Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-02 / 231. szám
1980. OKTOBER 2., CSÜTÖRTÖK m^rrf 'éfir V 5 Perbálon Újjáalakított élelmiszerbolt A perbáliak régi — és jogos — panaszát orvosolta a Budai járási Áfész, amikor átalakíttatta és kíbővíttette az élelmiszerboltot. A régi — ötvenegynéhány négyzetméteres — üzletben állandó volt a zsúfoltság. A forgalom egyre nőtt, s elérte a havi egymillió forintot. Az átalakítás során tíz négyzetméterrel megiíövelték az eladóteret, s egy korszerű hűtőberendezést is felállítottak, valamint bevezették a vizet. A kereskedőknek szociális helyiségeket építettek. Az üzletben bővíthették az áruválasztékot. Jobbágy La- josné boltvezető elmondta: egyre többen vannak, akik családi ünnepségekre nem otthon készítgetik az ennivalót, hanem hidegtálakat rendelnek a boltban. Gyarapodott az üzlet töltelékáru-kínálata is. Ebből Perbálon hetenként átlagosan mintegy 600 kiló fogy el. S mivel most már van hűtőberendezésük, mirelit ételeket is kínálnak. Jövőre üzemben Kukoricacukorgyár épül Befejező szakaszához érkezett a szabadegyházi kukoricacukorgyár építése: a csaknem négymilliárd forint költséggel épülő üzem nyolc hónap múlva, a jövő év júniusában lát munkához. Százhúszezer tonna tiszta kukoricából évente mintegy 50 ezer tonna folyékony cukrot, csaknem 200 ezer hektoliter finomszeszt, több mint 9 ezer tonna finom olaj készítésére alkalmas kukoricacsírát, Valamint 37 000 tonna takarmányt állít elő. A folyékony cukrot a konzerv- és a szeszipar használja majd, a csírából készített olaj gazdaságos exportcikk, a takarmányt pedig az állattartó gazdaságok hasznosítják. Cukrászüzem a Depóban Várják a fiatalokat Csak harmadszorra sikerült T akarékoskodók Prémium - áramért, olajért Erdős Csaba pénzügyőr törzszászlós, a ceglédi vám- és pénzügyőri szakasz dolgozója néhány hónap múlva jubilál Nagykőrösön. Mint szolgálatot teljesítő pénzügyőr járőr. 10 éve dolgozik itt. Több kitüntetés — Mikor került a pénzügyőrséghez? — Háromszor kérvényeztem meg, hogy testületi tag legyek, először érettségi után 18 eves karomban, de elutasítottak, mert még nem voltam katona. Második kérésemre, mint budapesti lakost és családos embert, csak vidéken tudtak volna elhelyezni, s ezt akkor nem vállaltam. A harmadik beadott kérelmemre felvételi vizsgára behívtak, s meg is feleltem. Ez 1968-ban volt. Aztán egy évig a nagy- kátai vám- és pénzügyőri szakaszon teljesítettem szolgálatot, majd áthelyezéssel a szobi vámhivatalhoz kerültem. — Ez volt a bölcsőm, szakmailag itt nevelkedtem. Szob- ról iskoláztak be, s mint növendék, KISZ-titkár és kijelölt szakaszparancsnok lettem. Tanfolyamtársaim választottak meg. — Munkáját megbecsülik? — Ügy érzem — igen. Többször kaptam szakasz-, megyei parancsnoki dicséretet, különösen az utóbbi időben, vám- szakaszi munkám elismeréseként. Szolgálati időm alatt a „Pénzügyőrségi Szolgálati Érem” bronz fokozatát és a „Haza fegyveres szolgálatában eltöltött 10 év” érdemérmet kaptam a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságától. Megváltozott élet — Mi a tennivalója itt városunkban? — A pénzügyőrség, mint ismeretes, vám-, deviza-, csempészet- és adójövedéki ügyekkel foglalkozik. Nekem valamennyi területen akad munkám. — Mi szükséges hozzá, hogy valaki pénzügyőr legyen? — Elsősorban hivatás- és szakmaszeretet. Egyébként középfokú iskolai végzettség, erkölcsi megbízhatóság. A jelentkezési korhatár 30 év. Azokat a véglegesített és az alapfokú szakmai iskolát elvégzett testületi tagokat, akik munkájukat lelkiismeretesen és becsületesen elvégzik, szakmai helytállásról tesznek tanúbizonyságot és egyetemi, főiskolai tanulmányokat szeretnének folytatni, továbbtanulásra is javasolják. — A Vám- és Pénzügyőrség a jogi, közgazdasági, pénzügyi-számviteli főiskolára, egyetemekre küldi tagjait. Mindenekelőtt politikai, szakmai tudásban kell helytállni. Határvámhivatalnál a Vám- és Pénzügyőri Iskola modern nyelvlaboratóriumában idegen nyelvek elsajátítására is van lehetőség. Határvámhivatalnál ez szinte elengedhetetlen. Sok fiatalt szeretnék sorainkban látni, aki a pénzügyőri pályát hivatásául választja. — Mennyire ismerik az önök munkáját, egyenruháját? — Ügy érzem, nem ismerik eléggé. Sokan összetévesztenek minket más egyenruhát viselő alakulatokkal, csak a határhivataloknál ismerik az egyenruhánkat. A mi vidékünkön még mindég az az elképzelése az embereknek, hogy borral, dohánnyal foglalkozó egyenruhások vagyunk, pedig már régen megváltozott testületünk élete, arculata és az elkövetkezendő időkben is minden vonatkozásban fejlődik. — Idáig csak dicsérettel és elismeréssel beszélt a hivatásáról. Mi a munka nehéz oldala? . — Munkánk nehézsége a megkövetelt fegyelem és az önfegyelem. Előfordul, hogy nem tudjuk munkánkat időben befejezni a vállalatok szervezetlen exportáru-rakodása vagy más ok miatt. Ilyenkor is el kell végezni a feladatot. — Említette, hogy szakmailag határvámhivatal volt a bölcsője. Melyik nehezebb munka? Az, vagy ez a mostani? — Különbséget nem tudok tenni, mert mindkettőt egyformán szeretem. Az együttélés szabályai — Az egyenruhától némelyik ember idegenkedik. Ilyenkor mi az érzése a pénzügyőrnek? — Nos, igen. Nekünk nem mindég népszerű a feladatunk. A szabálysértések megelőzésén fáradozom. Sok felnőtt gondolkodás tekintetében még az iskola padjaiban ül. Az emberek magatartása a jogszabálysértésben különböző Akad olyan is. aki a jogszabálysértésben hőstettet lát. Más pénzszerzési vágyból teszi ugyanazt. — Szeretném, ha mindenki betartaná a társadalom együttélési szabályait és úgy élne, dolgozna és gondolkodna, ahogy egy demokratikus állam polgárához méltó. — Az egyenruhát csak az nem szereti, aki másképp él. gondolkodik, mint ahogy az természetes. Kovács Katalin A villamos energia napjainkban nem olcsó. Takarékos gazdálkodással mégis legalább százezrekkel csökkenhet egy- egy gazdaság számlája. A gyáli Szabadság Tsz-ben is joggal határozták el, hogy minden korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak arra, hol, mennyi áramot, üzemanyagot használnak föl. Ezért ez év elején elemezték az utóbbi esztendők fogyasztásait, és pontos számításokat végeztek az ésszerű takarékoskodás lehetőségeiről. így került sor arra, hogy saját erőből fogadó-elosztó helyiségeket terveztek* és építettek a meglevő transzformátor-állomásokhoz. Majd pedig fázisjavító kondenzátorokat szereltek a hálózatba. Az új felsőpakonyi tojótelep létesítésekor pedig — miután megtérül majd az egyszeri többletköltség — a legkorszerűbb transzformátor-állomást helyezték üzembe. Ezek segítségével — állapítja meg Kalmár István főenergetikus — optimális az áramfelhasználás és kedvezően alakulhatnak a költségek. Tervezik az új gyáli központi telep villa- mosenergia-ellátásának a felújítását is; ide valószínűleg transzformátor-állomást is kell építeniük. Erre ugyanis főként az ipari ágazat továbbfejlesztése miatt van szükség. Ügy számolják a szövetkezetben, hogy ily módon a termelés növekedése mellett sem nőnek túlságosan az energia- költségek. Igen jelentős a szövetkezet tüzelőolaj-felhasználása is. Keresték a módját, hogyan lehet lefaragni a kiadásokból. A hőveszteség megakadályozására például rendszeresen tisztítják a kazánok tűzterét. Egyúttal pedig folyamatosan az adagolókat is hitelesítették. És még egy apróság: a hőszigetelések felülvizsgálatával szintén számítanak költségmegtakarításra. A gazdaságosabb tüzelőolajfelhasználást egyéb módon, például elegendő tárolótér létesítésével is szeretnék elősegíteni. Éppen ezért az idén a meglevő 357 köbméter fogadótároló kapacitást újabb 153 köbméterrel bővítik. Ez miért érdekes? Többek között azért, mert könnyebb gazdálkodni a nagyobb készlettel. Említésre méltó, hogy megfelelő anyagi ösztönzési rendszert is kidolgoztak a gyáliak. Érdemes takarékoskodni, mert prémium jár, ha kevesebb fogy az előírt villamos energiából és üzemanyagból. D. Gy. Tetőfedők az óvodán Igaz, a szeptemberi tanévkezdésre még nem vehették birtokba a kis- és nagycsoportosok. Ám Nagykáta apraja- nagyja jól tudja, hogy az állomás szomszédságában azt az élénk piros, ma még csak féltetős házat év vége előtt átadják rendeltetésének. Bozsán Péter felvétele Ráfizetésből nyereség A törökbálinti Depó területén az ott dolgozók ellátására 2 ezer adag előállítására és kiszolgálására alkalmas konyhát és éttermet építtetett a Budai járási Áfész. Ez az üzemi konyha azonban igen sokba került. Nemcsak az építés, hanem az üzemelése is. Magyarán: ráfizettek. Hogy miért? — Erre Jolsvay György, az Áfész áruforgalmi főosztályvezetője válaszolt: — Az egyik ok, hogy a raktárváros a beruházási lehetőségek csökkenése miatt az eredetileg tervezett ütemnél lassabban épül. A másik pedig, s a mi szemszögünkből nézve ez a jelentősebb,/hogy közben korszerűsítették a raktározási módszereket, s ezért számottevően kevesebb embert alkalmaznak. Tehát nincs, s most már úgy látszik, hogy nem is lesz szükség 2 ezer adagos konyhára. Nyilvánvaló, hogy az Áfész vezetői, tagjai — enyhén szólva — nem lelkesedtek a ráfizetés láttán. De mit tehetnének? — törték többen a. fejüket. S meg is találták a megoldást, amely egyszerű s dicséretes is, elsősorban azért, mert nemcsak az Áfész látja hasznát. Az üzemi étkezde egy részét átalakították cukrászüzemmé. Már dolgoznak, s ellátják friss cukrászsüteményekkel a Budai járási Áfész üzleteit. — Elsősorban a saját boltjainkba, cukrászdáinkba szállítunk, de ahogy sikerül a termelést fokozni, úgy bővítjük az ellátási körzetet. — Mitől függ ez? — Ha lesz elegendő szakember, akkor két' műszakban megduplázhatjuk a termelést. Az átalakítás azonban ezzel még nem fejeződött be. A konyhától elkülönített helyiségben egy hidegkonyhai üzemet is létrehoztak. Azaz a hidegkonyhai ételek egy részét, amit lehet, s a KÖJÁL szigorú előírásai engedélyeznek (például a vagdalt- hust és sült oldalast), azokat a ineiegkonyhaban készítik ed. Az üzletekben már ezekkel a termékekkel is találkozhatunk. A részlegek önállóan, de egy úgynevezett csúcsvezető irányításával dolgoznak, aki rendelkezik a hutókocsikkal, s koordinálja, ellenőrzi a munkát. Ma már ott tartanak, hogy1 a megrendeléseket pontosan tudják teljesíteni, és a korábbi veszteséget is eltüntetik, sőt várhatóan- némi haszonra tesznek szert. Elmondta az Aíesz áruforgalmi főosztályvezetője, hogy sorra felkeresték a működési területükön levő üzemeket, felajánlva a törökbálinti hidegkonyhai és cukrászati termékeket, s vállalták: megoldják az üzemi étkeztetést. Az utóbbira azonban csak a budaörsi raktárbázison tartottak igényt. — Hogyan fogják akkor kihasználni a megteremtett kapacitást, illetve hogyan reália zálják a tervezett nyereséget? — Várjuk és természetesen keressük is az új megrendelőket. Egyébként ez csak addig okoz gondot, amíg a Depó teljesen el nem készül. Persze ez még jó néhány évbe beletelik. Nos, ezért most felkeressük Budapestnek a hozzánk közel eső peremkerületi üzemeit. A másik lehetőséget a Depó átmenő forgalma nyújtja. Ott ugyanis naponta sok szállító- munkás fordul meg. Korábban legfeljebb csak a büféig jutottak el. Most a büfében zsetont vásárolhatnak, aztán az étkezdében kiválasztják az ételt, amit a zsetonnal fizetnek ki- S ha még mindig marad szabad kapacitásunk, akkor Pest megye áfészeinek, vendéglátó üzleteinek is fel- kínájuk a törökbálinti cukrászati, hidegkonyhai termékeinket. Sz. P. Bába Mihályi clílűbcízott alkonyat I átom, meglepett ez a két szó — mondta hosszú hallgatás után Görög Feri, és bepárásodott szemével Fazekas arcát fürkészte. — De nem tudok másra gondolni, ha Sóki Géza jut eszembe. — Sóki Géza? — csodálkozott Fazekas. — Miért, mi van vele? Évek óta nem láttam. Utoljára talán akkor, amikor az asztaltársaság néha-néha vasárnap délelőttönként összeverődött. Hány éve is ennek? öt? Hat? Akkor remek színben volt. Mint friss nyugdíjas élvezte a világot. — Hülyeség — legyintett Görög Feri —, már akkor mindenki tudta, hogy szír.észkedik. Az igazság a2, hogy a magas kitüntetésnek sem örült. Fazekas értetlenül kavargatta tovább rossz ízű luxus kávéját, aztán hirtelen ledobta a kis kanalat, felhörpintette a langyos löttyöt, hátradőlt a dekorációs széken. Görögre meresztette a szemét. — Megbolondultál? Ugratni akarsz? — Én? Ugyan! Én? — tiltakozott. — Ám úgy látszik, nagyon keveset tudsz Sóki Gézáról. Felületesen ismerted. De én harmincöt évig jóbarátságban voltam vele. — Hogyhogy voltál? — Mert már velem is összeveszett. — Beszélj világ'jsabban — csapott szavába Fazekas. p örög egy pillanatra elhallgatott, ,T mint azok az emberek, akiket egy közbeszólás végleg kilendít és már képtelenek megtalálni a beszéd fonalát. , — Nézd, Géza, Sóki Géza nagyon okos. józan fiú volt. Amolyan példakép. Mi már régen megnősültünk, ő még min. dig élte arany agglegény életét. Sokszor megkérdeztem tőle. hogy miért nem nősül meg. Nevetett és azt mondta: eljön annak is az ideje. Az okos ember először'egzisztenciát teremt magának és csak azután gondoskodik puha ágyról. Szóval, elmúlt már harmincéves, amikor megjelent egy fiatal kislánnyal és bejelentette, hogy feleségül veszi. Csodálkoztunk, mert másfél évtizeddel volt nála fiatalabb. Előbb csak célozgattunk erre, később, amikor már közeledett az esküvő napja, meg is mondtuk neki. Furcsa választ adott. — Szerelmes volt — mosolygott Fazekas. — Nem, vagy legalábbis nem úgy, ahogy te gondolod. Géza józanul kiszámította, hogy amikor ő megöregszik, amikor ő már ápolásra szorul, a felesége még mindig fiatal lesz és gondoskodni fog róla. Több szó nem esett erről. Látszólag szépen, kiegyensúlyozottan éltek. Igaz, szívesebben mentek társaságba másokhoz, s nevezetes nap volt az, amikor barátait meghívta magához. Bizony, néha egy esztendő is eltelt úgy, hogy náluk jártunk volna, holott ő kéthavonként nálunk iszogatott, sakkozott, a felesége meg a feleségemmel trécselt a gyermekekről. Nekik is volt egy gyerekük, de soha nem hozták magukkal. Valami idős rokon vigyázott rá, aki ott lakott náluk. Azt hiszem, ők tartották el, s a rokon néni ennek fejében takarított, főzött és a gyermeket gondozta. — Ügyes megoldás volt. így nyugodtan mondhatták, hogy háztartási alkalmazottjuk is van. — Ne gúnyolódj soha nem hallottam Gézától ezt a szót. A feleségétől sem. Sokat utaztak külföldre, Géza, ha csak tehette, magával vitte a feleségét. Az asszony ügyes, értelmes volt, jó segítője Gézának. Azokat a nyelveket tanulgatta. amit Géza nem tudott, így, hát, hét nyelv birtokában, aggodalom nélkül barangolták be a fél világot. — Tudom, hogy sokat utaztak, de én ezért nem irigyeltem őket — jegyezte meg Fazekas. — Mindig olyan érzésem volt, hogy az asszony az utazási divat miatt hajszolja a kedves férjét. — Hm. lehetséges. De emlékszel arra az időre, amikor a felesége hosszabb időre eltűnt? — Nem, hiszen tudod, hogy nem voltunk puszipajtások. A homlokát törölte Görög, intett a pincérnek, sört kért. — Igen. Mi is csak akkor tudtuk meg, amikor egyszer véletlenül kikottyan- totta, hogy megy a kórházba a feleségéhez. Megdöbbentünk. Hogyhogy? Egy szóval sem említette addig. Kiderült, hogy már harmadik hónapja bent van, és átvitték a Kékgolyó utcába. Rákos volt. Megoperálták, később hazaküld- ték. Ekkor kezdődött Géza kálváriája. Életrendje felborult. A rokon néni már nem élt, nem volt, aki főzzön, takarítson. ö semmihez sem értett, mert kiszolgálták, a fiát sem érdekelte semmi a fotózáson meg a zenén kívül. Géza kiborult. Délutánonként a borospincéket járta. Ha találkozott valamelyik ismerősével, akkor meg csak panaszkodott, hogy most már semmi sem lesz szépen felépített életéből, mert a felesége beteg, fél éve nem mozdult ki otthonról, csak fekszik a heverőn és várja, hogy vigyen neki valami ennivalót. Ö vigyen neki, pedig ő azért vette el, hogy jó gondozója legyen majd öregségére. Ha valaki józanul megpróbált vele beszélni, kiabált, érvelt, és a végén persze összeveszett mindenkivel. Velem is, de. ha találkoztunk, én úgy tettem, mintha nem haragudnék, pedig ez még csak a kezdet volt. A vasárnapi találkozók elnéptelenedtek. Egykét régi barát jött össze csak. Konfliktusa támadt a hivatalban is. Különösen akkor, amikor a fia disszidált. p azekas a fejét rázta. — Lehetet- lenség. Annak a gyereknek mindene megvolt. És képes volt itthagyni a beteg anyját? — Igen, itthagyta, és akkor kezdődött Géza viharos alkonyata. A fiú az anyja örökölte házrészt kérte, hogy megnősülhessen Nem egyezett bele a házasságába. A fiú és a lány együtt léptek le. — És. és most mi van Gézával? — Mi lenne? Túl a hetvenen, mihez kezdhet. Többet van kórházban, mint otthon. Ha kint van, járja a pincéket. És alkalmi ismerőseinek mondja el, hogy milyen nagy ember volt ő régen. Es szid mindenkit. Főleg a volt barátait, ismerőseit. Mert azok tudják, hogy számításába hiba csúszott, még negyven évvel ezelőtt, és nem tudja megbocsátani nekik, hogy tudják.
