Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

l«:crr r 1980. OKTÓBER 5., VASÄRNAP Szoborpark A felszabadulj utáni időszak egyik legjelentő­sebb szobrászmű­vészének állít em­léket a szentend­rei Kerényi Mú­zeum. A két évvel ezelőtt felavatott emlékmúzeum szoborparkkal bő­vül, a parkosítás során a művész több nagy méretű szobrát helyezik itt el. „Lopják Európát” című kompozíció csak kisplasztiká­ban ■ volt eddig lát­ható, most nagy méretű kőszobor áll a szoborpark­ban. A JÁTSZÓTÉR EGYSÉGE Csőcsaládok és vasbetonvár Pest megyében legutóbb a toki Egyetértés Termelőszövet­kezet művelődési házában mu­tatták be a Tűzfalak árnyéká­ban című kiállítást. A téma: újfajta játszótéri elemek, ját­szóeszközök, amelyek régi vá­rosrészek szűkös zugaiban épp­úgy felállíthatok, mint a mo­dem lakótelepek tágas, leve­gős térségein. Érdekességük az, hogy több­ségük olcsón, hulladékanyagok felhasználásával elkészíthető, s elhelyezésük után nem igé­nyelnek különösebb karban­tartást. Fém-, fa- és műanyag­hulladékok kombinációi, ezért a termelőüzemek olyan anya­gokból állíthatják elő, amelyeket más célra felhasz­nálni nem tudnak, s ha társa­dalmi munkában készítik el, szinte ingyen juttathatják ér­dekes játékokhoz a gyermeke­ket. Kezdeményezés A kiállításon bemutatott já­tékok tervezője Timárné Kiss Katalin építészmérnök. Ho­gyan került kapcsolatba a ját­szóterekkel? — erre a kér­désre kértünk választ tőle. — Nem építészmérnöki, ha­nem anyai minőségben keres­tem fel első ízben a lakásunk­hoz közeli játszótereket. Ké­sőbb távolabbra is eljutottunk, s ma már Budapestnek szinte minden játszóterét ismerem. Akaratlanul figyeltem fel' ar­ra, hogy a gyerekek rendelke­zésére álló játékok választéka rendkívül szegényes. Szinte mindenütt ugyanazok a hinták és mászókák láthatók. Ezért támadt az az ötletem, hogy változatos és olcsó játszótéri berendezéseket tervezzek. — Hogyan jutott el az ötlet a megvalósításig? — 1979-ben a Népszavában írtam elgondolásaimról, s né­hány rajzot is készítettem hoz­zá. A cikksorozat megjelenése után Kátai Ferenc, a budaka­lászi művelődési ház igazgatója megkeresett: készítsem el a já­tékok makettjeit, s kiállításon mutassuk be az érdeklődők­nek. — A budakalászi kiállítást új dob kiállítások is követték? — A Szentendrei Járási Hi­vatal művelődési osztálya adott engedélyt vándorkiállításra. Sok művelődési házban meg­fordultunk már. A bemutatott játékok nagy tetszést arattak, különösen a gyerekek körében, de a felnőttek, sőt az illetékes felnőttek is élénken érdeklőd­tek. — Követte-e érdeklődésüket tett? — Sajnos, nem. Egyedül Bu- dakalászon határozták el, hogy a mosf épülő szabadidő-köz­pontban a kiállított játékok közül is elhelyeznek néhányat. Hajlított csövek Ahhoz, hogy valaki prakti­kus terveket készítsen, ismer­nie kell, milyen hulladékok ta­lálhatók általában a vállala­toknál. Timárné Kiss Katalin az egyméteres és annál rövi- debb csodarabokra alapozta el­sősorban terveit, ugyams a víz­vezeték- és központifutés-sze- reléskor ezeket a rövid csö­veket már nem tudják felhasz­nálni. — A legtöbb lakatosműhely­ben van körhajlító sablon, en­nek segítségével a különböző hosszúságú csövekből különbö­ző átmérőjű köröket lehet haj­lítani — mondta a tervező. — Egyik kedves játéktervem a csőcsalád. Hajlított csövekből készíthetők el a papa, a mama és a gyerekek. Fel lehet őket öltöztetni, ezen kívül díszítő­elemnek is alkalmasak. — Milyen játékot lehet még csőből készíteni? — Kézilabdakapu elé sze­relhető, mozgatható keretet, melyben csőből hajlított, kü­lönböző nagyságú karikák ha­tárolják egymást. A karikákat különböző színűekre lehet fes­teni, s meghatározni, egy-egy karikába dobás hány pontot ér. Fejleszti az ügyességet, a dobókészséget — Milyen célt szolgál ez a katicabogár, melynek hátán pöttyök helyett lyukak találha­tók? — Ez is egy dobófal. Acélle­mezből készült, s a lyukakba kell beletalálni labdával. Terv és valóság Nem egyszer találkozhatunk olyan tervekkel, amelyek csak nehezen, vagy egyáltalán nem valósíthatók meg. Mennyire állnak közel a játéktervek a valósághoz? — erre a kérdésre így válaszolt a tervező: — A nem megrendelésre ké­szülő terveknél is figyelembe vettem az általános adottságo­kat, vagyis azt, melyek a leg­gyakrabban előforduló, fel­használható hulladékok. Más lehetőség is van: amikor a Len­fonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyára felajánlot­ta, hogy játékokat készít a ki­alakítandó játszótérre, megke­restek és közölték, hogy a vál­lalatnál fém- és fahulladékok vannak, s ennek alapján készí­tettem el a terveket, ök egy labirintus elkészítését vállal­ták — ez egy érdekes épít­mény, falakkal és közben má- szókákkal. Nagyon munkaigé­nyes ... — Mi a gyakorlati hasznuk ezeknek az újfajta játékok­nak? — Pénzben kifejezhető hasz­nuk nincs, erkölcsi viszont an­nál több, de ez a haszon sem azonnal értékelhető. A mai játszóterekre fordított költsé­gek évtizedek múlva térülnek meg, olyan formábban, hogy a kedvesebb, használhatóbb játé­kok között felnövő nemzedék fantáziája, érzelmi élete jóval gazdagabb lesz. Hogy a gyer­mekek életében milyen fontos szerepe van a játéknak, azt a pszichológusok is elismerik. Propaganda A vándorkiállítás sok tele­pülésen bemutatkozott már. Nagy volt az érdeklődés a megnyitón, lelkesedtek az il­letékesek, hogy néhány játé­kot feltétlenül el fognak he­lyezni a játszótereken, azután mégsem valósultak meg ezek a tervek. Miért? Talán mert lánc- és mérleghintát készíte­ni egyszerűbb, s ha ez már megvan, elhelyezni néhány pa­dot, ültetni pár fát, bokrot és virágot, s kész is a játszótér,.. Ma, amikor sorra épülnek a lakótelepek, s egyre égetőbb a kérdés: hogyan lehetne színe­sebbé, otthonosabbá tenni ' a kőrengetegst, nagyobb figyel­met kellene fordítani a játszó­terek berendezésére. Az idén a Savaria Urbanisz­tikai Nyári Egyetem és a Ma­gyar Városok Fóruma résztve­vői megismerkedtek az újfajta játékokkal a Játékvilág című kiállításon. Reméljük, hogy a szimpátia tetteket eredményez, s hamarosan találkozhatunk a játszótereken a Timárné Kiss Katalin tervezte játszóeszkö­zökkel — nem csak Budaka- lászon, hanem a megye más településein is. Pável Melinda MÚZEUMI ES MŰEMLÉKI HÓNAP Vizuális ünnepnapok Az ember a transzcedens világot ostromolja, a minden- séggel méri magát: a kapuk és ablakok felfelé ívelnek, az épí­tészeti arányok a magasba tör­nek. karcsú tornyok hasítanak a felhők közé. Ez a gótika, a csupa lázadás, az első évezred- forduló istenes világát, az em­ber csúcsratöréssel bombázza. Ezt vagy ehhez hasonló mon­datokat kellene mondani ven­dégeinknek a zsámbéki temp­lomrom lábánál. Barokk épü­letek? A középkor fegyelme után lendületes vonalaikkal, gazdag díszítésükkel ugyan­csak szellemi revolúciót tes­tesítenek meg. Es a klassziciz­mus — emlékét megannyi kastély és kúria őrzi Pest me­gyében — tovább éltetve a re­neszánsz művészet által1 felfe­dezett görög—római kultúrát; ismét csupa szembenállás az igazi emberi értékeket deval­váló 17. század második felé­vel szemben. Művészeti stílu­sok, korszakok a művészetben, amelyeknek emlékei — éppen sajátosságából adódóan — az építészetben maradtak meg a leginkább természetes környe­zetükben. Jelentős értékek Kultúránknak ezek a kin­csei évszázadok óta őrzik az alkotó emberek kezenyomát, egy-egy kor szellemi áramla­tait és bizonyítékát nemzeti létezésünknek. Pest megye kü­lönösen gazdag műemlékek­ben a visegrádi vártól a rác­kevei Savoyai-kastélyig és az ácsai református templomtól a számtalan régi parasztházig van mivel büszkélkednünk. És persze van — volna — renge­teg tennivalónk az országos hírű és az európai művészet- történet számára is jelentős műemlékeink megőrzése érde­kében. Az ebben a hónapban immár 19. alkalommal meg­rendezett országos múzeumi és műemléki hónap esemény- sorozatának központi gondo­lata éppen a tennivalókra akar figyelmeztetni: a műemlékvé­delemre. Lehetőséget teremt ez arra is, hogy ünnepi mó­don bemutassuk mindazt, amit hosszú évtizedek alatt tettünk a műemlékek megóvá­sa érdekében és helyreállításá­ban. De ugyanakkor végig kell gondolnunk újra és újra a sürgető feladatokat, és a le­hetőségek arányában cseleked­ni kell, mert a műemlékvéde­lemért felelősséggel tartozunk a történelemnek és a jövő ge­nerációinak egyaránt. Gazdát, hasznosítót kell ta­lálni a megyében ma még sok elhagyott és elhanyagolt kas­télynak, kúriának, ugyanakkor gondoskodni kell a már hasz­nosított műemlék és műemlék jellegű épületek folyamatos karbantartásáról, mert az el­Stúdió. Bizony nemigen volt szükség a tolmácsokra a Nem­zetközi Stúdió legutóbbi, pén­tek este közvetített adásában. Míg máskor valamennyi ven­déget külön fordító tájékoz­tat az elhangzottakról, addig most szinte az egész szűk egy órában a magyar szó hangzott. Mindez egyrészt Széchenyi Istvánnak, a kiváló állam­férfinek köszönhető, aki most 150 esztendeje írta meg az első hazánkbéli közgazdasági szakkönyvet, a Hitelt, amely évforduló tiszteletére a Ma­gyar Tudományos Akadémia közös tanácskozásra hívta meg a hazánkból elszármazott köz­gazdákat, másrészt meg a televízió élelmes külpolitikai szerkesztőinek, akik kaptak az alkalmon, és megrendezték ezt a kerekasztal-beszélgetést. Mondanunk sem kell, hogy mindvégig igen tartalmas, a világgazdaság megannyi gondját-baját számba vevő eszmecsere mind formáját — mármint anyanyelvi egységét —, mind pedig tartalmát te­kintve nagy élmény volt, s aki végigfigyelte, az előtt az eladósodás, a pénzügyi in- stabilitás, az egyetemesnek tetsző infláció megannyi oka- módja megvilágosodott. Ezzel együtt pedig kénytelen-kel­letlen tudomásul vehettük, TV-FIGYELO miszerint nagyobb javulásra egyhamar nem lehet számí­tani : az olajárrobbanás olyany- nyira megingatott mindenfé­le gazdasági egyensúlyt, hogy a közeljövő sok gondot ígér. Hanem — s ezt, mint a közös tűnődés egyik fő ész­revételét nem lehet szó nél­kül hagyni — a szocialista országok minden általános helyzetromlás ellenére is va­lamivel jobb helyzetben van­nak, mert Szász Andrénak, a Holland Nemzeti Bank igaz­gatójának találó szavaival mondva: ezeket „jobban lehet kormányozni.” A fenti észrevétel is jelzi tehát, hogy a pesszimista-op­timista alapkérdésű vitában némi örvendenivaló is vi­díthatta az előfizetőket, akik ezt a sorozatot eddig is na gyón kedvelték, s ha lehet, ezután még jobban kedvelik. Bosszankodók. Ritka tünet az ilyesmi a televízió háza táján: úgy látszik, meghall­gatásra talált egy nézői pa­nasz. Mármint az, hogy ugyan mi a csudának stúdióbeli pub­likum a Ki figyel oda? című sorozat adásaiba, amikor anél­kül is ugyanolyan érvénnyel hatnak azok a csokorba gyűj­tött közpanaszkodások. Ki­sebb felhajtás, szerényebb keret — ilyesmit vélt célsze­rűnek számos írott, mondott elképzelés. S lám, legutóbb, a Ki fi­gyel ... csütörtök délutáni adásában Karácsondi Miklós már csak úgy, magányosan sorolt bajra baijt, s ettől vál­lalkozásának értéke mit sem csökkent. Annál kevésbé, mert — s ez is hasznos újításnak tűnt — a Szábadság téren el­mondott fölvetéseket tények­ben gazdag helyszíni riport 'k támasztották alá, amelyek mintegy kitágították a koráb­bi kereteket. így volt ez egyebek mellett a kisboltok hiányáról forga­tott jelentésben is. Ez a be­tét igazán jól láttatta, hogy micsoda pici sérelmek — pél­dául egy közeli elárusítóhely belakatolása — hány (főképp idős) ember mindennapjait keserítik meg. Ez a sorozat változik, s jó cél felé tart. Akácz László mulasztott kis javítások né­hány év alatt milliós károkká duzzadnak. Októberben min­den bizonnyal sokszor beszél­nek majd ezekről a -tenni­valókról Pest megyében is, hiszen a múzeumi és műem­léki hónap programjában mintegy száz rendezvény lesz, ezek között sor kerül majd művészettörténészek, muzeológusok, néprajzkutatók, restaurátorok és egyéb szak­emberek tanácskozására is. Emellett rendeznek a közön­ség részére ankétokat, vitákat, diafilm-vetítéseket és számta­lan csoportos múzeumlátoga­tást. Kiállítások Büszkén mondhatjuk — ha nem is lehetünk elégedettek —, hogy Pest megyében nagy érdeklődés nyilvánul meg a vizuális kultúra iránt: hozzá­vetőleges becslés szerint ebben az évben a múzeumlátogatók száma már meghaladja a kétmilliót. Több mint negyven múzeum, helytörténeti gyűjte­mény és kiállítóterem várta a látogatókat már eddig is, de, a múlt iránti érdeklődés, a gyö­kerek keresése már-már a legkisebb falvakban is a múl­tat bemutató kiállítások ren­dezésére sarkall. S ezek a he­lyi kezdeményezések szervesen fonódnak össze a műemlékek iránti érdeklődéssel. Bár a helytörténeti csoportok még mindig sokat tehetnének egy- egy nevezetes épület folyama­tos figyelésével s a mutatko­zó apróbb megrongálódások bejelentésével, azaz valóságos gazdái lehetnek a területükön álló műemlékeknek. A múzeumi és műemléki hónap minden bizonnyal legiz­galmasabb megyei kiállítása — október 7-én nyílik — a helytörténeti kutatók részére is tanáccsal szolgál: Szentend­rén. a Szabadtéri néprajzi mú­zeum megrendezi az Életre keltett tárgyak — restaurálás és műhelymunka című tárla­tot. S még egy szentendrei esemény kívánkozik a prog­ram élére: Czóbel Béla 140 grafikája egy párizsi gyűjtő jóvoltából hazakerült, és ok­tóber 10-től látható lesz a Templom téri múzeumban. Közös örömünk lehet az is, hogy az ünnepi eseménysoro­zathoz kapcsolódva október 18-án megnyílik Szobon az.új- jáalakított Börzsöny Múzeum, amely a környék régészeti és néprajzi leleteivel országos érdeklődésre tarthat számot. Ez a gazdagodás egyben azt is jelzi, hogy Pest megye egy­re jelentősebb szerepet tölt be hazánk vizuális kultúrájának gyarapításában. Gazdag program Mégis hibát követnénk el, ha szűklátókörűén lokálpat­rióták lennénk, hiszen amint az egész ország múzeumi kul­túrájának szerves részét ké­pezik a megyei tárlatok, ugyanúgy a megye lakossága is magáénak kell érezze a szű- kebb hazánk határain túl tör­ténő eseményeket. Nagyszerű élményt ígér például a Ma­gyar Nemzeti Galéria Múzsák kertje közelről című bemuta­tója, amely csaknem egy tucat múzeum anyagára építve a műhelytitkokba is bepillantást enged. A képi kultúra és a színház összefonódását példáz­za a Budapesti Történeti Mú­zeum Szceihgráfia ’80 elneve­zésű kiállítása: a III. országos miskolci díszlet- és jelmezterv triennálé anyagát mutatja be. Üj szerzeményeit tárja a láto­gatók elé a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Közlekedési Mú­zeum és a Hadtörténeti Mú­zeum is. Mindezek mellett ér­demes ellátogatni Székesfehér­várra az új régészeti kiállí­tásra; Miskolcra a Dési Huber István-tárlatra; Hódmezővá­sárhelyre, a Tornyai János Múzeumba, ahol a Vásárhelyi Őszi Tárlatot az elmúlt pénte­ken nyitották meg; Debrecen­ben pedig — a Déri Múzeum­ban — Medgyessy Ferenc cen­tenáriumára állítanak össze ritkán látható szép anyagot. Az idei október szinte meg­számlálhatatlanul sok múzeu­mi és műemléki élményt ígér: s a látottakkal mindannyian gazdagodunk. Éppen ezéjrt il­leti elismerés és köszönet, az ünnepi program alkalmából köszöntés is mindazokat, akik alkotóként, kiállításrendező­ként, tudományos kutatókként és szervezőként őrzik, óvják és formálják vizuális kultú­ránkat. Kriszt György UJ ZENEI KÖNYVEK Wagner: Barna könyv A napokban került a könyvesboltokba a zeneiro­dalom óriása, Richard Wag­ner „Barna könyve”. A zene­költő 1865-ben barna bőrbe kötött ékes könyvet kapott ké­sőbbi élettársától Liszt Co- simától, Liszt Ferenc lányától. A zeneköltő ebbe írta legszemé­lyesebb vallomásait, feljegy­zéseit. A napló — nagy szen­zációt keltve — 1975-ben je­lent meg egészében először német nyelven, a Wa'gner- múzeum volt őrének, Joachim Bergfeldnek jegyzeteivel, s most — a világon az elsők kö­zött Magyarországon. A könyv döbbenetesen érdekes dokumentuma Wagner és Co- sima akkor még titkolt sze­relmének és Wagner Liszt iránti indulatának, félté­kenységének. Sok egyéb mel­lett a Parsifal első prózafo­galmazványát is ebbe a könyvbe írta Wagner. Egy másik zeneszerző, Ber­lioz munkásságával foglalko­zik a Kis Zenei Könyvtár újabb kötete. Korszerűsítve, felfrissítve és friss műelem­zésekkel gazdagítva, tudomá­nyos munkájának új ered­ményeit, tapasztalatait is fel­használva fogalmazta újra Kroó György a Berlioz mun­kásságával foglalkozó írást. Ugyancsak ebben a sorozat­ban adják közre Legány De­zső monográfiáját Purcellről, a legismertebb angol zene­szerzőről. A könyvből az ol­vasó nemcsak a zseniális ba­rokk mester hányatott életét és művészetét ismerheti meg, hanem az angol zene előtöri ténetét is, azt a társadalmi­kulturális múltat, ahonnan az angol muzsika kisarjadt. INDIAI PALYAZAT GYERMEKEKNEK Nemzetközi A magyar gyermekek raj­zait is várják az Shankar in­diai nemzetközi rajzverseny­re. A. pályázaton az 1965. ja­nuár elseje után született gyer­mekek vehetnek részt fest­ményekkel, rajzokkal. A pá­lyaművek témája kötetlen, mérete viszont nem lehet ki­sebb 30x40 centiméternél. A készítésükhöz bármilyen anya­got használhatnak, csak feke­te ceruzát nem. Mindegyik versenyző hat rajzot, illetve festményt küldhet be. Ezeket nem szabad keretezni. A ké­rajz verseny pék hátoldalára kell írni — nyomtatott betűkkel — a pá­lyázó nevét, teljes címét, szü­letési évét, nemzetiségét, a kép címét. Valamint a szülő, a gondozó, vagy a tanár nyi­latkozatát arról, hogy a pá­lyaművet a versenyző önál­lóan, segítség nélkül 1980- ban készítette. A pályaműveket az Orszá­gos Pedagógiai Intézet eszté­tikai nevelési csoportjához kell, beküldeni november el­sejéig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom