Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

1980. OKTÓBER 26., VASÄRNAP ’y&hp 5 Egyetértésben az Egyetértés Tsz Méltóan a régi hírnévhez Van még mit tenni Solymáron is Hogyan élnek az asszonyok? — Szóval az elnök elvtárs csak nyolc órára jön az irodá­ba? — kérdezem a toki Egyet­értés Tsz központjában a telex­szobában reggel háromnegyed hétkor az adminisztrátort. — Ide. mindenképpen — mondja lakonikus rövidséggel a középkorú hölgy, s már bosszankodom, hogy a mező- gazdaság legújabbkori történe­te hivatali magatartással bizo­nyítja fejlődését: aki fontos ember, elegendő, ha a nadrá- gosok- által megszokott idő­pontban ül le íróasztala mellé. Fagyos reggel A tsz-központból gyalogvást indulok neki a falu határában lévő tanyának, hátha ott több életet fedezhetek fel. Régi is­merőssel állunk meg a major központjában az éjszakai dér­től meglepett diófák tövében. Tudakolózva az őszi munkák iránt, no meg az elnök holléte felől. — A betakarítással meglen­nénk, az elnököt pedig megta­lálja ebben a faépületben jobbra a második szobában — mondja a fiatal szakember és siet, hogy még néhány instruk­ciót adjon a határba igyekvő kukoricakombájnosoknak. A szóbanforgó helyiségben aztán összefutok Nagy Mihály tsz-elnökkel, aki láthatóan nem örül az újságíró megjele­nésének. — A hatodik ötéves terv főbb számait, a gazdaság to­vábbi fejlesztésének irányel­veit akarjuk megbeszélni a közgazdászokkal — adja meg a magyarázatot, s már el is tű­nik gépkocsijával. — Nem valami udvarias ve­zetőjük van! — évődök a ter­melési főmérnökkel, aki a nö­vénytermesztés, a kertészet és az állattenyésztés dolgaival foglalkozik. — Nem csoda, hiszen sürget bennünket a szüret és ugyan­csak a kezdetén vagyunk a ku­korica betakarításának is. De nyolc órakor már minden bi­zonnyal lesz ideje a gazdaság­ról szót váltani az elnöknek — magyarázza a főmérnök. A te­repjáró kocsi egyébként majd elviszi — toldja meg búcsúzás­kor. Vezető nélkül A toki Egyetértés Tsz a het­venes évek közepe táján a bu­dai járás, de a megye legjobb közös gazdaságai közé tarto­zott. Azután a személyi prob­lémák miatt inkább a plety­kák. mintsem az elismerést ki­nyilvánító közvélemény nyel­vére kerültek. Jó fél eszten­deig elnök nélkül, pontosab­ban megbízott vezetővel tevé­kenykedett az üzem. 1978 őszén elnökké választották Nagy Mihályt. Mezőgazdasági munkásságának múltjaként a legtöbb ember csak annyit könyvelt el: állami gazdasági ember, no és ért valamelyest a szőlészethez, a gyümölcster­mesztéshez. Vajon képes lesz-e a közösséget összetartó és idő­közben összekuszálódott szála­kat rendezni, stabilizálni a gazdálkodást? — vitatták egy­más között a tisztújítást köve­tő napokban .az emberek. A kérdésre tulajdonképpen ké­szen áll a legegyszerűbb vá­lasz: két esztendeje még csak 17 millió forint nyereség gya­rapította a kollektíva kasszá­ját, tavaly a rossz időjárás el­lenére 21 millió forintos ered­ménnyel zártak, az idén túltel­jesítik a tervezett tiszta nyere­séget, 25 millió forint haszon­ra számítanak. öt község tartozik a toki tsz határához. Ha csak ezt nézzük is, különböző érdekek, emberi törekvések szabdalják a nagy közös érdekeket. Nem lehetett könnyű dolga az idegenből jött és kevés tapasztalattal bíró gazdasági vezetőnek. Közös program — Talán nem nekem kellene, elmondanom, hogy miként si­került megszerezni ennek a 4 ezer hektáros gazdaságot működtető dolgozó kollektívá­nak a bizalmát — mondja Nagy Mihály. — Elfogadtak, mert az induláskor úgy dön­töttünk, elsősorban a régi, a meglévő szakemberi gárdát akarjuk csatasorba állítani. Alig néhány vezető beosztási specialista hagyta el 1978 ősze óta a szövetkezetét. Ám az iga­zi alkotómunkához önállóságra van szükség, s arra, hogy az elnök megbízzon a hozzá be­osztott vezetőkben. A főágaza­tok élén tevékenykedők szinte teljes szabadságot kaptak el­képzeléseik megvalósítására. — Üzemen belül tehát rend­ben lévőnek látszanak a dol­gok, de tudtak-e nyitni kifelé a környék gazdaságainak irá­nyában? — Nagyobb kedvvel, mint eredménnyel. Szóba került an­nak lehetősége, hogy közös programot dolgozzunk-e ki a szarvasmarha-tenyésztésben, a solymári Pilisvölgye Tsz veze­tőivel: tehenészeti telepünk el­avultsága és a fejlesztési esz­közök hiánya miatt szarvas­marha-hizlalással — a meg­lévő épületekben — szándé­koztunk volt foglalkozni. Saj­nos egyelőre a tárgyalásoknál tovább nem jutottunk. Ennél valamivel eredményesebb pró­bálkozásnak, kezdeményezés­nek értékeljük a piliscsabai VISZÉK-kel — ipari szövetke­zettel — való együttműködé­sünket. Egy 4 millió márkás NSZK megrendelés részfelada­tait vállaltuk, így tulajdonkép­pen bérmunkával hozhatunk a népgazdaság számára oly fon­tos devizát. — És a jövő? — Már körvonalazottak a hatodik ötéves terv főbb kon­túrjai, tagságunk előtt is is­mert, hogy tovább bővítjük a sertéshizlaló telepünket — a mostani 1800 hízó helyett 1985- re már 3 ezer sértésit kívánunk értékesíteni. Hódit a juh — Persze, a hagyományok folytatása sem kisebb jelentő­ségű: a szőlőtermesztési ága­zatban valóban nagy perspek­tívát látunk. Jövő esztendőre 280 hektár ültetvényünk lesz és 19S5-ben ez a terület 500 hektárra növekszik. — És ki fogja megdolgozni ezt a hatalmas szőlőültet­vényt? — A metszés és a betakarí­tás gépesítése legsürgősebb teendőink közé tartozik, új művelési módszert vezetünk be. S még valamit. A Hunga- rovin vállalattal kötött szer­ződésünk hosszú távon garan­tálják az ágazat termelési biz­tonságát. — Még a laikus számára is feltűnik, viszonylag kicsi en­nek a nem is olyan terméket- 1 len tájnak az állattartó képes­sége. A helybeliek szerint va- ,laha errefelé sokkal több te­hén, sertés és egyéb jószág ne­velkedett. — Hogy mit és milyen szám­ban tartsunk, azt majd a gya­korlat dönti el. Egy azonban bizonyos: a környék dimbes- dombos vidékén a leghatéko­nyabban a juh hasznosítja a más állat számára szinte meg­közelíthetetlen legelőket. Mi úgy véljük, helyesebb, ha ezt a fajt részesítjük előnyben a szarvasmarha rovására. Felszántott föld Az emberi szem számára is megkapó a toki Egyetértés Tsz határa. A horgászokat csaloga­tó szépséges környezetű Ga- rancsi-tótól a Telki aprófalu mezejéig terjed a birtok. Az idegen most is részese lehet sokféle látványosságnak, a szü­rettől hangos szőlőnek, a turis­ták most is megcsodálhatják a lovasversenyeket s a külföldi csoportoknak sem jut kevesebb a hagyományos vendégszere­szonyoknak több mint fele helyben dolgozik, a három nagy vállalat (PEMÜ, PEVDI, Vegyesipari Szövetkezet} va­lamelyikében. Bognár Lajos tanácselnök éppen ezt a sajátosságot emel­te ki elsőnek. Mint mondta, az, hogy az asszonyok több mint fele Solymáron dolgo­zik, egyúttal azt is jelenti, hogy a háztartáshoz szükséges összes bevásárlásaikat itt helyben intézik. Így természe­tesen a bolti ellátás iránti kö­vetelmény igen magas. — És ennek eleget is tud tenni a község? — Ha a különböző terüle­teket egyenként vesszük, van, ahol — úgy érzem — nincs különösebb probléma, máshol viszont lenne mit tenni. — Csak úgy kapásból né­hány fontos szolgáltatás: böl­csőde, óvoda, boltok, elsősor­ban élelmiszerboltok, számuk, nyitvatartásuk, árukínálatuk, főként a kész- és félkészáruk választéka, Patyolat — egyál­talán van-e? És a közlekedés? — Kicsit ugyan soknak tű­nik így egy szuszra a kérdés, de azért megpróbálok vála­szolni. Kezdeném a gyermek- intézményeinkkel. Van egy bölcsődénk, jelenleg 30 hely- lyel, ez azonban kevés. Az a gyakorlat alakult ki ugyanis nálunk, hogy a nők egy év után szívesen visszamennek dolgozni, így a bölcsőde iránti igény megnövekedett. Szerencsére elmondhatom, év végére minden jelentkezőt fel tudunk venni. Most folynak az építkezések, új szárnnyal bő­vítjük az épületet, ezzel dup­lájára növeljük a férőhelyek számát. Az óvodai ellátottság viszont teljesen kielégítő. Inkább főzőcskéznek — A boltok? Nos. Itt, is-is a helyzet. A két legnagyobb üzlet (ABC jellegű), reggel 7- től esté 6-ig, illetve 7-ig .van nyitva, ez teljesen megfelelő. Úgyszintén az áruválasztékuk ia — Kész- és félkész ételek­ből is? — Az igazság az, hogy eze­ket nem is keresik, így az üz­letek nagyon korlátozott meny- nyiségben tartanak ilyen jel­legű árut. Sajnos, az asszo­nyok zöme még nem ismeri, idegenkedik ezektől a készít­ményektől, inkább vállalja a pepecselést, főzőcskézést. Vi­szont ami kellene, és ami na­gyon akadozva, gyakran kifo­gásolható minőségben kerül a tétből. A Patkó-csárda jó bort és vidám zenét kínál. A jövőt azonban azok a fej­lesztési programok alapozzák meg igazán, amelyek a megye egyik igen fon­tos szőlőtermesztő üzemévé te­szik az Egyetértés Tsz-t. S hogy ne essünk valamiféle di­vatos jóslásba, vessünk égy pillantást az idei esztendőre, az október végi napokra. Bú­zából 52 mázsát, borsóból 30 mázsát termeltek hektáron­ként és remélhetőleg a kuko­rica is jóval 50 fölött ad majd. Az őszi kampánymunka pon­tos menetrend szerint folyik. S mindenki számára sokat­mondó: december 10-én az utolsó hektáron is felszántják a földet az ekék. Valkó Béla Sok szó esik arról a bizo­nyos második műszakról, a dolgozó nők otthoni munká­járól. Különböző és egyre bő­vülő szolgáltatások igyekez­nek segítséget nyújtani az asszonyoknak fizikai megter­helésük enyhítéséhez és ide­jük gazdaságosabb megszer­vezéséhez. Városainkban rég­óta élnek vele az asszonyok. Hol tartunk? Vajon kis településeinken mi a helyzet? Hol tartunk? Mit tudnak nyújtani a közsé­gek, milyen ellátással rendel­keznek? Egyáltalán igénylik-e a városokhoz hasonlóan, eze­ket a szolgáltatásokat? Solymár lakóinak száma mintegy 5400 ember. Az asz­Csak kiváló minőségben A PEVDI dabasl konfekcióüzemében belföldre kabátokat, exportra pedig női ruhákat és szoknyákat gyártanak. Az üzem a féléves tervét több mint százkét százalékra teljesítette. Ké­pünkön: Minőségileg ellenőrzik az exportra kerülő női ruhákat. A gyarapodás ellenére Szükség vasi az összefogásra Jócskán az esztendő két­harmadánál járunk. Ez az év egyben az ötödik ötéves terv­időszak utolsó éve is. Milyen eredményeket értek el, hol ,tartanak most a településfej­lesztésben, erről kérdeztük Ócsa és Bugyi községek taná­csainak vezetőit. Villany a tanyára Tóris Sándor, Bugyi község tanácsának elnöke, így kezdi: e napokban is folyik még a ványi tanyák villamosítása, 800 méter hosszon készül a középfeszültségű, s egy kilo­méteren a kisfeszültségű há­lózat. Tizenegy ház jut végre valahára villanyhoz, s még­hozzá olyan helyen, ahol erre nem csupán a családok ké­nyelme miatt van szükség, hanem gazdasági okok miatt is. Tudniillik ezen a környé­ken igen elterjedt a háztáji állattartás, sokan például ba­romfit tenyésztenek. — Egyébiránt nem sok az okunk a panaszra. Már átad­tuk a nyáron a Veres Péter utcai központi óvoda 25 új helyét, így a településen már minden jelentkező kisgyerme­ket felvehetnek. A bővítés 450 ezer forintos értékű, a fele társadalmi munka. Ha­sonló a többi idei újdonsá­gunk is: a KRESZ-park — a sportpálya mellett készen áll már — 280 ezer forintos költ­ségéből 150 ezer társadalmi összefogásból adódott, s a 300 ezer forintba került bitu­menes kispálya árából is 180 ezer az itt élők, dolgozók se­gítségéből ered. — Még a tavasszal átad­tunk két célcsoportos beruhá­zásban készült lakást, s ez­zel eleget tettünk tervünk­nek, összesen tíz lakást bir­tokba vettek már. Amiről még nem esett szó: a költség- vetésből 1,7 millió forintért 800 méternyi útburkolatot újítottunk fel. Megújul a konyha Kerekes Gézáné, az ócsai tanács végrehajtó bizottságá­nak titkára: — Nálunk most bővítik a Dózsa-telepi óvoda konyháját, kétszeresre nő a teljesítmé­nye is, 100 adagos lesz. Ed­dig 300 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek itt a helyi kisiparosok. A me­gyei támogatással épülő 10 lakás a nagy családosoknak kész — ezekbe már október­ben beköltöztek a bérlők, s most azon fáradoznak, hogy saját erőből alakítsák ki a fürdőszobákat. — Eddig esztendőnként 3—4 kilométernyi járda is készült a nálunk már hagyományos­nak számító módszerrel: a ta­nács adta a sódert, a cemen­tet, a lakók a munkát. Idén visszaesés tapasztalható, csak 500 méternyi gyalogjáró a gyarapodás. — Néhány szót megvalósu­latlan terveinkről: 3,2 millió forintot szántunk a gimná­zium bővítésére, de, mert a pénz erre a célra kevés volt, a munkához hozzá sem lát­tunk. Ugyancsak nem készült el az öregek napközije. A pénz azonban nem veszett el, jó néhány tekintetben ugyanis túlléptük az eredeti elképze­léseinket. Példa erre a posta bővítése, 400 ezer forintot érő társadalmi munkával, s a KRESZ-park elkészülte, ez utóbbi szintén a közösség összefogásával, 150 ezer fo­rintért. Elmaradtunk az út­építéssel is, a 2,2 millió he­lyett csak 1,8 milliót költöt­tünk a Bem és Széchényi ut­ca burkolatára, a munkát jö­vőre fejezhetjük majd be. Vi­szont elkészült a három busz­váró, s a tervezettnél 1 mil­lióval többet költöttünk a regionális vízműre, reméljük, hogy a következő tervidőszak­ban már bekötik települé­sünket a hálózatba. Nézzük ezek után aiz öt esztendő mérlegét. Bugyi köz­boltokba, az a hentesáru és a zöldség-, gyümölcsféleség. — A kertjében mindenki 'termeszt ezt-azt, ha többet nem is, de ami saját szükség­leteire kell. Nem? — Solymáron ez nem így van. Itt a családok felnőtt tagjainak majd 98 százaléka az iparban dolgozik, nincs háztáji, semmiféle mezőgaz­dasági tevékenységet nem folytatnak. — Patyolat? — A Pest megyei vállalat­nak van egy állandó felvevő­helye. Azonkívül, hetente egyszer, Patyolat-busz megy ki a PEMÚ-höz. Ez a mozgó szol­gálat nemcsak az ott dolgozó asszonyokon könnyít, egyúttal a lakótelepet is kiszolgálják. Csak az a probléma, hogy a Pesten dolgozó nőknek ez a szolgáltatás nem segít, mivel olyan időpontban jön a busz (délután 2-kor), ami számukra nem megfelelő. Működik a községben ezenkívül egy ru­hatisztító kisiparos is. Nagyobbat lépni — Nagy gondunk, és tulaj­donképpen nem csak a dol­gozó nőket érinti, a lakótele­piek közlekedésének megol­datlansága. És ez már most több mint 600 embert éri.nt. A 64-es járat (Hűvösvölgyből indul) végállomása a művelő­dési háznál van. Innét azon­ban még legalább negyedórát kell gyalogolniuk az emberek­nek hazáig, méghozzá eléggé dimbes-dombos, fárasztó tere­pen. Többször tárgyaltunk a BKV illetékeseivel, kértük, hosszabbítsák meg a járatot és helyezzék a végállomást a la­kótelepre. Sajnos, még csak bíztatást sem kaptunk. — összefoglalva nagy vona­lakban az ellátás helyzetét, minőségét, ezzel szoros össze­függésben a dolgozó nők hely­zetét Solymáron, milyen kö­vetkeztetést vonhatunk le? ' — Csak azt, amit már a* elején is mondtam. Vannak területek, ahol jó lenne na­gyobbat lépni. Szeretnénk például egy hangulatos, kul­turált vendéglőt létesíteni a lakótelepen, olyat, ahol vasár­naponként a családok viszony­lag olcsón meg is tudnak ebé­delni. Szükséges lenne a ru­házati cikkek, elsősorban a gyermekholmik, cipők beszer­zésének gondját megszüntet­ni. Van mit tennünk. De természetesen nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni azt sem, amit eddig elértünk. S. Horváth Klára ségben 10 millió forintot ter­veztek elkölteni, s 12,5 mil­lió lett belőle, ötmillió forint értékű társadalmi munkára számítottak, s 8 millió az eredmény. Ócsán ennél is jóval na­gyobbak a különbségek: 15,7 milliós volt az öt évre szóló terv, s végül 35,7 millió forin­tot költöttek, amihez még 9,5 millió értékű társadalmi mun­ka is járult. Iskolák terven felül A számok némi magyará­zatra szorulnak. Mindkét tele­pülésen az iskolaépítés ered­ményei mutatják: korántsem véletlen a tervek túllépése. Bugyin 9 tanteremmel bővült ugyanis az általános iskola, méghozzá a faluban eddig soha nem látott méretű ösz- szefogással. Öcsán más a helyzet, ott a megyei' tanács sietett a segít­séggel, s állami támogatással épül az új 8 termes, terven felüli iskola a Bajcsy-Zsi- linszky utcában. Ez utóbbiról tudnivaló, hogy — ha a mun­kákkal nem késnek a kivite­lező Vörös Október Tsz dol­gozói — az év végéig elké­szülhet a tantenni szárny, s csak a konyhai rész, a tor­naterem építése marad a má­sodik lépcső idejére, így a teljes — 33 milliós — ösz- szegből ebben az évben már 23 millió elfogy. A társadalmi segítségre itt is szükség lesz, kivált a környék rendezése­kor. V. G. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom