Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-03 / 232. szám

NAGYKŐRÖSI vtmap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM. 232. SZÁM 1980. OKTÓBER 3., PÉNTEK Segítenek az építőknek Jelentős a megyei támogatás Az épületben nem állt meg az élet Aki járt mostanában az Arany János Művelődési Köz­pontban, az körülbelül azzal is tisztában van, hogy miként halad az épület felújítása. Nos, a kíváncsiskodó már ta­lálhat szépen rendbehozott szobákat, de törmelékrakáso­kat, falból kilógó vezetékeket, festékes állványokat is. E ro­mokat egyébként, főleg ünne­pélyes alkalmakkor, függö­nyök szokták eltakarni a láto­gatók elől. Mert ilyenek i« akadnak szép számmal, hiszen az épületben a sok bonyoda­lom ellenére sepr állt meg az élet... Várni kell Érthető azonban, hogy a művelődési központ társadalmi vezetőségének legutóbbi ülé­sén elsősorban mégis a hely­reállítási munkákról esett szó. Sokan aggodalmuknak adtak hangot, miszerint csak­nem lehetetlen ilyen tempó­val december 31-ig befejez­ni a felújítást. Márpedig a városi tanács végrehajtó bi­zottsága ezt a határidőt tűz­te a szervezők és az építők elé.' A helyzet- valóban nem ró­zsás, de nem is kétségbeejtő. A színpad gépészeti munkái már befejeződtek. Nagy igye­kezettel dolgoznak a Város­gazdálkodási Vállalat villany- szerelői és festői, a Gépjaví­tó és Faipari Szövetkezet asz­talosai, szerelői s felvonultak már az Építőipari Szövetke­zet fűtésszerelői is. Igyekezetben szemmel lát­hatólag nincs hiány. Nem mondható el ugyanez eseten­ként a szükséges anyagokról, s mert ezekre az egyik szak­embernek várni kell, tétlen­kedni kénytelen a másik is. Felborul a rend, lassan halad a munka. Dicséretére legyen mondva a társadalmi vezető­ségnek, hogy döntése értel­mében igyekszik utánajárni, miként lehetne segíteni az építőknek. Kevés jelentkező A nehéz helyzetben levő művelődési központ szeren­csére nemcsak a felújítási munkálatokkal kapcsolatban számíthat segítségre, hanem érdemi munkájában is. Az év hátralevő részére sikerült együttműködési szerződést kötnie a Nagykőrös és Vidé­ke Áfésszel, a Volán 1-es számú vállalatával, a Mészá­ros János Termelőszövetke­zettel, az Irodagéptechnika Vállalattal, a TRAKIS szövet­kezettel, a Nagykőrösi Kon­zervgyárral, a NEFAG helyi üzemével, valamint a Gépja­vító és Faipari Szövetkezet­tel. Az üzemek több esetben nemcsak anyagi támogatá­sukról biztosították a műve­lődési központot. A Mészáros János Termelőszövetkezet pél­dául elévülhetetlen érdeme­ket szerzett az ifjúsági klub­ház vegyes néptánccsoportjá­nak megszervezésében. Ha­sonlóképpen közös irodalmi együttest hívott életre a NE­FAG helyi üzeme. A társadalmi vezetőség azonban nemcsak a vállalatok és szövetkezetek segítségéről szólt elismeréssel, hanem a városunk intézményei nyúj­totta támogatásról is. Külö­nösképp sok dicséretet kapott a Toldi Miklós Élelmiszeripa­ri Szakközépiskola, mely he­lyet adott az ifjúsági hang­versenyeknek és szállást a bábművészeti továbbképző tanfolyamok hallgatóinak. S ígéretet tett arra is, hogy ja­vítja az ifjúsági klubház büféjének ellátását péksüte­ményekkel. Egyébként erről az ifjúsági klubházról is sok szó esett a társadalmi vezetőség említett ülésén. Elsősorban azért, mert a klubház jelentős összegű megyei támogatást kapott ar­ra, hogy megszervezze az út­törők úgynevezett játszóházát. A kisdiákok ezeken a fog­lalkozásokon megismerked­hetnek azoknak a természe­tes anyagoknak a megmun­kálásával, melyekkel a mai városi körülmények között ritkán találkoznak. Szőhetnek kukoricacsuhét. fonhatnak kosarat, faraghatnak, s ha minden jól megy, még a fa­zekasmesterség titkait is megismerhetik. Ezzel együtt megszervezi a klubház az úgynevezett nyolcadikosok klubját, mely tulajdonképpen továbbképző tanfolyama az úttörőfoglalkozások irányítói­nak. Az újdonságok mellett ter- i mészetesen továbbra is dol­goznak az Arany János Mű­velődési Központ öntevékeny művészeti csoportjai, szakkö­rei és klubjai. Kellő számú jelentkező esetén megindítják a tervezett nyelvtanfolyamo­kat is. Eddig csupán az óvo­dások orosz nyelvi foglalko­zásaira jelentkeztek feltű­nően kevesen. Sok jó tanács Nem szerepelt ugyan a ter­vekben, de a társadalmi veze­tőség kérte, hogy a művelő­dési központ szervezzen tár- sastánc-tanfolyamot. Mindent egybevetve, úgy tűnik, s a társadalmi vezető­ségnek is ez volt a vélemé­nye, hogy a nehéz körülmé­nyek adta lehetőségeket a művelődési központ jól igyek­szik kihasználni. Természe­tesen, mint minden munkán, ezen az igyekezeten is lehet még javítani. A megbeszélé­sen elhangzott sok jó tanács is a jobb eredmények eléré­sét szolgálta. F. P. Társaik biztonságáért Tanulók szolgálatban A II. Rákóczi Ferenc Általá­nos Iskolában éveli óta rend­szeresen oktatják a diákokat a helyes közlekedésre. A nevelők ilyen irányú tevékenységét se­gítik ' a közlekedési szakkör tagjai, akik elméletben és gya­korlatban is jól ismerik és al­kalmazzák a gyalogos- és ke­rékpáros-közlekedés szabályait. Közülük választják ki azo­kat a tanulókat, akik úgyne­vezett „kisrendőri” szolgálatot teljesítenek a Kálvin téri és a Kecskeméti úti iskola mellett levő gyalogos átkelőhelynél, biztosítják tanulótársaik bal­esetmentes átkelését. A helyi rendőrkapitányság és a városi közlekedésbizton­sági tanács képviselői rendsze­resen ellenőrzik tevékenységü­ket, és mindig nagy elismerés­sel nyugtázzák kisrendőreink felelősségteljes tevékenységét. Gyakorlati oktatás Jó kereskedőket nevelnek A Nagykőrös és Vidéke Ál­talános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezet nagyon fontosnak tartja a kereske­delmi dolgozók utánpótlását. A Kecskeméti utcai élelmi­szer-áruházban, például min­den évben tíz kereskedőta­nulót nevelnek. Az áruházat kilenc esztendeje vezeti két tapasztalt kereskedő, Mocsai Sándor és Marticsek László. Irányításukkal már több olyan kereskedőtanuló végzett az áruházban, aki szorgalmá­val, szakmaszeretetével az or­szágos tanulóversenyeken is kimagaslott. így például Sí­pos Jánosné, Szalui Albert és Gulyás Lászióné, akik ma is az áfésznél dolgoznak. Az áruházban Mocsai Sán­dor és Marticsek László bolt­vezetők és Simon Balázsné vezetőhelyettes elvégezték az egyéves oktatóképző iskolát, és minden két hétben foglalkoz­nak a tanulókkal. Megtanítják őket a külön­féle áruk ismeretére, az üz­leti munkafolyamatokra é: arra, hogy minden lépésüket a figyelmes, pontos, udvarias kiszolgálás vezesse. A foglal kozások során munkájukat osztályozzák, s ez beszámít is kólái tanulmányi eredményük­be. A tanulók ennek alapján kapnak nagyobb vagy kisebb ösztöndíjat. Megkérdeztük, hogy a fiú­vagy a leánytanulóknál ér nek-e el jobb eredményeket? — A leányok és a fiúk kő zott is vannak jó kereskedő­tehetségek — mondották az oktatók. — Fontos az, hogy szeressék a szakmát, s szív- vel-lélekkel dolgozzanak. Az áruházban végzett ta' nulók 80 százaléka ott marad dolgozni, vagy más áfész-bolt- ba megy. Eddig 30 tanuló szerzett szakmát. Csak az okoz gondot, hogy a fiúk mind ke­vesebben választják a keres­kedő szakmát. Beszélgettünk két tanuló­val is, Kálai Éva itt végzett, s itt is maradt dolgozni. — Szeretem a szakmát — mondotta. — Örülök, ha elé gedett arcolcat látok, ha a ve vöket jól ki tudom szolgál­ni... K. Kiss Lídia most harmad­éves. Már a pénztárt is keze­li. További célja, hogy érett­ségi vizsgát' tegyen, de az­után is megmarad a kereske­dő szakmában. Kopa László Előre vásárolnak Forgalmas tüzelőboltok Beköszöntött az október, egy­re hűvösebbek lesznek az es­ték és a reggelek. A város két kisebb, a központban levő tü­zelőboltjában érdeklődtünk, hogy a lakosság készül-e már a télre? Először az Encsi utcai TÜ- ZÉP-boltot kerestük fel, mely főleg a környékbeliek szükség­letét igyekszik kielégíteni. — Nálunk a vevők nagy ré­sze kisebb tételekben vásárol — mondotta Kovács Jánosné vezető. — Az idén azt állapí­tottuk meg, hogy sokan igye­keznek már jó előre gondos­kodni a téli tüzelőjükről. Sze­net eléggé rendszeresen ka­punk, de a fa sokszor hiányzik. A tüzelő mellett meszet, ce­mentet, gipszet és kátránypa­pírt árulnak a kisfogyasztók­nak. Meszet igyekeztünk a per­metezésekhez is beszerezni. Elmentünk azután a szintén nagyon fontos feladatot betöl­tő, a Kustár és a Bajza utca találkozásánál levő tüzelőolaj- és petróleumboltba, mely ki­csiben. nagyban méri az olajat az olajkályha-tulajdonosoknak, s ellátja a villannyal még nem rendelkező tanyai lakosokat petróleummal. — Két évvel ezelőtt nyitot­tam ezt a boltot — mondotta Baranyi Tibor kereskedő —, és a közönség szívesen fogadta. Az augusztusi szünetet kivéve mindennap délben .is nyitva tartok, és 80 litertől kezdve házhoz szállítom az olajat. A múlt évben egymillió liter ola­jat adtam el, petróleumot pe­dig, többnyire literes tételek­ben. 4—5 ezer litert vásároltak a vevők. K.L. Vetélkedő brigádok A szocialista brigádok fel- szabadulási és a József Attilá­ra emlékező kulturális vetélke­dőjének a megyei döntőjén városunkat, eddigi eredmé­nyei alapján, az Irodagéptech- nika Vállalat Számológép- és a konzervgyár Bláthy Ottó szocialista brigádja képviseli. SPORT - SPORT - SPORT - SPORT-SPORT Asztalitenisz A helyiek biztosan nyertek A férfi NB Ill-ban: Bp. Üt­és • Vasútépítők—Nk. Kinizsi 10-6. Nk.: Erdey (4), Perlaki (2) , S. Tóth, Iván Cs. A fővá­rosi találkozón az újabb újon­cot (a 12 éves Iván Csabát) is szerepeltető körösiek megszo­rították a mezőny első felé­den levő ellenfelüket. A megyei férfibajnokságban, Nk. Kinizsi II.—Abonyi Tsz SK 15-5. A jól játszó helyiek biztosan nyertek, de a szám­szerű különbségnél jobban meg kellett küzdeniük a győ­zelemért. Győztesek: S. Tóth (4), Ruzsányi (4), Perlaki (3), Juhász (2) és Juhász—Ruzsá­nyi U),. Perlaki—S. Tóth (1). Nk. Kinizsi II,—Váci Izzó MTE III. 15-5. Áz egyre fej­lődő kinizsis tartalékok visz- szavágtak a tavaszi vereségért. Gy.: Juhász (4), Hargitai (4), Ruzsányi (3), Balia (1) és Ju­hász—Ruzsányi (2), Bállá— Szatrflári (1). Nk. Kinizsi ifi—Váci Izzó MTE ifi II. 5-5. A tartalékos körösiek szoros találkozón vesztettek pontot a jó játékot hozó rangadón. Gy.: Szakács (3) és Iván Z. (2). Nk. Kinizsi ifi—Abonyi Tsz Ismerik a várost Nyugdíjba ment díjszedők A DÉMÁSZ nagykőrösi üzemigazgatóságán meleg sza­vak kíséretében mondtak kö­szönetét áldozatos munkáju­kért, s búcsúztatták a váro­sunkban igen népszerű áram­díjbeszedőket. Kőházi Ferenc- nét és Pethes Balázst. Mind­ketten szeptember elsejétől töl­tik megérdemelt pihenésüket. Fogadóórán Nagykőrös két díjbeszedő­jének bizony nem volt köny- nyű dolga az elmúlt évtize­dek alatt. Naponta járták ha­talmas körzeteiket, megküzd- ve az időjárással. Gyakran előfordult, hogy napokig esett az eső, olyankor ázva és fáz­va tértek otthonukba. A la­kosság megszokta és megsze­rette őket közvetlen modoru­kért, jóindulatukért. Mindig készen álltak a segítségre. — Hajdúszoboszlóról jöt­tem Nagykőrösre harminc év­vel ezelőtt — mondja Kőhá­zi Ferencné. — Huszonhat év­vel ezelőtt kezdtem a DÉ- MÁSZ-nál dolgozni. Egy évig irodasegédként tevékenyked­tem, majd díjbeszedő lettem. Az utcákat, házakat és a ben­nük élő embereket hamar megismertem. A város fele részén kívül a tanyavilág egy része is hozzám tartozott, sőt, több mint 10 évig Kocsérrais eljártam. A kezdeti időszak­ban sokkal kevesebb volt a fogyasztó, mint most, és az áramdíjak is alacsonyabbak voltak. — Akkor naponta 800 fo­rintot gyűjtöttem össze, leg­utóbb viszont már a 40 ezret is elérte a napi bevétel, amit minden este postára adtam. Közben sorra épültek az eme­letes házak, amelyek nehezí­tették munkánkat. A lépcső­járásban bizony alaposan el­fáradtam. Esténként, bár fá­radtan tértem haza. sohasem gondoltam arra, hogy más munkát végezzek. — Szívesen és szeretettel csináltam, amit vállaltam. Kü­lönösen az volt a jó benne, hogy állandó és közvetlen kap­csolatom volt az emberekkel. Miután a feladatomat megis­mertem, igyekeztem mun­kámban valamilyen rendszert kialakítani. Ez később azt eredményezte, hogy szinte ki­vétel nélkül azonos napokon érkeztem a házakhoz. Sőt, még az időpontot is követke­zetesen betartottam. 1 — A fogyasztóimnak — e kialakult szokás után — nem kellett, fáradniuk az utánjá­rással. hiszen tudták, mikor érek hozzájuk, vártak és kifi­zették a számla összegét. Per­sze ennek ellenére akadt olyan ház is, ahol a család nem tar­tózkodott otthon. Ők általá­ban a fogadóórákra hozták el pénzüket, vagy a lakásomra, kora reggel, vagy késő este. Megértettem azokat, akik munkájuk miatt nem találtak más alkalmat a díj kifizetésé­re. mint az otthonomban. Tanyavilág — Észrevették-e' távozáso­mat az emberek? Igen, hiszen megállítanak és sajnálkoznak azon, hogy hűtlen lettem hoz­zájuk. Pedig csak az idő járt el, s nem én lettem hűtlen. Egyébként munkámat a vál­lalatnál is elismerték, két­szeres kiváló dolgozó vagyok. Most még hiányzik a megszo­kott munka, a rohanás. Majd szépítgetem a lakást, a ker­tet és többet foglalkozom az unokákkal is. Amennyiben a vállalatnál szükség lesz rám, szívesen segítek a munkába. Az a véletlen műve, hogy Kőházi Ferencné és Pethes Balázs ugyanabban az idő­pontban ment nyugdíjba. Az viszont már nem véletlen, ahogyan munkájukról beszél­nek. Elkötelezetten és szere­tettel. Pethes Balázs több mint másfél évtizeddel ez­előtt akasztotta a vállára elő­ször a táskáját. — Hogyan fogadtak a fo­gyasztók? Szívesen. Kölcsö­nösen tiszteltük egymást — mondja. — A csaknem 5 ezer fogyasztóval igen szoros kap­csolatba kerültem. Beavattak a családi örömökbe, gondok­ba. Most, hogy nyugdíjas let­tem, nem találom a helyem. Rendkívül nehéz beleszok­nom az új életvitelbe. Mun­kámat előre kidolgozott ütem­terv szerint végeztem. Min­den háznál pontosan tudták, mikor érek oda. — Volt egy érdekes esetem is. Egy nénit kórházba akar­tak szállítani, s azt mondta, amíg nem érek oda, addig nem megy. A szokott idő­pontra várt, s nekem aznap kellett odaérnem. Egyébként négy éven keresztül Kecske-, méten túlra is jártam díjat beszedni. Sokat könnyített munkánkon az, amikor gép­kocsit kaptunk, s ezzel jártuk a tanyavilágot. Ennek segít­ségével biztonságosabban és gyorsabban tudtuk elvégezni a munkát. Hiányérzet — Azt, hogy emelkedett az emberek életszínvonala, mi díjbeszedők is tapasztaltuk. A különféle háztartási és mező- gazdasági gépek miatt nagyobb összegű áramdíjat fizetnek a fogyasztók, mint ‘évekkel ez­előtt. Persze, gyakran felke­restek lakásomon is. Munká­mat szívesen végeztem, nem éreztem sohasem tehernek. Sok emberrel megismerkedtem, aminek örülök. Az emberek­kel való közvetlen kapcsolat bizonyára még sokáig hiá­nyozni fog. — A feleségemmel ellátjuk a ház körüli teendőket, bevá­sárolok és játszadozom az unokáimmal. De most még nem találom a helyem. Még nem szoktam meg az új kö­rülményt, azt, hogy nyugdí­jas lettem. K. K. SK ifi 10-0, az ellenfél nem hozott ificsapatot. A megyei női bajnokságban, Abonyi Tsz SK—Nk. Kinizsi 3-2. Nk.: Ágostonná, Abonyi- né (2), Pomázi; Ágostonná— Pomázi. A tavasz óta sokat fejlődött körösi nők a szám­szerű végeredménynél jobban megszorították az NB 11-t is megjárt abonyi kislányokat. Autóbuszos tekézők A megyei teke csapatbaj­nokság Őszi negyedik forduló­jában mindhárom körösi vo­natkozású mérkőzésre a teme­tőhegyi pályán került sor, eb­ben a sorrendben. Ceglédi TJttröszt KÖZGÉP ifi—Nk. Mészáros Tsz SK B 6-2 (2130—2077). A hajráig fej­fej melletti volt a küzdelem és az eredményállás. Egyéni pontszerzők: Farkas Z. (368) es Petrovics (348). Ceglédi Útiröszt KÖZGÉP B—Volánbusz (Nk.) B 7-1 (2267—2005). A jóval esélye­sebb vendégek biztosan nyer­tek. Pontszerző: Halász (374). Volánbusz (Nk.) A—Nk. Mészáros Tsz SK A 5-3 (2172 —2134). Meglepetésre és bra­vúrral az összfa alapján az autóbuszosok nyerték a helyi rangadót, legyőzve a megyei listavezetőt. Egyéni pontszer­zők: Balogh (376), Tóth F. (375h Tajti (371), illetve Lóczy (391), Kovács (375) és Farkas J. (368). Mai sportműsor Labdarúgás Ifjúsági sporttelep, 16.30: Városgazdálkodás—DÉMÁSZ, kispályás TRAKIS Kupa-mér­kőzés, Sakk TRAKIS Ifjúsági Klub, 19 óra: az Nk. TRAKIS SC mi­nősítő egyéni versenye, 41. já­téknap. S. Z. Színházi elcadás A kecskeméti Katona József Színházban, este 7 órakor, Go­gol: Revizor. Ódry-bérlet. Moziműsor Pisztrángok. Színes spanyol filmszatíra. (14 éven aluliak­nak nem ajánlott!) Előadás kezdete: 6 és 8 óra. A STŰDIOTEKEMBEN Kis sün és a bocs. Mese- filmscrozat, fél 4-kor. Foto Háber. Magyar bűn­ügyi film. fél 6-kor. Egy taxisofőr halála. Szink­ronizált lengyel bűnügyi film, fél 8-kor. FwgBt w Köszönetét mondunk minden kedves rokonnak, szomszédnak, jó barátnak és jó ismerősnek, akik drága édesanyánk, Horváth Lászlóné szül.: Gál írén temeté­sén megjelentek és sírjánál ko­szorút vagy virágot helyeztek el, enyhítve mély fájdalmunkat. Gyá­szoló Horváth család. ISSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom