Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-25 / 225. szám

’Mirtgn 1980. SZEPTEMBER 25., CSÜTÖRTÖK A TÁJÉKOZÓDÁS SZÉLESÍTÉSE A tudományos irodalom tükre Hat évvel ezelőtt hozott ha­tározatot a Tudománypolitikai Bizottság arról, hogy ki kell alakítani a társadalomtudo­mányi információs rendszert, azaz, könyvtárainkban egysé­gessé kell tenni a különböző társadalomtudományokkal kapcsolatos tájékoztatást, biz­tosítani kell, hogy az egyes in­tézmények munkája kiegészít­se, segítse a másikét. Bármi­lyen kérdéssel fordul így az olvasó egy-egy könyvtárhoz, kérjen akár szakirodalmi jegy­zéket, akár fordítást — végül nem távozik dolgavégezetle- nül. Hiányzó rendszer Annak idején kijelölték azo­kat a szakközpontokat is, ame­lyek egy-egy terület felelős gazdáivá váltak. Az Országos Széchényi Könyvtár az iroda­lomtudományra, a magyar történelemre, a Pedagógiai Könyvtár az oktatással, neve­léssel kapcsolatos irodalomra, a Fővárosi Szabó Ervin Könyv­tár a szociológiára, a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem könyvtára a köz- gazdasági irodalomra, az Or­szággyűlési Könyvtár a politi­kára, állam- és jogtudomány­ra fordít figyelmet elsősorban. — Az intézmények ki is dol­gozták saját koncepciójukat, azóta is ennek alapján mű­ködnek, egységes társadalom- tudományi információs rend­szerről azonban ma sem be­szélhetünk — mondta Vályi Gábor, az Országgyűlési Könyvtár igazgatója azon a tanácskozáson, amelyet a kö­zelmúltban a Magyar Könyv­tárosok Egyesülete Pest me­gyei Szervezete tartott. Igaz, Ilyen rendszer külföldön is ke­vés helyen alakult ki, részben a társadalomtudományok, rész­ben a dokumentumok sokféle­sége miatt. Hazánkban a ter­mészet- és a műszaki tudomá­nyok területén sem sokkal jobb a helyzet, külföldön vi­szont számos helyen felismer­ték, hogy a tudomány és a ter­melés szoros kapcsolata elen­gedhetetlenné teszi az azonna­li információszerzést. A hazai társadalomtudomá­nyok területén sajnos nem ez a helyzet — a felhasználás alacsony színvonala szinte fö­löslegessé teszi a hatékonyan működő rendszer kialakítását. Egységes koncepcióra azonban mindenképpen szükség van, hiszen a könyvtárak egyre na­gyobb mennyiségű információt tárolnak, ezek visszakeresését egy-egy könyvtár önmagában aligha tudja megoldani. Témafigyelés Mi a helyzet ma? A külön­böző szak- és közművelődési könyvtárak szolgáltatásai kö­zött találunk hagyományosa­kat és moderneket, de például a tudományos kutatáshoz alap­vetően szükséges bibliográfiák színvonala meglehetősen elté­rő. Elhanyagolt terület a nép­rajz, a történettudomány, ze­netudomány — itt a legfris­sebb irodalom visszakeresése igen nehéz. Igen jelentős szol­gáltatás a témafigyelés — egy­séges módszerek azonban ezen a területen sem alakultak ki. Az Országgyűlési Könyvtár — mondta Vályi Gábor — évek óta ötven-nyolcvan intéz­ménynek végez jogtudományi témafigyelést a külföldi anyag­ból, érdeklődést keltenek a tartalomjegyzék-másolatok — ezek alapján a kutatók cikkmásolatokat, fordításokat rendelhetnek. A nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó iro­dalmat számítópépes módszer­rel rögzítik, így kereshetik vissza. A társadalomtudomá­nyok területén a gépesített szolgáltatást azonban csak né­hány nagy könyvtárban vezet­ték be — az Országgyűlésin kívül a Magyar Tudományos Akadémia és a Központi Sta­tisztikai Hivatal könyvtárá­ban. Nagyobb szerep Korunkban, amikor egyre nagyobb a dolgozó ember sze­repe, amikor napról napra bebizonyosodik, hogy önmagá­ban a legkorszerűbb technoló­gia, a legmodernebb gépsor is keveset ér, a társadalomtudo­mányok újra a figyelem kö­zéppontjába kerülnek. Ez pe­dig a könyvtári