeknek abba a csoportjába tartozik, akik műveik segítségével az emberi környezet alakításán, harmonikussá szervezésén dolgoznak, akik a jelenlegi állapotok között a lehetőséget, a kialakítható vizuális környezetet mutatják fel. Természetesen nem előzmények nélküli törekvésekről van szó. A konstruktív, közösségi művészet már a század tízes éveiben jelentkezett, majd a húszas évek szovjet művészetében és a németországi Bauhaus tagjainak munkásságában érte el csúcspontját. Hazánkban a hetvenes évekre értek be a feltételek ahhoz, hogy a konstruktív, hangsúlyozottan közösségi jellegű művek társadalmi méretekben megfelelő szerepet SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSÉGEK Ma és holnap tizekben a hetekben zaj- lanak az iskolákban a tanév első szülői értekezletei. Egyszerű számvetés, jelzi: több mint négyezer tantestület körül formálódik újjá, dolgozza ki társadalmi programját több tízezer szülő. A Hazafias Népfront ■ — immár sok éves jó gyakorlatot folytat-' va — segítő irányelvekkel, tanácsokkal, témaajánlások- kal is szolgál a szülői munkaközösségeknek. Az utóbbi évek tapasztalatai, az oktatási reform továbbgyűrűzése az iskolákban, a szülői közösségek munkájában is elindítottak bizonyos változásokat. Aki dolgozott valaha ilyen közösségben, emlékszik arra az időszakra — jobbára a korábbi évtized jellemzője volt —, amikor a szülő—iskola kapcsolat leginkább élő formája a gyakorlati, fizikai segítségnyújtás volt. (Sok- sok szmk-elnök kerítésfestésre, iskolaudvar-betonozásra, illetve salakozásra, folyosó olaj festésére vállalkozva szervezett apuka —anyuka brigádokat, amikor mire volt szükség.) Kétségtelen, hogy a szük- ségszüite iskolai igények ilyen kielégítése egyszerűbb volt — általánosabb is volt, esetenként-helyenként így van ma is —, mint valamilyenfajta részvétel az iskolai nevelőmunkában. í^sak hát a korszerűbb ^ oktatáshoz jobban igazodó korszerű, felnőttebb szmk-munka keli. Legalábbis: elvileg... Arról van szó ugyanis, hogy túl a manuális segítő akciókon mennyire igényli — és igényelheti — az iskola a nevelés együttes folyamatában a szülői részvételt és együttműködést? Mennyire tud segíteni abban, hogy a szülői munkaközösségek kicsit a. nevelés műhelyei, előiskolái is legyenek; sajátos önképzéssel kerüljenek közelebb a korszerű nevelési elvekhez és gyakorlatukhoz, illetve az iskolai nevelés folyamatához. Egészségügyi felvilágosítás, a családi és iskolai nevelés közelítése, higiéniai kérdések, a veszélyeztetett gyerekek sorsának figyelemmel kísérése, az oktatás folyamatába .való bekapcsolódás oly módon, hogy világnézeti és más kérdésekben tájékozottabbak legyenek a szülök — ilyen és hasonló témákkal gyarapszik folyamatosan a szülői munkaközösségek tevékenységi köre. Többféle hasznos irodalom, helyenként jegyzet, másutt előadók felkérése ad mindehhez segítséget. Attól azonban még eléggé távol vagyunk — célszerű ezekről is kendőzés nélkül szólni —, hogy minden általános iskolában, valamennyi középiskolában ezeknek a „felnőtt” módszereknek a térnyerése lenne döntő a tanár— szülő munkakapcsolatokban. (Megadva természetesen helyenként azt a gyakorlati szülői segítséget is, amit itt-ott méltán kér az iskola: apróbb szervezések, tanulócsoportok kísérésénél segítség stb.) Sok helyütt csak elkészülnek, aztán kirakatba tehető irattá lesznek a szülői munkaközösségi tervek vagy kipipálnak egy-két pontot a teendősorból, de a kapcsolatok szülő és iskola között változatlanul a fizikai segítségre korlátozódnak. [folyamatnak kell tekin- teni — ez természetes — a szülő—iskola tevékenység modernebb formálását. Felkészült, szervezésre képes és kedvet érző szülők, sok helyütt jó előadók, s legalább ennyire értő és aktív tantestületek is szükségesek ahhoz, hogy a szmk-k munkája a szükséges mértékben átalakuljon. A folyamatnak csak az elején tartunk. Sok tapasztalatcsere, szülői aktivitás és pedagógus-partnerség szükséges ahhoz, hogy a kor követelményeihez képzési cél és módszerek tekintetében jobban alkalmazkodó iskolákban hasonló szellemű szülői munkaközösségek működjenek. Várkonyi Margit kapjanak, köztereken, közintézményekben kerüljenek elhelyezésre. Paróczi Ágnes murális munkái is jelzik ezt: 1971-ben a kazincbarcikai kórházban gobelinjét avatták, 1973-ban a kalocsai házasság- kötő teremben faintarziáját helyezték el. A bemutató, amelyet az oktatási igazgatóság a szabadfoglalkozású képző- és iparművészetek pártszervezetével közösen rendezett, szervesen illeszkedve a kiállítások sorába, rokonszenves, további eredményeket ígérő törekvésekkel ismerteti meg az érdeklődőket. P. Sz. E. A hónap műtárgya Társadalmi drámát ábrázoló festmény, restaurálás alatt álló miseruha, valamint egy Mária-szobor látható októberben a főváros három múzeumában, a hónap műtárgyaként A Magyar Nemzeti Galéria látogatói Tornyai János: Juss című festményében gyönyörködhetnek. A kép — amely először a Műcsarnok lS04-es tavaszi kiállításán szerepelt — egy vásárhelyi műgyűjtő tulajdonaként 1947-ben külföldre került, tulajdonosa azonban nemrégen a Nemzeti Galériának ajándékozta. A Juss témája családi jelenet, lélektani helyzetkép: egy parasztcsalád tagjai a jusson, ad anyái örökség darabjain marakodnak. Az Iparművészeti Múzeum rendhagyó módon állítja ki a hónap műtárgyát. Tekintettel arra, hogy a múzeumi hónapot a műtárgyvédelem jegyében rendezik, a múzeum munkatársai egy restaurálás alatt álló miseruhát mutatnak be. A. XVI. századból származó templomi öltözék alapanyaga spanyol, hímzése magyar. A kiállításon megtekinthetők a ruha kitisztított, már restaurált, valamint szétszedett állapotban levő, tisztításra váró részei. A Szépművészeti Múzeumban a szeptemberben kiállított Mária-szobrot láthatja a hónap műtárgyaként a közönség októberben is. Az ismeretlen kölni mestertől származó, a XV. század harmadik negyedében született alkotás a híres Kálvária-csoport része. A 180 centiméteres szobrot 1916-ban vásárolták meg, igen rossz állapotban. A teljes restaurálás után, eredeti színeiben pompázva ismerhetik meg a látogatók. . Idén negyedik életévébe lé- i pett az Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki tagozata. A tanítójelöltek a többi fiatalhoz hasonlóan kutatják az ifjúsági mozgalomban a nekik tetszőt, a lehetőségeket, az utakat, saját arcukat. Négy év nem kevés idő, Varró Anna, a KISZ-bi- zottság titkára mégis így kezdi: a mai napig is az útkeresésnél tartunk... Önállóan — Hogy miért? Nem túlzottan bonyolult az oka, ugyanis az elmúlt három év, s mag a soron következő sem sok. Az első esztendőben még itt tanultak az agrárszakember-jelöltek is, s közös volt minden, az ifjúsági mozgalom eseményei, szervezete is. Az önállósulásra csak egy évvel később nyílott lehetőségünk, amikor megalakult a KISZ- bizottság, s már két évfolyamból kizárólag a tanítójelöltek tevékenységét fogta át. Még ekkor sem volt teljes a feladatkörünk, tavaly esett meg először, hogy mind a három évfolyamon tanultak már fiatalok, s tevékenykedtek a KI SZ-közösségek. — Az eredményeink? Tavaly a tagozaton szinte kivétel nélkül, minden diák tagja volt az ifjúsági szervezetnek, s erre számítunk a most kezdődő szemeszterben is. Nem a tagfelvétel tehát a gondunk, hanem inkább az, hogy a legjobb utat találjuk meg a kulturális, a politikai, a. sporttevékenységben az itteni hagyományok megteremtésében. — Első dolgunk volt, hogy tájékozódjunk, kapcsolatokat keressünk. Ez ügyben nincs is okunk a panaszra, csak a példákat sorolom: két éve már, hogy a Magyar Televízió egyik. KlSZt-alapsszerveze- te jó ismerősünk; rajzfilmeket hoznak, rendszeresen találkozunk, hallgatjuk meg egymás élménybeszámolóit. Tartjuk a kialakult jó viszonyt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem KlSZ-bizott- ságával is, példa erre, nyári közös részvételünk a vezetőképző iskola tanfolyamán, s az, hogy ott vagyunk egymás ünnepségein. A honvédség egyik alakulata is jó társunk, honvédelmi napot szerveztünk, akadályversenyt tartunk segítségükkel. Ez utóbbi programokon a Budapesti Vegyesipari Szolgáltató Vállalat fiataljaival együtt vettünk részt. S ami természetes; a helyi általános iskola úttörőit, s a csecsemőotthon gyermekeit patronáljuk. TV-FIGYELŐ Nők aprcban. Néha üdvös, néha viszont éppen kellemetlen, ha egy valamely hazai készítésű televíziós történet vetítése előtt a szerzők egyikének tollából ajánló sorokat közöl a műsorújság. Így volt ez nemrégiben, amikor Görgey Gábor, annak a nemzetközi ex- presszen utazó félhulla köré kerekített kriminek a megfogalmazója jelezte, miszerint ezúttal a szakmánybán dolgozó iparosok közé kéri felvételét egy valódi literátor (a nagyjá- ban-egészében élvezhető történetből ez bizony kevéssé tűnt ki); s így alakult ez a múlt hét végén is, amikor Kolozsvári Grandpierre Emil, e népszerű és jeles író tudatta az említett sajtóorgánumban, hogy a Nők apróban című regényét úgymond .. az isten is filmre teremtette”. Hogy miféle földöntúli lények idevonatkozó akaratára gondolt, nem tudni, tény viszont, hogy a szóban forgó ajánlás értéke — mind a pénteki, mind a szombati vetítés egyaránt ezt igazolja — bizony-bizony erőteljesen kétségbe vonható. Hogyan is fogalmazzunk? Ennek a nagyon rendetlen ruhatervezőnek, meg ennek a túl rendes hitvesének az egész együttélési kalamajkája már eleve azt sugallta, hogy mindezt csak úgy kiötölte valaki. Mind a veszekedések ürügyei, mind pedig a perpatvarhelyzeteket követő összebékülések oly annyira elmeszüleményeknek tetszettek, hogy azokat csak igen kevés előfizető vehette komolyan. Na és aztán azok az új asz- szonyt — vagyis a tágabb lakást — kereső próbálkozások! Ami azt illeti, ezekből sem igen sugárzott az eredetiség, mert mintha csak egy rég ismert recept írta volna elő, úgy jöttek, hozták, kínálták (árulták) magukat a reménybeli partnerek. És ez az egész rendet csinálsz, mert itt hagylak, imádlak, de képtelen vagyok alkalmazkodni játék bő két órán át pergett. Annyi időt kért magának, amelyhez fogható adásterjedelmet talán még egyetlen másik hasonló vállalkozás sem kapott. Ezt a Nők apróban viszont megkapta, s talán azért kapta meg, mert Szálkái Sándor rendező igencsak hosszadalmasra szabta a jeleneteket. Szereplői — élükön a tetszetős, de kissé merev Kovács Nórával, meg azzal a Gáti Oszkárral, akiről más, elegáns alakításainak tapasztalatában alig- alig lehet elhinni, miszerint papír- és egyéb fecnikkel ké— Talán, mert még a keresgélésnél tartunk, eddig úgy alakult, mindenkitől minden ötletet meghallgattunk, amit tudtunk, ki is próbáltunk, s ami beválik, abból szeretnénk tradíciót teremteni. Talán ezért a sok próbálkozás, a tarkaság: szavalóverseny, népdalverseny, anyanyelvűnk napja, különböző sportágak házibajnokságai, vetélkedők, a gólyák — az elsőévesek — estjei, irodalmi és zenei sorozatok, alapszervezeti politikai viták és programok, társadalmi munka a pinceklubban, rajzkiállítás, s még sorolhatnánk. Hagyományok? — Ami bizonyos: nincsenek akkora hagyományaink, mint néhány egyetemnek, főiskolának az országban. Nem is számítok arra, hogy ilyenek kialakulnak, de újabb keletűek, s idővel gyümölcsözők — bizonyosan. Tavaly ballagtak először nálunk a végzősök, s a lampionos felvonulás nagyon jól sikerült, én idén fejezem be itt a tanulást, s szeretném, ha a ballagásom hasonló lenne. Akad más is. Például a már említett zenei estek sorozata, rangos előadókkal. Járt nálunk a KISZ Központi Művészegyüttesének férfikara, az Operaház társulatának néhány tagja, Kodály Zoltánná, ifjabb Fasang Árpád zongoraművész, a tűzoltóság Tinódi kamarazenekara, az ELTE Bartók énekkara, még a koppenhágai egyetemi kórus is. — Talán hagyomány lesz a sok tréfával, vidámsággal fűszerezett délutánokból is, amelyeken az újdonsült főiskolások KISZ-szervezetei mutatkoznak be. S talán az lesz az előadássorozatból is, amelyre ifjúságpolitikai,, tanácsi, TIT- as. előadókat, a járás párt- és KISZ-vezetöit várjuk ez évtől. Talán később is megtörténik, ami idén: minden főiskolai hallgató 10—10 óra társadalmi munkát ajánlott fel az alma mater szépítésére, húszán pedig az Agrártudományi Egyetem építőtáborába mentek, s a brigádversenyben elsők lettek. Példakép Balogh Ferenc, a főiskola tanára, a pártalapszervezet titkára 1952 óta, van tehát alapja az összehasonlításra: — Nem a semmiből lett itt valami, az agrárosok tapasztalatai nem vesztek el. Ezzel együtt vitathatatlan a tény, hogy színesebbé, újszerűbbé vált a KISZ-élet az ódon falak között. Ahogy elfogytak az üzemmérnök- és, üzemgazdász-jelöltek, fokozatosan a pedagógiát tanulók képére formálódott a mozgalmi élet. Érződik ez a szerteágazóbb érdeklődésük nyomán alakuló programokon, a kulturális munkán, de máson is. — Vegyük például a párttaggá nevelést. Míg korábban esztendő alatt ketten-hárman, most nyolcán, tízen is párttaggá válnak. Nagyobb a társadalmi igény az elkötelezett pedagógusok iránt, mert kevesebb a párttag a nevelők között, mint az agrárértelmiségiek körében. Azután az sem hangzik újszerűén: példakép a tanító. — Szervezettebbé is vált az előkészítő munka, már a felvételi vizsgákon ott ül a párt és a KISZ megbízottja, s keresik a politikailag legfelkészültebbeket, akiknek azután megkülönböztetett figyelemmel adnak az átlagosnál nagyobb feladatot. — A lécet is magasabbra lehet helyezni, kiváltképp a közösségi magatartás, a világnézeti eltökéltség, a műveltség tekintetében. Ami pedig a tartalmiakat illeti, arra jó példa a társadalmi munka. Ez korábban szinte kizárólag fizikai volt, amióta a tanítójelöltek itt vannak, egyre gyakrabban nevelőjellegű a segítés : veszélyeztetett fiatalok, állami gondozott csecsemők, úttörőkollektívák sorsát kísérik figyelemmel, patronálják, támogatják őket. Vasvári G. Pál WEÖRES SÁNDOR MŰVÉBŐL Filmen a Psyché Elkészült Bódy Gábor Psyché című, kétrészes játékfilmje, bemutatóját a terveik szerint december 25-én tartják meg. A film forgatókönyvét Weöres Sándor Psyché című műpes teleszórni egy lakást — oly untatólag voltak jelen, hogy az nem volt más, mint időpocsé- kolás. A vidámodást kedvelő dobozgazda bánatosan vehette hát tudomásul ennek „az isten által is filmre teremtett” cselekménysornak a sikertelenségét, valamint — általánosabb értelemben — azt,, hogy nem csak az irodalomban, hanem a celluloidszalagok világában is nagy vétség a túlbeszéd. Hct. Éppen a minap, a televízió szórakoztató műsorairól forgatott nyilatkozatcsokor emlegetésekor panaszoltuk el itt, hogy mennyire megcsappant az élő adások száma. És mit hozott az előre nem ismerhető program? A vasárnap esti Hét tekintélyes részét egy ilyen kikapcsolás foglalta el. Wisin- ger István riporter kalauzolásával a most száz éve alapított Magyar Távirati Irodában tehettünk egy olyan látogatást, amely egyrészt a nagyvilág legfrissebb híreivel ismertetett meg, másrészt pedig azt az igencsak változatos históriájú tízszer tíz évet idézte fel. No és láthattuk a hírközlési technika legeslegújabb csodamasináit: ezek segítségével tényleg néhány perc alatt meg lehet tudni, hol s mi történik a földgolyón. Bárcsak ne ritka kivételnek bizonyuljon ez a vállalkozás ... Akácz László ve ajiapjám Dobai Péter, Csapiár Vilmos és a rendező Bódy Gábor írta, a felvételeket Hildebrand István operatőr készítette. A főszerepekben Cserhalmi György, Patricia Adriám spanyol színésznő és Udo Kiér NSZK-beli színész látható. A játékfilm — miként az alapmű is — a férfi és a nő, a test és a szellem kettősségének drámája: Psyché valóságos történelmi alakok és események közé ágyazott életútját, a függetlenségéért állandó küzdelmet folytató, szuverén nő történetét mutatja be. Két változatban ismerheti meg a közönség a filmet. A mozikban először két, egyenként 1 óra 50 perces részben mutatják be. A televízió részére háromrészes sorozat készül, ebben benne lesz Psyché reformkori kalandjainak egyórás feldolgozása is. A mozikban ezt is bemutatják majd. ZENEI VILÁGNAP Kórustalálkozó Közös énekléssel, a legszebb, legismertebb hazai népdalok bemutatásával fejeződött be vasárnap Székesfehérvárott a népdal- és pávakörök, valamint a parasztkórusok kétnapos országos találkozója. A rendezvényen tizenhét együttes mutatkozott be. A zenei világnap alkalmából megrendezett találkozó lehetőséget adott arra, hogy az ország különböző tájain dolgozó együttesek kicserélhessék tapasztalataikat, s repertoárjukat új népdalokkal, feldolgozásokkal gazdagítsák.
