Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-26 / 252. szám
Sjrt'KíSí?: I Csendes, hétköznapi délelőttön autózunk Vác felé. Budapest határáról a Cement- és Mészművek portájáig 16 cementszállító nyerges vontatóval találkozunk. Meglehetősen feltűnő járművek, talán ezért is kísérik őket a szokottnál nagyobb figyelemmel az autósok. Talán másért is... Mint a tankok Az ömles2!tett cement szállításával az Epfu 1-es üzemegységének váci kirendeltsége foglalkozik. Vezetője, Balogh István. Háromféle járművel szállítják az ömlesztett cementet: KRAZ, MÁZ és Z1L típusú nyerges vontatókkal. Valamennyi szovjet gyártmányú. Nekik nincs KRAZ-uk, mely 20 tonna teherbírású; csak 12,5 tonnás MÁZ és 7,5 tonnás ZIL. Abból a sok cementszállítóból, amelyet a 2-es főúton láthatunk, csupán 40 százaléknyi lehet at övék. A többi az Épfu budapesti, Zay utcai telepéről jár ki Vácra. Az itteni telepen most 48 cementes autó található. Többségük új, kékre, sárgára festett MÁZ és ZIL. Ezeket szivarnak becézik, s hengeres alakjuk valóban emlékeztet rá. I ’ssan kivesznek az egy és két puttonyos kocsik, amelyeknek „körtéje”, vagy puttonya még a Csepel Autógyárban készült. Ezeknek nagy előnye volt, hogy jobb menettulajdonsággal rendelkeztek, mert alacsp- nyabban volt a súlypontjuk, s köny- nyebben lehetett kiüríteni őket. A régi és az új járművek azonban egy valamiben megegyeznek: mintha megannyi tank robogna a 2-es főúton. Hiszen a MAZ-ok összsúlya, megrakottan, 24 tonna! Nem sokkal kevesebb, mint egy kisebb fajta harckocsié. Pest megyei különlegesség ez is. A többi cementgyár környékén ugyanis elenyésző a közúti szállítás. Itt viszont a főváros közelsége miatt szükség van rá. — Mennyi a megengedett sebesség? Mit mond a KRESZ? — A KRESZ nem szabályozna külön a cementszállítást, nem is feladata. Ugyanúgy 70 kilométer a megengedett sebesség, mint a többi tehergépjárműnek; illetve lakott területen 50 kilométer. — Minden járműnek van egy bizonyos végsebessége... — Nézze, az csak szöveg, hogy teljesítményben vagyunk, azért kell hajtani. Többet termel az, aki nem szabálytalankodik. Nem kell várnia a kocsi javítására, folyamatosan dolgozhat. A teljesítmény hajhászásá- ra akkor szoktak hivatkozni a sofőrök, ha már megvan a baj. Három forduló Hogyan is dolgoznak a cementszállítók? A cementgyár 24 órás műszakban, folyamatosan termel. Ehhez igazodik a szállítás. A gépkocsivezetők 12 órás váltásban dolgoznak; tehát két embernek van egy kocsija. Váltás közben eltelik két-három óra tisztítással, karbantartással, gyakorlatilag 8—10 óra a napi munkaidő. Maximálisan 247 órát dolgozhatnak havonta; 191 óra letöltése viszont kötelező. A szállításoknak körülbelül 75 százaléka Budapestre irányul. Főként a 43-as Állami Építőipari Vállalat házgyáraiba, és más építkezéseire; emellett a b&tonelemgyárakba, a Közmű- és Mélyépítő Vállalatnak, s több kisebb munkahelyre. A váci kirendeltség az utóbbi hónapokban — átlagban — 30—35 ezer tonna cementet fuvarozott. Télen csökken a mennyiség, 20—25 ezer tonnára, ai időjárás és az ünnepek sora befolyásolja az iramot. A teljesítményt a menetlevelek alapján számítják ki; a tonnák és kilométerek szorzatából. Tízszázalékos forgalmi pótlék jár a városi közlekedésre, 40—80 kilométeres körzetben, ami többnyire Budapestet, vagy az azon túli településeket jelenti. Itt is van műszakpótlék a délutáni és éjszakai időszakra, ezen túl karbantartási, illetve állásidő pótlék. És üzemanyag-prémium, a megtakarítás szerint negyedévenként 500—1500 forint. Állítják: aki betartja a közlekedési Szabályokat, nappal csak háromszor fordulhat Budapestre, hiszen időnként 3—40 kilométeres sebességgel kell cammognia Gödön, Dunakeszin, vagy végig. Éjjel négy forduló is lehetséges, mert kisebb a forgalom. A sofőröknek várniuk kell a töltésnél, az ürítésnél. Ez utóbbi művelet 25—30 percig tart akkor is, ha egy kocsi van. Ám mindkét helyen előfordulhat — főként üzemzavar miatt —, hogy tíz-húsz torlódik. A gépkocsivezetők türelmetlenek, idegesek lesznek ilyenkor, hogy legalább a minimális fordulójuk meglegyen. Emberi tényezők Dudás Gyula garázsmester tíz évig hajtott cementes kocsikkal. Mondja, neki nem volt rossz, vérmérséklete nem heves. A műszaki hiba miatt történő baleset ugyanis ritka, a „balhék” az úgynevezett emberi tényezők miatt következnek be. Fáradtság, idegfeszültség, meggondolatlanság. Aki huzamosabban vezetett — vagyis: hivatásosként — gépjárművet, tudja, hogy előfordulnak érthetetlen, megmagyarázhatatlan balesetek. Egyszerűen nem tudni, mi játszódott le a gépkocsivezetőben egy bizonyos pillanatban. Ha két magángépkocsi ütközik, jóformán ügyet sem vetünk rá. Ha egy cementest látunk az árokban, sokkal feltűnőbb. A nyergesekkel nehéz manőverezni, „bicskázni”, összecsuklanak, a hirtelen irányváltoztatás, fékezés esetén. Kell hozzá némi rutin. Az itt dolgozó hetven gépkocsivezető átlagos életkora 30 év alatt van. Közülük 14-en itt kezdték a szakmát, ami — egyébként — nem minősül szakmának. S húszán rendelkeznek a balesetmentes közlekedésért — 250 ezer kilométer után — járó, kitüntető lappal. Egy akad, aki 750 ezer kilométert vezetett baleset nélkül. Hogyan lehet visszafogni a hevesebb fiatalembereket? Teljesítményre szükség van, kétségtelen. Ali. még messze áll — nemcsak a gépkocsivezetők, hanem mások — tudati szintje is, hogy egyszerű órabérben törekednének a többre, a jobbra. A menetlevelekből viszont következtetni lehet arra is, ki hogyan közlekedik. Az utóbbi Jdő- ben, amióta a sofőrség nem hiányszakma, jobban meg lehet válogatni az embereket, s megkövetelni tőlük a KRESZ betartását. Végső esetben pályaalkalmassági vizsgálatra is küldhetik a renitenseket. Erre még nem volt példa. Ahhoz, hogy a cementeseknek ne legyen rossz hírük; ne az országutak rémeként emlegessék őket, bizonyára elkelne az eddiginél szi- gorúb rosta. Mert valóban elég néhány „hajtós” ahhoz, hogy valamennyit egy kalap alá vegyék. Megkérdeztük Pintér Sándort, a Cement- és Mészművek váci gyárának igazgatóját, mi a véleménye a közúti szállításokról. Röviden ennyi: Néha a hivatalos szervek sem tudják, hogy a szállítást nem ők végzik, hanem két másik vállalat, akikkel szerződéses viszonyban állnak. Így a DCM-nek küldenek feljelentéseket. Pedig enélkül is van elég, megoldásra váró gondjuk. A héten például arról tárgyaltak a Szellőző Művek szakembereivel, hogyan korszerűsítsék az ömlesztett cement kiadását. Az év végéig megoldják a pormentes töltést. A város lakói joggal panaszolták, hogy a száguldó kocsik portölcsért húznak maguk után. Ez megszűnik. A korszerűsítésről a megállapodást aláírták a kivitelezőkkel.,, PALADIJÖZSEF Most mi lesz veled Anita? A távolban, ott a házak között valaki gurgulázva nevetett. A háta mögött pattogó hangot hallott. Mint a karóra, ha az ember lassan emeli a füléhez, a kattogás úgy erősödött. Nem tudta, nem érezte — csak a leheletéből párolgó alkoholszag hódította el újra és újra —, ho&y milyen gyorsan perceg a másodpercmutató. Két szúró fény, elnyújtott dudaszó és egy tompa ütés — aztán elöntötte a forróság ... Anita a kórházban tért magához. A január 3-án történt vonatszerencsétlensége után jobb lábát térd alatt amputálták. Anita alig múlt tizennyolc éves. Élete története, múltjának tárgyiasult jelei előttem az asztalon: iratok halmaza, magnetofon-kazetták. Legszívesebben pontosan leírnék minden szót, minden elhangzott mondatot — egy fiatal lány papírra, mágnesszalagra sűrített tragédiáját. Határozat. A gyámhatóság a J. D. és M. M. szülőktől Vácott 1962. június 12-én született J. Anita állami gondozásba vételét lendeli el. Felkéri a gyámhatóság a Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatóját, hogy a beszállított gyermeket az intézet kötelékébe vegye fel Az állami gondozásba vétellel a gyámhatóság a szülők láthatási jogát nem korlátozza, azt az intézet rendje szerint gyakorolhatják. Felhívja a gyámhatóság a szülők figyelmét, hogy gyermekük felöl rendszeresen érdeklődni kötelesek, mert ennek elmulasztása estén a gyermek hozzájárulásuk nélkül örökbe adható ... — Hogyan éltetek akkoriban? — Apám már régen elment, nem törődött velünk. Ha jött, mindig bűzlött a piától. Meg aztán sokan vagyunk. Mármint testvérek — Hányán? — Heten. — Az iskolában hogyan tanultál? — Hát... rosszul. Gyakran hiányoztam. Anyu sem tudott róla. — Megbuktál? — Igen. Többször is. — Ügy tudom, végül kimaradtál. — Az már a vége felé volt. — Mikor? — Hát, akkor, akkor, mielőtt ai intézetbe vittek. Indoklás. Kiskorúak szülei több mint tíz éve különváltan élnek, házasságuk felbontása nem történt meg. Az apát a váci járásbíróság gyer- mektartásdíj fizetésére kötelezte. A családban nevelkedett gyermekekkel igen sok probléma volt, így a gyámhatóság J. D.-t már 1975. szeptember 3-án kelt ...számú határozatával állami gondozásba vette a gyermek sorozatos iskolai mulasztásai miatt. Az állami gondozás megszüntetésére 1976. augusztus 26-án ... számú határozatta] került sor, az anya kérésére. A gyámhatóság egyidejűleg dr. Kiss Ferenc személyében hivatásos pártfogót rendelt ki j. D. és J. Anita részére. * A körülmények azonban nem változtak, már 1976. szeptemberében az iskola értesítette a gyámhatóságot, hogy J. D. lopást követett el. A gyámhatóság megpróbálta a család körülményeit pénzbeli segéllyel megváltoztatni — hiába. Sorozatban érkeztek a kisegítő iskolától a feljelentések, mivel egyik gyermek sem járt iskolába. Az anya teljesen akaratgyenge, gyermekeire képtelen hatni, az állami gondozásba vételtől azonban mindig mereven elzárkózott. A gyermekek csavargása folytatódott. Anitát idősebb testvére és annak férje megpróbálta saját gyermekeikkel együtt nevelni, de ez is csak rövid ide’‘g tartott, mivel a gyereket az anya hazavitte. Anita jelenleg is csavarog .. — Van hobbid? — A régi barátaiddal? — Velük. — Es az édesanyád nem akart visszavinni? — Nem. Amikor jöttek a rendőrök, elbújtatott — Jó volt itthon? — Csak szabadnak lenni volt jó. Tisztelt főorvos úr! Sajnálattal értesültem arról a szomorú balesetről, amely J. Anita állami gondozott leányunkkal történt. Az illetékes gyámhatósággal egyetértésben a gyermek állami gondozásának megszüntetésére intézkedtünk. Az édesanya kérésére Anitáért nem intézetünk, hanem ő jelentkezik, hiszen ebben a pillanatban a gyermeknek édesanyjára van a legnagyobb szüksége. Köszönöm főorvos úrék fáradságát, s mindent, amit gyermekünk érdekében tettek. Kérem, szíveskedjenek Anitát édesanyjának kiadni, a szükséges tanácsokkal ellátni, a jövőre vonatkozó kontroli-vizsgálatokban, illetve azok lebonyolításában segítségére lenni. Tisztelettel: dr. Simon Lajos igazgató. — Hogyan történt a baleset, emlékszel rá? — Nem. — Miért? — Részeg voltam. — De arra csak emlékszel, hogy kivel mentél a sínek között7 — Igen. Egy katonával. — Ő a gyermeked apja? — Igen. Határozat. A gyámhatóság J. Anita kiskorú állami gondozását megszünteti. Megállapítom egyben, hogy a gyermek ezután a szülő felügyelete alá kerül,... — Mielőtt elkezdenénk a beszélgetést, kérem mondja meg a nevét és a beosztását — Dr. Szilágyi Gábor vagyok, a párnáéi intézet főelőadója. — Akkor kezdjük... Miért csak több hónapos késéssel szállították vissza Anitát az intézetbe? — Azért, kérem, mert az állami gondozottak visszaszállítására a rendőrséget kell megkeresnünk. A rendőrség pedig a megkereséseket rendszerint nem tudja időben teljesíteni. — Miért? — Többi között azért, mert az állami gondozásból megszökött gyermekek kísérése borzasztó felelősséggel és nehézséggel jár. Nem lehet egyenruhában kísérni, mint egy foglyot és rendszerint valamilyen járművet kell hozzá szerezni. A rendőrségi gépkocsik pedig annyira el vannak foglalva, hogy nincs mindig megfelelő alkalom erre. — S önök nem vállalnak ilyen visszaszállítást? — Kérem, mivel? Nekünk sincsen erre megfelelő apparátusunk. — Amikor Anita másodszor is megszökött, ismét haza ment. Csaknem fél évig nem hozták tússzá. Talán, ha gyorsabb az intézkedés, nem történik meg a baleset, — Talán. Indoklás. A gyermek az Intézetből állandó szökésben volt, ez alatt az anyja lakásán tartózkodott. 3. Anitát a szökés ideje alatt vonat- szerencsétlenség érte, amelynek következtében a váci Szönyi Tibor Kórház 1. sebészeti osztályára került. Értesítésük szerint a kiskorú agyrázkódást, bal oldali többszöri bordatörést szenvedett, és a jobb végtagot boka felett csonkolni kellett. Az orvosi vélemény szerint jelenlegi állapotában hosszabb kezelésre szorul. Az anya Ígéretet tett, hogy a kiskorú magatartásával a jövőben semmiféle probléma nem lesz, nevelését, ellátását vállalja. Az anya Jelenlegi lakáskörülményei a kiskorú gondozására alkalmasak. Most egy szoba-konyhás lakásban él Anita anyjával... — Mondja, igazgató elvtárs, feltétlenül meg kellett szüntetni , Anita állami gondozását? Nem lett volna más megoldás, hiszen az anyja — önök írták — akaratgyenge. — Sajnos, nem. Ilyen baleset után egyetlen intézetünk sem tudta volna befogadni a leányt. — S milyen módon tudják őt segíteni? — Bár már elmúlt tizennyolc éves, s így kikerült pártfogásunk alól, természetesen ezek után is mindent megteszünk, hogy boldoguljon az életben. Segítségére leszünk munkahely keresésében, meg más módon is. Javasolni fogjuk Anitának, hogy a gyermekét hároméves koráig adja állami gondozásba. — Talán jobb, ha marad a gyerek, hiszen a baba bizonyára leköti Anitát, s talán felelősséget ébreszt benne az anyaság. — Igen, igen. Ez a kérdés bonyolult, alaposan meg kell fontolni ... Értesítés. A vád városi-járási ügyészségen jegyzőkönyvbe mondott, s onnan elbírálás végett a Pest megyei Főügyészséghez továbbított törvényességi kérelme tárgyában, az ügyre vonatkozó iratok megvizsgálása után az alábbiakról értesítem: mulasztást nem követett el... intézkedésre nincs lehetőség ..., e kérésével forduljon a gyámhatósághoz ... Intézkedés megtételére nem látok alapot... — Most mi lesz veled? — Dolgozni akarok, de eddig sehol nem kaptam munkát. — És a gyermekeddel? — Megtartom, nem adom senkinek. ö az enyém. Felnevelem tisztességgel. — Az apja fizeti a tartásdíjat? — A gyámhatóság ügyvédet rendelt ki a segítségemre. — Mivel töltőd a szabad időd? — Beiratkoztam a dolgozók általános iskolájába. Egyszerre végzem el az ötödik-hatodik osztályt. Nemsokára megkapom a könyveket. — Mit szeretsz a legjobban? — A gyermekem körül tenni- venni. Ő a mindenem. — És még? — Élni... FURUCZ ZOLTÁN — Nincs. — Olvasni szeretsz? — Nem, — Mi a kedvenc időtöltésed? — Aludni. Határozat. A gyámhatóság a Vácott 1962. június 12-én született J. Anita állami gondozását fenntartja, s egyben javasolja a Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetnek a leány különleges nevelőintézeti elhelyezését ... — Amikor csavarogtál, merre iár- tál? — összevissza. A leggyakrabban a vasútállomáson. — Ott voltak a barátaid? — Voltak. — Kik? — Fiúk? Lányok? — Lányok meg fiúk is. — Mit csináltatok a vasúton? — Álldogáltunk, hülyültünk. Meg néha, ha volt pénzünk, ‘ittunk is — Sört? — Nem, pálinkát. Indoklás. A gyámhatóság az 1978. április 11-én kelt jogerős határozatában rendelte el J. Anita kiskorú állami gondozását. A gyermek beszállítása április 13-án történt meg, karhatalmi segédlettel. A kiskorú először 1978. április 24- én szökött meg az intézetből és július 27-1 visszaszállítását követően már másnap ismét megszökött, s jelenleg az anya lakásán tartózkodik ... — Mit csináltál itthon? — A városban sétáltam. Fa cégér Csáti Gábor munkája