információs rendszer következetes fejlesz­tését is szükségessé teszi. Ab­ban, hogy a következő évek apró lépései sikeresek legye­nek, két tényezőnek van igen nagy szerepe. Az egyik a könyvtárügy irányító, felügye­leti szerveinek munkája, koor­dinációja. A másik a kisebb, a községi, városi könyvtárak te­vékenysége: o tájékoztatás iránti igényeket nekik kell összegyűjteniük, továbbíta­niuk. s az országos központból kapott információkat szétsugá­rozniuk. Ha csak ennyi tudato­sult a tanácskozás résztvevői­ben, már akkor is hasznos volt az egyesületi ülés. P. Sz. E. Bondarouk köszöntése Hatvanadik születésnapja alkalmából köszönti a szovjet és a nemzetközi filmvilág Szergej Bondarcsukot. A vi­lághírű színész és rendező ne­ve egybeforrt a szovjet film­gyártással: 1948 óta, amikor a háború miatt kettétört tanul­mányai befejeztével filmmű­vészeti diplomáját megszerez­te, egyre-másra vitte sikerre az orosz és szovjet klassziku­sokat. Népszerűsége a hősi és jellemszerepekben nyújtott alakításai nyomán egyre nőtt. s sikereit a kritikusai szerint elsősorban annak köszönhette, hogy kevés eszközzel is meg tudta teremteni a dráma lég­körét. Rendezőként első íZben 1959-ben Az emberi c.rs emlé­kezetes filmrevitelévcl jelent­kezett — a film főszerepét egy két évvel korábbi feldolgozás­ban maga alakította. Bondar­chuk gazdag életművének tel­jes elemzésére vagy akárcsak felsorolására a születésnapi megemlékezések egyike sem vállalkozik. A legmaradan­dóbb alkotások közé tartozik a Háború és béke, amelyet 1964 és 1967 között, mintegy válaszul és vitába szállva a King Vidor féle alkotással, vitt filmre négy részben. A rendezés feladatán kívül eb ben a feldolgozásban Bondar- csuk Pierre Bezuhov alakját is magára vállalta. NEMZETI GALÉRIA Lézer a művészetben Számos érdekes, a képző- művészeti műveltség gyarapí­tását szolgáló rendezvénysoro­zat szerepel a Magyar Nem­zeti Galéria őszi programter­vében. Így a következő he­tekben három olyan előadás- sorozat indul a Budavári pa­lota épületében, amely a ha­zai művészettörténet egy-egy VAS ISTVÁN KÖLTÉSZETE Az ellentétek keresztezésében S A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Vas Ist- \ ván Kossuth-díjas költőnek, műfordítónak irodalmi ^ munkássága elismeréseként, 70. születésnapja alkalmá- ^ ból a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesí- ^ tett Zászlórendjé kitüntetést adományozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács S helyettes elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadá- § sánál Knopp András, az MSZMP Központi Bizottságá- ^ nak osztályvezető-helyettese és Tóth Dezső művelődési 5: miniszterhelyettes. A most hetven esztendős " Vas István költészete, ha pusztán a hangot és a formát tekintjük, józan nyugalomról tanúskodik. Mégis mennyi ví­vódó nyugtalanság, végletes feszültség rejlik a hagyomá­nyos előadás, a tiszta forma mögött! Ifjúságának avant- garde-vonzalmával korán sza­kított. önéletírásában, a Ne­héz szerelemben számolt be arról, hogy e szakításnak mik voltak az előzményei és kö­vetkezményei. Valójában drá­mai fordulatot hajtott végre — fordulatot, amelynek nemcsak személyes jelentősége volt, ha­nem nemzedéki értelme is. Vas István, akárcsak a Nyugat „harmadik nemzedéke”, hátat fordított az izmusoknak, s az emberiség évezredes kulturá­lis örökségét tartotta pajzsként maga elé, midőn támadásba lendült a fasizmus, és megje­lent a láthatáron az új világ­háború. A szertelen lázadásnál ő is többre becsülte a fegyel­mezett érvelést, a merész kí­sérletezésnél a klasszikus ha­gyományt. A klasszikus ha­gyományok iránt érzett von­zalmáról tanúskodnak első verseskön wei: az 1932-ben kiadott őszi rombolás, laz 1935-ös Lenéi a szabadságról és az 1938-ban megjelent Me­nekülő múzsa című kötetek. Űjabb költészete mégis arra figyelmeztet: a míves és fe­gyelmezett forma valójában romantikus költőegvéniség ke­zén születik. Romantikus e<*vé- niségről árulkodnak határo­zott eszményei. amelyeket mindig odaadó hűséggel vál­lalt. Akkor is. ha félre kellett állnia, vagy műfordítások közé kellett temetkeznie. Líráiét ? személyes bátorság, a helytál­lás, a szembeszegülés morálja hatja át. Le tudott számolni illúzióival, annál biztosabban őrizte megalapozott eszmé­nyeit, ifjúságának nemes ide­áljait, amelyek a baloldali költészet ideáljai voltak: sza­badság, emberi egyetemesség, személyes bátorság és forra­dalmi remény. A felszabadu­lás után ezeknek az eszmé­nyeknek a jegyében dolgozott tovább. Munkássága mind tel­jesebben bontakozott ki. Vas Istvánt romantikus egyé­niségnek mondtuk az előbb. A józanság, mint minősítés, még­sem hamis. Szervesen hozzá­tartozik a bátorsághoz: a helytállás morális stratégiáját a tisztán látó elméknek kell vezérelnie. A költő, aki rap­szódiát írt a bátorságról és a hűségről, korábban ódában ünnepelte a józan észt: „Nem az, ami örök, nem az, ami mú­landó, / Csak az, ami lehet, a megvalósulandó — / Tévely­gő szilaj ész, te vagy nekem a hit" — hangzik az Oda az ész­hez című versében. A józan értelem, a mérlegelő ráció irá­nyítja művét. A romantikus szellem szabad lobogását az ész fegyelmezi. A választott költői magatar­tásnak kettős arca van. A ro­mantikus hajlam és a fegyel­mező irónia, a fenntartás nél­küli idealizmus és a józan rea­lizmus alakítja ezeket az arco­kat. Az idealizmus küzdelem­re biztat, a realizmus számot vet e küzdelem esélyeivel és kockázataival. Janus-arcú sze­rep. de csak a szerep kettős. A költői személyiség, amely e kettősségbe öltözik, szervesen épül, egységes marad. Ellenté­tes tulajdonságokat és lehető­ségeket foglal össze: a szabad­ságvágyat és a szükségszerű­ségek ismeretét, a lázadást és a fegyelmet. A „coincidentia oppositorum” helyzetében az ellentétek keresztezési pontján — érzi magát. Ellentétek keresztezési pont­ján — vet számot saját múlt­jával is. Vas István mind töb­bet foglalkozik ezzel a múlt­tal. Nemcsak önéletrajzi regé­nyében, amely saját fejlődésé­nek rajza mellett a két világ­háború közötti magyar szelle­mi élet történetét is eleven ké­pekben festi le, hanem költé­szetében is, amely mindinkább a múlt kérdéseivel viaskodik. A múlt — a „kérdező idő” — mindig jelen van verseiben. Vas István szemlét tart emlé­kei felett. V an ebben az emlékezésben ' nosztalgia is. A múlt fel- támasztását mégis a számadás vágya vezérli: Vas István ver­sei a történelmi tapasztalat értelmét és tanúságát keresik. A személyes számadáson túl közösségi szerepet töltenek be: a magyar művész-értelmiség önvizsgálatának adnak hangot. Pomogáts Béla jelentős korszakáról, illetve alakjáról ad áttekintést az ér deklődöknek. A Galéria őrzi a magyaror­szági gótikus táblaképek és faszobrok legnagyobb gyűjte­ményét. Az ezt bemutató ki­állítás látogatói a XIV. és XV. századi magyar művészetről, annak európai összefüggései­ről kaphatnak képet az első­ként október 16-án — majd további öt alkalommal — sorra kerülő előadásokon, megismerhetik e műtárgyak restaurálásának módszereit is. A magyarok a modern művészet élvonalában című szintén októberben kezdődő sorozatban elsősorban azokat a legjellemzőbb törekvéseket érzékeltetik, amelyek a XX, század első felének hazai al­kotóit az európai áramlatok­kal összekapcsolják. A „Ma gyár művészportrék” sorozat­ban századunk egyik kiemel kedő alkotóját, a főként fali­kárpitjairól ismert Ferency Noémit mutatják be a Gálé ria munkatársai. Elsősorban a középiskolások érdeklődésére tarthat számot az október 1-én kezdődő új ifjúsági előadássorozat, amely az antik mítoszok világába vezeti el a hallgatókat. Nemzeti Galéria klubjának idei foglalkozásain a tudó mány és a művészet kapcsola­táról esik szó. A legújabb művészeti törekvésekből — lézertechnika felhasználásából a mozgás és a fényhatások együttes alkalmazásából adnak ízelítőt a résztvevők­nek. A klub munkájába bárki bekapcsolódhat, a foglalkozó sokat minden hét keddjén tartják. ÚJJÁALAKULT AZ EGYÜTTES Hagyományőrzők Csornádon Az ötvenes években nagy si­kerrel működött, országszerte ismertté vált a csomádi szlo­vák nemzetiségi népi együttes. Később hosszú évekig nem hallhattak róla az érdeklődők — egészen a tavalyi, novem­ber végi újjáalakulásig. A cso­port tagjai december 1-én kezdték meg a próbákat, s né­hány hónap múlva, ez év feb­ruár 24-én már be is mutat­koztak a helyi közönség előtt. A műsor rövid volt: egy magyar, és egy szlovák nép­dalcsokor, egy magyar és két szlovák tánc — az egyiket csomádi motívumokból állí­tották össze. Április 4-én, felszabadulá­sunk 35. évfordulóján újra fel­lépett az együttes, néhány nappal később pedig egy falu­gyűlésen mutatkozott be. Az első igazi sikert Vácrátóton aratták, négy környékbeli köz ség közönsége tapsolt a cso­mádi fiataloknak. Az együttesnek jelenleg 28 KISZ-korosztályú, és 22 általá nos iskolás tagja van. A nép tánccsoportot Suba Éva, a KISZ központi táncegyüttes tagja vezeti, ő tanítja be az is kolások új műsorait is. színjátszó csoporttal és a kó russal Gyenes József nyugat mázott pedagógus foglalkozik A további nemzetiségi ha gyományőrző munka sikerét részben a csoport tagjainak, és vezetőinek lelkesedése, részben a nagyközségi közös tanács, és a helyi pártbizott­ság támogatása biztosítja. Gy. J. HETI FILMJEGYZET Az 51-es dosszié Jelenet Az 51-es dosszié című filmből. Michel Deville francia ren­dező új filmjében időről idő­re feltűnik néhány jókora paraván. Mindegyiken vala­mi felirat: „Ifjúkor”, „Család”, „Házasság”, „Hobby", „Bará­tok”, „Szexuális élet”, stb., stb. S ahogy időben egyre előbbre halad a film, úgy tel­nek meg az egyes paravánok; fotók, rajzok, grafikonok, dia­gramok, újságkivágások borít­ják el lassan a több négyzet- méteres felületeket És mind­ezek a dokumentumok, ada­tok egyetlen emberre vonat­koznak, bizonyos Dominique Auphalra, akit egyébként a könnyebb regisztrálás ked­véért az 51-es számmal kó­dolnak. Miniden anyag, ami vele kapcsolatos, ezt a szá­mot viseli. Innen a film cí­me is: Az 51-es dosszié. Kémiáim tehát Deville al­kotása? Is. A titkos hírszer­zés gátlástalan módszereit be­mutató leleplező munka? Is. Politikai krími? Is. Nagyon nehéz lenne belegyömöszölni valamelyik ismert filmtípus kereteibe, mert Deville szán­dékosan lépi át ezeket a ke­reteket. Nem öncélúan —na­gyon is jól felismerhető cél­ból. Napjainkban a világ tele van a legkülönfélébb politi­kai botrányokkal, a Waterga- te-ügytöl az egyes országok­ban hallgatólagosan állami tá­mogatást élvező terrorizmu­sig, az emberrablásoktól a maffia és a bűnüldöző szer­vek titkos szövetségéig. Nagy­üzemmé fejlődött a megfigye­lés, az információszerzés, min­denkiről minden megtudható, s adott pillanatban ezek az információk felhasználhatók az illető megpuhítására, elhall­gattatására, megvásárlására, lebuktatására, kompromittá- lására, futtatására, vagy lik­vidálására. Iszonyú belegon­dolni, hogy gyakorlatilag ugyanazt az információhalmazt a szükségleteknek megfele­lően lehet így vagy úgy, ilyen vagy olyan céllal felhasznál­ni. És még iszonyúbb arra gondolná, hogy ez az emberi személyiséget tökéletesen át­fogó totális információszerzés, ez a néha az egyén előtt is rej­tett pszichológiai tulajdonsá­gokat, személyiségsérüléseket felszínre hozó kutatás igen gyakran úgy megy végbe, hogy az illető még csak azt sem sejti: megfigyelik, követik, elemzik minden lépését. Ugyanakkor ez a megfigye­lő tevékenység lehet tökélete­sen személytelen, szenvtelen, gépies — sőt, kívánatos, hogy ilyen legyen, hiszen máskü­lönben belekeveredhetne az ér­tékelésbe valamiféle szubjek­tív érzés, benyomás. Kompú- terek, s más technikai csoda­eszközök dolgozzák fel az in­formációkat, amelyeket sok esetben ugyanilyen tökéletes technikai eszközök segítségé­vel gyűjtenek össze. De mű­ködésbe lépnek az igen ma­gasan képzett ügynökök, pro­vokátorok, álbarátok és álsze­retők is, és ha más nem hasz­nál, velük férkőzhetnek közel a kiszemelt emberhez. Deville filmje — egy ná­lunk is nagy sikert aratott könyv, Gilles Perrault a film­mel azonos című műve nyo­mán — tulajdonképpen ezt a félelmetes folyamatot állítja a középpontba. Majdhogynem maga a folyamat, a titokza­tos szervezet munkája itt a főszereplő, hiszen magát az öl­est szinte csak villanásokra látjuk a filmben, s gyakorla­tilag személytelenek marad­nak az ügynökök is. Akiknek arcuk is van, azok már a ma­gasabb fázis képviselői: az adatokat értékelő, a tanulsá­gokat levonó, a lépéseket ki­dolgozó szakértők, akiknek a munkáját az egész láthatatlan gépezet segíti. Ha ebből a szempontból néz­zük, nyomasztó film Az 51- es dosszié. S Deville célja ép­pen ez volt: ha nyomasztó, ha idegesítő módon is, de fel akarta hívni a figyelmünket egy ijesztő jelenségre. Nagy kár, hogy mindezt kissé von­tatottan. sok didakticizmussal teszi: önnön mondandói hatá­sát gyengíti ezzel. Mondd, hogy mindent megteszel értem A cím bizonyos értelemben jelképes is: az olasz rendező, Pasquale Festa Campanile igyekszik mindent megtenni a nézőért abból a célból, hogy a Nagyérdemű jól szórakoz­zon. A bajok azonban éppen ebből a görcsös akarásból szár­maznak. A film úgy indul, mintegy szolidan mulatságos bűnügyi komédia. Aztán átvált bur- leszkbe. Később a szabvány­vígjáték vizeire evez, majd a végén egy kontrafalssal ér­vényteleníti az összes koráb­bi műfajt és variációt. Ez a stíluskavaikád önmagában még nem lenne olyan nagy vétek: láttunk már ennél cifrább dol­gokat is. Ámde Campanile nem bírja megállni, hogy va­lamennyi variációban fel ne melegítse a műfajok több év­tizedes geggyűjteményét. És még ez sem elég, mert, .ha egy geg feltűnik, azt rögtön megduplázza, vagy akár há- romszor-négyszer is bedobja, ami által tökéletesen ki is vég­zi. Ha csak azt nézem, lehet-e nevetni Campanile filmjén, akkor azt is mondhatom: ez jó vígjáték, mert sokszor ne­vethetünk. De, ha azt is né­zem, hogy min nevetünk, s hogy miképp tálalja a ren­dező ezt a mit, akkor azt kell mondanom: ha a humor csúcsa az, hogy a főhős foly­ton le-, ki-, beleesik valami­ről, valamiből, valamibe, meg hogy a teljesen ütődött da­gadt kamaszról derül ki, hogy nyo.mozózseni, s a nyalka fel­ügyelőről, hogy tökfej, akkor azt kell mondanom: a hosszú című olasz film trükkje az, hogy mutatósán adja elő a sem­mit. Diktátor az Antillákon Bizonyára többet ért meg ennek a kétrészesnek is hosz- szúra sikerült mexikói—kubai —francia filmnek a jelképei­ből, célzásaiból a latin-ameri­kai néző, mint a közép-euró­pai. A chilei rendező, Miguel Littin, a tőle megszokott ba­rokkosán túlburjánzó képi fan táziával és barokkos túldi menzionáltsággal mondja e egy képzeletbeli elnök képze letbeli kalandjait — számunk na kissé fárasztóan és elét unalmasan. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom