Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

Menekülés — előre Gyár, gépek, emberek Az üzemi ebédlő nem szín­házterem. A meghirdetett kezdési időre mindenki elfog­lalta helyét, nem kellett tíz­perces, negyedórás ráhagyás. Filmvetítésre érkeztek az ik- ladi Ipari Műszergyár dolgo­zói. Olyan filmnek az ősbe­mutatóján lehettek jelen, amely róluk, az ő gyárukról, harmincéves történetükről szól. Egy olyan gyár életét villantja fel a negyvenperces film, amely sok tekintetben különleges helyet foglal el hazánk iparában. Nem óriási vállalatról van szó, nem is törpéről, háromezer ember lépi át naponta kapuját, áll a gépek, a szalagok mellé, a munkapadok, rajzasztalok elé. A műszaki igazgató rövid bevezetője után elsötétül a terem, s mindenkinek isme­rős táj tűnik fel az alkalmi vásznon, a gyár körüli dom­bos, erdős vidék. Egy anek­dotával folytatódik. A hajda­ni aszódi bíró eleveníti fel. hogyan is jelölték ki a gyár helyét. A Pestről jövők ere­detileg máshová szánták,, sze­rencséjükre találkoztak a köz­ség vezetőjével, aki sokkal megfelelőbb helyet ajánlott. a speciális feladatok megol­dására létrehozandó üzemnek. Azt, ahol most áll a gyár. 1951-et írtunk akkor. Igazából azonban a követ­kező képsorral kezdődik a történet. Közelképben látha­tunk egy férfit, aki néhány mondatba sűríti a saját, s a legtöbb munkatársa életútját. Kartalon született, szülei még dolgoztak a birtokon, ő már tanulhatott, s különböző be­osztások után ma már a gyár egyik főosztályvezetője. Ilyenek a többiek is. Falusi emberek, akik felhagyva sa­ját korábbi vagy szüleik élet­módját, munkássá váltak, szakmát tanultak, középisko­lába, egyetemre iratkoztak. Megteremtették önmagukat, és létrehoztak egy gyárat. Az er­dőben, a falu szélén. Erről szól a film. Két szálon fut a történés, a valóságban persze szétválaszthatatlanul. Hogyan alakult a termelés, a techni­ka, a technológia, s hogyan alakultak áz emberek. Minden változást az embe­rek kezdeményeztek, minden változás korábbi önmagukat is megváltoztatta. Új gyárt­mányt vezettek be? Más gé­peken kellett dolgozni, más­képpen. Gépi rekonstrukció? Százakat csoportosítottak át. Kevés munkáskézre számít­hattak a környékről? Elvitték' a gépeket messzibb vidékre, ahol az itteniek irányításával rövid idő alatt az ottani la­kók életében okozták gyöke­res változást. Pereg a film. Ismerős arr cok tűnnek fel. Vezetők, szak­munkások, betanított munká­sok. Életükről beszélnek, a gyárról szólnak. A termelést elemzik, önmagukról valla­nak. Harminc év alatt többször voltak nehéz helyzetben. Oly­annyira, hogy nem is egyszer merült fel a lét vagy nem­lét kérdése. Súlyos, nagy koc­kázatot magukban rejtő dön­téseket kellett hozniuk. De eddig mindig talpra álltak. S a kockázat ma sem szűnt meg. Minden eredményért ke­ményen meg kell küzdeni. Az idő mindig sürget. Aki késve lép. menthetetlenül lemarad. Egyetlen megoldás kínálko­zik: menekülés — előre, aho­gyan a vezérigazgató a fil­men is elmondja kedvenc té­telét. A vetítés végén taps. Té­tován kezdődik, hamar el is ül. Kinek is szól. a film alko­tóinak, akik eljöttek, vagy azoknak, akik az előbb még a vásznon beszéltek, dolgoz­tak, s szintén itt ültek a mű­szergyár ebédlőjében. Önma­gukat tapsolják meg? Ildo­mos ez? Ez esetben talán igen, hiszen harmincévi ke­mény munkában sosem ma­radtak alul, mindig megújí­tották magukat. S másnap folytatják. Szorgalmasan, ki­tartóan. Taps nélkül. Az er­dei gyárban. K. P. Városi moziműsor Vasárnap: Mégis meglátod az eget. Színes szovjet film. Kísérőműsor: A reménység ünnepe. Csak 4 órakor. Picasso kalandjai. Színes svéd filmszatíra. 14 éven alu­liaknak nem ajánlott. Kísérő­műsor: Magyar Híradó. Elő­adáskezdés 6 és 8 órakor. Hétfő: Élve vagy halva. Szí­nes magyar kalandfilm. Kísé­rőműsor: Divertimento. Csak 4 órakor! Naplemente délben. Színes magyar filmdráma. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Elő­adáskezdés: 6 és 8 óraikor. LUOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI 1ÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 252. SZÁM 1980. OKTOBER 26., VASÄRNAP Késésben a természet Fázik az érésben levő növény Ember és gép erőpróbája a Szilas-mentén Áz ember viszonylag köny- nyebben védekezik a hideg el­len, ha magáról van szó. Mele­gebb kabátot vesz föl, s ha a szél is fúj, vagy deresek a reg­gelek, összébb húzza. Más a helyzet a javainkat termő növényekkel. Ök általá­ban alig tudnak védekezni a hideg ellen, mi pedig — bár­mennyire fejlettek némely módszereink — nem tudunk takarót húzni rájuk. Most pe­dig elkelne valami jó ötlet, hi­szen a nyár végén, és az őszön beérésre váró kultúrákra is jel­lemző, hogy termésük kitelje­sedését illetően több hetes a lemaradás. A hideg pedig nem kérdi: beértél-e szőlő, kukori­ca, alma, körte? Őszi csúcs A természetnek ma és még sokáig, különös, furcsa adomá­nya, vagy éppen kemény dik­tátuma, kényszerítettsége érvé­nyesül. Az őszi munkák ter­mészetesen azért haladnak, s immár — mint majd látni fog­juk — a vége felé közelednek. — Növényeink érése egész évben késésben volt — mondja Varga Tibor, a kerepestarcsai Szilas menti Termelőszövetke­zet központi agronómusa. — Igazi őszi csúcs ez a mostani, amire mi sem jellemzőbb, Hogy míg iioí-mális időjárás­ban, más években legkésőbb október végéig befejeztük, az idén az érés elhúzódása miatt a betakarítást két hét késéssel, csak október elején tudtuk megkezdeni. Kell-e mondani, hogy az időbeli lemaradás pót­lására milyen szívósan, dere­kasan állnak helyt az őszi munkákban részt vevő embe­| reink. Szerintem, minden elis­merést megérdemelnek. Az elmúlt három hét alatt, amikor az időjárás engedte, hétközben nyújtott műszakban dolgoztak a gépkezelők, s min­den hétvéget — szombatot, va­sárnapot is — a szántóföldeken töltöttek. A szövetkezetben 1370 hektár vetőszántásból csupán hetven hektár marad a jövő hétre. A 880 hektár búzából 750 hektárt elvetettek, s már ré­gebben földbe juttatták a ro­zsot 60, a'z őszi árpát 90, a ta­karmánykeveréket 20, a külön­féle gyógynövények magját pedig 310 hektáron. Mesterséges szóritás Kertészeti növényeik közül legnagyobb területen a paradi­csom volt: ötvennyolc hektár­ról jó közepes termést: mintegy húsz tonnát takarítottak be. A paprika pedig tizennyolc ton­nát adott hektáronként. A het­nyészidejű kukoricafajtákat ve­tették az idén. A növényt 310 hektáron vetették el, a termés egyharmada a hét végéig szárí­tóra, illetve tárolóba kerül. Feladataik persze még ennél is szerteágazóbbak ezekben a napokban, hiszen közben hozzá kellett látniuk a jövő évi ter­mést megalapozó műtrágyázás­hoz, és az őszi mélyszántáshoz. Nem kevesebb, mint 1920 hek­tárt kell bejárniuk a traktoro­soknak a műtrágyázást végző gépekkel; a szántásban részt vevő két Rábával, az egy lánc­talpas, az öt Zetor és a tizenegy MTZ traktorral. Bejárást mondtunk: hiszen arra az em­bert cseppet sem kímélő mun­kára gondoltunk, amelyben méterről méterre haladva kell a gépekkel is megküzdeni, a legjobb masinák irányítóinak. Segítettek a tanulók De hát mi könnyű manap­ven hektár burgonya felszedési ugyancsak a napokban fejező dik be. Ama bizonyos képzeletbeli takaró hiányát pedig leginkább a kukorica érezte meg. Ahogy Varga Tibor elmondotta: ter­mészetes, hogy amíg lehetett, várni akartak az érésre, de hát semmi jel nem mutatott arra, hogy érdemes. A kukorica szemnedvessége 28—30 száza-- lék volt, amikor a munkához láttak, így mindenképpen föl kellett készülni a mesterséges szárításra, amit pedig, az ener­giával, a költséggel való taka­rékosság célzatával, minimális­ra terveztek szorítani ezen az őszön. Még annak ellenére sem sikerülhetett ez az elgondolá­suk, hogy nagyrészt a rövid te­Gyémántdipíomás tanító Hatni értelemre és érzelemre A gyémántdiplomás tanító Gödöllőn lakik, egy csendes utcában, kertes házban. Nyug­díjazása után költözött ide, előtte tanítósága színhelyein szolgálati lakásokban élt. Fel­menői egészen az ükapáig mind a zsenge lélek nemesíté­sén, a fiatal ész pallérozásán fáradoztak. ötéves korában, amikor bátyja elsős lett, bőgve köve­telte, hogy ő is vele mehessen. S mivel nem mehetett be az osztályba, kintről hallgatta a tanító szavát, tanulta meg mindazt, a bentieknél gyor­sabban és jobban, amit az el­ső elemistának tudnia kell. Is­kolai tanulmányait így aztán nyomban a másodikban kezd­te, miután sikeresen vizsgázott az ablak alatt tanultakból. Sorakozó emlékek Fodor Sándor gyémántdiplo­más öltönyben, nyakkendősen ül az utcai szoba ablakánál. Előtte az asztalon a hivatalos okirat és a jelvény. Nem esik róla szó, föltehetően azért ké­szítette elő, hogy tanúsítsa, va­lóban hatvan esztendeje vég­zett a tanítókénzőben. A hábo­rús esztendőkben. Ama régi háború idején, melynek hír­hedtségét elhomályosította az újabb. No meg az évek; hiszen már azok is eljutottak a hiva­talosan számított fiatalság ha­tármezsgyéjére, akik az utolsó rohamok nanjaiban. a gvőze- lem. a felszabadu’ás óráiban látták meg a napvilágot. Fodor Sándor még őket is tanította. Készült az újságíró fogadá­sára, összeszámolta, körülbelül 350U gyereket tanított pályafu­tása során. A legtöbbet Karta­lon. Az első évek vándorlásai után ott kötött ki ő is, ahol apja okította a falu gyerme­keit, s onnan ment nyugdíjba 19öl-ben. Őszi délután. Sorakoznak az emlékek, kissé csapongva, aho­gyan a még friss, de már fára­dékonyabb agy rekeszeiből elő­bukkannak. Torlódva törnek felszínre, visszatekintve a hosz- szú évtizedekre, újabbak és újabbak szeretnének megfogal­mazódni, fontosságuk tudatá­ban. Az értelem azonban igyekszik őket kordában tarta­ni. Tudja, mindegyikre nincs idő, tér; válogatni, rangsorolni kell. A szoba lassan-lassan ho­mályba borul. Mire végérvé­nyesen leszáll az alkony, ki­bomlik egy életút, egy sors. Előttünk áll egy ember, esv férfi, aki a múlt században, két évvel a forduló előtt szü­letett, megjárta a háborút, az első világháborút, negyvenegy esztendőt töltött el a katedrán, felnevelt három gyermeket, és betűvetésre tanított három­ezerötszázat. Fegyelem, figyelem Az emberi sors nem tervez­hető. Alakulása saját akaratá­nak és a környezet erőinek szüntelen egymásrafeszülésé- nek eredménye. Fodor Sándor is többször szeretett volna másfelé evezni, ámde a na­gyobb erők ismételten eltérí­tették útját. Nem, nem akart elszakadni a pályától, a neve­léstől, csak más irányba szere­tett volna tartani. Elvégezni a tanárképzőt, zenei tagozatra menni. Amikor apját nyugdí­jazták, hívta vissza, hogy ne vesszen el a szolgálati lak£s. Ment. Kántortanítónak. S taní­totta a legkisebbekét negyven évig. Negyvenötös, hatvanas létszámú osztályokat is. Érdekesek a történetek, a Fodor Sándorral megesett dol­gok, de én másra vagyok kí­váncsi. A lényegre. Hatásának titkára. Arra az erőre, amely- lyel hatvan rakoncátlan gyer­meket fegyelemre szoktatott, figyelmüket lekötötte, a tudást játékosan fejükbe csepegtette, szinte észrevétlenül. Ápolgatni, nyesegetni Jó szerszámmal könnyű dol­gozni, 1 szokta volt mondani hajdani mesterem. Az igazi szakember azonban a hibással, a csorbával is boldogul. Mert ismeri az eszköz velejét, a lé­nyegét. Fodor Sándor is ismer­te. Orgonáit tört manuállal és pedállal, mert értette a hang­szer lelkét. És érezte. Érzés és értelem: ez az em­ber. Ezt a vasigazságot ismerte fel a gyémántdiplomás tanító, ez volt vezérelve, ezt követte, s ezért boldogult jobban, mint mások. Ezért fékezett meg ra­koncátlan sihedereket és osz­tályokat. Olyanokat, amelyek­kel és akikkel mások nemigen bírtak. Minden ember érzelem és értelem. A legkisebbtől a leg­idősebbig. Mindenkiben más­más arányban van meg a ket­tő, de az sem állandó. Egyik nap az értelem van túlsúly-- ban, a másikon az érzelem. A tanítónak mindennap, minden órában ki kell fürkésznie, mi szükséges az előtte ülő kis csi­kóknak, s a lágy vagy a ke­mény szó, az ígéret vagy a kö­vetelés, a jutalom vagy a bün­tetés. Az egyiknek a szerény­ségét kell ápolni, a másiknak a becsvágyát. Felülről, lekeze­lően sosem szabad velük bán­ni. Fodor Sándor emlékezik. Be­szél munkájáról, szól ellen­feleiről, akikkel perpatvarokba keveredett, irigyeiről és gán- csolóiról. Ilyenkor gúnyos is, haragos is. Ámde amikor a gyerekekről szól, mindig meg­lágyul, mindig szeretettel ejti a szavakat. Egyetlen egyszer sem mond rossz gyereket. Ő ilyet nem ismer. Csak olyat, akit nevelni, formálgatni lehet, jó tulajdonságait ápolgatni, a vadhajtásokat nyesegetni kell. Lehetőség az ifjú lélek. Ami­nek kibontakozását elősegíteni a tanító dolga. Kötelessége. Er­re int Fodor Sándor példája. Kör Pál sag, ahol becsületes munkát I akar az ember? Mondjuk, a nö­vényvédelem? Az sem, hiszen halaszthatatlan az is. A Szilas mentiben csaknem nyolcszáz hektáron szórták ki a gyomir­tó vegyszereket: a 316 hektár lucernára, a 180 hektár ka­millára és 300 hektáron tarac­kot irtottak. Nem lenne teljes a kép, ha megfeledkeznénk arról, hogy a nehéz helyzetben nem marad­tak magukra a szövetkezetiek. A köszönet és az elismerés hangján szóltak arról, hogy milyen nagy segítséget jelen­tett számukra a burgonyasze­désben és más munkálatokban a cinkotai Szerb Antal, a péce- li Ráday Pál gimnázium; a nagytarcsai és a kerepestarcsai általános iskolák tanulói; a bu­dapesti Orvostudományi Egye­tem hallgatói, a budapesti Vas utcai gyors- és gépíró iskola növendékei, valamint a hon­védség helyi és környékbeli alakulatainak katonái. , F. I. Gödöllő műemlékei Bemutató és eszmecsere Holnap nyílik a kiállítás Néhány esztendeje a telepü­lések vezetői és a közművelő­dési intézmények nagyobb fi­gyelmet fordítanak a járás és a város műemlékeinek védel­mére, a környezetesztétikára. A korábbinál tágabban értel­mezik a műemlékvédelmet, a kastélyokon, templomokon, udvarházakon kívül a népi építészet jeles alkotásait is beleértik a fogalomba. Gyakorlati megvalósulását példázza annak a két paraszt- háznak a védetté nyilvánítása, Hévízgyörkön, illetve Ikladon, amely különösen szépen egye­síti a paraszti építési mód jel­legzetességeit. Támogatja e tö­rekvést az Országos Műemléki Felügyelőség is, amely 100 ezer forintokat ad ilyen célra. Jónéhány kiállítást is ren­deztek az említett törekvések jegyében. A járás népi műem­lékei című bemutató eddig ti­zennégy helyen szerepelt. Üjabb kiemelkedő eseménye a folyamatnak a holnap nyíló Gödöllő emlékei című kiállí­tás, amely a múlt tárgyi tanúit mutatja be, a bemutatással fi­gyelmeztetve arra a kötelezett­ségünkre, amelyet nemzeti kultúránk gazdag örökségének megóvása ró ránk. A kiállítást a városi hely­történeti gyűjtemény és az Országos Műemléki Felügyelő­ség közösen rendezi, ami ön­magában is rangot ad az ese­ménynek, hiszen ritka, hogy egy kisváros kis intézménye társának tudhat helyi bemuta­tóján országos intézményt. A rendezők arra törekedtek, hangsúlyozta Polonyi Péter, & gyűjtemény vezetője, hogy be­mutassa a város műemlékeit egykori mivoltukban, hogyan változtak, alakultak, illetve helyzetképet a máról. Magya­rán: milyenek voltak, amikor épek és teljesek voltak, és mi­lyenek ma. Sajnos meglehető­sen leromlott állapotban van­nak, de nyomban hozzá kell tennünk, megóvásukra meg­kezdődtek a gyakorlati lépések is. Hozzáfogtak egy-két szobor restaurálásához, s felújítják a helytörténeti gyűjtemény szin­tén műemlék jellegű épületét. Vannak persze olyan hord­erejű kérdések, amelyeket nemhogy a város, a megye sem volna képes egymaga megol­dani. Ilyen a kastélynak a sor­sa. Tudjuk, e tekintetben is mutatkozik haladás. A vele kapcsolatos további tervekről és a műemlékvédelem egyéb dolgairól is szó lesz azon az eszmecserén, amelyet a kiállí­tás megnyitása után tartanak. A kiállítást holnap, hétfőn 16 órakor dr. Barcza Géza, az Országos Műemléki Felügyelő­ség osztályvezetője nyitja meg. SPORT - SPORT - SPORT - SPORT-SPORT Kispályások Következik az őszi hajrá A gödöllői kispályás labda­rúgó-bajnokság I osztályában négy, a II. osztály A-csoport- jában három, a B-csoportban egy forduló van még hátra az őszi idényből, öt csapat még veretlen, három nyeretlen a 35-ből. A legutóbbi forduló­ban az Alsó-park hét gólt rú­gott a Barátságnak és csak egyet kapott, újságolta öröm­mel Futó Sándor, a győztesek intézője. Döntetlen született az alkalmi játékvezető közremű­ködésével lezajlott Szabadság tér—Erdőgazdaság összecsapá­son. Egy óvásról is beszámol­hatunk, amit Knoska László, a szadaiak intézője nyújtott be, mert szerintük az MGI elleni mérkőzésükön a játékvezető műhibát követett el. Eredmények: I. osztály: Víz­mű—Vegyesipari Szövetkezet 7-1, Tv. Mikro—Ganz Szb 2-6, Állami Biztosító—Járási Hiva­tal 4-5[ Áfész—ATE Gm 1-3, Erdőgazdaság—Szabadság tér 1-1, Veresegyház—Gépgyár 2-1, Alsópark—Barátság 7-1. II. osztály, A-csoport: MGI —Vadgazdaság 7-3, Szada— MÉMMl 3-1, Zöldért—ATE 1 5-1, KKMV—Viktória 5-7, Hír­adótechnika—Ganz 4-3. B-csoport: Gyógy ért-Epítö- ipari Szövetkezet 0-5, Gelka— Tangazdaság 5-2, HTÜ—Peda­9 9 ------- 42-12 IS gógus 3-2, Városgazdálkodás— Áfész II. 6-1. A bajnokság állása: I. osztály: I. osztály 1. Ganz Szb 2. Vízmű 3. Barátság 4. Veresegyház 5. Ällami Bizt. 6. Gépgyár . 7. Erdőgazdaság 8. Szabadság tér 9. ATE Gm. 10. Áfész 11. Alsópark 12. Járási Hív. 13. Vegyesip. Sz. 14. Tv. Mikro 8 — 7 — 5 1 5 — 4 1 3 3 4 1 4 — 3 1 3 — 2 — 1 1 1 40-17 16 2 43-17 14 3 25-28 11 4 31-33 10 9—2 4 30-25 3 25-25 4 24-26 5 24-31 5 26-33 6 26-25 7 23-43 7 11-36 7 20-37 II. osztály, A-csoport 1. MGI 2. Viktória 3. MEMMI 4. Szada 5. Híradótechn. 6. Zöldért 7. Vadgazdaság 8. Ganz 9. KKMV 10. ATE I. 11. Topi I. 5 2 - 27- 9 12 5 2 — 26-14 12 5—2 34-17 10 421 25-19 10 2 30-26 10 2 25-24 10 5 ­4 2 4 30-26 5 20-36 5 16-29 5 17-31 7 23-42 1. Építőip. Szöv. 2. Gi,T.KA 3. HTü 4. Tangazdaság 5. Városgazdáik. 6. Gyógyért 7. Szilasmenti 8. Pedagógus 9. ÁFÉSZ II. 10. TEFU B-csoport 8------36- 5 16 7 1 — 41-16 15 413 17-15 9 4 22-24 4 18-27 4 17-34 4 29-20 5 15-25 6 15-30 4 — 4 — 3 1 3 — 3 — 1 1 7 ------ 7 7-23 — Cs . J. ISSN 0133-1957 (Gödöllöt Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom